Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

1 * ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 —----------------------———■———■. 1978. február 11., szombat V eszélyben a grafikai biennále! Képzőm űvészeink számvetése Kiállítások és kiállítóhelyek Hiányzó szerződések Kálvária Most látható a premiermozikban Larisza Scpityko szovjet rendező filmje, a Kálvária, amely 1942-ben játszódik Belo­russziában és németek fogságába esett partizánok drámáját eleveníti meg rendkívül izgalmasan, érdekesen. A partizán­filmek, az izgalmas filmek kedvelői bizonyára érdeklődő örömmel fogadják. Zenei matiné Ami a szülőkre hárul Izgalmas, feszült hangulatú volt a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége Eszak-ma- gyarországi területi Szerveze­tének minapi ülése, amely gyakorlatilag az éves szám­vetést szolgálta. A szövetség tagjai és a meghívott vendé­geié sokrétűen, helyenként szenvedélyesen vitattak meg a titkári beszámolón és az idei munkaterven messze túl­menően a szervezeti élet idő­szerű teendőit, s főleg a kép­zőművészet és a nagyközön­ség kapcsolatát érintő gondo­kat. A beszámoló precíz volt. Számot adott a taglétszám alakulásáról, az elmúlt év ki­állításairól. Es jtt mindjárt érdemes megállni, megszakí­tani a kronológiai rendet. Ez a gondolatkör volt ugyanis egyike a legtöbb vitát kiváltó kérdéseknek. A három északi megyét érintő területen egy év alatt 318 kiállítást Rendez­tek, abból Borsodban 166-ot. (Ebben a számban nincsenek benne a különböző üzemi, egyéb kisebb nyilvánosságú, többségben nem is engedélye­zett amatőr bemutatók.) Szük­ségtelen ma újra számba ven­ni az országos jellegű kiállí­tásokat, a beszámoló igen önkritikusan elemezte azok eredményeit, illetve tanulsá­gait.- Már a beszámolóban is elhangzott, hogy számszerűleg igen sok a kiállitás, noha az 1976-os évhez képest már ke­vesebbet rendeztek, (önma­guk szabta feladat volt a mennyiség csökkentése a mi­nőség javára!) A hozzászólá­sok során többen vitatták, vajon valóban sok-e a kiállí­tások száma, mihez lehet azt viszonyítani, s vajon a kul­turális miniszter minapi meg­állapítása — a Parlamentben tartott nemzetközi sajtótájé­koztatón hangzott el, s a te­levízió is közvetítette — a kiállítások számáról, azok mennyiségi növekedésének hátrányairól, milyen jelada­tokat ró a. területi szervezet­re. Alighanem alapvetően igaz Czinke Ferenc megállapítása, hogy nem a kiállítások szá­mát, hanem azok szellemi hasznát kell növelni. A sokrétű vitában pro és kontra megnyilatkozások hangzottak el a kiállítások számszerűségével kapcsolat­ban. Többen — meglehetősen mereven — az amatőrök ki­állítási lehetőségeivel vitáz­tak. Ebben a kérdésben erő­sen megoszlottak a vélemé­nyek, végül is a vonatkozó jogszabályok és az amatőrök személyre menő differenciá­lásának — tanácsi jogkör behatárolta — szükségessége került az eszmecsere előte­rébe. & igen fontos gondolatkör volt a megjelelő kiállítóhe­lyek biztosítása. Ésszerűnek mutatkozik az a javaslat, hogy legyen minden megyé­nek pontos katasztere a te­rületén levő kiállításra alkal­mas helyiségekről, azoknak szükséges adataival, s az ott működő népművelőkről is le­gyen tájékozódás. Ezek bir­tokában ugyanis jobban meg lehet tervezni, hová, milyen kiállítás vihető, milyen kö­zönségre lehet számítani, il­letve az adott közönséghez, milyen tárlat kívánkozik. Vagy fordítva:, az adott tár­lathoz milyen módszerrel kell közönséget szervezni. így in­kább elkerülhetők olyan kí­nos esetek, amelyekről vidéki tárlatok látogatói meggyő­ződhettek. s amelyek valóban csak a kiállítások számszerű­ségét növelik, de szellemi hasznuk igen kevés, sokszor alaposan vitatható. Túl ezen:. egyaránt veszélyeztetik a ki­állított műveket, meg a tár­latnak, mint művészeti-köz­művelődési fogalomnak és organizációnak a szerepét, helyenként akár fordított ha­tást is válthatnak ki, mint kívánatos lenne. A kiállítóhelyek gondjai között kiemelten kéll szólni a Miskolci Galéria állapotá­ról. Ismeretes, hogy 1976. áp­rilisa óta az intézmény épü­lete használhatatlan, a kiál­lításokat vendéghelyen, a Kos­suth Művelődési Ház nagy­termében rendezik, Ez alkal­matlan, a hajdan nagy hírű kiállítást, hovatovább degra­dálhatja. Erről a közelítő ve­szélyről korábban már több­ször írtunk, s most a hazai képzőművészeti élet legille­tékesebb vezetői sajnálatosan alátámasztották aggodalma­inkat: amennyiben 1979. de­cember 3-ig, a X. országos grafikai biennále nyitásáig nem készül el a Miskolci Ga­léria épületének helyreállítá­sa, úgy megfosztják a várost ettől a rangos képzőművé­szeti eseménytől, a kezdemé­nyező megyéből és városból elviszik a biennálét oda, ahol biztosítani tudják a rendezés követelményeit. Ez Miskolc kulturális életében rettentő törést jelentene! Hihetőleg a város illetékes vezetői tesz­nek annak érdekében, hogy erre ne kerülhessen sor, s szor­galmazzák a Galéria rekonst­rukciójának mielőbbi elkez­dését és elvégzését. Ezt re­méli a képzőművészek testü­leté is. ® A tanácskozás részletesen foglalkozott az elmúlt évi képzőművészeti világhét ese­ményeivel, s az idei világhét terveivel. Az idei világhét az utca művészete jegyében szerveződik. S ebből máris adódik a feladat, ami Mis­kolcon különösen hangsúlyos: a városkép, az épületek, épü­letegyüttesek, a köztéri és murális képzőművészeti alko­tások, nem utolsósorban a parkok, zöldsávok, kerfcművé- szeti létesítmények összhang­jának jobb megteremtése. • Nem kevéssé fontos kér­dések az eszmecseréből: üze­mi kapcsolatok, vásárlások, szocialista szerződések, kül­földi cserekapcsolatok, a mű­vészek megbecsülése, szociá­lis helyzete, a művészek po­litikai továbbképzése. Mind­megannyi külön is izgató, és közvetve nagy tömegek mű­vészi éleményeire, ízlésének alakulására ható, tehát a közművelődéssel kapcsolatos kérdés. De csak egyet eme­lünk most ki közülük: a szo­cialista szerződésekből Bor­sodban — szemben a másik két megyével — a biztató ígéreteken túl semmi sem történt, semmi sem realizáló­dott, évek óta stagnálás, sőt régebbi időszakokhoz képest visszalépés tapasztalható. (Mintha csak a közművelő­dési párthatározat, majd a törvény szelleméből ennek szorgalmazása nem következ­nék !) A zsűrizés gondja váltott ki még érdemi vitát' a múlt esztendő eseményeiből, s akadt még ezen kívül néhány téma, amely természetszerűen „átfolyik” az . idei esztendő munkatervébe. 1978-ban is a közművelődés segítése, az üzemi kapcsolatok erősítése áll a szervezet munkájának előterében. Igen részletes programot dolgoztak ki a már említett világhét megrende­zésére, a szakkörök segítésé­re, a továbképzésre, a to­vábbképző jellegű eszmecse­rékre, a művészeti élet és a közélet gyümölcsöző kapcso­latára, valamint a minden­napi gyakorlati teendőkre. Természetesen készen áll a kiállítási tervek vázlata is. Benedek Miklós A belvárosi új lakótelep la­kóinak egymáshoz közelíté­sét, a lakóközösségi élet elő­segítését is kívánja szolgálni az a zenei matiné, amit va­sárnap, február 12-én dél­előtt 11 órai kezdettel ren­deznek Miskolcon, a belvárosi 11. sz. Általános Iskola (Dan- kó Pista utca 11.) aulájában. A hangversenyen a Miskolci A napokban dr. Veres La­jos tanácselnök-helyettes adta át a nagyközönségnek a vá­rosi könyvtár olvasótermében létrehozott fonotékát. A kazincbarcikai hangtár­ban, amelynek születésénél dr. Benkő Csabáné könyvtáros, valamint Kurucz Péter tech­nikus, a Megyei Könyvtár ze­nei részlegének dolgozói is bábáskodtak 380-féle, össze­sen 555 darab lemez (ezek 75 százaléka komolyzene, 10 szá­zaléka nyelvlecke, 9 százaléka irodalmi mű, 6 százaléka pe­Bartók Kórus — vezényel Reményi János — és a Zene- művészeti Főiskola miskolci tagozatának zenekara — kon­certmester Gál Károly — működik közre, s a műsorban J. S. Bach III. és IV. Bran­denburgi versenye, valamint Gesualdo, Weelkes, Marenzio, Monteverdi és Kodály Zoltán művei hallhatók. dig dzsessz, népzene, illetve mozgalmi dal) áll a zenera­jongók rendelkezésére. He­tente két alkalommal (ked­den és csütörtökön délután) négy közvetlen program kö­zött válogathatnak, nyolc le­hallgató helyen a zenekedve­lők. A hangtár ünnepélyes megnyitása után, az érdeklő­dők Beethoven, Mozart, Ko­dály, illetve Strauss-műveket hallgathattak meg •— tetszés Ú gy adódott, hogy az el­múlt hónapokban több­ször is összehozott a sors szülői munkaközösségi aktívákkal. Olyan anyukák­kal és apukákkal, akik gyer­mekük osztályában, iskolájá­ban a szülők bizalmából se­gítik egyrészt a pedagógusok munkáját, másrészt, ha erre szükség van, a szülők — a megválasztok — nevelési szemléletének formálását. A szülői munkaközösségek sze­repéről, helyéről az oktató- nevelő munkában, az iskola életeben, az iskola előtt álló feladatok megvalósításában igencsak sok szó esik már évek óta, ami elsősorban az­zal függ össze, hogy megvál­toztak azok az elvárások, amelyeket a szülői munka- közöségekkel szemben támaszt oktatáspolitikánk. Kétségte­len, és erre szükség is van, hogy a legközvetlenebbül a manuális, gyakorlati segítsé­get veszik igénybe a pedagó­gusok. Mindez érthető és ter­mészetes, hiszen a szülők se­gítségével, sokszor minimális időráfordítással lényegesen lehet gazdagítani a tanítást segítő eszköztárat, anélkül, hogy ez anyagi megterhelést jelentene. Vagy vegyük pél­dául, hiszen ennek idejét él­jük, a farsangi iskolai mulat­ságokat. Nyilvánvaló, hogy jól jön, sőt szükségeltetik is, ha néhány szülő veszi a fá­radtságot, és besegít a ren­dezésben, a büfé működteté­sében. Vagy, ami ennél már lényegesen többet jelent, van­nak vállalkozók, a napközis felügyelet biztosítására, ak­kor, amikor a tantestület va­lamennyi tagját érinti egy- egy tantestületi értekezlet, továbbképzés, s amikor a napközire igényt tartó és jo­gosult gyerekek felügyeleté­nek biztosítását az iskolának azért minden körülmények között meg kell oldania. De hát ezek a feladatok azért végeredményben csak egy s talán nem is a legje­lentősebb részét jelentik an­nak a feladatkörnek, amelyet a szülői munkaközösségekkel szemben támasztunk. A két­ségtelenül még mindig hasz­nos, sőt szükséges gyakorlati segítség mellett ma már mindinkább egyre növeksze­nek azok a feladatok, elvárá­sok, amelyeket a nevelésben támaszt az iskola a szülőkkel szemben. A szülői munkakö­zösségi munkatervekben a legtöbb helyen az első felada­tok között szerepel a tankö­telezettségi törvény végre­hajtásának segítése, azaz min­den szülőre kiterjedően an­nak a felelőssége, hogy a gyermekek járjanak az isko­lába. Igaz, elsősorban a pe­dagógusok azok, akik hiva­tásuknál fogva tesznek meg mindent azért, hogy vala­mennyi iskolaköteles tanuló részt vegyen a mindennapi tanításban. De az is nyilván-, való, hogy a pedagógus, még akkor is, ha egy tantestület áll mögötte, önmagában nem minden esetben tud hatéko­nyan eljárni a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek szüleivel szemben. Szüksége van arra, hogy a szülői mun­kaközösség is megpróbálja meggyőzni —, s ha kell akkor a munkahelyek és a törvény szi­gorát is felhasználva — azo­kat, akik elmulasztják gyer­mekük rendszeres iskolába járatásának törvényben is Yögzílett kötelességét. Mert bármilyen szomorú is, az elmúlt években növeke­dett az iskolai mulasztások száma, s ezen belül meglehe­tősen magas az igazolatlan mulasztások száma is. Ha most hozzátesszük, hogy a szülőknek joguk van három napos hiányzást igazolni, s minden bizonnyal az ilyen igazolt órák között is jelentős a nem indokolt mulasztás, akkor még élesebben vetődik fel a hiányzások problémája. S talán ezért nem felesleges ismételten hangsúlyozni, hogy a szülői munkaközösségekre mindenekelőtt a tankötele­zettségi törvény végrehajtá­sának segítése hárul. S ez, úgy érezzük, ebben egyetér­tenek velünk, jelentőségében nagyobb mint az oktatási fel­tételek megteremtésében nyújtott segítség. Minderről talán azért érde­mes szólni, mert a már em­legetett találkozásokon és be­szélgetéseken jó néhány jó szándékú, segíteni kész szülő fogalmazott úgy, hogy nem érzi eléggé a nevelésben igé­nyelt segítséget. S a tapasz­talatok ■ is azt mutatják, hogy a szülői munkaközösségek ezen feladatai sokkal általá­nosabban fogalmazódnak meg a munkatervekben, mint az igényelt gyakorlati segítség. Éppen ezért tartjuk jó kez­deményezésnek azt, ami né­hány iskolában már beveze­tésre került, hogy a szülői munkaközösség vezetőinek is biztosítanak fogadóórákat. Így közvetlenebbül nyílik le­hetőség arra, hogy tájékozód­janak azokról a gondokról, problémákról, amelyek a szü­lőket érintik. S az így össze­gyűjtött tapasztalatok minden bizonnyal s ötszörözöd hatnak, s hatékonyabbá tehetik az is­kolának nyújtott szülői segít­séget. Elvben tisztázottak a szülői munkaközösségek feladatai. A gyakorlatban azonban még meglehetősen egyoldalú ez a segítség. Olykor mintha az iskola vezetése is félne attól, hogy a nevelőmunkában bát­rabban támaszkodjon a kol­lektíva erejére. S ez így van akkor is, ha a különböző megfogalmazásokban, a rög­zített munkatervekben elvi­leg megfogalmazzák ezt az igényt. Ma még ugyanis el­sősorban az iskola fogalmaz­za meg a munkaközösségek munkatervét. Készen kapott, s olykor bizony eléggé meg nem ismert munkaterveket hagynak jóvá a szülők fó­rumai. E z odáig rendben van, hogy nyilvánválóan az iskola vezetése tudja, ismeri a tanévben adódó fel­adatokat, célkitűzéseket. De a .munkatervnek végül is kol­lektív bölcsesség alapján kéll elkészülnie. Legalábbis kelle­ne. Hiszen így válhat valóban saját munkatervvé! S ennek, bár formálisnak tűnhet, fel­tétele az is, hogy a szülői munkaközösségek vezetőit, a választmányt valóban válasz­szák. Az iskola javaslata alapjpn. Ma még azonban itt az esetek nagy többségében, sőt döntő többségében ez a nem formális demokratizmus is csorbát szenved. Csutorás Annamária szerint — lemezről. bagi Küldeményét távollétében is megkaphatja, lia postai meghataimazást ód! Felhívás! Értesítjük a lakosságot, hogy csatlakozóvezeték és a lakáson belüli gázvezeték kiépítését, gázvezetékek bővítését, gázkészülékek felszerelését és cseréjét 1978. március 31-ig rendeljék meg a TIGÁZ Miskolci üzemegységénél (Miskolc. József Attila u. 20.) Az 1978. március 31. után érkező megrendeléseket csak 1979. évre tudjuk ütemezni. TIGAZ MISKOLCI ÜZEMEGYSÉGE Fonotéka Kazincbarcikán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents