Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
1978. március 23., csütörtök ÉSZAK:MAGYARGRSZÁG 3 II mm nem zanitilwílás! A z elmúlt év végén a Minisztertanács határozatot hozott a vállalati szervezés továbbfejlesztéséről. Másfél évig szakemberekből álló bizottság vizsgálta a vállalatoknál folyó szervező munkát, s ezt követően látott napvilágot az említett minisztertanácsi határozat. Miért volt ismét szükség ilyen magas szintű intézkedésre? Társadalmi céljaink paranesolóan megkövetelik a népgazdasági tartalékok mozgósítását, így például a vállalati szervezés, szervezettség javítását. Köztudott ugyanakkor, hogy ezen a téren még nem értük el a kívánt szintet. Időszerűvé vált tehát e kérdést szabályozó 1972. évi kormány- határozat végrehajtása gyakorlati tapasztalatainak áttekintése, a következtetések levonása. Emellett az időközben megjelent különböző határozatok is szükségessé tették annak vizsgálat t, hogy ménnyire kell erősíteni, módosítani a feladatok korábbi súlyozását, a tennivalókkal kapcsolatos felelősséget, a hatáskört, az illetékességet, a szervezés koordinációját. Dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter a közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: a magyar ipar eredményességben elmarad a lehetőségeitől. Hiába fejlődik a technikai felszereltség, a gazdasági eredmény ennél kisebb mértékben növekszik, mert képtelenek vagyunk kihasználni a korszerűsítés adta előnyt. Az egyik lényeges oka a vártnál kisebb haszonnak, hogy rendszerint csak a fő folyamatokra fordítunk kellő gondot, a mellékfolyamatokat nem tartjuk kellően fontosnak. Hiba ez, hiszen a mellékfolyamatok- ban dolgozik az ipari létszám 49 százaléka, s tevékenységük jelentős mértékben befolyásolja a gazdasági eredményt. Adottságaink nem megfelelő kiaknázásában közrejátszanak az emberi tényezők is. a vezetési, irányítási hibák, hiányosságok. A vállalatok illetékeseinek végre rá kell jönniük, hogy a szervezésben a legtöbbet ők tehetnek, s hogy az el nem ért haszon egyénnek, közösségnek, népgazdaságnak egyaránt veszteség. A szervezési tevékenység nem egyenlő a munka- és üzemszervezéssel, annál szélesebb, komplexebb folyamat, Magába foglalja a termelés egészét, a munkaerővel, az anyagi eszközökkel, az idővel való jó gazdálkodást, a helyes irányítást. A szervezésnek tudatosnak, tervszerűnek kell lenni, a szervezés nem lehet zavarelhárítás. A szervezés nem cél, hanem eszköz, a hatékonyság növelését szolgálja. Nagyon fontos, hogy az üzemekben a termelés irányítói egyben szervezők is legyenek, kezdve a brigádvezetőtől egészen az igazgatóig. A vállalati szervezés során gondolni kell arra, hogy a szervezetlenség okozta veszteségek nemcsak egy-egy termelőegység működését zavarják, hanem az egész kollektíva versenyképességének lemaradását is okozhatják. A konkrét feladatok kijelölése tehát olyan legyen, hogy hozzájáruljon a hiányosságok felszámolásához, s akadályozza meg a szervezetlenség bővített újratermelését. Kívánatos a tennivalók rövid, közép és hosszú távon való megszabása, s a jelenlegi döntésben látni kell a jövőt, a várható eredményt. Ha elfogadjuk, hogy az idő egyet jelent a pénzzel, akkor mi nagylábon élünk, hiszen gyakran pocsékoljuk a visszahozha- tatlan órák sokaságát. Változtatniuk kell a szemléletükön azoknak a vezetőknek, akik már elégedettek, ha a vállalatuk növelte az előző évhez képest a termelését, de alatta maradt a potenciális lehetőségeinek. Azt is be kell látni, hogy szervezetlenség lehetőséget ad a fegyelmezetlenségre. Téves az a felfogás, hogy először a munkafegyelmet kell megszilárdítani, s utána jöhet a helyes szervezés, mert a sorrend éppen fordított. Tudományos szintű szervezés nélkül elképzelhetetlen a kívánt termelés, s a számítógép beállítása sem oldja meg a gondokat. A gép csak akkor válthatja valóra a reményeket, ha előzőleg megerősítettük a munkafegyelmet, s megtettük a helyes szervezési intézkedéseket. Napjainkban megélénkültek a szervezés- tudományi kutatások, mintegy alátámasztva a téma jelentőségét. Hatalmas lemaradást kell pótolnunk, az idő azonban sürget, nem ad haladékot. Ebből következik, hogy a vállalatok bátran élhetnek a máshol jól bevált szervezési intézkedések átvételével. adaptálásával, pci'sze át kell ültetni azokat a helyi viszonyokra. A szervezésnek a vállalati stratégia és taktika szerves részévé kell válni. Ugyanakkor a szervezési tervek nem élhetnek önálló életet, nem lehelnek öncélúak, hanem a vállalati céloknak kell alárendelve lenniük. Ezt az összefonódást, nem papíron kell dokumentálni, hiszen a mindennapok gyakorlata minden szónál ékesebben bizonyíthatja a vállalati tervek és azok elérését szolgáló szervezések lathatatlan összhangját. A szervezés területén csak úgy tudunk eredményt felmutatni, ha megszüntetjük a vállalaton belüli, a vállalatokon kívüli és a vállalatok közötti szervezetlenséget. A vállalaton belül meg kell szüntetni a szervezési rést a fő- és mellékfolyamatok között. Mivel egyetlen szervező sem polihisztor, a tennivalókat különféle szakképzettségű emberekből álló csoportokra kell bízni. Nagyon lényeges, hogy a dolgozók megértsék a szervezés fontosságát, ne idegenkedjenek tőle. Látniuk kell azt is, hogy a normált megszigorítása csak részben bérügyi tényező, közvetve hozzájárul a szervezetlenség felszámolásához, az adottságok teljesebb kihasználásához. Az embereket úgy tehetik a vállalatoknál érdekeltté a szervezésben, ha a vezetők odafigyelnek a felvetett javaslatokra, s a használ hatókat meg valósi tj ák. A fejlett szocialista társadalom megvalósulásának feltétele a tervszerű és arányos gazdasági növekedés, s ezt az intenzív fejlesztés követelményeiből kiinduló gazdaságpolitika végrehajtása alapozza meg. Ennek fő irányvonalát az ötödik ötéves tervre vonatkozó törvény a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelésében határozza meg, s ennek eszköze a tartalékokat feltáró helyes vállalati szervezés is. Kola j László Katonás rendben „vonulnak" a palackozógcplől a csomagoló ba a Borsodi Barna üvegjei a Bocsi Sörgyár töltőcsarnokából. Újdonságok várhatók Sörprognózis Böcsröl Az elmúlt év során 1 millió 424 ezer hektoliter sört gyártottak a Borsodi Sörgyárban. Ez rekordmennyiségnek számít, ennyi sört még soha nem állítottak elő Bőcsön. Ennek ellenére voltak időszakok és helyek, amikor és ahol hiányzott a bocsi sör. Az idei tervek még nagyobbak: 1 millió 550 ezer hektoliter sört főznek a gyárban. Olyan ütemben növekednek az igények, hogy már most tudják a gyáriak, ez a mennyiség is kevés lesz. A hiány enyhítésére minden évben vásárolnak még 150— 160 ezer hektoliter csehszlovák sört, amelyet tankautókkal szállítanak a bocsi gyárba, majd palackozás után osztanak szét az ellátási területen, Emellett lengyel, csehszlovák és NDK gyártmányú palackozott sörféleségeket is forgalmaz a gyár, minden évben annyit, amennyit csak lehet, ameny- nyit szállítani tudnak a külföldi gyárak. Néhány éve még szezonális ital volt a sör, télen nem okozott gondot az ellátás. Ma — mint mondják Bőcsön — nincs szezonjelleg, alig-alig érezhető különbség a téli és a nyári megrendelések között. Ezekben a napokban. de már a múlt héten is 7ö0ü hektolitert rendel naponta a kereskedelem és a vendéglátóipar. Ez pontosan annyi, amennyi a legmelegebb nyári napokban fogy. Mindezek érthetővé teszik, hogy a magyar söripar légii,abb gyára rekonstrukcióra szorul. Bővítik a sörüzemet és a malátagyárat is. Mint Lippai Lajos, a beruházási osztály vezetője elmondta, a tervek szerint haladnak a munkálatokkal. Mindez dicséri a generálvállalkozókat, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalatot és az Április 4. Gépipari Műveket, de dicséri a gyáriak rugalmas intézkedéseit is. Antikor a generálkivitelező bajban van, nem talál szakembert egy-egy részmunkára, a gyár tmk-üzeme azonnal hozzálát. A sörgyáriak készítették el tavaly a két 22 ezres palackozót. Segít a tmk-sok- nak a termelési osztály is, elvégre közös az érdek. Egy ilyen rendszerű üzemben gyakori ugyanis, hogy egy- egy munka befejezéséig le kell állni a termeléssel. A munka, és üzemszervezés sikere, a munkások helytállása soha nem volt ilyen szembeötlő: az építkeMontecuccolitól, a középkor híres hadvezérétől megkérdezték, mi kell a háborúhoz? A válasz közismert: először pénz, utána pénz, s harmadszorra is pénz. És Cigándon a termeléshez? A válasz hasonló: pénz, pénz, pénz és negyedszer is pénz. Pénz, amellyel pénzt lehet termelni, pénz, ami nincs. Az Egyesült Termelő- szövetkezet veszteséggel zárta az évet, 4,3 miilió forinttal szanálják. Oka: György Károly elnök szerint, a belvíz. A Bodrogközről már sokat írtunk, felsoroltuk a belvize- sedés okait, s ezért csak a cigándiak gondjait említem. Az elmúlt évben még júniusban sem tudtak vetésterületük 30 százalékán, mintegy 700 hektáron elvetni. A víz lábonálló kultúrákat „fojtott meg”, megakadályozta az emberi munkát, a növénytermesztés árbevételkiesése, az Állami Biztosító felmérése szerint elérte a 13 millió forintot. Ezt a veszteséget nem tudták más ágazatból pótolni. Ezek szerint egyértelműen a szeszélyes természet rovására írhatjuk az eredménytelen gazdálkodóst. Egyértelműen? A kérdést az elnök mondata váltotta ki belőlem. — Sajnos, évről évre a kapásnövényeink alig teremnek. A késői vetés még hagy- * ján — legyintett —, de a dér még azt is „lefagyasztja”, ami kínkeservvel teremne. flnii nem a cigándiakon így a rossz eredmény nem rajtunk múlott. — Meghaltak a talajok — mondta az elnök, majd hozzátette némi nosztalgiával: — A legjobb termőföldjeink belvizesedtek el. Ezer hektáron szinte reménytelen a termelés. Már megjelent a nád, a sás, a zsombék, toposodnak a mélyen fekvő táblák. Ezek után nem maradhat el a kérdés: ennyire reménytelen a helyzet? A válasz: nem. A háromhónapos belvíz alatt elsősorban a talajélet károsodik. Valaki egyszer kiszámolta, a talaj felső rétegében, 10 ezer négyzetméteren, kereken tíz mázsa mikroszkóppal látható élőlény — mikroorganizmus — található. Ezek tárják fel a növény számára az ásványi anyagokat, teszik lehetővé a kultúrák életét. Ha kipusztulnak a talaj apró lakói, akkor a növény sem él tovább. És Cigándon ezt tartják a legnagyobb bajnak. Viszont a tények, mást bizonyítanak. Ahol a későn vetett kukorica 20 mázsán felül ad (a korai fagyok ellenére), ott van talajélet-. De hallgassuk tovább az elnököt: — Hogy a növénytermesztésnél várható veszteségeket kiegyenlítsük, 300 hektáron termesztjük a vidékünkön hagyományos növényt, a konyhaköményt. A párás, Tisza menti tájat kedvelő „fűszer” hektáronként kétévenként 8—10 mázsás terméssel fizet. Mivel a kömény mázsája hétezer forint, általában kirángatja a gazdaságot a bajból. De sajnos. a múlt évben elvitte az aszály. Van 120 hektáron kertészetünk, 80 hektáron nagyüzemi paradicsomunk. A magfogás, a zöldség, a paradicsomlé, mindig szép bevételt jelent, az elmúlt évben 1,5 millió forinttal hozott több nyereséget. Így szép kerülővel megint visszaérkezünk az összes baj forrásához, a növénytermesztéshez. (Állattenyésztésről, mint jövedelemteremtő- ről aligha érdemes beszélni, hiszen a bruccelával fertőzött állomány egy tehenétől — hiába korszerűsítették a férőhelyeket — 2100 litert fejtek, amely eredménye gyenge.) Hogy mi a megoldás, amely a természet nek e kis zsákutcájából kivezet? Csak reménykedni a jó időben? — Ahhoz, hogy az állattenyésztésben eredményt lehessen felmutatni — mentegetőzik az elnök —, évek kellenek. Elsősorban lerendezni. hogy üzemen belül teremjen meg az abraktakarmány, mert akkor nem kell drága pénzért vásárolni és a 2,5 millió forintos többletköltségtől megóvhatjuk az ágazatot. Erre az idei tavasz nagyon kedvező, hiszen belvíz nem zavarja a vetést, s reméljük jó évnek nézünk elébe... — És ha nem? — Akkor — tanácstalanul tárta szét a kezét — mit is tudjak mondani? A belvízrendezést mindenképpen meg kell oldani. A mi területünkön 50 millió forintba kerülne. A tervünk is megvan, sőt rossz pénzügyi helyzetünk ellenére 600 ezer forintot félretettünk a mentesítésre. Viszont az egész melioráció elképzelhetetlen, az erre az évre kapható 2,4 millió forintos állami támogatás nélkül, amire viszont nem kaptunk ígéretet. A pénztelenség megköti kezünket, s vele együtt egész gazdálkodásunkat. Kérdeztem, mikor próbálkoztak cirokkal? Válasz: tíz évvel ezelőtt. Kérdeztem, miért nem próbálkoznak pénzesebb növényekkel? Válasz: a kertészet elég, mert a munkaerő a területet behatárolja. Ezek szerint marad „megváltásnak” a vadkacsa? ... A cirok különben elsőrendű abraktakarmány növény. A Bodrogköz viszonyai között nincs tőle jobb. A belvíz után vethető, érése megelőzi a korai fagyokat, termése kétszer nagyobb a múlt év kukoricaátlagánál. A tíz év alatt új fajtákat nemesítettek ki, csak ki kellene próbálni... Van olyan pénzesnövény, amely a biztonságos területekén a búzától sokkal több nyereséget biztosít és géppel is termeszthető. Mint a szója, amellyel megint tíz évvel ezelőtt foglalkoztak, s a kísérlet megbukott. Azóta új, nagy termőképességű fajtákat nemesítettek ki. Talán mégis érdemes lenne, mondjuk öt hektáron újból kipróbálni. A munkaerőigényes kertészet idénymunkái közé is beilleszthető lenne olyan gyümölcsfajta, amely akkor igényli a szorgos munkáskezet — és akkor is érik —, amikor máshol munka nincs. Lehet, hogy nem jó példákat mondtam, mert nem ismerem a helyi viszonyokat. De az új keresése, a vezetők kötelessége. Cigándon erről feledkeztek meg. Az elnök mondta: — sajnos a szanálás „megbénítja” a munkabéreket és csökkent a fejlesztésre fordítható pénz. Egyre kevesebb pénzzel kell egyre több pénzt megtermelni. Ördögi kör ez, mert egy-egy belvizes év után, taton kezdhetjük az egészet elölről. Minket pedig a tagság elküld melegebb éghajlatokra. Ezzel a vetésszerkezettel igen. Mert a természethez az embernek kell alkalmazkodni. s akkor a kört ki lehet egyenesíteni... — kármán — gáér Évi zés ideje alatt fokozni tudják termelésüket. Mindez nagy erőfeszítéseket kíván valamennyi dolgozótol. Érthető, hogy nagyon várják az év utolso negyedét, amikor befejeződik a sörüzemi rekonstrukció és nyugodt körülmények között, nagyobb üzemben folytatódhat a munka. A jövő évben már 1 millió 900 ezer hektoliter sört tudnak előállítani. A munkák a malátaüzem bővítésével folytatódnak. Megkezdődött már az építkezés, remélhetőleg a jövő év végére be is fejeződik és ezzel az ország egyik legnagyobb malátagyárát tudhatja maiénak a Borsodi Sörgyár. 3 ezer vagon malátát tudnak majd előállítani, ebből jut a társgyáraknak, sőt. bizonyos mennyiséget exportál is a gyár. A múlt év bocsi krónikájához tartozik, hogy üdítő italaikkal sikert arattak a piacon. A Gyöngy néven ismert üdítőknek köszönhető a siker, literes, két és fél decis változataik egyaránt népszerűek. Tavaly 185 ezer hektolitert gyártottak, ebből 137 ezer liter Pepsiv Cola volt. Morvái János, a termelési főosztály vezetője elmondta, hogy a jövőben is nagy gondot fordítanak az üdítőital-gyártásra, egész éven át teljes kapacitással dolgozik az üdítőt gyártó üzem és választékbővítést is terveznek. Nem is terv ez már, hiszen ezen a héten, a húsvét előtti napokban megjelenik a Gyöngy Tonic. Az igényeknek megfelelően, évente 5—6 ezer hektolitert készítenek majd. Idei újdonság lesz a hazánkban eddig még ismeretlen alkoholmentes sör. Két évig tartottak a laboratóriumi kísérletek, hamarosan megkezdődnek a nagyüzemi gyártás kísérletei. Nyáron már kapható lesz világos és barna változata. Az alkoholmentes sör ize, zamata, illata ugyanolyan, mint az „igazi” söré, a sör minden alapanyaga megtalálható benne. Hasonlít a csehszlovák Pito sörhöz. Annyiban különbözik tőle, hogy a Pi- to-ban van némi alkohol: 0,59 százalék. A magyar KRESZ-normák ennyit sem engedélyeznek, tehát ennek az alkoholtartalma nulla százalék. Emiatt meglehetősen nehéz volt kikísérletezni, mondják, hogy igen nehéz alkoholmentes sört gyártani. A lényeg, hogy sikerült és a nyáron már senki nem botránkozhat meg, ha az autósok meghívják egymást egy-egy üveg sörre. Sőt. kifejezetten az autósoknak ajánlják, mert magas szénsavtartalma és egyéb hatóanyagai miatt frissíti a fáradt gépkocsivezetőket. Kíváncsian várjuk a ma még nevesincs bocsi újdonságot, •— lévay —
