Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. március 7., kedd A képernyő előtt Gorkij - Káló — Dürrenmatt Az elmúlt hét legértékesebb művészeti produktuma minden kétséget kizáróan a Vámhatár bemutatása volt. Gorkij elbeszélése még abból a 'pályakezdeti korszakából való, amikor a XIX. század eleji orosz romantika hagyományainak feltámasztásával kísérletezett, de az embereknek példát adó hősöket már merőben más társadalmi rétegekből választotta, „mezítlábas hősöket” állított az olvasók elé. Ilyen hős Cselkas, az ismert kikötői tolvaj, s főleg ilyen hős Gavrila, a kiéhezett, munkát, kenyeret kereső, földre vágyó parasztlegény. E két ember találkozása és rövid együttlétükben a két különböző jellegű, de alapvetően a társadalom perifériájára szorult ember jellemvonásainak megfestése, abban két embertípus plasztikus megjelenítése a Vámhatár címmel adaptált és bemutatott mű. A Gaál István rendezte játék — Sipos Tamás televízióra alkalmazásával — jóllehet igen nagy szereplőgárdát mozgatott, végeredményben a két főszereplőre koncentrált, bennük jelenítette meg a múlt századvég Odesszájának levegőjét, velük lett a kikötői zsibongó forgatag, a csempészekkel, tolvajokkal, besúgókkal, szegény emberekkel, orgazdákkal teli kocsma kort ábrázolni . ludóan hiteles. A két ember találkozása korrajz volt: a rettenetes elnyomásból szabadulni akaró nincstelen, ha élni akar, ha valami kis pénzhez akar jutni, hogy álmai vágyát, a földet megvehesse valaha, mindent el kell, hogy vállaljon, akár hivatásos tolvaj segítőjének is el kell szegődnie, s ha meg is nyílik előtte váratlanul a pénzszerzés bűnös lehetősége, tisztessége az utolsó pillanatban visszatartja. Ugyanakkor nem tudjuk elítélni a másikat sem, hiszen Cselkas, a tolvaj is végeredményben az akkori társadalom kitaszítottja, legfeljebb a törvény betűi szerint bűnös úton is kíván segíteni magán. E két kitűnő szerep két kitűnő színészben talált nagyszerű megvalósítóra. Gavrilát Madaras József telítette igazi emberséggel, Cselkast pedig francia vendégszínész — Georges Wilson — formálta olyanná, akinek elhittük, hogy erős egyéniség, felébe tud kerekedni környezetének. E két kitűnő alakítás mögött érzékletes háttér volt a nagyszámú szereplőgárda. Lehet, hogy Gorkij korai elbeszéléseiben a régi orosz romantika feltámasztásán fáradozott, de a „mezítlábas hősök” ilyetén szerepeltetésével már többet tett, mint egyszerűen emberi sorsok felmutatását. Ezt a többet éreztette meg a televíziós feldolgozás. * Két férfi kucorog a földön valami falmaradvány mögött. Csendben hallgatják két nő beszélgetését, akik tőlük néhány méterre ülnek a pádon. A két férfi mindent hall, s mindenre reagálni szeretne, de nem szólhat, mert akkor elárulja magát és vége a beszélgetés kihallgatásának. Nem tehet mást a két derék hallgatózó férfiú, mint némajátékkal reagál le mindent. Kitűnően. Sztankay István és' Darvas Iván — mert ők formálják a két férfiút — e néhány perces játéka ragyogó. De ehhez meg kellett nézni egy hatvanöt perces tévéjátékot, amit a színésznek igen jó Káló Flórián írt a századforduló francia bohózatíróinak jó tanítványaként, s amelyben a két színészen kívül Galambos Erzsi és Szemes Mari próbálta élővé formálni a két feleséget, a két kuporgó férfiú hites élettársát, s biztosítani, hogy mi, nézők újra megtudjunk mindent a két férfiúról, de most már más oldalról közelítve. Kínosan elnyúlt ez a játékocska, a nagyszerű színészek láthatóan küzdöttek a nyúlósság üresjárataival, a közhelyekkel. A humoreszközök közül érdemes feljegyezni az egyik férj krónikus vizelési ingerét. Ez volt talán az egyetlen új vonás ebben a derűkeltő szándékú játékban. Rendezte: Seregi László. A címe Ejféli randevú volt * Semmiképpen sem megbeszélt randevú volt a késő szomT bati órán látott Késő őszi esti órán, amit Friedrich Dürrenmatt 1957-es bűnügyi játékából Kern András rendezett. Szellemes, izgalmas, jó szerepformálásokra is alkalmat adó, viszonylagosan rövid krimi, amelynek sajátossága, hogy benne semmi sem titok a néző előtt, befejezése pedig a fekete humort ötvözi a komor történetbe. Bizonyára sokan nézték érdeklődéssel és jegyezték meg Kern András nevét immár eb- benn a minőségében is, az emlékezetes szerepformálásokért pedig a Szabó Sándorét és Öze Lajosét. * A Jogi esetek méltán az egyik legnépszerűbb közvetett ismeretterjesztő tévéműsor. Elismeréssel jegyzendő fel, hogy az új Polgári Törvénykönyv életbe lépését megelőző estén különkiadásban, de a megszokott módszerekkel már jó előre százezreknek adott tájékoztatás) néhány fontos új jogi rendelkezésről. Benedek Miklós Kulturális körkép • MOZGÓ MŰVÉSZCSOPORT A Fővárosi Operettszínház művészei, dolgozói nemrég megalakították a Sárdy János brigádot. Ez a mozgó művészcsoport főleg a fiatalok szórakoztatására vállalkozik, ifjúsági intézményekben, munkásszállásokon. • TAVASZI KONCERT A legkiválóbb magyar hangszeres szólisták vendégszereplésével a tavaszi koncertévad elején számos hangversenyt tartanak világszerte. Fábián Márta cimbalomművész márciusban Amerikában lép fel. Ferencsik János kar-' mester Hamburgban a helyi rádiózenekart dirigálja. Fischer Ádám karmester nyugat-európai turénra indul. Ránki Dezső zongoraművész NDK-turnén vesz részt. On- czay Csaba csellóművész a Szovjetunió északi városaiban hangversenyez. Kocsis Zoltán zongoraművész nyugat-európai turnéra készül. ® ÖTVENEZER DIÁK Az elmúlt évek eredményei mutatják, hogy sikerült a diákok körében vonzóvá tenni a tanítási órán kívüli nevelésnek, oktatásnak azokat a fórumait, a melyeken egészségvédelmi előadássorozatok hallhatók. A múlt v tanévben az általános iskolákban a 3000 ifjú egészségőr tanfolyamon több mint 50 000 diák vett részt. A középiskolákban ezer tanfolyamon 12 000 lány és 23 000 fiú jelent meg rendszeresen. Illusztráció, Ady: A grófi szérűn,.. Barczi Pál munkája Tíz éve város Sárospatak _i_i : „x 10Í11 w: í-i, Egy okleveles adat 1201- ben már civitasként említi Sárospatakot, amely attól kezdve városi kiváltságokat élvezett, s időnként királyi, királynéi, majd mezővárosi „rangot” viselt 700 éven át egészen 1886-ig. Ekkor veszítette el városi jogállását, mert a mintegy 28 000 ka- tasztrális holdnyi határát birtokló földesurak nem voltak hajlandók vállalni a városi ranggal járó nagyobb adóterheket. Az 1886-ban hozott törvény ugyanis kimondta, hogy csak azok a települések tarthatják meg városi jogállásukat, amelyek az ehhez szükséges köz- igazgatási, igazságszolgáltatási, rendőrségi, hivatalnoki kart saját maguk fenn tudják tartani. így a múlt század végétől nyolc évtizeden át nagyközségként szerepelt Sárospatak, ami fejlődésében teljesen visszavetette. Tíz évvel ezelőtt, 1968-ban az Elnöki Tanács döntésé emelte ismét a magyar városok sorába Sárospatakot, ami a múltban szerzett érdemeinek elismerése volt, másrészt kiinduló pontja és szilárd biztosítéka lett félvirágzásá- 'nak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az eltelt tíz esztendő Sárospatak gazdasági életében, a közművesítésben, lakásépítésben, munkahelyek teremtésében, kulturális és egészségügyi téren egyaránt olyan előrelépést jelentett a várossá válás útján, amelyhez foghatót régen századokon át sem érhetett meg ez a nagy múltú diákváros. Méltán és elégedetten emlékezhetnek hát —, ha szerényebb formában is — a patakiak erre az eredményekben gazdag, számukra történelmi jelentőségű tíz esztendőre. A Budavári Csaba tanácselnökhelyettes irányításával tevékenykedő bizottság már összeállította a jubileumi programot, amelyet a városi pártbizottság is- megtárgyalt és jóváhagyott. Az évfordulóval kapcsolatban történik idén mindenféle pataki rendezvény. így az ifjúság számára helytörténeti, fotó- és gyermekrajzpályáza- tot hirdettek. A KlSZ-szervezetek, ifjúsági klubok, a szocialista brigádok és úttörők külön-külön vetélkedőn adnak számot arról, hogyan szépült, gazdagodott a 10 éve újra várossá lett Sárospatak. A pedagógiai napok, a költészet napja, a könyvhét, a kiállítások és más rendezvények is a jubileum jegyében zajlanak le ebben az esztendőben. A várossá nyilvánítás 10. évfordulójának napjáról, augusztus 20-ról ünnepi ösz- szevont pártbizottsági, tanács- és HNF-elnökségi ülésen emlékeznek meg a Rákóczi-vár lovagtermében, ahol 10 évvel ezelőtt az Elnöki Tanács „installációs” oklevelét átvette a város vezetősége. <h. j.) Kinevezés VI. Pál Pápa Bánk József egri érseket váci megyéspüspökké, Kádár László veszprémi megyéspüspököt egri érsekké, Paskay Lászlót, a Budapesti Központi Papnevelő Intézet rektorát c. püspökké, veszprémi apostoli kormányzóvá, Rosta Ferenc tb. kanonok, balatorszemesi plébánost székesfehérvári segédpüspökké nevezte ki. A kinevezésekhez a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. törvényerejű rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta. Például... ... azt olvasom egyik művelődési intézményünknek a szocialista brigád fórum munkáját értékelő összegzésében: „Ennek a sorozatnak a szervezésében az a gyakorlat, hogy valamelyik üzem vezetője köszönti a vendégeket. Ennek rendszerint az az eredménye, hogy a közönség 80—90 százaléka ebből az üzemből érkezik.” Tanulságos sorok. Nem is kételkedhetünk a leírtakban. Lassan már „irodalomra való” anyag szól amellett: a munkahelyi vezetők példamutatása a művelődésben, az önművelődésben, kulturálódásban éppoly érdemi jelentőségű, mint a közvetlen munkavégzésben. Kívánatos is, hogy mind többször találkozzanak dolgozók és vezetők azokon a fórumokon, amelyeken a maguk és egymás hasznára gyarapíthatják ismereteiket. (Netán együtt-egymással töltsék olykor szabad idejük egy részét.) Ha ... Ha annak valami reális-valós, ésszerű alapja és célja van. Mert egyebekben könnyen előfordulhat másutt is, ami az említett művelődési intézményben bekövetkezett. Folytatva a már megkezdett idézetet, imigyen: „Az előbb említett gyakorlattól (ti., hogy valamelyik üzem vezetője köszönti a vendégeket) eltértünk, s ennek eredményeként a két gyárból egyetlen ember sem érkezett i a rendezvényre” ... Példákat más területről is hozhatnánk. Hiszen sokak csak azért jelennek meg valamely rendezvényen, eseményen, mert „várhatóan ott lesz a főnök is, ott lesz a munkahelyi vagy fellebvaló vezető: jó, ha észrevesz bennünket, jó, há látja: minket is érdekel az egész”... Olykor — mint a példa is mondja — találkozhatunk ilyennel a művelődési életben is. Pedig csak ezért — mármint az „én-is-eljöttem- fürdőért” — nem érdemes. Hosszú távon legalábbis nem. Nem érdemes az energiáért, töprengésért, lelkesedésért, vállalkozásért. Mert amint másutt, itt is az a vége: az efféle „fürdőkkel” — valamennyien csak „be- fürdünk”... (T. N. J.) lap-jipziáv tóissii esi Tegnap, hétfőn magyar— jugoszláv barátsági estet rendeztek Alberttelepen, a művelődési házban. A barátsági esten részt vett és felszólalt dr. Vitoromír Gasparovics, Jugoszlávia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Ünnepi beszédet dr Szilas A. Pál, a Hazafias Népfront megyei alelnöke mondott.
