Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-24 / 47. szám

T978. fékroör 24., psnteE ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 mÉéNmÜíMÍé &* autóbusz-megállóban egyre gyarapszik az utasok száma. Az emberek mind türelmetlenebbek, pillantá­suk az utat pásztázza, ame­lyen az autóbusznak a me­netrend szerint mór meg kellett volna érkeznie. Egy rutinos utazó már kész is a diagnózissal: — Na, ez a járat is kima­radt — Nem baj — nyugtatja társa —, jön a másik, legfel­jebb szorosan leszünk: Az MKV-nál (korántsem tudnak ilyen egyszerűen „el- siklani” az ilyen dolog felett. Még akkor sem, ha a napi 3047 járathoz — ebből 2523 autóbusz, s ehhez — viszo­nyítva jelentéktelennek lát­szik a 10—15 kocsi „kiesé­se”. A kimaradások egyik oka lehet váratlan műszaki hiba, ami a „nyugdíjazásra” váró gépeknél szinte már természetes. Ezen még köny- nyebben tudnak segíteni. A másik ok: a vállalat egyre nagyobb munkaerőgonddal küzd. Miskolcon igen nehéz „pá­lya” a villamos-, és különö­sen az autóbuszvezetőké. Keskeny, járművekkel túl­zsúfolt utak. Csúcsforgalom­ban például, a villanyrend­őrnél 4—5 kocsi is összefut, nem tud menetrendszerűen haladni. Több gépkocsivezetővel be­szélgettem. Elmondták, hogy a járművek vezetése mind fizikailag, mind idegileg mind jobban igénybe veszi őket. Örök feszült figyelem­re van szükség, amit fokoz, hogy egyik-másik utas, kü­lönösen fizetési napokon je­leneteket rendez a kocsiban, vagy a gyalogosok minden körültekintés nélkül lelépnek a járdáról, és sokszor csak a „pilóta” lélekjelenléte, gyors reflexe ment meg em­bereket a gázolástól. Mire vége van a műszaknak, az 1800—2000 kuplungozásnak, a vezető lába fáj, elzsibbad, s csak egyet akar, csöndet és pihenést. Az utasforgalom évente 3 —4 százalékkal nő. Ma ott tartunk, hogy a Miskolci Közlekedési Vállalat autóbu­szait és villamosait naponta 550 ezer ember veszi igény­be. Az igényekkel arányban kell növelni a járművek szá­mát, s mind több vezetőre volna szükség. Csak ez a „volna” most igen nagy „úr”. Szilágyi István, az MKV forgalmi osztályának vezető­je elmondja, hogy jelenleg negyven autóbuszvezető és húsz villamosvezető hiá­nyuk van. Mit tudnak tenni? A la­kosság tömegközlekedési igé­nye napról napra nő. Ho­gyan tudták eddig kikapcsol­ni a feszültséget, hogy mi, utasok, ne érezzük? Minde­nekelőtt úgy, hogy a jármű­vezetők szinte feszített tem­póban dolgoznak, olykor az esedékes szabadnapon is szolgálatot vállalnak, hogy át tudják hidalni a létszámhi­ányt. Az MKV a járművezető­ket a nagyobb teljesítmény arányában tisztes erkölcsi és anyagi elismerésben része­síti. Az autóbuszvezetők ke­resete eléri az évi (50 ezer forintot, ez 40 százalékkal nagyobb a vállalati átlagnál és szépen keresnek a villa­moskocsik vezetői is. Felté­telezhetően ennek a kiemelt elismerésnek van nagy része abban, hogy azok, akik ta­valy leszámoltak — tizenha­tan —, most újból visszatér­tek az MKV-hoz. A havi munkaidőt tekint­ve 10(59—70-ben voltak a mélyponton. Egy-egy ember havonta 255—2(50 órán át is dolgozott. Megindult egy egészséges folyamat, s évről évre csökkent az igénybevé­tel. 1072-ben például 232, két évvel később 217 óra , volt az átlagos havi szolgá­lati idő. 1976-ban sikerült leszorítani 196 órára. Most sajnálatosan az 1975. évi gyakorlatnál tartanak; a vá­ros, a közlekedés szolgálata havonta 203—204 órán átve­szi igénybe a járművek ve­zetőit. Ez azzal a következ­ménnyel jár, hogy ezek az emberek megrövidülnek a szabadnapokkal. Ez belső fe­szültséget okoz, hiszen nincs elég idő a pihenésre, a csa­láddal való együttlétre. Mi a megoldás?! Minde­nekelőtt még legalább 60 au­tóbusz- és villamosvezetőre van szükség. A törzstagok megtartása és az újak meg­nyerése végett szeretnék to­vább növelni az anyagi ér­dekeltséget. A dolgozók a ve­zetőket „szorongatják", a ve­zetők pedig az érdekelt fel­sőbb szerveknél kopogtat­nak: tegyék lehetővé, hogy ebben a túlzsúfolt városban, a nehéz körülmények között dolgozó járművezetők is megkapják azt a juttatást, amelyet Budapesten a BKV- nál biztosítanak. Már meg­valósították, hogy amennyi­ben a gépkocsivezető a meg­határozott munkaóraszámot meghaladja, havonta 800 fo­rint közlekedési pótlékot kap. A közlekedés kulturáltsá­gának növelése, s egyben a gépkocsivezetők munkájának megkönnyítése végett ez év­ben 40 új korszerű autó­buszt állítanak a közlekedés szolgálatába. Ez lehetővé te­szi. hogy 38 régi típusú au­tóbuszt „nyugdíjba” küld­hetnek. Az új jármüvek ve­zetése jóval könnyebb, mint a régi típusú gépeké, köny- nyebb a kormányzás, a kup­lungozás, s ez csökkenti a fizikai megterhelést. Az utánpótlás igen nagy gondot okoz. A vállalatnak nincsenek tehergépkocsijai, így csak más vállalattól jö­vő „pilótákból” nevelhetnek autóbuszvezetőt. Ebben is szeretnének előre lépni. A rendelkezések értelmében ugyanis tehergépkocsi-veze­tésben eltöltött kétévi gya­korlat szükséges a D-vizsgá- ra való átképzéshez. A vál­lalat szeretné, ha ezt egyévi gyakorlat után is megvaló­síthatnák azzal a kitétellel, hogy a gyakorlati vezetést az átképzés ideje alatt a ko­rábbinak a duplájára növe­lik. Egyelőre távlati (vagy talán nem is annyira táv­lati?) elképzelés, hogy kísér­letképpen nőket is átképez­nek autóbuszvezetőkké. Azzal kezdtük, hogy egy Járat kimaradt- Ez véletlen eset, de jelzi, a vállalatok belső életében tapasztalható gondokat, tendenciákat Va­lójában társadalmi ügyről, sok százezer ember utazta­tásáról van szó. Ez szüksé­gessé teszi a lehetőségek alapos mérlegelését, s főleg azt, hogy biztosítani kell a gépkocsivezető-utánpótlást Ezt mindnyájunk érdeke megkívánja. Csorba Barnabás T A szervezés — tudomány Az iparban foglalkoztatot­tak száma tavaly több, mint 7 ezerrel csökkent, s e folya­mat várhatóan az idén is folytatódik — eközben vi­szont az ipar termelése 1977- ben 7 százalékkal nőtt, az 1978. évi terv pedig 5,6—6 százalékos növekedést irányoz elő. A technológiai fejlesz­tés, a gyártási módok kor­szerűsítése önmagában mind­ehhez kevés. S nemcsak azért, mert takarékosan kell bánni a fejlesztésre, a beruházás­ra fordítható forintokkal, hanem azért is, mert — bár­mennyire közhelynek tűnik is — a korszerű berendezések még igen sok tartalékot rej­tenek. Napjaink egyik fő jellem­zője a gyorsuló műszaki­technikai haladás, amelynek során a technikával együtt nemcsak a gyártmányok cse­rélődnek ki, hanem a koráb­bi helyes szervezési elvek is elavulnak, új módszerek al­kalmazását kívánják meg. Következésképp, ami tegnap előrevitt, az holnap olykor már csak a helyben járáshoz elég, de még az is elképzel­hető, hogy visszahúzó erőként hat. A szervezés — tudomány. Szerte a világon könyvtárak­ra rúgó irodalma van, s li- cencként értékesíthető szer­vezési módszerek is ismere­tesek. Ilyen módszer a kül­földről származó 3M is, amely a hetvenes évek elején vált »mértté hazánkban. Nincs olyan területe a mun­kának — hozzátehetjük: mindennapi életünknek —, amely ne lenne szervezhető. A jó vezető is kellően megszervezi egy-egy munka­napját, azokra a feladatokra vállalkozva csupán, amelyek feltétlenül az ő döntését igénylik, s a többit munka­társaira hárítja. Csaknem mindenütt szervezettebbé te­hető az irodai munka (s ez­zel létszám is megtakarít­ható), vagy a megfelelő út­vonal kijelölésével, az áru fogadásának megszervezésé­vel, gyorsításával hatéko­nyabbá válhat a szállítás. Folytathatnánk a példálózást a népgazdaság valamennyi ágazatából. Ezekre a tenni­valókra utaló szavak az or­szággyűlés legutóbbi, téli ülésszakán, az idei költségve­tés vitájában is elhangzot­tak. 'Az előterjesztés előadója mondotta egyebek között­„Az előrehaladás feltétele a szervező munka javítása a termelési, de az értékesítési folyamatban is. Több nagy- vállalatnál a szervezés foko­zatosan beépült a vezetési te­vékenységbe. A hazai jó pél­dák. a nemzetközi összeha­sonlítások, de még inkább a tapasztalható fogyatékossá­gok azonban arra utalnak, hogy még számos tennivaló van. A vállalatok nem élnek megfelelően a számvitel- és ügyvitelszervezési megoldá­sokkal sem”. Az V. ötéves tervidőszak középső esztendejéhez érkez­tünk. Mindaz, amit idén te­szünk, meghatározó jelentő­ségű célkitűzéseink teljesíté­se szempontjából. Nem kizá­rólag, de jórészt a vállalato­kon és vezetőiken múlik, hogy az idei összegezéskor kevesebb fogyatékosságról és még több követendő, jó módszerről essék szó. KRESZ versesy az ÉPEI! nál . Az ÉPFU Vállalatnál több mint 3 és fél ezer gépkocsi- vezető dolgozik. Munkájuk­kal nagyban befolyásolhatják a közúti közlekedés alakulását. A vállalat több száz speciális járművet közlekedtet, mely­nek vezetése megfelelő fel­készültséget, szakmai ismere­tet; igényel a jármű vezető­jétől. Ennek egyik követel­ménye a közlekedési szabá­lyok ismerete és betartása. Ezt segíti az a kezdeménye­zés is, melyet évekkel ezelőtt bevezettek a vállalatnál. Lé­nyege, hogy minden évben megrendezik a KRESZ-ver­senyt, a gépkocsivezetők kö­zött. Ez évben a vállalati dön­tőre Miskolcon kerül sor feb­ruár 25—26-án. A kétnapos versenyen a budapesti, győ­ri, pécsi és miskolci üzem­egység legjobb gépkocsiveze­tői mérik össze tudásukat Mezőnyárád, Halmaj, Tibolddaróc Elemző, jói aíapezó immM Befejezéshez közelednek megyénkben az elmúlt esz­tendő munkáját elemző, a jövőt alapozó. az idei terveket, tennivalókat meg­határozó termelőszövetkezeti zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlések. Három közös gazdaság zárszámadásának néhány tapasztalatáról, ered„ ményeik néhány „mutató­járól'’, s idei terveiről adunk rövid tudósítást. A MEZÖNYÁRADI ÜJ ÉLET TSZ-BEN — amint Molnár Károly tsz-elnök be­számolójából kitűnt — gon­dokkal kezdték, de a terve­zettnél is eredményesebben zárták az elmúlt esztendőt. Az alig 900 hektáron gazdál­kodó közös gazdaság 1,7 mil­lió forintos alaphiánnyal kezdte az évet, több, mint 6 milliós termelési hitelt kel­lett felvenniük. A mérleg mégis nagyon kedvezően „billent”: 3 millió 441 ezer forintos tiszta nyereséggel záriák az évet. Főleg a nö­vénytermesztés eredményei voltak jók: búzából kiemel­kedő, hektáronként 54,8 má­zsás átlagtermést értek eL A súlyos jégkárok ellenére szójából 15,3, napraforgóból 19,4, dohányból 13 mázsa volt az átlagtermésük. Elé­gedetlenek voltak azonban az állattenyésztés hozamaival. Idei tervük már 33 milliós termelési érték elérését ír­ja elő. Növénytermesztésben az elmúlt évivel azonos költ­ségekkel 3 millió forinttal több értéket kívánnak ter­melni. Az állattenyésztést alaposan „megreformálják” és fejlesztik. Kiselejtezik a rossz teheneket, s több, mint 3 millió forintért vásárolnak tenyészüszőket. A sertéste- nyészetben az anyakocák számát 25-ről 70-re növelik. Terveik teljesítésének bizto­sítéka: az alig több, mint száz főnyi aktiv tagból már 74-en dolgoznak a 7 szocia­lista brigádban. A HALM AJ 1 ARANYKA­LÁSZ TSZ öt községet össze­fogó, több, mint. 4000 hektá­ron gazdálkodó nagy csaló­ja — megfelelő nagyobb te­rem hiányában — részköz­gyűléseken vitatta meg a zárszámadást és a lei-vet. Badi István tsz-elnök lejlö- désről, eredményes esztendő­ről, a tagság szorgalmáról adhatott számot. Az időjárás — annak ellenére, hogy bú­zából 811 hektáron 4‘i má­zsás átlagtermést értek el — 3 milliós kiesési okozott a növénytermesztésben. A fej­lett állattenyésztés azonban — amely összes árbevételeik 60 százalékát adja — pótolni tudta a másik ágazatban ke­letkezett hiányt. Igv a ter­vezettnél nagyobb, közel 3,5 milliós tiszta nyereséggel zár. ták az évet Jól alapozlak az 1978-as év gazdálkodását, s a terme­lési értéket a növénytermesz­tésben 14 százalékkal, az ál­lattenyésztésben 5 százalék­kal tervezik növelni. A ke­nyérgabona-termelésben el­ért jó eredményhez kívánnak „felzárkózni” másik fő növé­nyükkel, a 120 hektáron ter­mesztett cukorrépával is. Mindent elkövetnek a 369 mázsás átlagtermés elérésé-' ért. Állattenyésztésük terve: kö­zel 4500 mázsa hús értéke­sítése, s a már 3000 literen, felüli tehenenként! tejter­melés további javítása. A TIBOLDDARÖCI RÁ­KÓCZI TSZ zárszámadó köz­gyűlésének kedves színfoltja volt az alapítókról, a leg­idősebb tagokról való meg­emlékezés. Jelentős összeg­gel jutalmazták a nyugdíjba vonulókat, s jutalmat kap­tak az aranylakodalmukat az idén ünneplő termelőszövet­kezeti házaspárok is. A főleg szőlészetéről, bo­rászatáról ismert közös gaz­daság (222 hektár szőlő) ered­ményes évet. zárt. Nagy Jó­zsef tsz-elnök többek között arról adhatott számot, hogy az 1975. évi 65,9 millióról 1977-ben 91 millió forintra növekedett a tsz árbevétele, A tiszta nyereség meghalad­ta a 15 millió forintot. A gaz­daság több, mint 12 millió forintos biztonsági tartalék­kal rendelkezik. Idei terveikből: összesen 12 millió forint értékű ter­melést fejlesztő beruházást valósítanak meg; szőlőből a 100 mázsás átlagtermés el­érése a cél; a tehenészetben 3170 literre növelik a tehe­nenként! tejtermelést, és 30 százalékkal több tejet kíván­nak értékesíteni. A tsz tagsága, köztük a csaknem 100 ezer forintos versenyjutalomban részesült 9 szocialista brigád 104 tag­ja vállalta az idei célkitűzé­sek maradéktalan teljesítéséi-1 Egy óra után néhány perc­cel, amikor a sárga Barkas megérkezik Bánhorvátiba, már jó néhányan ácsorognak a vegyesbolt előtt Fiatalok és idősebbek, nők és férfiak, csomagokkal megrakodva. Csendesen beszélgetnek, fi­gyelik az újonnan jövőket Fiatal asszony érkezik, idő­sebb férfi társaságában; ke­zükben csomag helyett csak egy-egy cédulát szorongat­nak. Időközben az üzlet elé ka­nyarodik az SF 48-53 rend­számú Barkas. Meglódul a tömeg, ki-ki azon iparkodik, hogy minél közelebb férkőz­zék a kocsi ajtajához. Kiszáll a gépocsivezető, a legtöbb várakozót már régi ismerős­ként üdvözli. Végre-valahá- ra feltárul a csomagtér ajta­ja is, amely egy parányi üz­letet rejteget Egy „mini szolgáltató” szalont Fogaso­kon. ruhák, télikabátok lóg­nak, a sarokban háztartási gépek, cipők, nylonzsákokba csomagolt ágyneműk sora­koznak katonás rendben. Egy nagy, vesszőből font láda a pult, s mögötte ül Vinnai Já­nos, a gépkocsivezetőből lett „boltvezető”. A sorban Harnóc Józsefné az első. — öt lepedőt, három dun­na-, egy paplan- és nyolc párnahuzatot • hoztam — sorolja. — Nem szoktam így összegyűjteni máskor, csak hát, most influenzás volt a család, gyakrabban kellet ágyat húzni. — Mindig a putnokiakkal mosat? — A nagymosási rájuk bí­zom, megéri. Elég mosnivaló marad még így is, az uram­ra és a két gyerekre. Közben elkészül a szám­la, 61 forint 60 fillérről. özvegy Csehes Károlyné következik a sorban. Odaad­ja a cédulát, és már kapja is a nylonzacskós csomagot. — Törlők, surcok vannak benne. Egy hét alatt kitisztí­tották. Szép fehér lett min­den — bólint elégedetten. — Egy hajszárítót hoztam, még garanciás — mondja Somogyi Lászlódé. — Nem tudom, mi lehet vele, csö­rög, zakatol csak. — A jövő hétre megjavít­juk, tessék csali itt hagyná — nyugtatja meg Vinnai Já­nos. Megírja az elismervényt, s már fordul is a következő­höz. Varga Lörincnéhez, aki abroszt, kabátot hozott tisz­tításra. A Váradi családból ketten is állnak a sorban: Váradi Istvánná és férje. — A mosógépért jöttünk — mondják. — Sajnos, nincs hozzá al­katrész, de talán a jövő hét­re meglesz — mentegetőzik Vinnai János. Két asszony lép a kocsi­hoz. Mindketten „cipőügy­ben”. Egyikük két párat ho­zott javítani, a másik pedig a megsarkalt lábbeliért jött. A sorban utánuk idős, bo­rostás arcú férfi következik. — Megvan-e már a vil­lanyborotva? — kérdezi. — Sajnos, még mindig nem kaptunk alkatrészt hozza. — Pedig már harmadszor jövök érte __ — Nem szeretem, ha dol­guk végezetlen mennek el tőlem az emberek — ma­gyarázza most már felénk intézve a szót Vinnai János. — Az utóbbi időben, sajnos, alkatrészhiánnyal küszkö­dünk; így előfordul, hogy a háztartási gépeket nem min­dig tudjuk megjavítani az ígért határidőre. Vinnai János egyébként 14 éve dolgozik az úgynevezett „hozom-viszem” szolgáltatás­nál, 24 község tartozik a kör­zetéhez. — Ilyenkor szerdán és pén­teken a legnagyobb a for­galom — mondja. — Most Nagybarcáról jövök, ma még Kisbarcára, Vadnára és Sajó- galgócra kell eljutnom. Ál­talában fél órát, másfél órát időzöm egy helyen. — Melyik szolgáltatást ve­szik a legtöbben igénybe? — A ruhatiszlítással bo­nyolítjuk a legnagyobb for­galmat. Eleinte, persze, nem így volt; a falusi asszonyok idegenkedtek a mosatástól, megszólták azt, aki nem ma­ga mosta az ágyneműt A cipők és a háztartási gépek javítására viszont már kez­dettől nagy az igény. A Putnoki Vegyesipari Szövetkezet 1961-ben hozta létre a „hozom-viszem” szol­gáltatást. Akkor még csak egy gépkocsival járták a fal­vakat. Az igények növeke­dése miatt azonban hamaro­san újabb gépkocsikat vásá­roltak, bővítették a hálóza­tot — Jelenleg hét gépkocsink van, 187 települést vontunk be a szolgáltató hálózatba — mondja Gál Miklós, a szol­gáltató részleg vezetője. — Az ózdi és az edelényi járás egészét ellátjuk, de az encsi, a miskolci, a szerencsi, sőt még a mezőcsáti járás lakói számára is végzünk szolgál­tatást. A gépkocsik a hét meghatározott napján, min­dig ugyanabban az időben je­lentkeznek a községekben, ahol átadják a megjavított, kitisztított holmikat és felve­szik az új munkát. A hatvanas évek elején a lakosság, a népgazdaság ér­deke sürgette a „hozom-vi­szem” szolgálat létrehozását. A falvakban kevés volt a kisiparos, rengeteg volt az ellátatlan község. A kezde­ményezés így azután nem bu­kott meg. sőt, éppen ellen­kezőleg. Mind több telepü­lés kapcsolódott be a háló­zatba. A szövetkezet 1968 óta változatlan árakkal dol­gozik, igaz, állami támoga­tást is kap. A „hozom-vi­szem” szolgálat árbevétele az elmúlt évben több, mint 3 és fél millió forintra „rúgott”. — Van-e igény a hálózat további bővítésére? — Igen, még mindig van­nak ellátatlan községek — mondja Gál Miklós. — Jelen­legi kapacitásunk azonban nem teszi lehetővé újabb községek bekapcsolását a „hozom-viszem” hálózatba. Már megkezdtük azonban az új, központi telephely kiala­kításúi, amely a szolgáltatás színvonalának emelésére, to­vábbi területek ellátására ad majd módot. Déváid Hedvig Mozgó szolgáltató „szál" .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents