Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
1978. február 14., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Védőháló N em ismertük egymást beszélgető partnereimmel, amikor letelepedtünk. Túl sok volt. találkozásunkban a véletlenszerűség, gondoltam, jobb, ha előre megmondom; a párttitkárral, meg a KlSZ-vezető- ség egyik tagjával választottunk ki néhány fiatalt, hadd faggassam őket, hogyan dolgoznak, miként vélekednek a fiatalok munkaszeretetéről. Nem tudom azt sem — tettem hozzá — ők-e a brigá'd- ban, a műhelyben a szorgalomból mércét adók, kérem, hát, önmaguk ítéljék meg ezt is. Ök nem ismertek engem, én meg őket, s csak azon kapjuk egymást, hogy itt csaknem mindenkinek bekell mutatkoznia. Más műhelyben, más alapszervezetben dolgozunk — szabadkoznak, s a mentegetőzésből ráérzek; kicsit ők is csodálkoznak, hogy találkoztak esetleg már, de az üdvözlésnél tovább nem jutottak. Pedig azon a , kapun, ahol mindnyájan bejárnak, nem tízezren tolonganak műszakváltáskor. Ha egy óra múlva felállunk az asztaltól, úgy járunk, mint a homokozóban a gyerekek; ennyi „arany” volt a kezemben, ennyit anyám kiszedett, ennyi maradt benne... —: s ami kipergett, valami „pro- tokollszöveg”, ami ezen kívül maradt, nos, az megmaradt volna — bennült, titoknak. De mert hiszek benne, hogy a szavak is láttatnak, s még a gyakorlatlanabb beszélgető vitatkozó is bemelegedve eljut gondolatainak csiszoltabb, egyénibb kifejezéséig, s az áhított őszinteségig — vártam én türelemmel, míg megismerkednek egymással ők is. Nézzék el, hogy közben gondolataim más irányba kanyarogtak, egyre inkább az foglalkoztatott, mit jelent a munkatársaknak a személyes ismeretség? Mit jelent életünkben, hogy * közvetlen munkatársainkat — erőfeszítéseiket, eredményeiket, adottságaikat, egész emberi mivoltukat — megismerni egyekszünk, s megítélésük által önmagunkat is mérlegre tesszük?, Életünk emberi viszonylatok szövevénye. Vannak, akiket jól ismerünk, tudjuk, mit várhatunk tőlük, vannak akiket nem is ismerhetünk személyesen, de eleve csak bizalommal lehetünk irántuk; hogy a buszvezető például nem visz a falnak; az orvos a legmegfelelőbb gyógyszerrel kezel; a gyerekem tanárjának van türelme megérteni a kajla kamaszt feledékeny tetteiben. Az élet tele van a bizalom erővonalaival, s enélkül olyan védtelenek lennénk, mint a kezdő légtornász védőháló nélkül. Minden embernek szüksége van a baráti, a munkatársi kör, kisebb- nagyobb emberi közösség éltető-védelmező figyelmére is ahhoz, hogy munkáját önbizalommal, . önmagát is kiteljesítve végezhesse, s esetleg mégoly egyhangú, szürke feladatsorának is értelmét láthassa, teljesítményének mércét találjon. Ülök hat fiatallal, egymásnak idegenekkel, akiket persze nem egy csapóa jtó, de jó néhány zajos gépterem és a feladatok más-más területe is elválaszt egymástól, de valahogy mégsem, értem, hogy a mozgalomban dolgozva miért is nem találkoztak eddig. Mert lám, milyen hamar oldódik az ismeretlenség, hamarosan már nem zavarja őket jegyzetfüzetem, dehogyis kell már a beszélgetést terelgetni, úgy belefeledkeztek a vitába, hogy kiestek az idő szorításából, nincs már szemükben a „nem érek én erre rá” sürgetése. S egymásra csodálkoznak; te is ezt gondolod? Nálatok ez így van a szalagon? S én megint arra jutok, hogy a kapcsolatok születése, ha mégoly bonyolult is, csak embereken múlik, az őszinte-» ségükön, a megértés kívánásán. Hogyan érthetnénk egymást, ha él is bennünk ez a vágy ? A felszínes kapcsolatokból mi teremthet közösséget — a munkát együtt végzők egymásrautaltságában, mégis ösztönös vagy kialakult versengésében? Nem vagyunk egyformák, nem könnyen kovácsolódik belőlünk összetartó gárda. De nem lehetetlen, dehogyis lehetetlen ! Felnőtteket oktató pedagógus ismerősöm mesélte: az első félévben azon igyekezett, csak szóhoz ne jussanak óráin a diákjai. Mert nagyon hamar kiderült; néhány . bátran és könnyen megnyilatkozó ember szavai után sokan zavartan kapirgálták a padot, csekélyke ismereteiken töprengve, s végül is ez az első lépcső ahhoz, hogy kedvszegetté váló emberek kudarc-batyuval maradnak ki az iskolából. Ehelyett minduntalan biztosította tanítványait, hogy ezt meg azt ők a gyakorlati életből bizonyára jobban tudják tanáruknál, de hadd mondja is el, mi ennek, meg annak az elméleti alapja. Biztos egy év múlva is van, aki „nehézfejűnek” vagy tudatlannak tartja magát, hiszen a tananyag sok és nehéz, de aki nem is csupán szerénységből hallgat, az is talán a tanulás nélkül elszaladt időt, elfecsérelt éveket sajnálja és okolja tudatlanságáért. S ta- lán-talán egyszer az ilyen ember is felkészül úgy az órára, hogy friss tudással meg merjen nyilatkozni. Hiszen az ő osztályában mindenkinek lehet kérdése, véleménye, egyetlen tilalomfát állított csak; megmosolyogni egymást felesleges. Egymás tanulási vágyát és gondját megértő közösséggé úgy vált az osztály, fhogy a tanár „összekacslntott” velük, ő maga mondta; a jegyek nem számítanak. Minden osztályzat csak egy pillanatnyi formát, állapotot tükröz, gyerünk hát tovább, önbizalommal. S aki azt hiszi, igazolás lett ez a rossz teljesítményekhez, az téved — a bizalom növelte az akaratot, hogy megfeleljenek korrekt, emberekhez szabott követelményeknek. Szükségünk van a baráti figyelemre, bizalomra, környezetünk rokonszenvére, vagy ha azt érdemeljük: „mínuszba süllyedő hőmérsékletére”. A kapcsolat akkor is „tőkénk” marad, ha életünk másképp alakul, váratlan fordulatot vesz. Az egyik beszélgető partnerünk meséli; akkor lett felnőtt. amikor apját váratlanul új munkaterületre „kiemelték”, főművezető lett. Sokat idegeskedett az „öreg”, s amit azelőtt nem tartott szükségesnek, ki tárulkozott nagyfia előtt. — Elmondta; megritkult körülötte a levegő. Míg beosztott volt, cimborái voltak, baráti köre. Igaz, most megtalálják más műszakban dolgozó szaktársai is; „Jönnénk hozzád, csak a rendesebb helyre osztanál be, nem?” Meg aztán; „Neked csak szót kellene váltanod érdekemben, a főmérnökkel...” Sokan rácsapják az ajtót, vagy legalábbis fagyos mosollyal távoznak, ki se várják a magyarázatot az elképzelt rendről, meg elődjének általa is tisztelt, követendő módszereiről. „Hogyan juthatott odáig apám, hogy fél már, ha megkeresi valamelyik barátja! És várja, egyre várja, ki maradt meg igazi barátnak közülük. Csak marad az is?” Valóban, fián kívül ki lesz az, akinek ezt elmondhatja, s aki biztatja; „Bírd ki, mert csak így állsz meg a vélemények kereszttüzében!” — Téged csak a munka érdekel? Az nem, hogy a másik ember, amikor és éppen nem normát teljesít, mit csinál, hogyan él, mit gondol valamiről? — kérdezi az egyik fiatalember régi munkatársától, aki íme: újdonsült ismerőse. Az meg a szeme sarkából nézve, félig tréfásan odaböki: „Régóta versenyezünk veletek, ha most nem derült volna ki, hogy van mit tanulnunk is a másiktól, megint csak a falitáblán az eredményt néznénk.” — Aztán mosoly nélkül folytatja: „Nincs időm. A brigádbeliek közül se mindenkinek ismerem a családját, életét, legfeljebb a benti munkáját. Nincs időm harminc emberrel barátkozni és ... és nem is mindegyik érdekel, hát akkor meg?”... A munkahelyen nem azért vagyunk, hogy barátkozzunk. Van, aki mindig is idegen marad számomra. Elvégre munkahelyet választhatunk, munkatársakat nem. Nálunk pedig dolgozni keli, nem lehet kártyaklubot alakítani, meg az életről filozofálni óraszám! — summázza az egyik fiatalember, pedig ez csak a szavak egyetlen sovány értelmében igaz, talán csak addig, hogy nem kell kártyaklub, meg ilyesmi. A szövődé vagy a hengercsarnok zajában nem lehet beszélgetni, de lehet egy szálat más gépén is összekötni és a forró anyagot is időben igazítani. Az emberek fél mondatból. meg két mozdulatból is értenek — segítő rokon- szenvet és mást is! Gondoljuk meg; hányán hagy talc ott jó fizetést is, csak mert nem érezték jól magukat munkahelyükön. Egyéni gondok, hétköznapi hajótörések? Igen, azok is. De valahol mindannyiunkat érint. Bizalom kell a munkahelyeken is. Nem elvtelen barátság, hiszen akit emberi tulajdonságai rokonszenvessé tenni nem tudnak, csak kényszeredett mosolyokig juthat. — maximum. De előlegez- zük-e a bizalmat? M ert milyen könnyű a buszvezetőben, a bolti eladóban, a tanárban, orvosban előre bízni, valójában azzal az elvárással: kell, hogy jól végezzék munkájukat. ök szintén elvárják, hogy másokra számíthassanak — ez a kölcsönösség a felelősség szövetévé erősödhetik. De miért nem alakul ez így minden munkahelyen? ... Szőke Mária A miskolci Augusztus 20. utcában, a GEL- KA háztartási és kisgépjavító műhelyében javítja a meghibásodott háztartási kisgépeket és varrógépeket a Mészáros István vezette Kandó Kálmán szocialista brigád. A nyolc műszerész egyben a garanciális javításokat is ellátja. Ide jár szakmai gyakorlatra a 104. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet II. cs III. éveseinek 9 fős csoportja. Ma még meglehetősen zsúfolt helyen dolgoznak (ezért „szerelik” fel a megjavított kerékpárokat a falra), de bizakodnak, hogy a közeljövőben átadásra .kerülő új szolgáltatóházban korszerű körülmények között folytathatják a munkát. Fotó: Szabados György Falok parkjai Harminc park, kert, sétány és utcai zöldsáv gondozását látja el évek óta Sárospatakon a városgazdálkodási költségvetési üzem. Ezeknek a területe összesen 112 ezer 389 négyzetméter. Az üzem munkásai hamarosan megkezdik a parkok tavaszi rendbehozatalát. Sajnos, a tél során nem sikerült teljesen megóvni a szabadtéri játékok, padok és egyéb felszerelések állagát, ismét sok kárt okoztak a rongálok. Az első hónapok feladata lesz a végardói fürdő előtti terület rendezése, majd megkezdik itt is a parkosítást A Vármúzeum külön szerződést kötött a költségvetési üzemmel a 18 ezer 197 négyzetméteres Várkert gondozására. A Várkert ezen a nyáron is az egyik legüdébb, legpompásabb területe lesz a városnak. A gyermekintézmények számának növelése, illetve a befogadó képességük gyarapítása Sátoraljaújhelyen is a tennivalók közé tartozik. Remény van rá, hogy a közeljövőben e téren sikerül előbbre lépni ebben a városban is. A Mártírok útján százszemélyes óvoda megépítését teivezik. A létesítmény építéséhez még ebben az évben hozzálátnak. A korszerű, szép óvoda átadását a jövő év őszén tartják majd meg. Addig is keresik egy újabb, óvodai csoportfejlesztés lehetőségét, melyet valószínűleg az OKISZ tanácsi óvodánál valósítanak meg. Eltűntek a földutak „Én nem szólok neked, te is nézd el nekem!” — ez a.z íratlan törvény néhány vállalat kapcsolatában, és de sok íogcsikor- gató helyzetet teremtenek ezzel egymásnak! Mert annyi minden volna, amit nem kellene elnézniük egymásnak, hiszen nagyon is kilóg néha a „lóláb”: valakinek, vagy valakiknek a mulasztása, hanyagsága. Az egyik cég szigorúan megköveteli a másiktól, hogy rögvest, de azonnal rakodja ki a megérkezett szállítmányt, ugyanakkor késik, nem órákat, de napokat a túraszállítás-... Nincs rakodó? Honnét lenne. ha váratlanul kell? Áll a kocsi? Fizessék ki — Kergetösdi mert ha „odadörgölik” a múltkori vagy mostani felelőtlenséget, majd megnézhetik legközelebb, milyen árut kapnak és mikor... Ügy kiszolgáltatják magukat egymásnak az állami cégek, olyan acsarko- dásra ingerlő helyzetekben mosolyogni kénytelenek, mintha nem is ugyanannak a szocialista szektornak lennének részei. Pontosságot. s a pontatlanság következményeit szinte csak akkor tanulják meg vállalatok, ha exportra dolgoznak — akkor bezzeg tudják, mit veszít a piacon az, akire nem lehet számítani! Ott nincs dajkamese, jön a kötbér, jön a reklamáció! , A hazai megrendelő, közvetítő kereskedelem marad a sor végére. Késik a szállítás? — Fontos, hogy mégis megjött az áru. Az üzletben a vevő megszokta. hogy „majd lesz holnap”. Egyszer valaki elkezdhetné, hogy szigorúan veszi a szerződéseket. Persze — csak ha ő maga is pontos, korrekt partner. S a hiba mindig itt kezdődik .. Addig marad — a fogócska, kergetösdi... (Sze—e) Társközségek Sajóivánka, Vadna, Sajó- galgóc. Kis községek, hiszen egyik település lakóinak száT ma sem éri el az ezret. Az utcákon járva, nézelődve viszont szépen látszik a gyarapodás, a községek fejlődése. Üj házak, gondozott udvarok, a kertekben papírba bugyolált rózsatövek, mintegy mutatják, hogy akik itt élnek, szeretik ezeket az apró, kis községeket. A közös községi tanácsnak — Sajóivánkán — persze egyáltalán nem kicsik a gondjai, tennivalói. Különösen most, a tél múlásával, amikor a megrongálódott utakat, járdákat kell rendbehozni. Sajóivánkán tavasszal mintegy 300 méteres szakaszon járdát építenek, járdalapokból. Közel 25 ezer forintot fordítanak erre a célra. Sor kerül még egy 160 méter hosszú útszakasz felújítására is, amelyhez 180 ezer forintot biztosit a helyi tanács. Az utakon, járdákon kívül felújításra vár a községi művelődési ház is, amely egyben a KISZ-szervezetnek, a könyvtárnak és a tanácsnak is otthont ad. A hulló vakolatot, a megrongálódott berendezést látva, bizony megállapítható, hogy nagy szükség van erre a közel 100 ezer forintot igényló, külső-belső tatarozásra, bútorcserére. A sajóivánkai tanács két társközsége a hatszáz lakosú Vadna és a négyszáz lelkes Sajógalgóc. A három község gondjainak, feladatainak ösz- szeíogása és megoldása nem kevés feladatot ró a közös tanácsra. Vadnán különösen a házhelykisajátítás okoz problémát.. 1977-ben több, mint 200 ezer forintot fizettek kisajátításokra. Az idén is hasonló lesz a helyzet Ezen túlmenően tervbe vették a vízhálózat korszerűsítését 1978-ban, 150 folyóméter szakaszon. A község további szépítése érdekében a tanács vezetője megállapodott a vadnai KISZ-szervezet tagjaival, hogy közös erővel létrehoznak egy 300 négyzetméteres parkot a jelenlegi buszváró mellett A pihenőparkot már feltöltöttek földdel. A létesítményhez szükséges anyagot a községi tanács adja, a további feladatokat: a parkosítás, virágok ültetését padok elhelyezését pedig a KISZ fiataljai végzik társadalmi munkában. Befejezéshez közeledik a kilencven, palackos gázcseretelep építése is. Tavasszal már üzembe helyezik a cseretelepet, amely három község asszonyainak munkáján könnyít majd. A közös tanácshoz tartozó községek közül a legkisebb település Sajógalgóc. A községben nincs vízvezeték, két közkútról hordják a vizet a lakók. A kutakból két kifolyót épínenek meg, amelyet levezetnek a faluba. Erre mintegy 40—50 ezer forintos költsége van a tanácsnak. Az iskolák festésére, épületek tatarozására, bútorok cseréjére ebben az évben 100 ezer forintot fordítanak. Bizottság dönti el, hogy a három község közül hol a legsürgetőbb elvégezni a felújítást. így dolgoznak évek óta, mindig szem előtt tartva a közös érdekeket. Égjük legszebb eredményüket 1977. decemberében érték el. Az ózdi járás területén, Sajóivánkán, valamint két társközségben tüntették el elsőként a földutakat, s helyette kohósalakkal borították be azokat. Monos Márta Segílség az üzemeli Ismeretes, hogy a városainkban lévő üzemek, gyárak, intézmények évről évre rendszeresen segítik lakóhelyük fejlesztését, gyarapítását. A Leninvárosi Tanács is mint eddig, most is tervez a munkahelyek támogatására. Az üzemi dolgozók is részt vállalnak a különböző társadalmi munkából például az ifjúsági parknak, a tömegsporttelepnek az építéséből. Az üzemek számos,' nagy feladat elvégzéséhez anyagi támogatást is nyújtanak. A gyermekintézmény-hálózatfejlesztését a Tiszai Vegyikom-- binát az idén 1,5 millió, a Tiszai Kőolajipari Vállalat 3,5 millió forinttal segíti, a telepszerű, többszintes lakásépítéshez pedig a Tiszai Ve-' gyikombinát 2,7 millió forint támogatást nyújt. Ma száz petit
