Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-28 / 50. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1976. február 23., kedd A képernyő előtt Nézőpo n t - N Vasárnap nyílt Sárospatakon: A reformkor festészete A Nézőpont című kulturális magazin januári, első jelentkezésekor szokatlanul élénk reflexiókat váltott ki. Jóllehet, az első kritikák az új tévés folyóirat nem egy vonását bírálták, többségben azonban meg is fogalmazták, mit tartanak szükségesnek a Nézőpont javításához. A minap látott második összeállítás arról tanúskodik, hogy a folyóirat még keresi kifejezési eszközeit, keresi a maga sajátos arculatát, ami ilyen rövid múltnál természetes is. Most öt témát gyűjtött csokorba a rendelkezésére álló hatvan percen belül, s az éppen a mi megyénket érintő monoki kastcly-prob lémát leszámítva, nagyjából azonos időt is szánt akár Huszárik Zoltánra, akár Már- quezre, vagy Gian Maria Volontäre. Valamivel több idő jutott talán egy meglehetősen régen lerágott, bár még sajnálatosan ma is időszerű témára, a környezetkultúránktól elválaszthatatlan ipari formakultúrára, s annak helyére életünkben. Sipos Tamás beszélgetése Huszárikkal érdekes volt, de kevés olyan új adalékkal szolgált, amiről a filmművészet iránt érdeklődők már ne olvastak, vagy hallottak volna. Igaz viszont, hogy, a Nézőpont talán náluk szélesebb tömegeknek készül. Viszont feltétlenül kívánatos lett volna több filmanyag, Huszárik szobájából nemcsak a művészi rendetlenség, hanem alkotások, vagy vázlatok bemutatása is. Sajátos próbálkozás a dél-amerikai író — Márquez — közvetett' bemutatása. Róbert László Volontéval készített tartalmas interjúját is érdemes lett volna a kitűnő olasz filmszínész filmjeinek néhány részletével gazdagítani. A monoki kastély problémája gondot jelent országosan, bár a riport nem haladta meg az egyéb magazin-összeállítások mélységét, nekünk, borsodiaknak igencsak el kell gondolkozni, miként lehetne a monoki gyermekek testnevelését biztosítani a pótolhatatlan műemlék tudatos rongálása, tönkretétele nélkül is. Ez a riport erre is intett. Igen jó, hogy akkor sugározta a televízió a Fábri Zoltán Magyarok című filmjének forgatásáról egy éven át készített riportot, amikor egyben még. figyelemfelhívásként is szolgálhatott. Sokszínű betekintést adott a filmkészítés műhelytitkaiba. A katonák című tévéjáték egyszer már szerepelt a programban, de műsorváltozás miatt csak most láthattuk szombat éjszakai adásban. Szerzője Jakob Reinhold Michael Lenz német író, Goethe kortársa, ifjúkori barátja, a Sturm und Drang eszmeáramlat jellegzetes képviselője, az új ember, az új világérzés, az új erkölcs mindenféle gátlójának elszánt támadója. 1776-ban írt A katonák című drámájában azt mutatja be, hogy a katonaság, a tiszti kiváltság, általában egyes emberek kiváltsága miként zülleszthcti le a társadalmat, bomlaszthatja a család erkölcsét, zúzhat szét emberi kötelékeket. Bódy Gábor rendezésében láttuk e dráma tévéjáték változatát, nagyszámú szereplőgárdával, balladisztikus töre- dezettségű előadásban, az alapmű koncepciójához való hűséges ragaszkodással. A tisztek kellően visszataszítók voltak (maszkjuk ezt túlzottan hangsúlyozta is!), a mondandó világosan állt előttünk, ám a játék nem ritkán meg-megcsikor- dulni érződött, a maga másfél órás időtartamával fárasztóvá vált. Sajnálatos tragikus párhuzam adódik a Nyúlkenyér című, vasárnap este sugárzott tévéfilmnél. A bányászok hősi helytállása, tragédiája fordította a figyelmet nemrégiben Tatabányára, a film pedig a felsőgallai bányászok másfajta, de ugyancsak hősi helytállásáról, tragédiájáról szól. A nyúlkenyér a bányából hazahozott, falatnyi kenyérdarabka, a madárlátta kenyér megfelelője. A Döme Piroska írta és Rémiás Gyula rendezte film a német megszállás ellen, a háború ellen küzdő kommunista bányászoknak, s a történet tenge-' lyében egy Klára nevű fiatal pártmunkásnak állít emléket, de sajnos fordulataiban sok a közhellyé koptatott, egyes epizódjai oktalanul elnyújtottak, a játék sodra egyenetlen, szerkezetileg széteső. A téma és a feldolgozás nem talált egymásra. A munkásmozgalom történetének e fontos időszaka, a bányászok 1944-es helytállása megérdemelte volna a fegyelmezettebb szerkezetű, gondosabb, művészileg igényesebb feldolgozást. , Benedek Miklós A miskolci Herman Ottó Múzeum Képtárának anyagából a reformkor festészetét érzékeltető kiállítás nyílt vasárnap, február 26-án délelőtt Sárospatakon, a Rá- kóczi-várban. A Sárospataki Képtár rendezésében nyílt kiállításon 59 reformkori kép szerepel a gazdag miskolci gyűjteményből. Ott látható többek között Barabás Miklós, Borsos József. Broczky Károly, Than Mór, Markó András, Markó Károly, Lat- kóczy Lajos és mások több műve. A nyitóünnepségen dr. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgató — többek között — Sárospataknak, illetve a helyi képtárnak az egyetemes művészeti életben, s azon belül a megye múzeumi és művészeti életében elfoglalt helyéről, szerepéről szólt, majd dr. Végvári Lajos művészettörténész, a Képzőművészeti Főiskola professzora tartott tárlatvezetést a mintegy 150 jelenlevő érdeklődőnek. \. Brandenburgi versenyek A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata és a Művészeti és Propaganda Iroda rendezésében két estén át hallgathatják az érdeklődők Bach Brandenburgi versenyek néven ismert műveit. Tegnap, február 27-én este 5 órai kezdettel a miskolci Győri kapui Szakközépiskolai KolZenei Csaknem húsz évvel ezelőtt született megállapodás a Nemzetközi Zenetudományi Társaság kölni kongresszusán egy több nyelvű zenei szótár kiadásáról. Az előkészületek már több mint másfél évtizede folytak, amikor ismertté vált, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kiadóvállalata, az Akadémiai Kiadó is több nyelvű zenei szakszótár kiadására készül. Többrendbeli tárgyalás után született meg az elképzelések fúziója, majd a szótár anyagának egyesítése, s a közelmúltban a magyar boltokba kerülhetett az Akadémiai Kiadó és a Bärenreiter (kasseli, baseli, to'urs-i, lonlégiumban a hatodik, negyedik és a harmadik Brandenburgi versenyművet mutatták be, március 1-én este 7 órai kezdettel pedig a Bar- tók-teremben hangzik fel a hatodik,, negyedik és a második Brandenburgi versenymű. Az esteken a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Vonósegyüttese játszik. szótár doni) cég közös kiadványa, a Hétnyelvű zenei szótár. Teljes címe latinul: Termi- norum musicae index septem Unguis redactus, s németül, angolul, franciául, olaszul, spanyolul, magyarul és oroszul ad minden zenei szak- kifejezésre magyarázatot, illetve fordítást. A szótár használatát is természetesen hétnyelvű útmutató könnyíti meg. A több mint nyolcszáz oldalas kötetet gazdag ábragyűjtemény — természetesen hétnyelvű magyarázattal — teszi teljesebbé. A Hétnyelvű zenei szótárt hazánkban az Akadémiai Kiadó adta közre. Színház-belső „Belerendeztem” a Lorenzaccióba Íllítnliin voltak színházi rende- rtliliulű^ zők, még olyan erős öntörvényű alkotók is, mint Max Reinhardt, akik — miközben egy nagy iskola, egy egész kultúra alapjait rakták le — figyelembe vették némely kritikus véleményét is. Mindez persze a színháztörténet homályába vész. De, ha vannak is hiteles adatok, a mai színházi szakember azt mondja: Reinhardt- nak olyan kritikusok adtak tanácsot, mint Jacobson, Riedl Frigyes, vagy Schöpflin Aladár, nekünk pedig ... Egyszóval évtizedes vágyam, hogy egyszer végre- valaki hallgasson már rám a színházban. Na, nem nagy dolgokban — hiszen hogyan is érhetne fel az ember a rendezői koncepció magasságáig —, de legalább apróságokban. Ennek érdekében alapos, minden részletre kiterjedő tanulmányokat végzek. Dehát hiába tudom én, hogy hány gomb volt egy császári és királyi waf- fenrokkon, s hogy ki volt Bembo bíboros — következésképp milyen lehetett egy reneszánsz főpap —, a rendezők csak legyintenek. Talán az a baj — gondoltam —, hogy legtöbbször írásban üzenek. Ez persze zsenánt a rendezőnek. Igyekeztem hát egyikkel, másikkal személyes kapcsolatot teremteni. És húsz év után csoda történt! De kezdem az elején. Beke Sándorral beszélgettünk a Lorenzaccio előkészületei közben. Musset darabjában van egy kép, mikor Alessandro Medici Firenze fejedelme pompás lovaiban gyönyörködik, s a látvány annyira leköti, hogy egyáltalán nem figyel sem a pápával, sem a császárral kapcsolatos információkra.' — Ez a lóügy bajos lesz — mondta a rendező —, inkább véres kutyaviadallal foglalom el Alessandrót. Kívülről hallatszik majd az ugatás, acsarkodás, az ember szinte érzi, hogyan marnak egymásba az ebek... El tudod képzelni? Megnyugtattam a mestert, hogy van némi képzelőerőm, egyszersmind javasoltam, hogy a kitűnő ötletet fejlesz- szük tovább. Vagyis hozzunk be egy fejedelmi kutyát. Látásból ismerek is egy dán dogot — készségeskedtem —, az egész karakterével kitűnően illik a reneszánsz miliőbe. — A gondolat nem egészen rossz (vak tyúk is talál szemet!), majd meglátjuk — veregetett ( vállon a rendező. így még nem vártam bemutatót. Mindenféle kerülő utakon próbáltam érdeklődni: lesz-e kutya a produkcióban? Megnyugtattak. Ekkor már elmondtam bizalmasabb barátaimnak is (persze úgy, hogy Beke Sándort ne sértsem): „belerendeztem” az előadásba. Bizalmasabb barátaim — természetesen kritikusok — egyáltalán nem örültek a hírnek, na de már az is nagy dolog, hogy irigykedtek. Jött a főpróba. A kutya ugyan megjelent — szép volt, hatalmas és méltóságteljes, hangja betöltötte a teret —, de nem érezte pontosan a szituációt (persze, mert jóval kevesebb próbát kapott, mint a többi színész), s egyetlen mozdulattal földre rántotta a fejedelem testőrét, fegyvernökét, — Kutya kihúzva! — mondták dühősen a művészeti intézmény legtöbb vezetői. A dán dog ebből nem sokat értett, ami nem csoda, hiszen a színházban még a játszók sem mindig értik, hogy mit akarnak velük. Én azonban lever- ten ódalogtam el, s gondolatban mindazoknak igazat adtam, akik állítják, hogy manapság nagyon nehéz a tehetségnek érvényesülnie. Persze azért az előadásra csak el kellett mennem. Előtte azonban bizalmasabb barátaimmal már közöltem: nem lesz olyan jó a Lorenzaccio, mint hittem. Most őszintén örültek. Aztán úgy tűnt, korai volt az örömük. A premieren ugyanis (a színház mindig kiszámíthatatlan) megjelent a kutya. A biztonság kedvéért most a gazdája tartotta a pórázt. Természetesen fegyvernöknek öltöztetve. Azonnal megállapítottam, hogy művészem — szemben néhány más szereplővel — nem indiszponált. A rendező kitűnő érzékkel abban a jelenetben vezettette elő, mikor a herceg éjszakai légyottra készül, s előtte kiadósán fal. A dog nézte, amint Blaskó Péter marcangolja a sült csirkét. Nézte és megértette a fejedelem mohóságát. A színész „lereagálta” a kutya aktív jelenlétét. Mit mondjak? A klasszikus színpadi kommunikáció — oly ritkán tapasztalt — megszületésének tanúi lehettek a látók. Elsősorban én. S ekkor — micsoda szakmai irigység! — Cibo bíboros a kutya elé játszotta magát. A dog eszköztelen játékával takarásba került. — A pofám elé állsz — szokta ilyenkor félszájjal sziszegni a színész a partnerének. De hát egy dog sokkal fegyelmezettebb. Végig eltűrte a takarást... Kivalmucuiili barátaim kárörvenDlZdimdSdUD dően csaholták: mintha láttunk volna egy kutyát. Hallgattam. mint ahogyan a dog is hallgatott. Nincs mit tenni; egyre kevesebben vagyunk, akiknek még van fogalmuk az igazi művészetről. (gyarmati) Muzsnai Ákos: Az utolsó villamos. Kéri Imre: Alkonyat. 1978. március 1-től, amíg a készlet tart a MISKOLCI, a MEZŐKÖVESDI, az ÓZDI, a SÁROSPATAKI, az ENCSI, a SZERENCSI TÜZÉP-telepeken. Régi ár: 104 Ft négyzetméterenként + fuvar Üj ár: 65 Ft négyzetméterenként -f- fuvar Különböző színű NOVA padlólapok nagy választékából most vásároljon telepeinken. i Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat MISKOLC Engedményes NOVA padlólapvásár A kiállítéteremben Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Kiállítótermében fiatal grafikusművészeket mutat be a Fiatal Képzőművészek Stúdiója.
