Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Hriszto Pelitev: Era megteremtésének igaz története I Mint ismeretes, az Űristen agyagműves tevékenységének első terméke a férfi volt. De hamarosan rájött, hogy Ádám egyedül unatkozik, és így napirendre került az élettárs megteremtése. A Mindenható tervfeladatot akart adni Éva megalkotására, de az egyik tervező- iroda fő szakértője az intézet túlterheltségére hivatkozott, a másik tervezőiroda munkatársainak felerésze pedig betegállományban volt, vagy éppen hárfázott és rablóultit játszott a paradicsomi sátrakban. Akkor az Űristen ujjúval odaintette a közelben ugrándozó. hajléktalan kisangyalt, akinek nem jutott hely a paradicsomi óvodában, és így szólt hozzá: — Eleget csavarogtál a felhők között, most már dologhoz láthatnál. Éjjel eredj el Ádámhoz, és amíg alszik, húzd ki a bordáját... — A bordáját? — csodálkozott az angyalka. — Talán másféle építőanyagokról is hallottál, amelyekből élettársat lehetne Tudós-humor 1902-ben két párizsi fizikus, George Claude és André Helbronner, az általuk ki- do*.ozott. módszerrel elsőként cseppfolyósítottak levegőt. Az eredményül kapott, —192 Celsius-fokos folyadékot egy Deware-edénybe öntée, az akkoriban divatos Bouillon Sartier étterembe indultak. Mindketten erőlevest rendeltek, és amikor a pincér kihozta, néhány csepp folyékony levegőt öntöttek bele. Ezután Helbronner magához hívta a pincért. — Ez a leves olyan hideg, mint a jég, hogy lehet ilyent kihozni? — De uram, hogy mondhat ilyent, mikor én forró levest hoztam? — Nézze csak meg! És valóban, a leveses csészékben jégdarabok úsztak. Az elképedt pincér bocsánatkérést morogva, új adagot hozott ki, de az eredmény ugyanaz lett. — Hát mit lehet tenni? — mondta elégedetlen arccal Helbronner —, ha az önök éttermében nem lehet levest enni, hozzon beafsteket, de forrót, a mindenségit! — Nekem is — tette hozzá Claude. Egy perc múlva n beafstek az asztalon párolgóit, az étteösszeeszkábálni Ádám számára? Hallgatsz? Ügy ám! Tehát kihúzod az egyik bordáját, és amíg még friss, izi- ben ideszaladsz vele hozzám. Megértetted ? Csak nehogy túlbuzgó légy: egynél több bordát ne cibálj ki, hisz ez mégsem akkordmunka. — Igenis! — rikkantotta a kisangyal, és nyomban elindult Ádámhoz, aki ekkor éppen bánatosan horkolt egy paradicsomi fa tövében. Az angyalka ősatyánk fölé hajolt, gyorsan elvégezte az érzéstelenítést, és kihúzta egyik bordáját. — Ügyesen csináltam — gondolta szerényen, a kisangyal, és visszarohant a megrendelőhöz. Az Üristen időközben azonban elszunnyadt, és az angyal letelepedett a trónus előtt, parancsolóiának felébredését várva. Ekkor természetesen arra haladt az ördög. Nem jött álom a szemére, valószínűleg lelkiisme- ret-furdalás gyötörte. De az is lehet, hogy nem gyötörte — próbálja kideríteni valaki. Megállt az angyal előtt, és így szólt: rem tulajdonosa, a főpincér, a szakács és a pincérek pedig távolabb állva figyelték a furcsa vendégeket. Helbronner néhány szót váltott velük, hogy elvonja a figyelmüket, ezalatt Claude lefröcskölte a húst, mire az annyira megkeményedett, hogy a pincér, aki fel akarta vágni, eltörte benne a kést. A jól sikerült tréfa után a két fizikus elégedetten távozott, az étterem tulajdonosát és alkalmazottait a kétségbeesés határán hagyva. * Ampere francia fizikus romantikus lénye alkalmas arra, hogy számtalan igazi, vagy kitalált történet fűződjék hozzá. Életének tekintélyes részében kénytelen volt tanítani. Jóságos és rövidlátó ember lévén, nem tudott fegyelmet tartani. Rövidlátása miatt minduntalan megkérdezte tanítványait, hogy gyengébb szemű tanítványai látják-e a táblára írottakat. A tanulók folyton azt mondták, hogy nem, ezért mind nagyobb és nagyobb betűket írt, a végén alig fért a táblára 4—5 betű. Azt, hogy a törlőruha helyett zsebkendőjével törölte le a táblát, nemcsak őróla, hanem Poin- caré-ról is mesélték. — Honnan vetted ezt a húst? — Miféle húst? Ugyan már, hiszen ez Ádám bordája. — Nem hazudsz? — Isten bizony! — Biztosan hazudsz. — Akarod, hogy keresztet vessek ? — Mi az, meghibbantál? Éppen a legjobb eszköz az ördög meggyőzésére! Hadd nézzem meg. A bizalom jegyében nevelt angyal odaadta a gonosz képviselőjének a bordát. Az ördög megragadta, és futásnak eredt. Az angyal utána. Az ördögnek, mint ismeretes, nagy a sebessége, és a kisangyal bizony alaposan megizzadt, míg utolérte megkárosítóját. — Add vissza a bordát! — Ugyan, miféle bordát akarsz? — csodálkozott az ördög. — Mulass nyugtát, vagy valamilyen más okmányt. Ha boldog-boldogtalan bordákat követelne — akkor egy egész mellkas sem volna elegendő! — Nincs nekem semmiféle okmányom, hogy az ördög vinné — a kisangyal sírva fakadt. — Hiszékeny vagyok ... — Jól van no, már eltört a mécses... Jégkorongozni bezzeg igazi férfiak szoktak ... — Mi az, mi az? — Semmi, csak eszembe jutott. Minek neked az a borda ? — Az Űristen elhatározta, hogy társat teremt... — Ugyan, mit lódítsz! Saját magának? — Dehogyis, Ádámnak! — Hm... És te mit szólnál a társszerzőséghez? — Milyen értelemben? — Nosza, csináljunk együtt feleséget Ádámnak. — Együtt? — vakarta meg szárnyát az angyal. — Hiszen a gazda mintha saját maga szándékozott volna... — Ej, te, szent lélek! Akár mi csináljuk meg, akár mások — az Űristen az egész munkát mindenképpen a maga számlájára írja. Tudod, pajtás, a vezetőknek már ez a szokásuk. — Nem tudom... — Nem tudom, nem tudom — utánozta az angyalt az ördög. — Pedig tudhatnád, nem vagy kisgyerek. Gyerünk, ne habozz soká! — Jól van, no ... így is történt: a nőt az angyal és az ördög felesben teremtette, szerzőként pedig a Mindenhatót jegyezték be. A nő jellemében pedig mindhármuk vonásai megtalálhatók ... Fordította: Gellért György Babonásán — bolondság A téli ünnepek sorában kiemelkedő helyet foglal el szilveszter és újév. Mindkettőhöz sok népszokás, jóslás, babona kapcsolódik. Az évkezdő népszokások lényege — a lármázás, alakoskodás és ajándékozás — az európai és ázsiai népeknél jóformán azonos. Olaszországban rozsdás lábasokat, ütött-kopott edényeket — mint az óesztendő rossz emlékeit — ablakon át az utcákra hajigáinak. A délszláv falvakban, Francia- országban és az északi államokban tuskót égetnek karácsonytól újévig. A románoknál ekét húznak a legények maguk utón, közben a mag elvetéséről és a kenyér születéséről szóló énekeket dalolnak. A BUÉK-olás, jókívánság-mondás ma már inkább üres konvenció, de a hagyományokat őrző némely falusiakban szinte varúzserejű érték, amit tőlük telhetőén szívesen viszonoznak ajándékokkal is. Az újév táján betoppanó postás, házfelügyelő és mások pénzzel honorálandó jókívánságának nyilván ez az eredete. Nemkülönben nagy becsben áll a kéményseprő újévi jókívánsága is. Ennek az az alapja, hogy a népi babonákban a családi tűzhely tisztelete igen erős. Amikor valaha a menyasszony átlépte a férje házának küszöbét, térdet hajtott a korommal teli tűzhely előtt. S éppen ezért azt, aki kisöpörte a tűzhelyet, és bekormozódott, a ház jó szellemének és a szerencse hordozójának tartották. A „fogd meg egyik gombodat, ha kéményseprőt látsz” babona fiatalabb keletű, és úgynevezett átvitt mágián alapszik: egyfajta kapcsolat létrejöttét feltételezi a szerencse hordozójával a gomb megfogása által. Eredetileg magát a kéményseprőt kellett megérinteniük azoknak, akik szerencsésen akarták kezdeni az évet. Ezt teszik ma is, ha betéved egy-egy kéményseprő az újévi mulatságokra, vagy jókívánságait tolmácsolni házról házra jár faluhelyen. Látomás Szilveszteri tréfa. Szántó Péter: DECEMBER 26. Úgyszólván itt a szilveszter. Azt hiszem, a televíziót fogom nézni. Oldalról, mert elölről már sokat néztem, de nem láttam semmit, mivel a karácsonyfa épp a készülék előtt áll. Vettem ugyanis egy karácsonyfatartó vaslábat, olyant, amelyet két részből kell összeilleszteni, aztán három csavarral megszorítani, végül beleerőltetni a fenyőfát, egy újabb csavarral megszorítani ... Ekkor aztán összedől az egész. Most úgy oldottam meg, hogy a fenyőfát nekitámasztottam a tévékészüléknek, acélsodronnyal odakötöztem részint az ablakhoz, részint a csillárhoz, részint pedig az ajtó kilincséhez. Ennek következtében karácsony óta nem tudok szellőztetni, mivel ha kinyitom az ablakot, a fenyőfa nekiesik a tévének és a kép futni kezd. Nem tudom felkapcsolni a villanyt sem, mert ilyenkor furcsamód a karácsonyfa világítani kezd, s ezt nem veszem a lelkemre. Az ajtót meg egyáltalán nem tudom kinyitni, mert akkor az acélsodrony megrántja a másikat, és kitörik az ablak. Kicsit már éhes vagyok.' Elhatároztam, hogy jövőre barkácsolni fogok, magam készítem el a karácsonyfa lábát. Egyszóval: jövőre új életet kezdek! DECEMBER 27. Valamelyest most jobb, mert a házmester ma reggel bedobta a szokásos hat féldecijét, meg a mi két ablakunkat. Levegő már van. Ronda dolog ez az iszákossúg. Itt van például Gergő, ő még a sebbenzint is megissza. Múltkor is találkoztam vele, undorító módon négykézláb mászott a járdán. Hát nem összeütöttük a fejünket? Egyszóval januártól abbahagyom az ivást PontosabSzállítók. ban csak vizet iszom. Igen, jövőre új életet kezdek! DECEMBER 28. Kedves arám hazament a mamához. Az ügynek története van. Kicsit összekülönböztünk. — Na, megállj, majd kapsz! — mondta szelíden mosolyogva. Ettől be kellett gipszelni a bal karomat. Viszont neki úgyis lyukas volt a bal felső szemfoga. így esett, hogy elutazott. Lehetséges, hogy» visszajön szilveszterre, bár nem valószínű, hogy be tud jönni, mert az acélsodrony erősen tartja az ajtót. Igaz, ahogy elnézem a gipszelt karomat, elképzelhető, hogy arám mégiscsak kinyitja azt az ajtót. Ebből egy a tanulság: jövőre nem vitatkozom vele. Mindig neki lesz igaza, valahányszor nekem nem lesz igazam. Egyszóval: jövőre új életet kezdtek! DECEMBER 29. Tulajdonképpen fogorvoshoz kellene mennem, mert annyira fáj a fogam, hogy szép lassan leeszem a maltert a falról. Fájdalmam csillapítására most épp a fejem ütöm a szekrény sarkához. Hatásos, mert ettől a fejem annyira elkezd fájni, hogy nem érzem a fogamat. Mi tagadás, kicsit félek az orvostól. A múltkori foghúzásnál két injekciót kaptam, mégis úgy üvöltöttem, mint akinek a fogát húzzák. A végén kiderült, hogy a két injekció tévedésből nem fájdalomcsillapító, hanem idegnyugtató volt. — Na, azért nem fájt annyira, ugye? — kérdezte a doktornő. Nem a fenét, viszont nem idegeskedtem. A nyugtató miatt. Mindegy. Ha jövőre nem áll el a fogfájásom, elmegyek az orvoshoz. (Esetleg.) És eztán mindig! Bizony, mert jövőre új életet kezdek! DECEMBER 30. Ha arára mégis hazajönne, megoldódna minden gönd, mert bejövét kiszakítaná az ajtót, és akkor kimehetnék reggelit venni! Természetesen arám számos gondot is okozna. Például nem maradhatnék itthon szilveszterkor, el kéne menni valami jó helyre. És táncolni is kellene! Igen. A tánciskolában partnernőm két fej'el magasabb volt nálam, és én a dús keblei közül tekingettem a világra. Bevallom, elsősorban nem a tánctanárt figyeltem. Ja igen: kandalló volt, mindig ott kezdtük a táncot. No már most: a mai mulatókban jobbára központi fűtés van, mi lesz, ha kandalló nélkül nem tudom elkezdeni? Egy táncot tudóit, sejtelmem sincs, mi a neve, de kockás padlón tanultam. Bár lehet, hogy nem tánc volt, hanem sakk, mivel mindig lóugrásban lépek. Jövőre megtanulok táncolni, mert új életet kezdek! DECEMBER 31. Meg vartok mentve! Rájöttem, hogy ha kidobóm a fenyőfát, akkor nyugodtan kinyithatom : ajtót és hozhatok ennivalót. Hát igen, logikusabbnak kell lenni. Hiába, így szilveszterkor látja az ember, mit kell másképp csinálnia. Ahogy mondtam: jövőre barkácsolni fogok, nem iszom, nem bántom arámat, megyek fogorvoshoz, megtanulc': táncolni, logikusabb leszek. Egyszóval új életet kezdek! JANUÁR 1. Hát szervusz újév! Ne gondold, hogy most már nem váltom be a szavam! Minden úgy lesz, ahogy mondtam: jövőre új életet kezdek! Szilveszteri úi életem
