Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

Í97S. február 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A világgazdasá és hazánk Az utóbbi időben jelentős mértékben bővültek gazda­sági, kereskedelmi és koo­perációs együttműködési kap­csolataink a fejlett tőkés és a távolabbi fejlődő orszá­gokkal; részben a KGST ke­retein belül, részben pedig önálló kétoldalú kapcsola­tok fejlesztése révén. A kü­lönböző szintű és volumenű üzletkötések révén a magyar ipar és mezőgazdaság termé­kei a világ legtávolabbi or­szágaiba is eljutnak. Ugyan­akkor hazánk is sok ország­ból importál olyan áruféle­séget, amely jelentősen bő­víti a hazai áruválasztékot. Nézzük egy-két példán keresztül a legutóbbi napok üzletkötéseinek és megálla­podásainak eredményét. * Februárban nyitották meg Olaszországban a magyar szövetkezeti hetet. Az ese­ménysorozat keretében Olasz­ország 120 szövetkezeti áru­házában állítanak ki és áru­sítanak magyar élelmiszer- ipari termékeket. Tizenkét nagyvárosban pedig önálló kiállításokon és árubemuta­tókon ismertetik a magyar szövetkezetek sokoldalú, szer­teágazó tevékenységét. A szövetkezeti hét köz­pontjául Bolognát választot­ták, ahol ebben az időszak­ban magyar étterem is mű­ködik. Az előzetes tárgyalá­sok alapján várhatóan több együttműködési megállapodás születik majd az olasz és a magyar szövetkezetek kö­zött. * Bővül a kereskedelem vo­lumene Görögország és a KGST-országok között. A szocialista országok elsősor­ban mezőgazdasági terméke­ket és élelmiszeripari készít­ményeket, bauxitot és pa­mutfonalat vásárolnak Gö­rögországtól, amelynek el­lenértékeként a görög cégek energiahordozókat, fémeket, gépeket, vegyipari terméke­ket, ipari berendezéseket szállítanak. A Szovjetunió például autóbuszokat és szárnyashajókat is szállít Görögországba. * A Pécsi Faipari Ktsz 35 millió forint értékben expor­tál ebben az évben stílbú­tort a tőkés országokba. El­sősorban az NSZK-ba, Hol­landiába és Svájcba. A Me­chanikai Laboratórium pécsi gyára 350 ezer dollár érték­ben stúdióberendezéseket ex­portál Pakisztánba és Irak­ba. A Pécsi Kesztyű- és Bőr­díszműipari Szövetkezet 400 ezer pár kesztyűt szállít Svédországba. A mohácsi ÉPGÉP ebben a hónapban 10 darab 50 tonnás cementsílót szállított az NSZK-ba. * önálló élelmiszer-kiállítást rendez hat magyar külkeres­kedelmi vállalat március 10. és 22. között Kuvaitban. A bemutatón szereplő magyar áruk igazodnak a kuvaiti Az idén is kimagasló ered­ményeket érnek el a terme­lésben a lyukói bányászok. Az aknában két komplexen gépesített frontfejtés üzemel, s az itt dolgozó szocialista brigádok rendre túlteljesítik a tervet. Nagyrészt ezeknek a kollektíváknak köszönhető, hogy a bányából naponta 3100—3300 tonna szenet kül­denek a felszínre. ízléshez. Többek között ét­olajat, zöldség- és gyümölcs- konzerveket, vadhúst, fű- szerpaprikát , száraz tésztát, vágott baromfit, húskonzer­veket, sajtokat, mélyhűtött készételeket és édességeket láthatnak és kóstolhatnak a kuvaitiak. A kiállításon ma­gyar szakácsok működnek közre, akik speciális készít­ményeikből bemutatóval egybekötött vásárt is rendez­nek. * Ebben az évben jelentős mértékben bővül a magyar— líbiai gazdasági együttmű­ködés. Erre minden lehetősé­günk megvan. Az alapokat leraktuk, hiszen tavaly a mintegy 20 millió dollár ér­tékű magyar—líbiai keres­kedelmi forgalom szinte ki­zárólag magyar exportból állt. A magyar cégek első­sorban kikötői uszályokat, IKARUS autóbuszokat gép­ipari berendezéseket szál­lítanak. Líbiából viszont ha­gyományos mezőgazdasági és ipari fogyasztási cikkeket importál a magyar külkeres­kedelem. Hazánk ebben az évben olajimportra is megállapo­dást óhajt kötni. A műsza­ki-tudományos együttműkö­dés keretében jelenleg 173 magyar szakértő dolgozik Líbiában, közülük 41-en a Tezsura város kórházának komplett magyar egészség- ügyi személyzeteként. * A magyar—svéd kereske­delmi és gazdasági együtt­működés keretében a múlt évben több mint 700 millió svéd korona érték fölé emel­kedett a két ország árucse­re-forgalma. A további együttműködés fejlesztését tanulmányozzák a magyar kereskedelmi szervek és szakemberek. A svéd cégek elsősorban magyar szer­számgépek beszerzése iránt mutatnak érdeklődést. A Magyar Hajó- és Darugyár különleges daruk gyártásáról és eladásáról tárgyal. A gyógyszeripari kapcsolatok fejlesztéséről is tárgyalások folynak. * Görögországba 1970 óta exportálunk szállodai beren­dezéseket. Ebben az évben a már megkötött megállapo­dások értelmében két négy- százhetvenszobás szálloda számára szállítunk különbö­ző berendezéseket, és tár­gyakat. Ezenkívül a magyar külkereskedelmi szervek ház­tartási cikkek, porcelán tár­gyak és sportcikkek széles választékát is szerepeltetik az egyezménylistán. * A dél-amerikai Guayana a legutóbbi tárgyalások során bejelentette igényét magyar áruk megvásárlására és be­szerzésére. Mindenekelőtt tartós közszükségleti és fo­gyasztási cikkeink, gyógy­szerek, textíliák, cipők, va­lamint magyar termelőbe­rendezések és járműipari termékek iránt nagy az ér­deklődés. A lyukói szénbányászok egyébként 7000 tonnás több­lettermelést vállaltak az első negyedévre. Felajánlásukat már eddig túlszárnyalták, s 20 000 tonna szenet adtak a programban előírt mennyi­ségen felül. A tervtúlteljesí­tés aránya azonban a to­vábbiakban nem növekszik majd, mert a jövő hónapban mindkét frontfejtésen útsze­relik a gépi berendezéseket. Aki annak előtte soha sem járt ebben az öregedő épület­ben, s nem látta, nem hal­lotta dohogni ezeket a ki­szolgált masinákat, az azt is hihetné; valami ipari jellegű múzeumba tévedt be. Mert ilyenkor délután már csak a múzeumokra oly jellemző csend fogadja az érkezőt, a falak határolta térben. A nyugvó, mozdulatlan gépek fekete patinája ebben a né­maságban tiszteletet, áhítatot parancsol, amitől elmélázik az ember, s bár a vaskos vasmasinák között nézelődik, gondolatai valahová, időben távolra viszik. A gépek közé embereket képzel, munkazajt, afféle igazi jellemző életké­pet. S hogy mégsem holt dol­gok közé került, azt talán csak az illat, ez a jellegzetes napraforgóolaj-illat —, ami láthatatlanul is kitölt min­den pórust — csak ez sejteti. Mert a prés alól megcsordul itt még mostanáig is a nap­raforgó folyékony aranya, minden esztendőben. Az olaj gőzét, szagát, magukba itták, szívták a falak, a teljesen megbámult fagerendás meny- nyezet és talán legjobban az ember, aki géppel, épülettel együtt itt öregedett meg. Az egykor 10 olajütőjéről híres Mezőkövesden már csak ez az egy üzemel. A Pető- féle. Kövesden csak így em­legetik. — Melyek voltak még híres olajütők abban az időben? — Hát a Seregék, a Nyí- kesék, a Pappék... Jó volt az mindegyik. Aki jó olajat akart, az idehozta a napra­forgóját üttetni Kövesdre, bármerre is lakott az ország­ban. Mindketten határozottan állítják: a kövesdi olajnak nincsen párja. Miért próbál­nám megcáfolni? Elvégre Pető István és a felesége csak jobban tudja ezt a dolgot, mint bárki más. — Abban az időben, az „olajos világban” feljártam' én kérem Pestre is. Ott is megállapítottam én ránézés­ről: melyik olaj való Kö­veidről. Az idevalósinak olyan aranyló a színe, hogy annak nincsen < pórja. Ez az olaj ledugaszolva egy év múlva is olyan jó ízű, mint ütés után közvetlen. A vidék, ez a cifra, sze­gény, büszke Bükkalja, a napraforgónak mindig jó ha­zája volt. Hívták, nevezték az emberek makukának, szo- tyolának. tányirkának is eze­ket a szép virágú „olajku la­kat”. És hogy hagyomány- őrző ez a vidék, azt. mi sem bizonyítja jobban, mint egy számadat: a mezőkövesdi Matyó Tsz, több mint ezer hektáron termesztette tavaly is a „pénzes” növényt. Mert ők csak így nevezik: pénzes. A Pető-féle olajütő is a tsz tulajdonában van, ők üzemeltetik, tartják fenn. Pető néni még itt dolgozik, van két társa, aki segít neki. Viszont Pető bácsi már csak a régebbi évekre emlékezik vissza, nem kevés nosztalgiá­val, hiszen betegsége, kora elszólította, ezektől a gyer­mekként tisztelt gépektől, amelyek egyikén-másikán még az „ántivilág” olvasható: készült Hercz Jenő gépgyá­rában és a vasöntödéjében Miskolczon. Az olajütőknek ma már szerte az országban varázsuk van. Részben a rájuk jellem­ző manufakturális módsze­reik miatt, de sokkal inkább azért, mert számuk csekély, mint az a bizonyos fehér holló, amit a népi mondás ez esetekben gyakorta emle­get. Az olajütő igazi szezonja októbertől karácsonyig tar­tott, akkor szinte éjjel-nap­pal jártak a gépek. A gépek pedig a követke­zők (ahogy ők ejtik): a haja- ló, a zúzó, a gyúró, a pirító, vagy pörkölő, (ki, hogy ne­vezi) és a prés. — Érzék kell ehhez a mes­terséghez. A pörkölés a lé­nyeg, mint az ételnél a rán­tás. S hogy mennyi olaj lesz a napraforgóból? Az a minő­ségtől függ. Idén, egy zsák­nyi termésből 10—12 liternyi lett. Pető néni mondja: ta­valy ősszel nagyon jó volt a termés, finom olaj lett be­lőle, egy cseppet sem keserű. Ha valaki arra kíváncsi, miért nőtt a napraforgó és az olajütés annyira e tájhoz, s különösen Mezőkövesdhez, annak felvilágosításul szol­gáljanak Pető István szavai: — Valamikor ez a nép na­gyon vallásos volt. A böjt idején, húsvét előtt, minden­ki csak olajjal főzött. Erre­felé népi étel az olajos ká­poszta, az olajba sütött fánk, a herőce, az olajjal megkent piritós és kenyérlángos ... így igaz. (Ügy adódott, hogy mielőtt az olajütőbe látogattunk vol­na a helyi áfész Hőfürdő vendéglőjében ebédeltünk. Jómagam csigalevest, vese­velő burgonyával. Ez utóbbi­hoz savanyúságként olajos­káposztát kértem. Helyi spe­cialitás.) — Pető néniék háztartásá­ban gyakran használják az olajat? — Gyakran hát! Főzéshez jobban szeretjük mint a zsírt. Nem is beszélve az olajos pirítósról meg az olajos ká­posztáról. — Nem is rossz az! — bizonygatom egyetértőén. Pető néni rám mosolyog. Én vissza rá. Értjük egymást, elvégre földiek vagyunk. Hajdú Imre Eredményes évet zártak jrpi’ > ■ v ff ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ jjj^ Ezt a megállapítást tette megyénk élelmiszeripari pártszervezetei titkárainak legutóbbi tanácskozása, mely­nek napirendjén élelmiszer- ipari üzemeink tevékenysé­gének elmúlt évi értékelése, az 1978. évi feladatok meg­határozása, illetve a párt­munka módszerei fejlesztésé­nek kérdései szerepeltek. A résztvevők elismeréssel szóltak a megye élelmiszer- iparának eredményeiről, hi­szen termelése — az orszá­gos átlagot meghaladó ütem­ben — változatlan áron szá­mítva 10,3 százalékkal nőtt. Ezzel a növekedési ütemmel — az építőanyagipar mellett — 1977 évben a legdinami­kusabb fejlődést érte el. / 12 000 főt foglalkoztató ága­zat közel íi milliárd forint termelési értéket állított elő, a termelésbővülés mértéke, a gazdálkodás eredményessége nemcsak a bázisidőszakét, hanem a tervezettet is meg­haladta. A jelentős termelés- felfutást az élőmunkaterme- lékenység javulásán túl elő­segítették a korábbi évek vállalati fejlesztései, vala­mint a szocialista munkaver- seny-mozgalom eredményei. Különösen szép eredmé­nyeket ért el az Állatforgal­mi. és Húsipari Vállalat, a Miskolci Hűtőház, a Borsod megyei Gyümölcsszesz és Üdítőipari Vállalat kollektí­vája, nem teljesítette tervét — az ismert okok miatt — a Szerencsi Cukorgyár, a Gabona- és Malomipari Vál­lalat, valamint a Kazincbar­cikai Sütőipari Vállalat ter­melésnövekedése pedig je­lentősen elmaradt a megyei átlagtól. Nőtt a mezőgazdasági nagy­üzemektől és a kistermelők­től felvásárolt termékek vo­lumene. A fontosabb mező- gazdasági termékekből tör­ténő felvásárlás — változat­lan áron számítva —, mint­egy 8 százalékkal emelke­dett. A központi árualapra felvásárolt termékek növek­vő mennyisége, az élelmi- szeripari vállalatok termeié-' sének dinamikus fejlődése, a múlt év során általában fo­lyamatos, zökkenőmentes élelmiszerellátást tett lehe­tővé. A lakossági igényeket úgy mennyiségileg, mint ösz- szetételében sikerült kielégí­teni, és javult a termékek többségének minősége is. A megyei szükséglet kielé­gítése mellett, a felvásárló- és élelmiszeripari vállalatok külkereskedelmi forgalma 20 százalékkal emelkedett. A külkereskedelmi forgalom alakulásán belül igen pozití­van értékelhető az export 50 százalékos növekedése, illet­ve a behozatal 7 százalékos csökkenése. Az export ilyen mérvű alakulását mindenek­előtt a húsipari termékek, az élőmarha, a gyorsfagyasz­tott gyümölcsök, a kertészeti termékek, a különféle gyü­mölcsszörpök és a bor kül­piaci értékesítésének növe­kedése eredményezte. 1978-ban élelmiszeriparunk legfontosabb feladata: a gaz­dálkodás hatékonyságának, a termelés minőségi tényezői­nek a javítása. A megyei pártbizottság 1978. évi fel­adattervében az élelmiszer- ipari üzemek felé — többek között — az alábbi feladato­kat határozta meg: „Azélel­miszeripari üzemek fordítsa­nak nagyobb gondot alap- anyagellátási" körzetük meg­szervezésére. Javítsák a bel­földi és exporttermékek mi­nőségét, bővítsék a választé­kot (tej, hús, édes- és sütő­ipari vállalatok). A Húskom­binát 1978. év közepére te­remtse meg a feltételeket a dobozolt sonka gyártásához, illetve exportjához. A Gabo­na- és Malomipari Vállalat jó felkészültséggel biztosítsa a szemes termények zavarta­lan átvételét, javítsa a ta­karmány táp-ellátást. A lakossági ellátás színvo­nalának emelése megköveteli az árutermelés, a kiszállítás feltételeinek a javítását is. Sütőipari vállalatainknak kü­lönös figyelmet kell fordítani az aprófalvas települések péksüteménnyel történő ellá­tására. Mindezek mellett 1978. évben a gazdaságos ex­port dinamikus növekedésé­vel is számolunk. E területen érvényesíteni kell az MSZMP KB hosszú távú külgazdasági politikára, illetve a termelési szerkezet fejlesztésére vonat­kozó irányelveit. A felsőbb szintű párthatáro­zatok tükrében élelmiszeripari pártszervezeteink elkészítették 1978. évi cselekvési program­jaikat. E cselekvési progra­mok helyesen határozzák meg a helyi tennivalókat, jó alapját képezik a gazdaság- politikai agitációnak. Élelmiszeripari üzemeink kialakították 1978. évi terv- célkitűzéseiket, ezek össz­hangban vannak az ágazat előtt álló feladatokkal. A me­gye élelmiszeripara 1978. év­ben az elmúlt évinél is na­gyobb termelésbővüléssel számol. A gazdasági felada­tok eredményes megoldása — alapanyagellátás oldaláról — a mezőgazdasági nagyüze­mek és a kisgazdaságok ter­melésének növekedéséből biz­tosítható. Üzemeink többsége — a fogyasztói igények jobb kielégítése érdekében — bő­víti a választékot. így pél­dául a Borsod megyei Tej­ipari Vállalat megkezdi a gyümölcsízesített krémtúró- féleségek és a göcsej sajt, a Borsodi Sörgyár az alkohol- mentes sör és a Gyöngy To­nik üdítő ital gyártását stb. Az élelmiszeripar előtt álló feladatok nagyok, megvalósí­tásuk fegyelmezettebb, szer­vezettebb munkavégzést kö­vetel minden területen. Vég­rehajtásuknak elengedhetet­len feltétele, hogy a gazda­sági munkában tovább növe­kedjék a párt irányító és el­lenőrző szerepe, felvilágosító, meggyőző és mozgatóereje. Ez a munkamódszer állandó korszerűsítését, a feladatok ésszerű szelektálását, a súly­ponti tennivalókra való össz­pontosítást követeli meg. Ezt a célt szolgálta az a tapasz­talatcsere is, mely a Borsod megyei Tejipari Vállalat pártszervezete munkamódsze­rének tanulmányozása során lehetővé vált. Egységes szem­lélet alakult ki, többek kö­zött abban, hogy a pártszer­veknek a fő figyelmet a pártalapszervezetek, a párt­csoportok munkájának javí­tására kell fektetni. Fejlesz­teni szükséges az egyéni meg­bízatások rendszerét, e meg­bízatások legyenek konkré­tak. mérhetőek, ellenőrizhe­tőek, a számonkérés pedig következetesebb. A politikai munka hatékonyságának ja­vítása érdekében indokolt a politikai és gazdasági munka helyes összekapcsolása, a párt-, tömegszervezeti és gazdasági szervek közötti célszerű munkamegosztás. Nagyobb gondot kell fordíta­ni az egységes szemléletet követő, egységes cselekvés biztosítására, ennek érdeké­ben az agitóciós és propagan­damunka fejlesztésére. Bori Erzsébet a megyei pártbizottság munkatársa i „...mint az ételnél a rántás” ^ | iH^rrj ^«|^||^ MBBkasikerek L?Éf tóipi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents