Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-15 / 39. szám
1978. február 15., szerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Mezőkövesd, Matyó Tsz Elhangzottak a mérleg- és tervismertetők, a tagok és vendégek hozzászólásai, megtörtént a kitüntetések átadása, a tsz énekkara is befejezte rövid műsorát, az utolsó taps is elcsitult. Az emberek sűrű sorokban elindultak kifelé a februári friss levegőre. Túl vannak a zárszámadás ünnepi aktusán, két esztendő, az elmúlt és jelen év „vízválasztóján”. Túl vannak ezen az ünneplő ruhát felvétető, kezet karban pihentető, figyelmet, az emelvényre, az elnöki szóra terelő számadáson, a „bizonyítványosztáson”. A hallott értékelő, elemző, feladatokat kitűző szavak, jajvasiatok, az elfogadott határozatok, döntések persze még sokáig beszédtémául szolgálnak szomszéd és szomszéd, brigádvezető és brigádtag, szakvezető iés beosztott között. így van éz mindenfelé, miért lenne másképpen a megye legnagyobb termelőszövetkezetében, a mezőkövesdi Matyó Tsz-ben ? Az újságíró ezen a dél- előttön a tagsággal együtt ült a művelődési ház színháztermében. Jegyezte a számokat, az elemző, dicsérő, vagy bíráló véleményeket. Es közben a körülötte ülők arcára, reagálására is vetett egy-egy vizsgáló pillantást. De mivel az arc, a szem mindent nem árult el, ezért a zárszámadás után a hallgatóság néhány tagját külön is szóra bírta. A kérdés mindenki esetében ugyanaz volt: amikor az elnöki beszámoló ágazatát, munkakörét érintette, akkor, abban a percben mire gondolt? Részlet Lázár Péter elnöki zárszámadási beszámolójából: „Az elmúlt évben az egyik legsikeresebb ágazatunk a napraforgó volt. Az 1007 hektáros területről 23,3 mázsás átlagtermést takarítottunk be, s ha ebből leszámítjuk a belvíz miatt későn bevetett területeket, akkor elmondhatjuk, az időben elvetett területen (823 hektár) 28.5 mázsa, volt a hektáronkénti átlagtermés. A szántóföldi ágazatokon belül a napraforgó az egyik leggazdaságosabb ágazat. Nemcsak népgazdasági, hanem üzemi érdekből, is érdemes vele foglalkoznunk. Mezőkövesden ez hagyományos növény...” Lázár Gábor, KITE-agro- nómus: — A , beszámoló dicséri a munkánkat. A jóról nekem is könnyebb beszélnem. Az eredményeink titka? A termőhelyi adottságaink jók. Persze, emellé jó fajták, pontos, szakszerű munka, agrotechnikai fegyelem is szükséges. A beszámolóból kiderült, a napraforgó a tsz egyik pénzes növénye, de — és ezt el kell mondanom —, hogy még több pénzt hozzon, ahhoz az is kell: ne legyen mostoha- gyerek ez a növény, a vetésterv összeállításánál ne utolsóként vegyék, vegyük számításba érdekeit. Legjobban annak örülök, hogy túl vagyunk az USA állagán (19,6 mázsa/hektár). Ha viszont arra gondolok, hogy a Bácskában már elérték a 30 mázsás átlagot, akkor viszont van mit tennünk. Technológiai téren tovább kell lépnünk, és jobb hibridfajtákra is szükségünk van ... „A szőlőtermelés ez évben is nagyon jó eredményt hozott, a. 237 hektár területről az előző évnél is magasabb, 94 mázsás átlagtermést takarítottunk be. Voltak olyan területeink a. Pazsagon, ahol 137 mázsát tudtunk leszüretelni hektáronként. Az ári"zal jövedelmezőségi helyzete nagyon jó. A környékünkön a legmagasabb cukorfokú szőlőt tsz-ünk takarította be. Ez az ágazat terven felül több mint 10 millió forintot hozott.” Galik István, kertészüzemmérnök, szőlészeti ágazatvezető: — Tavaly ősszel 22 300 mázsa termést takarítottunk be, 18,4 fokos átlagcukorfokkal. Eredményeink alakulásában elsősorban a korszerű agrotechnikának, a hatékony műtrágyázásnak, a hosszú szálvesszös metszési eljárásnak, s nem utolsósorban a kedvező időjárásnak volt jelentős szerepe. Ez évben a tavalyi eredményeinket szeretnénk megismételni. A minőségi munka még jobban előtérbe kerül. A távlatokat tekintve, mi is bekapcsolódunk az úgynevezett vörösborprogramba. „A tejtermelés az év elején nagyon alacsony szintről indult, év végére azonban sikerült igen nagy nehézségek árán elfogadható eredményt elérni. Áz előző évi 1975 literes állag 2703 literre emelkedett, és ez a kiemelt ártámogatást figyelembe véve, már jövedelmet is biztosított az ágazatnak.” Murányi Mártonná, fejőnő: — Az előző években a tőgy- előkészítésre, a higiéniára kevesebb figyelmet fordítottunk. Ma minden másképpen történik. A tőgymasszírozásnak, az első és utolsó tejsugarak kifejésének a szerepe megnövekedett. Csökkent a tőgygyulladás. Javult az állatok takarmányozása, rendszeressé vált az ellenőrzés, s ezáltal a technológiai fegyelem betartására nagyobb súlyt fektetünk. Az idei évre a 3000 literes átlag elérése a tervünk. Nehéz lesz, de nem lehetetlen teljesíteni. Teheneink többsége most, vagy ezután lesz második-, harmadikborjas, ezektől természetesen több tejet várunk, mint az elsőborjasok- tól, persze a takarmányozás további javítása, a még szakszerűbb, még fegyelme- zettebb munka nélkül jelentős mértékben nem növelhetjük az átlagokat. „Gépesítésünk az utóbbi években sokat fejlődött. A legkorszerűbb erőgépek, betakarító gépek és munkagépek mind. megtalálhatók szövetkezetünkben. Jelenleg 72 darab erőgéppel rendelkezünk. Egy traktoregységre 41 hektár szántó jut. A traktorok közül 8 darab úgynevezett nagy traktor (John Dcer, K—700-as', Rába-Steiger).” Edőcs Mátyás, növényvédő gépész: — A gépek jelentőségét senki nem vitatja. Az eredményekben legalább 30 százaléknyi a jó gép és a jó gépész szerepe. Éppen ezért, hallgatva a beszámolót, az eredményeket, eltölt egy kis büszkeség, hiszen ezekben az eredményekben nekünk, gépészeknek — traktorosoknak, szerelőknek — is részünk van. Feladataink évről évre növekednek, a géppark egyre fontosabb szerepet tölt be a termelésben. A jövő mit kíván az embertől, a gép kezelőjétől? Egyre több szaktudást és lelkiismeretet. A nagy „titok”, minden siker „titka” ebben a két dologban rejlik. * Odakint, a művelődési ház előtt, arrábbállva a csurgó eresz alól, csoportokba verődve még tovább folyt a szó. A megenyhült idő mintha csak hírhozó lenne: tavasz lesz nemsokára. A szó is inkább a közelgő feladatokat vitatta, mintsem a maguk mögött hagyott tegnapul,. Készülődésről beszéltek, arról, mit hozhat az idei esztendő .«ajdú Imre Jó hír i a lafeásszitÉezeiekÉ A lakásszövetkezetek költségtényezői között jelentős helyet foglal el az áramfogyasztás. Szövetkezeti házakban a lakástulajdonosok fedezik a lépcsőházvilágítás, a felvonók, a szellőzőmotorok, és általában a közös célokat szolgáló fogyasztók áramszámláját. Ez nem is kevés. Van olyan szövetkezet, ahol az áramszámla több mint félmillió forint. 1977. januárjától a szövetkezetek, egy forint 80 fillért fizettek egy kilowatt áramért a korábbi 1,50-hez képest. Ez méltánytalan volt. Az a felemás helyzet állt be ugyanis, hogy a lakástulajdonosok kü- lön-külön magánfogyasztóknak, kisfogyasztóknak minősültek és ugyanezek a lakás- tulajdonosok mint a ház tulajdonosai, közületi fogyasztóként voltak elbírálva. így történt, hogy drágábban kapták a lépcsőházi áramot — ugyanazok a tagok —, mint a lakásokban fogyasztásra kerülő áramot. Ez a helyzet sok vita forrása volt, Ennek most végeszakadt. A SZŐ VOSZ tájékoztató 4. száma közleményben tudatta a lakásszövetkezetekkel, hogy „Az egyes fogyasztásnemek villamos energia árának megállapításáról szóló 3/1977. (XII. 29.) N1M—ÁH számú rendelet újra szabályozta többek között a szövetkezeti tulajdonban álló lakóépületek közösségi célú villamos energia felhasználásának tarifáját is. A rendelet 25. § (1) bekezdése előírja, hogy a személyi és a szövetkezeti tulajdonban levő lakóépületek közösségi célú villamos energia felhasználását 1,20 Ft/kW árszabással kell elszámolni.” Az idézett rendelet további pontja tájékoztatja a szövetkezeteket arról is, hogy a .kedvezményt írásban kell kérni az illetékes áramszolgáltató vállalattól. (takács) Tanuló bányászok Az idén több. mint ezer dolgozó továbbképzését tervezik a Borsodi Szénbányák szuhakállói oktatási központjában. összesen 39 tanfolyamot indítanak, tízet a műszakiak, 29-et a fizikai beosztásúak számára. A technikusok háromhetes tanfolyamon frissítik fel majd az ismereteiket. a szakmunkásképzés keretében pedig mintegy 700- an szereznek képesítést valamilyen szakmában. Az oktatást egyébként három főfoglalkozású tanár végzi, de segítenek óraadóként a vállalat szakemberei is. Elsősorban azokat a tantárgyakat. részesítik előnyben, amelyek szorosan kapcsolódnak a mindennapi munkához. Kies vidék ez errefelé, a királdi lVIocsolyás-dűlőben. Az erdő borította hegyek félkaréjban zárják be a völgyet, szentben az egyutcás bányászközség cseréptetős házai piroslanak. A müút szalagjával párhuzamosan keskeny nyomtávú vágánypár kígyózik, mellette gyérvizű patak gőzölög a februári télben. A tereprendezett tisztáson acélelentekböl összeállított, kékre festett, húszméteres aknatorony magasodik. Műhelyek, fürdő-öltöző, kompresszor- és szállítóház, irodák, lakókocsik, belonidom- kövek gondosan egymásra rakva, kavicshalmok. Akna- mélyítők dolgoznak a drótkerítéssel behatárolt területen, s függőleges aknát nyitnak, a Borsodi Szénbányák megbízásából. — Az akna 270 méter mély lesz, hatméteres belső átmérővel — tájékoztat a fiatal üzemvezető, Kóródy István, — Mintegy 13 ezer köbméter földet kell majd kitermelnünk, s 130 ezer be- tonidomkő szükséges a falazáshoz. * A Bányászati Aknamélyítő Vállalat borsodi körzetének dolgozói négy és fél hónappal ezelőtt vonultak fel a helyszínre. Tizenkét év után végeznek ismét ilyen munkát, s hasonló átmérőjű aknát nem mélyítettek még Borsod megyében. — Eddig 10 métert készítettünk el az aknából, s a befejezés határideje ez év vége. A fúrólyukból vett talajmintákból arra következtetünk, hogy zavartalan lesz a mélyítés — említi az üzemvezető. Megújhodik a putnoki szénbányászat, ahol több mint félmilliárdos beruházás megvalósításához kezdtek hozzá 1975-ben. A fejlesztés döntő része a közel 60 millió tonnás szénvagyonú Put- nok—Sajómercse szénmező feltárása, fejtésre való előkészítése. Mivel a nagy kiterjedésű szénmező messze van az üzemelő aknától, ezért új függőleges aknát kell lemélyíteni, mellé üzemteret létesíteni. — Pulitokon üzemel majd az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb szénbányája — jutnak eszembe Sziman Pálnak, a Putnoki Bányaüzem műszaki csoportvezetőjének szavai. — Népgazdasági igény van a szénre, s nekünk 1981-ben 2100, 1984ben 2600 tonna szenet kell kitermelnünk naponta. Amíg beszélgetünk a konténer lakókocsiban berendezett irodában, többször ránk nyitják az ajtót. Az egyik gépkocsivezető gyalult deszkát hozott, s kérdezi, hová rakják. A másik teherautón másféle építőanyag érkezett, s Kóródy Istvánnak az átvételi elismervényt kell aláírnia. — E hónapban még két műszakban dolgozunk — mondja az üzemvezető, amikor lélegzetnyi szünethez jut — márciustól viszont már hat plusz kettes, folyamatos munkarendre térünk át. Növekszik a jelenlegi létszám is. * Amikor kilépünk a szabadba, összébbhúzzuk magunkon a télikabátot. Az aknatornyon gépszerelők dolgoznak, odébb árkot ásnak a szellőztetőcsőnek, távolabb betonozzák az udvart. — Most rajtunk a figyelem — újságolja Magos Zsig- mond, a gépszerelők vezetője. — Ahhoz, hogy március elején az aknamélyítők folytathassák az akna mélyítését, nekünk még nagyon sokat kell tennünk. Mostanában a szombatokon, a vasárnapokon sem érünk rá pihenni. Az 57 éves Magos Zsig- mond már 22. éve járja az országot, a többszörös aranykoszorús brigádjával. — Nincs olyan akna, amelyet nem mi építettünk, szereltünk volna — állítja, s hosszan sorolja hajdani sikereik színhelyét. A gépszerelők vezetőjének Budapesten el a családja. Ha a munka úgy engedi, péntekenként megy haza, látja viszont a feleségét, három lányát, négy unokáját. Szereti ezt az életei. Lakókocsiban alszik, s azt eszi, amit önmagának főz. — Megéri a sok vándorlás? A fizetése? — Mondjunk csak hatezret havonta — feleli hamiskás mosollyal, s jót nevetnek a munkatársak is az „öreg” titokzatosságán. * A villanyszerelők éppen reggeliznek, amikor belépünk a műhelyükbe. Jó szívvel kínálnak a sült kolbászból és kenyérből készített „katonákkal”, a citromos teával. — Tizenegyen vagyunk mi, a Kun Béla brigád tagjai — mutatja be a társaságot Magyar Barna csoportvezető. — Mindannyian régóta műveljük a szakmát, s kaptunk egyenként 3—4 Kiváló Dolgozó kitüntetést. Máté László szénbányász volt, Szendrei János a testvérét, Tibort is idehozta. — Mondjad magad is — szól közbe valaki —, hiszen 21 éve dolgozol az aknamélyítőknél. Ezek az emberek 70 kilométeres körzetből járnak be műszakba. Aki Aggteleken lakik, reggel fél négykor kel, s csak 12 órával később ér haza. Kérdezem tőlük, miért vállalják ezt az életet? — Ne gondolja, hogy csak a pénzért — figyelmeztet Szendrei János. — Egyszerűen szeretjük ezt a szakmát, a maga változatosságával, nehézségével, szeretjük egymást mint munkatársakat. Lépkedünk kifelé az aknaudvarról. a földút irányába. Az üzemvezető egyszercsak megszólal: —r Tudja, a mi munkánk sokban hasonlít a szénbányászokéhoz. S hogy mégis nagyobb a vonzereje, az annak tudható be, hogy kevésbé mindennapi, hogy kicsit romantikust Kolaj László i i i RITKA szép óvodát vesz- J nek birtokukba ezekben a i napokban az Avas-dél 3a- | kótelep apróságai: megnyílt i végre az új épületben a J gyermekintézmény. A na- i pókban megtartott szülői ' értekezleten a vezető óvó- | nő és a csoportokat irá- i nyitó óvónők megismer- | kedtek a szülőkkel is, csak i a szülők nem tudtak meg- 1 ismerkedni az óvodával. i Bizonyára szívesen meg1 nézték volna, hol töltik ! majd csemetéik napjaikat, i s bizonyára az óvónők is büszkén vezették volna vé- i gig az vpületen az anyu- ] kákat-apukákat — de ez i nem jutott eszébe se egyik [ félnek sem. Nem, a ked- i vés szülök — ha lett is i volna ilyen kívánságuk — J magúk mondták volna: ne, [ nehogy... i Öröm — Örültek, hogy a kapuig • eljutottak, s a földszinti nagy termekbe, meg az előcsarnokba, be tudtak menni. Cipőkön, csizmákon ven- dégmanasztaló avasi sár. Ügy lehet, az életben nem lehetett volna kitakarítani ennyi koszt az óvodából! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy fagyos napon száraz lábbal be tudtam jutni az épületbe, így bárkinek tanúsíthatom: a város egyik legszebb óvodája az új avasi intézmény. Tágas, napfényes termek, faburkolat, egyedileg passzított, pasztellszínűre festett bútorok. Szépen, okosan' tervezett épület, jó kiviteleürömmel zés — szemre legalábbis nagyon tetszetős — raoj dern, szép berendezés, egyszóval: igazi gyermekparadicsom ... kétszáz ap. róság második otthona, Boldog, akinek gyermekéi felvették, boldog, aki ott dolgozhat — mondaná az ember. De álljunk meg egy szóra, nem azért, mintha a boldogság nem lenne igaz, csak ... csak egy kicsit elnapolták. Az örömbe, sajnos, üröm vegyült. Az óvodát nem lehel száraz lábbal megközelíteni. A fagyot fújó. utakat kopogóssá tevő tél ugyanis elvonulóban, az útépítők viszont nincsenek felvonulóban. A Bokányi utca 1. i i — jelenleg egy sartenger • közepén álló óvodát je- i lent. Hogyan megy el ott * * 1 az aprócska láb, meg anyu- , ka-apuka és az óvó néni, < ahol az építők hatalmas [ erőgépei is küszködnek?! i — Pedig kénytelenek lesz- [ nek. Valahogy oda kell i jutniuk. És ki fogja laka- 1 rítani az előcsornokot na- , ponta kétszer legalább (hi. • szén sétálni vinhi a gyerekhadat így képtelenség). i amikor amúgy is kévés a J munkaerő? , Egy épülő lakótelep első 1 lakói mindig megszenvedik J az első évek nehézségeit. • Na. de ekkorát? Ezt már J aligha a sors mérte rájuk « ALIGHANEM az átvétfr | li bizottság, amelynek tag- i jai elfelejtették, hogy a [ gyereket az óvodába se a , gólya hoiza ... 1 Szőke Mária Megújhodik a putnoki szénbányászat Beszélgetés a ,,megmérettetés” után
