Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
/ 1978. május 27,, szombat észak-Magyarország 3 Á szakosodás útján Az emődi Szabadságharcos Termelőszövetkezet éveken al nem sokban különbözött azoktól a gazdaságoktól, amelyek gyengébb termőhelyi adottságok között, hagyományos eszközökkel dolgoztak es eredményeik ennek megfelelően gyengécskék voltak. A közöá gazdaság története is szokványos: három évtizeddel ezelőtt 12 gazdia alakította meg HO hektáros földön a szövetkezetei, amelyben sokáig minden munkát két kezükkel végeztek, vagyonuk jóformán nem volt, az állatok nagy részét — istálló híján — a tagok portáin tartották. Tizenhárom évvel ezelőtt kezdtek új szelek fújni a gazdaság felett, s akkor kezdődött az a folyamat, amelynek „koronája" az utolsó öt esztendő hatalmas fejlődése. Mi is történt? — Akkor vásároltunk először gépeket. — Idézte fel Kása Bertalan, a tsz elnöke: — Addig a lófogatokon kívül semmink nem volt. Ezeknek a gépeknek, traktoroknak, kombájnoknak köszönhetjük, hogy elmozdultunk a holtpontról, s pénzügyileg lassan, de megerősödtünk. Addig csak 15 mázsa búzát termeltek hektáronként. A többi termésátlag még jobban elkedvetlenítő volt, hiszen a kukorica és az árpa 7 mázsa körül fizetett. Ami sajnálatosan kevés. És amikor az eredmények javulni kezdtek, a tsz vezetősége rögtön olyan dologba fogott, olyan döntést hozott, amitől sok jóakarónak is „borsózott” a háta. Övták ■ is az emődieket éppen eleget: — kicsi a fejszétek, s túl nagy a fa. — Akkoriban nekem sem volt jó kedvem — mondta az elnök. — Ügy tűnt, nem a vezetőségnek lesz igaza, s belebukunk egy olyan elképzelésbe, amitől a fejlődést reméltük. Belevágtunk egy több mint 15 millió forintba kerülő 432 férőhelyes szakosított tehenészeti telep építésébe, s nagyon gyorsan kiderült, hogy azok a gazdasági számítások, amik a telepre készültek, eldobni való kacatok. Nem elég egy beruházási program esetén csak az építési költségpkkel számolni, mert ez az összes ráfordításnak csak a felét fedezi. Röviden: ilyen — akkoriban — hatalmas létesítményhez a takarmánybázis biztosítása, a férőhelyek benépesítése jelenti a legnagyobb gondot. A vezetőség döntése különben első hallásra teljesen jogos volt. Mivel a gazdaságnak nem volt istállója, de a környéken nagy hagyományai vannak, az állattartásnak, feltétlen építeni keiden egy telepet. Viszont a gazdaság, ha a telep felépül, .. puff-helyzetbe, népiesen: téka fogta csuka helyzetbe kerül. A telep építése leköti minden anyagi erejét, így állatok vásárlására nem marad 'pénz, s ugyanakkor a jövedelmet teremtő szántóföldi növénytermesztésből a földek 40 százaléka a takarmány termesztés biztosítására kiesik. És ez a kép egyet jelentene a esőddel, a fejlő— désképtelenséggel. És ezután jött az a bizonyos öt év... Az elnök: — Négy éven keresztül épült á telep. így volt időnk megfontolni, hogy mit tegyünk. Nem sok út mutatkozott. Pontosabban csak egy: a szakosodás lehetősége. Nemrégiben beszélgettem Koncz Istvánnal, a tsz növénytermelő ágazatvezetőjével. Akkor mondta: — Ilyen kis gazdaság számára, mint a miénk — kétezer hektár szántóval rendelkezünk — létkérdés, hogy a tömegtakarmányokat, ne a szántóföldön termeljük meg. Csak egy dolgot tehetünk, hogy földjeinket az áru növénytermesztésre felszabadítsuk és az állatállomány jó minőségű takarmánya meglegyen; ez pedig a gyeplele- pítés. Pár év alatt a telep körül 200 hektáron legelőt alakítottunk ki, ahol a téli •takarmány egy része is megterem. Ebben a válaszban egy kicsit benne van, hogy mi kell a szakosodáshoz. Teljesen láthalialanul, de először is szakemberek. (A tsz-nck 8 komfortos szolgálati lakása van, s így szívesen jöttek ide a jelenlegi szakvezetők.) Azután határozott termelési cél. Végül egy olyan üzemi szerkezet,, amely válogat a kultúrák és állatfajták között, amely eldönti, hogy a sok növény közül melyik marad, s mivel foglalkoznak majd a jövőben. Természetesen ugyanez vonatkozik az állatokra is. Az elnök így magyarázta : — Régebben sok növénynyel foglalkoztunk, bajlódtunk, de egyikkel sem jól. Napjainkra hat maradt, s ráadásul ebből három a kalászos. amelyeknél a munka- folyamatok megegyeznek. Könnyű a gépesítés, s mivel ezeket a kultúrákat rendszer keretében vetőmagnak termesztjük. a jövedelem is nagyobb. Ma már búzából 44, őszi árpából 37. kukoricából 40 mázsa feletti eredményre vagyunk képesek hektáronként. Így a növénytermesztés mái' „termeli" a jövedelmet, amire pedig nagy szükség is van, mert az új állattenyésztő telep különböző okokból a kezdetben még gazdaságtalan. A szakszerű, jó tenyésztői munka viszont ■ az egyik évről a másikra megváltoztatja a helyzetet. — Három évvel ezelőtt meg csak 2570 liter tejet fejtünk egy állattól, tavaly már 3450 litert. Mindenki előtt ismert, hogy az állattenyésztésben a jó eredményhez hosszú évek jó munkája kelL Mi is annak köszönhettük. Es másodsorban annak, hogy a takarmányozást a fűre alapoztuk. s nagy tejtermelő képességű szarvasmarha fajtával kereszteztük az állományunkat. Végső soron már ott tartunk, hogy az üzem árbevételének fele az állat- tenyésztésből származik. És ennek a területileg kicsi termelőszövetkezetnek ez a legnagyobb dicsérete. Nem ijedtek meg saját árnyékuktól, nem lett visszahúzó, visz- szamozdító a szakosított tehenészeti telep. (Sajnos megyénk sok termelőszövetkezetéről nem mondhatjuk ed ugyanezt.) Gyorsan rájöttek, ilyen méretek között csak úgy lehet hatékonyan, eredményesen gazdálkodni, ha termelésüket szakosítják és csak hat növénnyel és egy állatfajjal, a szarvasmarhával foglalkoznak. Az eredmények az emődieket igazolják: az elmúlt esztendőben már több mint hatmillió forintos nyereséget könyvelhettek el. — kármán — A tőcsavarokat köszörülik a CSIV Ongai Gyárában Jelzések életvitelünk változásairól Az idén kezdett először vállalkozási tevékenységbe a Budapesti Bútoripari Vállalat Encsi Gyáregysége. Az év során mintegy 10 millió forint értékű megrendelésnek tesznek eleget Első munkájukat már befejezték, elkészítették a szilvásváradi Hotel Lipicai belső berendezését A következő hónapokban a miskolci Pamutfonó 600 fős munkás- szállójának bútorzatát készítik Encsen, ez lesz egyébként az egyik legnagyobb vállalkozásuk. Ok gyártják majd az Ózdi Kohászati Üzemek 120 személyes hajduszobosz- lói üdülőjének, valamint a Munkásőrség encsi székházának berendezési tárgyait is. A lakossági szolgáltatásokról: JsH szervezeti megoldás kellőse A termelés tömegSzerűsé- gétöl, a termelendő gyártmányok mennyiségétől nagyon sok íügg. Meghatározó szerepe van a termelés szervezésében és végső soron a termelés gazdaságosságában |s. Másfelől viszont az is köztudott, hogy a termelendő nhennyiségel az értékesítési lehetőségek határozzák meg, ami nem kis részben a gyártmány-, illetve gyártásíej- lesztési munkától függ. Elsorvadó íanársi vállalatok Ezek ismeretében lassan érthetővé válik az á jelenség is, amit a helyiipar területén tapasztalhatunk. Tudott dolog. hogy a helyiipar körébe tartoznak: a magánkisipar, a kisipari termelőszövetkezetek és az állami tulajdonban levő tanácsi vállalatok. Ezek irányítását és ellenőrzését a területileg illetékes táiiáesi szervek látják el és mindemellett érvényesek rájuk a funkcionális hatóságok — Országos Tervhivatal, Pénzügyminisztérium. slb. — rendelkezései. Nos, az utóbbi években egyre inkább észlelhető az a jelenség, hogy a korszerűtlenül felszerelt tanácsi üzemeket átveszik más ágazati irányítású vállalatok. Többek között ig.v került át a Sárospataki Faipari Vállalat a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Vállalathoz, a Miskolci. Műanyaggyár a Borsodi Vegyikornbináthoz. a Vasipari Vállalat a MEDICOR-hoz, hogy csak «néhány példát említsünk. Kétségtelen, hogy ezeknek a fúzióknak számos előnye van, illetve lehet. Inikkős V) szolgáltatás Másfelől viszont az is igaz, hogy a tanácsi vállalatok áltál korábban ellátott területek fejlesztésére, de legalábbis szintentartására okvetlenül szükség van. Gondoljunk csak a szolgáltatásokra. És itt nem okvetlenül a GEL- KA-t kell érteni, amely töb- bé-kevésbé jól, eleget is tesz a reá háruló feladatoknak. Ezenkívül azonban döntő súlya van az úgynevezett lakáskarban tartási feladatoknak. lakásálalakításnak. festésnek. mázolásnak, villany- szerelésnek, csempézésnek, slb. Ezekre a munkákra kapacitást, vállalkozót alig talál közület és magánszemély egyaránt. Legalábbis olyat nem, amelyik jó és pontos munkát végez, mindezt határidőre és mentesen a különböző trükköktől. Erre vonatkozólag hadd éljünk egy privát példával, amely bár nem „ildomos”, mégis jól lehet vele jellemezni, kézzelfoghatóvá lenni a kialakult helyzetet és annak néhány okál. A sors úgy hozta, hogy magam is mesteremberek munkáját akartam igénybe venni. Mestereket írtam, holott sajnos nagyon távol álltak ettől a követelmény- szinttől. Két „siheder” jött elvégezni a megrendelt munkát — Miskolc egyik szolgáltató vállalatától — és mar belépésükkor meg akartak arról győzni, hogy csak akkor járok jól. ha velük és főként „maszekba” csináltatom a szükséges munkát. Kérdésemre, hogy a szükséges anyagot, illetve a munkaidőt honnan „utalványozzák”, ha mindezt munkaidőben és vállalati anyagból akarják elvégezni, csak annyit mondtak, „bízzam ezt rájuk, megvan már ebben a kellő gyakorlatuk”. , A pénz soha se fogy el Nos, meg is lett volna, ha hevenyészett előzetes költségvetésüket nem találtam volna túl borsosnak, és nem ragaszkodtam volna inkább a hivatalos számlához, annak ellenére, hogy ők ettől óva intettek, mondván: hogy „a vállalati munka igen sokba lóg” nekem kerülni, A lakáskarbantartókkal lehat. jól megjártam, de nem volt nagyobb szerencsém a kisiparosokkal sem. Egy Bitó nevű vizvezetek- szerelö. aki „mellékállásban” napi nyolc órán keresztül a Miskolci Beruházó Vállalatnál is foglalkoztatva van, Löbb ízben megígérte, hogy adott időben elvégezi a MIK által megrendelt szükséges munkát. Bokros teendői miatt azonban erre mind a mai napig nem kerülhetett sor. Ügy látszik, neki a M1K- munka nem üzlet. Mint ahogy a sűrűn változó és „barkácsoló” munkát Végző gázszerelő kisiparosoknál sem az... Nagyon meg tudom hát érteni az Ingatlankezelő Vállalatot, hogy a lakásfelüjítási, illetve a tervszerű megelőző karbantartási munkákat rendre csúszással adja át. hisz munkaerőt alig talál, be kell érnie olyan kisiparosokkal, akik éppen vannak. Fegyelem és eszköz A nagyvállalatok mellett a koncentráció és kooperáció fokozásával egyidejűleg szükség van olyan kis és közepes vállalatokra, amelyek a lakosság ellátásában támadt hiányosságokat megoldják, vagy legalábbis mérséklik azokat. A gazdaságosságra, a hatékonyságra való törekvés nem jelent okvetlenül mam- mutvállalatokat és az ezzel kapcsolatos feladatok nem oldhatók meg csak azokkal. Annál kevésbé, mert a nagyvállalatok még inkább rá vannak utalva a kooperációs kapcsolatokra, a kis és közepes vállalatok tevékenységére. Ebbe az irányba hat a szabályozó rendszer, erre ösztönöz a szerződéses fegyelem is. Buchori Miklós tSincs olyan mérőszám. amely százaléknyi pontossággal B§ kifejezhetne: hogyan élünk. A statisztika sok mindenre ■* választ ad ugyan — ismeretes például, hogy tavaly 1976-hoz képest 10.3 százalékkal nőttek a lakosság pénzbevételeit a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bevételek 17.1, a pénzbeni társadalmi juttatások pedig 9.8 százalékkal haladták meg az előző évit. s tudjuk azt is, hogy a fogyasztói árak átlagosan 3,9 százalékkal emelkedtek —, ám az életszínvonalat csupán a számok nyelvén nem lehet jellemezni. Megannyi — már-niár felsorolhatatlanul sok — tényezőn múlik e hogyan, ily módon az sem mindegy, hogy hol. az ország melyik településén élünk. Nyilvánvaló: ahol gyors a fejlődés, ott jobbak az életkörülmények. Üj városainkban — Dunaújvárostól Leninváro- sig — lényegesen több a komfortos otthon, mint a múlt örökségét még hordozó, látványosan, de az igényekhez képest mégsem elég gyorsan megújuló megyeszékhelyeink egy némelyikében. De falu és falu között is különbséget lehet tenni, attól függően, hogy mennyire gazdag a termelőszövetkezet. s mit lesznek szőkébb pátriájuk felvirágoztatásáért az ott lakók. Vállalják-e a közművesítéssel, csatornahálózat építésével járó költségeket, mi több: társadalmilag mennyire aktívak? Megfelelő-e az ellátás, kulturált-e a szolgáltató- és bolthálózat? S még folytathatnánk a sorolást. A különbözőségekből alakul ki ama összkép, amelyet elemezve az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-i ülésén egyebek között megállapíthatta: ,.A lakosság életszínvonala gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az elmúlt években is rendszeresen emelkedett”. Ez tartalmazza azt is, hogy: „A kereseti arányok kedvezően változtak... A munkásság és a parasztság reálkeresete céljainknál; megfelelően, megközelítőleg azonos ütemben emelkedett”: utal arra, hogy: „A tervidőszak első két évében 187 000 (ebből 66 050 állami! lakás, az ötéves tervben előirányzottnál összesen 20 ezerrel több épült. Az új lakások 93—95 százaléka kettő, vagy több, ezen belül 35—38 százaléka három, vagy több szobás”. Szó esik arról is: „A termelőszövetkezeti tagok családi pótléka azonos lett az ipari dolgozókéval. Kiterjesztettük a gyermek- gondozási segélyt a szakszövetkezeti tagokra”, továbbá, ismét más témára (egyszersmind gondjaink egyikére) utalva: „Bár a szolgáltató vállalatok teljesítménye növekedett, a kisiparosok száma gyarapodott, az igények emelkedésével nem sikerült lépést tartani”. Jövedelmek, lakás, szolgáltatás — kiragadott példák a leglényegesebbek közül. Ám életkörülményeinket — fogalmazhatunk úgy is: életszínvonalunkat — sok olyan tényező is befolyásolja, amelyek mellett hajlamosak vagyunk már-már oda sem figyelve elhaladni. Mindennapossá, természetessé váll — és mégsem az! —, hogy a televízió-előfizetők száma a rádiótulajdonosokéval vetekszik: elérte a két és fél milliót. Ez annyit jelent, hogy az ezer lakosra jutó televízió- előfizetők száma 233 (összehasonlításul: 1973-ban Olaszországban 208, Ausztriában és Franciaországban 238—237. az NSZK-ban 298). A személygépkocsik száma meghaladta a 700 ezret, s jóllehet megvásárlásuk, üzemben tartásuk tetemes költséget jelent, az igények az előbbi szám fölött járnak. S az autózás megkönnyítésére egyidejűleg több autópálya. korszerű autóút épül: Budapest és több nagyváros közúti felüljárókkal gazdagodik —. miközben a tömegközlekedés is megújulóban van. A vasúinál előtérbe került a gyorsabb, kulturáltabb utazást lehetővé tevő villamosítás (belföldi expresszvonatainkon immár számozott, helyjegygyei lefoglalható ülések vannak), a Volán autóbuszai között mind több a tetszetős, kényelmes panorámabusz, több városban pedig a trolihálózat kifejlesztését tervezik. Ha közvetve is. a közlekedés korszerűsítésével a környezet fokozottabb védelmére is utaltunk. Igaz. a személygépkocsik szennyezik a levegőt, mind több helyütt létesítenek viszont — olykor parkosított — sétálóutcákat, a városok határában erdőket ültetnek, csónakázótavakat létesítenek. S aki pedig új lakónegyedben él. láthatja: ilyenkor, tavasztájt ezerszámra érkeznek a néhány év múlva már árnyat adó facsemeték. Gazdagabbak vagyunk a sportolási lehetőségekben is. mint korábban: erdei tornapályák nyíltak, sok sporttelep a lakosság számára is szélesre tárta kapuját, s immár nemcsak a főváros kérkedhet rangos sportversenyekre, mindennapos testedzésre egyaránt alkalmas fedett uszodákkal. S ha már utaltunk hazunk idegenforgalmára, tegyük hozzá azt is: tavaly négy és léi milliónál több magyar látogatott külföldre (1971-ben még csupán egymillióan. 1975-ben hozzávetőleg három es fél millióan), s az utazási irodák nemzetközi túráira már az év elején rendre lefoglalják a helyeket... M indez adalék csupán, alig néhány —. ha úgy tetszik, önkényesen — kiragadott vonás az összképből. Am jelzi az életvitelben végbement változásokat, az anyagi-tudati előrehaladás állomásait. .1 yitiu, iiile
