Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

1978. ópritis ló., vascimop

Kórházban

Aki volt valaha beteg, a? tudja, hogy milyen szívesen mesélik el az immár volt betegek „megpróbáltatásaikat”. így hallgattam én is .mondhatnám legjobb barátom életének egy epizódját, amely alapjában véve teljesen kitalált, de ha valaki mégis magára ismer, az nem egészen a véletlen műve.

— Tudod. — kezdte el Tibor — rendkívül nyomasztó érzés a betegnek a kórházak folyosóján várakozni, amíg felveszik, míg kijelölik a szobáját, bőven van ideje a tűnődésre, a lét és nemlét kérdésein. Gondolatai között eszébe jut, hogy mikor kellett volna elmenni az orvoshoz, mikor ment el és hátha akkor már későn.

De azért bízik is. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy az élet megy tovább nélküle is. Nem hiszi, hogy az orvosok meghalni engedik ilyen fiatalon. Mert betegség esetén. amikor meglegyinti az embert azel- : múlás szele, mindenki nagyon fiatalnak hiszi magát. Legalábbis ahhoz, hogy jószántából belefeküdjön abba a bizonyos és fölöttébb kényelmetlen, bár ünnepi ládába.

Ilyenkor azután gondol mindenre, eszébe jutnak Radnóti sorai is az erőltetett menetből, „Oh, hogyha hinni tudnám: nemcsak szívemben hordom / mindazt, mit érdemes még. s van visszatérni otthon;” És biztatja magát, hogy igen, számára még van otthon.

Felködlik benne az a filozófiai okfejtés, hogy talán .nincs .is halál, mert számunkra, amíg élünk, nincs, !b. ha meghaltunk, már nem lehet. De bízik az orvosokban is, ha ismeri őket azért, és ha nem, akkor meg különösen.

— Én is eltűnődtem, ki van itt ismerős orvos. Hát persze, itt van mindjárt J. főorvos! Öt jól ismerem, jnert voltam lenn egynéhányszor az üzemi rendelésén. Először egy erythema nodosum „magyaros” nevű betegséggel (ami valamilyen kiemelkedő bőrpírt jelent) kerestem fel. Akkor elmagyarázta, hogy mi lehet az oka, laboratóriumba is elküldött, ahová természetesen nem mentem el. de mert feltételezett diagnózisunk megegyezett, azonnal elnyerte a bizalmamat és már tudtam, hogy nagyon jó orvos. (Egy képzett betegnél az azonos diagnózis ilyen esetben meghatározó fontossággal bír.)

Azután itt van P. osztályvezető főorvos. Amikor elmentem hozzá, már belém bújt a félelem, az elmúlás gyávasága és úgy éreztem, hogy ha egyáltalán valaki képes megmenteni, az csak ő lehet. A baj megállapítása szinkronban volt itt is, s így bizalmam töretlennek látszott. Annál inkább, mert megnyugtatott, hogy ezt az apróságot kézben lehet tartani, idővel kiég. egyszóval kinövöm. Erre egy idő után el is maradiam a rendeléseiről, és most tessék...

Körülbelül idáig jutottam elmélkedésem során, amikor megmutatták szobámat és fészkemet, az ágyam. Szomorú kutya módjára követtem a nővért, akinek meghatározatlan ideig ki leszek szolgáltatva.

Hát, igen. jól tudhatod, hogy a betegség meghu- nyászkodová, alázatossá teheti esetenként az embert. Ami nemegyszer úgy is minden-mindegy alapon, agresszivitásba csaphat át. Nem véletlenül állapították meg a hozzáértő pszichológusok, hogy a betegség, különösen a hosszan tartó, torzítja az emberi személyiséget.

Az is igaz, hogy akkor ezen még nem nagyon értem rá töprengeni, mert U. doktor, az. osztályos orvos, hamar az ágyamnál termett. Fürge eszével, mozgékonyságával és alapos tudásával, intelligenciájával gyorsan eloszlatta kezdeti félelmemet, bizonytalanságomat. Jólesett vele megbeszélni a közös ügyet, a betegségemet, annál inkább, hisz amiről bátran beszélhet az ember, amin esetleg néha nevetni is tud, az már nem fáj, nem esik annyira rosszul.

Tudod, hogy mindig elég zárkózott voltam és kevés volt a barátom is, és nemcsak azért, mert tulajdonképpen akinek sok barátja van, annak egy barátja sincs. Ám aki introveltált nak. befelé forduló természetűnek születik, annak szüksége van jó adag együttérzésre. melegségre, ahhoz, hogy úgy feloldódjék, mint forró kávéban a cukor.

Azt olvastam egyszer valahol, ha valaki betegnek érzi magát, akkor az beteg akkor is, ha különben teljesen egészséges. És ha beteg, akkor már alig számít valakinek, az utcán elfordított lejekkel találkozik, leírják a „tőzsdéről”, és a kórházban a neve; X szoba, Y ágyra változik.

U. doktor ismerte a betegségek természetrajzát és főleg engem, mert mindig szánt rá időt, hogy ágyam lábának támaszkodva, vagy a szomszéd ágyra ülve behozza azt. a bizonyos friss levegőt és a szó szerint nagybetűvel írt élet percnyi illúzióját.

Mostanában — hisz’ tudod, mindig érdekeltek az orvosi témák — ha kedvenc lapomat, az Orvosi Hetilapot csemegézem, gyakran találkozom U. vagy P. doktorok nevével. Tudom azt is, hogy májusban épp ők tartanak egy konferenciát az ország jó néhány orvosa számára. Örülök annak is, hogy ilyenkor a szűk szakmai közvéleményen kívül más is találkozhat a nevükkel, és így eg)’ picit tovább élhet velük.

Tudatosan és ösztönösen is meg-megnézem azokat a tv-filmeket, elolvasom azokat az újságcikkeket, amelyek az orvosok, vagy az ápolónők munkájáról, hiva- tásszeretetéről szólnak.

Ez utóbbiak többnyire valamilyen „toborzó” anyagok lehetnek, amelyek arra csábítanák a lányokat, hogy az egészségügyi pályán dolgozzanak. Alig hiszem, hogy azok. akik ezt csinálják, valaha betegek voltak. De az is lehel, hogy teljesen hiányzik belőlük az a beleélő készség, ami szükséges ahhoz, hogy az ápolónői hivatást érzékeltetni lehessen.

Jócskán lehetne erről — kedvességükről, munkájukról — beszélni, de mosi elég, ha nem egészen ide- illően és pontosan, a költőt idézem: karcsú emléküket óvatosan rejtem. / babusgatom és még akitor sem felejtem, ha fojtó por lesz nyelvem és a szám.

Buchcrt Miklós

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

N A I. t '

Tavak — lehetőségek

Nem mintha nálunk fs minden bányát vissza kellene adni a mezőgazdaságnak. Nem, mert a tavak, a vizek partja lehetőség a pihenésre, vikendházak építésére, horgászatra, vitorlázásra. Lehetőség. Más kérdés, miként élünk vele. Például a mályi, a nyéki tavakon, úgy, ahogy. Ezeket a területeket, mint ismeretes, helyi jelentőségű hétvégi és város környéki üdülőövezetté nyilvánították. Ennek jegyében elég sok minden is tör- tént, de korántsem az ideális elképzeléseknek megfelelően. Ismeretes, hogy a közönség ezeket a vizeket évekkel előbb felfedezi, mint a hivatalos szervek. Az építkezések hihetetlen gyorsasággal megkezdődnek, fabódék, kacsalábon forgó palotácskák váltogatják egymást, később pedig következik a hivatalos szervek részéről a rendezés. Egyáltalán nem köny- nyű és valamivel persze lassúbb rendezés. Lassacskán azért mégis kialakul valamiféle elfogadható kép.

A Mályi-tavat illetően, 1963-ban készült el a rendezési terv. A magánerőből készülő házak itt is nagy ütemben épültek, a közintézmények kevésbé. Kereskedelmi, vendéglátóipari egységekkel ma is igen szűkében van ez a terület, és sajnos, ebben az ötéves tervben nem is várható ilyen fejlesztés. A villanyhálózat biztosított, a vízvezeték megépítésén

most dolgoznak. Nagy baj, hogy a csatornázás megoldatlan. A szikkasztók és űrgödrök teljesen érthetően, mindjobban szennyezik a tó vizét, melyből a múlt évben már fertőző baktériumokat mutattak ki. Tehát éppen a legnagyobb vonzerő, a víz megy tönkre. Becslések szerint a szennyvíz elvezetésének megoldásához 4—6 millió forint kellene. A tervben szó van a Mályi-tónak és az öreg-tónak az összekapcsolásáról — nyilván a Középső-tóval együtt, hiszen az közbeesik — az összekapcsolást valószínűleg már az idén megkezdik. Valószínűleg — olvasható az anyagban és ebből talán az is kiolvasható, hogy a tavak között levő vikendházak tulajdonosai még hosszú ideig nyugodtan maradhatnak.

A nyéki tavakat ugyancsak ezrével látogatják, pedig a vízen kívül mást nemigen talál itt senki. Vizet viszont bőséggel. Az István, a Gólem partján „üdülőtelep” is kialakult, miként általában mindenütt, az ilyen tavak mentén: rendezetlenül.

Közművesítés nincs, vendéglátásként egy kis büfé található. Az István-tó részletes rendezési terve 1974-ben készült el, azóta új teliteket is alakítottak

ki. A nyéki tórendszerek közül a legkedvesebbek tálán továbbra is: az öreg- tó és a Középső-ló. Az itt tanyázók nagyobb része félti is ezeket a vizeket az összekapcsolástól, elsősorban a Mályi-tótól, hiszen akkor annak szennyezettsége ide is elérhetne. Csakhogy: a két kisebb tó partján levő víkendházakban is derítőket használnak.

A Csorba-telepi tavaknak tisztes mennyiségű irodalma lehetne, ha valaki összegyűjtögetle volna az elmúlt évtizedben velük foglalkozó publikációt. Nagy kiterjedésű, tiszta vizű tavak, gyakorlatilag Miskolcon. Legalább egy évtizeddel korábban már a kassaiak közül is többen fölfedezték. A miskolciak közül persze még többen. Itt vannak ezek a tavak, jó lenne valamit kezdeni velük — hangzott el, már ki tudja hányszor.

Sokkal többet most sem mondhatunk el. Az intéző bizottság elé került anyagból: „A rendezési

terv készítését a megyei tanács és a városi tanács 1974-ben kezdeményezte, sajnos a Kavicsbánya Vállalattal a tervezett ka- vicsbányászásban nem sikerült megegyezni, így a terv a mai napig sem készült el.” Lehet azért biztatóbbat is idézni: a

Csorba-telepi tavakra jelenleg készül részletes terv.”

A három tóról, illetve tórendszerről szólva, egyáltalán nem merítettük ki á'í bányatavak nyújtotta lehetőségek ismertetését. Sokkal több, nagy felületű viz található a közelünkben, előbb-utóbb föltehetően ezek foglalására, rendezésére is sor kerül. Ügy tűnik: az is baj, hogy túl nagy a gazdagságunk tavakból. Nem is igen tudjuk, mikor, melyikhez nyúljunk. A fentiekből persze kiderülhet az is: egyáltalán nem könnyű az adott, nyers lehetőségekből tisztes üdülési, pihenési lehetőséget teremteni. Egy- egy szűkebb területen több ezer ember jelenléte mindenképpen szükségessé teszi az elemi feltételek biztosítását. Vendéglátást, megfelelő ivóvizet, és egyáltalán nem utolsó helyen a csatornázást. A Má- lyi-tó példája már figyelmeztet, de nyilvánvaló, hogy csatornázás híján évek — talán nem is évek — múltával más, eleddig még tiszta vizeink is fertőzöttekké válnak.

Gazdálkodnunk kellene ezekkel a vizekkel. Következetesebben, tervszerűbben, mint eddig. Egyáltalán nem baj az sem, ha adott esetben, ahol, és amikor szükséges, a hatalmi szó kissé erőteljesebben hangzik.

Priska Tibor

Határidő, minőség, takarékosság

Építő határőrök

Rési József főtörzsőrmester és Peremiczki Tibor szakaszvezető egyezteti a kiviteli tervet.

Az új lakók a megmondhatói annak, hogy milyen jó munkát végez a BM Határőrség miskolci kerületének építő alegysége. A Határőrközség címet viselő Hidasnémetiben ezidáig már négy kétszobás lakás készült. el, most van folyamatban nyolc két és fél szobás, összkomfortos lakás építése. A határőrség hidasnémeti Örsének parancsnoka, Nagy György határőr őrnagy elmondotta, hogy a hivatásos állomány részére készülő lakások sok olyan problémát megoldanak, amelyekkel már régebben küszködnek. A hivatásos állomány egy része helyben. egy másik része a környező községekben lakik nem a legjobb körülmények között. Így az új lakások felépítésével lényegesen megváltozik a hivatásos állomány élet- és munkakörülménye is. Ez pediglen — nyilvánvaló — nagymértékben hozzájárul a szolgálati feladatok jobb ellátásához is.

A határőrség miskolci kerületének építő alegységét. annak munkáját, irányítását nagymértékben Gyöngyösi József határőr őrnagy látja el. De nincs kisebb feladata Resi József határőr fötörzsőrmestemek,

az építő alegység parancsnokának. Es nyilvánvalóan nagy a felelőssége Peremiczki Tibor határőr szakaszvezetőnek, aki sorkatona. aki építőipari technikumot végzett, és aki bevonulása előtt, a polgári életben. a Borsod megyei Tanács Építőipari Vállalatának sárospataki építésvezető-helyettese volt. Lakásépítkezéseket hagyott abba akkor, és talán nem gondolta, hogy katonai szolgálata idején is ez lesz a feladata, mint ahogy most az. Peremiczki Tibor, a Határőrség kiváló katonája. Élen jár a kiképzésben, a szolgálatban és az építőmun- kában egyaránt.

Az irányításuk alá tartozó építő alegység katonáinak, határőreinek túlnyomó többsége Borsod megyei. És szinte kivétel nélkül valamennyien szakmunkások. Vannak közöttük kőművesek, ácsok, központi fűtésszerelők, burkolok. asztalosok, festők, parkettások. S egy közülük — eredeti foglalkozását tekintve — idegen az építőipartól, hiszen borásztechnikus. De ennek ellenére Briczki Miklós nagyon jól megállja a helyét, mint raktáros.

A határőrség miskolci kerületének építő alegysége

kiváló eredménnyel vesz részt a szocialista versenymozgalomban. Ez azt jelenti. hogy a katonai kiképzésen, a politikai oktatáson kívül, külön vállalásokat tettek az építkezési feladatok jobb megvalósítása érdekében. Fontos feladatuknak tekintik a ' határidők betartását, méghozzá úgy, hogy legalább egy héttel a tervezett határidő előtt átadják az objektumokat Nem fordítanak kisebb gondot a minőségi munkára sem.

— Itt nem lehet összecsapni a munkát — mondotta Lengyel Imre határőr, aki egyébként a polgári életben kőműves és a prü- gyi termelőszövetkezetben dolgozott bevonulása előtt.

Gönczi Imre határőr, az alegység KISZ-titkára, korábban a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat központi fűtésszerelője, a munkaidő jó kihasználásáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a szokásos katonai fegyelmen kívül ők elsőrendű feladatuknak tekintik a munkaidő jobb kihasználását, mivel ez nemcsak általános. hanem személyes érdek is. Csak ilyen körülmények között kaphatnak

bik György sátoraljaújhelyi származású vízvezeték-szerelő arról beszélt, hogy fontosnak tartják mindenféle anyaggal való takarékoskodást.

— Vétek lenne akár egy csavaranyát is eldobni — mondotta. — És ő valóban úgy dolgozik, ahogy mondja.

A fiatal határőrök, a fiatal szakmunkások azért is végzik szívesen ezt a munkát, mert egyrészt gyakorolhatják a szakmájukat, másrészt, mert számukra új, szakmákkal ismerkedhetnek meg. Hiszen itt senki sem vonhatja ki magát olyan jellegű feladatok megvalósításából, amelyek nem esnek egybe a munkakönyvbe beírt képesítéssel.

Hidasnémetiben a határőrség hivatásos állománya részére városi jellegű, tágas, korszerű központi fűtéssel és melegvíz-ellátással, telefonnal felszerelt lakások épülnek. Ezzel nemcsak a hivatásos állomány életkörülménye javul meg lényegesen, hanem a kétszintes. modern házak hozzájárulnak a nagy forgalmú határátkelő hely arculatának modernizálásához.

soron kívüli eltávozást. ZuI.engyel Imre határőr, kőműves Gönczi Imre határőr, központifűtés-szerelő és Zubik György vízvezeték- szerelő.

Szabados György felv.

r