Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
1978, február 3., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 fl rakodás gépesítésének eredmésyeí és liíipssépi Hazánkban hihetetlenül sok: egymillió ember foglalkozik rakodással, szállítással. Pontos adat nem áll ugyan rendelkezésünkre, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy Borsodban is több tízezer dolgozót köt le e munkafolyamat. A probléma abból ered, hogy amikor modern üzemeket terveznek, korszerű automatizált irányító berendezésekkel, a végtermék szállításáról, gépesítéséről megfeledkeznek, s az áru vagonba, gépkocsira való rakása, illetve kirakása kemény, nehéz fizikai munkát kíván. A munkaerő — főleg a rakodómunkásokat tekintve — mindjobban csökken, hiszen aki csak teheti, átképzésben vesz részt, és mint gépkocsi- vagy rakodógépvezető, lényegesen könnyebben végzi munkáját. Korunk a rakodás, a szállítás erőteljes gépesítését követeli meg. E célból a Gazdasági Bizottság 1971-ben, a rakodás gépesítésének ösztönzésére felemelte a kocsiállás díját. így a kirakodásban késlekedő vállalatnál 24 órán belül 12 forint helyett 20, 48 órán belül az óránkénti 16 helyett száz, s 48 órán túli késlekedés ára, a korábbi 20 helyeit óránként 200 forint. A MÁV-nak, a társadalomnak, persze nem a pénzre, hanem a vasúti kocsik mielőbbi Kiürítésére van szüksége. Éppen ezért a díjszabásszerű és a felemelt kocsiálláspénz közötti különbözet 50 százalékát a vállalatoknak visszaadják a rakodás gépesítésére, annak fejlesztésére. A MÁV Miskolci Igazgatósága területén 33 vállalat —- közte 24 borsodi — több mint 118 millió forintot kapott eddig az említett célokra. Voltaképpen ennek több mint a dupláját fordították gépesítésre, hiszen előfeltétel, hogy az anyagi támogatást kapó cég legalább ugyanannyit tesz hozzá. Van, ahol a saját hozzájárulás a kapott összeg kétszeresét is eléri. Közismerten a jól, a gyorsan rakodó vállalatok közé tartozik a Borsodi Ércelőké- szílő Mű. Pedig naponta több ezer tonna anyagot kell a kocsikból kirakni, illetve az érctömörítvényt vagonba rakni. Ennek „rejtélye”, hogy a BÉM 10,5 millió forintot kapott, a mű ugyanannyit tett hozzá, és így jó feltételeket teremtett a ki-berakás gyorsítására, a lökésszerűen érkező alapanyagok tárolásáru. A Borsodi Szénbányák bérén lei szénosztályozójának munkáját akadályozta a megfelelő mérleg hiánya. Nem tudták ugyanis lemérni a négytengelyes vagonok rakományának a súlyát, s e kocsikat ki kellett „sorolni”, ami sok időveszteséggel járt. A rakodásfejlesztési alapból, és saját erőből 4 db 100—100 tonnás mérleget építettek be a vasúti vágányokba, így akadály nélkül, gyorsan rakhatják meg a vasúti kocsikat. A Tiszai Erőmű Vállalat a kapott 10 millió és a saját alapból hozzátett 30, millió forintos költséggel megépítette a négytengelyes vasúti- kocsi „buktatót”. Ennek nyomán — a nehéz emberi munka megszüntetése mellett — évente sok millió forint kocsiálláspénz-fizetéstől szabadult meg. Ez más vállalatoknak is segítséget jelent. Gyorsabban jutnak kocsihoz. Az információk szerint egyedül a KOKÖV-nek juttatott 13 millió forint nem hozta meg teljes egészében .i kívánt eredményt. Az akció sikeres volt az ÖKÜ-ben — amely szintén a jól, gyorsan rakodó vállalatok közé tartozik —, az ,ÉAÉV-nél és még egy sor vállalatnál. A • TÜZEP-nél a gépesítés csak az úgynevezett szóródó áruk rakodásánál hozott jó eredményi. szükségesnek látszik a további gépesítés. Az elmondottak alapján úgy vélhetnénk, hogy minden a legnagyobb rendben van,'a vállalatok jól élnek a lehetőségekkel. Sajnos a valóság egy kicsit kiábrándító. Ennek oka, hogy a vállalatok megtalálták a magas kocsiálláspénz eltüntetéséhez a kis- és a nagykaput. Nevezetesen úgy, hogy a sok százezer, vagy millió forintos ráfizetést szépen beépítik a termelési költségekbe, így az a termékek árában jelentkezik, amely más vállalatok, végső soron, a fogyasztók zsebére megy. Ezt jól jelzi az is, hogy a rakodás gépesítése a fuvaroztatóknál 1977- ben erőteljesen lecsökkent, egyedül a MÁV-nál és a Volánnál növekedett. Az igazgatóság tekintélyes ösz- szeget kért, s kapott a rakodás jó feltételeinek megteremtésére, többek között a Gömöri pályaudvaron vágányhosszabbításra, rakodótelep-burkolásra, útépítésre. A Volán 3-as számú Vállalata a gépesítéssel megváltoztatta a rakodás arculatát. Ami munkát csak lehet; markolókkal, darukkal, targoncákkal végeztetnek ej. Ezzel jelentősen meggyorsították a vasúti kocsik, illetve a tehergépkocsik ki-berakását. (csorba) Mi várható a sodróműben? Dinamikusan fejlődik a December 4. Drótmüvek sod- rómű gyáregységének termelése. Kaderjak Gyula gyáregység vezető elmondta: — Az elmúlt évben 710 millió forintos értékben gyártottunk különböző termékeket, vagyis a gyár ösz- szes termelésének a felét mi adtuk. Tavaly a drótművek köztudottan kimagasló eredményt ért el, több mint 110 millióval teljesítette túl éves értéktervét, s ehhez gyáregységünk S0 millióval járult hozzá. A művel'- 1977-ben 5,2 millió dollárért értékesített különféle termékeket tőkés piacon, aminek döntő többsége a mi gyáregységünkből került ki. A sodrómű kollektívája kelendő, bárhol eladható termékeket állít elő. A mind több országban szívesen vásárolt tűzött laposícölélből tavaly 1500 tonnát szállított a gyár a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba és Lengyelországba. A drótkötelek iránt világszerte jelentős a kereslet, s ezt ki is' használja a drótművek. A vásárlók között van Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Norvégia, Dánia. Ugyancsak jól értékesíthető az acél-alumíniumkábel, amiből évről évre többet gyártanak a sodró- mű gyáregységben. — Sikereinket a gyártmányszerkezet kedvező változtatása, a munkaszervezés javítása révén értük el —• folytatta a gyáregységvezető. — Előállítottunk például olyan speciális, rugalmas elemi szálakból álló sodronykötelet, aminek az élettartama háromszorosa a korábban használt kötelekének, összeépítettük a gyorssodró rendszerű gépeket, ezzel kétharmadára csökkentettük a költségeket, kevesebb ■ emberre van szükség a gépek kezeléséhez, s javult a termék minősége is. Régi gondunk volt az acélkötelek kenderbetéttel való ellátása, az elmúlt évben viszont kikísérleteztünk egy olyan korszerű kendergépet, amiből már a Szegedi Kendergyárnak és egy jugoszláv cégnek is exportáltunk. A gyáregységbe az idén még nagyobb feladatok várnak, hiszen 782 milliós tervet: kell teljesítenie. A December 4. Drótművek ez évi termelési értékterve egyébként 1 milliárd 645 millió forint. — Ahhoz, hogy eleget tegyünk ennek a programnak, naponta 64,4, éves szinten 10 ezer 700 tonna terméket kell gyártanunk — tájékoztatott Kaderjak Gyula. — Sodrony- kötélből 12 ezer, acélalumínium kábelből 6600, aludur- •kábelből 900, alumínium kábelből 200 tonna előállítását írja elő az éves tervünk. A gyáregységvezető még elmondta: az elmúlt évhez viszonyított,, több mint 11, százalékkal megemelt tervnek eleget tenniük nem lesz könnyű. A terv teljesítésben azonban a sodrómű valamennyi dolgozója bizakodik. K. L A sárkányfarki katlan Határ menti „határ™ Nagy László, a hidasnémeti Március 21. Termelőszövetkezet elnöke mondotta: — Hozzánk közel van az országhatár. De nemcsak távolságban kifejezve, hanem „határ” a termésátlagokban, az elérhető hozamokban is. Saját véleményem — lehet, hogy másokéval nem egyezik — itt óvakodni kell a rekordok hajkúrászásától, mert az északi táj nem engedi. Ha csak a múlt év eredményeit, hozamait nézzük, bizonyos, hogy jóval felül lehet múlni azokat. Sajnos, tavasszal rosszul indultunk, hiszen 400 hektár őszi mélyszántása elmaradt, áthúzódott márciusáprilisra, és azok a növények, amelyek ezekbe a későn forgatott táblákba kerültek, gyengén „fizettek”. Ez volt szépítés nélkül a helyzetünk, de ha a jövőben odafigyelünk és nem „ismételjük” meg ezt, akkor, hogy úgy mondjam; akár önmaguktól is javulhatnak átlagaink. — Meddig és mennyire? /— Éppen ez az. Ha akarjuk, megközelíthetjük — kedvező időjárású év, megfelelő tápanyag visszapótlás után — a 40 mázsás hektáronkénti búzatermése is. A tavalyi eredményünk 32 mázsa volt. De nem vagyok megbizonyosodva, sőt éppen az ellenkezőjét vallom; nem a 40 mázsás átlag a jó nálunk. Megkérdeztem, hogy miért? Ugyancsak furcsa választ kaptam. íme: — Kecskehegy, Középhegy, Sárkányfarok. Ezek táblanevek. Jelzik azt az állapotot, hogy a termelőszövetkezet szántóterületének 80 százaléka a Cserehát domboldalain terül el. Vízmosásokkal, fasorokkal szabdalt lejtők zárják körül a katlanokat, ahol június végén, július elején menetrendszerűen küldi ..jégáldását” az ég. És ez a vidék jelenti az országhatárt is. — Ezeknek a földeknek java része gyenge termőképességű, a termőtalaj nagy részét a csapadék a völgyekbe sodorta. Viszont, ha 40 mázsás termést akarunk róluk betakarítani, ahhoz többszöri talajművelésre, nagyobb mennyiségű műtrágya Hatóanyagra van szükség. És arra a rendkívül kedvező időjárású évre, amely négy- évenként egyszer köszönt be nálunk. Számunkra nyilvánvaló: bizonyos határon, termésátlagon felül az önköltség ugrásszerűen nő, sőt számításunk szerint 40 mázsás termésnél nincs hasznunk, amíg 30 mázsánál a búza termesztése jövedelmező. Az elnök érvelése logikus. Az időjárás és a kedvezőtlen domborzati adottságok kitűzték a „határt”, meddig szabad a gazdának „nyújtózkodnia”. De azt továbbra sem hiszem, hogy ebbe a helyzetbe az itt lakók belenyugodnának. — Nem is — mondta rá az elnök. — En csak azt akartam bizonyítani, hogy nem szabad nálunk rekordokat hajkurászni. A növénytermesztés így sem ráfizetéses. Sőt, a Hernád-parti síkon ragyogó "terméseket tudunk elérni. Például a cukorrépánk hektáronként 318 mázsával fizetett. De a továbblépés lehetősége nem ebben az ágazatban van. Megvallom őszintén, ismerve a szakosított tehenészeti telepek megyei helyzetét, nem gondoltam arra, hogy az elnök másik ágazatként az állattenyésztést nevezi meg. Hiszen Hidasnémetiben egy tehéntől még 2000 liter tejet.Ysem fejtek, s ettől az igen alacsony átlagtól csak egy telep mutathat fel még gyengébb eredményeket. Mondanom sem kell, mc glepődtem a válaszon: — Tavaly minket ez a rendkívül alacsony, és szé- gyellnivaló átlag mentett meg a ráfizetéses gazdálkodástól. A növénytermesztésünkről már tavasszal gyanítottuk, hogy veszteséges lesz. Tudtuk, hogy a tehenészeti telep csak fokozza ezt a ráfizetést, s akkor ... Nos, akkor hozták meg az új rendeletet. Ebben állt; ha valamelyik tsz 30 százalékkal növeli a tejtermelést, külön prémiumot kap. Ez természetesen nekünk jobban kedvezett, mint a jól termelő gazdaságoknak, mert amíg nekik, mondjuk 3000 literes átlag után 900 literrel, addig nekünk csak 400 literrel kellett a múlt évben többet fejnünk. Sikerült elérnünk, s így a plusz 400 liter csodálatos „nyerőszám” volt, ..Megjátszottul^”, és 1,2 millió forint nyereséget hozott. — És mi lesz, tegyük fel,' ha nem lesz ilyen rendelet? — Mi igyekszünk ezzel a lehetőséggel élni, de nem visszaélni. Kis tsz vagyunk, s nálunk duplán számít, hogy a legnagyobb beruházásunkat jelentő tehenészeti telep hogyan termel. A mai átlagok szégyell ni valók. Éppen azért vettünk fel 3 millió forint hitelt, hogy állományunkat a brucellózistól mentesítsük. Több mint 260 állatot cseréltünk ki. Legelőt telepítünk közel 300 hektáron. Az állatokat keresztezzük fekete frízzel, s ettől a nagv tejtermelő képességű fajtától ugrásszerű fejlődést remélünk. A takarmánytermesztést gépesítjük. És ha ez a rendelet még három évig érvényben marad. 30 százalékot mindig tudunk fejlődni, a hitelt visszafizetjük. De akkorra egy tehén már 3000 liter körül termel. A helyzet most ez. De ugyanakkor láttam a fejlődés útját, amelyet az elnök felvázolt, és amely megvalósítható, elérhető. Tudják, mit akarnak, ott a határ mentén, és látják azt a határt is. ameddig nagyobb kockázat nélkül elmehetnek. Kármán István Megtakarított milliók... Az elmúlt évben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára és a vasasszakszervezet centenáriumi évfordulójára fellendült munkaverseny igen sok tartalékot tárt fel az üzemek, gyárak életében. Ebben az évben a dolgozók — átérezve a tervidőszak középső évének gazdasági fontosságát — felajánlásaikat ismét tueg- tették, illetve az évfordulók tiszteletére fellendült munkaversenyt tovább folytatják. A Láng Gépgyár felhívásához most újabb gyárak, illetve gyáregységek csatlakoztak. A Kismotor- és Gépgyár 3-as számú gyáregysége (Mezőkövesden) 1078-ban több vállalást tett a munkaidőalap kihasználásától az anyag- és energiatakarékossági mutatók javításáig. Vállalják, hogy a hasznos munkaidőalapot 15 ezer órával növelik; az igazolatlan hiányzások csökkentésével, a magán-eltávozások, az egészna- pos hiányzások, a fizetés nélküli szabadságok mérséklésével. A gyártáshoz szükséges alap- és segédanyagok vonatkozásában 758 ezer forintos megtakarítást terveznek. Ehhez növelik az anyaggazdálkodás hatékonyságát, csökkentik a munkaselejtet, és felkutatják az elfekvő készleteket. Energiagazdálkodás terén 340 ezer forint megtakarítást tűztek célul. A célkitűzések teljesítésének záloga: a szocialista brigádok vállalásai és a versenyvállalások egyhangú elfogadása. A Kohászati Alapanyageló- készítő Közös Vállalat miskolci gyáregysége január végén szántén csatlakozott a Láng-gyáriak munkaversenyfelhívásához. A vállalásaikban döntő jelentőséget kap az a tény, hogy 1978 a Magyar Kommunista Párt megalakulásának 60. évfordulója .1 Fő célkitűzésként tartják szem előtt a párthatározatok megvalósítását: a termelékenység növelését, a költségek csökkentését, a nmnte- és üzemszervezés fokozását,' nem utolsósorban a társadalmi tulajdon védelmét. <—ért) | Csapolás az ózdi acélműben. Részlet a sodróműből.
