Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-18 / 66. szám
1978. március 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A forgalmas Sajó-völgyből előbb északnak, aztán északkeletnek vezet az út, ha el akarunk jutni a Szuha-pa_ fák, felső szakaszához, Szuha- főre, ahonnan már nem vezet tovább út és közel van a határ, Alsószuhára, ahol már. virágzik a fűz és a napfény előcsalta a méhcket a kaptárból, és Zádorfalvára, ahol e három településnek közös községi tanácsa működik. Az aggteleki karsztvidék nyúlványai — helybéli elnevezésük szerint —, a Latrány- domb, a Zsoldos-féle erdő, a Zádori-, a Cseres-, a Kaszahegy-, a Ritka- és a Szőlőtető által határolt katlanban általában két hetet késik az időjárás, korábban áll be a tél és később nyílik a tavasz. Ezen a főútvonalból kieső csendes vidéken mindig is nehéz volt az élet. Azt tartják errefelé, hogy ha az ember itt meg akar élni, meg kell lopni a természetet és meg kell lopnia önmagát. Sokkal többet kell dolgozni a darab kenyérért, mint másutt. E táj öregje, a 83 esztendős Dombi Lajos —'ahogy magáról vallja: parasztköltő — így meséli életét: — Ezernyolcszázkilencvenöt májusában születtem, nevelkedtem Gömör megye Alsó- szuha községben. Apám földművelő volt egy nagy zsúptetős házban, ebből jártam én hat évig az elemi iskolába. Igen szerettem tanulni, mindenben jeles voltam. A tanító azt akarta, menjek gimnáziumba. De szüleim azt mondták; építjük á házat, így nem lehet elkezdeni az iskoláztatásodat. Maradtam, tehát a földön ... Azóta nagyot fordult ezen a vidéken is a világ sora. Egyetlen gyereknek sem kel] lemondani az iskoláról azért, mert szülei házat építenek. A házak pedig épülnek egymás után. Munkalehetőség bőven van a Sajó-völgyi ipari üzemekben, kisebb részben helyben, a putnoki Egyetértés Termelőszövetkezet itteni kerületében és a Bábolnai Állami Gazdaság szendrői üzemegységének szuhafői telepén. vagy az erdészetben. De számosán gazdálkodnak egyénileg is. Kenyérgond tehát nincs. Talán ez az egyik oka annak, hogy viszonylag sok a megműveletlen, parlagon hagyott szántóföld. Szu- hafőn például több mint 200 hektár szántóterület van állami tartalék kezelésben. Ennek a hasznosításáról a tanács próbál gondoskodni, részben haszonbérleti szerződés keretében, részben pedig úgy, hogy a parcellák fűtermését értékesíti árverés útján. Persze nem kell a rossz emlékű kifejezésre gondolni, hiszen a fogalmak is változnak. fejlődnek. Azt ugyan ki. Dombi Lajos doboltatják, hogy mikor kerül erre sor, de tulajdonképpen „nem kerül itt dobra” semmi más csak az a fű, amit érdemes .lekaszálni. Ilyenkor a bizottság az érdeklődők karéjában megáll a parcella végében és gyorsan, csendben lezajlik az ügylet. Méghozzá kalapács nélkül. Az állattartó gazdák rendszerint néni licitálnak egymásra, vagy ahogy errefelé mondják, nem vernek egymásra. Mert nem kell a föld, a szántóföld, lassan már magától termő füve sem. Ezen a vidéken egyre több az üres istálló. Garázzsá alakítják át legjobb esetben. Es egyre kevesebb az állat, mert egyre kevesebb az állattartó gazda. A fiatalok másutt keresnek megélhetést, szabad idejüket nem akarják ezzel tölteni, az idősebbek pedig már nem bírják ezt a munkát. Szuhafőn még van kijáró tehéncsorda, Zádorfal. ván azonban sem ez, sem disznókonda nincs. Ökröt, mely e táj jellegzetessége volt valamikor, mutatóba sem találni. Igavonásra tartanak néhány tehénkét és lovat. Pedig ennek a vidéknek a talaj- és természeti adottságai az állattenyésztésre, az állatar- tásra adnak jó lehetőséget. Ennek a lehetőségnek a kihasználásával, a tenyésztési kedv fellendítésével nem foglalkozik itt senki, sem a putnoki termelőszövetkezet, sem pedig a Bábolnai Állami Gazdaság. Pedig az állattartás új életre keltése és művelése egyaránt szolgálná a népgazdasági, a csoport- és az egyéni érdeket. A termelőszövetkezet' sokat tehetne ennek érdekében. Zádoríalván például üresen áll 1976- tól egy 50 férőhelyes szarvas, marha-istálló, és ugyanez időtől kezdve nem működik ugyanitt a közös gazdaság 24 kalapácsos darálója. Pedig a még meglévő háztáji és kisegítő gazdaságoknak, szükségük lenne erre. (Daráló mégis van, mert valakinek megéri mellékfoglalkozásban, engedéllyel bérben darálni a terményt.) De maradjunk az alaptétel, rrél, vagyis annál, hogy több mint 200 hektár az állami tartalékban lévő megműveletlen szántóterület. Tény, hogy nem a legjobb minőségű földekről van szó, és az is tény. hogy ez többségében dombos vidéken és számos parcellában található. Mégis fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a föld újrater- melhetetlen. tehát pótolhatatlan nemzeti kincs. A szántóföld, a termőföld a mezőgazdaság legfőbb termelőeszköze. Kötelességünk vele ésszerűen gazdálkodni, mivel megművelésének elmulasztása nemzeti kár. A felmérések, illetve a becslések szerint az utóbbi öt évben évenként országosan 30—50 ezer hektár föld maradt megműveletlenül — amiben benne van a szuha- fői határ 200 hektárja is —, ami mintegy tíz közepes nagyságú termelőszövetkezet összes területének felel meg. E jelentős nagyságú termőföld egy részét a nagyüzemi mezőgazdaságokban találhatjuk, de ugyanakkor sok egyéni tulajdonos is elhagyta, vagy elhagyja a földjét. Ennek elsősorban az az oka, hogy az elmúlt években kevés gondot fordítottunk a kiegészítő gazdaságok korszerűbb termelési eszközökkel való ellátására, a termelési kedv ösztönzésére és segítésére. . Pedig a parlagföldek felszámolásával kapcsolatos feladatainkat a párt XI. kongresszusa program- nyilatkozatának következő megállapítása határozza meg: „Társadalmunk szocialista fejlődése szükségessé teszi, hogy minden termelési eszköznek, így a földnek a hasznosítása is megfeleljen a társadalom, a dolgozó közösségek, az állampolgárok egyetemes érdekének”. Szöveg: Oravec János Kép: Mizcrák István (Folytatjuk.) Juhnyáj a szuhaföi határban Immár hét éve csomagolják a különböző csokoládéfigurákat a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet lányai-asz- szonyai. A Szerencsi Csokoládégyár Diósgyőri Gyáregysége által előállított csokoládéfigurákat jelenleg 90 nődolgozó „öltözteti”. A csomagolóüzem vezetője elmondotta, hogy az ott- jártunkkor készülő télapófigurák és karácsonyfa-függelékek már az utolsó darabok ebben az évben, mivel már megkezdték a húsvéti nyuszik csomagolását. Fotó: Kozák Péter Szabad út — sorompóval? Leninvárosban a legújabb Pillanatkép egy ilcsiiéril Korán ébred a város ap- raja-nagyja. Reggel hat órakor kezdik a műszakot a leninvárosi üzemek dolgozói. Hajnali ötkor már nyitnak a bölcsődék, sorakoznak a csöppségek az öltöztetőben. A város legújabb, legmodernebb bölcsődéje — szám szerint az ötödik —, tavaly szetember elsejétől fo. gadja a gyerekeket. A mintegy 17 millió forintos költséggel megépült intézményt 120 személyesre tervezték, de jelenleg is több mint százötven kisgyereket gondoznak itt. A hat pavilonból álló épületben minden feltétel biztosított a kicsik szakszerű ellátásához. — Valóban jól sikerült a bölcsőde tervezése, — mondja Kövesdi Jánosné vezetőhelyettes. — A tervezők, az építők mindenre gondoltak. Célszerűek, tágasak a foglalkoztató termek, az átadóhelyiségek, s tegyük hozzá: a berendezés, a felszerelés minden igényt kielégítő. Amikor megépült az intézmény, sorra jelentkeztek a szocialista brigádok a város üzemeiből. Csinosították az udvart, játszótereket készítettek. A TIFO beruházási osztályának Elektron brigádja még diszpécser telefont is beépített a bölcsődébe: a „központból” valamennyi pavilon hívható. A bölcsődékre vonatkozó, új rendelkezések szerint folyamatosan szoktatják a gyerekeket a közösségi élethez. Eleinte csak egy-két órát töltenek a kicsik a csoportban, s a szülők is ottmaradhatnak velük ez időre. A gondozónők szerint igen hasznos ez a módszer: a gyerek könnyebben viseli el az átállást, egészségesebb a lelki fejlődése -is. — A gyerekek állandó orvosi ellenőrzés alatt állnak, naponta jön a gyermekorvos. Nagy gondot fordítunk a fehérje. és vitamindús étke. zésre is. Egy-egy étel receptjét kifüggesztjük az öltöztetőben, hadd tanulják meg a mamák. A kicsik nagyon szeretik például a vitamintálat — nyers káposztából. répából, almából, citromból és mézből készül —, vagy a céklás burgonyahabot. S ami a legfontosabb: naponta visszük levegőztetni őket (mm) Tavaszi virágok A tavaszv egyik kedves virága, a leánykökörcsin díszük Sopron közelében, a szárhalmi erdőben. A lila színű, nagy kelyhű virágot már őseink is ismerték, és vándorlásaik közben lovaikat gyógyították vele. A leánykökörcsin érdekessége, hogy levelei később jelennek meg. mint virágai. Ugyancsak virágzik a szárhalmi erdőben a lappangó sás, amely arról kapta nevét, hogy valósággal belesimul az avarba. Az MSZMP Mezőcsáti járási Bizottságé, a Mezőcsáti járási Hivatal, a járási hely- történeti bizottság és a helyi népfront-bizottság, valamint a közművelődési intézmé. nyék közös szervezésében helytörténeti napok kezdőd nek Mezőcsáton március 20- án délután 5 órakor. A sorozat ,kerámiai és népi díszítőművészeti alkotások kiállításával és művészeti együttesek bemutatójával kezdődik, Egy rövid hónap kevés ahhoz, hogy pontos képet adjon arról, mennyivel növekszik majd az erdei utak forgalma a február elsején életbe lépett rendelet következtében, hogy megszüntették az úthasználati díjak szedését. Az autós turisták többségét feltehetőleg eddig sem a húsz forintos „belépő” késztette meggondolásra, hogy szétnézzen, vagy sem a Bükk-fensíkon, Csippkéskú- ton, Jávorkúton. Sokakat visszatartott a nehéznek hitt terep, a keskeny, kanyargós út. mégis a nyári hétvégeken ezer, télen öt—hatszáz jármű haladt át. az erdei utakon, míg a hétköznapok átlaga alig haladta meg a negyvenet. A Borsodi Erdö- és Fafeldolgozó Gazdaság évente így 348 ezer forint bevételre tett szert és talán mondani sem kell, hogy ez az összeg korántsem volt elegendő a javítási, fenntartási munkákra. A rendelet megjelenése óta húsz forintot sem szednek. Azokat, akik az utóbbi hetekben a Bányahegy felől, vagy a szomorúi bejáratnál akartak felfelé indulni a Nagymezőre, meglepetés fogadta, mert jóllehet újságokból, rádióból értesültek ugyan arról, hogy ezeket az erdei utakat megnyitják a turisták előtt, ott a sorompó, felírják az adatokat, belépőt is adnak, a változás csupán csak annyi, hogy fizetni nem kell. Bosszankodott is az első napokban a bányahegyi őrházban szolgálatot teljesítő Hegyi Simon, aki messziről, Szomolyáról jár munkába, miért maradt meg éppen a számára legnehezebb teendő, a sok irnivaló, a statisztika. Egyáltalán, ha szabad az út, minek a sorompó és ha most már ingyen mehetnek át a járművek a Nagymezőn, miért nem nyitják meg a többi, regényes tájakon átvezető erdei utat is a nagyközönség előtt, mert liát evés közben jött meg az étvágy és ha a rendelet az majd a következő napokban több helytörténeti témájú, valamint a mezőcsáti kerámiával foglalkozó előadás hangzik el, megrendezik a járás szocialista brigádvezetőinek fórumát. A helytörténeti bizottság kibővített ülé sének központi témája a Ma gvar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára való felkészülés lesz. Vetélkedő, majd április 2-án népdalest zárja a sorozatot. erdei utakra vonatkozik, akkor nemcsak a járvorkútira, Lássuk, miért marad zárva a többi? A kérdésekre Bárdos Káról}’’, a Borsodi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság osztály- yezető-helyettese válaszolt: — Az úthasználati díjak eltörlését a rendelet azzal indokolja, hogy a szolgáltatás nem állt arányban a díjak összegével. A fenntartás, javítás költségeit a gazdaság évente megkapja a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól. Az út azonban továbbra is az erdőgazdaság kezelésében marad és ebből fakad az is, hogy ideiglenesen szállítási célokra ezután is kikapcsolható a közforgalomból. — A sorompó megmarad és a statisztika sem öncélú, mert egyrészt a rendelet előírja, hogy a forgalom számlálásról gondoskodni kell, másrészt a társadalm» tulajdon védelme miatt, illetve tűzvédelmi okokból is fontos szerepe van. A Bükknek ez a területe nemcsak pénzben aligha kifejezhető értékű erdőséget jelent, hanem annál sokkal többet: a nemzeti park védelme érdekében ez a legkevesebb, amit mi megtehetünk. A belépő egyben arról értesíti az autósokat, hogy milyenek az útviszonyok, mit várnak el a nemzeti park látogatóitól. Az erdőgazdaság osztályvezető-helyettese elmondta, hogy Bányahegy. Csinkés- kút, Nagymező, Jávorkút erdei útja a turisták számára tovább bővül a borovnyáki úttal, Bánkút felé, de ennél több szakasz megnyitására nem számíthatunk. Ugyanis a többi úton jelentős erdészeti szállításokat bonyolítanak le. másrészt azok nem felel, nek meg a közforgalom számára elengedhetetlen adottságoknak, követelményeknek. A korábbi „húsz forintos” úton is táblákat kell majd ki. rakni, az út burkolata meglehetősen sok helyen javításra szorul, néhol acélszalag korlátokkal kell védeni egyes szakaszokat. A február elsején életbe lépett rendelet már eddig is egész sor. intézkedésekhez szükséges iratot, aktát szült. Az utat igénybevevő járművezetők részéről pedig néhány félreértést is, aminek a tisztázása nemcsak az erdő- gazdaság érdeke. A yégleges forgalmi rend kialakítása, az utak „felszerelése” ezután kerül sorra, és ebben nemcsak az erdőgazdaság, hanem a Bükki Nemzeti Park. a KPM, a Miskolc városi Ta. nács építési és közlekedési ősz. tálya. a Szilvásvárad] Állami Gazdaság is részt vesz. Nagy József MezIosÉli lielfirtÉti napol Háromfalvas Z!á dór falva (1.) w .
