Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
eSZAK-MAGYARORSZÄG 4 1978. március 25., szombat Dzsesszklub a Molnár Béla Ifjúsági Házban A miskolci Molnár Béla Ifjúsági Ház dzsesszklub ja 1975 novemberében alakult. Azóta egyre tervszerűbb programmal ismerteti az ifjúsággal a dzsessz műfaját — sót — nem félve a kifejezéstől, a dzsessz művészetét. Vezetője kezdettő] Felvinczy AUiia, akinek hozzáértő vezetése, szervezési készsége folytán a klub látogatottsága egyre nagyobb. Egy- egy foglalkozáson —, amely lemezhallgatásból, neves együttesek szerepléséne« meghívásából és havonta egy nagyobb rendezvényből áll, mintegy ezer ifjú vesz részt. A klubtagok műfaj iránti vonzalmát jelzi a szocialista országok által rendezett találkozókon részt vevő 20—50 fő. (Éppen most volt egy 20 fős csoport Wroclawban.) Közművelődésünk, őszintén reméljük, túljutott már a számok bűvöletén, de ha a számokat nézzük, e hallgatói tábor nem lehet senkinek közömbös. A kezdetben talán kicsit botladozó, természetes módon a formákat kereső munkához 1976. decemberétől segítséget jelent a Magyar Zeneművész Szövetség keretében, a Népművelési Intézet támogatásával megindult dzsessz-szak- osztály tájékoztatója. E kiadvány gyakran ad hírt a miskolci dzsesszklubról. Mik azok a tevékenységi formái-, a klub életében, amelyek megfelelhetnek a köz- művelődési határozat igényeinek? Mindenekelőtt az, hogy műfajtörténeti és zene- történeti oldalról igyekeznek megismertetni a dzsesszt. E törekvést szolgálták és szolgálják azok az igényes előadások, amelyeket a műfaj egyik legjobb hazai ismerője. Gonda János tartott és tart. (Ismert e tárgyban írt kitűnő könyve, amelynek 2. kiadása rövidesen várható.) A másik megközelítésül a hangszerekkel való megismerkedést választották. E törekvésükben a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola dzsessz tanszakának tanárai és a legjobb gyakorló dzsesszjátékosok segítenek. A trombitáról Tomsits Rudolf (A BB Zeneműv. Szakiskola tanára) tartott bemutatót. Arról a hangszerről, amely már kezdetleges formájában is többrendbeli szerepet játszott az ősközösség életében, ifjak avatásán, gyászszertartáson, és amely kezdettől a „férfiak” hangszere volt. Az Amazonas őserdeiben egyes törzsek halált szabtak arra a nőre. aki pillantásával illette a trombitát. E hangszer világhírű művelője volt Louis Armstrong, a híres néger trombitás. Az első, aki világméretekben tekintélyt és tiszteletet szerzett a dzsessznek. A hegedűt: Deseő Csaba mutatta be. E hangszer eredetét homály fedi — az arab „rebab”-ból — a nyárshege- dűből származtatják. Eredetileg egy, később hároih, majd öt húrja volt. Mai ismert alakja 1600 táján Itáliában indult fejlődésnek, itt a „hangszerek királynőjének” nevezték, míg Franciaországban 1730 körül vették kezükbe „rendes emberek”. Elhangzott bemutató a fuvoláról, nagybőgőről, a dobról, énekhangról. A dob népszerűsége ma az ifjúság körében óriási. Nem csoda! A dobot körülvevő legendakor több ezer éves. A primitív népeknél egyenesen „szent” hangszernek számított. Szerkesztését előírások és tilalmak szabályozták. Kélet-Af- rikában akkora volt a jelen- • tősége, hogy még a szökött bűnöző is sérthetetlen volt, ha elérte a hangszer körzetét. Nagyon dicséretes a klub ama tevékenysége, amely a társmüvészetekkel is keresi a kapcsolatot. Aknai Tamás művészettörténész a képzőművészet és a dzsessz kapcsolatáról tartott vetítettképes előadást. Minden zenét „élőben” lehet Igazán megismerni. A klub meghívására a legjobb magyar együttesek vendégszerepeitek. Pége Aladár, a Vukán-, Berkes-együttes, a Magyar Rádió szextettje, a Debreceni Jazz együttes, a Benkó-dixieland stb. 1977-ben a Rádió támogatásával már nemzetközi dzsessztalálkozóra is futotta erejükből: szerepelt a Laboratórium lengyel együttes, a prágai Bíg-Band, Na- mislovski, a neves lengyel, Simeon bolgár, Miljenkó csehszlovák, Klaus Lenz NDK. Az ifjúsági ház saját együtssel is rendelkezik. Neve: MB Jazz Combó. (A combó kisebb együttest jelent.) Tagjai: Gányi Miklós hegedű, Kovács Attila dob, Korkos Szabolcs basszusgitár. Fejes Zoltán pianinó, Cseprcgi Gyula :"uvola, szaxofon. Az országban egyre szaporodó dzsesszegyüttesek székesfehérvári . országom találkozóján a miskolciak szerepléséről így írnak: „A találkozó meglepetése volt az MB Ifjúsági Ház öttagú együttese. Saját témáikra rögtönöznek meggyőző természetességgel, még nem mindig stílusosan. Ha az együttes vállalja a rendszeres munkát, s minden fellépésükre gondosan készülnek, belátható időn belül komoly zenei rangot szerezhetnek a hazai dzsesszéletben." Milyen értékű tehát az a műfaj, ami világszerte erősödő érdeklődést vált ki? A dzsessz a XX. század zenéjének egyik legfontosabb és legérdekesebb jelensége. Köztudomásúan Amerikából terjedt Európába, és mint az egyetlen modern nagyvárosi népzene, magával ragadta az ifjúságot. Minden vonatkozásában nem polgári! Történetének ismertetése meghaladja adott lehetőségeimet. Igyekszem a legfontosabb vonásait kiemelni: A dzsessz lényegében tánczene. E kérdésnél érdemes megállni. Bach zenei nagysága ismert, Híres „angol” szvitjében (I) a következő tételeket találjuk: preludium = előjáték, alle- mande = 16. századi lassú német tánc, courante = régi francia tánc, sarabande = régi (eredetében erotikus) spanyol tánc, bourré = sűrűn szinkópáit feszes ritmusú francia tánc, gigue = régi, gyors mozgású, angol tánc. A dzsessz táncjellege tehát nem ok az elmarasztalásra. A dzsesszben az alkotás nem válik el az előadástól. Az előadók maguk dolgozzák fel a zenei anyagot, rögtönzéseikkel. a hangszerelésben való részvétellel. Egyik legnagyobb alakja Benny Goodman, akinek Bartók, Hindemith és mások ..komoly” műveket is ajánlottak, illetve részére írtak, káprázatos rögtönző erőve] rendelkezett és a szimfonikus „komoly” zenében is nagy szerepe van. A dzsessz iényegeoen kollektív művészet. A azsessz-zené_ szék hangszereiket nem a „klasszikus” technika szerint szólaltatják meg. Pernye András éppen a rögtönzés folytán, a barokk zenével hasonlítja össze. Ott volt olyan nagy szerepe a rögtönzésnek. Világszerte növekszik az érdeklődés a dzsessz iránt. A hazai dzsesszegyüttesek a szocialista és más országosban szép sikerekkel vesznek részt. Hazai elismertetését növeli, hogy az ország egyik legré- gibo zenei intézeteden, a hajdani „Nemzeti Zenedében” Gonda János vezetésével tanszéke van és okunk van hinni, hogy az innen kikerülő zenészek megfelelő művészi utánpótlást jelentenek. A dzsesszegyütles tagjaitól magas zenei képzettséget kíván, különben nem tehet eleget az alapigényeknek, a rögtönzésnek. Mindezek ellenére a műfaj küzdelmek árán jutott túl a „tiltott” és „tűrt” kategórián. A meg nem értést az okozhatja, a sok idegen kifejezés (Bach-ban talán kevés volt?), az átlag-hallgató csak szórakoztató zenének tartja, a beat egyik válfajának, érthetetlen, fülsértő muzsikának. A Magyar Zeneművész Szövetség dzsessz osztálya sokat tesz e félreértések tisztázásáért. Tudományos igényű előadássorozatot indítottak művelődési ház vezetők és klubvezetők számára. Korunk mindennapi eledele a beat. A sajtó és a közvélemény éles ellenzése éppen az ellenkező hatást érte el. Polgárjogot nyert. Vannak kitűnő, kiváló képzettsé- | gű dzsesszmuzsikusok, akiket az ország kevésbé ismer, mint a sok esetben sokkal kisebb képzettségű nop-sztárokat. A dzsessz elterjedésének akadálya, hogy még mindig nincs országos összefogó szerve. Sokat jelent a Zeneművész Szövetség Tájékoztatója —, de ez önmagában még nem elegendő. Okunk van remélni, hogy a kiváló zenetudósok: Gonda János, Maróthy János, Pernye András elméleti munkássága nyomán, jó nevű, magas színvonalú dzsessz-zenekarok vidéki szereplései folytán, a rádióban nagyobb műsoridő adásával e műfaj még tovább fog fejlődni. Visszatérve tehát kiinduló pontunkra: az MB Ifjúsági Ház dzsesszklubja jó úton jár. Munkája jó irányú. Látogatói ízlésének állandó emelésével, elméleti tudásuk fejlesztésével, az ifjúsági ház dzsessz- együttese kitartó tanulással nevet szerezhet városunknak e téren is. (Mert mindenütt és mindenben erre is törekedni kell!) A klub eddigi vezetése, igényessége* a későbbiekhez is biztosítékot látszik nyújtani. Megfelelő színvonalat elérni — mint ismert —köny- nyebb, mint azt megtartani! De higgyünk abban, hogy lesz hozzá erejük. A székes- fehérvári méltatás egyben mottó is lehet. Varga Gáborné Gobbi Hilda kérése Gobbi Hilda színművész, a magyar színháztörténet lelkes ápolója az alábbi sorokat juttatta el a lapokhoz: „Tisztelt Színházszerető Közönség! Bővül a Bajor Gizi Múzeum, ismét otthont kap soksok örök pihenőjét töltő Jóreg komédiás” emléke. Kérem, járuljanak hozzá a múzeum birtokában levő számos festmény, grafika és fotó megőrzéséhez, melyek mind emlékei a magyar színházi élet elhunyt nagyjainak. Képkereteket gyűjtök, hogy ezekből az emlékekből minél több kerülhessen a múzeum falára. Szeretettel mirom segítségüket. A felajánlott és behozott képkereteket a Miskolci Nemzeti Színház titkársága veszi át. Köszönöm és köszöntőm Önöket Gobbi Hilda.” A felhívást szívesen adjuk köa?e. Az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskola közegészségügyi, és járványügyi-ellenőrző szakán háromszáz- negyvenöt hallgató sajátítja el a közegészségtani és járványtan! ismereteket. A hallgatók megismerkednek a munka- egésíségtannal, a mikrobiológiai, valamint bakteorolőgiai vizsgálatokkal. Jól felszerelt laboratóriumokban gyakorolhatnak a leendő közegészségügyi szakemberek. Képünkön: Bakteoro- lógiai vizsgálatokat gyakorolnak a fiatalok. Magyar est Tokióban Hazánk felszabadulásának közelgő 33. évfordulója alkalmából a Japán—Magyar Baráti Társaság és az Aszahi Simbun, az ország legnagyobb napilapja, magyar estet rendezett a japán főváros Aszahi Színházában. Az ünnepségen dr. Kós Péter, a Magyar Népköztársaság tokiói nagykövete méltatta a több mint három évtizeddel ezelőtti esemény történelmi jelentőségét. Az ünnepi beszéd elhangzása után Ágay Karola, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Szendrey- Karper László gitárművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára közös hangversenyt adott. Művelődési intézményeink terveinek többségében szerepelnek olyan újat kezdeményező elképzelések, melyekről érdemesnek és hasznosnak tűnik, már az év első harmadában is szólni. Ilyenre bukkantunk a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház munkatervében, ezeket 1 olvasva: „Képzőművészeti szakköreink részére 1978-ban jelentős társadalmi összefogással tervezzük elkészíteni a 4 mű termes műhelyházat. így tovább erősíthetnénk intézményünk tevékenységi körét, s erősíthetnénk az »amatőr alkotóház« profilt.” Kíváncsiságunk kérdéseit Szabolcs Andrásnak, a művelődési ház igazgatójának fogalmaztuk meg. Először is arra várva választ, milyen igények alapján van szükség effajta műhelyházrja? — Igény van — mondta először és röviden Szabolcs András, talán megérezve a kérdésben a kételkedést. — Miskolcon nincs műterme, helye, felszereltsége, az amatőröknek, elsősorban a fiataloknak. Sokan kísérleteznek pedig, készülnek képzőművészeti főiskolai felvételire. Sokan hobbiból, kedvtelésből, alkotóvágyból szívesen foglalkoznának képzőművészettel. Kikre gondolunk? Szobrászokra, kerámikusokra, ötvösökre, kovácsokra... Ha sikerülne valóra váltani elképzeléseinket, végre saját szobrász-szakkörünk is megfelelő körülmények között dolgozhatna, „hazahozhatnánk” gyermekrajz-szakkö- rünket, helyük lenne a miskolci rajzpedagógusok stúdiójának, folyamatos előkészítő tanfolyamokat, elméleti és gyakorlati felkészítést szervezhetnénk a tanulmányaikat . felsőoktatási intézményben folytatni kívánóknak, s helyet adhatnánk nyaranta . — a műhelyház jobb kihasználására — a közép- iskolások nyári képzőművészeti napközi táboránák is ... — Valójában mit takar az a kifejezés a munkatervben, hogy „társadalmi összefogással tervezzük elkészíteni” ? — A HCM építésekor használt egyik barakk-felvonulási épületet a gyár díjmentesen rendelkezésünkre bocsátotta. A felajánlott — könnyübe- tonelem.es, acélszerkezetes —• létesítményt a cementipari gépjavító szocialista brigádjai társadalmi munkában bontották el, s vállalták ösz- szeszerelését is, új helyén, a művelődési ház területén. Az AGROBER KISZ-esei ugyancsak társadalmi munkában készítették el a tanulmány- terveket. A műhelyház építésében társadalmi munkát ajánlottak fel a BÁÉV-től, a Miskolci Építőipari Vállalattól. a cementgyári műszerészek a villamossági munkálatokban segédkeznek majd ... — S mi lesz a mühelyház- ban, ha elkészül? — Terveink szerint szobrászműterem, kerámiaműhely koronggal, egetőkemencével, grafikai műterem és műhely a kovácsoknak, ötvösöknek, diszítőlakatosoknak. A műhelyház alapterülete a raktárakkal és egyéb helyiségekkel együtt 180 négyzetméter alap- területű lenne. (1. n. j.) Rapszodikus jegyzetek Jávor Pál monográfiájáról Igen nagy érdeklődéssel vártam és olvastam végig a Gondolat Könyvkiadó Szemtől szemben című sorozatának legújabb, 16. kötetét, amely Jávor Pál, a két világháború közötti Magyarország színházi és filmművészeti életének egyik legkimagaslóbb, sőt az utóbbi területen leginkább meghatározó egyéniségét mutatja be. A Bános Tibor írta kötet abban a sorozatban jelenik meg, amelyik kiemelkedő művészegyéniségek életpályáját, művészetét ismeretterjesztő célzattal tömegekhez akarja eljuttatni. Bános Tibor, , a televízió népszerű sorozatában, a Színészmúzeumban már bemutatta Jávor Pált, a most megjelent kötet azonban természetszerűen bővebb teret kínál Bánosnak, és szemben a tévéösszeállítássai, sokkal több lehetősége volt az elemzésre, a pályatársak lelkes emlékezetének megszűrésére, a túlzások luliántására, azaz egy sokkal realistább pályakép megrajzolására. Sajátos szerkezetű a kötet. A végén van egy eseménynaptárszerű felsorolás, adattár, s aki csak azt olvasná el véletlenül, nagy vonalakban megismerhetné az 57 éves korában elhunyt művész pályájának legfőbb állomásait. Aki inlimpistáskodó pletykákat szeretne megtudni a hajdan örök pletykálkodás homlokterében állt művészről, csalódik. Az is csalódik, aki Jávorra csak mint a bo- kacsattogtátó katonatisztek, duhaj dzsentrik meglormá- lóira emlékszik, vagy akar emlékezni. Bános Tibor nem idealizálja Jávort. Éppen a művész különböző nyilatkozatainak, cikkeinek, fennmaradt írásos vallomásainak idézeteivel kívánja mind élesebb vonásokkal megrajzolni annak az embernek a portréját, aki 1919-ben szinte még gyerekfövel hagyta el a számára idegennek ható családi környezetet, az akkor Romániához csatolt Aradról Budapestre jött, pályaudvarokon hált, nyomorgóit, vidéken volt színész sokáig, hogy a húszas évek végére már elismert színész legyen, majd 1929-től a magyar film körülrajongott bálványa, és a háború vége előtt meggyötört üldözött, jóllehet erre származása nem késztette, de emberi tartása logikusan sorolta azok közé, akiknek útja Sopronkőhidára majd Maut- hausenba vezetett. Jávor Pál fogalom volt. Jávor Pá! körül mítosz alakul!, Jávor Pálról legendák jártak. Nem ennek a jegyzetnek a feladata elemezni művészi tehetségét, felsorolni fontosabb szerepeit, azt Bános kitűnően elvégezte. De itt is feljegyzendő, amit Bános Tibor könyve cáfolha- tatlanul bizonyít, hogy a két világháború között; Magyar- országnak, illetve az akkori Magyarország szellemi irányítóinak és polgári társadalmának kellett a Jávor-féle legendás hős, kellett a daliás szolgabíró, földesűr, katonatiszt alakja, akiben a dzsent- roid szellem testesülhetett meg, és aki egy olyan színész megjelenítésében, mint Jávor Pál, akarva-akaratlanul elterelte a figyelmet a mindennapok felhozd gondjairól. Jávor azonban nemcsak ez volt. Mégha hajdani ellenzői fel is rótták .ellenében. Né- ..ny másfajta fiimalakítása, a Vígszínház és a Nemzeti Színház színpadán játszott néhány kiemelkedő szerepe, fényesen bizonyította, hogy többre hivatott és többet is tud, mint duhaj dzsentrit formálni. És ember volt. Ezt a legvészterhesebb Időkben, tudta megmutatni. Sajnálatos tragédia, hogy ez a nagy művész az új Magyarországon már csak az örök nyughelyét találta meg egy 11 esztendős oktalan távoliét után. A megöregedett, beteg Jávor Pál kétszer is időzött, vendégszerepeit Miskolcon. Utolsó fellépéseinek, I a közönséggel való találkozásának színhelye a már lebontott vasgyári művelődési ház volt. Itt láttuk őt hozzá méltatlan szerepben. Betegen, régi maga kísértő árnyékaként. Bános Tibor monográfiája, amelyet igen sok fotó illusztrál, most bizonyára ezrek és tízezrek olvasmánya lesz. és talán hajdani rajongói közül is igen sokan ebből a könyvből ismerik meg, milyen is volt az igazi Jávor Pál. (benedek) Műhelyház, amatör alkotóknak
