Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-23 / 46. szám
1973. február 23., csütörtök ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 5 Heti postáikból „FÉLÜNK A TAVASZTÓL .. Olyan gondról írok, amely jó pár családot - érint itt, Sajószentpéteren, a Deák Ferenc utcában. Utcánk, sajnos zsákutca, s pár évvel ez-, előtt az egyenesen beleié ve. zető útrészt megcsinálták, de a forduló körrészt nem. Ügy látszik, az akkor még nem tartozott az a Deák Ferenc utcához. Így tavasszal és ősszel mi is, iskolás korú gyermekeink is bizony „nyakig” sárosán érünk ki a tisz. ta főutcára. Mintha csak egykori tanyasi földutakon gya. logoltunk volna végig. Gyerekeinktől az iskolában sok. szór megkérdezik; hát ti honnan jöttetek ilyen sárosán? ... Két éve már annak, hogy vízvezetékhálózat-bőví- tés volt az utcában. „Sáros” gondunkat az is tovább növelte, mert a lazán hányolt föld ragad, tapad esős idő. ben, sőt. meg is süllyedt, gödrök keletkeztek. Ilyen körülmények között nem csoda, ha — bár várjuk nagyon — mégis félünk a tavasztól, nem tudjuk hogy fogunk itt közlekedni... H.-né és a többi család. Sajószentpéter EMBERSÉG, SEGÍTÖKÉ5ZSÉG ... \ Előttem van az Eszak- Magyarország egyik száma, az előbb olvastam el az egyik, „Megérdemli a dicséretet" című cikket. Ügy érzem, ne. kém is tollat kell fognom, mert ami Aggteleken történt velem, az nem mindennapi dolog. Két hétig tartózkodtam a Cseppkő-szállóban, és bejár, tunk vásárolni a faluban levő kis zöldséges boltba. Az eladó fiatalasszony olyan udvarias, segítőkész volt, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Almát vásároltam, s kifelé menet lesegített a lépcsőn — én már sajnos csak totyogó öregasszony vagyok. Tárolni nem tudtam a gyümölcsöt — azt említettem az eladónak is. Erre felajánlotta, hogy ő vasárnap is ad szívesen, ugyanis a szomszédban lakik, megteszi, hogy annyi időre átjön az üzletbe. Dicséretet érdemel, s úgy hiszem. a szövetkezet vezetősége is, ahol dolgozik... Most már csak azon drukkolok, hogy elolvassák ők is ezt a cikket, értesüljenek az elismerésről. Galicz Győzőné Debrecen Az MSZMP Borsod megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán a Filozófiai Tanszék tanárai továbbképzési jellegű tanszéki értekezletet tartottak. Az 1977—70-as. tanév első félévi munkáját értékelő, a második félévi feladatokat megbeszélő értekezleteken az általános tagozat tanárai met. lett részt vettek szakosító tagozatok, a különböző szintű pártiskolák, valamint a speciális és továbbképző tanfolyamok filozófiaoktatói is. A tanszéki értekezleten ,.A Központi Bizottság legutóbbi határozatai feldolgozása a politikai oktatásban" címmel tartott előadást Kovács Bála, az MSZMP Központi Bizottsága alosztály v ez e I őj e. Az előadó a Központi Bizottság 1977. október 20-i és de. cember 1-i határozatai alapján részletesen ismertette az V. ötéves tervünk első két évének tapasztalatait, tanulságait, majd 197». évi gazdaságpolitikai célkitűzéseinket ismertette. Hangsúlyozta, , hogy népgazdaságunk külső és belső, változó körülményei közepette elodázhatatlan feladattá vált a gazdasági hatékonyság erőteljes növelése — mindenekelőtt a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a termelési és termékszerkezet korszerűsítése révén — és n gazdasági egyensúly fokoza. tos megteremtése. KETTEN IS FIZESSÜNK?! Tavaly november 16-án gépkocsit vásároltam. Az el. adó Miskolcon a III. kerületben lakik. Megállapodásunk szerint tiszta lappal kő. lőttük meg az „üzletet”, vagyis: mind az éves adó, mind a biztosítás ki volt fizetve. A gépkocsit az előírásnak megfelelően átírattam a nevemre. Tehát eddig rendben ment minden. Ám — csodálkozásomra —, 197». február 9-én tanácsi felszólítást hozott a posta, mellékeivé egy csekket. Azt írták; fizessek be 150 forint adóhátralékot az elmúlt évről! Az a kérdésem: ketten is fizessünk egy dologért? De ha nekem mégis fizetnem kell, akkor a III. kerületi tanács legalább fizesse visszg a 150 forintot a régi tulajdonosnak. Én az elvégzett munkámért csak annyi fizetést kapok, amennyi megillet és csak egyszer. Miért kéri a hatóság kétszer is ugyanazon dologért az adót?! Hetei Sándor 3528 Miskolc, Dráva út 6. RENDET A „HIDASI” VONATON! Az lenne a kérdésem, azok. hoz, akiket illet, hogy mikor lesz már rend az esténként 10.25 órakor Hidasnémeti felé induló személyvonaton. Jó lenne, ha szétnéznének időnként, s látnák, mit művel néhány utas, néhány fiatal. Én hetente kétszer járok be Miskolcra, és ezzel a vonattal utazom haza. Elképesztő látvány a szemét, a sok la-, szakított ajtó. Sokan indulás előtt — akik reggel 6-tól dolgoznak, és e vonattal mennek haza —, egy-egy órát szeretnének nyugodtan üldögélni a kocsiban. De nem lehet.. Egyik alkalommal egy 50 év körüli férfi csitította a néhány rendzavarát. Ütlegelés lelt a válasz, addig ütötték az illetőt, míg cl nem ájult. Ezt a helyzetet csak úgy lehelne megszüntetni, ha az illetékes rendőrkapitányság kezébe venné az ügyet, s utazgatna járőr ezzel a vonattal. Ezen utazik az úgynevezett .,Pityke” trió is. akik a legtöbb „balhét” okozzák. Kérem, segítsenek az illetékesek1 Kiss Lajosné, Fdrró Hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság 197». október 2G-i határozata szellemében nagyobb figyelmet kell fordítani az agitáció és propaganda tartalmának fejlesztésére. Nagyon fontos, hogy a politikai oktatás az elmélet és gyakorlat szoros egységében folyjék, s a figyelmet a legalapvetőbb feladatokra fordítsa. A gazdasági építést szolgáló tudatformálás fejlesztéséhez elengedhetetlen az is, hogy a propagandával, tömegpolitikai munkával foglalkozók szakszerűen, összetettségükben, bonyolultságukban, fejlődésükben ábrázolják a gazdasági folyamatokat. A történe. ti, a dialektikus és történeti materialista látásmód és szemlélet fejlesztésében nagy szerepük van a propagandistáknak. A rendkívül tartalmas előadás után élénk vita alakult ki, melynek során az előadó válaszolt a kérdésekre. A szocialista tudatformálásban, a gazdaságpolitikai tömegmunkában rendkívül nagy szerepet játszó politikai oktatók, pártoktatók számára nagyon hasznos segítséget jelentett az előadás elméleti, gyakorlati munkához. P. J. — A gyerekék? __ A gyerekek? Hadd m ondjam el, hogy Horváth hajómé vasárnap is belüli nekik az iskolát. Ugyanis kihűlnének a falak hétfőre. A felső tagozatosok pedig Bükk» szentkéresztre járnak, reggel 7 óra 20 perckor indulnak. Nem könnyű bizony, de itt mindenkinek meg kell szoknia a keményebb életet.. — Meg lehet szokni ezt a keményebb életet? A kérdés már jóval arrébb, a havas hegyek között hangzik el. ahol néhányon lovas, V.. ■ vállon hordják a fát a szénégető boksákhoz. Úttnlan utakon, meredélyeken. A szán haj tója, Szívós Antal szintén répáshutöi lakos. — Hogy meg lehet-e szokni? Gyerekkorom óta az er. dobén dolgozom. Mint ahogyan közülünk mindenki is itt dolgozott. Hideg van? Nagy a hó? Hát milyen legyen a tél a hegyek között? Néhány dolog azért idegesít. Tudja, én fiatalabb korom, ban 148 centi magasat tudtam ugrani. Most meg már a húsz centinél is elbotlok! Erőlködnöm kell! Én nem tudom. mi lesz, ha ez így megy tovább! — Miért, most hány éves? — Még csak hatvankilenc... Borsodi Balázs, a Borsodi Erdő. és Fafeldolgozó Gazdaság , rápáshutai .erdészeténeit védelmi szolgálatot ellátó kerületi erdésze 37 esztendeje tartja munkaterületének a Bükköt, Egyébként minden famíliája az erdő- gazdaságnál dolgozott, vagy dolgozik. Ez. a szolgálati beosztás kísérleti jellegű. Feladata a falopások és az orv. vadász at megakadályozása. Azt mondja, hogy: n falopns — beleértve a karácsonyfa- lopást is — 'gyakorlatilag megszűnt, az orvvadászat sajnos még mindig dívik, az ósdi hurkos módszerektől kezdve a fegyverekig. A Blikkben elhallgat tok a vadászfegyverek. A magas hóról visszaverődő fény bántja az ember szeméi, a mély csend az ember fülét. — Vadásztilalom van — mondja Gyémánt János, a Nimród Vadásztársaság tag. ja. a hollóstetői bányász, pihenő gondnoka. — Február 15-től vadászati tilalom van május elsejéig. Mert az őzsuta vemhes, az özbak agancsa most barkásodik, a szarvastehén vemhes, a szarvasbika mpst hullatja agancsát, a muflonjerke vemhes, a mutlonkos is ipost növeli csigáit. Vaddisznóra lehet most vadászni, mert ei úva tak számít. A vadásztársaságnak azonban nemcsak u kilövés, a seleite. zés a feladata, hanem ilyenkor, télen az állatok etetése is. Mi ilyenkor vetünk, az etetéssel, hogy nyáron és ősszel arathassunk! — Nyugalom, csönd, munka,' gond —, így jellemzi munkáját Kiss László, a Bükki Nemzeti Park termé. szelvédelmi területi kezelője, akihez a Nágy-fennsik tartozik. Eredeti foglalkozását tekintve ■ erdészlechnikus, de kort bban a MAHART kereskedelmi tengerészeként a To. kaj, ^zékesfehe a Cegléd, a Balaton, .inaújvá- ros hajókon száWiox tengert, összesen 24 országot látott, látogatott meg. 1936-ban hagyta abba a tengerészéletmódot, mert — mint mondotta — gyökeret akart ereszteni. Egyébként is. ősei révén beleszületett a természetbe, az erdőbe. A tenger is — természet. A tenger és az erdő néni ellentéte egymásnak. Az időjárástól függően gyalogolja végig „jár. őrú,;át”. Veié van a távcsöve, a különböző szakkönyvek és a térképek, kutyája ott ballag a nyomában. Télen naponként általában 15 kilométert lesz meg, nyáron, a motorkerékpár segítségével 50—60 kilométert. Kiss László, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi területkezelője. — A szakirodalom a Bükk faunájáról szólva kétezerféle növényt ír le. És ezen. kívül számos madarat, aminek a megfigyelése szintén az én feladatom. Most tulajdonképpen „leltározunk”. Felmérjük, hogy megvannak- «' a szakirodalomban szerep, lő növények és állatok. A Bükki Nemzeti Park mindnyájunk kincse. Nem véletlen, hogy Csermely László. a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigaz. gatója szinte nyílt levélben fordult mindazokhoz, akik állandó, vzgv alkalmi látogatói ennek a természeti csodának. A Bükki Nemzeti Parkban tehát'most „leltároznak". Az erdészek, a vadászok és'n természetvédelmi területi kezelők vigyáznak erre a kiemelkedő, nemzett kincsünkre. Ez azonban nem elé". Mindnyájunknak, akik járjuk. szeretjük ezt a vará- zsos. sajátos, másutt sehol- som-nin'cs természeti képződményt. nekünk, mlndnhá- nyunknak feladatunk megóvni. megvédeni. A Bükk persze nemcsak védeti nemzeti pari;. Hanem lakóhely, mun. kahely Is. Ilyenkor, télen a mostoha időjárási körülmények között — tehál romantika nélkül — dolgoznak sok- szot kínlódva a- embereit. Azok, akik itt születtek itt élnek, itt munkálkodnak... PRÍ—LA—VEC ************»-**************?'í'*'s**í:"::'í:-k---****ííÍ >: t # | Bükki barangolás télen * 5 * íV* j imiinii ieliil | *#»#*************.**«-**********-::-*****í:-«--i!"»*** A bükki tél szépségét leírni — reménytelen vállalkozás lenne. Aki már járta ezeket a hegyeket léten — ilyen kemény hidegü, sok napsütésü télen —, tudja, milyen. Sajátos, szép, A kirándulóknak, turistáknak szépséges táj. viszont az itt élőknek élettér és egyben munkahely, meghozz,í romantika nélkül. Súlyos, nehéz szerszámok, meredek, csúszó:: hegyoldalak, nehezen járható utak. A Nagy-fennsíkon három gépkocsi találkozott, Keltő egy irányba haladt, egy szembe. Megálltak. Percekig mozdulatlanul ültek a pilóták a vezetőfülkében. Mindannyian ültek ás várlak. Hátha valaki mozdul. Aztán kiszálltak, tanakodtál;. A magas hógátak között vezető, keskeny úton nehéz volt megtalálni a megoldást. Két .kocsi visszalolatott, a szembejövő félrehúzódott a .mágus hóban, így, apró kompromisszumok révén haladhatott minden gépjármű a maga útján... A Bükk egyik szépséges kisközségének, Répáshúlának az útjai viszont kitűnően járhatók, — Valóban, az utakról kell először szólnunk — mondják Répáshuta község Tana. csán, altot Horváth Oszkár- né vb-titkárral és KadlicSek Jánosáéval, a tanács elnökével beszélgetünk. Igaz, az el- nőkasszony rögtön tiltakozással kezdi, mondván, hogy ő tulajdonképpen „csak” társadalmi elnök, egyébként pedig az iskola vezetője. Igaz viszont az is, hogy itt egy- egy emberre sokféle funkció jut, mivel az egész falut alig lakják többen hatszáznál. De maradjunk egyelőre az útnál, mert az valóban nagyon fontos,' hiszen a vérkeringést biztosítja. És ezen a télen is megfelelően. Pedig itt, a hegyektől körülvett, szűk völgyben a rekordhidegek étkezte előtt is mínusz 18—20 fokokat’mértek. A hó is megvan, nem is igen akar elmenni. De az út jó, á szál. litásban nincs fennakadás, mindenki meg tudja vásárolni, amire szüksége van. — Talán még egyszerűbb is lehetne a szállítás,' az áruellátás — mondják. — Hiszen, például nálunk is van tejbegyüjtö, mindenki ide' viszi a nem is akármilyen tejet — hegyi legelőkön jár. nak a tehenek —, később pedig a tejet visszahozzák a boltba. De hát ez a rend. Régi, megszokott rend. Persze, egynéhány dologban azért mi is kitaláltunk már változást, megmásítottuk a ki tudja mióta meglevő rendet ... Például a Mikulásnál ... — A Mikulásnál? A két asszony nevet. — Igen. a Mikulásnál. Legutóbb az erdészet vezetőjét, az elnökasszony férjét beszélték rá: legyen ö a Mikulás, azaz a Télapó. (Itt a vezetőknek sokféle funkciót kell vállalniuk.) Rendben van, mondta, ejvállalja, de csak akkor, ha csengős szánnal járhatja sorra a házakat. A csengős szán nem okozott problémát. A Mikulás elindult, a szán csengetett, a lovak párát fújtak, a gyerekek nagyon örültek. Pár nap múltán a Mikulás erősen lüsszögötí, mert azért mégsem olyan könnyű a sokfokú mínuszokban szá. nozni. De ’ azért megérte! Mint a másik változás is — jóval komolyabb, súlyosabb változás —, a varroda. Nemrégiben létesítették a budapesti FÉKISZ kirendeltségéként. Hetven asszony kapott itt munkát! Bizony, nagy szó! — Ha például it Mikulástól kérhettek volna, vagy kér. hetnének valamit, az mi lenne? — A víz! Ásott, kúpjaink vanrpak, bárki azt hihoi.né, hogy itt, a hegyek között tiszta, egészséges vizet adnak a kutak, de nem így van. Jó lenne a vezetékes víz. De ehhez milliók kellenének ... Nemrég mértük fel. Bizony, milliók. Lehetséges, hogy egyszer mégis meglesz ez is. Hazafelé. Ä poliiai diétás időszerű lelátói
