Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

1978. április 3., hétfő 1 V' ESZAK-WAGYARORSZÁG TI A miskolci hangäS példás rendben sorakoznak egymás mellett és mögött a különböző típusú vitorlázógé­pek, a Góbék, Pisátok, Mu_ chák, Cobrák, Cirrusok. Né­hány hét múlva szemlére ke­rülnek, s őszig több ezer­szer felszállnak velük az MHSZ repülő- és ejtőernyős klubjának vitorlázói. Aki — akár az utcáról is — néhány pillantást Vet majd rájuk, nyilván azokra is gondol, akik irányítják, vezérlik őket. Csak az utóbbiakon kívül arra nem gondol senki, aki nélkül egyetlen vitorlázógép sem szárnyalhatna a magas­ban. Salli Bálintról, az 50. életévét szeptemberben be­töltő hangánnesterről van szó, aki karbantartja, javítja, a repülésre alkalmassá teszi a légi járműveket. — Nem ez a fontos, hanem az, hogy minél jobb ered­ményeket érjenek el a repü­lőink — mondja a zömök, férfi.— Az általam kijavított gépekkel elért sikereik ne­kem épp oly örömet jelente­nek, mint nekik. — Ezzel el­árulja, hogy a sikerben mun­kája hasznosságának igazolá­sit látja, s azt is, hogy szív­ügye a repülés. — így szü­lettem — fogalmazta meg la- ' konikus tömörséggel. „Vallomásában” nincs sok túlzás, hiszen nem volt még hároméves, amikor ösztön­zést kapott arra, hogy életét . a repülés ügyének szentelje. Ügy történt, hogy 1931. nya­rán fővárosunkba is ellátoga­tott a világhíres Zeppelin kormányozható léghajó. Szo­bafestő édesapja, s két na­gyobb testvére társaságában a kis Bálint is megbámulta r lakóhelyén, Budafokon, a viharos égboltozaton méltó­sággal „úszó”, óriási szivar­hoz hasonlító, ezüstös színű légj alkalmatosságot. (Na­gyobbacska fiúként egy du­nántúli faluban e sorok író­ját is lenyűgözte a látvány.) Ettől kezdve úgyszólván minden gondolata a repiílés körül forgott. Ha csak két fadarab jutott neki játék­szerül. azokat is úgy rakta egymásra, hogy repülőgép formájuk legyen. Aztán a helybeli repülőmodellezők körének egyik legszorgalma­sabb tagja lett, s ennek kö­szönhette, hogy a MOM re- pülöszakosztályának műhe­lyében' megtanulhatta a vi­torlázó-repülőgép építésének mesterségét. Nem töltötte még be a 16. életévét, amikor — 1944-ben — segéd vizsgát tett. Három társával együtt nemcsak javította a gépekét, hanem egy M—22 típusú újat is építettek. Közvetlenül a felszabadu­lás után a Kovács Motor­gyárban elsajátította a mo­torgyártás és -javítás isme­reteit. Nem, maradt azonban a gyárban, mivel a MADISZ 1946, tavaszán kinevezte a Hármashatárhegyre, a vitor­lázók központi repülőterére hangármesternek. Felelősség- / teljes munkakör ez egy 17,és fél éves fiatalembernek, Sal­li Bálint azonban nagy lel­kesedéssel, s szaktudással megoldotta feladatát. Ez előbb iá háborús romok eltakarítá- , saból, majd a géproncsokból új vitorlázók megépítéséből állott. Mintegy harminc gép került ki a keze alól, s amire * büszke: az azóta elhunyt Happer Antal, az országban elsőnek, az általa újjávará­zsolt vitorlázóval nyújtott aranykoszorús teljesítményt. Közben vitorlázott ő is, ám — szavával élve — „fő pro­filja” a műszaki munka ma­radt. Húszévesen a mátyás­földi repülőtéren már segéd­oktató, a következő évben, 1949-ben pedig a juniorok kö­zött övé volt a legjobb össz­teljesítmény. — Kifogtam azt az évet — említi szűkszavú szerénységgel sikereit, ami­nek alapján az Országos Ma­gyar Repülő Egyesület bé­késcsabai repülöoktató-isko- lájára vezényelték. Az iskola elvégzése után valaki azt mondta neki: „Gyere csak le két-három hétre Miskolcra, rendbehozni a vitorlázógépeket, mivel Székely Józsi bácsi, a han­gármester megbetegedett.” Eleget lett a kérésnek, — és nem vette észre, hogy a rövidke idő elröppent, ez év áprilisában immár 28 év lesz belőle. Megszerette az Avas­ain várost, megházasodott, égjük leánya. Hajnalka, ta­valy decemberben ment férj­hez, a másik, Agnes, másodi­kos gimnazista. Nem vette észre az idő múlását, mert nem azt figyel­te. Azt sem, hogy előbb Ma­gyar Repülő Szövetségnek, majd Magyar önkéntes Hon­védelmi Szövetségnek, Ma­gyar Honvédelmi Sportszö­vetségnek hívták, s ma Ma­gyar Honvédelmi Szövetség­nek hívják munkát és ke­nyeret adó „gazdáját”. Csak a gépeket figyelte. S a velük vitorlázókat. A mások- és a maga által nevelteket. — Eleinte, ha sáros volt a talaj, Miskolcról, ha száraz, Sajókápolnáról szálltak fel a gépeink. Akkoriban gj-akori volt a törés. De nem műszaki hiba, hanem az oktatás hiá­nyosságai miatt — mondja. — Ma már magas szintű az oktaLás, s ritkaság a géptö­rés. Majd humorérzékre vallón, mosolyogva hozzáteszi: — Ma­gas vérnyomásom miatt 1960- ban engem „kirúgott” a fe­lülvizsgáló orvos. Ez volt az utolsó önálló repülésem. Azóta csalt a mások által vezetett gépeken megyek el a ma­gasba. Az utolsó tanítványom ba... Az utolsó tanítványom Filipidisz Krisztosz görög emigráns volt, aki azóta már több mint hatezerszer szállt fel ugyanazzal a Góbéval. Ennek kétszeresen is ör­vend. Egyrészt, mert a ta- nítványa érte el a ritka ered­ményt, másrészt, mért olj-an géptípussal, amelyet jóval ke­vesebb felszállásra terveztek. Salli Bálint „kezenyoma” te­hát duplán rajta van a tel­jesítményen. S úgy beszél Liszkai Gyula repülőalezre­des tavaly nyári eredményé­ről is, amikor az égjük Cob- rával a megalakulásának 45. évfordulóját idén ünneplő klub történetében elsőnek vi­torlázott 500 kilométernél na­gyobb távolságra, mintha ő irányította volna a gépet. Joggal. Hiszen a kezémun- kája nélkül a hangárban ma­radt volna a vitorlázó. Ha a hangármester neve említés nélkül marad is a miskolci és más borsodi vi­torlázók átlagon felüli ered­ményeinek elismerésekor, időnként a/.ért az ö megtisz­teltetéséről sem feledkeztek meg. Számtalanszor kapott már oklevelet, könyv, és pénzjutalmat, 1948-ban pedig a „Népi repülésünkért” OM- KE-ki tüntetéssel, 1956-ban Munka Érdeméremmel, s 1973-ban a „Haza Szolgála­táért;” kitüntetés ezüst foko­zatával ismerték el példás helytállását. Azt. amit Bogdandi Tibor, a repülőtér parancsnoka így fogalmazott meg róla: ,„Nem mindennapi szorgalommal és szakértelemmel végzi munká­ját. Mindent tud. ami a re­püléssel kapcsolatos. Csak egyet nem tanult meg soha­sem. Azt, hogy a munkaidő nem tiz-tizenkét, hanem nyolc órából áll.” ' kor néhány pillantást vetünk a Miskolc és környéke légiterébe,n, ke- ;esésén szárnyaló . vitorlázó- gépekre. gondoljunk tisztelet­tel a hangármesterre is. A borsodi iparvidék, valamint Záhony körzetéből érkező vasúti szerelvények feldolgozó rendezőpályaudvara Miskol­con található. Az itt dolgozó 12 szocialista brigád tagjai na­ponta átlagosan 2300 kocsit dolgoznak feí. Felvételünk a gurító váltóállító-központjában készült Gerc Pálról, és a vá- gányféket kezelő két társáról. Fotó: Kozák Péter A község közepén lapos te­tejű, sokablakos épület Be­látni az ablakon nem lehet, mert fehér festékkel vannak bekenve. Odabent kismamák és leendő kismamák feksze­nek. Pedig sok ifjú apa sze­retne bepillantani itt, a me- zőcsáti szülőotthon ablakain, hogv gjmnyörködjön gyerme­kében. az újdonsült jöve­vényben, vagy egy biztató mosollyal tekintsen az édes­anyára. A szülőotthon vezetője dr. Held Kálmán, közel tizenöt éve dolgozik itt. Maga az ott­hon sem épült sokkal koráb­ban. — Több mint húsz évve* ezelőtt építették meg a mező- csáti szülőotthont. Nagj'szük­ség volt és van rá most is. mivel számos közeli község asszonyai szülnek nálunk. A berendezés korszerű, a nagy­ság is megfelél, bár pillanat­nyilag öt pótágyat állítottunk be. öt, négyágj'as kórterem van, ahol jelenleg huszonöt kismama fekszik. Közülük néhánj'an veszélyeztetett ter­hesek, tehát huzamos ideig veszik igénybe a kórházi el­látást. Tulajdonképpen a szülőott­honok ma már inkább en­nek a célnak felelnek meg. Szükségességüket vitatják, azonban ha a jól felszerelt városi kórházak zsúfolt szü­lészeteire gondolunk, egj'ér- telművé válik a szülőottho­nok fontossága. Held Kálmán egyedüli orvos itt az otthon­ban, bár az utóbbi időben mozgó szakorvosi szolgálat lévén is segítik munkáját a Miskolci Semmelweis Kórház szülészetéről. Segítenek az intézmén.y szülésznői és cse- csemőgondozói is. — Az otthonban négy cse- csemögondozó és öt szülész­nő van — mondja a főorvos. Évek óta együtt dolgozunk. Megfelelő képzettségű, jó kol­lektíva alakult ki. Munkájuk­ra mindenkor számítani le­het. A jó gárda, a modern felszerelések mellett is van­nak azonban hiányosságok, problémát okoz ugyanis az időszakonként fellépő vízhi­ány és az áramkimaradás. Azt hiszem különösebben nem kell megindokolnom, hogy mindkettőre milyen nagy szükségünk van. A má­sik véglet az, amikor ann.yi- ra sok a víz, hogy a kazán­házat elönti. Ilyenkor úgy­szólván megbénul itt az élek Időszerű lenne már megolda­ni a szén nyvízelvezetést és felszámolni vagy megelőzni ezeket a hiányosságokat. Valóban szükség van egy öyen jellegű feűjításra a szü­lőotthonban, hiszen az áram- kimaradás, a vízhiány miatt nincs fűtés a kórtermekben, nem működnek a szülőszoba elektromos — a szülés leve­zetéséhez nélkülözhetetlen — berendezései. A hidroglóbusz- ban tartalékolt víz és az ak­kumulátoros lámpa csak át­meneti megoldásnak jó. S nem mindegy az sem, hogy a kismamák bizalommal kere- sik-e fel az otthont, vagy ret­tegnek attól, hogj' pont az ő szülésükkor alszik ki a vil­lany. A bizalomra nagj’ szük­ség van, amelyet nem lehet felületesen kezelni, és figyel­men kívül hagyni, hiszen sok száz kismama jár ide, hogy figyelemmel kísérje fejlődé­sét, óvja egészségét, és hog.y itt élje le az élete legnagyobb es legszebb eseménj'ét: az életet adást. Menus Márta A tavalyinál legalább 15 százalékkal több villamos- ipari gépet és’alkatrészt hoz be az idén a Transelektro a szocialista országokból. A többlet nagy része olj’an termék, amelyet eddig ki­zárólag tőkés cégektől vásá­roltak, de importálunk olj'an cikkeket is, amelj’ek hazai gyártása megszűnt. Ilyenek például a szerszámgépekhez szükséges, úgj'nevezett kenö- lészivattvúk; ezeket a KGST szakosodás alapján ezentúl a Csehszlovákiából szerezzük be. Fokozatosan megszűnt itthon a villamos hegesztőgé­pek gyártása is, így már minden igényt importból kell kielégíteni. Szakosodási szer­ződés alapján ebben az év­ben a hegesztők nagyrészét szovjet, NDK-beli és cseh­szlovák üzemek szállítják. Félvezetőkből 'már az el­múlt két évben meghárom­szorozódott a szocialista im­port, s ezzel egj’idejűleg szá­mottevően csökkent a tőkés behozatal. Egyedül a szov- 'jet partnerektől oz idén 1.2 millió rubelért veszünk fél­vezető elemeket a korábbi 200 ezer rubel helj’ett. Az or­szágos kőolaj- és gázipari tröszt, a MÁV és a Magj'ar Hajó- és Darugyár, géppark­ja korszerűsítéséhez eredeti­leg tőkés cégektől akart be­szerezni nagy teljesítményű speciális hegesztőket. Az eredményes piackutatás ré­vén- végül is égj’ szovjet gj'ártól rendelték meg a gé­peket, amelj' ajánlatában ugyanolj'an kedvező műszaki (paramétereket adott meg, mint a nyugati szállító. Az első szovjet gépeket néhány hete adták át. a MÁV pedig már egy újabb sinhegesztő gépet is rendelt. A Transelektro az idén összesen három millió dollárt „takarít meg” azzal, hogy szocialista partnerektől hoz be olyan cikkeket, amelyeket a korábbi tervek szerint tő­kés piacról vásárolták volna. A nagy járműforgalom ön­magában meg nem okozha­tott volna akkora rongáló­dást az utak burkolatán, amilj'en az utóbbi hetekben fogadta a járművezetőket a Miskolc és Lillafüred közötti szakaszon. Sokfelé alakult ki kátyú a felfagyások követ­keztében: az olvadást követő fagyok miatt kisebb-nagyobb területeken felszakadt, fel­tört. az aszfalt és ezt a fo­lyamatot a forgalom csak siettette. A KPM Közúti Igazgatósá­ga nem késlekedett a hely­reállítással, illetve ahogy szakmailag nevezik, az ön­tött aszfaltos kátyúzással. A munkákat a miskolci Közúti Építő Vállalatnál rendelték meg és azok, akik az elmúlt napokban Lillafüred felé jártak, ennek mór kézzel fogható nyomait is láthat­ták. Egyelőre az egyik, majd ahol erre szükség volt, az út másik felén is elvégez­ték az aszfaltozást. Különösen Hámor fölött, a néhány éve épített támfal vonalában kezdte ki erősen az utat az idő, ahol most hosszú szakaszokon új- asz­faltszőnyeg húzódik. Följebb, Lillafüred magasságában vi­szont a kőomlás hívja ma­gára az autósok figyelmét. Közvetlenül a kisvasút és az ót kereszteződése elölt ijesz­tően nagj’ kőtömbök hever­nek az út szélén. Ezeket a KPM út felügyeletének szol­gálata tisztította le az út­ról. A kisebb, pergő kőzet eltakarításáról ugyancsak rendszeresen gondoskodnak. Sok helyen a tavalj’ ki­épített köfogó kerítés is ' elég, mert könnyen megaka- dalyozza, hogy az aláhulló kődarabok az útra csapód­janak. Sajnálatosan ezt az embert, jármüvet egyaránt védő dróthálót több helj’en „megrövidítenék”. Hollóstető előtt, a legéle­sebb kanyarban, ahol szin­te merőlegesen tornyosul a szikla az út mellett, ugyan- csak megmozdult a felszíni kőzet és időről időre az út­ra is jut belőle. Ez a jelen­ség egj’ébként fokozatosan csökken, csak a télen, tél végén megrepedezett, letöre­dezett darabok, várnak elta­karításra. Az idei télen hónapokon át sportolásra alkalmas hó- réteg borítot ta a Bükk lesik- lóit,, a kirándulók kedvelt siző, ródlizó lejtőit a bükk- szentkereszti Kis-Délen: a H ollóstetőtől Bükkszen tke- resztig vezető út a szokat­lanul nagy téli forgalom miatt ugyancsak sokfelé ká- tyússá váll. - Nagyobb javí­tási munkákra az idén ezen a szakaszon nem kerül sor, de a kátyúzást elvégzik, ép­pen annak érdekében, hogy a Bükkbe tavasszal, nyáron érkező turisták számára is jó útviszonyokat teremtse­nek. N. J. A többemeletes kollégium épületéből messzire hangzik a beat-zénekar erősítőinek hangja és az ezt követő taps. Rendkívüli ünnepség, lvi mit tud van, amelyet-a kollégiummal egybeépített 104-es számú szakmunkás­képző intézet fennállásának 25. évfordulója tiszteletére rendeztek. Itt tanul 250 társával Ser elit ye András is, a második ,.E” osztályban. Csendes, halk szavú, sze- rény fiú. Nehezen indul meg A beszélgetés ... — A Borsodi Szénbányák­hoz tartozó Bükkaljai Bá­nyaüzem vezetőinek segítsé­gével kerültem az Intézetbe. Először Pestre akartam menni szakmunkasképzőbe, majd Bábolnára a lovász- képzőbe. Nem sikerült.;. Családi okok mialt. Tizenöt éves volt. amikor a bányaüzemhez került... — Az üzemnél kézbesítő­ként dolgoztam, de nem so­káig. A főmérnöknek, Tus­kán Józsefnek a javaslatára elhatároztam, hogy továbE- tanulolk. Segítettek ebben és most is segítenek. Szeret­ném ezt valahogy megkö­szönni, de jelenleg csak a tanulásommal tudom bebi­zonyítani, hogy nem hiába- való a támogatásuk. Andris azóta gyakran fel­keresi a üzem vezetőit. El­beszélgetnek tanulmányai­ról, terveiről. Várják ezeket a találkozókat, Az intézet szülői értekezletére is az üzemi emberek járnak el. Érdeklődnek ifjú párt fogolt­juk iránt, s időnként anya­gi lag is segítik őt. Az alig 18 éves, szőke} fiút a kol­légiumban is megszerették. A szobában, ahol laknak, tizen vannak. Andrist vá­lasztották meg szobapa­rancsnoknak. Olyan pz mint egy kis család, ahol ó a családfő. — Szeretek itt lenni a kol­légiumban. Nem várom a szünidőt sem. Akkor nehe­zebben telik az idő. Ilyen­kor viszont délelőtt iskola '’an. délután tanszoba vágj7 edzés, este tneg beszélgetés a barátokkal, szobatársak­kal. így gyorsan múlnak a napok. A diákok a hét első há­rom napján tanulnak, a töb­bi napot üzemeknél, mun­kával töltik. Andris elektro- lakatosként dolgozik Sajó- szögeden, az Országos Vil­lamosipari Tröszt egyik ál- , lomásán. Jó szakma. Keres­ni is lehet vele, meg utaz­ni is, amelj' szinte minden fiatalnak álmai között sze­repel. Egy év múlva köze­lebb kerül Andris is ehhez az álomhoz, hiszen befeje­ződik az iskola, elkezdődnek a dolgos hétköznapok, ahogy mondani szokták: kezdetét veszi a nagybetűs Élet. — Ha befejezem a tanul- mánj'aimat, akkor szeretnék visszamenni Bükkaljára az üzemhez. Ott várnak is rám, meg számítanak a munkámra.’ Nehéz lesz meg­válni az itteniektől. Az osz- tályfőnöktöl. a nevelőtanár­tól és barátaimtól. Persze ez nem jelenti azt, hogy mar soha többé nem látjuk egymást. András szavaiból érző­dik, mennj’ire ragaszkodik az említett két tanárhoz. Lukacs Barna, a nevelőta­nár is szeretettel beszél ró­la. Egj'etlen hibájául a visz- Szavonultságot, zárkózottsá­got rója fel, amely azonban — ismerve körülményeit — bizonyos mértékig érthető is. — Ha majd dolgozom, ta­nulni szeretnék nyelveket. Világot látni, ismerkedni, tanulni, tapasztalni... Ez * az én igazi vágyam ... Monos Márta Tarján István * KGST-szaknsitás, Kismamák éröéta - oyermekek végeimére Kátyúzás a km ulster Vitápt látni, tanulni szeretnék...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents