Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
1973. április 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 7 A falu főterén három régi stílusú épület hívja fel magára a figyelmet. A legszebb, a barokk stílű Szentimrey- kastély műemlék jellegű. Abaúj vármegye alispánja építtette. A Scholzt testvérek kúriái a feudalizmust idézik. Középparaszt alig volt Krasz- nokvajdán, a lakosság zöme cselédként élte le életét. Juhot, tehenet és ökröt tenyésztettek, y.abot, kulcoriaát és búzát termeltek. Az ura- ságok erdeiben tölgy, cser és akác nőtt. A kapitalizmus érintetlenül hagyta a falut, krasznokvaj- dai ember csak az 1950-es években látott először üzemet, gyárat. Hol? Messze. Diósgyőrben, Ózdon és az Ede- lény környéki bányaüzemekben. Egy életen át kevesen bírják a naponkénti utazást, a családszerető férfiember a munkásszálláson sem érzi jól magát. Megkezdődött az elvándorlás. Ma mindössze 650- en élnek a faluban, a közös tanácshoz tartozó további hat községben összesen 1350- en. A közigazgatási körzetlé- lekszáma tehát kétezer. Es egyáltalán nem mindegy, hogy a hetvenes évek derekán, végén hogyan él ez a kétezer • ember. A férfiak egyre inkább megtalálják számításaikat. a termelőszövetke- ''zetben: traktorosok, gépészek, állattenyésztők/ Az asszonyok csak időszakos munkát kapnak, a növénytermesztés télen nem igényel munkáskezeket. Pedig milyen jól jönne a családi költségvetésnél a második kereset. Elképzelhető, mennyire örültek a község vezetői, amikor a miskolci Avas Ruhaipari Szövetkezettől három évvel ezelőtt felkeresték őket: ha ők is akarják, létesítenek itt egy parányi varrodát. Hát hogyne akarnák! Találtak is egy megfelelő épületet, rendbe hozatták és várták a gépeket. A megyei tanács is segített a varroda létrehozásában. 1976. februárjában megkezdődhetett a betanítás. Harminc asszony és lány jelentkezett. Rövid iŐő alatt megtanulták, hogyan kell kezelni a gépeket, hogyan kell abroszt, kötényt varrni. A termelés, a kisüzem rögtön, két műszakban dolgozott; kevesebb volt a gép, mint az ember. Az ipar szemle megérintette a falut. Negyven—ötven éves parasztasszonyok hagytak fel évtizedes szokásaikkal. Munkavállalók, dolgozó nők lettelv. Siroki Istvánné 46 éves volt, amikor ipari munkát kért. — A gyerekek felnőttek, a férjem nyugdíjba ment. ügy ereztem, hasznosabban telnek a napjaim, ha dolgozom. Óimon fordult a kocka: ma én dolgozom és a férjem neveli az állatokat. Sokat változott az életünk. A férjem hetvenéves korában bekapcsolódott a házi munkába is. Amit azelőtt soha nem tett, mosogat, söpröget, vizet hord. Nagyon sokat segít nekem. Petró Istvánné hivatalse- gédi állását adta fel a varrodái munkáért. — Ez mégis csak más. Ott is dolgoztam én, el is fáradtam, de látszata nem igen volt a munkámnak. Itt látom az eredményt: egy ruha, két ruha. Más haszna is van a tanultaknak. Nadrágot varrtam a lányomnak és a fiamnak. Mintát vettem az itteni modellről és idehaza megvarrtam. Szabni nem tudok, de bármikor lemásolhatom a szabásmintát. Vettem már egy kis villanyvarrógépet és hasznosan töltöm az estéimet. Van, aki szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében éldegélt azelőtt otthonában. Baktai Jánosné ma 'szalag- vezető. — öt évvel ezelőtt, Miskolcon szereztem a szabóvarró szakmunkás-bizonyítványt. Aztán férjhez mentem és nem tudtam elhelyezkedni. Két gyermekem van, az egyik óvodás, a másikra a nagyszülők vigyáznák. Borzasztó érzés ám szakképzetten háziasszonynak lenni. Itt nagyon jó, megértjük egymást, veszekedés nincs, legföljebb összeszólalkozunk egy kicsit. Jó a légkör és a teljesítmények egyre növekednek. Balovics Józsefné az egyik legügyesebb varrónő hírében ■áll. — Kétezerhatszáz forintot is megkeresek. Dolgoztam már másutt is, de ez jobban tetszik. Nem fáraszt túlságosan. Kell is az energia, mert nagy fába vágtam a fejszém, elsős vagyok a közgazdasági szakközépiskolában. A gyerekek már nagyok, én még csak 29 éves vagyok, úgy érzem, itt a lehetőség a tanulásra. Ha leérettségizem és meglesz még ez az üzem, továbbra is itt maradok. — Ügy érzi, nem biztos az üzem jövője? — Nagy az elvándorlás. Harmincán kezdtünk itt dolgozni, most tizenkilencen vagyunk. Igaz, néhányan csak gyermekgondozási szabadságon vannak. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek a fiatal lányok, akik ma itt dolgoznak, itt maradnak férjhez menetelük után is. Gyuricskó Éva, Rémiás Julianna, Radácsi Zsuzsanna lelkesen beszél a varrodáról. Erdőgazdasági munkát, időszakos növénytermelői munkát, tejcsarnoki állást cseréltek fel vele. — Nem kell albérletet fizetni és mégis kényelmes, szép munkát végezhetünk — mondja Éva. — A keresetek is jók. Kétezer fölött kapunk havonta. Persze ennél többet is tudnánk teljesíteni, ha a gépek korszerűbbek lennének. Kicsit lassúak ezek a csepeli gépek, én jártam már varrodában, ahol Texlimával dolgoztak. Lehet, hogy egyszer mi is kapunk olyanokat. Ök, a fiatalok bírálnak is. — Régebben előfordult, hogy nem kaptuk meg az anyagot, vagy a kellékküldemény volt hiányos. — A szociális helyzet nem valami rózsás. Természetesen a munkásgyűléseken is elmondjuk ezeket. Bátran szólhatunk, nem érezzük magunkat hátrányos helyzetben a miskolci üzem munkásnőivel szemben. Exportra dolgozunk és munkánkkal elégedett a szövetkezet. Az ipar szele megérintette a falut, még akkor is, ha ez az ipar néhány négyzetmétert tölt ki csupán. Életmódbeli változásokat hozott, tudásszomjat. És parázslik már a munkásöntudat is. Lévai Györgyi SÁTORALJAÜJHELYI UTCARÉSZLET Az óvodák számának gyarapítása, a befogadóképesség növelése megyénkben továbbra is a tennivalók közé tartozik. Az óvoda megépítéséhez szükséges anyagi feltételek megteremtése érthetően nagy erőfeszítéseket kíván_ a helyi tanácsoktól. Ezeknek a feltételeknek a megteremtéséhez az állam az úgynevezett óvodapályázattal nyújt hathatós segítséget. Az elkövetkező néhány évben, 1978 —80. között két városunkban és kilenc községünkben 475- tel bővül az óvodák befogadó képessége. A fejlesztéshez a megyei tanács vb 14 millió forintot biztosít. A közelmúltban adták át Szerencsen a 37-es főút mellett épült új éttermet, eszpresszót a nagyközség központjában, A korszerűen felszerelt vendéglátóhely a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat egyik legszebb egysége lett, és megnyitásával feltehetően hozzájárul majd Szerencs idegenforgalmának alakulásához. Az étterem előtti területen a tereprendezéseket követően a járművek számára parkírozási lehetőséget teremtenek. és! Mit akarok ezzel mondani? Voltaképpen semmit Csak úgy eszembe jutott. — Ahol most a* palackozó van — és ekkor jobbra mutatott az emeletes kockaépület irányába —. ez a föld is Go- rove-birtok volt. Elég gyenge földű dombocska, úgy hívjuk, Akasztódomb. Az eleinktől úgy hallottuk, hajdanában betyárkodásért itt akartak felakasztani egy legényt, aki azoban az utolsó pillanatban a királytól kegyelmet kapott. A területen azonban rajta maradt az Akasztodomb elnevezés ... (A sályi Bükkalja Tsz palackozó- és szölőfeldolgozó-üzeme 1972 óta termel. Évente 10,5 millió kétdecis és 270 ezer egy literes Márka üdítő, 3 ezer hektoliter pálinka, 4 ezer hektoliter szörp alapanyag kerül ki innen és tavaly például 22 ezer mázsa szőlőt is feldolgoztak.) Álldogálunk a Mátéka-tetőn, a barackosban (1963—64-ben telepítette a tsz 196 hektáron). Körben, a látóhatáron innen a sályi határ, a Bükkalja Tsz birodalma. Kifogytunk a szóból, tovaröpült a múlt. Szántók, legelők,, odább 200 hektár szőlő váltják egymást. Es a mát némán fényképezni szemünk. Az áprilisi szél még a tavalyról itt maradt elszáradt fűszálakat zörgeti, de májusra hol lesz az a tavalyi fű? A termővesszőkben, a barackfákon és a szőlőkben már az idei jövő csírái születnek. Lent az aljba . piros DT araszol egy táblát. A művelet, akár az évszakok, úgy ismétlődik ... (Hulljatok térdre jámbor lovacskák J a szövetkezet új (rektort kapott... / Hétfőn már szántott is vidáman! egyszerre négy ekét húzott.) ...az ekevas hasít, a kormánylemez, fordít, a hantok sora. a barázdák mélye életet teremt mindazoknak, akik ideszülettek, erre .a tájra. . Békés, munkás életet. Hajdú Imre Másfél éve a pályán Pályakezdés 17! Talán még a legjobb barátokkal sem megosztható titkos vágyak, remények, reális vagy kevésbé valós elvárások. A „nagy lehetőség ...” Majd én! Ki, ha nem... Én, én, én... És aztán a bankett. Borízű fogadkozások. Búcsú. Snitt * Kinter Ferenccel jó másfél évvel ezelőtt találkoztunk először a „December 4.'’ Drótművekben. Ahogy mondani szokás, éppen csak megszáradt a tinta gépész- mérnöki diplomáján; másfél hónapja dolgozott a gyárban. A beilleszkedés, a' pályakezdés gondjairól, örömeiről beszélgettünk. Gyári sajátosságokat, segítőkész munkatársakat, no és a „nagy feladatot” emlegette. Igaz, ez utóbbit akkor még nem kapta, nem is kaphatta meg. Csak szerette volna. Mielőbb.... — A féléves gyakornoki idő eltelte után véglegesítették a státuszomat a műszaki fejlesztési osztályon — mondja. — Kilencen dolgozunk itt, tapasztalt, sokéves üzemi gyakorlattal rendelkező, nagy tudású emberek a munkatársaim. Ezt tulajdonképpen nagyszerű dolog, bár néha egy kicsit zavar. Ök soha nem éreztetik velem, ám engem feszélyez, hogy igen gyakran tőlük. kell információkat kérnem. Nekik — ennyi év után — legfeljebb csak egy telefonjukba kerül annak az információnak a megszerzése, ami után én másfél napot is járhatnék. Szeretném mihamarabb egyenrangú társnak tudni magam ... — Első beszélgetésünkkor hangsúlyozta, milyen fontos, szeretne jó kapcsolatot kialakítani az üzemi mun-* kásokkal. ■ Hogyan sikerült ez? — őszintén szólva, nem egészen. A tmk-sokkal és a fiatalokkal, kivétel nélkül jó a kapcsolatom. Ez érthető ii. Ifjúsági klub, közös programok, közös érdeklődés, nem csupán munkahelyi találkozások. A gyárban pezsgő a KISZ-élet, a fiatalok többsége tagja a KISZ- nek. Jó közeledési lehetőség.» Az idősebbekkel már más a helyzet, nehezebb eltalálni a megfelelő hangot. Egy tapasztalt munkásember nemigen veszi komolyan a fiatal mérnök szavát. Kell néhány év a bizonyításra. — Mi a helyzet a várva- várt „nagy feladattal”?. — Amíg az ember egyetemista. úgy képzeli, majd ő megmutatja, mit tud, rögtön az elején bizonyít. Aztán később rájön, hogy éppen a szakosodás következtében nemigen vannak nagy egyéni feladatok; többnyire csoportosan, úgynevezett teamekben dolgozunk. — Úgy érzi, a végzettségének megfelelő munkát végez? — Eddig még nem kaptam olyan feladatot, amely meghaladta volna az erőmet. Ha ez azt jelenti, akkor többre volnék képes ... Azok az egyéni fejlesztési feladatok, amelyekkel megbíztak, többnyire csak. ügyintézést jelentettek. — A gépészmérnöki diploma mellé szakfordítói oklevelet is szerzett orosz nyelvből. Tudja-e hasznosítani nyelvismeretét? — Igen, mi több: feladataim hatvan százalékban a nyelvismerethez kapcsolódnak. A drótgyár életében mind nagyobb szerepet játszanak a nemzetközi kapcsolatok. Nemcsak az export-import szerződésekre gondolok. Üzemünk célja például az is, hogy kétoldali együttműködési kapcsolatokat teremtsen a KGST- országok drótgyáraival. Ebben kaptam például én is feladatot. Ezen kívül megbíztak a Műszaki Tudományos Egyesület keretében megvalósuló tanulmányutak megszervezésével, ügyintézésével is. — Olyan lelkesen beszél, hogy talán felesleges is megkérdezni, melyik feladatát kedveli jobban ... — Amikor idejöttem, tudtam. hogy kétféle feladatom lesz. Az utóbbi időben munkám javarészt a külkapcso- latok kialakítására, tartására összpontosul. Ebben várnak tőlem többet; érthető, hogy ez most johban foglalkoztat. — Eddig hány külföldi drótgyárral sikerült az együttműködést megvalósítani ? — Jelenleg a szarajevói, a szófiai és a cimpia turz-i drót gyár raj állunk kooperációs kapcsolatban. Most készülünk a szerződések megkötésére a wloclaweki és a rothenburgi kombináttal is. A tapasztalatcserék már rendszeresek; szeretnénk még jobban kihasználni az együttműködésben rejlő lehetőségeket. — No, és a mérnöki munka? — A mérnöki részt illetően egy kissé csalódtam. Néha úgy érzem, kezdek felejteni ... Másfél éve a pályán.. 7 Egykor titkos vágyak, remények. elvárások helyett; a valóság. Kicsit más. No, igen, a nagybetűs élet. Déváid Hedvig Falugyűléseken hangzott el A falugyűlések tapasztalatairól készült jelentést a közelmúltban tárgyalta meg a Hazafias Népfront megyei elnöksége. A gyűléseken a tanácselnökök, illetve a vb- titkárok adtak tájékoztatást a társadalmi munkák elvégzéséről. A tavaly megtartott 316 falugyűlésen több mint 700 kérdés merült fel és azokra többnyire a meghívott illetékesek adhattak pontos választ. Főként a lakosság ellátását érintő felvetések szerepeltek a falugyűléseken, ezenkívül a település tisztaságának kérdései, parkosítás. játszótérépítés. valamint a villany- hálózat bővítése, az autó- buszjáratok sűrítése gázcseretelepek létesítése haegzací el a falugyűléseken. i A tü óvóiért Az ipar szele A riikitlf és az ipforgaieni Az áprilisi szél a tavalyról ittmaradt, elszáradt fűszálakat zörgeti; de májusra hol lesz már a tavalyi fű? És ha már az előző évit sem őrzi semmi, (nemsokára egy fűszál sem) a messzibb múltban mit keresünk? Emlékeket? Igen, azokat. A tájban, a földben, a barázdákban. Az ember már csak'ilyen. Visszalapoz mindig. Hasonlít, viszonyít máshoz, közben önigazolást keres. Emlékeket, jó, jó, de hogyan? Az újságírónak, mint minden olyannak, aki csak úgy, mfejd hogy nem véletlenül csöppen bele az eseménybe, az emlékkeresésbe, láttató kell. Mert nélküle még az egyébként áté is világtalan. Az én lámpásom Bihari Lajos, 65 éves. Messzire világi', tényleg láttat... * Akár az évszakok, úgy ismétlődnek. Az ekevas hasít, a kormánylemez fordít, a hantok sora, a , barázdák mélye ilyen vagy "* olyan életfeltételt teremt mindazoknak, akik ideszülettek erre a tájra. (Megy az eke, megy a magyar sorról sorra / lankadatlan, mintha puszta szerszám volna.) — Az első háború előtt a falu határának kétharmada urasági birtok volt, A világháború után a leszerelt nincsteleneknek, hogy befogják a szájukat, a „Proletárban” osztottak valamennyi földet. Ügy emlékszem 130 holdat, de a javát annak is azok fölözték le. akik a tűzhöz közelebb kerültek, a falu elöljárói ... Két urasága volt Súlynak. Báró Seckendorf fék á lehetett úgy 300 hold. a Töviskes, a Vízoldal, a Kajladomb, a Vencsellei dűlőki Szinnyei Merse József vallás- és közoktatásügyi miniszter feleségének — aki Gorove lány volt — pedig úgy ezt. hold földje lehetett. A Butykosszögön, az Óriáson, a Mátéka- tetőn, sőt a Serfőzőtábla is az övé volt... Sály, a felszabadulás előtt. Mihály István, a tsz párttitkára mondja; — A háború előtt a mezőkeresztesi járás legszegényebb községe volt Sály... Hány gépkocsi van ma a faluban? Száz. körül lehet... Bihari Lajos: — A falu házainak 30 százalékát nádfedél borította... Most tudok mutatni olyan házat, s nem egyet, amit 1945 óta már harmadszor építettek át jobbá, szebbé. Kanyarodjunk vissza a két világ határára: 1945. — Itt is megalakult a földosztó bizottság. Berez György, Molnár Miklós, Répási János, akikre én emlékszem, hogy tagjai voltak. Ahol most állunk, ezt a táblát is, a mostani barackos helyét, szintén szétosztották a nép között. Volt-e öröm? Hogy' a fenébe ne lett volna! Szántotta, művelte mindenki, ki hogyan tudt. . Tehénnel, lóval, volt, aki saját magát fogta be a borona elé. (Megy az eke a felemás két tehénnel, I mintha menne édesanyja kisdedével.) — Szorgalmas emberek a sályiak, nem félnek a dologmi. A szomszédom úgy szántott, hogy a ló oldalára és az eke szarvára egy-egy lámpát kötött, és forgatta a földet éjszaka is... Betonúton jöttünk kifelé. Gépkocsin. Simán, zökkenés nélkül, gyorsan. Ö, Bihari Lajos, de sokan mások is. jártak erre szekéren, s nem ritkán gyalog. Na
