Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-22 / 69. szám
V97B. március ZZ., szerda ÉSZAK-MAG¥ARORSZAG 5 Megyénk kereskedelmi helyzete Nyolcvanezer összeköttetés a vitás mim részével Pár napja országgyűlési képviselőink foglalkoztak a megye kereskedelmével. A közelmúltban a NEB vizsgálta a járulékos beruházások helyzetét, mely témánál elkerülhetetlenül szó volt a kereskedelmi egységekről. A megyei tanács, a megyei tanács végrehajtó bizottsága szintén nemrégiben foglalkozott a kereskedelemmel. A belkereskedelmi államtitkár a közelmúltban tanácskozott megyénk párt-, állami .vezetőivel. A sort még folytathatnánk, de talán ennyi is elég annak érzékeltetésére: megyénk kereskedelmi helyzete nem kerül le a napirendről. Nem is kerülhet, hiszen gyakorlatilag mind- ahányan így, vagy úgy, de mindennap kapcsolatba vagyunk vele. A sokrétű témáról, a politikai súllyal is bíró munkáról beszélgettünk Lelik Jánossal, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetőjével. — Milyen jelenleg megyénk kereskedelme, menynyit vásárolunk, mit vásárolunk? — Sokat vásárolunk. Az ország megyéi közül a legtöbbet. A múlt évben több mint 16 milliárd forint értékű árut forgalmaztak a boltok. Hozzá kelj azonban tennünk, hogy a mi megyénkben az egy emberre jutó vásárlási érték így is kevesebb, mint az országos átlag egy emberének vásárlási értéke. Nálunk ugyanis az egy emberre jutó jövedelem lényegesen alacsonyabb, mint az országos átlag. Hogy mit vásároltunk? Gyakorlatilag mindent meg tudtunk és tudunk vásárolni, amit. az ország bármely részében. Nagyjából a hiánycikkek listája is ugyanaz. — Maradjunk egy kicsit az élelmezésnél. Beszéljünk a húsról. Nevezetesen: megmarad az a mennyiség, amit eddig a kereskedelmi egységek biztosítani tudtak, vagy sem? — Megmarad, nietve, mi azt szeretnénk, ha egy kicsit növekedne is. Húsból és húskészítményekből egyébként tavaly 4,4 százalékkal növekedett a központilag biztosított árualap. Esetenként ugyan néhány helyen akadozik az ellátás, de ez elsősorban szállítási, szervezési okok miatt. Igaz, hogy az adott területen élőket ez nem vigasztalja. Mármint az ok. Ezen javítani viszont mégiscsak könnyebb. Sok, más árucikknél egyébként sajnos szintén előfordulnak szállítási, szervezési, szaknyelven szólva „terítési” problémák. Ennek ellenére a lakosság áruellátását összességében kedvezőnek, javulónak lehet megítélni. Hadd utaljak még valamire. A burgonya-, a zöldség-, a gyümölcskínálat tavaly lényegesen jobb volt, mint a korábbi években. Sokat mondó adat: az idényáras cikkek árindexe 1,6 százalékkal alatta maradt az előző évinek. — Iparcikkekből viszont — kicsit durván fogalmazva — mi vásárolunk a legkevesebbéit. Sokat lehetne vitázni a bázis szemléletről, mely a megyei tanács vb-űlésén is szóba került. A bázis ugyanis meghatározott és- ha ehhez képest tisztes százalékkal több árut is kapunk, abszolút mennyiségben ez valójában mégsem túl sok. — Ez is összetett kérdés. Például a vegyesiparcikkek értékesítése évek óta a legdinamikusabban növekszik. Ugyanakkor nagy a hiánylista. Tűzhelyből, húzott és hengerelt vasáruból, mező- gazdasági kézi szerszámokból, festékből, háztartási- és vegyicikkekből. A tartós fogyasztási cikkek értékesítésének növekedése elmarad az árufőcsoport átlagától. Ennek oka főként a mennyiségi hiány. Kevés például a lemezjátszó, a centrifuga, a magyar gyártmányú kerékpár, a mosógépek közül gyakorta hiányoznak a korszerű termékek és még folytathatnék. De, itt van például a kezemben ez a lista, hogy mit kérünk az ipartól és mit kapunk. Amint látja, elég hosszú, de nem igen találna benne tételt, amely azt jelezné, hogy amennyit kérünk, annyit kapunk is. Általában az egyharmadát ígérik. Vagy a felét, vagy esetleg a felénél valamivel többet. Az iparnak is megvan persze a maga indoka. Ezzel a témakörrel kapcsolatosan hadd monjam még el, hogy például a ruházati forgalom a jobb árukínálat, a nagyobb választék, az aktívabb értékesítési politika révén javult. Nem teljes a választék viszont szőnyegből, bőráruból, szőrméből, az olcsó és középáru öltönyökből, cipőkből. — A cipő! Mit mondhatunk el erről az örökzöld témáról? — Például azt, hogy az országos átlag szerint a megvásárolt cipőknek négy százalékát viszik vissza a boltokba, mert az áru hibás. A mi megyénkben körülbelül hét százalékát. Valószínű, hogy másütt is vihetnének vissza többet — esetleg nálunk is —, de nem mindenki bajlódik vele. Igaz az is, hogy néhányan visszaélnek a reklamáció lehetőségével. Nem szabad viszont megengedni, hogy néhány ügyeskedő miatt a jogosan reklamálók kárt szenvedjenek. Márpedig ez utóbbiak vannak túlsúlyban. Nekünk, a megyei tanács kereskedelmi osztályának. kötelességünk ez ügyben is, mint minden más vonatkozásban a vásárlók érdekeit képviselni. Ezért amellett vagyunk továbbra is, hogy a hibás árut, például a hibás cipőt vegyék vissza a boltok. — Térjünk át a hálózat kérdésére. Milyen helyet foglalunk el az ország más megyéihez viszonyítva? — Az ezer lakosra jutó boltok alapterülete országos átlagban 362 négyzetméter. Megyénkben kevesebb. Nálunk ezer lakosra 335 négyzetméter jut. Az elmúlt tervidőszakban a kereskedelmi hálózat 65 ezer négyzetméterrel növekedett, a forgalom növekedése viszont jóval nagyobb fejlesztést kívánt volna meg. Sajnos, a tervidőszakban a lakáscélcsoporthoz kapcsolódó kereskedelmi fejlesztéseknek 46 százaléka nem valósult meg, és ennek hátránya elsősorban Miskolcon érezhető, melynek szívó hatása rendkívül nagy. — Milyen mérvű fejlesztés lenne ideális? — Az ötödik ötéves terv időszakában 98 ezer négyzetméter bővítés. A terv 65 ezer négyzetméterre készült el, de sajnos nem valószínű, hogy ezt sikerül valóra váltani. — Az ok nyilván a már gyakran hangoztatott építőipari kapacitáshiány. A képviselőcsoport legutóbbi Ülésén viszont sok biztatót hallottunk a KERVÁZ technológiáról. Szinte már csodaként várjuk. Jogosan? — Az ülésen én is örömmel hallottam a tájékoztatást. És, ha nem is csodaként számíthatunk a KERVAZ-ra, nagyon reméljük, hogy ezzel a technológiával néhány éven belül sikerül majd pótolnunk a lemaradást. Az eddig elmondottak úgy vélem mindenki előtt világossá teszik, mennyire szükségünk van új boltokra, üzletekre. Új városrészeinkhez ugyanis magától értetődően hozzá tartoznak a különböző kereskedelmi egységek. Csak ha ezek is — persze más, szükséges létesítményekkel együtt — elkészülnek, akkor mondhatjuk, hogy a városrészt rendeltetésének megfelelően adtuk át, bocsátottuk a lakók rendelkezésére. Mindenesetre a KERVÁZ-ban nagyon bízunk és rágondolni is rossz lenne, hogy valamiért nem sikerül. De nem is kell erre gondolni, hiszen a tájékoztatóból is kitűnt: sikerül. — Ha megyénk részeit rangsorolni akarnánk üzlethálózat szempontjából, hogyan tennénk? — Kifejezetten jó az üzlethálózat Leninvárosban, Kazincbarcikán. Sárospatakon megfelelő, Özdon akkor lesz megfelelő, ha az ötödik ötéves tervidőszakra ütemezett fejlesztések megvalósulnak. A legrosszabb a helyzet Miskolcon, ahol nemcsak a jelenlegi tervidőszak célkitűzéseinek maradéktalan megvalósítására lesz szükség, hanem a hatodik ötéves tervben is lesz még tennivaló. — Mégis: az elmaradás ellenére milyen nagyobb létesítmények elkészültével számolhatunk a közeljövőben? — Miskolcon a már épülő ételgyárral, a majd megépülő szállóval, a 600 millió forintba kerülő nagykereskedelmi raktárral, a Győri kapui, az Avas déli üzletsorok megépítésével, a belvárosi csemege áruház elkészítésével, mely kétezer négyzet- méternyi területével Miskolc legnagyobb élelmiszer áruháza lesz. Ózdon felépül a lak- berendezési áruház, a ruházati és iparcikk üzletsor, az ABC-áruház. Kazincbarcikán lakberendezési és ABC-áruház, Sátoraljaújhelyen nemrég készült el a szálló, az étterem, a bolt, Tokajban szálló épül, Sárospatakon megszületett az elvi megállapodás a motel építésére, Miskolcon is egy szövetkezeti iparcikkáruház megépítésére. Ugyancsak Miskolcon megépül majd egy 1200 négyzetméter alapterületű mezőgazdasági szaküzlet és a tervidőszak végére minden járási székhelyünkön lesz ilyen profilú bolt. — Hát még ha lenne építőipari kapacitásunk! De beszéljünk a kereskedelmi dolgozókról... — Megyénkben jelenleg mintegy 30 ezer ember dolgozik kereskedelemben. Sok a gondunk, nagy a fluktuáció. Az igazság az, hogy a fiatalok közül többen csak jobb híján választják ezt a szakmát. Márpedig nagyon nehéz szakma. Szó szerint is nehéz, mivel a megye boltjainak nagy része elavült, korszerűtlen, nem lehet gépesíteni, sokat kell cipeked- ni, nehéz fizikai munkát is végezni. Bizony egyik-másik boltunkban — elsősorban a kistelepüléseken — csak a lavór, a fogas jelenti a „szociális létesítményt”, de ezekre a boltokra is szükségünk van, egyelőre nem nélkülözhetők. Vegyük még hozzá, hogy a kereskedelmi dolgozók átlagbére a legalacsonyabb valamennyi ágazat között. Mindezek ellenére, vagy mindezekkel együtt is véleményem szerint kereskedelmi dolgozóink többsége becsülettel látja el munkáját — Végezetül még valamit. Sokan tapasztaljuk, hogy osztályvezető elvtárs a legkülönbözőbb fórumokon gyakorta hadakozik a megye kereskedelmi helyzetének további javításáért. Egyáltalán nem köny- nyű hadakozások ezek. Nem gondolt még arra, hogy egy nyugodtabb megyében nyugodtabban dolgozhatna? — Hát erre mit, mondjak? Nem, nem gondoltam rá. Az a véleményem, hogy egy vezető beosztásban dolgozó ember, bárhol is van, megtalálja azokat a bőséges, nagyon is bőséges tennivalókat, ame_ lyek teljes egészében lekötik az idejét. A mi megyénk egyébként nagyon szép. És való igaz: nehéz is. Viszont nehezebb körülmények között tisztes eredményt elérni, mégiscsak más teljesítmény, mint az úgynevezett nyugodtabb helyeken. És úgy érzem, hogy a megye kereskedelmét illetően is sikerül minden évben valamicskét előbbre lépni. Priska Tibor Tizenöt. felvásárlóhelyről naponta mintegy 10 ezer liter tejet, vásárol fei az ede- lényi Alkotmány Termelő- szövetkezet finkei tejüzeme, amelyet a Borsod megyei Tejipari Vállalattal közösen üzemeltetnek. A kétműszak- ban dolgozó tejfeldolgozóból 33 községbe jutnak el a termékek. Felvételünk a tejcso- magolóban készült, ahol naponta hétezer liter polipack csomagolású tej készül. „fiz almamaterre testálom...” Megható végrendelet felbontására került sor a közelmúlt napokban Budapesten. Ugyanis elhunyt egy idős pataki öregdiáit, Klinkó József, aki nagy értékű képgyűjteményét végrendeletében a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolára hagyta. Klinkó József Özdon született, és a század elején a sárospataki „tanítóképezde” tanulója volt Ugyanitt szerzett tanítói oklevelet, s több évtizedes pedagógusi pályája alatt nemes szenvedéllyel gyűjtötte a festményeket. Ezt a halála előtt készített végrendeletében — amint írta — a pataki „alma materre testálta”. Összesen 109 értékes festmény került a tanítóképző főiskola tulajdonába, s közöttük 17 védett kép is van. A főiskola — nem tudván hol elhelyezni — egyelőre átadta a városi képtárnak az „örökölt” képeket megőrzésre. A közeli hetekben kiállításon mutatják be a nagyközönségnek az elhunyt Künké József becses hagyatékát. Az MHSZ megyei vezetősége értékelte a borsodi amatőr rádiósok elmúlt, évi tevékenységét. Az év közben lefolytatott segítőkész jellegű ellenőrzések, az oktatás és a versenyek eredményei alapján megállapította, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból előrelépés történt a sokrétű rádiózás minden szintjén. A fejlődést több tényező segítette. Ezek közt szerepel, hogy a szakág megyei vezetősége szoros kapcsolatot teremlett a honvédelmi szövetség járási és városi vezetőségeivel, a rádióklubokkal, s az ezek közvetlen irányításával működő szakosztá- lyokkal. Mindenütt, s főleg Miskolcon, a hivatásos és tartalékos tisztek, tiszthelyettesek, a pedagógusok, valamint a ICPM-vizsgával rendelkező amatőrök soraiból jó felkészültségű oktatók tanították a rádiózás ismereteit. Az előrelépést szolgálta az is, hogy az RH és az URH rádiós sportágban a meeve valamennyi C-típusú kollektív rádióállomását sikerült korszerű adó-vevőkészülékkel felszerelni. Jelentős szerepet játszottak a technikai sportág művelőinek toborzásában a különböző versenyek — mint például a „Lenin ifjú távírásza” címért Leninvárosban lebonyolított úttörőbajnokság —, s a két honvédelmi repülő- nap (Mezőkövesden, majd Kazincbarcikán), amelyek nézői között osztatlan sikert arattak a helybeli klubok rádió-iránymérőinek bemutatói. Nem utolsósorban a sajtó és a kiállítások is jó propagálói voltak a rádiózásnak. Jól tükrözi a fejlődést, hogy megyénk MHSZ-rádió- sai tavaly az éter hullámain kevés híján 80 ezer — az egy évvel korábbinál húszezerrel több — összeköttetést teremtettek a világ különböző részeiben élő amatőrökkel. E tekintetben különösen kitűntek a Miskolci Posta- igazgatóság A típusú rádióklubjának tagjai, akik több mint 25 ezer összeköttetésükkel megkétszerezték tavalyelőtti teljesítményüket. A kisebb létszámú mezőkövesdi B típusú klub rádiósainak az 1976-os 4358-cá! szemben 9755 összeköttetést nyugtáztak partnereik az elmúlt évben. Hasonló arányú növekedéssel büszkélkedhetnek a kazincbarcikai főiskolások C típusú rádióklubjának amatőréi is. akik összeköttetéseinek száma egy év alatt 5540-ről 10 ezer 150-re növekedett. A többi klub számszerű eredménye elmarad az említettekétől, ami azonban nem jelenti tagjaik tevékenységének a pangását. Az összeköttetések száma ugyanis nem fejezi ki a távolságokat, s például egy grönlandi amatőrrel való kapcsolat megteremtése nyilván több időt, nagyobb szakértelmet igényel, mint az, ha egy hazai kollégával történik az „éteri eszmecsere”. A klubok jó néhányának tagjai a hazai és a nemzetközi versenyeken is szép eredményeket értek el. Egyéni és csapatversenyben ösz- szesen 54-szer kerültek az értékelt 1—6. helyre. (Egyébként 22-szer győztek, 7-szer másodikak, 13-szor harmadikak voltak.) Az LKM MHSZ-klubjának két tagja, Laki Lajos és Makrai István megkapta az Érdemes Sportoló kitüntető címet (az előbbi Az év sportolója is lett), s így már három borsodi rádiós birtokolja a címet, mivel korábban"* Orbán Attilát, a Postaigazgatóság klubjának versenyzőjét is kitüntették vele. S Bogáth István. az LKM klubjának tagja személyében 1976-tól Kiváló Sportoló címmel kitüntetett rádiós is van megyénkben. Értékelésének befejeztével az MHSZ megyei vezetősége felhívta a szakág vezetőinek figyelmét arra. hogy az eredmények fokozása, s az utánpótlás biztosítása végett foglalkozzanak behatóbban az iskolák és a szakkörök ifjú rádiósaival. Függetlenül az értékeléstől megemlítjük: az. hogy a Rádióamatőrök Világszövetségének soron következő kongresszusát áprilisban a miskolci Júnó-szállóban rendezik meg. nagymértékben a borsodi rádiósok példás tevékenységének köszönhető. T. I. fi legnagyobb frontfejtés Egyedülálló eredményekkel termel Fekete-völgyön a borsodi szénmedence legnagyobb frontfejtése. A két héttel ezelőtt üzembe helyezett front egyszárnyú, 150 méter homlokszélességű. s három méter vastag széntelepben halad előre. A munkahelyen pajzsbiztositó berendezés tartja a kőzetréteget, s kéttár- csás maróhenger vágja a szénfalat. Az itt dolgozó szocialista brigádok rövid idő alatt megtanulták a gépi berendezések kezelését, s 330— 350 vagon szenet küldenek felszínre naponta. Okleveles cipészek „Megtört a jég, napfényt kaptunk”. Így jellemezte a gyötrelmes időszak utáni sikeres előrehaladást a Sátoraljaújhelyi járási Cipész- és Szolgáltató Ipari Szövetkezet egyik törzstagja. Szilva Gyula elnök — a szombaton megtartott évi mérlegzáró közgyűlésen — adatokkal do- kukmentálta a fejlődést és annak okait. A kollektíva az elmúlt négy év alatt megduplázta a termelést, s az utóbbi két évben háromszorosára növelte a gépparkot. A dolgozókat tavaly a Nagy Október szelleme hatotta át, és így 1977 a hatékonyság éve lett. Az árbevétel az előző évihez képest 17,6, a termelési érték 15,1, a nyereség 53 százalékkal nőtt, s emellett erőteljesen csökkent az önköltség. Az , is közrejátszott, hogy a többtermeléssel ellentétben 13 százalékkal kevesebb villamos energiát használtak fel. Bizonyos mértékben változtatták a termékszerkezetet, s bár akadozott az anyagellátás, ennek ellenére kiesés nem volt. Hozzájárult a sikerekhez, hogy a dolgozók 12^ újítást adtak be, amelyből 10-et alkalmaznak, segítségével több helyen tudták a munkát gépesíteni. Az elnök vázolta az ez évi feladatokat is. A tavalyihoz viszonyítva 12,7 százalékkal akarnak több árut termelni, illetve szolgáltatást végezni. Így például a tavalyitól 7 ezerrel több, 50 ezer pár cipőt akarnak gyártani. 1978- at egyébként a minőség további javítása évének tekintik. Szó esett a jövőbeni célkitűzésekről is. Így« 1979 első felében cipőjavító sza- , lont helyeznek üzembe. Már megkezdték a mintegy 33 millió forintba kerülő textil- tisztító kisüzem építését, alapozását, a vázszerkezet ösz- szeállítását. Ennek elkészülte után megszervezik a hozom- viszem szolgálatot. Kottái Zoltán, a KISZÖV elnöke elmondotta, hogy e kollektíva ott van az élenjárók „sarkában”. Jól dolgoztak, a megyei átlagot meghaladó eredményt értek el. Ebben a produktumban benne van a munkáskollektíva és a vezetők ió hozzáállása, munkája. Koltai Zoltán ezután átnyújtotta a KISZÖV elnökségének elismerő oklevelét, s a szövetkezet elnökének a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Az ünnepségen a Hámán Kató, a Rákóczi, a József Attila, a Kossuth és a Junior szocialista brigádnak adtak át kitüntetést és pénzjutalmat. A Hegyalja Ruházati Szövetkezet üzemeiben részközgyűlést tartottak az elmúlt hét során. A sátoraljaújhelyi üzemben erre szombaton délelőtt került, sor. A kimagasló eredményekről Lantos Miklós számolt be. Az ünnepségen Vay Lászlóné, a KISZ- bizottság titkára kapta meg a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést.
