Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-26 / 122. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. május 26., péntek Könyvhét kezdetén M int szerte az országban, ma délután Miskolcon is ünnepélyes keretek között nyílik meg a könyvijét. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ ' nyújt majd otthont a hivatalos nyitásnak, de a gyakorlati kezdeten már túl vagyunk. Az ünnepi könyvhét kiadványai csaknem kivétel nélkül megérkeztek a boltokba már napokkal előbb, sőt az állandó vásárlók, de az alkalmi vevők is, már kinézték maguknak a listákból, mit is kívánnak megvenni a tagadhatatlanul bőséges kínálatból .és ami még talán ennél is fontosabb: az üzemi bizományosoknál, a munkahelyi könyvterjesztőknél is ott vannak már a törzsvevők kívánságlistái, s talán nem egy helyen már az ünnepet megelőzve is eljutottak új gazdáikhoz a könyvek. Ez egyáltalán nem baj, sőt, az a jó, ha az emberek a könyvért, annak tartalmáért veszik az új kiadványokat, nem pedig azért, mert ünnep van, s ilyenkor könyvet venni szokás. ' így a könyv ünnepének kezdetén fel szoktuk emlegetni a régi könyvnapokat, amikor az írók azért ültek ki a könyv- sátrakba, hogy eladni segítsenek saját könyvüket, meg azt is emlegetjük, hogy József Attila mennyire elkeseredetten nyilatkozott, amikor könyvéből három példányt tudott Cserépfalvi eladni. A könyvhét hagyományait tiszteljük, hajdani céljait becsüljük. Ma azonban merőben más társadalmi körülmények között rendezzük meg a könyvnek ezt az ünnepét, s ez természetszerűen más tartalmat is követel. ' Napjainkban a könyv mindennapjaink velejárója. Valamennyi kulturális jellegű „fogyasztási cikk” közül az egyetlen, amelyért sorban is állnak az emberek, s amelyhez megszakítás nélküli kapcsolattal kötődnek. Valójában a május— júniusi könyvhét egy az évi csaknem ötvenkét „könyvhét” közül, hiszen az év elejétől a téli könyvvásár végéig egymást érik a könyvet és az olvasót egymáshoz közelítő alkalmak. olvasóvá lett népünk meg az egyszerű hétköznapokon is bejár a könyvboltba, vagy válogat az üzemi könyvterjesztő kínálatából. A ma kezdődő hetet mégis ünnepi könyvhétnek tartjuk, nevezzük és valljuk. Nem érdektelen újra, meg újra feljegyezni, miért ünnepi. Az egymást érő könyvakciók kettő kivételével részben szakmai jellegűek, részben olvasóréteghez kapcsolódnak. A téli könyvvásár elsősorban kereskedelmi akció, a nemes ajándéktárggyá lett könyv kínálatának időszaka. Egyedül ez a május—júniusi hét marad meg a könyv olyan ünnepének, amely minden olvasóé, mindenfajta könyvé, s amelynek elsődleges célja nem kereskedelmi, hanem közművelődési jellegű. Bár nem érdektelen az sem, mennyi könyv fogy el, a fontosabb, mit vesznek, milyen széles rétegekhez kerül, mennyit olvasnak el belőle, mennyire kerül közelebb egymáshoz a könyv, az író és az olvasó. Ennek a hármas kapcsolatnak folyamatos építése és erősítése a könyvhét legfontosabb feladata. M ár az elmúlt napokban, az ünnepélyes nyitást messze megelőzve, néhány író—olvasó találkozót rendeztek könyvtáraink. Feltehetően a kedvenc író most ért rá. Nem baj, ha megelőzték a könyvhetet, a találkozó értékét a tartalma szabja meg, nem az ünnepi időzítése. Ez a pár találkozó valamiféle előfutárja a napjainkban kezdődő író— költő várásnak. Több ismert írót látunk vendégül Borsodban és Miskolcon, többfelé várják a helyi írókat és költőket is, s bizonyára örömmel ismerkedik majd az olvasó néhánv még kevéssé ismert alkotóval. Irodalmi műsorok színesítik majd a találkozókat, a vendégeket munkájukról beszéltetik, dedikációkat kérnek tőlük a frissiben vásárolt könyvekbe. A találkozó azonban csak akkor lesz értékes írónak és olvasónak egyaránt, ha őszinte érdeklődés alánján jön létre, nem verbuvált közönség lesi az óramutató vánszorgását: ha a kérdések nem formálisak, hanem valóban lénveges dolgokat tudakolnak: ha az író nem lejön az olvasóhoz, hanem eljön hozzá, s ha a találkozót nem letudja, hanem igyekszik belőle mind többet hasznosítani. Már egy korábbi híradásban megírtuk, hogy az elmúlt évi 114-gyel szemben, most 135 mű kiadását tervezték, összesen kétmillió 718 ezer példányban. A művek közül 92 a szépirodalmi, illetve szépirodalmi igényű tudományos kötet, 43 az ismeretterjesztő. A 92-ből 64 magyar szerző műve és 78 az első kiadású mű. (Csökkent hát — legalábbis ebben az időszakban — az újrakiadások aránya.) A köteteket itt ismertetni szükségtelen, de azt örömmel jegyezzük fel, hogy a már megjelent Szép versek 77-ben három borsodi költő — Kalász László, Papp Lajos. Serfőző Simon — szerepel, az Irószemmel című antológiában ugyancsak három borsodi — Brackó István, Gulyás Mihály, Szendrei Lőrinc — írásai olvashatók és végül, de nem utolsósorban: újabb önálló kötettel jelentkezik Serfőző Simon, aki Amíg élünk címmel irodalmi riportjait gyűjtötte egybe. Örömmel köszöntjük szűkebb pátriánk képviselőit a könyvhét írói között. A könyvterjesztés dolgozói már felkészültek.. Sok-sok mázsa könyvet megmozgattak, rendezgettek, hogy a mai nyitásra ott legyenek az újdonságok a sátrakban, a boltok polcain. De már panasz is van: egyes kiadványokból nagyon kevés érkezett, különösen' gondot okoz ez régóta várt, nem szépirodalmi kiadványoknál. Sok-e 135 mű egy héten, vagy sem — lehet róla vitázni. Mindenképpen soknak tűnik. Még akkor is, ha mechanikusan elosztva az éves termést, az ötvenkét hét mindegyikére százhatvan mű esik (természetesen tankönyvekkel, nagy tömegű kiadványokkal!), mert nehezíti a válogatást, a befogadást, s talán nem egy művet az ünnepi héten való megjelenéssel értékén felüli magas rangra emel. ‘Az ígéretes választék ellenére is azt kell mondani, illetve újólag elismételni: kevesebb mű nem csökkentené az ünnepi jelleget. Mint hallottuk, most gyakorlatilag minden kiadni tervezett mű megérkezik idejében a boltokba. Ez nagyon jó. mert csökkenti a csalódást okozó mozzanatokat. M ától fokozott figyelemmel fordulunk a könyv és az írók felé. Tisztelettel köszöntjük a vendégeket, akik idejönnek, hogy velünk . találkozzanak. . Tisztelettel köszöntjük a helybeli írókat, akik velünk élnek, mindennapjaink gondjaiban osztoznak, témát azokból merítenek. Tisztelettel köszöntjük azokat, akik feljuttatják hozzánk a könyvet- a bolti dolgozókat, munkahelyi terjesztőket. És tisztelettel köszöntjük, magát a könyvet. Benedek Miklós A 150 éves Akadémiai Kiadó kiállítása A miskolci József Attila Könyvtár törekvéséről már korábban hírt adtunk: a város tárlati életében igen fontos szerepet játszó könyvtári kiállító terem a jövőben mind több olyan kiállítást szeretne rendezni, amelyen a könyv és a képzőművészet kapcsolata, az irodalom és a képzőművészet összefüggései, a könyvvel kapcsolatos művészeti törekvések dominálnak. Az Akadémiai Kiadó most 150 éves. Országszerte a könyvet ünnepeljük ezekben a napokban. Ez a három tényező a forrása annak a tegnap este nyílt kiállításnak, amely a jubiláló kiadó- vállalat tipográfiai műhelyébe enged betekintést az érdeklődő miskolciaknak. * Tizenegy könyvművész — Agócs András, Botyánszky Pál, Csákvári András, Csörgő István, Érdi Júlia, Gábor Péter, Helle Mária, Kiss Zsuzsa, Kozma Anikó, Merkly László, Zacsik Annamária — ad számot ezen a tárlaton arról, hogy a tipográfus műhelyben a tervezők miként készítik elő a tudományos műveket, hogy álmodják a kéziratot nyomtatott oldalakba, hogyan tervezik meg a szövegrészek közé a képek, ábrák helyét, nagyságát, a szembeforduló oldalak összhangját, a kötetek egész küllemét. A tizenegy alkotó részben terveit, részben kész munkáit mutatja be, de nem ritka, hogy megvalósulatlan terveket tárnak elénk, más esetekben meg magunk érzékelhetjük a különbséget a tervek és a megvalósult művek között. A sort a teremben Agócs és Botyánszky, a két Acta- kiadványt szerkesztő tervező munkái nyitják, majd sorra látjuk a további kilenc alkotó munkáit. Van, aki két, van, aki tíz tablóval, összeállítással is szerepel, többen a diplomamunkájukat is bemutatják. Itt láthatók egyes anyagok nyomódúcai, s igen nagy számban itt sorakoznak az Akadémiai Kiadó más munkatársainak fedőlapjai és természetesen igen nagy számban — úgy kétszáz kö-* rül — a kiadó értékes kötetei. Minden bizonnyal a szakmához közelebb állók érdeklődésére tarthat elsősorban számot ez a tárlat, de hisszük, hogy a nagyközönség is figyelemmel szemléli majd, s követi nyomon a tervezők munkájának a kiállítási anyagból megismerhető fázisait. A József Attila Könyvtár által eredetileg tervezett műhelymunka-bemutatás ezen az első tárlaton még csak részben valósulhatott meg, de örömmel üdvözlendő, hogy a nagyszerű szándék már a megvalósulás útján van, s így is igen hasznos ismereteket ad a kiállítás a látogatóknak. * A tipográfiai műhely kiállítását nagyszámú helyi ér- leklődő és fővárosi vendég — az Akadémiai Kiadó számos tervezője — jelenlétében Haimann György, az Iparművészeti Főiskola tipográfiai tanszékének vezetője nyitotta meg, majd ezt követően a szép könyv és az olvasó kapcsolatát elemző vi- vita szerepelt a programban. Ehhez ugyancsak Haimann György tartott vitaindítót. A kiállítás egyébként június 20-ig tekinthető meg. Szívesen hívjuk fel rá olvasóink figyelmét. 1 (hm) Miskolcon ülésezett a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöksége A Magyar Zeneművészek Szövetsége országos elnöksége évente egy alkalommal valamelyik területi szervezet székhelyén tartja ülését. Szeged és Debrecen után most az észak-magyarországi területi szervezet látta vendégül az elnökség tagjait, • akik tegnap, május 25-én, délelőtt 11 órai kezdettel Miskolcon, a megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban tartották meg soros elnökségi ülésüket. Napirenden a helyi csoportok munkája szerepelt. Mint azt Sárai Tibor, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára elmondotta, a kihelyezett elnökségi ülésnek külön jelentőséget ad az a tény. hogy grúz zeneművészeti delegáció tartózkodik ezekben a naookban Borsodban és Miskolcon. A tíztagú delegációt szerdán fogadták a megye vezetői. A grúz delegáció vezetője Nodar Kalisztratovics Gabunyija érdemes művész, tagjai: Otar Vasziljevics Talcalakis- vili, grúz kulturális miniszter, a Szovjetunió állami díjas művésze, Gija Alexand- rovics Kanoséit, a Szovjetunió állami díjas, kiváló művészé, Szulhan Ivanovics Na- szidze állami díjas, kiváló művész. Romeo Georgievics ■Karunisvilí, Georgi Cslaidze, valamint Dzsánszug Kahidze karmester, Ruszteveli-díjas, érdemes művész, Eldar Isza- kadze gordonkaművész, érdemes művész és Tamaz Laperasvili érdemes művész és Tangiz Csacsava énekesek. A vendégek tegnap délelőtt Sárospatakkal ismerkedtek este pedig p Nehézipari Műszaki Egyetemen részt vettek, illetve közreműködtek azon a hangversenyen, amelyen a Miskolci Szimfonikus Zenekar —. ősbemutatóként •— grúz zeneműveket adott elő Céltalan vita Egy művelődési ház 'építése körül Sárospataknak nagyon szép a természeti környezete, a város jó néhány „koros” épülete csodás műemléki környezetet teremt. Olyat, amelyben minden új épületnek alkalmazkodni kell a ’ régihez, élve a jelenben, de fenntartva, ápolva, megőriz" ve a múltat is. Sárospatak a 13 műemléki jellegű város között' szerepel. Olyan városok tartoznak ezek közé, mint Eger, Veszprém, Pécs, Sopron és Szentendre. Aliik ismerik, vagy akik csupán hallottak ezekről a városokról, láttak róluk fényképeket, át tudják érezni, megértik az ilyen jellegű városok fejlesztésének problémáit. És átérzik a városok vezetőinek felelősségét, gondjait is, amikor várospolitikai kérdésekben .döntenek. Majd a kivitelező .Sárospatakon tervbe vették egy új művelődési ház felépítését. Az új művelődési ház a tervek szerint mintegy 55 millió forint körüli költséggel épül meg, ha megépül?! Építésének ugyanis van néhány, — pontosabban egy igen nagy akadálya. A város vezetése, illetve a megyei beruházó vállalat nem talál az építésére kivitelezőt Néhány tény, a művelődési ház építésének előzményeiről: A kiviteli terveket a Sárospataki városi Tanács a VÁTI-nál rendelte rpeg. A tervek meg is érkeztek a kivitelező vállalathoz, — többkevesebb teljességgel — az ünnepélyes, úgynevezett alapkőletételre is sor került az elmúlt év novemberében. Azóta azonban nem sok történt a kiviteli munkák terén. A „nem sok” gyakorlatilag azt jelenti: semmi! Helyesebben jó néhány tervegyeztető tárgyalást, vitát és hasztalarj véleménycserét jelent. A tanács illetékesei és a beruházó „győzködi”, agitálja a kivitelezőt, jelen esetben a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot, de mindhiába ... Ehhez tudni kell azt, hogy az új létesítmény csak hagyományos módszerekkel építhető fel, viszonylag sok élőmunkát igényel, ami nem nagyon tetszik a kivitelező vállalatnak. Érthető, hiszen az alagútzsalus technológia, amelyet a vállalat — főként lakásépítés során — többnyire alkalmaz, lényegesen gyorsabb, úgy is mondhatnánk, termelékenyebb. Jelen esetben a kivitelező szempontjából ez döntő érvnek látszik. Száz évre szól... Tárgyalásaik során csak a szűkebb vállalati érdeket nézve, mindegyre elodázzák a döntést, a munka tényleges megkezdését, illetve a szerződéskötést. A szerződés megkötése után a jelenlegi monopolhelyzet iránya megfordulna és a megállapodásnak megfelelően a vállalatnak el kellene végezni a vállalt munkákat. A kérdés csupán az, hogy mit vállal, mit akar vállalni a kivitelező? Általánosságban vizsgálva, úgy tűnik, hogy ezt a munkát semmiképp. ElőszöV azzal utasították el. hogy a munka, ill. a terv kivitelezésre alkalmatlan. Majd engedményt tettek, amikor azt vállalták, hogy az építőmesteri munkát hajlandók elvállalni, de szakipari munkákat már nem. Az új művelődési ház terve 400 személyes előadóionmet foglal magában, amely színházi, vagy zenekari előadásom megrendezésére alkalmas, teremsportokat is lehet rendezni, van benne 100 fős tanácskozóterem, több kisebb klub, illetve szakköri helyiség. Otthont kap benne a városi könyvtár és mintegy beleépül a jelenleg is meglévő régi filmszínház. A kiviteli térveket nézegetve, kétségtelenül feltűnik egyfelől az, hogy a végzendő munka nem szabványos, nem típusjellegű, a szakmai ismeretek ■ szélesebb körét igényli, másfelől viszont szembetűnik a létesítmény szépsége. S ez indokolja is a többletmunkát. Hiszen egy ilyen épület évtizedekre, sőt 100 évre is szól, a városba beleépülve annak szerves részévé válik. Egy kicsit jellemző is lesz egy-egy ilyen impozáns létesítmény a váro- sokra. Ez a körülmény az, amit nem nagyon mérlegelnek, ami gyakorlatilag nem számszerűsíthető, ami’ „kilóghat” egy építőipari vállalat tervéből. Jobb „hozzáállást!” Az ugyan érv lehet, hogy a művelődési házra fordított erő, energia lakásoktól von el építőipari kapacitást. De a lakásokra való unos hivatkozás nem elég ahhoz, hogy ezért egy ilyen hosszú időre szóló létesítményt tipizáljunk és monoton egyhangúságba öltöztessük. Ha felépül a tervek szerinti létesítmény, azt hiszem, szép, nagyszerű színfoltja lesz a patinás diákvárosnak. Csak hát addig és ezért le kell győzni a szemléletben lévő visz- szahúzó hatásokat. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál biztosak abban, hogy ezt a munkát végül mégiscsak nekik k,ell elvégezni! Tudják ezt és mégis húzódoznál-:! Az a bizonyos szemlélet a BÁÉV- nél egy kicsit nxás. A Come- nius Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájának építésére vonatkozó előkészítő munkák még messze nincsenek ilyen stádiumban, mint a cikkben szereplő művelődési ház előkészítő munkái, a BÁÉV mégis szinte szerződés nélkül nekikezdett a 45 milliós építkezés megvalósításának. Nem volna helyes kaput nyitni a „spontán” kezdeményezéseknek, de érthetetlen a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat taktikázása, a kifogások keresése, a munka halogatása. A sokat emlegetett ragasztott íatetőszerkezet összeszerelésére már találtak alvállalkozót és csupán ez a munka á közel 50 milliós beruházásból 10 milliót, azaz 20 százalékot jelent. A többi — jelenleg alvállalkozóra váró — munkára is csak kerül kivitelező, a legrosszabb esetben a vállalat megcsinálja maga. így olyan tapasztalatokat szerezhet, olyan technológiák bevezetésével, alkalmazásával ismerkedik meg, amelyet később más építkezéseknél nagyon jól kamatoztathat. Ebben az esetben viszont minden azt indokolja, hogy 1978. második felében elkezdjék a beruházást, ezt sürgeti a létesítmény mielőbbi elkészülése, ezt indokolja az, hogy különben „elúszik” a Közművelődési Tanács és az Állami Ifjúsági Bizottság által nyújtott támogatás és ezt teszi szükségszerűvé az érdekek helyes rangsorolása is. Buchcrt Mikló»
