Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
1978. február 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Í lO jjj |||j A VILÁGTÖRTÉNELEM egyetlen eseményének sem voltak olyan mély, hosszú távún liaio követKezményei az emberiség számára, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. Öntudatra ébresztette a gyarmati népeket, segítette őket abban, hogy hatékony győzelmeket érjenek el az imperialista elnyomás alóli felszabadulásért vívott harcukban. V. 1. Lenin már 1919-ben megírta: „Kelet népeinek íel- szaoadulása most gyakorlatilag teljesen megvalósítható”. A második világháború után a fasizmus felett aratott győzelmet követően több mint Kétmilliárd ember rázta le a gyarmatosítás igáját, vívta ki hazája függetlenségét. A nemzeti felszabadító mozgalom immár a világforradalmi folyamat egyiit fő áramlata. Amíg 1945-ben az ENSZ-ben 11 állam képviselte Ázsiát és Afrikát, ma már számuk mintegy 80, s további 25 latin-amerikai állam képviseli az amerikai kontinenst. A fejlődő országokban, a harmadik világban található meg a föld nyersanyagkincseinek és energiatartalékainak többsége, mégis ezek a legszegényebbek. Az egy főre eső évi nemzeti jövedelmük átlagban 150 dollár, ugyanakkor évente 40 milliárd dollárt fordítanak fegyverkezésre. A politikai függetlenség megszerzése után a harc erőteljesen a gazdasági síkra terelődött ezen országokban. A mozgalmak ma lényegében a nem egyenjogú kapcsolatok ellen irányulnak, alapkérdésük a gazdasági függetlenségért folytatott harc. Társadalmi bázisuk a kis létszámú, de egyre erősödő munkásság, valamint a nagy létszámú parasztság. Szerepet játszanak a forradalmi demokraták és a nemzeti burzsoázia. Egyre erősödik az osztályelkülönülés folyamata, az osztályharc. Az eddigi győzelem további jelentős ösztönzést jelent az afrikai népeknek a fajüldöző dél-afrikai és rhodésiai rezsimek elleni harcban. Rendkívül fontos, hogy sok felszabadult ország elveti a fejlődés kapitalista útjait, és a kizsákmányolástól mentes társadalom felépítésére törekszik, a szocializmus felé orientálódik, irányul. Különösen erősödnek a haladó tendenciák a szocialista orientációjú arab-afrikai és ázsiai országokban —, ha nemegyszer ellentmondásosan is. Aktívan küzdenek azért, hogy igazságos gazdasági rend jusson érvényre a nemzetközi kapcsolatokban. Függetlenségük megszilárdítására, a gazdasági-műszaki és kulturális haladás meggyorsítására törekszenek. Mindinkább tért hódítanak azok a demokratikus és forradalmi erők, amelyek következetesen antiimperialisla álláspontot foglalnak el és radikális társadalmi változásokat akarnak. Növekvő energiával védelmezik politikai és gazdasági jogaikat. Aktivizálódik külpolitikájuk is. Erősödik felismerésük, hogy összefogás, egyeztetett fellépés nélkül képtelenek szembeszállni a belső és külső reakció nyomásával. Új mozzanat, hogy jó néhány, a szocialista orientációt választó felszabadult országnak a vezetői forradalmi élcsapat-pártok megalakításán fáradoznak, állást foglalnak a kommunista mozgalommal való együttműködés mellett. Harci céljuk növekvő mértékben az imperialista gyarmatosítás egésze ellen irányul és létrehozzák a szocializmushoz vezető átmenet feltételeit. A szocialista orientációjú országokban progresszív változások mentek végbe. A változás fő iránya, hogy az ipari fejlődés súlypontja áthelyeződött- az állami szektorra, a feudális földbirtokok felszámolása, korlátozása megkezdődött, a külföldi vállalatokat államosítják, s egyre több saját szakembert képeznek ki. Útjuk nem könnyű. A gazdasági alap létrehozása kitartó munkát igényel. Elkerülhetetlenek a kizsákmányoló elemek és azok külföldi támogatóival vívott heves összecsapások. Ezek időnként éles kitérőket idéznek elő a fiatal államok politikájában, sőt olykor átmenetileg visszafelé fordítják fejlődésük irányát. A fejlődés fő iránya azonban vitathatatlan: a nemzeti függetlenség megszilárdítása, a kizsákmányolástól és elnyomástól mentes társadalmi rend végső győzelme. Az eredmények nem csekélyek, látnunk kell azonban a negatív mozzanatokat is. A felszabadult fiatal államok meglehetősen differenciálódtak, mégpedig szocialista orientációjú, burzsoá tendenciájú és reakciós hatalmú országokra. Viszonylag új keletű, bonyolult fényező, hogy egyes fejlődő országokban a hirtelen megnövekedett olajjövedelmek megszilárdították a burzsoá és helyi vezető rétegek pozícióit. Más országokban az állami szektort felhasználva jött létre a burzsoáziának egy új élösdi rétege. Az imperialisták fokozatosan támaszkodnak ezen országok uralkodó osztályaira, az ilyen államok regionális, térségi befolyására. Differenciálódás tapasztalható a tekintetben is, hogy egyes olajexportőr országok bevételüket hasznosítják a gazdasági erőforrásaik továbbfejlesztésére, hitelek nyújtására, részvények vásárlására, míg a fűtő- és nyersanyaggal nem, vagy alig rendelkező államok adóssága megnövekszik. Nem kis problémát okoz a demográfiai, népességi robbanás sem, amit a meghirdetett „zöldforradalom” sem tud ellensúlyozni. Az imperialisták az újra- gyarmatosítás eszközeivel megpróbálják befolyásolni az éleződő társadalmi küzdelmet. Ha szükségesnek vélik, a nyílt fegyveres intervenciótól sem riadnak vissza, bár egykönnyen ilyenre nem szánják rá magukat, az utolsó nagyszabású akció, az USA háborúja Vietnam ellen, mérséklőleg hat rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy az imperialisták megbékéltek volna a fejlődés, a haladás pozitív irányával. Pozícióik gyakran még ma is igen szilárdak, s hajlandók mindent megtenni, hogy azt meg is tartsák, vagy megszilárdítsák és kiszélesítsék. AZ IMPERIALIZMUS nem nyugodott bele világuralmi szerepének elvesztésébe, arra számít, hogy a neokolonializ- mus, az újragyarmatosítás segítségével folytathatja ezen országok kizsákmányolását, politikai és gazdasági életük ellenőrzését. A nemzetközi imperializmus lassítani próbálja a haladás folyamatát, erre mutat a közel-keleti helyzet, a feszültség' mesterséges fenntartása, a dél-afrikai események, az etiópiai— Szomáliái konfliktus. Aktivizálódnak az imperialisták, céljuk, hogy a fejlődő országokat a kapitalista világ- xendszer részeként, tartalékaként tartsák befolyásuk alatt, ugyanis a társadalmi rendszer azonosságának a talaján, könnyebben megtalálják az utat az imperialista igények rendezéséhez. Bővíteni szeretnék piacaikat, nyersanyag- és energiaszükségleteik kielégítését. Politikai vereségüket pedig úgy akarják helyrehozni, hogy megpróbálják csökkenteni a szocialista országok vonzerejét. (Folytatjuk) Dr. Uray Miklós i „Büféül” és a lienk Az én üzememben... — mondotta és ismételte beszélgetésünkkor sokszor többféle vonatkozásban egy közepes nagyságú gyáregység első számú vezetője. Ezt a kifejezést először nem éreztem furcsának, rosszízűnek, természetesnek vettem. Sok mindenről beszélgettünk. Tervteljesítés, szervezési» problé- mák, csupa olyan dologról, amely mindennapi munkája, gondja egy gazdasági vezetőnek- De minduntalan visszatértek a „nálam”, az „én üzememben”, s hasonló formulák. Nem volt kétséges előttem, hogy ez a vezető szívvel-lélekkel dolgozik a vállalatáért, üzeméért. Viszont később az is nyilvánvalóvá vált, hogy a beszélgetésünkkor használt fordulatok, kifejezések bizonyos mértékben tükrözik a munkahelyén alkalmazott irányítási, vezetési gyakorlatot. A felső szintű irányító szervek, végső soron a szocialista állam által kinevezett vezető a munkáshatalom megbízottja. A mi viszonyaink között a dolgozók nemcsak alkalmazottai, hanem tulajdonosai is az üzemnek, a vállalatnak, a kinevezett vezető a dolgozók közösségének is felelősséggel tartozik. A termelő és gazdálkodó folyamatokban létező alá- és föléx-endeltségi viszonyok természetesek, de a vezetők és a vezetésük alatt álló dolgozó kollektívák egyenrangú partnerek is. Az üzemi, munkahelyi demokrácia fejlesztéséért folyó munka politikai irányítói, felelősei a pártszervezetek. A szakszervezetek a pártszervezetek segítőiként kaptak megbízást az üzemi demokrácia fórumainak rendeltetésszerű működtetésére. Az üzemi demokrácia nemcsak a gazdálkodás és a termelés eszköze, s nemcsak vezetési módszer, hanem a munkásosztály, a dolgozók részvétele a hatalom gyakorlásában. Ez a tulajdonosi részvétel nehezen valósulhat meg ott, ahol az „én üzemeixi” szemlélete és módszere a gyakorlat, s ahol az üzemi demokrácia fórumai — a kezdeti lépéseket megtéve — még formálisan működnek. S formálisabb a dolgozók „tulajdonosi tudata” is. Az üzemi demokrácia a jogok és a kötelességek egységére épül. A' tulajdonosi hatalom gyakorlása nagy felelősséggel jár, s azt a követelményt állítja' a dolgozó kollektívák elé, hogy fokozottabban sajátítsák el a vezetésben, való eredményes ' részvételhez, véleménynyilvánításhoz szükséges szakértelmet. Csak a vezetők egyszemélyi felelősségének és a dolgozók érdemi x-észvételének összhangja teremti meg az „enyém” és a t „mienk” szerves egységét. (Petra) Más ez a vidék, fenn északon A megyeszékhelyen nyoma sincs a télnek, de a Göinör— Szepesi-karszthegység tájait fehér hólepel takarja. Szín és Perkupa között, félúton, az erdő borította domb aljában fatelep búvik meg. Tehergépkocsi kanyarodik be, platója recseg-ropog a kitermelt fa súlya alatt. Több ezernyi köbméter fa. A feldolgozás után deszka, parketta, szerszámnyél lesz az erdő kincséből. Kevés ember dolgozik a telepen, szinte elvesznek a fahalmok között. Mindannyiuk kenyerét az erdő adja. Nevüket nem kérdeztük; életük, sorsuk izgalmasabb, beszédesebb, kifejezőbb. * A RAKODÖKEZELÖ: Zömök, halk szavú, udvarias. Huszonkét éve van a faiparban. — Tanfolyamokat végez- tem, amíg eljutottam idáig — mondja. — Olyan vagyok, mint boltban a boltvezető; mindenért felelek. A felesége itt adminisztrátor. Komjátiban, saját lakásban laknak, két gyermekük van. — Szórakozás? — A televízió, a rádió, újságok, Van egy 250 kötetes kiskönyvtáram, Horgászok, kirándulok a családdal. Színházba jó, ha évente eljutunk. — Elmenne innen máshová? — Csak hasonlóan csendes helyre. Városba sohasem vágyódtam. A FAESZTERGÁLYOS: Mindössze fél éve dolgozik a fatelepen. Azt mondja; elég volt húsz év a sütőiparból. — Kevesebb a bejárás, itt többet is keresek — indokolja a melegítő felsőt, sisapkát viselő férfi. Faesztergályán kalapács-, fejsze-, ásó-, csákány nyelet készít. Délelőtti és délutáni műszakba jár. A felesége az erdészetnél pénztáros. — Elégedettek vagyunk a sorsunkkal — magyarázza kimért nyugodtsággal. — összkomfortos lakásunk van Színben. Két kislányunkat szépen öltöztetjük, A nagyobbik már döntött; óvónő akar lenni. A GÉPKOCSIVEZETŐ: Nyúlánk, mosolygós fiatalember, két gyermek apja. Gépkocsijával egyszeribe féltucatnyi köbméter fát fuvaroz be a 23 kilométeri'e levő Mile-völgybőL — Hogy a négyezerötszázat megkeressem, naponta négyet, ötöt kellene fordulnom. De hogyan, amikor lusták a rakodók. És bosszankodik. Reggeltől estig tart a műszakja. Télen 270, nyáron 340 órát is dolgozik havonta. Mire hazaér, csak kedvenc nyulainak ellátására, faapri- tásra futja az idejéből, az erejéből. — Miért 1csinálom mégis már tizenkét éve? — kérdez tússzá. — Egyrészt, mert errefelé nincs jobb munkalehetőség. Ami ennél is fontosabb; naponta hazautazhatom Szögligetre. A KOVÁCS: Tíz évig volt bányász, majd tsz-ben, gyárban kereste a kenyerét. A rokkantság már az erdészetnél érte; fuvarozás közben eltört a lába. — Egyedül dolgozom, csak akkor kapok segítséget, ha szorít a munka — magyarázza a 48 éves, szögligeti mester. — Kilenc szekér karbantartása. kilenc pár ló vasalása, szánkók, közelítő kerékpárok, szerszámok készítése, javítása tartozik rám. A pénze nem sok; 13 forint 60 fillér az órabére. A házát kölcsönre építette. Alégy gyereket ■ nevelt fel, kelten már családot alapítottak. I — Innen m egy majd nyugdíjba? — kérdezem a hajdani zsellér szülők utódját. — Szeretnék... Itt jól megvagyok, megbecsülnek. A RAKODÖ: Barna bőrű, erős felépítésű, középkorú ember. Negyedmagával 50— 60 köbméter tűzifát, rönkfát mozgat, emel meg műszakonként. — A munka sok, a pénz lúszont kevés — kesereg kihajolva a vasúti kocsiból. — Mostanában a kétezret is alig visszük haza. Tizennyolc évesen nősült, A hét gyerekéből ötöt már kiházasított, férjhez adott. Ahogy említi; OTP-s lakása van Színben. — Itthagynám-e ezt az életet? — ízlelgeti a kérdést, maga elé tűnődve. Legyint. — Jó nekem ez már... * Más ez a vidék errefelé, fenn, az északi vidéken. Hegyesebb, hidegebb, ridegebb. Becskeházán hallottam; Edelényhez képest két hetet késik az időjárás. Tavasszal később ültetnek, vetnek, ősszel később takarítják be a termést Persze, csak az idegennek, a ritkán ide látogatónak szokatlan e táj. Mert az itt lakóknak, az idevalósiaknak ez a megszokott, ez a természetes. Olyanok ők, mint a körülményekhez alkalmazkodó, a sziklán is gyökeret eresztő fenyőfa. Keményen, szívósan, a maguk igénye szerint élik mindennapos életüket Kolaj László POSTÁNKBÓL Készáru-raktározás ózdon. Fotó; M, I. Fizetünk, de hideg a lakásunk... Mi, az Arany János utca 17. számú ház lakóinak nagy többsége sokat panaszkodunk azért, mert hidegek a lakásaink. Van olyan hét, hogy 2—3 napig szinte semmi fűtés nincs a szobákban, fürdőszobákban. Nem értjük milyen fűtési rendszerbe vagyunk bekapcsolva, mert, ha már sokat reklamálunk, úgy 1—2 napig langyos a radiátor, de utána ismét csak hideg. Berkes Jánosné Miskolc, Arany János u. 19. AMIK intézkedését várjuk! Több mint fél éve nem találunk. megoldást egy nagyon egyszerű ügyben. Minden illetékes szervhez fordultunk már, de intézkedés a mai napig sem történt, Arról van szó, hogy a Dankó Pista utca 19. számú tanácsi bérház házfelügyelője a szemétgyűjtő kukákat a Dankó Pista utca 21. számú szövetkezeti lakás előtt tárolja. A szövetkezeti lakások tulajdonosai részére biztosított szemétgyűjtőket az erre a célra fenntartott helyiségben tartják, s | csak az elszállítás reggelén rakja azt ki a házfelügyelő az utcára. Ugyanilyen helyiség a 19. számú bérházban is van, ennek ellenére a házfelügyelő még csak nem is a saját bérházuk elé, hanem rendszeresen a szomszédos, s mintegy 6 méterre levő szövetkezeti lakás ablakai előtt tárolja a szemétgyűjtő edényeket. Ez ügyben már kértük az Ingatlankezelő Vállalatot is, hogy utasítsa a házfelügyelőt a kukák benti, vagy a 19. számú ház előtti tárolására. Tanácstagi fogadónapon is szóvá tettük ezt, s intézkedést kértünk. A helyzet sajnos ma is változatlan, A ház lakói nevében: H. G. Miskolc, Dankó P. u. 21. Lehetne társadalmi munkában is Bár még a télben járunk,' rövidesen itt lesz a tavasz, amit mi nyugdíjasok, idősebb emberek bizony már nagyon nehezen várunk. A hideg időjárás, a jeges, csúszós utak miatt télen nehezen hagyjuk el lakásainkat, ezért érthető, hogy nagyon várjuk a kellemes tavaszi időt, amikor hosszabb időre is kimozdulhatunk otthonainkból, megpihenhetünk a bérházak körüli pai'kok padjain. Tudjuk, városunk sokat tesz azért, hogy szépen ápolt, gondozott parkok várják az embereket, de sajnos kevés. Nekünk, e város lakóinak is tennünk kell azért, hogy óvjuk, vigyázzuk ezeket a nem kis anyagi áldozattal létesített zöldterületeket. Magunkénak kell éreznünk, s akkor talán nem megyünk el szó nélkül a ípadot, parkot rongálok mellett. Bizonyára nem kevesen vállalnánk, társadalmi munkában is, a közvetlen környezetünkben levő parkban felügyeletet, sőt egy-egy alkalommal csoportosan facsemeték ültetését, gondozását. Nekünk, nyugdíjasoknak lenne is erre időnk és szívesen is foglalkoznánk ilyen munkával. K. György Miskolc, Győri kapu
