Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. február 21., kedd A képernyő előtt t A másik és a Cigánykerék Az ember gyakran van úgy, hogy idővel lényeges dolgokról egyszerűen megfeledkezik. Emlékszik jelenetekre, szituá­ciókra. Tudja, hogy akkor, valaki, valami olyat mondott, ami izgalmas és érdekes volt, de az idő múlásával a szavak el­mosódtak, elfelejtődtek, viszont pontosan fel tudja idézni magában, hogy az az illető akkor milyen színű ruhát viselt. Az emlékezetnek vannak ilyen furcsa, megmagyarázhatatlan dolgai, bukfencei és cigánykerekei. S engedtessék meg ez­úttal, hogy az elmúlt hét egyébként valóban hihetetlenül gazdag televíziós műsorából, amelyben többek között két színházi közvetítés, közte a Miskolci Nemzeti Színház elő­adásában Osztrovszkij Zivatar című színműve, a szilveszteri kabaré ismétlése, egy új bolgár filmsorozat első epizódja is helyet kapott, hogy a filmprogramot már ne is említsük; az ilyen, kissé önkényes emlékezés alapján egy szintén most induló, de nem filmsorozatot emeljünk ki első helyen. A szombat délután először műsorra tűzött A másik 12 órá-t.-#• Kútvölgyi Katalin kilencrészesre tervezett sorozata, mely­nek író-előadója és állandó házigazdája Fekete György belső- építész, a maga mivoltában hiánypótlónak számít. Legjobb emlékezetünk szerint ugyanis — fenntartva tehát magunk­nak a tévedés jogát is — a televízió először vállalkozott arra, hogy lakáskultúránk alakulásában letegye a maga voksát. Márpedig ugye ma már nemcsak az a kérdés, hogy hol lak­junk, de mindinkább az is, hogy hogyan lakjunk. Azaz: mi­képpen használhatjuk ki a legoptimálisabban, arcunkra ala­kítva, azt a valójában nem túlontúl sok négyzetmétert, ami lakásunkat, a másik 12 órában való életmódunkat meg­teremti. így, egy műsoridő után még meglehetősen nehéz a hasznosíthatóságáról sokat mondani, de szándékát, már most is kirajzolódó törekvéseit feltétlenül dicsérni lehet. Bizonyára az elkövetkező egyes adások konkrétabb segítséget is adhat­nak az egyéneknek, de már most is kiérezhető volt az a szándék, hogy a környezet megteremtésében, kialakításában a sajátos karaktereknek szánnak igen nagy szerepet. Azaz annak a nem elfelejthető ténynek, hogy lakókörnyezetünk kialakítása nem pusztán pénztárcánk függvénye, örömmel és érdeklődéssel várjuk az elkövetkező adásokat is. * Az elmúlt hét műsorából kötelességszerűen kell szólnunk a kedd este bemutatott új tv-filmről, a Cigánykerékről. Erdős István írta, Csányi Miklós rendezte a filmet. Legnagyobb erénye talán az volt. hogy sok fiatal, a televízióból még nem visszaköszönő arcot láthattunk, köztük az igen tehetségesnek ígérkező Katona Ágnest. A film tartalmáról viszont akkor sem mondhatunk sokat, ha tudomásul vesszük, hogy egy poros, unalmas kis falucskában három hét kalandról szól. Inkább ötletei voltak csak a filmnek, de ezek az ötletek valahogy nem álltak igazán össze, nem teremtettek atmosz­férát, a könnyedség szintjén sem. Többé-kevésbé úgy va­gyunk vele, mint a három hétig szüretelő lányokkal a fa­lucska fiúi, akik — a záróképben — ültek az immár ismét kihalt homokos folyóparton, üldögéltek egy darabig, aztán elmentek. Mi meg felálltunk a fotelból, kikapcsoltuk a ké­szüléket s el is felejtettük az egészet. Csutorás Annamária Füzesabony és Vidéke Áíész Bútoráruháza 1978. február 20-tól 25-ig a Mezőkeresztesi Művelődési Házban bútor- kiállítást és vásárt rendez v A megvásárolt bútorok házhoz szállítását 80 km-es körzetben 40%-os engedménnyel vállaljuk. A kiállítás 8—16 óráig tart nyitva. A Magyaroktól a K. O.-ig Pécsi jegyzetek Honthy Hanna születésnapjára Lehetséges' volna, hogy Honthy Hanna ma nyolcvan­öt éves? Nem tévednek a lexikonok? Egyáltalán van-e, lehet-e kora az operettek ünnepelt primadonnájának? Érdemes a korát nyilvántar­tani Honthynak, aki hetvenöt esztendeje él a színpadon? Tízéves korában, balettnö­vendékként táncolt először az Operaház színpadán, majd kilenc év múlva, 1912-ben a Népoperához szerződött. Azóta Honthy neve és a színház fogalma elválasztha­tatlan. Hatvanhat esztendő a szín­padon. Két emberöltőnyi idő. Akik a kezdetben felnőtt­ként tapsoltak a pályakezdő Hügel Hajnalkának, a ké­sőbbi Honthy Hannának,1 többségben már régen nem színházlátogatók. Már az unokák tapsoltak a Csárdás- királynő Cecíliájának ugyan­csak felnőttként. Sőt, a déd­unokák lettek közben szín­házlátogatókká, élvezték Honthy csilingelő hangját a színpadról, korábban az esztrádok színpadjairól is, a rádióból, ritkábban a tele­víziók előtt. Generációk nőt­tek fel, öregedtek meg, s Honthy varázsos mosolya változatlan, vonzereje mit sem csökken. Budapesten kí­vül a kezdeti években Po­zsony, Fiume, Szombathely közönsége gyönyörködhetett játékában, 1920 óta a fővá­ros. S közben — az utolsó évtizedekben — Leningrád, Moszkva. Párizs, Csehszlová­kia és Románia több váro­sa is. Honthyról aligha , kell bő­vebben szólni. Honlhyt nem kell bemutatni senkinek. Honthy Hanna nem egy szí­nész, nem egy énekes mű­vész. nem egy sokszorosan kitüntetett művészi kiválóság — ’ Honthy Hanna fogalom. Jóllehet, kevés filmszalag őrzi művészetét, mégis mil­liók ismerik. Igen sok anek­dota is kering. róla, olyan, ami eleve népszerűségét bi­zonyítja. A felszabadulást követően többször vendégszerepeit Miskolcon is. A Csárdáski­rálynő Cecíliáját a miskolci színház vendégeként többször is játszotta, s igen gyakran láthattuk különböző esztrád- műsorok sztárjaként akkor is, amikor színházépület sem volt Miskolcon, s a Béke mozi kis dobogója szolgált a szórakoztató műsorok ott­honául. Honthy vállalta en­nek nehézségeit, sőt kisebb falusi művelődési házak ap­rócska színpadait is gyakran betöltötte fénnyel, személyé­nek varázsával. A legutolsó másfél-két év­ben már ritkábban szerepel a nagy* nyilvánosság előtt. Budai magányába visszavo­nultan él. S ott él most is tisztelői szívében. Ma, szü­letése napján százezrek, vagy éppen milliók gondolnak rá tisztelettel és szeretettel. S közben töprengnek: lehetsé­ges, hogy Honthy Hanna már nyolcvanöt éves? Honthynak nincs és nem lehet kora. Ö a Honthy! így, kor nélkül, határozott névelővel; <bm) * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Honthy Hanna Kos- suth-díjas, kiváló művésznek több évtizeden át nyújtott kiemelkedő színészi alakítá­sai elismeréseként — 85. szü­letésnapja alkalmából — a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést hétfőn a Par­lamentben Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke adta át, jelen volt Aczéí György, a Minisztertanács elnökhe. lyettese és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. A Magyarok-ksA kezdődött és a K. O-val zárult az el- ! múlt héten Pécsett a X. ma­gyar játékfilmszemle. Már a záróünnepségen tréfa is szü­letett e filmcímekből adódó­an, azazhogy egy nehéz veretű dráma jelentette a kezdetet, és a legkülönbö­zőbb műfajú és értékű alko­tásokon keresztül jutott el a szemle a kiütésig. (K. O.) E két vetítés egy rendkívül gazdag programú hetet zárt közre. A X. magyar játékfilm­szemle az eddigi legmozgal­masabb, legtöbb programot kínáló 'szemlének bizonyult. Retrospektív vetítés során 13 olyan magyar filmet mu­tattak be, amelyeket az el­múlt évben láthatott a kö­zönség, és még nem szerepelt az 1977. januári szemle prog­ramjában sem. Ezen kívül 12 olyan új magyar filmet, amely’ itt találkozott először a közönséggel. Mozivászonra került a Balázs Béla Stúdió­ba tömörült alkotók több összeállítása, s azon belül 7 film, a Filmművészeti Főis­kola hallgatóinak' 14 kisfilm- je, a Pannónia Filmstúdió­nak egy animációs összeállí­tása, továbbá tájékoztató jel­leggel 6 értékesebb külföldi film. A külföldi vendégek számára még külön bemu­tattak mintegy 10 további filmet a korábbi évek ma­gyar filmterméséből. Természetesen a filmszem­le nemcsak vetítésekből állt Igen szerencsés módon ösz- szekapcsolódott a filmeknek, mint műalkotásoknak a mér­legelése a filmek forgalma­zásának gondjaival, illetve a forgalmazási gondok elemzé­sével. Itt tartották tanács­kozásukat — igaz, csak szű- kebb körben — a szocialista országok filmforgalmazási szerveinek vezetői, s ezen a megbeszélésen a magyar fil­mek fogadtatásáról, illetve forgalmazásáról is jó néhány hasznos észrevétel elhang­zott. De ez a nemzetközi ta­nácskozás azt is tanúsította, hogy sok rokonvonás van a filmforgalmazás magyaror­szági és külföldi szocialista országokbeli gondjai között. A hazai filmforgalmazási gondokat rendkívül sokrétű­en elemezte az első nyilvános anként, amely A magyar film és közönsége címmel négy oldalról kívánta megközelí­teni a címbeli problematikát. Ezen az első ankéton igen sokoldalúan nyilatkoztak meg a felszólalók. Többség­ben filmrendezők is részt vettek a vitában, jelezve, hogy az alkotónak sem kö­zömbös, miként találkozik műve a közönséggel. A film­forgalmazási vita tanulságai­ra érdemes lenne még több­ször is visszatérni, különös­képpen a Filmművész Szö­vetség forgalmazási bizottsá­gának elképzeléseire, de ide pusztán egy gondolatot jegy­zőnk most fel. Nevezetesen, hogy jóllehet az elmúlt két évben már megállt a mozi­látogatók számának csökke­nése és különösen a magyar filmek iránt statisztikailag kimutathatóan emelkedett az érdeklődés, a statisztikák nem nyugtathatnak meg, mert az alkotás és a közön­ség találkozásának tartalmá­ról nem tanúskodnak, más­részt pedig számolni kell egy újabb csökkenési hullámmal; ugyanis a társadalom nagy része most érkezett el tele- viziókészülékének cseréjéhez, és az új készülék, különösen az új színes készülék meg­újult erővel köti a képernyő elé a nézőt. (Baranya me­gyében például 5—6 csatorna között válogathatnak a tévé­tulajdonosok.) Természete­sen, nem a televízió az egyetlen ok a néző és a fil­mek kapcsolatának esetleges fellazulásában, oz okok sok­kal inkább keresendők ma­gukban a filmalkotásokban, és erről szóltak a további viták. Stúdió *77 címmel a ma­gyar játékfilmeket készítő stúdiók vezetői, rendezői, 1 dramaturgjai és a kritiku­sok ültek össze eszmecseré­re, azonban ez a vita saj­nálatosan laposra sikerült, ugyanis szinte kizárólagosan a Filmfőigazgatóság, vala­mint a négy stúdió vezetői­nek beszámolójára szorítko­zott Annál izgalmasabb és érdekesebb volt a Magyar film 77 című ankét, amely­nek előadója, Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes igen átfogó képet adott a magyar film helyzetéről, hangsúlyozva, hogy az álla­mosított magyar film har­mincéves évfordulóján újó­lag megállapíthatjuk: a mű­vészet a szocializmusban ta­lált igazi otthonra, és „a szo­cializmus nem dilettáns me­cénása, hanem kezet fogó szövetségese a művészetnek”. Ugyanakkor azonban az ed­dig elért eredmények köte­leznek is az önkritikus mér­legelésre, a művészeti és for­galmazási feladatok megsza­bására. Végül megemlítendő a legutolsó tanácskozás, amelyen a szemlén részt vevő külföldi kritikusok és eszté­ták, más filmszakemberek közül tizenhármán mondtak véleményt a látottakról, a magyar filmről. Ezen a ta­nácskozáson egy lengyel, két csehszlovák, egy francia, egy spanyol, egy algériai, egy olasz, egy finn, egy skót, egy bolgár, egy jugoszláv, egy egyiptomi, és egy román szakember mondta el véle­ményét. Több mint húszezer néző vett részt a fesztivál, rendez­vényein. (Itt a vetítéseken kívül számításba kell venni a különböző felsőoktatási in­tézményekben tartott anké- tokat is,) A hazai vendégek száma meghaladta a hatszá­zat, a külföldieké a nyolcva­nat. Tanulságos, érdekes volt a szemle. Benedek Miklós A Sárospatak és Vidéke ÁFÉSZ PÁLYÁZATOT HIRDET tmk csoportvezetői állásra Pályázati feltételek: építőipari technikumi végzettség, 3 év szakmai gyakorlat, büntetlen élőéi'14 Alkalmaz azonnali oelépéssel irodagép műszerészt Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályán (3950 Sárospatak, Rákóczi út 15. sz. Telefon: 281.)

Next

/
Thumbnails
Contents