Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-23 / 119. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. május 23., kedd A képernyő előtt Kisfilmek, vetélkedők, egyebek- Túl a miskolci tévéfesztivál zsúfolt eseménysorozatán, ide­je a napi műsorokra is visszatekintenünk. Kevés olyan mű­sor pergett, amely külön említést érdemelne. A miskolci fesztiválhoz kapcsolódó adásokról , már szóltunk, az Emma sorozat kimúlását csak azzal a gondolattal regisztrálhatjuk, hogy későbbi ismétlését aligha fogjuk sürgetni; az ugyan­csak most véget ért Autók és emberek sorozat darabjaira annál szívesebben emlékezhetünk vissza. Érdekességként ér­demel csak említést a múlt szombat — május 13-a — estje, amikor a két műsoron egyszerre egy-egy francia mű per­gett. Az egyiken Feydeau pajzán bohózatának magyar tévé­változata, a másikon Maupassant novellájának ugyancsak felnőtteknek szánt adaptációja, s a két mű fordulatai, moz­zanatai —, ha nem is azonos hangszereléssel — kísérteties szinkronban bizonygatták: szombat este két csatornán vá­laszthatunk — csak felnőtteknek szánható műsorok közül. * Újra láttunk vetélkedőket. Az egyiket — Saccolja meg! — bevallottan konzervdobozból, a másik, a VIT-vetélkedö egy sorozat kezdete volt. Ez utóbbi nagyszerű politikai felké­szültségről, nagy tárgyismeretről tanúskodott, uyyanakkor arról is, hogy a játékosság végleg háttérbe szorult benne, az egész jobban hasonlított valamiféle magas szintű tanfolyam, egyéb oktatási forma nyilvános, vizsgadrukkos, — ennél­fogva csökkentetten szórakoztató jellegű kollokviumhoz. E sorozaton talán még lehet változtatni, lazítani, a követel­mények könnyítése nélkül oldottabbá, játékosabbá tenni. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a vetélkedőknek fel­vételről történő sugárzása, mivel hiányzik belőle az egyide­jűség, csökkent izgalmat ad, csakúgy, mint a sportközvetí­tések ismétlése, ha már tudott az eredmény. Még akkor is, ha a vetélkedőknél ez nem is ismert. Az egyidejűség azért mégis más lenne! Mint volt is korábban! *’ * Igazán r.em különösebben értékes az Önök kérték című kívánságműsor legtöbbje. Most csak azért említjük meg, mert különösen nagy helyet foglalt el benne Vadnai László bohózata, a Ul. Konrád, teljesen felbillentve az összeállítás egyensúlyát, s ez még ebben az összeállításban is hiba. Vad­nai egyébként vasárnap újra jelentkezett, mert ő volt egyik írója a Kabos Gyula-cletmű sorozatban bemutatott Mese­autó című filmnek. Közel negyven év után került újra nagy- közönség elé a harmincas évek tucatfilmjeinek, egyben a filmgiccsnek legjellegzetesebb darabja, ami csak a benne szereplő kitűnő sz'ír.észek — Kaboson kívül Törzs Jenő, Gombaszögi Ella, Gázon Gyula, Berky Lili, Herceg Jenő, Tolnay Klári, Várkonyi Zoltán, Pethes Sándor — miatt ér­demel figyelmet. De éppen ezért indokolt lett volna beveze­tőben „helyére tenni” ezt a filmet néhány mondattal, nem­csak a technikai nehézségekre hivatkozni. Miskolciaknak ta­lán érdekesség, hogy a címbeli meseautó az ötvenes évek végén az egyik borsodi kereskedelmi vállalat tulajdona volt, évekig itt használták, míg a roncstelepre nem került. * Érdeklődéssel és bizalommal várhatjuk az első rész isme­retében a Dinasztiák sorozat következő darabjait. A dinasz­tiák itt nem uralkodóházakat jelölnek, hanem olyan csalá­dokat, amelyekben generációkról generációkra öröklődik a mesterség. Mata János és László Agnes sorozatának első da­rabja á kékfestő Skorutyák családról igen érzékletesen mu­tatta meg a családot és a munkát — a kettő elválaszthatat- íanságát. * Kiemelkedő darabja volt a hétnek a pécsi stúdió doku­mentumfilmje, a Sortűz pünkösd rózsáira. A hajdani pécsi katonák hatvan év előtti lázadására emlékező műsor nagy­szerű bevezetője a minden bizonnyal majd nagy számban látható, az 1918-as forradalmi eseményekre emlékeztető adásoknak. Füzes János és Wiedermann Károly a viszonylag kevés eredeti dokumentumanyagot az egykori résztvevők felkutatásával és megszólaltatásával, valamint néhány re­konstruált jelenetsorral egészítette ki. Ez utóbbiak között volt olyan játékfilmes megoldás, amely nem illeszkedett szervesen az anyagba — például a sztrájkoló asszonyokat idézni hivatott kendős szereplők járkálása —, de többség­ben sikerült a tárgyi dokumentumok, az emlékezések, a re­konstruált mozzanatok és a narrátorszöveg olyan jó egysé­gét megteremteni, amely történelmi ismereteket ad és tisz­teleg egyszerre. * Négy hét négy tengeren címmel egy ifjúsági hajóút kró­nikáját ' kínálta harmincöt percen át egy kisfilm. Nem az ilyenfajta művek voltak a jó példák a fesztiválon. Ebből — a közhelyeken és közhellyé koptatott ismereteken túl — jó­formán csak azt tudhattuk meg, hogy alkotóik részt veitek ez utazáson. Benedek Miklós Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy olcsó áru boltjainkban egyes árucikkekből (textília, cipőféleség) 20—50%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL, KIÁRUSÍTÁST TARTUNK május 22—június 3. között Várjuk kedves vásárlóinkat: az I. sz. Olcsó Áru Boltunkban, Ady E. u. 9. sz. alatt (hátul az udvarban), a II. sz. Olcsó Áru Boltunkban, , József Attila u. 15. sz. alatt (Gömöri felüljáró mellett). Észak-magyarországi Nyersanyaghasznosító Vállalat Kórustalálkozók Nyolcszáz kis úttörő vo­nult hatos sorokban, táblák­kal a kézben az ózdi Felsza­badulás térre, hogy ejéne­kelje a fúvószenekar kísére­tével az úttörőindulót, és meghallgassa a köszöptőt, melyet Rozgonyi Jánosné,- az Ózdi városi Tanács művelő­désügyi osztályának vezető­je mondott el. így kezdődött Özdon a szocialista városok gyer­mekkórusainak kétnapos ta­lálkozója. Szombaton, az ün­nepélyes megnyitó után, dél­után háromkor kezdődtek a hangversenyek. Magyaror­szág kilenc szocialista váro­sa közül hét küldte el éne­kes követeit, hogy méltóan képviseljék lakóhelyüket. A kis dalosok Ajkáról, Duna­újvárosból, Kazincbarcikáról, Leninvárosból, Oroszlányból. Várnalotárói és a vendéglá­tó Ózdról érkeztek. A szo­cialista városok gyermekkó­rusainak találkozóját tavaly rendezték meg először, ak­kor Ajkán. Az ajkaiak egv vándorserleget alapítottak. Egy gyönyörű kristályvázát, amelybe belevásik minden évben annak a városnak a hevét, amélyiknek gyermek- kórusa a legjobban szere­pelt. Tavaly Ajkáról az óz­diak hozták el a serleget. Most, a Liszt Ferenc Műve-, lődési Központban rendezett koncert után úgy döntött a zsűri, hogy ismét az ózdiak, az Ózdi Népművelési Intéz­mények gyermekkórusa kap­ja a serleget. Az a kórus, amelyik a Béke-telepi iskolá­nak tanulóiból verbuváló- -dott, és vezetője Frits Sán- dorné. Tehát a vándorserleg itt maradt Borsod megyé­ben. * Vándor Sándor zeneszerző és karmester a forradalmi mur.kásénekkarok kiemelke­dő fejlesztője volt. A Ta­nácsköztársaság ideje alatt a miskolci gimnázium diák­tanácsának elnöke volt, s emiatt az ellenforradalom az ország valamennyi középis­kolájából kizárta. Zenei te­vékenységét is az elkötele­zett politika irányította. 1945-ben a nyilasok kivégez­ték. ■ Vándor Sándor énekkari szemléket rendeznek ebben az évben .'az egész országban, hogy az azokon legjobban szereplő munkás- és ifjú­munkás-kórusokat kiválo­gatva az arra leginkább ér­demesek szerepelhessenek az 1979-ben rendezendő Vándor Sándor-fesztiválon. Vasárnap volt Leninváros- ban a Borsod megyei terü­leti énekkari szemle, amely­re hat kórus küldte el ne­vezését. A Szerencsi járási Művelődési - Központ férfika­ra, az Özdi Kohász vegyes­kar. a mezőkeresztesi Arany­kalász Termelőszövetkezet férfikara, a Diósgyőri Vasas Vegysskar, a Leninvárosi Munkáskórus és a Szerencsi Cukor- és Csokoládégyár férfikara. A területi bemutatók cél­ja a szocialista kórusiroda­lom terjesztése a munkás­kórusok körében, a munkás­kultúra terjesztése a közön­ség körében, és nem utolsó­sorban a kórusok serkenté­se, színvonaluk növelése ér­dekében. Meg a válogatás az 1979-es fesztiválra. Leninvárosban, sajnálato­san kis létszámú közönség előtt két polbeat együttes, a kazincbarcikai Varietas és az ózdi Hagymácskák ját­szott addig, amíg a Farsang Árpád karnagy vezette zsűri meghozta döntését. Mind a hat munkáskórus olyan ma­gas színvonalon mutatta be programját, hogy részt ve­hetnek a jövő évi fesztivált megelőző nagv megyei be­mutatón, amely november­ben lesz megtartva. Varsányi Zsuzsa Csak május 26-ig! ff Árusítással egybekötött árubemutató a Habselyem Kötöttárugyár termékeiből a leninvárosi Sajó iparcikk­Napközis hét Miskolcon Huszonöt esztendővel ez­előtt szervezték meg az első napközis csoportokat Miskolc város néhány általános isko­lájában. Az indulás első évei­ben alig több, mint két tu­catnyi napközis csoportban 1100 gyermek felügyeletét biztosították. Az 197G—77-es tanévben viszont már 215 napközis csoport működött a miskolci általános iskolák­ban, s 7656 tanuló készülhe­tett pedagógusok felügyelete mellett a másnapi tanórákra s tölthette tartalmasán sza­bad idejét. A jubileum alkalmából egy­hetes rendezvénysorozat kez­dődött tegnap Miskolcon. A napközis hét megnyitó ün- népségét a Gyermekvárosban tartották meg délelőtt 10 órai' kezdettel. Merényi Józsejné, szakfelügyelő köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a nap­közis munkacsoportok veze­tőit és a tanácskozás vendé­geit, köztük Azary Zoltánt, a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkárát. A Fazekas utcai és az Avas-déli iskolák napközis kultúrcsoportjainak rövid műsora után Tolnai Fe­renc, Miskolc város Tanácsa művelődésügyi osztályvezető­je nyitotta meg a május 27-ig tartó napközis hét rendezvé­nyeit. A művelődésügyi osztály- vezető megnyitójában szólt arról, hogy az elmúlt negyed­század alatt nemcsak meny- nyiségi fejlődésen ment ke­resztül a napközi otthoni há­lózat, de „kitapinthatóak” a végzett munka tartalmi vál­tozásai is.-Miközben a nap­közi otthon pótolni próbálja a család légkörét, maximáli­san igyekszik segíteni az is­kola nevelő és oktatási céljai­nak megvalósítását is. A ne­velő központú iskola csak a nevelő központú napközi ott­hon mellett alakulhat ki — hangsúlyozta Tolnai Ferenc. A napközi otthon céljairól, feladatairól szólva mondotta ei az osztályvezető, hogy ko­rántsem lehetünk közömbö­sek a napközi otthonok mű­ködési feltételeivel, munká­jával szemben. Hiszen az itt végzett munka hatékonysága realizálódik a gyerekek tanul­mányi előmenetelében, s ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a játéknak, a „boldog gyermekkornak” is megvannak a maguk idő-kö­vetelései. Az ünnepségen szó esett a napközis nevelők sokszor há­látlan munkájáról. Az első csoportok pedagógusai közül már csak négyen dolgoznak ma is napköziben. Őket — Marosi Lajosnét és Marosi Lajost, dr. Déváid Józsefnél és Brinza Józseínét — külön is köszöntötték A megnyitót követően szakmai tanácskozásra került sor: dr. Füle Sándor, az Or­szágos Oktatástechnikai Ku­tató Intézet igazgatója Tech­nikai eszközök a napközi ott­honi nevelés szolgálatában címmel tartott előadást. Dél­után a vologdai lakótelepen levő 13-as számú 'Általános Iskolában egy első osztályos napközis csoport munkájáról hallgattak előadást az érdek­lődők, majd Tok Miklós, Mis­kolc város Tanácsának ejnök- helyettese megnyitotta a nap­közis csoportok jubileumi ki­állítását. A magyar népi demokrácia története 1944—1962 A kötet szerzői „munkájuk megírása során arra törexed- tek, hogy olyan könyvet ad­janak az olvasók kezébe, amely — a tudományos kö­vetelmények, sérelme nélkül — megfelel a közérthetőség és az oivasmányosság igé­nyeinek is” olvashatjuk A magyar népi demokrácia tör­ténete 1944—1962 című könyv „fülszövegének” zárómonda­tában. Balogh Sándor, akinek „Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—1947” című kötete mar néhány év­vel ezelőtt joggal aratott si­kert, Jakab Sándorral együtt olyan kötetet szerkesztett, amely narratív módon adja elő a közelmúlt magyar ese­ményeit, megfelelő nemzet­közi háttérrel. így egyaránt jó visszaemlékezést nyújt a kortárs számára arra, amit átélt, és népszerűén foglalja össze az újabb nemzedék számára amit — a hozzám ha­sonló — kortársaktól itt-ott hallhatott. Mindjárt a könyv elején ol­vasható, az 1945. március 18-i földreformrendelet. Én mé,g emlékszem rá, amikor a Nép­szava akkori nyomdájában többedmagunkkal segédkez­hettünk annak a szovjet ka­tonatisztnek, aki a rendelet sürgős kinyomtatását kérte, hogy a meginduló dunántúli felszabadító hadmozdulat so­rán már le is dobhassák re­pülőgépről a parasztság „ezeréves perének” eldönté­séről szóló fontos nyomtat­ványt. Plasztikusan tárul elénk a könyvből a koalíciós kormány létrejötte, majd az első demokratikus választás a fővárosban. Az akkori Kis­gazdapárt győzelme után (ez már az én kortársi megemlé­kezésem a könyv olvastán) — szemem láttára — vonult fel a jobboldali tüntetők tömege a pesti utcán, a Horthy-kor- szajc közismert szólamával: „Nem lesz vörös Budapest” Ezzel a személyes emlékké' is aláhúzhatom, milyen kitű­nő a könyv további menete, amelynek során olvashatjuk, hogyan sikerült a kommunis­ták vezetésével balra vinni a koalíciót, hogyan jött létre a kommunista—szociáldemok­rata—parasztpárti Baloldali Blokk és hogyan teremtették meg a pengő „boszorkány- tánca” után a szilárd forin­tot, amely egyben a demok­ráciát is megszilárdította. Az első államosítás és velük együtt a jobboldali kisgazda Nagy Ferenc bukása, disszi­dálása, majd a két munkás­párt egyesülése, újabb dia­dalmas eredmény. A könyv alaposan, de mégis népszerű­én számol be erről, hogy az­tán őszintén, kértél és nélkül mutathasson rá azokra a tor­zulásokra, amelyekre a Rá- kosi-csoport, a hatalom birto­kában — éppen volt szövet­ségesei félreállításával, majd Rajk László és később Kádár János letartóztatásával — el­követett. Nagy értéke a könyvnek, hogy a politikai történet mel­lett részletesen megírja az akkori gazdasági hibákat, amelyek együttesen tették le­hetővé, a Rákosi-klikk hibáit kihasználó Nagy Imre-csoport kampányát és a két egymás­sal belvillongó társaság, en­nek során segítette elő az el­lenforradalmat. A pattanásig feszült légkört jó] jellemezle, éppen a rehabilitált Rajk László és társai 1956. október 6-i ünnepélyes temetésén az a közhangulat, — személye­sen emlékszem rá — amely a pesti utcát jellemezte: a szektás hibák miatt, az el­lenség karjaiba hajtott em­berek az utcán látszólag Rai- kékat siratták, de egyesek közülük már az egész demok­rácia ledöfését óhajtották Az ellenforradalom után a rendet — szovjet segítséged — állították helyre, de aztán Kádár János és elvbarátai emberfeletti munkája kellett a konszolidáció létrejöttéhez: ez a könyv befejező része. Az 1962-ig megalapozott út­ra ekkor lépett hazánk és ezen ljalad azóta is tovább. (Kossuth KömmkinUA' Máté Iván /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents