Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1978. április 16., vasárnap Erdőborította, meredek hegyek, szép füvű rétek, gyors patakok, friss források, messze látszó várak, híres gyűjtemények, műemlékek, nemes penésszel díszes pincék, világhírű borok, ligetes partú folyók, huszita házak, egykori aranybányák vágatai, üveghuták, porcelánüzemek, szívós erejű szarvasok, kékfekete tollú hollók, őzgidákat elbíró uhubaglyok, meséket, legendákat őrző völgyek, hegycsúcsok — és még mindig csak jeleztünk valamit a Zemplénből. Nemcsak megyénknek, hanem hazánknak ebből a sajátos hangulatú, különös szépségű tájegységéből. Erről a tájról, fejlesztésének, idegenforgalmi hasznosításának lehetőségeiről sok szó esett az Észak-magyarországi Intéző Bizottság legutóbbi ülésén. Szükséges viszont, hogy a későbbiekben még több szó essen róla, tetteket, cselekvést szülve, mivel az értékekkel teli táj feltárása, idegenforgalmi hasznosítása messze elmarad a lehetőségektől. A Zemplénhez 52 település tartozik, melyek közül 21 idegenforgalmi szempontból is jelentősnek minősíthető. Az alapos, részletes tanulmány szerint, mély a bizottság elé került. Lehetséges viszont, hogy azoknak van igazul?, akik még több települést minősítenek jelentősnek. Mert a 21-ben még mindig nincs benn például Vizsoly, Gönc, Kéked, Tárcái, Monok, Golop, pedig bizony ezek a helységnevek sem hangzanak rosszul. Hát még a többi! Illetve a többiből néhány: Sátoraljaújhely, Sárospatak, Hollóháza, Telkibánya, Regéc, Tokaj, Szerencs, Füzér, Erdőhorváti, Pálháza! Tudomásul kell azonban vennünk a tényeket: a vendégfogadásra ez a táj egyelőre — és még nyilván hosszú ideig — nem alkalmas olyképpen, mint sze- retnők. Inkább csak az átmenő forgalom fogadására, de arra is csak nehezen. Kevés a létesítmény, elsősorban a szálláshely és a tömeges étkeztetés sem biztosított. Nézzük egy kicsit részletesebben — korántsem a teljesség igényével — Sárospatakot, mint „kiemelt idegenforgalmi centrumot”., A venmiatt meghiúsult. A bor kapcsán — csupán érintő- leg — essen szó Tokajról is. Ismeretes, hogy ennek a helynek átmenő forgalma, vendégjárása is mind nagyobb, szállodája viszont nincs. A motel épül, a terv szerint jövőre át is kell adni. Az intéző bizottság elé került írásos anyag a Kopasz-hegy tetején kialakítandó panorámavendéglőről is szól. Erről a hegyről, a két folyó találkozása fölött, valóban párját ritkító kilátás nyílik a környékre. Biztató hír: Tokajnak és környékének fejlesztésére országos tervpályázatot írtak ki. Érthető, hogy Sátoraljaújhelyen szintén a továbblépést sürgetik, az eddiginél többet szeretnének nyújtani vendégeiknek. Ráadásul határátkelőhely is, tehát az ország egyik kapuja. Egy-egy nyári napon ötezer gépkocsi is átjön itt külföldről. Átjön persze, és leginkább tovább is megy, mint ahogy a belföldi turisták túlnyomó része is csak látogató. A nemrég átadott szálló mondhatni, állandóan telített. Jellemző: előfordult már, hogy teljesen ismeretlen emberek a város tanácselnökéhez fordultak, helyet kérve tőle. Zemplén más tájegységeit, településeit — Széphalom, Lászlótanya, Hollóháza, a huták környéke — ugyancsak mind nagyobb számban keresik fel a turisták. Nagy értéket képvisel például a füzérradvá- nyi parkerdő, melynek fejlesztése néhány évvel ezelőtt kezdődött meg, a rekonstrukciós munkák pedig a jelenlegi ötéves terv időszakán is túlnyúlnak. Jó lenne folytatni a füzéri vár helyreállítását is. A huták településegyüttese és környezéte külön üdülőterületi csoporttá fejleszthető. Az erre vonatkozó terv egyébként jó ütemben készül. A tennivalók tehát bőségesek, a tervek, az elképzelések szintén. Az anyagiak — szűkösek. Hazánknak ez a sajátos szépségű, természeti értékekkel, műemlékekkel, történelmi helyekkel teli tájegysége viszont az országos szervek részéről is nagyobb figyelmet érdemel. Priska Tibor V dégjárás mind nagyobb, de a város idegenforgalmi szerepkörét jelenleg nem tudja ellátni. Sőt! A hagyományos, városi igényeket sem. Csupán 37 szállodai férőhellyel rendelkezik, tehát már egy 60 személyes autóbusz utasainak sem tud egyidejűleg szállodát adni. Nagyon is időszerű a szállodamotel felépítése és szükséges a turistaszálló kialakítása is. A tömeges étkeztetés ebben a városban sem biztosított, úgy tűnik, a helyi áfész-en kívül ehhez más erőkre is szükség van. A tennivaló más vonatkozásban is bőséges. A várfalakkal körülhatárolt városrész rekonstrukciója két évtizede tart, a befejezést azonban nehezíti, hogy a Bodrog felőli falrésznél 15 házat le kellene bontani. Később — ugyancsak avult épületek szanálásával — a várnegyedet a Rákóczi utca felől lezáró, volt vizesárkot is ki kell szabadítani, hogy azt az eredeti állapotba állítsák vissza. Szintén a tennivalók közé tartozik a híd két oldalán a Bodrog-part feltöltése, parkosítása, mivel a jelenlegi állapot — mint a tanulmányban megfogalmazódott — esztétikailag elviselhetetlen, és a hulladék, a szemét miatt egészségügyileg is káros. Még a Bodrognál maradva: a várral szemközti parton érdemes lenne megfelelő strandot kialakítani. (A terv meg is van hozzá, de pénz nincs.) A bereki holtágon ugyancsak lehetne fürdőzési lehetőséget teremteni, sőt, ezen a részen a vitorlázás is meghonosítható lenne. Megvalósítható elképzelés az is, hogy Sárospatak és Tokaj között vízibuszt közlekedtessenek. Az intéző bizottság ülésén elhangzott: ezt a tervet a MAHART vezérigazgatója támogatja, kisebb vízibuszt — 35—40 személyest — tartana célszerűnek. Szükséges lenne a végardói meleg vizű strand továbbfejlesztése, a már korábban elkészült tanulmányterv alapján. Körmedence — és az idényjelleg felszámolása miatt —■ fedett medence megépítésével, kereskedelmi, ven- ' déglátóipari egységek kialakításával. A víz után néhány szót a borról. A világhírű borok ebben a városban megfelelő táji és folklorisz- tikus körülmények között nem kaphatók. Korábban erre a célra a Kádár Kata utca alatt húzódó kazamatarendszert próbálták 'kialakítani, de a terv, anyagi természetű problémák I A lengyel arany A világ kéntermelő országai között Lengyelország a harmadik helyen áll, csupán az Egyesült Ál-, lamok és Kanada előzi meg. Az exportőrök sorában viszont, a világ kénkereskedelmében való 32,7 százalékos részesedésével az első helyet foglalja el. A gazdaságtörténeti kutatások szerint Lengyelországban a kénkitermelés már a XV. században megkezdődött. Igazi diadalútjá- ra azonban 1953. szeptember 29-én indult, amikór a Tarnobrzeg környékén a próbafúrások szenzációs eredménnyel jártak. Ezután már gyorsan követték egymást az események. Határozat született, hogy a Föld leggazdagabb kénbányái közé tartozó lengyel lelőhelyeket a lehető legrövidebb időn belül hozzáférhetővé tegyék. Az első bánya építése 1956 nyarán kezdődött, s a kiaknázás mái' a rákövetkező év decemberében elindult. Azóta a Visztula és a San folyók vidéke, amely a kén felfedezése előtt az ország egyik legelmaradottabb területe volt, hatalmas beruházások színhelye. A hatvanas években Machówban felépült egy hatalmas bánya, a hozzá tartozó feldolgozó üzemmel együtt, 1966 közepén pedig Grzybówban indult meg a kéntelep, föld alatti kiolvasztással való feltárása. A Grzybówban szerzett tapasztalatok igen hasznosak voltak a második olvasztá- sos bánya építésénél, Jezi- órkoban: Ebből a bányából tíz évvel ezelőtt tört fel először a folyékony kén. Ma az évente 3 millió tonna tiszta ként termelő Jeziórko a világ legnagyobb bányája. A lengyel kénipar napjainkban is fejlődik. Igaz ugyan, hogy a világpiacon a kénkereslet csökkent, az árak azonban még mindig gazdaságossá teszik a kitermelést. A jelenlegi fejlesztés egyik legfontosabb területe a feldolgozóipar. A világ a kitermelt kén 87 százalékát ugyanis kénsav formájában használja fel, többek között a műtrágya-^-' színezék- és enzimes .űtt®-’ . .... ■' ■ 5w soporgyartasban. >:■ > Üj termelési módszer az értékes takarmány-adalékanyagok, a fehér jevegyü- letek kénből történő előállítása, amely széndiszulfid felhasználásával történik. A világ legnagyobb szén- diszulfid-üzeme most épül Grzybówban. Sajó László versei: Eurüdikéhez Tavaszi hó piheg az ágon Egyedül vagyok ezen a világon Ingemet kihajtom Fejemel lehajtóin Várj meg Leszek én még földbe hanyatló virágmag Híre a világnak Nem furcsa álom Erdőben estében eltévedt lábn-o m Szindbád búcsúja Oiy sokóig hallgattalak Beszélnem sem volna szabad Fordulnék már arcom felé Mennék mint a nap lefelé Utoljára rádtekintek Megfordulok visszaintek Csendélet — rossz lábakkal Igazán szépek ezek a borókások, fenyvesek, ezek a magyar-vad dombok, az Északi-Középhegység merész vonulatai. Az idő szép: hétágra süt a nap. Az idő rövid: inkább az elhanyagolt mellékutakat választjuk. Az idő sürget: nem lehet megállni a békésen legelésző juhnyáj mellett. Majd visszafelé. Visszafelé jövet, éppen délidő van. A nyáj pihen. A kutya is fekszik. A juhász mintha egy kedves kis barit simogatna. Két túlbuzgó jószág kéttérdre ereszkedve ropogtatja az alig kinőtt füvet. Hiába, itt északon későn tavaszodik. Épp tegnap mondta valaki, hogy a Balaton-parti villa udvarán le kellett kaszálni a füvet. Itt éppenhogy serken. Asszociáció több tételre. A repülj pávából és a nagy- anyótól hallott juhásznótákra, svájci tájakra, festményekre, irodalmi és zsurnalisztikái élményekre. Jó volna megkóstolni egyszer közelről is. Mi lenne, ha most az egyszer megelevenedne számomra is az irodalmi, a képzőművészeti, a zenei juhász és személyesen vallana élete, pályája, mondjuk, élethivatása szépségeiről? Még véletlenül sem képzelem, hogy az ..én” juhászomnak nincs pályája, élethivatása az én juhászom nem romantikus. Nos, az én juhászom szakember. Ez azon nyomban kiderül, ahogy megközelítem őt. Az a bizonyos barisimogatás nem más, mint egy valóságos műtét. Kékköves, formalinos oldattal kezelgeti a rábízott állományt, a Szabad Föld Termelőszövetkezet egyik teljesen tönkrement, tönkretett nyáját. Három hete szegődött ide. Látta, tudta, hogy mit vállal, de b^ízik tudásában. Egy hónap múlva jöjjek erre — mondja — majd meglátom, mire vitte, addigra talpra áll a jószág. Mégis, mi történt, kérdezem. Kontár, szélhámos, csavargó, iszákos, munkakerülő, olyan semmi-ember, juhásznak mondott vigéc tette tönkre ezeket az állatokat. Itt volt egy évig. az- tijn ezt hagyta maga után. .•.Háromszáznegyven birkából \ kétszázötvennek tönkre ment a lába. Az ember szíve szakad meg: enne, de nem tud, járna, de nem bír, élne, de belepusztul. De én nem hagyom, naponta ötöthatot megkönnyítek a borzasztó fájdalomtól. Büdössántaságnak hívják. Ragályos. Ha a bacsó észreveszi az első sántát, kutya kötelessége, hogy azon nyomban meggyógyítsa. Különben vége az egésznek, különben ez lesz beíőle, egy ilyen romhalmaz, egy ilyen nyavalyás társaság. Milyen nyájat hagyott amott, kérdezem, de megbánom, tudom, hogy sértem vele. Amit én othagy- tam, annak kutya baja, de sovány, mint a deszka. Itt nem volt kérem napi egy kiló takarmány plusz harminc deka táp. Odacsaptak tíz deka búzaocsút és azt hitték, hogy virulni fog az állat. Sajnáltam a nyomorultat, de nehogy azt higy- gye, azért jöttem el onnan. Ott nem hagyták, hogy tartsak saját állományt. Kevesebb volt a bérem is. Mesz- szebb voltam az öröklakásomtól is. Itt közel vagyok, hazazsigulizunk az asszöny- nyal és megkapáljuk a kertet. Amúgy szép ez a kis szolgálati lakás is, jó helyen van, a gyerekeknek sincs messze az iskola. Ennek a kisebbiknek ez is fontos. A nagyobbik átesett már a rosszabbikon, gimnazista. Kollégista. Igen jó, hírből is jó gimnáziumba jár. Jól tanul, nem tudom, mi válik belőle. Juhász az nem, ez már biztos. Az én juhászom fiatal még, 44 éves. Juhásznak öreg, harminc éve űzi mesterségét. Soha nem sántult le a keze alatt egyetlen birka sem. Csoda, hogy fölháborodik? Azért túltettem már magam az egész betegségen, ezen a disznóságon — mondja. Néhány hét és talpra állnak. Magamnak is veszek. Huszonötöt. A putnoki téesz állománya a legjobb a megyében. De egy jó maszekról is hallottam ... Nesze neked, romantika, gondolom, de azért nem hagyom annyiban. Mire gondol legeltetés közben, kérdezem. Inkább olvasok, válaszol. Leginkább a Népszabit, de szó ne érje a házam táját, szeretem a Nők Lapját is. No, és a rádió. Persze gondolkodni is szoktam, az életen, a jövőn, a gyerekek sorsán. Nem rosszak ezek az elgondolások. Juhásznóta, egyebek, kockáztatom meg. Ha teljesen biztos vagyok benne, hogy nem hallja senki, akkor énekelek. Tudok én juhásznótákat, szeretem is eldanolászni egyiket-másikat. de jó, ha nem hullja senki. Nemigen viselné el. Én is ész- reveszem, hogy hamis az egész, nem úgy szól, ahogyan kellene. Elválunk barátságban. Fürge, a korcs, vakkant egyet. A köves útról nézve ugyanaz a kép. Pihenő juhász, delelő nyáj. Csendélet? Sokan jönnek még errefelé, akik úgy hiszik. Lévay Györgyi A Zemplén
