Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
1978. március 8.. szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 II // onapi so ki C-,pn szavakból is csoko&lyjp rot kötnek ezen a napon. Nem lehet eleget; — aligha van a nők között, aki sokallná. Nem, dehogyis szerénytelenségből — csak úgy.vannak, mint minden ünnepelt: ez a nap a miénk! Másnak sincs egész évben születésnapja, névnapja —, de az az egy nap legyen igazi, legyen ünnepélyes. A világnak de sok országában csak a nők tartják számon ezt a napot, ünnepük — nem, nem önmagukat (!) — a jogaikért küzdő asszonymilliók szolidaritásának erejét. Milliók élnek még a vallási szokások és a társadalmi elmaradottság szorításában — el se tudják képzelni azokat a vívmányokat, amelyeket a szocialista . rend valósággá tett, s hogy a férfiak köszöntik ezen a napon a lányokat, asszonyokat, akik nélkül, alkotó-teremtő munkájuk nélkül, szegényebbek lennénk. Azt hallottam egy szónoktól, hogy a nők jogainak kiteljesedéséről mindent tudunk, s nem kell ehhez a nők ünnepe, hosy beszéljünk róla. Az igazi felszabadulást az hozta meg, hogy egyenrangú, elismert lett a női munka — de mennyi kötelességet, s nemegyszer áldozatot is jelent ez egyúttal a nők számára! Ismerjük-e eléggé a nők gondjait, tudjuk-e, mi minden szorítja őket, még akkor is, ha születnek társadalmi intézkedések, hogy könnyesünk életükön? Hallottam egy interjút a miniszterasszonnyal. Felelősen nyilatkozott gazdasági kérdésekről, országos problémákról — s amikor a riporter megkérdezte, milyen gondjai vannak, sóhaj szaladt ki száján: beteg az unokája ... Leghíresebb balerinánk arra büszke, hogy pályatársai közül egyedül neki van két gyermeke ... S a munkásasszonyok gondjai, örömei? Ismerek egy igazgatót, aki nem azt sorolta el, mi mindent kell nyújtania a gyárnak, hogy az asszonyok nyugodtan dolgozhassanak, s hogy ez mennyibe kerül, s milyen nehéz a' gyermekek betegsége miatt otthon levő anyákat helyettesíteni, hanem azzal kezdte: nem lennének ilyen jó ei'edmények, ha az. asszonyok nem lennének ilyen szorgalmasak, áldozatkészek. Hétköznapon mondta, nem ünnepi gyűlésen — s hétköznapokon sokszor nem azt hallják az asszonyok, lányok, mint ünnepi köszöntőkben. Nem ünneprontás, hogy arról beszélünk: a nőknek szigorúbban kell rangsorolniuk, fontossági sorrendet állítaniuk. Munka, közélet, család. Vagy: család, közélet, munka ... vagy mindhárom, más sorrendben. Nem mintha nem fonódnának mindezek egybe, együtt vannak, egy gonddá ötvöződnek. Csak nem mindenki bírja együttes súlyukat. Nagy tapsot kapott a legutóbbi KISZ- kongresszuson egy felszólaló, amikor kifejtette: kitüntetést kellene alapítani azoknak, akik munkájukat kitűnően végzik, közéleti emberek is, és gyermekeiket is jól nevelik. Kimondatlanul azt ismerte el a taps, hogy mindenben helytállni — nehéz. De nem az asszonyok, anyák között találunk legtöbbet, akik ezt a hármas szorítást bírják? Korunk asz- szonyai — mint a történelem más időszakaiban is annyian — helyt tudnak állni, meg tudnak felelni a kor kívánalmainak. Kiszabadítottuk a nőket a háztartás rabságából, de vállalt munkájuk, tanult szakmájuk mellett nem ők biztosítják férjüknek, fiaiknak, hogy nyugodt otthonból induljanak naponta munkahelyükre? Számon tartja-e — ha nem is a statisztika, legalább a közvélemény —, hogy hány gyár és termelőszövetkezet eredményében van része a feleségeknek azáltal, hogy férjük kibontakozását segítik? Saját munkájuk mellett, hivatásuk teljesítése mellett! Kellenek a szép szavak az ünnepi köszöntőben, kell és jól esik a megbecsülés — de kell a hétköznapokon mindezek fedezete: a jó mosógép, meg a családban a munkamegosztás, a társadalomban az egyenlő bér, a munkájukat könnyítő sok-sok intézkedés, a szolgáltatások javítása, hogy a nők életformája még tovább változzon, kedvezően alakuljon. Hogy ne fogadja el a társadalom — amely jogokat adott a nőknek — az áldozatvállalást! Az új iránt gg; a munkában pontos és szorgalmas, fáradhatatlan és türelmes lányok-asszo- nyok nélkül nem tudnánk megvalósítani sok-sok szép tervünket, gazdasági épí- tőrhunkánk feladatait csak velük tudjuk véghezvinni. Ismerni gondjaikat, örömeiket, könnyíteni életükön — ez a legszebb ünnepi elhatározás! Nagy László: Himnusz minden időben Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölü, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora, Hazátlanok otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sugárban reszkető. Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem! Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bajokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem! öröktől belémkaroló. Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló. Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rámdönög, önmagommal ha küzködök, Gyönyörűm, te segíts engem! Jog hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, Megdicsóül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem. A borsodi bányászok munkaruhával való ellátása érdekében kilenc évvel ezelőtt hozták létre a berentei szénosztályozó területén működő varrodát. Az itt dolgozó 15 női dolgozó havonta 1000—1800 darab munkaruha megvarrását végzi el. Felvételünkön Szarvas Sándorné látható munka közben. Turizmus A Siótour az idén négy új kirendeltséget nyit a Balaton vidékén az idegenforgalmi szolgáltatások javítására. A balatonfenyvesi. a barcsi, a zamárdi ésj a bala- tonszemesi új irodákkal együtt az idegenforgalmi hivatal már összesen 24 kirendeltségen szervezi és szolgálja a hazai és a külföldi turizmust. Valamennyi irodában működik információs szolgálat, felvesznek szállásrendelésí, programot ajánlanak és szerveznek, továbbá foglalkoznak Valutabeváltással is. A japán Canon i_ég újdonsága, a teljesen automata, 120 felvételhez elegendő beépített villanólámpával rendelkező, a felvétel pontos dátumát is rögzítő amatőr fényképezőgép látható az OFOTÉRT Asbóth utcai mintatermében kedden nyílt kiállításon. A lakosság szolgálatában Sokan vagyunk, akik jól emlékezünk arra, hogy a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat működési területén korábban milyen problémák adódtak. Elég, ha néhányat felsorolok: a bürokratikus ügyintézés, a körülményes hibaelhárítás és az elhúzódó felújítási munkák. Ez utóbbi kapcsán pedig az ellenőrzés hiányosságai, ami, mint ismeretes, a szabálytalanságok „szülőanyja”. Új telephely Várhatóan egy-két éven belül a gondok forrásának jelentős része megoldódik. A MIK ugyanis központi telephelyet épít. Olyan újdonság ez, amit akkor még nem tudtam, amikor a lábnyomokkal tarkított központi irodaház lépcsőházában felfelé bandukoltam. A titkárságon már kedvezőbb kép fogadott. — Már vártuk 10 órára — szólt a titkárnő, s engem csekély szégyen fogott el, hisz már negyed tizenegyre járt. Nyíri István igazgatóhoz belépve, még nagyobb volt a meglepetésem. A szobája tágas és szépen berendezett. A szellősség pedig akár térben, akár pedig a papíron — egyes pszichológusok szerint — logikus, értelmes gondolkodásról árulkodik. (Azon kívül, hogy pénzbe is kerül.) Beszélgetésünkben sorra vettük a MIK elmúlt évi javuló eredményeit, a vállalat fejlődését és említésre került a tervezettnél jobban emelkedő bérszínvonal. Szó esett az 1978. évi felújításokról és az erőforrás — gazdálkodás részrendszereiről. A nagy választékból úgy érzem, hogy először az új telephelyről kell beszámolnom. Arról, amire oly sokáig várt a vállalat, és amely a fejlődés további záloga lehet. 92 miiliós beruházás Lapozgatom a beruházási alapokmányt. Sok egyéb mellett megtudható belőle, hogy az erenyöi központi telephelyet a MIK a Borsodi Szénbányáktól vette át. A jó állagú épületeket saját dolgozóik a szükségletnek megfelelően alakítják át. S ami még hozzá tartozik egy 92 milliós beruházáshoz — raktárak. garázs, tanműhely, építőipari műhelyek, szociális épületek stb. — azt az alapokmány szerint a BÁÉV és a Miskolci Építőipari Vállalat építi meg. Az igazat megvallva, a 92 milliós összeget meglátva, felszisszentem magamban. Sejtve azt, hogy mint minden más beruházás, valószínűleg ez is többe kerül majd az előirányzottnál. Ám a városi főépítész, dr. Horváth Béla — csillapítóan mondta, hogy ezt a jelentős fejlesztést állami preferenciák teszik lehetővé. Szerinte ez még kevés is. A központi telephelyen kívül még jó néhány decentralizált telepre van szükség, már csak az anyagok tárolása miatt is. Ésszerűnek látsző érvek, de... a sok telephely, bármennyi érv is indokolja, egy kicsit „gyanús". Részben attól tartva, hogy kissé konzerválja a jelenlegi állapotot és a meglevő 38 telephelyből csak kevés szűnne meg. (Elsősorban a szanálások miatt.) Ez pedig egyrészt az apparátus — az alkalmazotti és fizikai létszám — túlzott fel- duzzasztásával járhat, másrészt ezekén a telephelyeken kisérUret a „múlt”. Hiszen nincs közel — az ellenőrzés. Ezeken kívül hadd érveljek a városi főépítész köze] 2 éve tett kijelentésével, amikor helytelenítette azt, hogy egyes vállalatok az új telephelyekre való’ költözés után a régebbi telepeiket is használták. És ez ugye, rontja a városképet és hasznosabban felhasználható területeket vesz el a várostól. Munkaszervezés és fegyelem A telephelyeket illetően a szakemberek feltehetően optimálishoz közelítő megoldásra, döntésre jutnak. És akkor a lakók csak jól járhatnak. A termelőegységek összevonásával lehetőség nyílik az irányító — és ezzel párhuzamosan a termelőmunka hatékonyságának javítására is. Koncentrálódnak a termelőberendezések, ami már önmagában ésszerű. A műhelyeket korszerű gépekkel szerelik fel. és kialakíthatják a szükséges technológiai sorrendet. Megszervezhetik az iparosítottabb lakóházjaví- tást elősegítő előregyárlást. Mindezek együtt, jelentős energiamegtakarítást eredményeznek. A szállítási útvonalak lerövidítésével, az előregyártással, a gépek jobb kihasználásával pedig kapacitásbővülést, illetve az átfutási idő rövidülését érikel. S mindez nem kevés. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy a korábbi időszakhoz képest ez „nagy ugrás”. De az idő mutatja majd meg, hogy az átszervezett vállalat és annak szakemberei a jobb feltételek között mit érnek el, mire képesek. És a fejlődésnek menynyi előnyét élvezzük mi, lakók?! Szorít a határidő A beruházási alapokmány ütemterve igen szoros határidőket tartalmaz. Ezek betartása csak gyors tervezői és kivitelezői munkával érhető el. A kivitelezés tervezője eredetileg a Borsod megyei Tervező Vállalat volt. Ők azonban azt mondták, hogy a MIK visszamondta a tervezést. Szilágyi Sándor, az ingatlankezelő fejlesztési osztályvezetője szerint erre azért került sor, mert a BORSOD- TERV az általuk kért határidőre nem tudott tervezést vállalni. Ezért a tervezési munkákat vállalaton belül és a Társadalmi Tervező Irodával akarták megoldani. Ez csak részben sikerült. A szükséges tervekre még ma sincs tervezői kapacitás, csak „alku” folyik, más városok tervező irodáival, de remény van a BORSODTERV közreműködésére is. Tehát tervező kerestetik és, ha lehet, minél hamarabb, hisz a BAÉV már március 1-én felvonul és az ütemterv szerinti munkához folyamatos tervszolgáltatás is szükséges. Kedvező esetben — a beruházási alapokmány szerint — 1980. szeptember 1-től mér a gyakorlatban láthatjuk az előnyére változott termelési feltételek közvetlenül érzékelhető pozitív hatását Ez fontos feladat, úgy is mondhatnám közérdek, hiszen az Ingatlankezelő Vállalat Miskolc város épületeinek tervszerű karbantartását végzi. Buchert Miklós Épül a MIK központi telephelye Automata ténylépezőpép
