Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-25 / 48. szám

ÉSZM-MAGYARORSZAG 8 A leninvárosi Sajó: Két áruház — egy áruházban 1978. február 25., szombat Talajjavítás, talajvédelem - nagyobb termőképessé; A tudomány — termelőeszköz, alkalmazza Ön is! Csatornakészítés a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat kotrógépével. Ügynevezett protilkotrással tökéletes mérctlartással, igen jó minőségben nyithatók a vízszabá­lyozás legfontosabb létesítményei, a csatornák. Való igaz: a cím némiképp magyarázatra szorul. Nos: a leninvárosi Sajó Iparcikk és Ruházati Áruház megyénk­ben az egyetlen, — sót, az országban is azon kevesek közé tartozik —, amelyeket két vállalat üzemeltet. Az 1977. november 4-én megnyi­tott áruházban ugyanis a Borsodi Ruházati Kiskeres­kedelmi Vállalat, illetve a Borsodi Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat egységei. kap­tak helyet. Az áruházban elhelyezett osztályok korábban, mint ön­álló boltok üzemeltek a vá­rosban, s az áthelyezésükkel megüresedett helyiségeket más kereskedelmi egységek vehették birtokukuba. Ennek egyik módja: az „anyabolt” egy része megmaradt a régi helyen, s az eladótérben, il­letve a raktárakban levő korábbi zsúfoltság helyett kényelmes elhelyezésre, kul­turált kiszolgálásra nyílt le­hetőség. íme, egy példa erre: a korábbi méter-, konfekció- és kötöttáruboltból az áru­készlet egy részét átszállítot­ták az új áruházba, s az így tágasabbá vált része Olcsó Áruk Boltja néven üzemel tovább. Az üzletek másik részénél a megüresedett helyiségekbe az előző üzemeltető vállalat új boltokat költöztetett. Erre két példa: a volt 119-es szá­mú vas-műszaki szakbolt tel­jes egészében átköltözött az áruházba, a helyét a szom­szédos háztartási bolt új rész­lege, a TVK festék- és mű­anyag mintaboltja foglalta el. Az egyik korábbi papír­bolt úgyszintén teljesen el­költözött, ennek helyén pe­dig — új, szolgáltatásként — egy barkácsboltot nyitottak. Tehát akármi is lett a fel­szabadult boltok, boltrészle­gek sorsa, a helycserék elő­nyeit elsősorban a vevők ér­zik. S csak aztán a kereske­delmi dolgozók; hiszen nekik sem mindegy, hogy jobb lett a kiszolgálás minősége, bő­vült az üzlehálózat, vagyis: javultak a munkakörülmé­nyek. Leninvárosban, főként az utóbbi években egyre gyak­rabban jelentkeztek olyan gondok, hogy kevés a bolt. A vevőnek egy-egy nagyobb bevásárlás alkalmával — a szó szoros értelmében —, a nyakába kellett vennie a vá­rost, s akkor sem volt biz­tos, hogy mindent megkap, amire éppen szüksége van. Ezeken az égető gondokon enyhít a Sajó Ár.uház. me­lyet eredetileg mintegy 40 ezres lélekszámra terveztek. Az áruház tehát nemcsak a leninvárosiak igényeit hiva­tott kielégíteni, hanem el kell látnia a várost körülvevő falvak lakóit is. A ruházati áruházat egy fiatalember, Tanyi István ve­zeti. Beszélgetésünkön mun­katársaival — Szűcs János- néval, a kötött- és divatáru osztály vezetőjével és Ducsai Ferencnével, a méteráru és lakberendezési osztály veze­tőjével — együtt vett részt. Valamennyien egyetértet­tek abban, hogy az áruház­ra nagy szükség volt. For­galmuk, az első napoktól kezdve, egyértelműen bizo­nyítja, hogy a vásárlók rö­vid idő alatt megkedvelték ezt az új kereskedelmi cent­rumot és — láthatóan — kedvvel járnak ide vásárol­ni. A ruházati szakma itteni képviselői valóban gazdag áruválasztékot kínálnak; a központi beszerzés mellett önálló beszerzésként is nagy mennyiségben rendelnek árut. Ez utóbbi azért is fontos, mert az előre feladott köz­ponti megrendelésekből nem biztos, hogy olyan árucikket is kapnak, amelyet a vevők tömegesen keresnek. Elég csak egy-egy új divatcikkre gondolni... Az iparcikk áruház két he­lyettes vezetője, Pelyhe Kál- mánné és Erdélyi György — akik a másik szakmát kép­viselték a beszélgetésnél — hozzátették, hogy a rendsze­res központi és saját beszer­zés mellett, ők vezetnek egy naplót, amelyben feltüntetik a már elfogyott vagy fogyó­félbén levő árucikkeket, vala­mint az olyan hiánycikkeket, amelyeket sokan szeretnék megvásárolni. (Tréfásan jegy­zik meg, hogy a ceruzaelem például állandóan szerepe] a naplóban.. .) Erre azért van szükség, mert a megrendelések szükség, mtrt a megrendelések feladásánál így még véletle­nül sem feledkeznek meg olyan árukról, amelyekre va­lóban nagy szükségük lenne a vásárlóknak. A ruhások sem hagyták magukat, mint mondták: ne­kik is van ugyanilyen célra rendszeresített naplójuk. (Szükséges itt közbevetni egy gondolatot. Egymástól tulajdonképpen távol eső két kereskedelmi szakma, ugyan­csak két áruház — még ha egy fedél alatt is —, egy­másnak többnyire idegen el­adók, s módszereik mégis mennyire azonosak. Teljes­séggel bizonyosra vehető, hogy az idő és a gyakorlat alakította ki ezeket az alap­jaiban is azonos módszere­ket, — de ezt mindenképpen a vásárló érdekeinek, igé­nyeinek tiszteletben tartása határozta meg.) És ez jellemezte ezt a kol­lektívát akkor is, amikor az új munkahelyről, az eddig eltelt idő alatt szerzett ta­pasztalatokról esett szó. Nem titkolták, vannak az áruház épületében bosszantó, több­nyire tervezési hibák, hiá­nyosságok — az árut szállító gépkocsik csak oldalukkal tudnak a lerakóhelyre állni; a teherszállító liftek gyak­rabban rosszak, mint jók; a raktárakat (főként az ipar­cikk részlegnél), szűkre mé­retezték —, ám ezek a vá­sárlóra nem tartoznak. Mun­kájukat igyekeznek mindig úgy végezni, hogy a vevő elé­gedetten távozzon — még akkor is, ha netán olyan árut keresett, ami énpen hiány­cikk. Ilyenkor az udvarias, elnézést kérő szó. a biztató ígéret — amely eléggé meg- alanozott is — gyakran pó­tolja a meghiúsult vásárlást. A munkahely szeretete, a vevők érdekeinek képviselete érződött szavaikból akkor is, amikor a nyitva tartási időről esett szó. Az első időben reg­gel. 9 órától délután 5-ig tar­tott nyitva az áruház. Ám a karácsonyi csúcsforgalomban a 17 órai zárás korainak bi­zonyult, így a helyi tanács — a vásárlók kérésére — egy órával meghosszabbíttatta a nyitva tartást. (A két üzemel­tető vállalat, a BRKV és a BIK, akkor ezzel egyet is ér­tett.) Csakhogy azóta vége a csúcsnak, jóval csendesebb napok jöttek, s most már indokolatlan a 18 órai zárás. Az áruházat többé-kevésbé megismertük. De milyen áru­cikkeket kínálnak, különös tekintettel a közelgő nőnap­ra, illetve a tavaszra? A ruházati áruház vezető­je elsőként az átmeneti ka­bátot ajánlja. Felnőttmére­tekben, ballon és szövet alap­anyagból 1500-tól 2100 forin­tig. Ugyanez gyermekmére­tekben 250—1600 forint kö­zött. Nőnapra kedves aján­dék a díszdobozos zsebkendő, valamint a több színben kap­ható tiszta és műselyem ken­dő. Az előbbi ára 40—66, az utóbbié 52—120 forint között van. Kifejezetten nőnapi ajándékcikk a cseh importból származó Norida finom ha­risnyanadrág, amely a ko­rábbi 48,10 forintos ár he­lyett 34 forintért kaható. A Habselyem Kötöttárugyár elegáns, több színben árusí­tott selyemgarbói 214 forint­ba kerülnek. Aki pedig nem tud dönteni, hogy milyen ajándékot vegyen, kérhet ajándékutalványokat — 100 forintos címletekben —, ame­lyek a BRKV bármelyik bolt­jában beválthatók. Az iparcikk áruház ugyan­csak gazdag választékkal várja az ajándékozókat. Kedvcsinálóul: bizsuk fából, fémből és műanyagból 30-tól 80 forintig, ugyanez nemes anyagból 700 és 1200 forint között. Női karórák 410-től 2100 forintig, manikűrkészle­tek pedig 50—251 forint kö­zött kaphatók. 200 forintért nagyon szép faliképeket kí­nálnak fába égetett minták­kal. Meg kell említeni a rámia vázákat, az áruk 163 —540 forint, illetve a porce­lán nippeket, amelyeket 17,50 —392 forint között a-^_ műszaki cikkek közül: haj­szárítók 240—293, illetve haj- sűtő vasak 142—248 forintért. A háziasszonyoknak kedves ajándék lehet a kenyérpirító 150, a kávédaráló 254 és a mixergép 345 forintért. Most már a vásárlókon a sor, akiket szeretette] vár a leninvárosi Sajó Iparcikk és Ruházati Áruház.* (x) A mezőgazdasági termelés­sel szemben országosan és megyénkben is egyre na­gyobbak az igények. Ezek kielégítése a földterületek növelésével azonban nem oldható meg, mert inkább a művelhető föld csökkenésé­vel kell számolni. Dr. Soós Gábor, a MÉM államtitkára egy nemrégiben adott nyilat­kozatában elmondotta, hogy az ország mezőgazdaságilag művelt területe az elmúlt negyven évben jelentős mér­tékben csökkent. 1935—1975 között 762 ezer hektárral, ke­reken tíz százalékkal. Legna­gyobb mértékű a szántóterü­letünk csökkenése volt. kere­ken 600 ezer hektárral, amely mintegy 17 százalékot jelent. Igaz, ennek keretében azon­ban a felszabadulás óta 413 ezer hektáron tudatosan és tervszerűen erdőt telepítet­tünk, s így az erdők aránya az ország területén 11,8 szá­zalékról 16,3 százalékra nö­vekedett. A közelmúltban a nép- köztársaság Elnöki Tanácsa az MSZMP XI. kongresszusá­nak iránymutatásának meg­felelően módosította és kor­szerűsítette a korábbi föld­védelmi törvényt. Az új ren­delkezések jelentősen korlá­tozzák a legértékesebb föl­dek igénybevételét, a mező­gazdaságilag művelt földek csökkenésével azonban a jövőben is számolni kell. Ez elkerülhetetlen és együtt já­ró jelensége gazdasági fej­lődésünknek, új ipari, köz­lekedési, lakásépítési terve­ink megvalósításának. A prognózis szerint, várhatóan 1985-ig további néhány száz­ezer hektárnyi termőfelüjet csökkenésével kell országo­san számolni. * A mezőgazdasági üzemek feladata tehát az, hogy ki­sebb földterületen termelje­nek évről évre többet. Az MSZMP Borsod megyei Bizottságának 1977 szeptem­berében a mezőgazdaság fel­adatait összegező határozata is hangsúlyozza: „A mező- gazdaságban a föld ésszerű használatával tovább kell növelni a növénytermesztés hozamait. Ennek egyik felté­tele — elsősorban a Bodrog- és Taklaközben, valamint a Tisza mentén —. a komplex meliorációs munkák gyors, hatékony megvalósítása”. A megyei párthatározat felhívja a figyelmet a ter­mőföld fokozottabb védelmé­re, a talaj védő gazdálkodás fontosságára, arra, hogy a termelést követően a földte­rület rekultiválására, a ked­vező adottságú mezőgazdasá­gi területek termőképességé­nek mind jobb kihasználásá­ra kell törekedni. A termelés intenzitását te­hát legfontosabb mezőgaz­dasági termelőeszközünk, a föld termőképességének fo­kozásával lehet csak fenntar­tani, emelni. Meg kell aka­dályozni a talajok termőké­pességének csökkenését. A mezőgazdasági termelés so­rán felhasznált eszközök, anyagi befektetések haté­konyságát csak oly módon lehet növelni, hogy a föld potenciális termőképességét is növeljük. Ebben nyújt nagy segítséget az alkalma­zott tudomány. A talaj ter­mékenységének növelése, a jövedelmezőség javítása a melioráció útján biztosítható. A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat Bor­sod—Heves megyei Irodájá­nak szakemberei, dolgozói, a rendelkezésükre álló korsze­rű géppark igen nagy segít­séget nyújtanak megyénk mezőgazdasági üzemeinek a különböző meliorációs mun­kák szakszerű, jó minőség­ben történő elvégzéséhez. A Sajószentpeteren levő megyei iroda (telefon: Sajó­szen tpéter 94; telex: 062-215) csak az elmúlt esztendőben 63 millió 800 ezer forint ér­tékű társaüalmi termékérlé- ket produkált, ami tervéhez viszonyítva 120 százalékos teljesítésnek felel meg. Töb­bek között több, mint 25,2 millió forint értékben végez­tek kémiai talajjavítást (meszezést), csaknem 2,5 mil­lió forint érfékben altalajla­zítást, 10,7 millió forint ér­tékben kiviteleztek vízren­dezési munkákat és több. mint 17,5 millió forint érték­ben táblásítást, útépítéseket. * A vállalat alapvető profil- tevékenysége, hogy a leg­újabb tudományos eredmé­nyek szem előtt tartásával a termőterületeket — magas szintű művelés céljára — ko­rábbi rosszabb állapotukból visszaalakítsa, illetve a ki­sebb termésátlagokra képes földeket jól művelhető, in­tenzív kultúrák termesztésé­re alkalmas termőterületté tegye. Megyénkben például igen nagy szükség van a kémiai talajjavításra, amellyel a sa­vanyú kémhatás megszüntet­hető. Az eredményes termesz­tést ugyanis az alacsony PH- szint, káros alumínium é3 vasvegyületek gátolják. Az utóbbiak határt szabnak a hozamok további növelésé­ben, a még javítható agro­technikában, főként a fajták­ban rejlő biológiai tulajdon­ságok érvényesülésében. A savanyú talajok pazarlóvá teszik a műtrágyázást, mivel a káros vegyületek jelenléte — a talaj kémiai egyensú­lyát felborítva —, sok mű­trágyával kevés eredményt produkálnak. A savanyú talaj mésszel javítható! Célja és hatása többirányú: — a növények számára kö­zel semleges kémhatás kiala­kítása; — a műtrágyák jobb érvé­nyesülése; — a fizikai állapot javítá­sa; — a vízgazdálkodás (táro­lóképesség, áteresztő képes­ség) javítása és — a termeszthető növények választékának bővítése (pil­langósok stb.). A mérési eredmények egy­értelműen igazolják a javí- tatlan állapothoz viszonyított kiugró hozameredményeket, a vízkapacitás növekedését, amely kritikus, csapadék nél­küli időszakban elégséges le­het a növények átmentésére. Rét-, legelőterületeken — a kémiai talajjavítás eredmé­nyeként — a gyepek koráb­bi hozamai többszörösére növekednek, így lehetővé vá­lik az olcsó tömegtakarmány- bázis kialakítása. * A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat Bor­sod—Heves megyei Irodája természetesen a legkülönbö­zőbb meliorációs munkák el­végzését vállalja. A megyei iroda termelő gépparkjában található többek között 30 darab Sz—100-as lánctalpas erőgép dózerlapokkal, szkré- perládákkal, 8 darab kiskot- ró rakodó, 15 vontató, szóró­kocsikkal, pótkocsikkal. 9 darab IFA tehergépkocsi szó­ró adapterrel és 5 kotrógép, hidraulikus profilberendezés­sel. Profilkotrással például ter­melékenyen nyithatók csa­tornák. Trapéz profilkanállal a csatornakészítés tökéletes mérettartással végezhető, s a ■ rézsű kialakítása és stabili­zálása is tökéletes. A válla­lat kotrógépei alkalmasak meglevő csatornák szelvény­bővítésére, tisztítására, oldal­kotrására. A jó minőségben megépí­tett, kellően karbantartott csatorna a vízelvezetés, a vízszabályozás legfontosabb műszaki létesítménye. Borsod megye számos me­zőgazdasági üzeme végezte­tett az elmúlt esztendőkben, s rendelte meg az idén is különböző meliorációs mun­kák elvégzését a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat Borsod—Heves me­gyei Irodájától. Az elmúlt év jelentősebb ilyen munkái kö­zé tartozott például a beke- csi Hegy alj a Tsz-ben kivite­lezett 2,5 millió forintos víz­rendezés és 800 ezer forintos talajvédelmi, a mezőkövesdi Matyó Tsz 1,4 milliós talaj- védelmi, a borsodsziráki Bar­tók Béla Tsz 1,3 milliós ta­lajvédelmi beruházása és 1,5 milliós kémiai talajjavítása, valamint a mádi Rákóczi Szakszövetkezetben, a prügyi Tiszamente Tsz-ben, vagy a karcsai Dózsa Tsz-ben és sok más gazdaságban végzett ha­sonló munkák. Legfontosabb mezőgazdasá­gi termelőeszközünk, a föld termőképességének fokozásá­hoz, a tervezett magasabb termésátlagok eléréséhez az idén is a lehető legnagyobb segítséget igyekszik nyújtani a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat Borsod—Heves megyei Irodája (X>

Next

/
Thumbnails
Contents