Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-16 / 40. szám
1978. február 16., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Számítsanak rájuk... * Utoljára csaknem két éve találkoztam hivatalosan dr. Kolcszár Istvánnal, a Fiatal Közgazdászok Borsod megyei Bizottságának titkárával. Akkor abból az alkalomból találkoztunk, hogy Borsod megye, illetve Miskolc volt a házigazdája annak a kétnapos rendezvénysorozatnak, ahol az ország 240 fiatal közgazdásza találkozott egymással, ismerkedett a megye életével és az időszerű gazdaságpolitikai kérdésekkel. A gazdasági munka, különösen a mai feltételek között, állandó készenléti álla. potot igényel. A gazdasági élet fejlődése egyre újabb feladatokat állít minden ember elé, a szakmunkástól a mérnökig, az adminisztrátortól a közgazdászig. A közgazdászok csakúgy, mint régen, különösen sokat tehetnek a Központi Bizottság által meghatározott célok teljesítéséért. A fiatal közgazdász szakmai tudása, párosulva az ifjúság lendületével, tenni és bizonyítani akarásával sokat segíthet a munka- és üzemszervezési, a műszaki fejlesztési és a korszerű termékszerkezet kialakí. tásának feladatában is. De nem kampányfeladatként.. > A Fiatal Közgazdászok Borsod megyei Bizottsága 1972. májusában alakult. Célkitűzéseik két lényeges pontban tömöríthetőek. Az érdekvédelmi törekvéseikből adódó, an segítséget igyekeznek nyújtani a pályakezdő fiatal közgazdászoknak, hogy megkönnyítsék a munkahelyi beilleszkedést. Másik napirenden tartott kérdés: a szakmai ismeretek karbantartása, korszerűsítése, hozzájá. rulva ezzel a helyi társadalmi-gazdasági problémák feltárásához és megoldásához. Amint dr. Koleszár István, az FKB megyei titkára elmondta, fontos feladatnak tekintik a kutatási tevékenységek ösztönzését is. Sokan, főleg a tájékozatlanok azt hiszik, hogy a társadalmi tulajdon védelme egyet jelent a gépek, tárgyak mellé állított ren- dészekkel, vagy éjjeliőrökkel. lízek a „naiv” emberek. még nem ismerik eléggé az anyagi ösztönzés elvét, s annak minden szempontból jótékony hatását. Az említettek nem ismerik a közmondás bölcsességét sem. miszerint „nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját”. Talán még azt sem tudják, hogy a közös tulajdon mindenkié és az egyszemélyi felelős vezetés elvét félreismerve azt is elvárnák a vezetőtől, hogy a keletkezett hiányokért vagy hibákért bizonyos felelősséget is vállaljon. Szerencsére az ilyen eltévelyedést társadalmunk számottevő része elutasítja. A beosztottak minden esetben, a vezetők vezetői konkrét esetekről talán nem is tudnak. Így kerülhetett sor arra a példás esetre, amikor egy óvoda vezetője (4400 Ft alapbér mellett) arra hivatkozva, hogy különben egy „ejnye- ejnyével” megbüntetik főnökei, megfizettette beosztott dolgozóival (2000 Ft körüli fizetések) az eltűnt 12 darab evő- és kávéskanalat. villát és kést. Szegény tájékozatlan vezető óvónő... Hisz ezért az újításért jutalom jár! A tanács illetékesei átadhatják a sajószentpéleri új 100 fős óvoda vezetőjének! — Ehhez az MKT helyi szervezetének támogatásán kívül, segítséget kaptunk nagyüzemeinktől, — az LKM- től, a TVK-tól, a Borsodi Sörgyártól, a BVK-tól — sőt a megyei és a városi tanács, tói is. Rendezvényeink — a látogatottságból következtethetünk rjí — az elmúlt hat év során változatosabbak, vonzóbbak lettek, alkalmazkodnak a fiatal közgazdászok igényeihez. Az aktuális gazdaságpolitikai kérdéseket ismertető előadások mellett gyakoriak a kerékasztal beszélgetések, a szakmai viták, és az üzemlátogatással összekapcsolt tapasztalatcserék. Örvendetesen bővül a fiatalok publikációs tevékenysége. S ezt nem is olyan könnyű elérni! Sokunk előtt ismert, hogy a fiatalok csak nagy nehézségek árán tudják szakcikkeiket, tudományos dolgozataikat publikálni. Az idősebbek visszahúzó magatartása, szakmai „féltékenysége” mind közrejátszanak benne. Ez a tény azonban károsan befolyásolja a fiatalok aktivitását akkor is, ami. kor komoly értéket jelentő és eredményt nyújtó pályázatokon való részvételről van szó. Célszerű lenne pedig a helyi társadalmi és állami vezetőknek fokozottabban kihasználni a számottevő szakmai tudással rendelkező fiatalok alkotó kedvét. I* Érdeklődésük, tenniakará. suk jól kamatoztatható a településfejlesztési kérdésekben, így a tanácsok munkájának segítésében is. A vállalatokon, üzemelten belül számos égetően fontos feladat megoldásában: így a versenyképesség fokozásában, vagy épp a termékszerkezet átalakításában nyújthatnak segítséget. Sajnos, a fiatal közgazdászok „jelentkezése” sokszor eredménytelen! A felmérések szerint gyakran a közvetlen vezetők sem aknázzák ki szaktudásuk lehetőségeit, így nem is élnek a hosszú évek tanulása során összegyűjtött szellemi tökével. Nem egy felsőfokú vég. zettséggel rendelkező szakembernél tapasztalható az, hogy a fiatalokra túlnyomó- részt rutinjellegű munkákat és a munkaidő tekintélyes részét elrabló adminisztrációt bíznak. Főként szemléleti kérdés tehát, hogy egyes vezetők a helyi szellemi ka. pacitásokat kihasználják-e? Ami pedig könnyebben szervezhető és nem utolsósorban olcsóbb is, mint 'az „importált” szellemi termék, legyen . az tanulmányterv, várospolitikai kérdéssel, vagy döntés előkészítéssel kapcsolatos bármilyen munka. A közgazdászok kezdeményezéseit nem egy helyen szívesen, helyesléssel fogadták. De az államapparátus munkájában mind a mai napig nem nyújthatnak segítséget, a legkorszerűbb közgazdasági ismeretek alkalmazásával. A jelentkező kudarcok csökkentik a kéz. deményező kedvet. Súlyosbíthatja ezt a problémát, hogy az FKMB zárt jellegét mindmáig nem sikerült feloldani. Nem javult a kapcsolatuk a MTESZ Ifjúsági Bizottságával és a KISZ-szel sem. Költői kérdés lenne: hogy miért nem? A fiatal közgazdászok tudják, hogy célkitűzéseik megvalósításáért saját szemléletük formálásában is előre kell lépniök. Lényeges teendőnek tekintik a marxista közgazdasági gondolkodás elterjesztését is. Ahhoz per. sze, hogy az új közgazdász generáció társadalmunk — szűkebb értelemben — megyénk iránt érzett felelősségérzetét, alkotó munkában is kifejezésre juttassa, az is szükséges, hogy munkájuk állandó rutinjellege színesebb, változatosabb legyen. Magyarul alapvetően változzon. A múlt elemzéséből így léphetnek át a ma és a jövő útjának alakításába! Buchcrt Miklós Sikeres iiónap a Tiszáin A miskolci Tiszai pályaudvar dolgozói januárban szép eredményt értek el. Az előző év azonos időszakához viszonyítva javult a személy- és tehervonatok menetrendszerűsége, és a tehervonatok leterhelése. így az előszállítás lehetőségével i élő vállalatok segítségével a kollektíva tagjai szállítási tonnatervüket 110 százalékos eredménynyel, s olymódon teljesítették, hogy a több árut a tervezettől kevesebb vonattal továbbították. Gyakorlatilag minden vasúti kocsi terhelése 0,14-gyel nagyobb volt, mint tavaly ilyenkor. Nagy vetélkedés folyik a túrok között. Januárban 10 ponttal az I-es túr került az élre, többek között azzal, hogy 8,8 százalékkal teljesítette túl a tehervonatok me. netrendszerinti tervét. A lles túr a személyvonatok menetrendszerinti közlekedtetésében, a III-as a tehervonatok átlagos terhelésének növelésében ért el jó eredményt. Kisvárdai János Nagy László a daru drótkötelét megszokott mozdulattal kapcsolja az elemekre, az avasi építkezésen. A szebb városért Tanácsaink az idén a ren. delkezésükre álló pénzből többet költhetnek a települések küllemére, csinosítására, mint tavaly. Ez a lehetőség a későbbiekben nyilvánvalóan jótékonyan érezteti majd hatását mind a községekben, mind a városokban. Érthető, hogy a városok — nagyobb összeggel gazdálkodva — többet áldozhatnak erre á munkára a kisebb te. lepüléseknél. Mezőkövesden is adottak a lehetőségek a város szépítésére, mely lehetőségekkel élni is kívánnak. Például a parkok gon. dozására, karbantartására százezer forinttal nagyobb összeg áll rendelkezésükre az előző évinél. A köztisztasági feladatok ellátására, a piac rendbentartására, ha nem is sokkal, de szintén növekedett az összeg. A szép városképhez sokminden más is hozzá tartó, zik. Például a belvíz elvezetésének hogyanja, módja. Erre a célra 750 ezer forinttal nagyobb összeget használhatnak fel. A közvilágítási költségekre pedig mintegy félmillió forinttal többet költhetnek. Az utak, hidak karbantartására, felújítására ebben az évben Mezőköves, den 4,5 millió forint áll rendelkezésre. A kormánypadon... (Buciiért) Az Ózdi Kohászati üzemek rúd-drótliengcnnűvében. Fotó: Slrohmaycr Állattenyésztés állami gazdaságainkban A fejlődés útjai Megyénk állattenyésztéssel foglalkozó‘hat állami gazdaságában több mint 630 ezer állatot tartanak számon. Óriási szám ez, de csak sejteti annak a feladatnak a nagyságát, amelyet a sokszor használt szavakkal: szakosodás, központosítás, hatékonyság fejezünk ki. Tíz évvel ezelőtt új szelek kezdtek fújni hagyományos állattartásuk fölött, új törekvések — so_ kak szerint — utópisztikus tervek születtek. Akkor kezdődött az útkeresés, amelyet hihetetlen fejlődés követett. Ezt a fejlődést 'egszemlé- let esőbben a szarvasmarhatartás hajdani és mai helyzete tükrözi. A kezdet kava. rodásnalt, káosznak tűnt az avatatlan szemében, nem értette, vagy nem érthette azokat az intézkedéseket, határozatokat, amelyek akkoriban születtek. Hús- és tejhasznosításra ketté választani az állományt? Minek a jól tejelő magyartarkát — 3125 litert adott egy évben — idegen fajtákkal keresztezni, s ráadásul, Kaliforniából, Ka. nadából drága tisztavérű tenyészeteket behozni ? Megütköztek a terv méretein, arányain; megvalósí Ihatatlannak tartották, mert hogyan lehet elképzelni hatal. más arányú létszámnövelést egyszerre a brucella mentesítéssel? Ez egymásnak ellentmond — érveltek. Az elmúlt, esztendő végleges választ adott a kételkedőknek. Hiszen 1970-ben még csak 350 tehén jutott egy állami gazdaságra, s 7 év múlva már 850 darab. Sikerült szakosítani az állományt tejhasznúra és húshasznúra. Meghonosodtak nálunk az új fajtáit a Charo_ lais, a Hereford, a Holstein Fríz. Az elmúlt évben megyénk szakosított telepein egy tehéntől átlagban 4475 liter tejet fejtek. Ez az eredmény 1435 literrel jobb az országos átlagnál, s — szintén országos átlagot tekintve — mintegy 400 literrel több az állami gazdaságok egy tehénre eső hozamánál. Persze ezek „csak” az ered. mónyek. A munkát szemléltetik, de nehézségi fokát az emberi hozzáállás milyenségét, a szakszerűséget csak sejtetik. Ezelőtt hat évvel még minden telep brucellózissal fertőzött volt. Napjainkban az állománynak csak 7 százaléka fertőzött. Szüle, lésétől külön nevelték a borjakat, s elérték, hogy a létszámot meredeken tudták emelni. Ma már ott tartanak, hogy tenyészállatokat adnak el termelőszövetkezeteknek. Tudományos módszerekkel javítanak a termelés fejlesztés másik sarkalatos kérdésén: a takarmányozáson. A gazdaságok közösen létrehoz, lak egy takarmány-vizsgáló laboratóriumot, ahová évente 1400 takarmánymintát küldenek. Könnyű kiszámolni : egy üzem 230 vizsgálatot kér egy évben, s ráadásul 90 vérvizsgálatról is választ vár. Így a főállattenyésztő tisztában van azzal, hogy mennyit ér a takarmánya és tudja, hogy a nagyobb tej. termeléshez még milyen „anyagokra” van szüksége. Ilyen kidolgozott technológia mellett nem csoda, hogy a Léin Állami Gazdaság gesztorságot vállalt, s létrehozott egy olyan húsmarha- tartási rendszert, amelybe az alföldi gazdaságok is egymás után lépnek be. Ha méreteiben nem is, de módszereiben megközelíti a szarvasmarha tenyésztési ágazatot a sertéstartás. Megyénkben 3 állami gazdaság rendelkezik korszerű, ME- ZÖPANEL rendszerű telep, pel. Felszámolták az elszórt, Ids létszámú hagyományos telepeket, sok buktatón keresztül az irányító szakemberek megtanulták az új al. kalmazását a gyakorlatban. Az eredmény több mint 68 ezer vágósertés értékesítése- az elmúlt évben a három telepről. Sorolhatnánk megint a mutatókat hosszan, amelyek országos szinten is meg. állják helyüket, de helyettük inkább a hatékonyság kérdésével érdemes foglalkozni. Ezeken a korszerű telepeken meg kellett változtatni a szemléletet ahhoz, hogy gazdaságosan tudjanak termelni. Magyarán: fel kellett rúgni a hagyományokat. Olyan sertés-hibridek kerültek a tenyésztésbe. — HUNGAHYB konstrukciók — amelyek kimagasló hízlalhatósági érté. kekkel rendelkeznek, jól túlik az újszerű, nagyüzemi technológiát. Sikerült javítani a takarmányozás színvonalát, az állategészségügyben pedig a betegség megelőzése, és nem a gyógyítás lett az elsődleges cél. így összességben ennyi a hatékonyság. Hiszen egyre kevesebb lett a malac-elhullás, csökkent az 1 kilogram hús előállításához felhasznált takarmány meny- nyisége is. És a szívós, ku_ darcokkal, élményekkel telített tenyésztői munkán túl, ennyi kellett az eredményességhez. Talán a baromfitenyésztés az, amelynek a nagyüzemi hagyományai csak egy évtizedre vezethetők vissza. Megyénk állami gazdaságaiban az elmúlt évben több mint 79 millió tojást termeltek. Egy év alatt közel 90 ezerrel emelkedett három baromfi, val foglalkozó gazdaságunkban a tojótyúkok száma. Itt is, mint az állattenyésztés többi ágazatában fajtaváltásra került sor, olyan hibrideket állítottak termelésbe — TETRA SL, SHAVER Starcross — amelyek közül egy tyúk évente átlagosan 287 tojást termel. Sikerült megvalósítani a legmodernebb tartástechnológiákat, mert az épületek klimatizálásának, az etetés, itatás szakszerűségének döntő szerepe van a hozamok alakulásában. Eltérően a másik három ágazattól, ahol a szakemberek már jól kitaposott úton járnak, a juhászat tartási feltételeiben az utóbbi tíz évben nem sok változás történt. Egyre kevesebb a „kampósbotos juhász”, szükségessé válna új telepek építése. A Léhi és a Mező- nagymihályi Állami Gazdaságban ezért döntöttek a MEZÖPANEL rendszerű telepek létesítése mellett. A fejlődéshez, a változáshoz az ilyen korszerű telep, alapvető feltétel. De, hogy a termelés nyereséges legyen — mivel a juhtejtermelés csökken — szaporulat növekedésre kell törekedni. A jövőben várhatóan, hasonlóan a többi ágazathoz, új fajtákkal, vagy keresztezéssel szakosítani fogják az állományt. Az állami gazdaságok állattenyésztésének értékelésénél nem törekedhettünk teljességre. Csak felvázoltuk a fejlesztésnek főbb feladatait, antelyek a központosítás, sza. kosodás, hatékonyság jegyében születtek. Még nagyon távoli a végállomás, hiszen sok dologban még csak az út elején tartanak. (A keresztezés több évtizedes feladat.') De a cél már kivehető, jól látható. — kármán — ) íájlozallisái?!
