Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

197& március 5„ »asárnap ESZAK-MAGVARORSZAG 7 fmm. A Szovjet irodalom márciusi számából Leonyid Martinov mel­lett az 50-es évek végén és a 60-as évek elején induló, fiatalabb, nálunk még ke­véssé ismert szovjet próza- író-nemzedék néhány tag­ját mutatja be ebben a számban a folyóirat. Nehéz lenne egyelőre határozottan körvonalazni az alkotói profilokat, vagy néhány kö­zös jellemzővel bemutatni őket, bár a szerkesztés jó­voltából bizonyos tematikai egység található a prózaro­vatban. A szerelem érzésé­nek ábrázolása adja ezt az egységet. Az örök témát li­nóin lélektani és változatos formai eszközökkel jelení­tik meg a klasszikus orosz prózán nevelkedett alkotók, Vjaeseszlav Sugajev, Jev- genyij Bogát és Jurij S cserbak. Figyelmet érdemel a fo­lyóirat Irodalomról rovatá­ban a hetvenes évek szov­jet drámairodalmával fog­lalkozó . kerékasztal-beszél­getés. A Szovjetunióban is ál­landó viták folynak a mai drámairodalomról, az újfaj­ta hőstípusról, színház és néző kapcsolatáról. Ezeket a kérdéseket érintette az em­lített, a Lityeralurnaja Obozrenyije című folyóirat szerkesztőségében rendezett beszélgetés is, ahol rende­zők, színészek, írók, mond­ták el nézeteikét az úgyne­vezett „termelési drámá­ról’. Az Egy ülés jegyző­könyve és az Ami a leg­szentebb a hazai közönség elejt; is ismert. Alekszandr Gel man a beszélgetés során így határozza meg enne« az irányzatnak a drámairo­dalomban betöltött szere­pet: ,.A mai termelésről vagy intézményekről — és ebben nincs elvi különbség — szóló darabnak csak ak­kor van értelme, ha a né­zőtéren ülő emberek a szín­padon látottakat közvetle­nül át 'tudják vinni saját életünkre. És én itt a művé­szet közvetlen hatásának híve vagyok. Az ilyen ha­tás is nagyon fontos és igaz. Még a „tiszta” publiciszti­kának is mély, nem pedig csak pillanatnyi hatásra kell törekednie és elemző­nek kell lennie, vagyis ar­ra kell késztetnie az embe­rekei, hogy elgondolkodja­nak, hogy átgondolják az életüket. A drámairodalom­nak élnie kell ezzel. ..” A párt ügyvédje 100 éve született László Jenő A Magyar Tanácsköztár­saság és a magyar kommu­nista mozgalom kiemelkedő egyénisége volt László Je­nő. 1878. március 5-én szü­letett Szatmárnémetiben. Apja könyvkereskedő volt, így már diák korában ke­zébe kerültek szocialista eszmeiségű könyvelt, ame­lyek nagy hatással voltak későbbi szocialista, kom­munista világnézetének ki­alakulására. Mély nyomot hagyott benne egy 1894-es május 1-i felvonulás, amelyet szülő­városában látott. A rende­zett sorokban énekelve me­netelő, jelszavakat hangoz­tató felvonulókat látva ér­lelődött meg benne végleg, hogy a munkások, kubiku­sok, szegény emberek ügye mellé áll. Nagy érdeklődés­sel kísérte ezentúl a napi politikai eseményeket. A hódfrnezővásárhelyi pa- rasztmegmozdulás részve­vőinek perét lezáró igaz­ságtalan ítélet hatására fo­gadta meg, hogy ügyvéd lesz. Elhatározása mellett kitartott, s lett a forradal­márok ügyvédje. Kolozsvárott szigorlato­zott 1900-ban és Marosvá­sárhelyen tett ügyvédi vizs­gát 1906-ban. Végleg Buda­pestre költözött, s lett a Vas- és Fémmunkások Or­szágos Szövetségének és a Fuvarosok Szakszervezeté­nek ügyvédje. Irodájában állandóan nagy volt az ügyfél-forgalom, kora reg­geltől késő estig. Igen szű­kös anyagi körülmények között élt, mert kizárólag a munkások peres ügyeit vál­lalta. Védte jogaikat a ha­tóságokkal és a munka­adókkal szemben. A Magyarországi Szociál­demokrata Párt tagjaként 1907-töl a párt ügyvédje volt. Az Alpári Gyula ve­zette baloldalhoz tartozott. Hosszú évekig Vatta el a védelmet a munkásmozgal­mi tevékenységük miatt bí­róság elé állított munkások ügyében. Az 1912. május 23-i nagy politikai tüntetés után a le­tartóztatott munkások vé­delmét László Jenő és Landler Jenő vállalta. Az osztálybíróság ítéletét nem sikerült ugyan minden vád­lott esetében befolyásolniuk, de találó érvekkel alátá­masztott, nagyszerű logiká­val szerkesztett védöbeszé- dek mély benyomást tettek a hallgatóságra. Igen sok munkás felkereste később László Jenőt és mondta el neki, hogy az ő beszédének hatására vált tudatos szo­cialistává. A polgári demokratikus forradalmat előkészítő bal­oldali ellenzéki csoportok tevékenységében jelentős feladatokat vállalt. Csatla­kozott az osztályharcos munkáspárt megteremtésé­ért küzdő forradalmi mag­hoz. Részt vett a Kommunis­ták Magyarországi Pártja alakuló ülésén. A Közpon­ti Bizottság tagjává válasz­tották, s megbízták a párt ügyvédi munkájának ellá­tásával. A párt jogi tanács­adója lett. Ezt a megtiszte- telö feladatot élete legna­gyobb kitüntetésének, addi­gi munkásmozgalmi tevé­kenysége elismerésének te­kintette. 1918. decemberében Po­zsonyba utazott, hogy taná­csaival segítséget nyújtson a szlovák kommunista párt létrehozásához. A Tanács- köztársaság kikiáltása után a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai meg­bízottjává nevezte ki a For­radalmi Kormányzótanács. Ebben a tisztségében szá­mára az egyetlen mérce a forradalom törvénye, ügye, a proletárdiktatúra érdeke volt. Ennek szellemében végezte munkáját. A Tanácsköztársaság le­verése után őt is elfogták. Hetekig kínozták a Margit körúti fogház pincéjében. Megkínozva, betegen, de emelt fővel állt a slatári- ális bíróság előtt. Itt is azt, hangoztatta, hogy életének értelmét az' a 25 év adott, amely alatt részt vehetett a munkásosztály harcában, segíthette a proletárok ügyét. Minden cselekedetét a munkások ügyébe vetett töretlen hit vezérelte. Ha­lálra ítélték, és 1919. de­cember 29-én kivégezték. Vida Sándor Jurij Szenkevics szovjet orvos már két ízben részt vett a norvég Thor He­yerdahl tengeri expedíció­ján. Harmadszor a Tigris nevű, nádból készült hajó­jukon, ENSZ-lobogó alatt keltek útra. A Tigris és Eufrátesz’ folyó torkolatá­tól a Perzsa-öblön keresz­tül az Indiai-óceánra ha­józnak. Az expedíció cél­ja: hogy bebizonyítsák az ősi Mezopotámiából a ten­geren át is terjedhetett a civilizáció. Jurij Szenkevicsre, az or­vostudományok kandidátu­sára a legénység orvosi el­látású hárul. Milyen veszé­lyek fenyegetik az óceán hajósait? A tapasztalat szerint az utazók mérges halakkal és medúzákkal kerülhetnek szembe, kü­lönböző sérülések érhetik őket, melyek a sós víz mi­att nehezen gyógyulnak, napszúrás, felésés fenyege­ti őket. Az eredményes or­vosi segélynyújtás érdeké­ben az expedíciónak bizto­sították a legmodernebb, tantálból készült sebészeti műszereket, levegőn meg­szilárduló, törések kezelé­sére felhasználható síne­ket. hordozható elektro­kus vezetésével az Orvos- biologiai Intézetben dol­gozták ki. A kis nemzet­közi kollektíva megfigye­lési eredményei lehetővé teszik a különböző nemze­tiségű emberek pszicholó­giai összeférhetőségének, együttélésének, együtt- munkálkodásának vizsga- tatát, olyan körülmények között, mikor ezek az em­berek kis területen, á vi­lágtól viszonvlagos elszige­teltségben vannak össze­zárva. A kutatások ered­ményeit földünk nehezen megközelíthető vidékeire induló expedíciók szervezé­sekor használják fel. A Szovjetunió Sportbi­zottsága. az 1980-as Olim­pia Szervező Bizottsága vi­harálló ruhákkal, kabátok­kal, egyszóval minden olyan felszereléssel ellátta az expedíciót, ami az óceá­ni utazáshoz szükséges. Így a Tigris hajó az In­diai-óceánon. nemcsak az ENSZ lobogója alatt hajó­zik. de szimbolikusan kap­csolódik a XXII. moszkvai olimpiai játékokhoz is. APN — S kardiográfot, új gyógysze­reket. Jurij Szenkevics az expedíció idején tovább ta ­nulmányozza a különleges körülmények között 1 elő emberek pszichológiai al­[ kalmazkodóképességét, hogy Kidolgozza az embe­rek adaptációját megköny- nyitő tennivalókat. A kuta­tási programot Oleg Geor- gijevics Gazenko akadémi— Képünkön a HA—2 nemzetközi legénysége. Ellenségünk . a zaj I cl bődül “, ha,18t"m; pilo nélküli motor a lakótelepen, a csendes éjszakában. Bevá­gódik a lépcsőház földszin­ti ajtaja, úgy hogy a tize­dik emeleten megriad a gyerek. Órákon át vissz­hangzik az utca. a légka­lapács fület bántó zajától. Élvezhetetlenné válik a zene az elektromos erősí­tők hatására, s olyan zaj­jal halad a villamos a vá­ros főutcáján, mintha csak „szögletesek” volnának ke­rekei: Megszólal a gépko­csik dudája akkor is. ami­kor semmi szükség rá. Is­meri és idegesítő zajok, melyek már-már velejárói nemcsak a nagyvárosok, hanem kisebb települések mindennapjainak. S miközben bezárom az ablakot, mert a péntek délutáni csúcsforgalom hangzavarából oly sok to­lul a szobába, hogy nem értjük egymás szavát — Robert Kochnak, a mikro­biológia atyjának szavai ötlenek fel berniem. A ne­ves tudós ugyanis találóan mondta; az embernek va­lamikor a zajjal éppen olyan hatarozoítan le kell számolnia, mini a kolera- val vagy a feketehimlővel. Ennék az egészségvédelmi küzdelemnek a történetét még nem írták meg, de tudósok, szakemberek ré­gen megfigyeltek egy tör­vényszerűséget: a tudomá­nyos műszaki haladás gyorsulásával ez a csapás­nak említhető jelenség mind veszedelmesebbé vá­lik. A városok növekedé­sének, a technika, a gépek gyors szaporodásának ko­rában a zaj, valahogy el­lentétes hatást fejt ki a civilizáció fejlődésére. Sar- kasan fogalmazva úgy is mondhatom, kárt okoz az embereknek. Immár nemcsak a szak- irodalmoban, hanem isme­retterjesztő íüzetecskékben is olvashatjuk, hozzáértők véleményeként, hogy 65 dccibclcs zajszintnél az ember szervezete nem kí­vánatos fiziológiai és pszi­chológiai ráhatásnak van kitéve, és 120 decibelnél az emberi hallás kezdi fel­mondani a szolgálatot. Ez utóbbira magam is rádöb­bentem egy farsangi bá­lon, miután balszerencsém úgy hozta, hogy éppen az elektronizált zenét kibo­csátó hangfal előtt, ültem és bizony csak akkor le­hetett szót váltani az asz­taltársaság tagjaival, ami­kor szünetet tartott a ze­nekar. De a hangerősítés nemkívánatos mértéke né­ha már a színháztermekbe is belopózik. és elviselhe­tetlenné teszi az előadást; — a nagy zaj. A tömeges építkezés, a házak futószalagon történő készítése napirendre tűzte az úgynevezett háztartási zajok elleni harcot. Ennek egyik sajátos formáját ja­vasolta az a prágai kutató­intézet. amelyben azzal kí­sérleteztek, hogy a lakások padlóit úgynevezett ,,úszta­tott betéttel” látták el. és ezzel nagymértékben meg­szűrlek a mennyezeten ke­resztül atszürődö zajokat, sót még a lépések hangját is elszigetelték. Ugyancsak hallani olyan kísérletekről is. amelynek lényege, hogy a tartófal nélküli lakóhe­lyiségek és irodai szobák részére kettős szigetelésű válaszfalakat alakítottak ki. De nem kell külföldre menni, hiszen hazánkban is keresik, kutatják azokat az építési, lakáslelepitési. vá- roskialakitási formákat, amelyek csökkentik a zaj­ártalmakat. Nemrégen ér­dekes megfigyeléseket és kutatásokat végeztek énpen magyar szakemberek. Meg­állapítottak. hogy az úgy­nevezett háromlépcsős zöld­sáv — amikor egymást váltja a pázsit, a bokros es a fás rész — 15—20 de­cibel zajt nyel el és hat­nyolc decibelt közömbösít a levelek susogása. A zöld­sáv ugyanakkor felüdíti a levegőt, leköti a port, és mint tudjuk, oxigént is termel. Milyen jó lenne ezt szelesebb körben tuda­tosítani — és alkalmazni. Igaz. ott, ahol nem si­kerül magát a zajforrást megfékezni, egyre jobban előtérbe kerülnek az úgy­nevezett egyéni védőeszkö­zök. Fülvédőket, sisakokat, egyéb eszközöket készítet­tek erre a célra, melyek a kívánatos 30 decibelre, vagyis a falevelek susogá- sának és a tengeri hullá­mok zajszintjére csökken­tik a hangokat. Nem tudom, ki hogy van vele, én mégis annak örül­nek jobban, ha nem azért lenne csend körülöttem, mert a füldugó, vagy a párnázott ajtó, netán a hangszigetelt fal megszűri a külvilág zaját, hanem azért, mert egy kicsit több belátással, nagyobb figi/e- lemmel vagyunk egymás és önmagunk iránt. Kétségte­len vannak zajok, amelye­ket nem lehet teljes egé­szében megszüntetni, hi­szen meghatározott techni­kai vagy technológiai fo­lyamatok szükségszerű ve­lejárói. De rnijy sok az olyan zaj, amely nem az élet természetességéből, hanem éppen természetel- lenességéböl fakad. A y.| [ okozta veszélvek '* nem olyan „lát­ványosak”, mint, a mikro­biológusok által említett kolera vagy feketehimlő. De káros hatásukat tudo­mányos felmérések és ösz- szehasonlítások nélkül ön- .magunk idegállapotában és környezetünk hangulatán egyaránt lemérhetjük. Igaz ehhez is csendre, vagy legalábbis a falevelek su- sogását és a tenger hullám­zásának moraját nem meg­haladó frekvenciára van szükség. Meg belátásra. Paulovits Ágoston Párbeszéd Azt mondják, megtör­tént. Ha nem, a fele ak­kor is igaz. Mint a viccek­nek .. . — Béla. vagon érkezett az állomásra, ki kellene pakolnunk az árut. — Főnök, tudja, bogy a múlt vasárnap is kint vol­tam. — Mit tehetek? Most is vasárnap jött, most is meg­kapjátok a pótlékot. — Nem kell a pótlék. Pihenni akarold meccsre megyek. — Nézd. ez a vagon nem állhat ott az állomáson. Tu­dod. hogy a prémiumunk, a nyereségünk múlik raj­ta... — Nem kell a prémium se, a nyereség se. — Kaptok utána egy láda sört. Én állom. — Nem kell a sör. fő­nök. — Akkor, Béla, fegyelmit kapsz. — Az se kell!.,. (te—)

Next

/
Thumbnails
Contents