Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. február 18.. szombat Zemplén történetéből Munkásmozgalmi források Cirkusz a cirkuszban Három gyűjtemény A Borsodi Levéltári Füze­tek sorában most egyszerre jelent meg a 4., 5. és a 6. kötet. Az első, tehát a 4-es számot viselő, Regeszták a munkásmozgalom zempléni ''történetéhez 1875—1944 című megkülönböztetett figyelmet érdemel, jóllehet, a másik kettő is rendkívül értékes adalékokat közöl és különös­képpen a további kutató­munkákhoz nyújt igen sóit segítséget. A zempléni mun­kásmozgalmi témájú azonban önmagában is nemesen iz­galmas, érdekes olvasmány, ezért — túl a sorrendiségen — ezzel kezdjük a bemuta- - tást és kiemelten ismertet­jük. • A Regeszták a munkás- mozgalom zempléni történe­téhez 1875—1944 című kö­retet Hőgye István, a sátor­aljaújhelyi fióklevéltár ve­zetője állította össze, és ter­mészetesen a másik kettő­vel együtt a Borsod megyei Levéltár kiadásában jelent meg. A regesta az oklevelek tartalmi kivonatát jelenti, a szó többes számú használata oklevélgyűjteményt, illetve időrend szerint összeállított oklevéljegyzéket jelent. Szá­munkra azért is különösen érdekes ez, mert Zemplén múltjának kutatásában, illet­ve a kutatási eredmények publikálásában elmaradásunk van a régi történelmi Bor­sodhoz képest, és történel­mi munkásmozgalmi kutatá­saink során, illetve akár ta­nulmányok, akár forrás­anyagok publikálásánál ez a tájegység eléggé háttérbeke­rült. A Zemplén megyei le­véltári anyag, a sátoraljaúj­helyi anyag őrzése, illetve kezelése részben indokolja ezt a tényt, mindenképpen örvendetes azonban, hogy most egy olyan levéltári se­gédlet, egy olyan kiadvány kerülhetett kézbe, amely nem kevesebb, mint kereken 500 munkásmozgalmi témájú jorrásanyag tartalmi ismer­tetését sorolja fel 1875-től, tehát a kapitalizmus kezde­teitől 1944. októberéig, csak­nem Zemplén felszabadulá­sáig, és ebben az 500 for­rásanyagban igen sokszínű­én tükröződik, milyen gaz­dag munkásmozgalmi hagyo­mányok vannak ézen a te­rületen, milyen izgalmas, változatos volt az élet a tár­gyalt hat évtized alatt. A kötethez írt bevezetésé, ben Hőgye István is meg­említi Zemplén megye népé­nek részvételét a munkás- mozgalomban, amely évszá­zados hagyományokra, sza­badságküzdelmekre támasz­kodott, és főleg az 1918—19- es forradalmak idején az or­szág élvonalában állt. A tár­gyalt időszakra kiéleződtek a társadalmi, politikai ellenté­tek, a gazdasági és politikai válságok következtében je­lentősen fellendült a mun­kásság és parasztság harca. A kötetben található doku­mentumok képet adnak a munkásmozgalmi megnyil­vánulásokról, a hatóságok­nak munkásmozgalommal szembeni intézkedéseiről, megfelelően tükrözik a terü­let mozgalmi életének sok­rétűségét, bonyolultságát, a küzdelmet és az eredménye­ket. Az első forrásanyag 1875. augusztus 31-ről való, és ar­ról szól, hogy a sátoraljaúj­helyi alispán intézkedésére csendőri karhatalmat vezé­nyeltek három faluba az egyházi adó megfizetését megtagadó, tettlegesen ellen­álló lakosság megfékezésére. Az utolsó, az ötszázadik for­rásanyag pedig 1944. októ­ber 12-ről való, egy Kele­men Márton nevű embernek a peréről szól, aki a garanyi internálótáborból két foglyot megszöktetett. Az első és az ötszázadik irat között hét évtized törté­nelme húzódik meg. A Sze­rencsi Cukorgyár munkásai­nak életéről, távoli zempléni falvak parasztjainak elége­detlenségéről vallanak a fő­szolgabírói és csendőri je­lentések. 1905-ből beszámoló olvasható a sátoraljaújhelyi munkások március 15-i tün­tető felvonulásáról, majd később ugyanazok nagygyű­léséről, több szociáldemokra­ta rendezvényről. Ugyancsak 1905-ből való a sztrájkkal foglalkozó több irat, ismételt tüntetésekről szóló több je­lentés, s az iratok sora sze­rint Sátoraljaújhelyen ezek az idők rendkívül íorrongó- ak voltak. Érdemes felfigyel­ni arra is, hogy 1918. de­cember 28-án a Zemplén megyei munkás-paraszt és katonatanácsok közgyűlése egyhangúan csatlakozott a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjához és üdvözlő táv­iratot küldött Leninhez, él­tetve a nemzetközi szocia­lista forradalmat, a proleta­riátust és a kommunizmust. A Tanácsköztársaság esemé­nyei után a rendkívül drasz­tikus megtorlásról, a karha­talom létszámának emelésé­ről, az egyéni felelősségre- vonásokról adnak hírt a hi­vatalos iratok; különös sok tanító ellen indult eljárás, de már arról is tudósított a helyi sajtó, 1919. november 8-án, hogy munkásokból új­jászerveződött a Sátoralja­újhelyi Dalegylet. Igen ér­zékletes a Horthy-korszak- ról kialakuló kép, és a hi­vatalos iratok arról győz­nek meg, hogy a hatóságo­kat rendkívüli mértékben nyugtalanította a sok kom­munista szervezésű összejö­vetel, és az igen sok háború­ellenes röpcédula. Oldalakat tesz ki csak a felsorolása a lefoglalt kommunista röp­céduláknak. S ugyancsak igen hosszú a sora azoknak az iratoknak, amelyek arról szólnak, kiket fogtak perbe, mert lázitó beszédeket tar­tott a politikai állapotokról és az oroszok győzelmét, az új világ eljövetelét hirdette. Hőgye István egy terve­zett dokumentumkötet előta­nulmányának tekinti a most megjelent kiadványt. Abban a reményben készült, írja, hogy segítsük vele vidékünk, megyénk hagyományainak alaposabb megismerését. Va­lóban méltóan reprezentálja e válogatás Zemplén megye munkásmozgalmát, és fel­kelti az érdeklődést a maj­dani dokumentumkötet, ezen túl a terület munkásmozgal­mai történetének elemzőbb, részletesebb tanulmányozása iránt. • Az ötödik füzet tartalmát a címe pontosan jelzi: Má­ria Terézia-kori urbáriumok a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban. Ezt Ro­mán János és Tóth Endre ál­lította össze. A bevezetőben Román János a levéltár ke­zelésében levő, 279 helységre vonatkozó urbáriumok jobb használatához nyújt gyakor­lati tanácsokat és ismerteti az összeállítás célját, ami végső soron a helytörténeti kutatás segítése, a kutatók munkájának megkönnyítése. Ez a kötet jellegénél fogva inkább szakmai érdeklődés­re tart számot, és szervesen illeszkedik a levéltár kuta­tómunkát segítő tevékenysé­gébe. _ Földrajzi nevek a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Le­véltár kéziratos térképein A—B a címe a hatodik kö­tetnek, amely valójában egy hosszabb sorozat első kötete lesz. Ebben csak az A és B betűs borsodi községek sze­repelnek, és mint a kötet egyik összeállítója, Seres Pe­temé a füzet bevezetőjében írja, alapvető szempont .az volt, hogy a korábban meg­jelent levéltári térképkataló­gus kiegészítője legyen. Az összegyűjtött földrajzi név­anyag forrásértéke igen nagy, a helytörténeti kutatók mellett eredménnyel forgat­hatják a földrajztudomány, a nyelvtudomány, a néprajz kutatói is. i Benedek Miklós Két tudós azon vitatkozik, meg lehet-e tanítani beszéd­re az állatokat. A kérdés el­döntésére a cirkuszba siet­nek, ahol egy kutyával, meg egy elefánttal próbálják bi­zonyítani állításaikat. Így indul a Cirkusz a cirkusz­ban című csehszlovák—szov­Tudományos ülés A Szovjet Hadsereg és a haditengerészeti flotta létre* hozásának 60. évfordulója al­kalmából pénteken tudomá­nyos ülést tartottak a Had­történeti Intézetben. A részt­vevők a magyar és a szovr jet nép testvéri barátsága jegyében méltatták a Szovjet Hadsereg történelmi szere­pét: jet film, amelynek keretében parádés cirkuszi műsor pe­reg a nézők előtt, kiváló ar­tistákkal, nagyszerű produk­ciókkal. sok-sok humorral. A film napjainkban látható a premiermozikban. Képünkön 1 a film egyik kockája. A Kossuth Könyvkiadónál füzetalakban megjelent Pozsgay Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága Politi­kai Akadémiáján, Szocialis­ta társadalom és humaniz­mus címmel elhangzott elő­adása. Valóság és tudat cím­mel ugyancsak a könyves­boltokba került az 1977-ben Balatonaligán tartott agitá­ció* és propagandatanácsko­Tíz éve, hogy Béres Ferenc abaúji származású neves énekművész, egykori pataki diák nagy értékű képgyűjte-, ményét Sárospataknak ado­mányozta, s ezzel megalapí­tója lett a Rákóczi-vár ga­lériatermében működő Sá­rospataki Képtárnak. Néhány évvel ezelőtt Dóm­ján József, a New Yorkban élő Kossuth-díjas festőmű­vész is követte a példát, s annak emlékére, hogy az 1950-es években a várban működött alkotók otthonában dolgozhatott, színes grafikái­nak legszebb darabjait, több mint kétszázat, szintén Sá­rospatak városának ajándé­kozta. A városi tanács a Domján- gyűjtemény számára megvá­sárolta a Kazinczy utcai, műemlékjellegű Szinyei-há. zat, amelyben a megnyitás óta eltelt kilenc hónap alatt igen sokan gyönyörködhettek záson elhangzott előadások szövege. A kötetben közread­ták Győri Imre: Gazdasági építés és tudatformálás, La­kos Sándor A szocialista de­mokrácia egyes kérdései, Grósz Károly: A pártpropa­ganda néhány időszerű fel­adata és Tóth Dezső: Hazafi- ság és internacionalizmus című előadását. a művész magyar népi ih­letésű alkotásaiban. A harmadik művészmecé­nása Sárospataknak And- rássy Kurta János szobrász- művész. Ö pedig mintegy 100 szobrát, kisplasztikái és gra­fikai alkotását adományozta a nagy múltú iskolaváros­nak. Az ő művei ideiglene­sen szintén a Rákóczi-vár- ban kaptak helyet, de a vá­rosi tanács tervbe vette, hogy a vár közelében — az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség segítségével — helyre­állíttat egy több száz éves műemléképületet, s ebben helyezik majd el állandó gyűjteményként az Andrássy Kurta-adományt. A tanács a három gyűj­teményt magában foglaló két galéria fenntartási költ­ségeire ebben az évben 642 ezer forintot fordít, amely­nek egy része természetesen a belépőjegyek árából meg­térül. Újhelyi, pataki mozaik A középiskolák és a velük kapcsolatos kollégiumok ed_ dig a megyei tanács műve­lődési osztályához tartoztak. A szakmai felügyeletet to­vábbra is a megye látja el, de a gazdasági ügyek inté­zését ettől az évtől kezdve a városi tanácsok hatáskö­rébe utalta. Sátoraljaújhely költségvetésében erre a célra 20,9 millió forint szerepel, a szomszédos sárospataki ta­nács pedig 11,4 millió fo­rintot fordít a gimnázium és a hozzá tartozó három kol­légium kiadásainak fedezé­sére. Sátoraljaújhelyen a járá­si-városi művelődési központ kiállítási termében február 18-án, szombaton délelőtt 10 órakor nyitják meg a Bor­sodi Amatőr Képzőművésze­ti Stúdió kilenc tagjának együttes tárlatát. A kiállított alkotásokat Dobrik István művészettörténész mutatja be az érdeklődő közönségnek. © Hatvanezer kötetet, vagyis fejenként négy könyvet köl­csönöztek ki az elmúlt év­ben a városi könyvtárból Sárospatak lakosak Ehhez hozzászámítva a kollégiumi nagykönyvtár, a Comenius Tanítóképző Főiskola, a Rá­kóczi Gimnázium, a többi is­kolai könyvtár és az üzemi könyvtárak kölcsönzési ada­tait, megállapítható, hogy az elmúlt évben is szép ered­ményt ért el Sárospatakon az „Olvasó népért” és a „Kell a jó könyv” mozgalom © Vidéki középiskoláink diákjainak túlnyomó többsé­ge nem helybeli, hanem be­járó vagy kollégista, de nem kevés az úgynevezett exter. nisták száma sem,. azaz olyan diákoké, akik az isko­la székhelyén magánháznál laknak. A helybeliek és az extemisták közül sokan jár­nak a délutáni tanulószobá­ra, s ezek naponta ebédet is kapnak valamelyik kollégi. umban létesített menzán. Sá­rospatakon 461 gimnazista lakik kollégiumban és 180 a menzások száma. Sátoralja­újhelyen 432 a középiskolai kollégiumokban lakó diákok és 230 a menzások száma. Kondor Béla emlékezete A valóság átélésére , törekedett Mindössze 47 éves lenne, ! ha élne, de születésnapja ' már csak az emlékezésé. Öt J éve halott S bármilyen hi­i hetetlen is, s bármennyire J idegen is Kondor Béla gyöt­i rődő, nyugtalan, a szó szo­' ros értelmében önemésztő j művészetétől, egy lezárt i életmű értékelése maradt J csak ránk. Legalábbis így i fogalmazott dr. Németh La_ 1 jós művészettörténész, Kon­J dór barátja, művészetének i harcos védelmezője. Hiszen J öt évvel ezelőtt bekövetke­i zett halála megváltoztatott [ mindent s amíg életében , minden új mű előtt és min­i den megszületett műalkotás , J után arra keresték a fele, • letet, hogy hogyan kötődik í az elődökhöz és a megelő­i zőekhez, most már az élet­mű esztétikai értékelése vár i az utókorra. Ma már tisztán áll előt­tünk, hogy Kondor Béla i jelentkezése, az 1956 nyarán [ főiskolai diplomamunkaként i elkészített Dózsa-sorozat a ■ magyar grafika megújulását jelentette. Kondor Béla is- i kólát teremtett. S ha — J akárcsak a már másik el- i hunyt különös művészegyé- 1 niségnek, Saár Erzsébetnek — művészete nem illeszt, i hető is be közvetlenül a j magyar képzőművészet fo- i lyamatába, a magyar mű- 1 vészetbe igen. A Kincses { angyal — mondta dr. Né- i meth Lajos, Nagy László | verseit idézi. Mindössze tizenöt évet 1 fog át Kondor Béla művé­szi pályája. Szőnyi István i festőosztályán, majd gra­fikai szakon id. Koffán i Károlynál folytatta tanul- 1 mányait. Főiskolai évei i alatt beható anatómiai ta_ i nulmányokat végzett, s művészettörténeti érdeklő- i dése többek között Bosch, [ Signorelli művészetének ta- i nulmányozására ösztönöz^ i ték. De Erasmus bölcselke- J dő fanyarsága és a vallás- i háború gyűlölködő szenve­délye is megragadta képzem letét, s akkor is távol ma­radt tőle a XX. század avantgarde-törekvése, ami­kor pedig már lehetőség nyílott ezek tanulmányozá­sára. Kondor Béla, a nagy lázadó — írta róla dr. Vég­vári Lajos — korunk egyik legkövetkezetesebb érték- megőrzője volt. És hallat­lanul sokoldalú művész. Miskolchoz, bár Budapes­ten született, Budapesten élt, ezer szál kötötte. Bará­tok, pályatársak, az alkotás lehetősége. A miskolci mű­teremben gyakran és kitar­tóan dolgozott. Egyik alapí­tója volt a miskolci grafi­kai biennálénak. s a má­sodik tárlaton, ő nyerte el a nagydíjat. 1964 nagy nem, zetközi elismerést is hozott neki: a tokiói grafikai bien- nále díját nyerte el. 1968- ban a velencei biennálén szerepelt, s 1970-ben ren­dezte utolsó önálló kiállítá­sát a Műcsarnokban, Egyet­len pannója a Margit-szi- geti Nagyszállót díszíti. Halála után a majdnem tel­jes hagyatéki anyag a Ma­gyar Nemzeti Galériában került bemutatásra. A gyűj­teményt a magyar állam megvásárolta, s többek kö_ zött így jutott igen jelentős gyűjteményhez a miskolci Herman Ottó Múzeum kép­tára is. Miskolci kapcsolatai, a városhoz való kapcsolódása szinte természetszerűleg su­gallta, hogy itt rendezzék be emlékszobáját, amelyben nemcsak művészi lapjai, hanem műtermi tárgyai, személyes dolgai is helyet kaptak. A most újra meg­nyílt kiállításon —, hiszen a képtár birtokában levő anyag folyamatosan gyara, podik, a családi adományok révén — így azután láthat­ják a tisztelgő érdeklődő látogatók (és az emlékszo­bát igen sokan keresik fel, sokan keresték fel), most már saját készítésű hang. szereit is láthatják. Kondor művészi sokoldalúságának újabb bizonyítékaként. Csaknem 200 műve van a Herman Ottó Múzeum kép­tárának birtokában. Egy­szeri, egyidőbeli bemutatá­sukra nincs lehetőség. Ami állandó, azok tárgyai, mun­kaeszközei, amelyek ugyan­csak jellemzőek rá. Képeit folyamatosan mutatják be. A kondori mitológia, mű­vészetének szimbólumai azonban megfejthetők. A modern grafika iskolate­remtő mesterét ismerhetjük meg mind jobban, jobban, ha újra és újra ellátogatunk a képtárbeli emlékszobába Kondorról sokat írtak már és nagyon sokat fog. nak írni. Mert Kondor Béla már kiszakíthatatlan a ma­gyar és az egyetemes mű­vészettörténetből. E hihe­tetlen erejű, élete folyamán csillapíthatatlan zaklatott. Ságban élő művész önma­gát váltotta meg minden egyes alkotásában. Ma már tudjuk, hogy nem szerepet játszott, hanem a valóság teljes átélésére törekedett. Páratlanul egyéni jelensége művészetünknek. Így tehát Miskolc tisztel­gése a fiatalon elhunyt nagy művész emléke előtt, tisztelgés a művészet előtt. Ügy érezzük, méltó emlé. kezés. hiszen szerette ezt a várost. Űjra megnyitott emlékszobáját bizonyára is­mét százak és százak keresik majd fel, hi­szen eddig is sokan láto­gatták a városlakók, s a városon átutazók. S hogy emlékezetét őrzi ez a vá­ros, azt az emlékülést ki. sérő igen szép számú ér­deklődő is bizonyította. Fia­talok és idősek, tisztelők és pályatársak jöttek el em_ lékezni rá, amit nem csor­bít az sem, hogy a megem­lékezek száma kevesebb volt, mint tervezték. Csutorás Annamária I Tudatformálás l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents