Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

1978. március 17., péntek ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Létszámhiányt pótol Egy ember, több szakma Négy évvel ezelőtt a Mis­kolci MEZŐGÉP Vállalat Felsözsolcai Gyárában dolgo­zók 60 százaléka még beta­nított, illetve segédmunkás volt, s csupán a munkások 40 százaléka rendelkezett szakmunkás-bizony! tvány- nyal. Az akkori profilnak ez az arány úgy-ahogy meg is felelt. — Időközben változott a profil, korszerűbb, munka­igényesebb termékeket, kezd­tünk gyártani — jegyzi meg Szűcs István, a gyár igazga­tója. — Évente mintegy 30 —40 százalék az új gyártmá­nyok aránya. Az idén pedig még nagyobb feladat . vár ránk; 1980-ig át kell ven­nünk a Diósgyőri Gépgyár­tól a mezőgazdasági szivaty- tyúk gyártását. A profil­átvételt az év második felé­ben kezdjük, a búvárszivaty- lyúk előállításával. Jó szak­munkásokra, elsősorban for­gácsolókra van szükségünk. A gyár vezetői felmérték, hogy a szakmunkások ará­nyát csak akkor növelhetik megfelelően, ha fokozott fi­gyelmet fordítanak felnőtt dolgozóik képzésére, illetve az iparitanuló-képzésre. A módszer bevált; négy év alatt gyökeresen megválto­zott a szakképzetlen és a szakképzett dolgozók aránya. Jelenleg a dolgozók 7G szá­zaléka szakmunkás és csak il.l százalék a segédmunká­sok aránya. — Az idén is két szak­munkásképző tanfolyamot indítunk, amelyen 40 dolgo­zónk vesz majd részt — mondja az igazgató. — Ezen­kívül szervezünk úgyneve­zett betanító jellegű tanfo­lyamokat is, elsősorban a nők részére. A szakmunkás- képző tanfolyamokon zöm'- mel olyanok vesznek majd részt, akiknek már van szak­májuk. A létszámhiányt el­lensúlyozni lehet, ha növel­jük a párhuzamos szakmák­kal rendelkezők számát. Üzemünkben vannak már olyan munkások, akik két, söl három szakmát is kép­zetlen művelnek. Az igazgató oktatási-to­vábbképzési nyilvántartóla­pokat tesz az asztalra. — Nézze, itt van például Cserjést László, vagy Orosz János, Fazekas Sándor, Hü­velyes István, Tóth Béla — mindnyájan több szakmáju- ak. A gyárban húszán sajá­tították már el a második, illetve a harmadik szakmáju­kat ... Cserjés Lászlóval a vas­szerkezeti műhelyben talál­kozunk. — Amikor idejöttem, 17 évvel ezelőtt, még a régi gépműhelybe, semmilyen szakmám nem volt — mond­ja. — Itt tanultam ki aztán a gépszerelő mesterséget. Akkor a profil úgy kívánta, hogy gépszerelő legyen be­lőlem. — És később? , — 1967-ben nágy átszer­vezések voltak; a szükség úgy kívánta, hogy elsajátít­sam a hegesztő szakmát is. — Most melyiket műveli? — Az eredeti mestersége­met jobban szerettem, de aztán belejöttem a hegesz­tésbe is. Most hegesztő va­gyok. — Szükség van-e olykor az eredeti mesterségére is? — Nem is ritkán. Gyakran előfordul, sogy olyan gépe­ket szerelünk, amelyeknél elő kell venni a régi isme­reteket. — Felvenne-e még egy újabb szalunál? — Igen. Most vesszük ál a DIGÉP-löl a mezőgazdasá­gi szivattyúk gyártását, le­het, hogy hamarabb is sor kerül a tanulásra, mint gon­doltam. Ugyancsak a vasszerkezeli műhelyben találkozunk Orosz Jánossal, a lakatoscsoport, illetve a November 7. szo­cialista brigád vezetőjével. — A műhelyben mondták, maga az, aki három szakma közül bármelyikkel megke­resheti a kenyerét... — Eredetileg lakatosnak tanultam; később megsze­reztem a villanyszerelő, majd a hegesztő szakmun­kás-bizonyítványt. — Melyik szakmát vallja leginkább magáénak? — A lakatos mesterséget. Most is azzal foglalkozom. — Hasznát veszi-e a má­sik két szakmának is? — Természetesen, hiszen a csoportomban nemcsak laka­tosok, hanem hegesztők is dolgoznak. A villanyszere­lést pedig, ami egyben a hob­bim is, szintén nap mint nap gyakorolhatom. A ■ vasszerkezeti műhelyből a forgácsolóüzembe me­gyünk. A jobb kéz felé eső sorbán, az utolsó gépnél dol­gozik Fazekas Sándor, gya­lus. — Azt beszélik, maga is a két szakmával rendelkezők közé tartozik az üzemben... — Itt, a gyárban csak az egyik szakmát művelem: gyalus vagyok. A másik mes­terségemre, a kőművességre itt nem igen van szükség — azt csak a nyári hétvégeken gyakorolom. Kiváltottam a kőműves iparengedélyt. — Melyik szakmáját ked­veli jobban? — A kőműves ember ki van téve az időjárás viszon­tagságainak; itt, az üzemben viszont biztos a kenyér. Ta­lán ezért is szerettem meg a vasasszakmát. — Normában dolgozik? — Most éppen nem. Úgy­nevezett „fogó testeket” gya­lulok, órabérben. Ha nor- máznák, 10—15 százalékkal biztos többet kereshetnék... Ugyancsak a forgácsoló műhelyben dolgozik Tóth Béla, aki 1958-ban került az üzembe, az akkori gépállo­másra. — Itt tanultam ki az autó­szerelő szakmát, s itt szerez­tem meg néhány évvel ké­sőbb a lakatos szakmunkás­bizonyítványt is. Most is ta­nulok, középiskoláoa já­rok ... — Mint a lakatoscsoport vezetője, bizonyára szakított az eredeti szakmájával. — Azt éppen nem monda­nám, hiszen a régi munka­társak még most is gyakran kikérik a véleményemet, ha probléma adódk. S a csopor­tomban is egyaránt dolgoz­nak lakatosok és gépszere­lők is. — Még fiatal. Volna-e ked­ve újabb szakma tanulásá­hoz? — Régi tervem, hogy el­sajátítsam az elelctrolakatos mesterséget. Most, hogy a DIGÉP-től átvesszük a me­zőgazdasági szivattyúk gyár­tását, jól hasznosíthatnám az új szakmát. Ügy tudom, ha­marosan szerveznek is az üzemben egy elektrolakatos szakmunkásképző tanfolya­mot. Jelentkezni fogok ar­ra... Dcvald Hedvig Új gépműhely tervei Téli gépjavítás Én loiarócon Mezőgazdasági üzemeink­ben a korszerű gépek alkal­mazása megköveteli a kar­bantartási, gépjavítási mun­kák feltételeinek javítását, örvendetes, hogy egyre több , gazdaságban oldódik meg ez 1 a gond, vagy mihamarább javítani akarnak a szerelők körülményein. A tibolddaróci Rákóczi Termelőszövetkezetben is már régóta „érő” téma gép­telepükön a munkahelyi kö­rülmények javítása. A gaz­daság gépeinek ezer hektár szántó- és 220 hektár szőlő- területen kell a talajművelés, a növényvédelem, a betaka­rítás és a szállítás feladatait eliátni. A 23 erőgépük, 7 kombájhjuit és munkagépeik téli nagyjavítását ezekben a napokban fejezik be. , A jelenlegi műhely alapte­rülete 220 négyzetméter, üreg, alacsony épület, már nem al­kalmas a ma korszerű gépei­nek karbantartására. A leg­nagyobb gép a DT 75-ös, ami a műhelyben javítható. De van egy helyiségük, amely olyan kicsi, hogy még az MTZ-traktor sem tud befér­ni. Amikor nagyobb munka van a gépen, amit nem lehet a szabadban végezni, kény­telenek leszerelni a kereket (ami más helyén is előfor­dul), ha tető alatt akarnak dolgozni. Bár a gépészek hozzá vannak már szokva az időjárás köszön tagságai hoz, mégsem szerencséké a szerve­zetet gyakran ilyen próbára tenni. — Ezek az okok teszik szükségessé egy ezer négy­zetméter alapterületű gép­műhely megépítését —mond­ja Bene' István csoportvezető —, ahol korszerű gépeink üzembetartását biztosítani tudjuk. A kivitelezéshez még az idén hozzákezdenek és reméljük, hogy a jövő évben átadásra kerül. A műhelyben 73-an dol­goznak. Amit kevés szövet­kezetben mondhatnak el. lét­számuk 90 százaléka tíz éve, vagy annál hosszabb ideje dolgozik a jelenlegi munka­helyén. Ezek közé tartozik Koleszár Sándor traktoros. — Tizenöt éve dolgozom volán mellett, és kezdettől fogva traktorosként. Akkor még UE 28-assal kezdtem. Igaz, ma is kisgépen, egy MTZ 50-nel járok, de a helyi adottságaink miatt itt a kisgépéül a gazdaságosak. Most. még bent vagyunk,’ ja­vítunk, szerelünk, de ha az idő engedi, néhány nap múl­va vezetünk. Attól kezdve november végéig a határ lesz a munkahelyünk. Gépállományuk nagy része kis teljesítményű, amit jól tudnak alkalmazni a szőlő és a háztáji földek művelésénél, valamint a szállításnál. A mélyművelési munkákat ter­mészetesen a nagyobb telje­sítményű erőgépekkel végzik. Idén vettek egy új K 700-as traktort is. Ennek „beveté­sével” jobb minőségű lesz a talajmunka. A termelőszövetkezet gé­pesítési foka jó. Az elmúlt evekben átlag 1500 normál­hektár bérmunkát végeztek más gazdaságok részére is. És ha az idő engedi, a napokban „kivonulnak” és megkezdik a 100 hektár bor­só. 400 hektár árpa. majd a kukoricavetesek talajmun- káit. (Csaualossi) GYÁR ’78 A vállalati és népgazdasági érdek 1*1^ építi" i 6$1 A gépek szerepe óriási a termelésben. A munkahelyi gépek, vagy éppen gépláncok szervező ereje az építőipar­ban különösen jelentős. Ott, azokon a munkahelyeken, ahol a termék helyhez kö­pött, ahöl a szakosított ter­melőszövetkezetek folyama­tos munkájának biztosítása nagy munkát, folyamatos újraszervezést igényel. Növekvő gépesítés Az V. ötéves terv egyik fő célkitűzése az ÉÁÉV-nél a műszaki fejlesztés és ezen belül a gépesítés fokozása. Ez tűnik ki azokból a szá­mokból is, amelyeket egye­bek mellett Sárossi István, az Eszakmagyarországi Álla­mi Építőipari Vállalat gépé­szeti osztályának vezetője is­mertetett velem. — Az ez évi gépesítés, gép- beszerzés nem új „hullám”. Első „lépésként” úgy tűnt, hogy a tervidőszak végéig 180 millió forintot költ a vál­lalat gépesítésre. Tudott do­log azonban, hogy ezen a lehetőségen kívül az Állami Tervbizoltság, illetve a Mi­nisztertanács további 4 milli­árd forintot biztosit az ága­zat fejlesztésére. Így ebből a pénzből pályázat útján újabb 50 millió forintot kértünk és kaptunk. Erre azért is szük­ségünk volt. mert a vállalati fejlesztési alap és az amor­tizáció nem elegendő az ön­erőből történő fejlesztéshez. A növekvő gépvásárlások, beszerzések növelik az épí­tési kapacitást és csökkenő létszám mellett is biztosít­hatják a nagyobb termelési feladatok teljesítését. Ezt in­dokolja az is, hogy a távlati célkitűzéseknek megfelelően a megye építési feladata 1980-ig 20 milliárddal maga­sabb összegű, mint az elmúlt ötéves tervidőszakban. Néhány szempont — Az építőipari kapacitá­sunknak közel 80 százaléka egyedi nagyberuházás. Nem kell hangsúlyozni, hogy mi­lyen fontos ezeknél a határ­idők tartása. S a határidők tartásában nagy szerepük van a megfelelően kiválasztott gépeknek. Gondolok itt töb­bek között a többcélú gépek vásárlására, mint amilyen például az egyetemes kotró, vagy épp a gépparkunk ho- mogenizálására. Azaz arra a törekvésre, hogy az „ezerar­cú” géppark mind kevesebb típusú gépből álljon. Ez az egységesítés könnyebbé teszi, teheti az alkatrészellátást, a raktározást és ezeken keresz­tül a javítást is. Végső soron így a nagy értékű építőipari gépek kihasználásának foko­zása érhető el. Néhány meggondolás, amely segít a gépbeszerzések ho­gyanjában. miértjében eliga­zodni. Ezek játszottak közre az elmúlt évi, közel 28 millió forint értékű gépbeszerzés­ben is. Amikor Pociéin kot­rókat vásároltak, vagy ami­kor sorra megteremtették a gépláncok alkalmazásának feltételeit. Ez játszik szerepet abban is, amikor gépi oldal­ról felkészülnek a könnyű- szerkezetes program alkal­mazására. Gépgazdálkodás? Á gépészeti osztály felada­ta közé tartozik a gépjavítás és gépgazdálkodás. A tmk- munkát nehezíti az, hogy sok százra tehető a géptípusok száma, nehézkes az alkat­részellátás és nem könnyű a készletnormák megállapí­tása sem. Ez utóbbi megol­dására — minimax készlet­normák — már tettek lépé­seket. Mint ahogy a gépek javí­tásának meggyorsítását biz­tosítja majd, a kidolgozás alatt álló hálós program, amelyen az ÉGSZI munkál­kodik. Ez a korszerű progra­mozási mód olyan géptípusra vonatkozik, olyan géptípus javításának megoldását tar­talmazza, amelynek elemzé­séből számos fontos követ­keztetés vonható le más gé­pek javítására is. A szervezés 1972 óta súlyo­zott témakör. De még ma sem mindenütt tartják fon­tosnak. Sok vállalat elkészít­teti, vagy önmaga csinálja meg a szervezési terveket, de a végrehajtás még a tervezés­nél is halványabbra sikerül. Az ÉÁÉV gépészeti osztályá­Mit jelent a szövetkezeti önkormányzat, mi a szövet­kezeti demokrácia, milyen legyen a mozgalmi tevé­kenység az ipari szövetkeze­tekben. Ehhez hasonló kérdé­sekre vártak és várnak vá­laszt az ország 900 ipari szö­vetkezetében. Eddig példa nélkül álló szövetkezetpoliti­kai vetélkedőre került sor. Az első fordulójamost ért véget. Az ország összes ipá­nál lépésről lépésié tért hó­dit a szervezés, a nyilvántar­tások vezetésétől a készlet­normák megállapításán át, a •gépjavításokig. Megtakarítható... A jelenlegi gépgazdálko- dás, ami inkább gépkölcsön­zésnek nevezhető, nem a leg­szerencsésebb megoldás. Nem ösztönzi eléggé az építésve­zetőségeket, vagy a főépítés- vezetőségeket a gépek jó ki­használására, és a géptípu­sok célszerű megválasztásá­ra. Hisz a gépköltséget gya­korlatilag „közös zsebből” fizetik, még akkor is, ha az építésvezetőség önköltségét növeli. A munkahelyi szervezett­ség fokozásával, a termelési programozás finomításával ás az információcserék javításá­val, a gépköltség számottevő csökkentése érhető el. Meg­takarítás: energiában, üzem­anyagban, a gépkezelők bé­rében. a gépszállításokban és szerelésekben, de bosszúság­ban, idegességben is. Hiába ugyanis a kiváló gép (például az év elején beszer­zett 3 japán KATÓ daru, amely rendkívül gyorsan üzembe helyezhető és kis helyigényű), ha a vállalati összmunka egészében szerve­zési problémák jelentkeznek. Pedig csak annyit kellene tenni —, ahogy Sárossi Ist­ván más témáról beszélget­ve mondta —, hogy minden­ki csupán a saját feladatát végezze el. Ez több is és kevesebb is a munkaköri leírásokban foglaltaknál. De a munkahe­lyek helyes, szükségszerű gé­pesítése és a gépek célszerű felhasználása a vállalat min­den osztályának, illetve ter­melőegységének közös érde­ke. A vállalaton kívül, pedig népgazdasági érdekként is jelentkezik. ri szövetkezetében megren­dezték a helyi vetélkedőket, amelyeken 150 ezren vettek részt. Megkezdődött a már­cius végéig tartó második forduló. Az országos elődön­tőket júniusban Budapesten, Debrecenben, Győrött, Mis­kolcon, Pécsett, Szegeden és Székesfehérváron tartják. Az országos döntőt november első felében rendezik meg. Buciiért Miklós Mit jelent a szövetkezeti önkormányzat?

Next

/
Thumbnails
Contents