Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-10 / 8. szám
1978. január 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Korszerűsítik a szakmunkásltépzÉs szakai szítaiéi Ismert tény, hogy a népgazdaság fejlődése, a termelés korszerűsítése és az élőmunka hatékonyságának javítása egyaránt a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodni tudó, magas színvonalon képzett szakmunkásokat kíván. Ebből kiindulva vizsgálta és elemezte a közelmúltban — több minisztérium, vállalat és iskola számos szakemberének bevonásával — a Munkaügyi Minisztérium az I960, évi VI. törvény alapján 1970. óta oktatott szakmák követelmény- rendszerét, s a tapasztalatok alapján kidolgozta az igények változásaihoz igazodó fejlesztési javaslatát. A vizsgálat tapasztalatairól, a szakmunkásképzés szakmai szerkezetének korszerűs :sé- re vonatkozó tervekről, valamint a felnőtt továbbképzés eredményeiről Nagy Imre miniszterhelyettes tájékoztatta az úiságírókat. Elmondotta többéit között, hogy a szakmunkásképzés követelményrendszere, az oktatás tartalma jól követte a technikai-technológiai fejlődést —• a jelenlegi helyzet alapján és az 1980-as évek várható műszaki-gazdasági igényeihez alkalmazkodva azonban szükségessé vált több szakma profiljának ki- szélesítése, rokonszakmák alapszakmai rendszerben történő oktatása, s az elméletigényesebb szakmában pedig a szakközépiskolai szakmunkásképzés. Az oktatott szakmák mintegy 6 százaléka fejlődés következtében feleslegessé vált, 34 százalékukat pedig az új követelményekhez kell igazítani. A változtatások célja, hogy az újonnan kialakított szakmákban kiképzettek szélesebb és mélyebb szakmai ismereteket szerezhessenek. Az egyes szakmák belső, tartalmi fejlesztése során az ismeretek • átrendezésével, újabbak beépítésével a szakképzettség elméleti megalapozását, a műszaki gondolkodást, a szakmai szemlélet fejlődését kívánják elősegíteni. Ezért valamennyi ipari szakmában sor kerül az elektrotechnika, a műszeres mérések, és az üzemgazdaságtan, a gépészeti szakmákban pedig a mechanika oktatására. Az új tervezet szerint a korábbi 190-nél, az oktatott szakmák száma 128- ra csökken. A szakmunkásbizonyítvány a jövőben is igazolja az adott szakmai képesítést,, s egyben jelzi a szűkebb szakosodást. Egyszerűbb szakmák oktatására 6—12 hónap időtartammal új vállalati tanfolyami rendszer kialakítását tervezik. Ezeket a szakmákat az illetékes miniszter az iparági-ágazati szakszervezettel és a munkaügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg. megjelölve a vizsgára bocsátás feltételeit is. Az eredményes vizsga után a tervek szerint, a dolgozó olyan bizonyítványt kap, amelynek alapján az adott vállalatnál szakmunkásként foglalkoztatható. A szakközépiskolai szakmunkásképzés az 1976. évi MÜM-rendeletben felsorolt szakközépiskolák első évfolyamán az 1978—79. tanévben általánossá vált. Az újabb oktatási anyagokról megfelelő időben gondoskodnak. Az újabb szakmákban a kénzést a hároméves szakmunkásképző iskolákban 1980. szeptember 1-től, a 4 éves szakközépiskolákban pedig 1978. szeptember 1-től vezetik be. Az új vállalati tanfolyami rendszer bevezetése ugyancsak az 1978—79- es tanévben kezdődik meg. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy a munkások és a középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek 1976—77. évi továbbképzése általában igazodott a minisztérium korábbi irányelveihez. A vállalatok középtávú terveikben erre az időszakra összesen 1,3 millió munkás és 172 ezer középfokú végzettségű szakember szakmai továbbképzését irányozták elő. Ez a szám azonban némileg túlméretezett: már csak azért is, mert sok munkás vesz részt másfajta iskolai tanfolyami oktatásban. A vállalatok nagy része betartja azt a központi irányelvet, hogy a béremeléssel nem a továbbképzésben való részvételt, hanem az általa elérhető hatékonyabb, jobb minőségű munkát kell tartósan anyagilag elismerni. A miniszterhelyettes rámutatott: mindent meg kell tenni azért, hogy a munkásokat a tényleges szükségletnek megfelelő létszámban vonják be a továbbképzésbe; a továbbképzési terveket a vállalatok a változó igényeknek megfelelően folyamatosan korszerűsítsék; a minisztériumok rövid időn belül pótolják a lemaradást a munkások és a középfokú végzettségű szakemberek továbbképzésében, s végül meg kell valósítani az ellenőrzést a továbbképzés minden területén. Vadnyüi, fácán - tananyagként Nagy sikere van Sárospatakon a városi nőtanács által szervezett főzőtanfolyamnak, amelyet a tóii hónapokban a Borostyánban tartanak az ottani étterem és a Megver kisvendéglő főszakácsainak Irányításával. A tanfolyam rendezésével elsősorban a dolgozó nők főzési gomllal n kívánnak könnyíteni. de n tanfolyamot háztartást vezető asszonyok is szívesen látogatják. A szokott ételféleségeken kívül különlegességek készítését is bemutatják a főszakácsok. így a legközelebbi ..órán” a vadnyúl és fácán szerepel ,,tananyagként”, s hozzá nyersanyagról a helybeli vadászok gondoskodnak. A Ganz Műszer Művek 1.977-ben cgymilliárd forint értékben gyártott GELKA-szerviz-, valamint élelmiszeripari műszereket, iskoláknak, egyetemeknek, kutatóintézeteknek, ok- tatólaboratóriumi berendezéseket «állítanak elő. Képünkön: hatezer darab GELKA javítási szervizműszer készül osztrák liccnc alapján. Megyénk iparvállalatainak eredményeit összesítik a Megyei Statisztikai Hivatal gépi adatfeldolgozójában Novak Eszter és Koncz Károlync. Fotó: Szabados György Társadalmi munka, kommunista műszakok A 3-as számú ÉPFU-nál az elmúlt évben 68 brigád, 956 taggal vett részt a szocialista címért folyó munkaversenyben. A gazdasági feladatok teljesítése mellett a kollektívák 30 ezer társadalmi munkaórát végeztek, amelynek értéke meghaladja az egymillió forintot. Ezen túlmenően a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére kommunista műszakokat tartottak, amelynek bevételéből több mint 100 ezer forintot társadalmi célokra ajánlottak fel. Töprengés A „szeszrágta” kiskapukról Hosszú, valóban történelmi időszaknak kellett eltelni, amíg — néhány éve — felhők kezdtek tornyosulni a háborítatlan, sőt bátorított szeszfogyasztás tiszta, szeszkék égboltján. Az első intézkedésele arra szorítkoztak, hogy nem szabad különösebben reklámozni az italt. Ezért a fűszer- és csemegeboltok kirakataiba lehetőleg ne kerüljenek százszám itallal teli palackok. Kerültek. Azóta is kerülnek. Második „intézkedésként” tiltó rendelet született, amelynek értelmében élelmiszerüzletekben italt fogyasztani, illetve ott benn itallal teli — alkohollal teli — üvegeket felbontani nem lehet. Sőt: az üzletek előtt, mellett sem szabad ilyesmit művelni... Velem együtt kedves olvasóink mindegyike tanú rá, hogy azóta is mindenütt háborítatlanul művelik azt, ami tilos. S ha szó éri az ilyen boltok táját., maguk az üzlet dolgozói próbálják a maguk javára fordítani a szót. Ilyen előzmények után különösen nagy érdeklődés előzte meg a legújabb, s most már erősen fenyegető hangú rendeletet, hogy italboltokban, presszókban, büfékben és más. kimondottan kocsmai helyeken, reggel kilencig volt szesz — nincs szesz. Sokak számára mindjárt gyanús volt a dolog, s — velem együtt — százezrek fogadták, hogy az ellenpóluson valami történni fog. A szesz, különösen a tömény alkohol évszázadok során már annyi gyomrot, májat, torkot átrágott, hogy egy ilyen rendeletén kiskaput rágni nem igen okozhat különösebb gondot. Nem is okozott. Néhány, „idegenforgalmi területen levő” vidéken, városban már a rendelet is kivételt enged. Kiderült — rádió, tévé és az újságok sokasága már foglalkozott vele —. alig van hazánkban olyan hely, ahol idegenek, pláne külföldiek ne fordulnának meg. Így azután országosan —, s itt szűkebb honunkban Borsod- Abaúj-Zemplénben, pláne Miskolcon is — sok olyan hely van, amelyet „idegenek járnak”. S e helyeken délelőtt kilenc előtt is adnak — papramorgót, étvágygerjesztőt. aperitifet, piát. (Elégedetten hallottam, hogy a Tiszai pályaudvar étterme is kapott szóban engedélyt a „kivételre”. A felsőbb MÁV-szervek azonban — igen helyesen —, figyelmeztették a szeszfogyasztási rendelet megszegőit. Ez igen jó pont! Bátor cselekedet» volt. Sajnos, a városi tanács kereskedelmi osztálya más véleményen van! A vita még folyik!) Közvéleményünk italt különösen szerető része természetesen azonnal kifogásolta: miért csak a külföldiek érezhetik jól magukat ital által reggel kilenc előtt. Ebben igazuk van. S szerény véleményem szerint helyes lenne — amennyiben a külföldiek kivételek —, ha csak dollárért ihatnának, akik isznak. Mint ahogy volt, s van néhány árucikk a hotelek üzleteiben, ahol magyar forintért nincs ez, meg az. Van ennek a rendeletnek egy másik pontja is, amely szerint a termelőüzemek körzetét tekintve 200 méteren belül — értvén a gyár- kerítéseket — nem szabad szeszes italt árulni. Annyi ötszázasom lenne —, s a kedves olvasónak is —, ahány üzlet ezt csak megyénkben és Miskolcon megsérti! A szesz tehát — mint halljuk, látjuk —, ismételten „rág” megfelelő kiskaput a tilalmi rendelkezések kerítésén. S véleményem szerint ez azért lehet, mert a rendeletek nem igazán átgondoltak és nem igazán komolyak. Valamicske van. kis kavicska fodroz apró hullámokat a szesztengeren, de ez bizony nem sok. Aligha csökken tőle az egy gyomorra jutó átlagos szeszfogyasztásunk! Majd meglátja ezt a statisztikai hivatal az év végén, ha statisztikát készít! Barcsa S. A/ a vasi egyik ú-i tot\L tnasi ronyház íöld_ szintjén lépek ki a liftből és már várnak is a modern „lépcsőkímélőre”: apróra szedett könyvespolc darabjait, oldalait, fiókjait támogatja két ember. Mögöttem az egyik házbéli asszony, mintha lába földbe gyökerezett volna, mozdulatlan megáll: — Ezzel akarják felvinni? Nem lehet bútort a ... — Naná! — dörrennek rá. — Majd cipeljük gyalog a nyolcadikra. Vagy előbb magától fogunk engedélyt kérni! — Csak tessék. Mert hogy a házfelügyelő vagyok. S ha a szabályzatot nem tudják, majd felolvasom. Mert mi lesz, ha elromlik a lift? — Majd éppen ettől! — mondja gúnyos hanghordozással egyikük és félre nem érthető mozdulattal sürgeti a felesleges nézőközönség távozását. Ketten vagyunk, kettő az ellenerő is. De valaki közeledik, talán a felmentő sereg. Valóban, mert a lift felé tart a negyvenes férfi, de a cipekedni nem óhajtók is előbbre lépnek. Mire az ismeretlen is belekezd, csaknem szóról-szóra mondván, amit az imént a házfelügyelő is. S amint befejezi, nyomaték kedvéért csapja is be a liftajtót, s indul fölfele. Az egyik férfi meglódul a lépcsőn a polcelemekkel, a másik utánakiabál: „Várj, te süket! Majd elmennek! Tán éppen akkor éri az országot a legnagyobb baj, ha mi ezt a liftet veszélyeztetjük. Mások meg gyilkolják a legdrágább gépeket, úgy gazdálkodnak, ahogy nekik tetszik, maguk meg, tisztelt háziasz- szonyok — címezi nekünk — mázsaszám hordják a szemétbe a kenyeret. Majd éppen most fogunk lelkiisme- ret-próbát tartani, hogy cipeljük, vagy liftezzünk!” Amaz csak megy felfelé némán, lehet, hogy, sietős Közösen — fölfelé mert lent vár még a teher- taxi, de nem tudom, nem arra gondol-e, hogy a lift tényleg tönkremehet, s akkor kisbabájukat hordhatja gyalog a nyolcadikra, vagy idős szomszédasszonya válik lakása foglyává. De az is lehet, nem foglalkoztatja őt sem az ilyes kockázat, egyszerűen csak utálja a szóváltást. Barátja azért még odavág egy kérdést: maguk is olvasnak újságot, vagy néznek tévét, nem? Van abban ennél nagyobb disznó- ság is, igaz? Nem felelek rá, mert pillanatnyilag csak az jár az eszemben: akár így, akár úgy gondolkodik is egyikük, vagy másikuk, már megosztottuk őket. Ha gyalog, ha lifttel megy fel végül is go- rombáskodó emberünk, odafent bizonyára összevesznek majd, kinek volt igaza és miben. Nézzék el nekem ezt a gyengeséget, örömet okoz,' ha a magabiztos szemtelenség ellen tudok hangolni valakit, valakiket. De ezért még nem fogtam volna tollat. Azon se akarok füstölögni. hogy vannak emberek, akiket semmi sem gátol — se erkölcsi fék. se figyelmeztetés — nullának veszik még jó néhányan írott és Íratlan szabályainkat. S ha kilencven fel is cioeli. legalább tíz a százból kényelmesen akar fel int ni a sokadik emeletre. Ezt érthetjük akár szó szerint is, akár kénletesen is. De az az odavetett kérdés, miszerint olvasunk-e újságot, nézzük-e a tévét, nos, ez nemcsak afféle kéretlen közvélemény-kutatásnak tűnik. Valamit félreértettek, valamit félremagyaráznak. Persze, volt idő. amikor ebben az országban semmi, de semmi hiba nem történt, legalábbis ki tudott róla? Próbáltuk elhitetni magunkkal, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is. Most meg nap-nap után, bíráló cikkek az újságokban — mi történt, ennyivel rosszabbak vagyunk? Most, éppen most semmi se elég jó nekünk? Most nem félünk, hogy megtudja rólunk más is? Megtudhatjuk mi is, megtudhatja bárki, mert a rendszer erejében, a társadalom érettségében való hitet tükrözi, hogy szembe merünk nézni hibáinkkal, nyíltan beszélünk gondjainkról, mert az a demokratizmus egyik lényege, hogy közösen gondolkodjunk, s ami nem sikerül. közösen javítsuk ki. Közösen gondolkodjunk ... — de képesek vagyunk-e erre máris? Érdemes meditálni azon, hogy ugyanazt az információt — a bíráló cikkeket, tévériportot — menynyire másképp tudjuk értelmezni. A jó érzésű embert felháborítja, ha hibákról, mulasztásokról olvas, s örömmel is tölti el. ha olyan dolgokról beszélünk nyíltan, amit ő is felfedezett, amit tapasztalt. De hiszen semmi okunk sincs a közvéleményt nem felnőttnek tekinteni! Viszont mi lehet a háborgás tanulsága, ha letisztul az indulat habja? A mulasztók, felelőtlenek okosan szabott bünietését, a csorbák kiküszöbölését kívánni! Azoknak, akik feltárják a hibákat, nem titkolt céliuk az sem. hogy ösztökéljék az embereket: kör- nyezetükben, vagy uram bo- csá’. önmagukban is megtalál iák a javítanivalót. Túlzás lenne talán a liften vitatkozó emberek szavaiból messzemenő következtetést levonni, de arra eleven példa: hajlamosak vagyunk a magunk szemszögéből, csip-csup magánérdekeink szerint ítélni dolgokat. Még nem gondolkodunk a közösről hasonlóan, még mások hibáját sokan használják takarónak. „Mit tettem és ahhoz képest, hogy ___?” M ert ha mások hibájáról hallunk, néha eltörpülnek, más arányokat nyernek a környezetünkben találhatók. Bűnszövetkezet, kétmilliós sikkasztás autóalkatrészekkel? Ehhez képest mit jelent, hogy tönkretesszük parkjainkat, szemétdombbá változtatjuk lakótelepeinket, vagy hogy a példánál maradjak; rongáljuk a közös liftet? Biztos van olyan hiba, mulasztás, aminél tényleg nem találunk nagyobbat — másoknál sem. Csak valahogy azt kellene látnunk, hogy itt minden közös: a vállalat, amelyet megloptak, csakúgy, mint a park, az óvoda, a lakótelep, lift. a város, az ország. Természetesen senki nem mondja, hogy minden hibát vegyünk a nyakunkba. Mert az ellenőr, a vállalatvezetés hibáját nem lehet a raktáros, az esztergályos, de még a művezető nyakába se varrni. Éopen ezért, van szükség a nyilvánosság megítélő erejére is, hogy nyíltan elkülönböztessük a vétőket a becsületes többségtől. megint ott va3Z0>aí gyunk. legye mindenki a maga dolgát, úgy, hogy a közösségre is gondoljon. Mert mit tettem én még. és te és ti, ahhoz képest, hogy mennyi itt még a tennivaló. S ha pontosan tudjuk is, mit tervezünk, mit kell tennünk — elvégezni csak akkor tudjuk, ha rendet teremtünk a feiekben Ez is kell ahhoz, hogy azon a közös liften szabályszerűen, együtt utazzunk — fölfelé. Szőke Mária
