Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

/ ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. május 20., szombat Fesztivál után (I.) Az oktatás segítése is érdekvédelem HÉT NAPON ÁT a 18. miskolci tévéfesztivál felé irányult szűkebb pátriánk­ban, de sok tekintetben or­szágosan is a művészeti köz- érdeklődés, a közművelődés munkáiéinak, a televízió ak­tuális műsorai kedvelőinek figyelme. A 18. miskolci té- véíesztivál eseményeiről fris­siben. krónikaszerüen számot adtunk, most utólagosan né­hány jellemző vonását érde­mes ismételten feleleveníte­nünk és egy-két tanulságot levonnunk. A tévéfesztivál alapjában számadás. Munka jellegű rendezvénysorozat. Arra szol­gál, hogy a Magyar Televízió politikai adásainak főszer­kesztősége felmérje az előző fesztiváltól eltelt két eszten­dő alatt végzett munkáját', a nevezések, az előzsürik ál­tal megszűrt és így legjob­baknak ítélt alkotások ver­senyéből következtetéseket vonjon le az egyes műfajok helyzetére' feladatairól. E célt 58 versenymű szolgálta. (Negyven film. tizennyolc híradó.) A versenyművek fe­lett — a miskolci fesztiválok történetében először — há­rom zsűri is „ítéletet mon­dott”: a kinevezett szakmai zsűrin kívül bíráló bizottsá­got delegált a Magyar Film- és Tévékritikusok Szerveze­te, valamint a megye és a város területén tíz, egyen­ként tíztagú társadalmi zsűri figyelte szigorú szemekkel és, nem utolsósorban pontozta a látott műveket. A fesztivál arra is való, hogy a Televízió erősítse kap­csolatait a közönséggel. Mini a záróünnepség számadásá­ban hallottuk, harmincnyolc alkalommal 'találkoztak szer­vezett keretek között a te­levíziósok a borsodi nézők­kel és nagyon nehéz lenne számbavenni a spontán ta­lál! jzásokat a pezsgő életű fesztiválklubban és egyéb helyeken folytatott eszme­cseréket. De a találkozás egy újfajta módja volt az is, hogy a fesztivál kilépett a Rónai Sándor Művelődési Központ falai közül, túllé­pett a kihelyezett vetítések otthonául szolgáló művelő­dési házakon, és beszökött a miskolci és környékbeli nézők otthonaiba, ahol a 7-es csatornán mindenki nézhette az eseményeket. Három al­kalommal pedig országos ese­ménnyé lett. Szombaton, va­sárnap és a rendkívüli adás­nappá lett hétfőn országos adásba került a második csatornán a fesztivál. A kö­zönség ha eljöti a művelő­dési központba, színes kép­ernyőkön élvezhette a mű­soroka találkozhatott az al­kotókkal, beleshetett a mű­sorkészítés műhelytitkaiba, közelebb kerülhetett a tele­vízióhoz az ankétokon, ta­lálkozókon elmondhatta vé­leményét. szellemileg gazda­godott, hasznos ismereteket művészi értékű élményeket kapott. Ezeken az utakon keresztül kívánta a Televízió erősíteni a közönség kapcso­latait, nem utolsósorban visszajelzést nyerni műsorai­nak fogadtatásáról. Ismerve e találkozók légkörét, han­gulatát, nem egy helyen rop­pant kritikus, vitázó kedvű légkörét és eseményeit, úgy tűnik, lesz mit elemezni és hasznosítani ezekből a Sza- badsá ' téri székházban. RENDKÍVÜL FONTOS fel­adata volt a tévéfesztiválnak a szakmai számvetés az al­kotásokon túl is. Ennyi szak­mai tanácskozás talán csak a legelső, tizennégy év előtti miskolci tévéfesztiválon volt. mint amennyi most várta a szakmabelieket, a társterüle­teken dolgozókat, az érdek­lődőket. Tagadhatatlan, nem volt minden szakmai tanács­kozás egyformán értékes, egyformán magas színvona­lú. Volt olyan, amelyik szű­kebb sza' mai csoportok ér­deklőd* sére számíthatott csak, mint például az elek­tronikus rendszernek a min­dennapi televíziózásban al­kalmazásáról szóló előadás és az azt követő vita. Ez ariy- nyira szűk, szakmai jellegű volt, hogy talán bizony jobb is let' volna Budapesten, a Szabadság téren megrendez­ni. Igaz, viszont az is. hogy a Televízió munkatársait könnyebb volt talár. Miskol­con összehozni, , ahol nem volt más dolguk, mint a fesz­tivál, mint a napi munka mellett Budapesten egybe- gyűjteni őket. Ez a megál­lapítás nem akarja megkér­dőjelezni e tanácskozás és főképpen annak témája fon­tosságát, pusztán annak az aggodalomnak ad kifejezést, kell-e nagy ankétot szervez­ni akkor is, ha eleve igen szűk körre tartozik a mon­dandó. Rendkívül élénk volt ugyanakkor a riportról, egy másik alkalommal meg a híradóról és a tudósításról, mint a televíziózás alapvető műfajairól folytatott eszme­csere. Érdekesség, hogy ez utóbbit vasárnap délután rendezték meg. s ez az idő­pont nem éppen tanácsko­zásokra termett. Mégis, es­tefelé be kellett rekeszteni, mert más programok kez­dődtek, olyan sokan kíván­ták kifejteni véleményüket. Ezek a tanácskozások a szó legjobb értelmében műhely jellegű megbeszélések vol­tak. Vagy az olyan is, mint amit > a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban televí­zión kívüli gyakorló népmű­velőkkel folytattak a közmű­velődés és a televízió kap­csolatáról és a témához tar­tozó egyéb kérdésekről. Nem 'volt túl szerencsés a tévékritika szerepéről, hely­zetéről folytatott gondolat- csere. Ennek az ankétnak a témája nemcsak nehezen kö­rülhatárolható, hanem az is gondot jelent, hogy évről évre különböző megfogalma­zásokban fel-felbukkan vita­témaként, hovatovább ma­ximalista követelések jelent­keznek benne, és itt-ott mintha valami mesterséges válaszfalat támasztana a tévéalkotók és a tévékriti­kusok közé, valami rosszér­telmű konfrontációra csábí­tana. Nagyon igaza volt Máriássy Juditnak, aki rövid bevezető előadással igyeke­zett jobb mederbe terelni a vitát - nem tehet róla, hogy nem egészen sikerült! —. ami­kor azt mondta, hogy a té- véalkotc és a tévékritikus egyazon célért küzd külön­böző eszközökkel, más meg­közelítéssel, és mert egyazon ügye szolgál, tulajdonképpen a kritikus is afféle státuszon kívüli munkatársa a Televí­ziónak Hát ha nem is a Te­levíziónak de a közös ügy­nek mindenképpen, Ezen a tanácskozáson az elnöklő Békés Sándor oly sok kérdést megfogalmazott a tévékriti­ka helyzetével kapcsolatban, hogy azok megválaszolása akár egy nagyon előkészített és igen hosszú többhetes szimoozion feladata is lehet­ne. Itt kevés feleletet kap.- hattunk. A SZAKMAI TALÁLKO­ZÓK sorában kiemelkedő volt az az ankét, amelyet a megyei pártbizottságon tartottak, és amelynek té­mája a televízió politikai munkájának mérlegelése, to­vábbi feladatainak meghatá­rozása volt. Erről elég rész­letesen beszámoltunk, de e visszatekintésben fel kell je­gyeznünk, hogy a fesztivál igen fontos feladata a vég­zett politikai munka önkriti­kus mérlegelése, és ennek nagyon jó keretet , adott az említett tanácskozás, ame­lyen Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osz­tályának vezetője, a feszti­vál zsűrijének elnöke sok hasznos észrevétellel segítette mind a munka helyzetének felmérését, mind annak to­vábbi javítását. Ismételten megállapítást nyert ezen a tanácskozáson, hogy a tele­vízió társadalmunk tömeg­politikai életének szerves ré­sze, attól ma már elválaszt­hatatlan. Ezeknek a feladatoknak, ennek a felmérésnek az el­végzésére vállalkozott a 18. miskolci tévéfesztivál. A Ba­logh Mária fesztiváligazgató és Eck T. Imre vezető ren­dező irányította rendező- és szervezőbizottság előkészítő és lebonyolító munkája kü­lön elismerést érdemel. A fesztivál versenyműveiről és néhány egyéb vonásáról ké­sőbb szólunk. Benedek Miklós (Folytatjuk) A pedagógus-szakszervezet' megyei titkárainak és mun­katársainak kétnapos tanács­kozása kezdődött tegnap, május 19-én Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyete­men. Dr. Voksán József, a pedagógus-szakszervezet fő­titkára nyitotta meg a ta­nácskozást, amelyen részt vett Deme László, a megyei pártbizottság titkára, Tóth József, az ,SZMT vezető tit­kára, Bujdos János, a Borsod megyei Tanács elnökhelyet­tese és dr. Simon Sándor, az egyetem rektora is. Hagyomány már. hogy a megyei titkárok évenkénti vidéki találkozóján egy-egy megye munkáját értékelik. Azary Zoltán, a pedagógus­szakszervezet megyei bizott­ságának titkára a közoktatás­politikai határozatok megva­lósítását segítő tevékenység­ről számolt be a titkári érte­kezleten. — A pedagógus-szakszer­vezet Borsod megyei bizott­sága — mondotta többek kö­zött — az elmúlt három év­ben 36 alkalommal számolt be egy-egy oktatáspolitikai feladat végrehajtásáról. Az érdekvédelmi feladatok ellá­tásán túl ugyanis a megyei bizottság munkatársai, és a szakszervezeti aktivisták az oktató-nevelő munka tartal­mi és objektív feltételeinek javítását tekintik fő felada­tuknak. Így például ennek szellemében alakult meg há­rom évvel ezelőtt a megyei bizottság mellett a közneve­lési bizottság mely iskolatí­pusonként határozta meg fel­adatait. Mindenekelőtt a tanköte­lezettségi törvény végrehaj­tását gátló tényeket ismer­tette a résztvevőkkel Azary Zoltán, de szó volt a kezde­ményezésekről is; az óvoda­hálózat fejlődése kétségtelen tény akkor is, ha az óvodás­korú gyermekeknek csak 65,7 százalékát tudják fogadni a gyermekintézmények. Bor­sodból indult ki az iskolára előkészítő tanfolyam, s a kör­zetesítéssel a szakos ellátott­ság 98,7 százalékosra emel­kedett. Jelentős gond a nap- köziotthon-hálózat szűkössé­ge, a szertárhiáhy. A megyei bizottság különös gondot for­dít a Tatai pedagógusok élet- és munkakörülményeinek alakulására, ami nem vélet­len, hiszen Borsodban 2600 harminc éven aluli pedagógus dolgozik. A beszámolót igen élénk vita követte — Brandstatter György, a Borsod megyei Ta­nács művelődésügyi osztály- vezetője vállalkozott a kér­dések- megválaszolására —, amelyben a pedagógus to­vábbképzés gondjairól csak­úgy szó volt mint az új do­kumentumok feldolgozásáról. Igen élesen tették szóvá a felszólalók, hogy a felkészí­tés tulajdonképpen nem a teljes új tantervi dokumen­táció alapján történt meg — ezekkel adós a minisztérium. A tanácskozáson felszólalt Deme László is. aki többek között elmondotta: a hagyo­mányos érdekvédelmi mun­ka ellátása mellett az okta­táspolitikai határozat végre­hajtásához kell jelentős se­gítséget nyújtania a pedagó­gus-szakszervezetnek. Ahhoz azonban, hogy az oktató-ne­velő munkában további tartal­mi eredményeket érhessünk el. mindenekelőtt az irányí­tás színvonalát kell erősíteni. A nyílt iskola koncepciójá­nak következetesebb megva­lósítása, a napközihálózat fej­lesztése mind-mind hozzájá­rulhatnak a feladatok mara­déktalanabb végrehajtásához. Ma délelőtt a pedagógus­szakszervezet 1978—79. évi munkaprogramját vitatják meg a tanácskozás résztvevői. A Miskolci Új Zenei Műhely sikeres műsora Leninvárosi gyakorlat Szocialista brigádok a gyermekekért Kórus-zenekari est A szocialista brigádok szá- a kórus egyaránt kitűnő tel­A leninvárosi üzemek szo­cialista brigádjai és a város oktatási intézményei között sokoldalú kapcsolat alakult ki. Az „Egy üzem — egy is­kola” mozgalmát a maguk kedvére formálták, s megva­lósították az „Egy szocialista brigád — egy osztály” gya­korlatát. E mozgalom eredményesen növelte a két közösség ne­velési lehetőségeit, célul tűz­te, hogy a tanulók megis­merkedjenek a brigádtagok munkahelyével, munkájával, megtanulják becsülni a dol­gozó embert. A brigádtagol; ilymódon közelebb kerültek az iskolához, megismerték ahnak belső életét. Elsőként a leninvárosi IV-es számú Általános Iskolában kezdték meg az elképzelések megva­lósítását:-a városi üzemek 22 szocialista brigádja kötött együttműködési szerződést az iskolai osztályokkal. A szo­cialista szerződések értelmé­ben a gyerekek üzemlátoga­táson vettek régzt, amely nagy szerepel játszik a ta­nulók munkára nevelésében, és segíti őket a pályaválasz­tásban is. A brigádok és az osztályok közös kulturális rendezvényeket, kiránduláso­kat, klubdélutánokat szervez­nek. Az „Egy szocialista brigád — egy osztály” mozgalom példáját a város többi isko­lája is követi. A Tiszai Ve­gyikombinát és a Tiszai Hő­erőmű brigádjai szívesen vál­lalnak társadalmi munkát a. leninvárosi általános iskolák javára. mára hirdetett bérletsorozat legutóbbi hangversenyére hétí"n került sor a színház­ban. A műsor már korábban elhangzott egyszer filharmó­niai koncert keretében; most is Haydn: Nelson és Bee­thoven C-dúr miséit adta elő a 7 Tiskolci Szimfonikus Zé- nekar és a Bartók Kórus Reményi János vezényleté­vel. A szólisták is azonosak voltak: Andor Éva, Németh Zsuzsa. Fülöp Attila és Pol­gár László. A koncertről csak a legnagyobb elismerés­sel beszélhetek a zenekar és Özdon második alkalom­mal rendezik meg a szocia­lista városok gyermekkóru­sainak találkozóját szomba­ton és vasárnap. A megnyi­tásra délelőtt 11 órakor ke­rül sor a Felszabadulási té­ren. jesitmenyt nyújtott, s a szó­listákkal is elégedettek le­hettünk. Az előadás érdemeit korábban már részletesen méltattuk. így erre nem kí­vánok visszatérni, csak any- nyit jegyeznék meg, hogy a nézőtéren sajnálatosan keve­sen voltak jelen — annak dacára, hogy jegy nem igen maradt a pénztárban. Egy ilyen magas színvonalú, jól előkészített produkció bizony több figyelmet érdemelne a közönség részéről. összesen hatszáz gyermek vesz részt a Liszt Ferenc Művelődési Központban dél­után 3 órakor kezdődő hang­versenyen. Ma este ered­ményhirdetésre, holnap több baráti találkozóra kerül sor. A két evvel ezelőtt alakult „Miskolci Üj Zenei Műhely” csütörtökön nagy sikerű évadzáró hangversenyt tar­tott a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár előadóter­mében. A programfüzet már nem mindennapi zenei él­mény kínált. A mai magyar zene kiemelkedő egyénisége, a nemzetközi zenei életben is „jegyzett” Bozay Attila II. vonósnégyesét, hallhattuk be­vezetésképpen. A Nagy Vo­nósnégyes (Nagy Ferenc, File Tóth Mária, Szabó József N. Weltner Ilona) a hazánkban elég gyakran megszólaló, de külföldön is kedvelt zenemű­vet vi ozitással és hangu­latteremtő erővel szólaltatta meg. Selmeczi György, a fiatal magyar zeneszerző nemze­dék kiváló képviselője új vo­nósnégyesének miskolci be­mutatója külön élményt je­lentett az est műsorában. A hét darabból álló mű tolmá­csolásában a Nagy Vonósné­gyes az előadóművészet ma­gas csúcsait mutatta. Méltán üdvözölte a bemutató közön­sége ovációval a szerzőt éc az előadókat. Az est második felében mutatták be Witold Luto­slawski vonósnégyesét. A mű értelmezése, a hangsze­rek megszólaltatóival szem­ben támasztott alkotói köve­telményed rendkívüli felada­tok elé' állítják az előadó- művészeket. ' A legnagyobb elismerés hangján szólha­tunk a Gál Vonósnégyesről. (Gá Károly, Fodor Éva, Bonyhai Lajos, Nemes Ta­más.) Előadásuk élettel telí- t-tt. együtt él itt a szerző, az előadó, a közönség. A mű­vészekben tovább munkál az ah.ptó gondolat s a hallga- tókna mindezt közvetíteni tudják. Bámulatos a techni­ka. ragyogó, sokszínű a tó­nus. feszült, kihegyezett, szuggesztív a produkció. A hangversenyen gazdag él­ményben volt részünk, vár­iul; a folytatást a ;"'vö hang­verseny-évadban. A „Miskolci Üj Zenei Mű­hely” évadzáró hangverse­nyén hallottak alapián biza­kodva íriuk: a Gál Vonós­négyes egyhetes lengyelor­szági »urnáján Lutoslawski hazájában D méli iképpen képviseli majd Misknln plő • adó-művészpt°t Dr. Völgyi Béla Finta Gábor Hatszáz gyermekdalos

Next

/
Thumbnails
Contents