Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1978. április 30., vasárnap A tíísarkú Koffertől a Zcíor Crjsíalig A hétköznapok értelme Ot kislány, Tiszakesziból Ezt már nem pontozza a zsűri, de a fejkötésnek azért szak­szerűnek kell lennie. Szabados György felvétele Mit keres egy nagy kosár- nyi — tizenöt kiló — tisztí­tott sárgarépa az általános iskolában? A tiszakeszi gye­rekek most is nevetve em­legetik, hogy óraközi szünet­ben répát rágott tanár és di­ák. Persze, a mulatság mel­lett hasznosabb célja is volt ennek: a fogászati hónap ap­ropójából játékosan nevelték a gyerekeket. Az egészséges életmódra, a helyes táplálkozásra ma már nem is nagyon kell biztat- gatni senkit a tiszakeszi is­kolában. Minden gyerek tás­kájában ott lapul a tisztasá­gi csomag — még a fogkefét is használják az iskolában —, a nagyszünetben tejet isz­nak, almát esznek. A tan­órák közben pedig jólesik a néhány perces torna. Az iskola vöröskeresztes tevékenysége, a gyerekek egészségügyi nevelése közel tíz évre tekint vissza Tisza- kesziben. A számos szakkör mellett egészségügyi szakkör is működik az iskolában. — Ez a tevékenység a köz­ség életébe is szervesen il­leszkedik — mondja Danes Gyula, az iskola igazgató- helyettese. — A gyerekek szívesen segédkeznek a vér­adás szervezésében: az el­múlt hónapban a véradónap előtt elmentek a cipőüzem­be, a termelőszövetkezetbe, hogy összetoborozzák az em­bereket. Adtak is vért. kö­zel százan. Tavaly például több száz facsemetét ültet­tek el az úttörők a község­ben, a jegenye- és nyárfa­csemetéket azóta is ők gon­dozzák. Vállalták azt is, ha elkészül a főutcán az útépí­tés, rózsát ültetnek. — Az egészséges, edzett ifjúságért a sportolási lehe­tőségre is szükség van. Ti- szakesziben hogyan terem­tették meg ezt? — Társadalmi összefogás­sal építettük meg a sportpá­lyát. A Tiszamente Tsz szál­lította az alapanyagot, a szü­lők, gyerekek és tanárok szombat—vasárnap együtt dolgoztak. Még egy lelátót is eszkábáltunk, a mocsolyási erdészettől kaptuk a fa­anyagot hozzá. Természete- -sen. a pályát a község apra- ja-nagyja igénybe veheti. * A tízéves' következetes munkának szép eredményei születtek. Tiszakesziben ezekben a hetekben sok szó esik egy olyan sikerről, ami­lyennel nem mindennap di­csekedhet községi általános iskola. Az ifjú egészs.égőrök megnyerték a Magyar Vö­röskereszt országos verse­nyét. A nyolcadikos kislá­nyok mindvégig jól vették az akadályokat — megnyerték a járási, a megyei és a Szege­den megrendezett területi versenyt —. mígnem április­ban átvették az országos ver­senyen az első helyért járó díszes oklevelet. Az évtize­des előzmény mellett kö­szönhető ez dr. Kozaróczy Gyuláné tanárnőnek, aki sok munkával, ezernyi ötlettel felkészítette a gyerekeket. Az öt kislány, Grajz Erzsi, Fegyverneki Csilla, Sándor Klári, Barta Mari és Törő Magdi egymás szavába vág­va meséli az élményeket. Csilla szerint a szegedi ver­seny volt a legnehezebb: — Még csecsemőgondozás­ból is vizsgázni kellett. Kap­tunk egy -babát, megfürdet­tük. felöltöztettük. Az első- segélynyújtási feladatok kö­zül a parittyakötést, a fej­kötést mutattuk be. Készí­tettünk egy szép albumot az iskola egészségügyi tevé­kenységéről. Irtunk arról is, hogy minden osztály segít egy idős embert a faluban; az öregek napjára száznyolc­vanán jöttek el, műsorral köszöntöttük őket. — Az országos versenyen megkérdezték, mit tennék, ha én lennék az ifjúsági Vörös- kereszt vezetője? — szól Er­zsi. — És mit tennél? — Az iskolában kötelező­vé tenném az elsősegély- nyújtás tanítását. Előfordul baleset, s még a kisebb hor­zsolást sem tudják sokan szakszerűen bekötni. Az if­jú egészségőr újságot úgy terjeszteném, hogy ne csak ilyen kevés jusson el a fa­lusi iskolákba. No és jó len­ne, ha a legkisebbeknek is minél több egészségügyi kis­ülni készülne. # Ügy tűnik, nem véletlen a tiszakesziek eredménye. Az oktatás, a nevelés jó szín­vonala mellett — más irá­nyú versenyeken is szépen szerepelnek a gyerekek —, a pedagógusok nagy gondot fordítanak az egészség vé­delmére. Tájékozottak, nyi­tott szemmel járók a tanu­lók: ismerik a családvédel­mi feladatokat, az orvosok, a védőnők munkáját, a be­tegségek megelőzésének le­hetőségét. Segít ez a pálya- választásban is; nem egy gyerek készül egészségügyi pályára. Az öt kislány pedig boldo­gan várja a nyarat. Két hét­re Zánkára. öt napra Romá­niába utazhatnak jutalmul a szép eredményért. Mikes Márta A honorárium. 0 0 A pásztor kerek-perec ki­kérte magának, hogy ő nem „kondás”, "hanem sertésgon­dozó. Huncutkásan elmoso­lyodott, nehogy azt higgyem, megharagudott. Mivel jól jön a beszélgető társ, bő lére eresztve mondókáját, kifej­tette: kondás ma is van, de az a háztáji sertést őrzi, azt most is „lekondásozzák”, persze, csak a háta mögött, nehogy megsértődjön, s fel­hagyjon a közhasznú mes­terséggel. Arcom, főképp szemüve­gem mustrálva, firtatni kezd­te, ki fia-borja vagyok, mi a foglalkozásom. Mondtam, afféle tintanyaló, töltőtoll­koptató — újságíró. Men­ten felragyogott az arca, s kiszaladt a száján: „Magát a jóisten küldte. Van nekem egy igen nagy sérelmem ...” Csak ez hiányzott nekem! gondoltam magamban, kel­lett nekem bevallani mester­ségemet. Messziről jött em­ber mindent mondhat, iga­zán kitalálhattam volna ma­gamnak egy kevésbé „fontos” szakmát. De már nem tér­hettem ki a panaszáradat elől, aminek az volt a lé­nyege, hogy az elnök csú­nyán becsapta. Azt ígérte ugyanis, hogy ha „kiadósán” °iaztat, vigyáz a malacokra, i tervezetten felüli létszám-, óól ő is jussol. A beígért prémium-malac” fölöttébb 'elfokozta éberségét, nem egy éjszakáját töltötte az ólban, -ehogy valamelyik anya meg- ’eküdjön egyetlen porontyot :s. Elég az hozzá, hogy há- -om malac járt volna neki, de amikor jussát követeli, az elnök sosem akar ráérni az osztozkodásra, pedig a meg­csalt bizalom elveszi az em­ber kedvét. Mellemnek szegezte a kér­dést: •— Magát mór csapták be? Zavartan lesütöttem a sze­mem, hallgattam, mire ő ka­jánul megjegyezte: a hallga­tás beleegyezést jelent, vé­gül is nincs a földön olyan ember, akit még nem tettek lóvá. Akkurátusán beletörülle jobbját kabátjába, és nyúj­totta felém: — Itt a kezem, nem disz­nóláb! Ha az elvtárs kicsi­karja járandóságomat, az egyik malac a magáé. Tekintetével mintegy meg­mérte Trabantomat, kijelent­ve, elfér a „saroglyábán”, és ő nem olyan, mint az elnök, állni fogja a szavát. — Mi az, maga is fél az elnökünktől?! — csapott le rám, merthogy bizonytalan­kodtam, nem vágtam a mar­kába. — Mit kezdenék én egy malaccal?'— feleltem zárkó­zottá n. — Eladja! — kiáltotta ön­feledten. — Tudja, milyen jó ára van a malacnak mostan­ság? Magam kerítek rá ve­vőt a faluból. — Tetszik tudni — kezd­tem feszengve, sután — az újságíróknak igencsak a kör­mükre néznek, ha ilyen al­kuba belemennék, s valaki feljelentene... Nem kell a malac — vágtam el a vita fonalát. — Én szavatartó ember vagyok! — mérgesedett meg az öreg. — Senki se fog róla tudni, csak mi ketten. No, fogadja már el a kezem, ne utasítsa vissza, mert megha­ragszom. Nem volt más választásom, elfogadtam. A visszapillantó tükörből figyeltem, meglesi-e a rend­számom. Ügy tetszett, esze- ágába se jutott, a markát dörzsölte, s talán azt gon­dolta: „no, elnök, most meg- kaood a magadét, újságírót küldök a nyakadra, ő majd ellátja a bajod ...” Ügy sepertem át a falun — persze, betartva a sebes­séghatárt —, mint akit hajt a tatár; dehogy ártom én magam ilyen „malac-ügybe”! Eltelt egy jó hónap, ami­kor megint arra vitt az utam. Meglátva az öreget, egvből eszembe jutott a malac. Vesz­temre, lépésre kellett fog­nom a kocsit, borzasztó rossz volt az út. Hűha, de jó az emlékezőkéDessége. integet, hogy álliak csak meg! Szé­gyen a futás, de nem lehet, süldő elfekhetne a gödrök­ben, és a füle se látszana ki. De már elém is lénett. — Eddig, és ne tovább! Mielőtt leülne az elnöki szoba egyik bőrfotelébe, új­ságpapírt kér. Azt teszi ma­ga alá. — A ruha miatt — magyarázza, s az itt-ott olaj- foltos nadrágjára mutat. Mindezt úgy mondja, mintha elnézést kérne. Pedig elné­zést én kérhetnék tőle, ami­ért megzavartam a munká­jában, és az elnökhelyettes­sel elhivattam p kukorica­vetőgép mellől. Mert tudom, nem nagyon ér rá, szorít a munka, s ezt ö is mondja, mindjárt a bemutatkozással járó kézfogás után. Még dé­lig szeretné kijavítani azt a vetőgépet, délután pedig ter­mészetesen már vetni akar vele. Dologidőben, tehát nem a legjobbkor jöttem — gon­dolom én, s kissé groteszknek érzem, hogy így bőrfotelben ülve beszélgetünk a válasz­tott témáról, a munkáról, az ő munkájáról. Ül velem szemben, kissé mereven, előre dőlve. Alatta újságpapír, szerszámhoz me­revedett ujjai között a sötét­kék svájcisapkáját gyűrögeti. — Ha azt hallja,. munka, mire asszociál, mi jut eszé­be? — térek rá a témára, az ismerkedést követő szokvá­nyos kérdés-feleletek után. A kérdés — mivel előtte nem is tudta miről fogunk beszélni — némileg váratla­nul éri, el is tűnődik rajta, mielőtt a válaszhoz hozzá­kezdene. — Mi jut eszembe? Első­sorban a saját munkám, a saját életem. Ha azonban hallvae szót, mégis más tar­talomra gondolok, s máskép­pen értelmezem, mint gyer­mekkoromban, amikor 10—12 évesen apómmal el-eljártam markot szedni. Nem hiszem, hogy csupán a felnőtté válás miatt van ez. Másnak is sze­repe van abban, hogy ma nem érzem az akkori kény­szerjelleget. Mi hát a mun­ka? . Valami szépet kellene mondanom magának; de az én kenyerem — ugye meg­érti? — nem a szép szó, ha­nem a traktor, a szerszám. Mégis úgy gondolom, úgv ér­zem, a munkám a hétköz­napjaim értelmét adják. Igen, ez minden emberi munka lé­nyege. önkéntelenül a furkosát vettem szemügyre. Még sze­rencse, hogy csak holmi bo­tocskával vigyázza á jószá­got, nem szeret nagyokat sózni rá. — Ez nem járja! — támad rám felfénylő tekintettel. — Levonom a malac árából, hogy már három hete én etetem. Tudja, milyen faló- sak? Megeszik fejemről a hajat. Az asszony is örökké macerái, mikor jön már érte az a firkász, nem győzi mos­lékkal a hármat. Kézfogás után arcomba nevetett, és örvendezve so­rolta, jól ráijeszthettem az elnökre, mert már találkozá­sunk másnapján küldi hozzá a brigadérost, válassza ki, amelyik tetszik. Persze, mind szép, hiszen az ő keze alatt jöttek a világra, de egy ser­tésgondozónak van szeme, észrevenni a jó közt a leg­jobbat. Jól megveregette a vállam: — A sajtó tényleg nagyha­talom, ahogy mondják, jól aláfűthetett az elnökünknek. De azért rendes fiú ő is, nem neheztelt meg rám, hogy be­panaszoltam, előre köszön, mint eddig. Igaz, a fiam le­hetne. Nem akartam megrendíte­ni a sajtóba vetett, örven­dező hitét. De a mai liánig lelkiismeret-furdalás gyötör­ne, hogy valamit elhallgat­Balogh János (a nevét ez idáig nem említettem), a put- noki Egyetértés Tsz traktoro­sa, itt elhallgat. Csak néz maga elé, de közben biztos gondol erre is, arra is. Ke­vésszer jut ró idő, hogy az ember olykor számvetést ké­szítsen. Maga akaratából leg­többször nem is kerül rá sor. — Nehéz gyermekkora volt? — szakítom meg a be­szélgetés újra összekötött fo­nalával a szobára települő csendet. — Nehéz is, szép is, affé­le falusi gyermekkor. Én és a többi ivánkai társam — még nem is mondtam, hogy bersodivánkai születésű va­gyok — világéletünkben pa­rasztgyerekek voltunk. A munka abban az időben épp­úgy szerves része volt a min­dennapjainknak. akár a já­ték. Ilyen körülmények kö­zött már gyermekkorban ki­alakult bnenünk, az a fele­lősség és kötelességtudat, ami azt táplálta értelmünk­be, hogy a mi munkánk is része annak a nagy egész­nek, amely megteremti a csa­ládunk mindennapi kenye­rét. Elnézem, amikor beszél. Szeme a szőnyeg egy pont­jára szegeződik, mintha csak lcaoaszkodó lenne az emlé­kek, gondolatok válogatásá­ban ez a „szem-szőnyeg kéz­fogás”. A keze erős, az arca lágyabb. bár vagdalják már itt-ott a ráncok. Negyven esztendőt őriz a dús haj. az inkább szikár, mint sovány termet. Négy évtized, „víz­választó kor”. Fiatalember­nek már nem nevezik, öreg­nek még nem nevezhetik. Ta­pasztalatát tekintve, bölcses­séggel teli. a.kár a sok évti­zedet megé't aggastyánok. Őszintén szólva az a 25 év, ami őt a traktorhoz, a trak­torokhoz kapcsolja, nem le­becsülendő kon — Hol kezdődött? — A tűsarkú Koffereken. Azok voltak embergyilkos traktorok. Aki azokon 10 évet lehúzott és nem szerzett be­tegséget. az áldhatta a sze­rencséjét. A lelket is kirázta az emberből. S mégis... A tam előtte. Azt, hogy... szó­val ... nem is tudom, mit mondjak erről a kacifántos esetről... f Rámszólt, vegyek elő no­teszt, jegyezzem fel a nevét, utcát, házszámot, ugorjak be „járandóságomért”, és ne ve­gyem zokon, ha a felesége megmondja nekem a magá­ét. Méregzsák az, de azért kimondottan jó lélek lakozik benne, a legszebbiket fogja adni, erről kezeskedik. És a szája se fog eljárni kettőnk szóbeli egyezségéről, attól nyugodtan alhatok. Ugyanúgy iszkoltam végig a rettentő hosszú falun, mint egy hónappal korábban, csak rosszabb lelküsmerettel, hogy a maga módján megoldódott „malac-ügyből” valamiféle erkölcsi hasznot húztam. Hosszú vívódás után csak megírtam neki a színtiszta igazat, hogy a sajtó ugyan valóban nagyhatalom, de egy elnök tisztessége is sokat ér. Levelemben megígértem ne­ki, ha egyszer arra vetődöm, szóban is megerősítem a dol­got. Többé sose jártam arra. Ha nem írom meg azt a le­velet. még most is gyötörne békétlen lelkem, hogy egy tisztességes öregembert tév­hitben tartok — az ügy az én közreműködésem nélkül oldódott meg. így estem el életem első és utolsó „prémium-malacá­tól”. Érdekes, cseppet se bá­nom. pedig mostanság még jobb ára van a malacnak,, mint akkoriban. j Gulyás Mihály ' lóvontatta ekéhez képest mégis óriási előrelépés volt. Később jött a többi traktor, a DT—4I3-as lánctalpas, a K—25-ös, a T—28-as, az UE —28-as, a Super Zetor, majd az MTZ. — És most? — Most a Zetor Crystal 120/45-ös óriás traktorral já­rok. Tudja mit nem hittem volna el gyermekkoromban? Ha valaki akkor azt mondta volna: egyszer majd olyan traktoron ülsz, amelyen a rádió szól, ezt nem tudtam volna elképzelni. Most meg! . Szántás közben csavarok egyet a gombon, s hallom, mi történik a világban. — Szóval nagy a változás? — Én mondom, aki benne élek ebben a fejlődésben, hogy nagy. Nem felejtem el sohasem, amikor az első vas­keretes, kévekötő aratógéppel arattam. Mondom este apám­nak, milyen gépünk van. Sem kaszálni nem kell, sem mar­kot szedni. Apám elcsodál­kozott, aztán hozzátette: — Ha ezt szegény, boldogult nagyapád látná, azt hinné, káprázik a szeme... És hol vagyunk mór ettől a vaske- retes kévekötőtől is. — Fogalmazhatok úgy: Ba­logh János elégedett ember? — Azt hiszem, igen. Szere­tem a munkámat. Szeretem, ha elmegyek egy vetés mel­lett, s hallom azt mondják rá: ez szép. A munkámat di­csérik. A tsz-ben anyagilag- erkölcsileg megbecsülnek. Talán egy dolog van, ami ki­csit bosszantja az embert. En­nek a szónak a tartalma, hogy „traktoros”, a mezőgazdasá­got csak a vonat- vagy autó­ablakból látók körében álta­lában nem ébreszt tisztele­tet, nem vált ki elismerést. Hogy hasonlítsam valamihez: a paraszt szóhoz is tapad még sok negatív kölönc. Az pz igazság, az általános szem­lélet leragadt a Hoffer-trak- torosok és traktorok korá­nál ... Elhallgatnám tovább is Balogh Jánost, mert úav ér­zem ő is belemelegedett a be­szélgetésbe. pedig hát sza­vaival élve, nem is kenyere a szó. Szóval hallgatnám én. de órám árulkodik: már há­romnegyed óráját raboltam el. Röviden még ide írom mindazt, ami úgy érzem, ré­sze életének. Ö a Kossuth szocialista brigád vezetője, 1960 óta párttag. Két fia van, az egyik 16 éves, szakközép-, a másik 12 éves, általános iskolás. Felesége ugyancsak a putnoki tsz-ben dolgozik. Szóval csak ennyit. A beszélgetésünk végén én kérek tőle elnézést: az elra­bolt háromnegyed óra mi­att. Tudom, ezen a napon túlórázni fog Balogh Jánps. Hajdú Imre A lakosság egészségéért Az elmúlt évben növeke­dett Mezőkövesden a lakos­ság egészségügyi ellátásának színvonala. A városi tanács a tüdőgyógyintézet, a szülőott­hon és a szakorvosi rendelő- intézet egyesítésével megva­lósította az egészségügyi in­tézetek integrációját. Az új feladatokhoz igazodva átala­kították a kórház épületét, korszerűsítették « közműel­látást. Az orvosi körzetek átszer­vezésével javult a járóbete­gek gyógyításának feltétele, s megvalósították a minden­napi központi ügyeletet is. Az elmúlt évben Mezőköves­den az egészségügyi hálózat- fejlesztés során 2 belgyógyá­szati és négy szemészeti ren­deléssel bővült, a szakorvosi rendelési órák száma. Ám továbbra is gondot okoz a városnak, hogy 4 orvosi él­té«! —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents