Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-25 / 48. szám

eSZAK-WAGYÄRORSZÄG 4

•157g, február 25,, szómból

Közeleg a fesztivál

Hét gazdag ígéretű nap

Mint ismeretes, az idén május 11-e és 17-e között rendezik meg Miskolcon a IS. miskolci lévéfesztivall. "Utoljára 1976-ban volt tévé- fesztivál, és a kétévenkénti váltással most kerül újra sor a Magyar Televízió politikai adásainak főszer Icesztöségé- hez tartozó különböző műfajú és kategóriájú kisfilmek, riportok, egyéb rögzített adások versenyszerű felmérésére. A Í8. miskolci tévéfesztivál előkészítő bizottsága tegnap ülést tartott Miskolcon a Rónai Sándor Művelődési Központban, s azon Sir Lászlónak, a városi tanács művelődésügyi osztálya helyettes vezetőjének irányítá- .sával, Balogh Máriának, a fesztivál igazgatójának, Ko- váls Györgynek, az előkészítő bizottság titkárának, valamint a gyakorlati munkát irányító más bizottsági tagoknak tájékoztatása alapján, részben jóváhagyta a korábban kialakított és mostanra véglegesített programot, részben egy sor gyakorlati teendőt vitatott meg.

*

Érdemes előzetes tájékoztatásként elmondani, hogy a 18. miskolci tévéfesztivál —• eltérően minden eddigi miskolci tévéfesztiváltól — hétnapos lesz, tehát hosszabb, mint az elődei. Szükséges is ez a hét nap, mert a fesztivál. programja rendkívül sokszínű, ígéretesen gazdag, de tagadhatatlanul zsúfolt is, sok program egymást xedi, párhuzamos, jóllehet sok közöttük a különböző helyeken és különböző társadalmi csoportok, rétegek számára szervezett rendezvény. Nem érdektelen néhány számadatot feljegyezni. A szorosan vett fesztiválprogramon kívül, tehát túl a minden esti műsor- összeállításokon, a következő fontosabb események találhatók az egyhetes műsorban: öt nagyobb szabású szakmai ankét, találkozó a vidéki nézőkkel hat esetben, találkozó miskolci nézőkkel különböző üzemekben, intézményekben, ankéttal egybekötve tizenegy alkalommal. Kihelyezett vetítés Miskolcon egyszer, vidéken hét esetben. Külön műsor gyermekek részére Miskolcon és vidéken két-két alkalommal. Lesz ezenkívül egy egészen nagyszabású konferencia, és egy fórum jellegű műsor. Mindezeken kívül pedig természetesen maga a fesztiválprogram, amely igencsak változatosnak mutatkozik. A május 11-i ünnepi megnyitó (Után „Ilyennek láttuk a várost húsz év alatt’’ címmel Miskolcról lesz dokumentum-összeállítás, majd a következő napokon folyamatos fesztivál vetítések az esti órákban, amelyeket — a Rónai Sándor Művelődési Központ nézőterén ülő közönségen kívül — a városban bárki a lakásán is megtekinthet, ugyanis egy külön csatornán, egy provizórikus helyi adó sugározni fogja a fesztiválprogramot, sőt vasárnap és hétfőn, azaz május 14-én és 15-én az egész ország nyilvánossága előtt pereg majd a fesztiválprogram a 2-es csatornán.

A részletes programot, a különböző találkozók helyét, a találkozókra meghívott televíziós munkatársak ' listáját korai lenne még közreadni, jóllehet a program már szinte percnyi pontossággal kidolgozott, de ezekről annak idején még részletes tájékoztatással szolgálunk. Most inkább arról informáljuk az olvasókat, hogy igen nagy a televíziós alkotók részéről is az érdeklődés; négy előzsüri dolgozik a benevezett anyagok megszűrésén, több már befejezte munkáját, s úgy tűnik, hogy kategóriánként öt-hat versenymű várható a mezőnyben. A napokban indul a fesztivállal kapcsolatos pályázat is, amelynek során színes tévékészüléket lehet nyerni. Már szervezik a társadalmi zsűriket, és egészében az a törekvés tapasztalható, hogy a tévéfesztivált mind szélesebb. társadalmi rétegek ügyévé kívánják tenni, mind nagyobb tömegeket kívánnak bekapcsolni, részben nézőként, részben aktív közreműködőként.

¥

Hihetőleg egy hónap múlva, a legközelebbi bizottsági ülésen már a fesztiválra elfogadott müvekről is szólni lehet.

(bm)

ÍÉíílaeies litÉSOS

személyes Annira!

llfSÍPDi SOTE

AZ ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT MISKOLCI ÜZEMEGYSÉGE

Jelentkezési feltételek:

— 8 általános iskolai végzettség;

— büntetlen előélet;

— betöltött 20 éves életkor;

— szakmával nem rendelkezés.

Jelentkezés személyesen.

Miskolc, Besenyői út, EPPU-tclcp, Ili. cm. 34-es szoba

Bozsik István rajza

.Márciusban négy magyar film

Szokatlanul gazdag lesz márciusban a bemutatómozik programja. Tekintettel arra, hogy a hónapban öt csütörtök van, tehát öt filmhét indul, s ez alatt az idő alatt huszonkét filmet mutatnak be a premiermozikban. Ezek közül mindössze keltő a felújítás, az is a filmbaráti körök hálózatában kerül vászonra.

A húsz új film között négy a. magyar alkotás. Ilyen sok új magyar film régen jelentkezett egymás után. Már március 2-án a közönség elé kerül Mihályfi Imre munkája, a Galgóczi Erzsébet regénye nyomán készült A közös bűn. Egy héttel később, 9-én Rózsa János egész műsort betöltő

érdekes dokumenlumíilmje, a Csatatér (Mohács, 1976) kerül a közönség elé, egy tovább: héttel később pedig a várhatóan nagy sikerű K. O. című film, Rényí Tamás alkotása látható. Végül a hónap utolsó premierjei között szerepel Dárday István sajátos jellegű dokumentumjá- tékfilmje, azaz natúr szereplőkkel ejátszatott életképe, a Filmregény, amely korábban Három nővér címmel szerepelt a híradásokban. Ez a film egyébként négy óra és 26 percig tart.

A- hónap egyéb bemutatói között — száfnos baráti és nyugati ország filmje mellett — egy albán film is látható.

Képzőművészeti

Miért szép? Miért más?

A köztéri szobor, diszkül, vagy a középületet díszítő mozaik, dombormű sokkal erőteljesebben hat .érzésvilágunkra, mintha ugyanezt egy múzeum csendet parancsoló világában szemléljük meg. Ez érthető: a múzeum a művészetek háza, ott minden természetesebb, minden helyénvalóbb, ami a művészetekkel kapcsolatos. A múzeumban kiállított absztrakt szobor soha nem hökkent meg annyira, mint a megszokottól kevésbé eltérő, de köztéren felállított műalkotás. Gondoljunk csak a hódmezővásárhelyi Szántó-Kovács János szoborral kapcsolatos országos vitára, a dunaújvárosi Lenin, a ceglédi Dózsa-szobor, a váci Felszabadulási emlékmű, vagy a százhalombattai Munkás igen megosztó véleményű fogadtatására.

Dózsa György, a tüzes trónuson megégetett parasztvezér,' vagy a hódmezővásárhelyi földmunkások vezetőjének, Szántó-Kovács Jánosnak alakja nem úgy élt a/, emberek képzeletében, ahogyan Somogyi József, Kossuth-díjas szobrászművész megfogalmazta. Markánsabb, erőtől duzzadóbb, robusztusabb, sőt, fenségesebb embernek képzeltük mindkettőt. Miért? Mert hősök voltak. Igaz hazafiak, akik számára a nép, a haza mindennél' többet jelentett, amiért, ha kellett, a legtöbbet adták, amit ember adhat. Ezért volt megdöbbentő, hogy Somogyi József nem úgy állította elénk történelmi figurájukat. ahogyan azok bennünk éltek, ahogyan látni szerettük volna: A miértre akkor Somogyi József így válaszolt:

„A hazafiság nem ünneplő ruha, melyet az ember magára öltve nekivághat valami nagy hősi küzdelemnek. A hazafiság mindig is a hétköznapok tetteiben volt mérhető, legfeljebb ezek a hétköznapok olykor viharosabbak voltak az állagnál. Ezért hiányzik történelmi szobraim figuráiról az ünnepi dísz, a fennköltség. Testben ők is ugyanolyan esendő emberek voltak, mint mi vagyunk. Cselekedeteik tették őket óriássá, nem pedig különleges fizikai adottságaik.”

Az emberekhez szólni. Nemcsak azokhoz, akik abban a városban élnek, ahol a szobrot felállították, és így naponta látják, találkoznak vele, hanem azokhoz is, akik csak egy- szer-egyszer haladnak el előtte. j

Vegyünk egy másik példát. Kiss, István, Kossuth-díjas szobrászművész Dunaújvárosban felállított Lenin figurája sem az ismert politikust, hanem elsősorban az embert fogalmazta meg. Hogy miért így ábrázolta Lenint? Íme, a művész válasza:

„A kor emberét nem kell megtámasztani héroszokkal. A ma embere eljutott odáig, hogy már nem igényli az isteneket. Az önmagához hasonló embereket akarja viszontlátni a művekben. Lenin pedig ember volt a szó legnemesebb értelmében. Ezért formáltam meg ilyen egyszerűen, pátosz nélkü_ linek alakját. Ügy, ahogyan azokban él, akik ismerték, találkoztak vele. S úgy, ahogyan bennünk, a fiatalabb generációban él, akik azért munkálkodunk, hogy valóra váltsuk életművét.”

És Varga Imre, Kossuth-díjas szobrászművész alkotásait sem fogadta osztatlan megértés az első pillanatban. Gondoljunk csak Radnóti-szobrára, melyet a költészet és próza — kifejezően szép arc, s az ormótlan bakancsba bújtatott, szürke bazaltkövön nyugvó láb — egymásra épülő és egymásra ható ellentétének összecsengése tett vitatottá egyesek szemében. És ugyanez történt, amikor nem is olyan régen Százhalombattán felállították monumentális Munkás szobrát. Miért?

zsebkönyvtár

kerámia és porcelán. A könyv nem egy korszak agyagmű- vességének feldolgozására vállalkozik, hanem olyan komplex, átfogó igényű munkát tár az olvasó elé, melyben helyet kap a hazai kerámia- és porcelángyártás története, a kisebb és nagyobb műhelyek, manufaktúrák sajátos módszere, s végül az a majd háromezer jegy, amelyek a tárgyak meghatározásában alapvető segítséget jelentenek. A kötet így rendkívül hasznos olvasmánya lehet mindenkinek, aki a kúltúr- és ipartörténet iránt érdeklődik, s elengedhetetlen kézikönyve mindazoknak, akik kerárnia- és porcelán- tárgyak gyűjtésével foglalkoznak. (Csak érdekességként említjük, hogy a szerzőnek a közelmúltban jelent meg egy kötete Miskolcon, a Borsodi Kismonográfiák sorozatban, a hajdani miskolci kőedénygyárakról.)

Végül megemlítjük a harmadik tervezett kötelet, ennek szerzője Mario de Mi- cheli, a címe Az avantgar- dizmus. A kötet a XX. század első harmadában felbukkanó új iskolák, áramlatok, irányzatok, tehát egy meglehetősen zaklatott korszak elemzésére, eredményeinek és tévedéseinek felmutatására vállalkozik. Külön értéke, hogy igen bő válogatást ad a legfontosabb izmusok dokumentumaiból. A kötet az 1969- ben megjelent második kiadás szövegét veszi alapul, képanyaga azonban jóval gazdagabb, ötven színes és nyolcvan fekete-fehér reprodukciót tartalmaz

Százhalombatta nemcsak születésileg vadonatúj város. Üj abban is, hogy az elektromosság és az olaj — e két, legújabb- kori energia — városa. Az erőmű és a finomító munkásainak többsége fehér köpenyben áll vagy ül a műszerek sokaságával felszerelt kapcsolótáblák előtt; vezérel és irányít; az eszét használja fizikai ereje helyett. Vagyis: a Százhalombattán dolgozó munkásemberek már nem olyanok, mint Varga Imre bazaltba és bronzba fogalmazott munkása. Varga munkása számára a munka még inkább robot volt, mint emberformáló erő. Robot, amely megfosztja az embert az alkotásban rejlő szépségtől és lendülettől, mindattól, ami szebbé, tartalmasabbá teheti életét. Hogy miért ezt a munkást fogalmazta meg a százhalombattai emberek számára? Válasza a következő:

„Százhalombatta ma sem lenne több egy csöppnyi paraszt, fálunál az olyan munkáselődök nélkül, akik a lélekölő robotban is emberek tudtak maradni, bizakodó, küzdő, a hol- [ napban hivő emberek. Ezért éreztem úgy, hogy ma azoknak kell emlékművet állítani, akiknek mai valóságunkat, kiteljesedő életünket köszönhetjük. Egy művész számára nincs más út, más lehetőség, mint népének és múltjának vállalása. Bizonyos értelemben olyan ez. mint folyónak a part, meghatározza útját, nemcsak tartalmában, de formai mértéket is ad. Ez a formai mérték: az összekapcsolódó ellentétek egysége.”

Valóban: Varga Imre százhalombattai Munkását is ez a kettősség — a munkásságában is rusztikus bazalttömb és a kidolgozatlanságában is művességet sejtető bronz — teszi igazán hatalmassá, s nem a méretek monumentalitása.

Természetesen minden nem valamiféle magyar specialitás — világszerte hasonló véleménykülönbségeket váltanak ki j azok a műalkotások, amelyek az ember közvetlen környezetéhez tartoznak, s amelyekkel naponta találkoznak. Ezek a ; találkozások — köztereken, lakótelepeken, parkokban felállított szobrokkal és más képzőművészeti alkotásokkal — nem csupán gyönyörködtetnek, híradásul is szolgálnak múltról, jelenről, jövőről, azaz: gondolkodásra késztető élményt nyújtanak. Ügyanakkor segítenek abban is, hogy ne csak a múzeumok, tárlatok látogatói, hanem az utca embere is közelebb kerüljön a művészetekhez. Aki például Szentendrére látogat, nemcsak Európa-hírű múzeumaiban — a Ferenczy család, Czóbel Béla, Kovács Margit-múzeum, hogy csak a ; legjelentősebbeket említsük —, kerülhet kapcsolatba a műalkotásokkal, hanem városszerte, séta közben is alakulhat itt ■ ember és művészet között tartalmas barátság. Már a város kapujában szobor fogadja az érkezőt, s vezeti el egészen Barcsay Jenő arany hátterű, monumentális mozaikjához, amely a művelődési központ előcsarnokát díszíti. Innen már csak egy lépés, hogy a látogató átlépje a múzeumok kapuját is.

1

A köztéri szobrok és a középületeket díszítő képzőművészeti alkotások így segítik az ember és művészet kapcsolatának elmélyítését, ugyanakkor olyan környezetet is teremtenek számunkra, amelyben szebbé, tartalmasabbá válik életünk.

l’rukner Tál J

A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Képzőművészeti zsebkönyvtár sorozatában a művészetelmélet és művészettörténet, valamint a vizuális kultúra alapvető kérdéséit igyekszik átfogni. A művészeti irodalom klasszikusainak művei mellett megismertet napjaink művészeti problémáival, a kortárs művészettel. Nemrégiben jelent meg — lapunkban is bemutattuk — Lyka Károly A művészetek története című kötete. A kiadó tervei szerint 1978-ban még három további kötet jelenik meg.

Ezek között az első Jacob Burckhardt A reneszánsz Itáliában című kötete —, amely magyar nyelven utoljára 1945-ben jelent meg — a múlt század és egyben az egész történetírás egyik legnagyobb hatású tudósának máig is alapvető munkája. Megjelenését követően hamarosan elfogyott, s azóta könyvritkaságnak számít ez a világhírű mű, amely szinte teljes mélységében mutatja be az olasz késő-középkor művelődéstörténetét. S bár a szerző tévedései nyilvánvalóak, könyve nem hiányozhat azok kezéből, akik egy nagyszerű korszak megismerésére vállalkoznak. A könyvet Elek Artur fordította, ötvenhárom színes és hetvenkilenc fekete-fehér reprodukcióval segíti az olvasó jobb tájékoztatását.

Magyar művészettörténész, Katona Imre a szerzője a következő, kiadásra tervezett kötetnek. A címe A magyar