Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. jsnuór T.; rosa m<rp ESZÄK-MAGYARORSZÄG 7 tanári kiraliloiek Hét rövidfilmet mutatnak be januárban kísérő- filmként a premiermozik. Időrendben elsőként Lestár János Felvételi előtt című, a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi felvételi vizsgára felkészítéséről szóló munkáját láthatjuk, majd ezt A legdélibb kikötő című szovjet dokumentuméi lm és egy Sportturmix követi. Színes magyar dokumenlumíilm jelentkezik a hónap közepén Almavirágzástól a gyümölcs- karneválig címmel. Vele egyidőben látható Az ajtó című szovjet rajzfilm és a Képek a nagyvilágból ösz- szeállitás-sorozat következő darabja. A sort Csőke József Anyuka című alkotása zárja. Pipák kincse A DOHÁNYT világhódító útjára a pipa indította el. Nincs még egy eszköz a világon, amely annyiféle formában szolgálta volna az embert, mint a pipa. Nemcsak a célszerűség formálta alakját, hanem a művészi ízlés is. Különösen Afrikában bukkantak a pipaformák leggazdagabb változataira. A pipa eredete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Észak-amerikai őserdők irtása során nagy mennyiségben kerültek felszínre a „mound”-ok, pipa- fejek, amelyek évezredekkel korábban ott élő néptörzs maradványai. Ezek a pipák részint agyagból, palából, fából, részint különféle kövekből készültek. Vannak közöttük egyszerűek, de akadnak csodálatosan szép kivitelűek is. A pipákra általában emberi alakokat, madarakat és vadállatokat faragtak. Amikor a spanyolok meghódították Mexikót, az ott élő népek a pipán kívül a füstölő csövet is használták, amely a pipaszár ősének tekinthető. A békepipa első hírét 1645- ben a kanadai francia gyarmatok kormányzója hozta Európába. Amikor az indiánok harcba indultak, vörös kőből készült vagy vörösre festett, harci pipát szívtak, amelyet a törzsfőnök a hadjáratba is elvitt magával. Ha a harcnak vége lett, a vörös pipát kicserélték fehér békepipára. A békepipát minden törzs sajátságos módon készítette és díszítette; ezt a munkát a törzs asz- szonyai végezték. Európába a pipázás a XVII. század elején terjedt át. Amikor a virginiai telepeseket hazaszállították Angliába, azok égő pipával szájukban léptek hazai partra. Mindenki utánozni akarta őket, mire az angol fazekasok hozzákezdtek az agyagpipa gyártásához. Csakhamar a szalonok hölgyei illatos dohánnyal töltötték a pipákat, amelyeket kecses mozdulattal nyújtottak át gavallérjaiknak. Angliából hamarosan átkerült a pipa Hollandiába, majd innen terjedt el egesz Európában. Amint elterjedt a pipázás szokása, nőtt az igény is a pipa fejlesztésére, új formák kialakítására, és újabb anyagok felhasználására. Hamarosan gyártani kezdték a pipakészitök a nagy öblű, hosszú szárú, díszes pipákat is. A pipaszár végére rákerült a szaruból készült csutora. A pipa anyagaként megjelent a tajték, majd a porcelán. Híres volt az ausztriai SL Pöltenben készített porcelánpipa, amelyre képdíszeket és tréfás rigmusokat égetlek. A tajtékpipa megjelenése pedig valószínűleg a magyar Kovács Károly csizmadiamester nevéhez fűződik. A RÖVID szárú fapipa hazája Anglia, a gyökérpipa egy francia mester nevéhez fűződik, aki bevezette az avarfü és a hanga gyökerének a felhasználását. Ezeknek a gyökere olykor 50 kilogramm súlyúra is megnő. A gyakran 100 éves gyökereket kitépték, megtisztították, kockákra vágták, kifőzték, majd évekig érlelték. A kockákat azután esztergá- lyozásssal készítették megfelelő pipalakra. j Lehet pár lépcsővel kevesebb...’/ öt év ... hétköznapok és ünnepek sora. Van, amire emlékszünk, van, amit meg porral fújt be az idei. (Ha megkeres az újságíró egy régi riportalanyt a kérdéssel: és mi történt azóta? — nem mindig színes történettel válaszol. Most legjobban annak örültem, Hogy Lcrch József a régi, vidám hangon, mókásan mondta: hát élek, megvagyok!) A szegedi sebészeti klinika legféltettebb betege volt öt éve Lerch József. Az ilyen „különlegességről” az ember persze nagyon szívesen lemondana, de ha úgy adódik mégis? Lerch József — úgy emlékszem — egyetlen emelkedett szót sem ejtett, amiből az orvostudomány diadala kerekedett volna ki. Egyszerűen csak vidám volt, boldog, hogy él — és persze jobban szerette volna az ünnepeket a családjával tölteni. Hálás volt Kovács Gábor sebésztanárnak, hogy elvállalta a műtétet, de aligha tanakodott rajta, micsoda mélységeket jártak meg ők ketten, a beteg és az orvos, ott, a műtőben. Csaknem tíz évig nem vállalta senki, hogy a szív- billentyűzavar miatt egyre gyengülő fiatalembert meg- operália. Azt a tíz évet akkor sem, most sem tudta szavakkal bekeríteni, a reménykedés és csüggedés, az élniaRarás és lemondás végleteinek őrlését. Vagy talán mégis? Mert mit fejez ki az, hogy azóta minden sorstársának, az általa ismert szívbetegeknek úgy magyarázza betegségét, mint amiből gyógyulni vagy legalábbis javulást elérni lehel? Azért vállalkozott erre a beszélgetésre is, remélve: vigaszt talál más az ő gyógyulásában. (Néha az is érdekes, hogyan ismerkedik meg az újságíró a riport hősével. Annak idején a szegedi vértranszfúziós állomás munkatársai ismertetlek össze Lerch Józseffel. S a riportnak még 30 másik hőse is volt. Egy vöröskeresztes titkár, aki a gyár- óriás, a DIGÉP munkásai között 28 véradót szervezett. és egy igazgató, aki a 28 önkéntes véradó számára autóbuszt, szegedi szállást és két rendkívüli fizetéses szabadnapot biztosított.) Az áldozatkészség... Ismerjük a Vöröskereszt plakátját: „Adj vért, életet adsz!” Szegeden akkor azt mondták: február körül lesz csak 0-ás RH pozitív vérből 12 liter. Ehhez a műtéthez ennyi szükséges. Február? Novemberben a betegnek — műtét nélkül — két hónapot jósoltak. Eletet adott, aki vért adott. A műtét november 28-án volt... — Akkor ön azt mondta, nem is mindegyik véradót ismerte. És később? Megismerte őket? — Akkor kavarogtak bennem az érzések: mivel érdemeltem én meg ezt a nagy figyelmet, aki csak egy vagyok a tízezerből? S amikor be akartak jönni műtét előtt a véradók — utóbb ezt be is vallottam — én bizony azt kértem, most ne ... Velem nagyon őszintén beszéltek: az esélyem 15 százalék. Vagyis addig annak örültem, hogy elvállalták a műtétet, de az utolsó nap mégis afféle búcsúzkodás volt. Már elment a családom, s úgy gondoltam, én emberhez már csak az új életemben szólok ... Aztán bejöttek mégis a véradók, és ha hiszi, ha nem, úgy lógott az orruk, hogy még nekem kellett velük mókázni, hogy: „Semmi az egész, csak egy kicsit belekotorásznak a motorba...” Pedig akkor már, hajaj! Olyan lehet a siralomházban ... Na, és mikor hazajöttem, s dolgozni kezdtem, mindenkit meg akartam keresni, de mire valami köszönöféle szót találtam volna, el is zavartak, hogy mit hülyéskedek. Ilyenek ezek a diósgyőriek... Hány centi magas egy lépcsőfok? (Ez a látszólag ide nem tartozó kérdés nagyon is fontos az azóta eltelt öt év napjaiban. Mert ma is ugyanott dolgozik, fizikai munkát is végez, persze csak olyat, amit állapota megenged — s erre maximálisan tekintettel vannak a gyárban. Autót vezet, vadaszni jár — hát persze ott is a vadásztársak nagyon nagy tapintattal a legkönnyebb feladatot adják. Rendszeresen jár orvosi ellenőrzésre, ügyel arra. meg ve terhelje szívét. Csak azok a lépcsők!) — Százegy lépcső van a busztól a 3 és fél emeletig, mert magasföldszint is van a házban. Szóval a kapun belül is 76 lépcsőfok, megannyi ellenség. Öt éve kérek lakáscserét. Nem minőségit, nagyon is elég a másfél szoba, kirepültek a fészekből mar a gyerekek. Első emelet... ez a j övömet jelenti, mert a földszint túl alacsony és nekem életkérdés a nyitott ablak... Nem, nem panaszkodni, nyafogni akarok. Megvagyok, túléltem, öl éve is mindenki vigyáz rám, de mindez nem jelenti, hogy ... szóval: gondolnom kell a következő öt évre, de még a legközeleb- bire is. Tudja, milyen fontos, milyen nagyon fontos egy megszabadult embernek az élet? S az én példám azoknak is, akik szintén súlyos szívbetegek? Vidám, optimista ember Lerch József. De azért nem szereti, ha jó humorával példálózom. — Tudja, ez is egyfajta védekezés a bajok ellen. Sok ember keseredik el, hagyja el magát kevesebbért is! Engem sok mindenen átsegített, hogy nevetni tudtam. Hát akkor.?; mit mondjak még róla? Nevetve köszönt el. Nem lifttel ment ám le, mert lefelé könnyű. De mindennap várja a 101 lépcső. Elképzelem: szívből, igazán akkor nevetne, ha megkapná az értesítést, hogy mégiscsak két emelettel — ha jól számolom, 36 lépcsővel — lejjebb költözhetne ... Szőke Mária Ha nem is világjáró, de mindenesetre „Európa-utazó” Galuska János, a Diósgyőri Gépgyár lakatosa. Volt már sokfelé kiküldetésben; a Szovjetunió és Lengyelország, Franciaország és Anglia után most két éve Olaszországban él és dolgozik. A DIGÉP-pcl és a Technoim pex-szel üzleti kapcsolatban levő plasz cég — a COG1S — milánói központjában a vállalat szervizszerelője. Az utóbbi időben egyre dinamikusabban fejlődő olasz—magyar kereskedelmi kapcsolatokat jelzi, hogy a Diósgyőri Gépgyárnak mintegy 30 gépe — elsősorban ellenütös kalapácsok — üzemel olasz gyárakban. Mindkét fél számára hasznosabb, ha az esetenkénti kiküldetések helyett, egy ott élő, állandó „ügyeletes" végzi el a gépek beállítását, a tervszerű, megelőző karbantartást és a szükséges javításokat. A karácsonyi ünnepeket rokoni, baráti körben itthon töltötte, tiszalúci otthonában. Persze, az itthoniétnek most is — mint mindig, ha hazajön — van egy „hivatalos” része. A vállalat illetékes vezetőinek is be kell számolnia a munkájáról, tapasztalatairól. Beszélgetésünkkor nagy szakmai hozzáértéssel és szenvedéllyel beszélt a munkájáról, a DIGÉP kalapácsairól, amelyek megállják a helyüket olasz üzemekben. De túl a munkán, s amellett — a kettőt elválasztani úgysem lehet Miskolcról — Milánóba —, hogy érzi magát egy diósgyőri vasas Olaszországban? Egy kommunista aki most a milánói kis magyar kolónia pártalapszer- vezetének a tagja. — Hát a legjobb itthon — nevetett, de nagyon megkönnyíti a helyzetemet odakint, hogy velem van a családom; feleségem és két gyermekem. Nagylányom már tizenhat éves, fiam hét, és nagyon örülök, hogy egy milánói gimnázium ' és egy általános iskola jó tanulói. Van egy kocsim — ami odakint nekem tényleg nélkülözhetetlen munkaeszköz —, hét végén azzal megyünk kirándulni a környékre, a közeli Comói-tónoz, vagy máshova. Milánó iparváros, és a füstös, párás levegő — nyáron a nagy meleggel párosulva — szinte elviselhetetlen. Néha egy mozi, vagy múzeum. gyakran összejövünk a Csepel Művektől ott levő kollégával, de általában televíziót nézünk. Ez a legfőbb szórakozása nk. — Sokat hallunk, olvasunk mostanában az olaszországi eseményekről. Ha nincs is mindig „forró ősz”, de az. olasz belpolitikai élet általában eléggé változatos es eseményekkel toli. — Igen. ez így van. de én egy olyan dolgot említenék elsősorban, amely közvetlenül érint engem is, minden külföldit és olaszt egyaránt. A „szabadidős” programokról kérdezett az előbb. Nos, nem nagyon tanácsos esténként az ulcán sétálni. A közbiztonság — bármilyen nagy erőfeszítéseket tesz is az olasz rendőrség és csendőrség — ösz- szchasonlithatatlanúl rosz- szabb a mienknél. Könnyen kirabolnak bárkit este az utcán, és a viszonylag gyakori bankrablásoknál is előfordul, hogy eldördül egy-két lövés. A különféle terrorcselekmények is szinte mindennaposak. Erről mi is sokat hallunk mostanában. „Vörös” brigádok, újfasiszták, különféle csoportocskák, zavaros ideológiákkal, még zavarosabb. homályosabb eredetű pénzekkel cs fegyverekkel. Olasz újságokat, folyóiratokat mutat. A Corriere delta Sera egyik számában több- hasábos cikk, fotókkal, térképekkel elfogott és még üldözött terroristákról. Riport. egy „maffiásról”, aki kiszabadult a börtönből, és a karácsonyt már a feleségével tölti. Minden oldalon ordító belük és szenzáció, de nem megnyugtató dolgokról. — „Belülről” látja az olasz eletet. Hogyan cinek és dolgoznak az olasz munkások? — Dolgoznak, mint nálunk. Ha Van munkájuk. A munkanélküliség „Damoklész kardja” ott lebeg mindenki felett. A tőkés piac- gazdaság változó körülményei között nincs meg az a létbiztonság, amely nálunk nyugalmat ad a magyar munkásnak a hétköznapokban. Ha egy olasz munkás az utcára kerül, feliratkozhat a munkaközvetítő listájára többszázadik vagy ki tudja hányadiknak, és ki tudja mikor kap munkát. Es a részleteket pedig fizetni kell; a lakásét is. a kocsiét is, és mindenért, mindig fizetni kell. Elmondja, hogy a közelmúltban óriási tiltakozó- hullám söpört végig Olaszországon. Különféle pártok, szakszervezetek egységesen téptek fel a náci háborús bűnös Kapplor szökése — vagy megszöktetése miatt, de rendkívül erős a tiltakozás a „vörös brigádok” és a hasonszőrűek terrorakciói miatt. A kommunista párt. — a legtöbb párttal egyetemben — élesen elhatárolja magát ezektől az akcióktól. — Milyen tapasztalatai vannak az Olasz Kommunista Párt munkájáról? — Erezni a párt befolyását nemcsak a pártszervezetekben, hanem az utcán, az üzemekben, mindenütt. Annyira közelről, közvetlenül nem ismerem, de azt tudom — s ez itthon is ismert —, hogy az olasz párt tagja lehet szinte mindenki, aki elfogadja a párt politikai programját. Más a szervezeti felépítésük is. Az üzemekben járva többször voltam tanúja viharos és harcos lefolyású párt-, vagy szakszervezeti gvűléseknek. Mi a milánói magyar kereskedelmi kirendeltségen élünk pártéletet. Rendszeresen kapunk tájékoztatást a hazai eseményekről, rendszeresen összejövünk, megbeszéljük az itthoni dolgokat. Nap. mint nap tapasztalja. hogy az Olasz Kommunista Párt és a szakszervezeti mozgalom egységes abban, hogy elutasítják a különféle szélsőséges nézeteket és módszereket. A dolgozók harcát a demokrácia talaján akarjak megvívni, a demokrácia védelmére is mozgósítják a tömegeket ugyanakkor, amikor új gazdaságpolitikai reformokat követelnek. Csakhogy az életkörülmények romlása, az események nyomása egyre sürgetőbbé teszi követelésüket. — Egy olasz munkásnak ugyancsak pontosan számolva kell beosztania a fizetését, ha azt akarja, hogy kitartson egész hónapban. A ruházati és az iparcikkek olcsók, de a magas lakbérek és élelmiszerárak elviszik a havi fizetés nagyon jelentős részét. Sokszor bizony ez a fizetés sem teljes, hiszen előfordul, hogy egy hetet dolgoznak, a következő héten már nem, mert éppen nincs megrendelés, nincs munka. Az utóbbi hónapokban megnövekedett az érdeklődés hazánk iránt. A rádióban, televízióban, a sajtóban észrevehetően megszaporodtak a Magyarországról szóló hírek; kezdve az idöjárásjelentésektől es sporteredményektől a fontosabb belpolitikai eseményekig. Kádár elvtárs olaszországi látogatása nagyon nagy érdeklődést, sajtóértekezlete pozitív visszhangot váltott ki. ___ Arr „fi kis munkám “ /j LU is része a fejlődő olasz—magyar gazdasági, kereskedelmi kapcsolatoknak. A mindennapi munkám során sok kis apróságban érzem, hogy a mindkét fél számára előnyös kapcsolatok további, biztató fejlődés és együttműködés előtt állanak. A magyar gépek jók, megbízhatóak, az olasz üzemekben meg vannak elégedve velük. En is igyekszem minden erőmmel úgy végezni a munkámat, hogy tovább erősítsem és öregbítsem a magyar ipar és a Diósgyőri Gépgyár gyártmányainak jo hírét. Petra József
