Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
T978. moréttts 2ft*, wtsáfratp £SZAK«MÄGYÄ1KJPvSZÄG 7 Negyedik alkalommal rendezik meg július 4—9-én Kazincbarcikán az Iíjú Horváth István Amatőr Színjátszó Fesztivált és Tanácskozást. Tizenhat hazai együttes jutott be a kazincbarcikai találkozóra, s rajtuk kívül Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Ausztria, Finnország és Franciaország egy-egy csoportja mutatja majd be műsorát. A fesztiválon részt vesz az Amatőr Színházak Nemzetközi Szövetségének elnöke is. A tervek szerint 4 helyszínen mutatják be programjaikat a városban a csoportok, s a korábbi találkozókhoz hasonlóan, vidéki szereplésekre is sor kerül. Felelni — felelősség Láttam az idén Spanyol- országot (es persze a „közbülső” országokat), végignéztem Franciaországot Brelagne-tó! Provance-ig, aztán Skóciát tekintettem mag és persze Krakkót és Bulgáriát is, de Görögország legszebb tájait is megszemléltem. Mielőtt rákérdeznek, bevallom: a lábam se tetem ki én az idén Magyarországról. Barátaim, ismerőseim fotóalbuma, diafelvételei, filmvetítései nyújtották mindezeket az élményeket. „Képzeld, az olaszok arra voltak kíváncsiak, milyen erős nálunk a párt, meg arra is, hogy vannak-e nálunk templomba járó emberek; a svájciak azt akarták hasonlítani, hol mennek gyorsabban felfelé az árak, mibe kerülnek az élelmiszerek. A nyugatnémet benzinkutas nem akarta elhinni, hogy nálunk már mindenki, állampolgári jogon ingyenes orvosi ellátásra jogosult. A gyermek- gondozási segély hallatán meg a spanyolok tátották a szájukat, még jó, hogy Spock professzor, az a híres amerikai gyermekorvos is terjeszti rólunk ezt világszerte ...” — meséli egy európai körutazás résztvevője. Soha ennyien nem utaztak Magyarországról. Aki ezreket költ, hogy távoli tájakat, építészeti csodákat megismerjen, megszerzi az útikönyveket. Hiszen okos ember felkészül az útra, előre tudni szeretne, mit láthat, mit nézzen meg. Szeretné helyretenni, amit az idegenvezető mond — elolvas hát előre sok mindent az idegen ország történetéről. a nép szokásairól. Aki nyelvismerete révén az otl élő emberekkel beszélgetni is tud, még izgatottab- bun figyel, de kérdezni is az tud, aki előre tanult, eljutott a megismerés bizonyos fokára. /er.se'"'t: futunk az, idővel. ha utazunk, külföldön naponta az élmények halmazát akarjuk markolni. S ehhez felvértezve kell ostromolni kérdésekkel ismerősöket és ismeretleneket. Viták hevében, beszélgetésekkor mint bumeráng fordulnak meg a kérdések. Nemcsak mert a viszonyításhoz, hasonlításhoz magunkról, hazánkról, társa- dalm 'ükről is napra készen sok mindent kell tudni, de azért is jó felkészülni, mert az ember — s melyik túri .'.a nem járt még így? — csak azon kap észbe, hogy őt kérdezik. Provokálva vagy csacska naivitással, jó szándékkal. De tagadhatatlan, néha megesik, hogy a mienknél alaposabb szaktudás birtokában, s nem lehet megállni pirulás nélkül, ha nem tudunk felelni. Ha nem is közgazdász az ember, kell tudni a lényeget gazdasági felépítésünkről, terveinkről, ha nem is szociológus, tudjon valamit az átlagkeresetekről, társadalombiztosítási rendszerünkről, a nyugdíjakról vagy az abortusztörvényről, s idézze fel, mit tanult az iskolában történelemből, kultúránk történetéről. A messziről jött ember beszélhet bármit •— tartja a közmondás —, de a mesz- szire utazó se beszélhet bármit hazájáról, népéről. „Majd megütött a guta. hogy alig tudtam visszaidézni, mit tanultam, pedig államvizsgáztam is tudományos szocializmusból, s mégsem tudtam higgadt-oko- san „lesöpörni” annak a tájékozatlan bajornak a kérdéseit” — bosszankodik egy vegyész ismerősöm. Pedig tele volt jó szándékkal, hogy a gazdasági terveket és a szocializmus gyakorlatát okos türelemmel: két- lábon álló érvekkel elmagyarázza.” Nem vagyok párttag, de minden dolgunk érdekel, s itthon, a hétköznapokon sosem éreztem, milyen oktalan dolog, hogy nem figyelek jobban, mi minden történik naponta. Ott, ott megéreztem, nemcsak ide tartozom, de közöm van mindenhez, nekem is — meg mindenkinek, aki még erre nem jött rá —1 mi történik hazámban. De sok embertől hallottam én — különböző megfogalmazásokban — hogy utazásai során erősödött meg benne: de jó idetartozni, ehhez a kis földdarabhoz. ehhez a néphez, s miiven másképp látja szociális vívmányainkat, lét- biztonságunkat. S milyen rosszul esik, hogy Európában is találkozni olyanokkal. akik azt sem tudják, ho] vagyunk, kik vagyunk,„ Dupla felelősség bemutatkozni. mégha az ember tudva-ludja is: ők nem figyeltek a földrajzórán. Kis és nagy kérdések feszege- tésekor érezte sok turista: milyen fontos dolog, mekkora felelősség helyes, helytálló válaszokat adni a hazáról, amelyet hazatérve lehet kopottabbnak: igen, hát szegényebbnek is látni, de nemcsak mint megszokottat szeretni, hanem még melegebben kötődni, mint azelőtt Szép ámulások és megdöbbentő csalódások után, de sokan határozzák el, hogy jövőre es azután felkészültebb „utazó nagykövetei” lesznek szülőhazájuknak. Mert amit kint kérdeznek, an-a — ha tudatában van ennek, ha nem — a turista, a látogató kicsit mindannyiunk nevében is válaszol. S ha jó szándékkal kérdezték, ha nem, csak a pontos és a hazát megbecsülő információnak van becsülete. Felelni — felelősség. Nyomasztó teher? Meglehet. En ügy érzem, szép is. Készülnek az útlevelek — indul hamarosan az idei turisták hada ... Szőke Mária PAPP LAJOS PRÓFÉTA Fejjel lefelé szögezték föl a halói iá mért gerendáira. Rángott-üvöltött egy ideig, szája vérhabos szitkokat szóit, mellette egykedvűen kockáztak az őrök. Aztán nyöszörgött elfeketült arccal; szájából kilógott duzzadt nyelve, vérkönnyekét síiták a szemgolyóján megpattant erek. S egyszerre elnémult. Egy bogarat látott, vérködtö! homályos közelségben. Azelőtt sosem került ily közel a földhöz. Mosolygott. S meghalt. j. Történetünk az évszázadok homályába vesz. Amit róluk tudunk, néha képzelgés, kiváncsi utódok következtetése, oly messze a bizonyosságtól, hogy hinni bennük nem szabad. Talán ezért érdekesek, mert meg- fejthetetlenek, mint annyi minden, amelyet nem őrzött meg a gyarló emlékezet. Ajj kanyarognak a hegy, 1 a város alatt. Itt felejtett pincék, amelyekből talányok, legendák, mesék fakadnak, hogy legalább az emlékekben éljenek tovább. S ahogy gyertyafény és boros pohár mellett fogy az éjszaka, úgy tűnnek egyre borzongón igazibbnak. Sátoraljaújhely, hasonlóan Egerhez, Pécshez: a pincék városa. Mondhatnám úgy is, a boroké, Tokaj- Hegyalja híres boraié, amelyek innen indultak világhódító útjukra. Itt a város melletti orémusi dűlő egyik présházában fedezte fel Sepsy Laczkó Máté a töp- pedt szemek borát, az aszút és vitte első palackját a fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsanna asztalára. Itt, Sátoraljaújhelyen volt a borkereskedők egyik legnagyobb központja, s talán ezért illik a Sátorhegy alatti városra a fogalom, hogy Hegyalja „kincstára”. ... Nos, a „kincstárhoz” a kapuk ma is megvannak. A város melletti Barátszeren negyven bejárat nyit utat a föld mélyére, a bor városába, amelyet Ungvár II-nek neveznek. A pincerendszert Farkas Pál pincevezető így ismerteti: — Az Ungvár II. 23 ezer hektoliter bort befogadó pinceegység. A vágatok hossza eléri a 16 kilométert. Jellegzetes vájt rendszer, különlegessége, hogy emeletes. Jól kivehetően négy szint különíthető el benne, legalsó pontja a felszíntől 40 méternyi mélységben van. Tokai-Hegy alja bor- szanatóriumának nevezik, s nem véletlenül,«, hiszen a minőségi borok érlelőhelye ez. Szintenként egy Celsius- fokot csökken a hőmérséklet. s éppen az alacsony 7— 9 fok közötti hőmérséklet kedvez az édes boroknak, a szamorodninak és az aszúnak. A szárazabb nedűknek magasabb hőmérséklet kell. Mikor keletkezett? Az időpont olaj a legendák „tüzére”. A legvalószínűbbnek az látszik, hogv IV. Bé- - la uralkodása ideién, a tatárjárás után keletkezett, amikor a feloerzselt, elpusztított vidékre olasz bevándorlókat te’enítettek. Ekkor énült fel Sátoraljaújhely királvj falu is, amelynek lakói a pincevágáshoz kezdhettek. De miért pont itt. honnan tudhatták. hosív Barátszer dombia redi a legjobb borérlelö helyeket”, — Valószínű ők is az eresz alá álltak, ha csurgóit az eső. Lefordítva: miért kezdtek volna1 csákányozni a Néma-heeven. amikor annak andezit tömbével csak csuklójukéi ..verték” volna tönkre. Inkább itt ahol könnyebben fejthető tufával találkoztak. A szerencse is segített, s énnen ott készültek az első nineék, ahol később f’novaija legjobb borai születtek. (Az első fel ám/ maria a pince. Nem ke" technikai részekbe bonvnród"nm ahhoz hon" ar nh'axn is meglevőd"** mnna elé l'énrelien emi labirintus* nmein sáltól nem érintkezik. A r>ár száz némtzetm.éteren területen móló, több mint negyven be*árat vágatni tg kilométer hosszan összevissza 1,'av'nn rnrtnn t- vagu szinte néhol derékszögben, mégsem futnak egymásba, sehol sem találkoznak!) — Igen, ez így volt, egészen a felszabadulás utáni újjáépítésig, amikor összevágtuk a pincéket. A háború csúnya károkat okozott; a vágatok beomlottak, olyan senki területe lett az 'Ungvár, ahol legfeljebb csak az itt rejtőzködő bűnözőket kereste a rendőrség. Utána kezdtük a rekonstrukciót, s nekünk is feltűnt, hogy mindegyik pince különálló egység, csodálkoztunk is, hogyan kerülhette el a másik járattal való „összeütközést”. a régi kor embere. Mert mondanom sem kell, a pince pont ott kanyarodott el, ahol a csákány pár lépés után beleszaladt volna a szomszéd járatba. Később már jobban megértettem, hiszen állásom pincelakóvá tett, s olyan új ösztönök keletkeztek bennem, amelyek segítik a tájékozódást. (A második talány egy lyuk. Nyolcvan centiméteres átmérőjű, 2,5 méter mély. A pincevezető, amikor rábukkant, teljesen tanácstalanul vonogatla a vállát. Azt teszi ma is, hiszen amikor kibontották, csak néhány üvegdugót rejtett a mélyük. Ott vannak közvetlen a járatnál a középvonaltól balra a lépcsők után.) — Teljesen kimaradt az emlékekből, hogy mire szolgáltak. Csak találgatni lehet, hogy a török pörtyá- zók elöl iderejtették a város lakói értékesebb dolgaikat. Igaz, láttam ehhez hasonlókat Tibolddarócon, ahol gabonatárolónak használták. De az itteni méretek ezt lehetetlenné teszik, mert elenyésző mennyiség raktározható bennük. Szerintem inkább a finánc elől rejthették el ezekben a gazdák értékesebb palackos boraikat. Mert ugye a finánc bejön, s rögtön a hordókat nézi távolabb és ott dönget, a lépcsőnél közvetlen. s nem lép oldalra, ahol esetleg döngene az álcázott lyuk. A másik lyukat sem tudom pontosan magyarázni. A szellőző vágatokra gondolok. Ezt a 20 centiméteres „csövet” csak alulról lehet fúrni, hiszen a felszínen nem tudta senki, merre kanyarodik a pincéje, s a törmeléket, ha felülről fúr: 20 méteres mélységből, aligha van ereje kihozni. Mert ezeket a szellőzőket kézzel fúrták, de a 3 m széles szűk vágatban hihetetlen munka lehetett. Már próbáltam, onnan tudom. (És a harmadik talány az előző keltőnél még bonyolultabb. A pincevezetö mondta: a hegyaljai nagy pincerendszerek mind temető mellett húzódnak. Oda „épüllek”. .4 miértre tanácstalan némaság a felelet. amely még nagyobb lesz. ha megfordítjuk a gondolatot. Biztos. hogy amikor a pincék készültek, már ott volt a temető?) — Hát, ez fej va kp rés kérdés. Szerintem nem Az tűnik logikusabbnak, hogv a szőlőszeretö ember, aki egész életében borral foglalkozol!. halála után is a bor mellé költözik. De ez csak paraszti okoskodás, lehet, hogy a pince mellé temetkezés ősi szokás, rítus, vaay hagyomány — olyasvalami, amikor a harcost lovával, fegyverével temették el. de az is lehet., hogy csak a városszél indokolta De ebben azért kétkedem, mert szabad terület máshol is volt, nemcsak a pince mellett, s ráadásul régeb- . ben a halottakat a falu középpontjában. a templom mellett temették el. Egy biztos; érdemes lenne a kérdésre keresni a választ... (És végül a negyedik talány: Ht elszakadunk az Ungvár-pincéktöl — amely nevét az ungvári borkereskedőktől kapta —, és egészen a város közepéig kell mennünk, Sátoraljaújhely központjába, amelyről mar annyit tudunk; hogy alatta 40 kilométeres pincerendszer húzódik, amely több mint a település utcaháló- Zalának hossza.) Gyarmati László, a városi tanács osztályvezetője: Az elmúlt tíz évben három olyan esetet jegyzett fel a kalendárium, amikor valami eltűnt a föld alatt. Igv a Kossuth téri szökőkút egy része is. egy nap megmozdult, s becsúszott a mélybe. Nálunk ritka a pincebeomlás, amely Egerre, Pécsre inkább jellemző, de amikor bekövetkezik, akkor mi is megütközve állunk. „A markoló felől robaj hallatszott. Mindenki rohant. nem törődve a porfelhővel. s ámulva nézte, ahol beszakadt a föld. A felszíntől háromméteres mélységben egy boltív látszott. Hatalmas boltív. És megkezdődött a suttogás: „ez nem pince, inkább alagút...” — Én is megütköztem — vallotta be az osztályvezető. — A hegyaljai pincékre egészen más a jellemző. Tufába vágják, a nehéz munka miatt 3 méter szélesek, 2 méter magasak. Annyira rendhagyó ez a méret, hogy a híres gönci hordót is ennek a szükségnek a szüksége alakította ki. Csak másodsorban az, hogy szekéren ezek a hordók szállíthatók a legjobban. De amit találtunk, ami beszakadt, egész más képet. mutatott. Nyújtott boltozatot, 6 méteres (!) szélességet, 2,5 méteres magasságot. Ráadásul a felszínen is boltozva volt a mennyezet, hogy mentesítse a tehertől az alsó boltívet. Ezek a pinceágak a városközpontban haladnak, és homokkőbe vannak vájva. Nem tufába! lev pillanatok alatt megkezdődött a szóbeszéd Rákóczi alagútjá- ról,.. (Tartja magát a kör nyéken ez a legenda. Az alag- útrol. amely összekötötte a sárospataki Ráköczi-vá- rat a borsi kastéllyal, s amely érintette Üjhelyt is. És lám, tessék: a beomlott pincék egyeznek a legendáim!: elfér bennük, a lőcsös szekér.) — Hiszek -e benne? — a válasz bizonytalan. — Magam sem tudom. Egy biztos: ilyen jellegű pince egyedül itt van. Különböző beiteken történtek beomlá- <sok. s az ágak feltételes iránya azt mutatja, rend- szenei van dolgunk. És az biztos, ilyen pincére szőlőművelésnél semmi1 szükség nem volt. Mindenesetre érdemes lenne kivizsgálni, hogy végül is mi ez: pince vagy alagút . .. .. f Épn ideje abba- * ' hagyni. mert megvádolnak, meséket írok Vag\ talán a bor volt sokv Mindenesetre mégeayszer figyelmeztetem az olvasót, a pincék ..titkaiban” hinni nem szabad. Lehet, hogy tényleg ott vannak a mélyben, s visszafeleinek dongó talpunknak, tatán válaszként : hogy találj meg.. itt vagyok . Vagy csak torzképei fest a következtetés. Mint annyiszor, mert az évszázadok homályát nem világosítja meg a gyarló emlékezet. Karmán István Biciklisták Barczi Fal munkája Fesztivál KaziicWa
