Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

1978. május 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 4 kórházzal szemben „Zamat” ABC-áruház a ne­ve a miskolci, Szentpéteri kapui Kórházzal szemközti fűszer-csemege boltnak. Túl­zás nélkül mondom, a régeb­bi névadás óta jobban ille­nék rá a „szagos bolt” elne­vezés. A vásárlók ugyanis így keresztelték át. Az üzlet gazdája, a Mis­kolci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat, valamint az áruház vezetője szerint évek óta csökken a forgalmuk. Hi­ába van bőséges árukínálat, udvarias kiszolgálás, még a szomszéd házban lakók is máshová mennek vásárolni. Oda. ahol nincs orrfacsaró bűz. ahonnan kilépve a vá­sárlás után- is megmarad az étvágy, az ebéd- vagy vacso­rafőzési szándék. Stark Ferenc, az ABC-áruház vezetője mondta: mi az eme­leten vagyunk, mégis olyan bűz jön föl az üzletbe, hogy nem csodálkozom, ha a ve­vő az ajtónyitás után vissza­fordul ... Nem tudom, milyen lehet a földszinten levő zöld­ség-gyümölcs bolt forgalma, de hogy nem valami magas, abban biztos vagyok. Ez ugyanis közvetlen szomszéd­ságban van a „nyilvános W. C-vel”. Ez a nyilvános W. C. hiva­talosan nem létezik. Ha len­ne, nem lennének az áruház és az itt megforduló lakos­ság panaszai. Van viszont az említett épületben egy L- alakú kapualj, ami a dél­utáni és esti órákban, külö­nösen a kórházi betegek lá­togatási napjain sűrűn fo­gadja az elemi szükségletü­ket elvégző embereket. Mi­után a környéken máshol nincs erre lehetőség, ebbe az L-alakú földszinti részbe vo­nul félre minden ide érkező. itt várakozó, az ominózus hely pár méterre van a zöld­ség-gyümölcs üzlettől, tíz­egynéhány lépcsőfok választ­ja el az ABC-áruháztól, aho­vá a bűz akadálytalanul fel­jut. Meggyőződtem róla; a kór­házból jövők, az autóbuszra várakozók nyilvános W. C-nek tekintik a szemközti ház em­lített részét. Arról is, miért nem ízlik az itt vásárolt zöldség, vagy az emeleten, az ABC-ben vett húsáru. Nem csodálom, hogy igen sokan máshová járnak vásárolni a Szentpéteri kapui lakóte­lepről. — Két éve szeretnénk meg­szüntetni ezt az áldatlan helyzetet — mondta Mátyás Lajos, az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat igazga­tója — mégsem .sikerül. Pe­dig a megoldás — bár meg­lehetősen költséges — egy­szerű lenne. Vállaltuk, hogy saját költségünkön vasrács­csal. vagy alumíniumvázas üvegezéssel lezárjuk az épü­letnek ezt a részét. A városi tanács építési osztálya azon­ban esztétikai szempontokra való hivatkozással mereven elzárkózik ettől, nem enge­délyezi a kivitelezést. Pedig egy szakszerűen be­épített üveg válaszfal kevés­bé ’rontaná a lakótelep ké­pét — folytatta — mint a sok. kis, vagy nagy dolgát végző ember látványa. Az a bizonyos L-alakú folyosó­rész. átjáró, a játszótérre nyílik, ahol délutánonként a gyermekek százai fordulnak meg. Amit látnak, aligha se­gíti elő esztétikai fejlődésü­ket. Százezer forint nem kis összeg. Hozzávetőleg ennyibe kerülne a kritikus folyosó­rész lezárása, a valóban ál­datlan állapot megszünteté­se. Ennek biztosítását, sőt, ennél is többet vállalt a vál­lalat vezetősége és kollektí­vája. Megterveztetik, elvé­geztetik a munkát, megszün- . tetik a sokakat elriasztó bűzt, ha ehhez a városi ta­nács építési osztálya is be­leegyezését adja. A bolt szo­cialista brigádjai ennek el­döntéséig is ígéretet tettek, s ezt be is tartják; rendsze­resen. naponta többször ta­karítják. slagozzák a föld­szinti. egyelőre csak illem­helyként használt átjárót. A környéken lakók és a kórházi látogatók gondja, persze, nem óldódik meg ez­zel. Nem. mert bizonyos elemi szükségleteket ezután is arra alkalmas helyen „or­vosolni” kell. Erről, ennek megéoítletéséről viszont el- feleo'kezett a lakótelep ter­vezője — hadd tegyem hoz­zá — a. mulasztást még min­dig nem késő pótolni, na­gyobb költséggel ugyan, de utólag is lehet, sőt kell ezen a területen hivatalosan mű­ködő illemhelyet is megépí­teni. Az ABC-áruház javaslata két éve feleszik a városi ta­nács építési osztályán, vala­melyik íróasztal fiókjának az alján, érdemi vélemény, konkrét állásfoglalás, intéz­kedés nélkül. Ügy vélem, nem ártana ennyi idő múl­tán elővenni az akkori, ak­tát, újólag megvizsgálni az akkori és a mai nanaszokat, s ennek megfelelő döntést hozni. Végtére is az egész Szentpéteri ’kapui lakótelep kulturált ellátásáról van szó, több ezer ember jogos igé­nyének a kielégítéséről. Nagy István Patronálok keresletnek Jól menő intézmények árnyékában Azt hinné az ember, hogy egy ilyen kis iskolánál, mint az a miskolci MÁV-telepen levő 3. számú kisegítő isko­la, minden rendben van. Pe­dig az utóbbi egy-két évben igencsak sok, itt dolgozó pe­dagógusnak keseredett meg a szája íze: természetesen nem a munkájuktól, inkább azok­tól , az állapotoktól, amelyek munkájukat napról napra — ha nem is közvetlenül —, de befolyásolják. Az épület több mint száz éve épült. Kisegítő iskola­ként 1973 őszétől munkálko­dik. Angyalossy József igaz­gató kalauzol: — Sajnos, ilyen állapotok között dolgozunk — mutat a főbejárat letört kilincsére. Ké­sőbb, már fent a padláson a cserepeket mutatja. Vala­mennyi elporladt, s még az a szerencse, hogy a télen nem esett olyan nagy hó, ami alatt beszakadhatott volna a tető. De eső, bizony jócskán esett, s ha már nem kezdték volna el a tetőfelújítást, most ismét beáznának a tanter­mek, s más helyiségek meny- nyezetei. Kint, az udvaron gyerekek. Napközisek, éppen szabad- foglalkozásuk van. — Tudja — sajnálkozik az igazgató — nem elsősorban a magunk kényelméért ag­gódunk. De nem mindegy, hogy ezeket a gyerekeket milyen körülmények között tanítjuk, neveljük. Bent, az igazgatói irodá­ban Angyalossy József egy levelet és egy brigádszerző- dést vesz elő. A levelet a Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalattól kézbesítették. A bri­gád — közli a levél — 1977- töl a megnövekedett felada­tokra való tekintettel nem tudja vállalni a továbbiak­ban a kisegítő iskola patro- nálását. Helyben vagyunk, hiszen a patronálásokról van szó. Egy, a közelmúltban megjelent újságcikk nyomán fordultak szerkesztőségünkhöz — se­gítséget kérni. Persze, azóta már sok minden történt, töb­bek között új patronálót ka­pott az iskola. — 1973-tól a miskolci pá­lyafenntartási üzem patro­nálta iskolánkat. Azután, hogy ott átszervezések tör­téntek — nem a brigád hibá­ja — nem nagyon tudták vállalásaikat teljesíteni. Pe­dig, amíg ez a kapcsolat megvolt, sokat segítettek. Most az új patronálók — ugyancsak vasutasok — az Épület- és I-Iidfenntarló Fő­nökség brigádjai kereslek meg bennünket. Az elküldött szerződés szerint vállalják a kőműves, festő, asztalos, bá­dogos, tetőfedő és lakatos munkák elvégzését. A mi korról nem tud bő­vebb felvilágosítást adni An­gyalossy József. — Jó, hogy megszületett ez a vállalás, de sajnos ed­dig nem sok minden történt. Ilyet nem illik „kibeszélni”: jó lenne azonban tudni, hogy bármikor számíthatunk se­gítségre. A helyzet ugyanis az, hogy nagyon sok munka lenne itt. amit a gyerekek érdekében minél hamarabb el kellene végezni. Apró- cseprő munkák. Például egy zár visszaszerelése. vagy üvegezés, vagy hirtelen nem is tudnám felsorolni mind­azokat. amikhez lehetetlen szakembert kapni. Mennyiből gazdálkodik egv év alatt a 3. számú kisegítő iskola? Kovács Béláné gaz­dasági vezető válaszol erre a kérdésre. — Körülbelül ötszázezer forintunk van évente, ebből mintegy 150—200 ezer forint az, amit karbantartásra, fel­újításra fordítunk. Ebből mintegy százezer forint az, amit minden évben festésre költünk. Ha szűkösen is, elég a pénzünk. Nem az a baj, hogy anyagilag tehetetlenek vagyunk, hanem az, hogy az apró munkákhoz lehetetlen szakembert találni. Pedig hát fizetni fizetnénk, de például egy szakképzett lakatos — csakis kisiparosra gondolok — fel sem vonul egy zár fel­szereléséért. Az alkalmi kő­művesmunkák elvégzéséről már nem is beszélek ... El­szomorító, amikor szinte he­tente olvassa az ember az újságban, hogy egyes „jól menő” intézményeket, mint például a Gyermekváros, vagy egy-egy modern iskola, hányán, hány helyről patro­nálnak'. Mi meg —. de hát láthatta ... A MAV-lelepi 3. számú ki­segítő iskolába 130 gyerek jár. Csökkent értelmi képes­ségűek, s ez többé-kevésbé meg is magyarázza, hogy gyakrabban romlik el az aj­tózár, törik be az ablak, sza­kad le a kilincs. Azok az ap­ró munkák várnak tehát legtöbbször szakemberre, amelyeket szinte mindenki el tud végezni, ha van egy kis ügyessége. De hát — vetődik fel kény­szerből az itt dolgozó peda­gógusokban a kérdés —, a modern, jól menő gyermek- intézmények árnyékában va­jon ki, kik vállalnák ennek a több, mint százéves épület­ben működő, és sokakban — ha megemlítik jellegét — egyfajta lebecsülést keitő is­kola patronálását? Tényleg —, kik vállalnák? Pusztafalvi Tivadar Készül a vasbetonszerkezcl a nyékládházi MEZÖPANEL gyárban Hová, mennyiért? Munkalehetőségek diákoknak Az idén, hasonlóan az el­múlt évhez, ismét több ezer diák helyezkedik el a nyá­ri szünetben dolgozni. Me­gyénk 52 üzeme, vállalata, állami gazdasága és terme­lőszövetkezete biztosít szá­mukra munkalehetőséget, többnyire olyan területeken, ahol munkájukra nagy szük­ség van. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács munkaügyi osztályához beérkezett válla­lati igényeket böngészve, nem tapasztalható különösebb változás az elmúlt évhez képest. Az igénylő vállalatok egy, — a Diósgyőri Gépgyár — kivételével, már jó előre bejelentették, hány diákot kívánnak foglalkoztatni jú­nius közepétől. Elsősorban általános iskolát végzett, il­letve középiskolába járó di­ákokra számítanak a legtöbb helyen. A gazdálkodó' egysé­geket tekintve a legnagyobb igény két állami gazdaságtól érkezett. Gyümölcs- és zöld­ségbetakarításra 380 általá­nos iskolát-végzet.t fiatalnak, és 1200 közéniskolás diáknak biztosít munkát a Nagymis­kolci Állami Gazdaság. A Hejőmenti Állami Gazdaság 700 fiatalt vár ugyanerre a munkára. Természetesen me­gyénk más termelőszövetke­zetei is számítanak a fiata­lokra a különböző mezőgaz­dasági munkáknál, amiért vagy teljesítményben, vágy órabérben fizetnek. Mi a helyzet az iparban? A legnagyobb vállalatoknál kialakult már az a gyakor­lat, hogy a nyári munkákra saját dolgozóik gyerekeit ve­szik fel. A Lenin Kohászati Művekben az idén 250 fiatal vállalhat munkát kisegítői munkakörben. A postás dol­gozók gyerekei is előnyben lesznek a Miskolci Posta- igazgatóság egységeinél a fel­vétel szempontjából, A hű­tőipar a diákok között min­dig népszerű, itt az idén 40 fiatalt vesznek fel. Akik Miskolcon az építőiparban akarnak elhelyezkedni, a Miskolci Építőipari Vállalat­hoz mehetnek, ahol száz di­ákot foglalkoztatnak majd a nyáron. Mint azt Orosz István, a Miskolc városi Tanács fő­előadója elmondta, hasonlóan az elmúlt évhez, most is fo­kozott figyelmet fordítanak a gyerekek foglalkoztatási körülményeire. A tavalyi ta­pasztalatokból kiindulva, va­lamennyi vállalatnál betar­tották a diákokra vonatkozó rendeleteket. figyelmeztetés­re sehol sem volt szükség. Különösen a nagyvállalatok­nál figyelnek oda a szünidő­sök munkakörülményeinek betartására. Végül néhány szót arról, hogy miképpen helyezked­hetnek el azok a fiatalok, akik a nyári szünetben mun­kát akarnak vállalni. Elő­ször is iskolai engedély kell ehhez, és a gyerekek 30 nap­nál többet nem dolgozhat­nak a szünidőben. Elsősor­ban a vállalatok figyelmébe ajánlható, hogy csak' 14 évet betöltött gyerekeket foglal­koztathatnak. a 14 évtől fia­talabbakat sehol, semmilyen munkakörben nem lehet al­kalmazni. A szünidei mun­kákra a vállalatok nem mun­kakönyvvel veszik fel a fia­talokat, hanem iskolai en­gedéllyel. — falvi Közlekedés — képekben Kritikusan szemléljük az utca forgalmát a villamos­ról. a járdáról, vagy az autók üvege mögül, és könnyedén ítélkezünk mások közlekedési magatartásáról. Egyfajta vé­leményalkotás az a váloga­tott képsor is, airűvel a né­ző ezekben a napokban ta­lálkozhat Miskolcon a Mol­nár Béla Ifjúsági és Üttö- rőház előcsarnokában. Megyénk három városában, Leninvárosban. Miskolcon, és Özdon- ezrek tekinthetik meg azt a kiállítást, amelyet elő­ször Leninvárosban, a Der- kovits Művelődési Házban mutattak be. Témája a köz­lekedés, és a tablókon a me­gye útjainak forgalmát a leggyakrabban felbukkanó baleseti veszélyhelyzeteket tárja elénk a megelevenedő forgalmi és élethelyzetekkel. Az egyes témák csoportosí­tásakor különös figyelme* szenteltek a kiállítás rende­zői az iskolás korosztályú gyerekek közlekedésre való nevelésének. Ezt a sokrétű témát villantia fel érzéklete­sen a megye KRESZ-park- jaiban készült fotók sora. A közlekedéssel ismerkedő gye­rekek gyakorlati foglalkozá­saira visznek el bennünket ezek a felvételek, és magunk is meggyőződhetünk arról, hogy a legkisebbek még tisz­tán elfogadják a közlekedési ismereteket, és nem rajtuk múlik, hogy „menet közben’’ aztán már könnyen megfe­ledkeznek egyről, s másról. Nyilvánvaló a figyelemfelkel­tő szándék, hogy a felnőttek példaadása milyen fontos szerepet kap. A kiállítás tematikája sze­rint a harmadik témakör a leninvárosi 4. számú iskola közlekedési úttörőinek tevé­kenységéről ad képekben fo­galmazott ielentést. Az alig egyéves időszak alatt is ki­emelkedő eredményt mutatót* fel az országos közlekedés* versenyben — több ezer út­törőcsapat vetélkedésében — a leninvárosi gyerekek kol- lektíváia. Az országos ver­senyben elért ötödik helye­zésük szorgalmas hétközna­pok közlekedési járőrszolgá­latainak gondosan gyűjtött gyakorlatias tapasztalatait ju­talmazta. A képeket' Sólymos Lász­ló. a Déli Hírlap fotóriporte­re a napi munkája során ké­szített sajtófotókból válogat­ta azzal a szándékkal, hogy az eddigi termésből — több ezer közlekedési témájú fo­tó — azok keriiljenék a ki­állítás látogatói elé. ame­lyek alkalmasak a felnőttek és a gyerekek közlekedési intelligenciájának emelésére. A baleseti helyzetek, bal­esetek úgy jelennek meg a tablókon, hogy nem riaszt­ják a nézőt, nem ébresztenek félelmet, de érzékeltetni tud­ják a közlekedésben jelenlé­vő veszélyeket, azok megie* lenési formáit, a figyelmet­lenséget, gyakorlatlanságot, vagv az agresszivitást. A közlekedésbiztonsági hetek ideje alatt a jelenleg Mis­kolcon látható kiállítás még Özdon kerül bemutatásra N. J. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents