Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

1978. január 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Atfonja életünket A valóság nem Picasso- festmény, nem a ter­mészet átfogalmazása merész torzításokkal. Lenin is arra figyelmeztet bennün­ket, hogy a szocializmus nem kész rendszer, amellyel az emberiséget boldogítják. A szocializmus a munkásosztály harca, a munkásosztályé, amelyik fő célja nevében ma az egyik célt követi, holnap a másikat és minden nap közelebb kerül a fő célhoz, a szocializmushoz, a kommu­nizmushoz. Mindez valóban azt jelenti, hogy a szocializ­mus építése nem erkölcsi küldetés, hanem a valóság mindennapos számbavétele és a valóságos helyzetből kiin­duló kemény munkálkodás. Szakadatlan javítása fel­adatrendszerünknek, tevé­kenységünknek, a végrehaj­tásnak. Érthető tehát, hogy az ilyen . őszinte valósággyökerű mun­ka szoros tartozéka a tevé­kenység állandó ellenőrzése, a valóság szembesítése a va­lósággal. Nem az öncélú moralizálás vezette a kormányt, amikor nemrégiben rendeleteket. és határozatot fogadott el az'ál­lami ellenőrzés továbbfejlesz­téséről, a szövetkezeti belső ellenőrzésről és a népi el­lenőrzés munkájának javítá­sáról. Mennyiben érintik ezek a rendeletek, jogszabályok a mindennap emberét? Látszólag az államigazga­tási munka egy belső tarto­mányának szabályozásáról, javításáról van szó, akkor, amikor a rendeletek előírják, hogy legyen összehangoltabb az ellenőrzés; összpontosítson a legfontosabb kérdésekre; legyenek gyakoribbak az át­fogó vizsgálatok, és szűnje­nek meg áz egymást keresz­tező ellenérzések. Látszólag az államigazgatás belső ügyé­ről van szó, amikor a jog­szabályok megkövetelik a személyes felelősség követ­kezetesebb érvényesítését, mert hiszen nyilvánvalóan a vezetők felelősségéről van szó. Mindez azonban csak látszólag van így. Első­sorban azért, mert az államigazgatási tevékeny­ség átfonja egész életünket. Még meg sem születtünk, s már régen eltemettek ben­nünket. de az igazgatás már és még mindig kísér bennün­ket a maga szabályaival, amely átfogja az egész ál- lamoolgári életet. Ha tehái arról beszélünk, hogy az ál­lami munka javítására, kor­szerűsítésére hozott határo­zatok végrehajtását szigo­rúbban kell ellenőrizni és a hibát vétő felelősöket felelős­ségre kell vonni, akkor nincs sem kevesebbről, sem többről szó, mint arról, hogy legyen könnyebb, zaklatásmentes az életünk, ne kelljen felesleges ügyekben lótni-íutni és ne érjen bennünket jogtalan­ság, igazságtalanság, mél­tánytalanság a legapróbb ügyekben sem. Ha csak erre gondolunk, máris kitűnik, hogy az ellenőrzés lovábbfej- lesztéséről hozott kormány­rendelkezések szorosan kö­tődnek állampolgári hétköz­napi életünkhöz, mindennap­jainkhoz. Ne értse félre senki a hatá­rozatok lényegét. A szocialis­ta ellenőrzés nem füleskedés, nem leselkedés, nem bosszú- állás, tehát nemcsak az a dolga, hogy felderítsen hi­bákat, hanem mindenekelőtt az, hogy gyorsan és követke­zetesen javítsák ki az elkö­vetett hibákat. Vagyis maga az ellenőrzés is szakértelem­mel, hozzáértéssel mutassa meg a hibák kijavításának útjait. Az ellenőrzés ilyen ér­telmezése nemcsak feltétele­zi, hanem egyenesen követe­li a dolgozók személyes rész­vételét az ellenőrzésben. Er­re a részvételre rendelkezés­re állnak a szocialista de­mokrácia különféle intézmé­nyei, az üzemi, a tanácsi életben. A tömegszervezeti munka, a lakóhelyi demok­rácia száz és száz fóruma. Amikor tehát az ellenőr­zésről hozott határozatok em­beri oldalairól szólunk, ak­kor arra is gondolunk, hogy ez az ellenőrzés csak akkor hatékony, ha intézményesen biztosítja a dolgozók tömeges részvételét. Erre a részvétel­re — ami az ellenőrzést érinti — nemcsak a népi el­lenőrzés többé kevésbé híva. talos intézményrendszere al­kalmas tehát, hanem a köz­élet valamennyi fóruma. S amikor a határozatok előír­ják, hogy különös gonddal kell törődni a közérdekű be­jelentések, javaslatok és pa­naszok intézésével, akkor szinte jogszabállyal paran­csolják az államigazgatás in­tézményrendszerének, hogy törekedjen minél több állam­polgárt bevonni a munkába. T udjuk, hogy nem jött még el a közéleti aranykor. Vagyis mész. sze vagyunk attól az időtől, amikor minden állampolgár teljes öntudattal vesz részt a közügyek intézésében. Messze van az az aranykor, amikor — Ovidius, szavaival élve — nem fenyítésből és törvény­ből, hanem önként folyt be­csületből, erényből — élünk, dolgozunk és cselekszünk a köz javára. De az aranykor felé tartunk. S anélkül, hogy nagy szavakat mondanánk és használnánk, mindenképpen arra kell gondolnunk, hogy az ellenőrzés továbbfejleszté­séről hozott kormányintézke­dések valamennyi állampol­gár közéleti javára szolgál­nak. '-Soltész István A Borsodi Szénbányák Vállalat üzemeiben működő villany- motorokat a bányagépjavítóban javítják. Futószalagon vég­zik a felújítást, hogy a motorokat minél előbb visszaadják a termelésnek. A képen: szétszerelés után a tisztítás látható. lÉpÉimi előadássorozat - kertbaráfoiinak Miskolcon, az Ady Endre Művelődési Házban január hónapban növényvédelmi előadássorozatot rendeznek az érdeklődő kertbarátoknak. Az egyes előadásokat a me­gyei növényvédő állomás szakmérnökei tartják, akik a zöldség- és gyümölcsfélék gombabetegségeit, rovarkár­tevőit, valamint a védekezés különböző módozatait ismer­tetik. Emellett g gyomirtás szerepéről is hallanak hasz­nos tanácsokat a résztvevők. Az első előadásra január 5-én csütörtökön 18 órai kezdettel kerül sor. Előadó: Csele Sán­dor szakmérnök. A hegesztő, munka közben (bal oldali kép). A szelepek birodalmában. A Beton- és Vasbe­tonipari Művek Alsózsolcai Gyárának kazánházát a gyár „lelkének” is szokták emlegetni. Itt termelik a vérkeringéshez szükséges gőzt (jobb oldali kép). Postánkból EREDMÉNYESEN DOLGOZNAK Gyárunkban 1977. szep­temberében kezdtük újjá­szervezni a Vöröskereszt­mozgalmat, s jelentős ered­ménynek tartjuk, hogy szer­vezetünk ma már 225 tagot számlál. Munkatervünk elké­szítése után hozzáláttunk a tényleges munkához és a ne­hézségekben, eredményekben eltelt rövid idő igazolta a vezetőség bizakodását. A no­vember 14-én tartott önkén­tes véradáson kilencvenen vettek részt. Elkezdődött az elsősegélyt nyújtó tanfolyam is, negyvenhárom résztvevő­vel. Üzemorvosi rendelőnkben hetenként három alkalommal rendel az orvos és megszer­veztük az otthoni betegláto­gatásokat. Tervünkben szere­pel az üzemlátogatás, az egészségre esetleg ártalmas munkahelyek felderítése, kü­lönböző előadássorozatok megszervezése, megtartása. . Tudjuk, hogy az itt felso­roltvégrehajtott és végrehaj­tandó feladatok teljesítése magabiztosságot, önállóságot igényel tőlünk, s ezt a helyi vezetőink nagymértékben elő is segítik. Minden nehézség leküzdésében maximális se­gítséget nyújtanak fiatal szervezetünknek. Béres Miklósné, Miskolc MEDICOR OREL Vöröskereszt-szervezet NÉVADÖMÜSOROK BEMUTATÓJA MEZŐKÖVESDEN A Mezőkövesdi Művelődési Központban december 22-én 13 közséf] részvételével ke­rült megrendezésre a 11. já­rási névadóműsor-pályázat és bemutató. A kisdobosok­ból és úttörőkből szervezett csoportok •— 175 gyermek — igen jó felkészültségről tett tanúbizonyságot. Műsorukban igényes zenei anyag cs iro­dalom szerepelt. Itt is bebi­zonyosodott, hogy az irodal­mi és zenei anyagok körül­tekintő kiválasztásának cs al­kalmazásának igen nagy je­lentősége van a névadóiin- nepségek színvonalas meg­rendezésében. A bemutató után a csopor­tok vezetőinek részletes szak­mai értékelés hangzott el amely a további munkához adott hasznos tanácsokat. A pályázat kiírása nagyon jó kezdeményezés volt. Nemes ügyet szolgált a bemutató. Az első helyezést Mezőnyárád, a második és harmadik helye­zést pedig Szentistván, illet­ve Tárd kisdobosai, úttörői érték el. örömmel vették át a megérdemelt jutalmakat, az okleveleket és emlékzászló- Icat. A legboldogabbak ame­zőnyárádi kisdobosok voltak, akik egyúttal a vándorzász­lót is magukkal vihették. Elismerés illeti a közremű­ködő anyakönyvvezetöket és azokat a szentistváni KISZ- fiatalokat, akik szívesen vál­lalták o jelképes szülői, név­adószülői teendőket. A vá­rosi-járási könyvtár könyv- kiállítással hívta fel a mű­sorszerkesztők figyelmét, hogy az ünnepségeket még több jó irodalmi anyagokkal színesítsék. Elmondhatjuk, hogy a bemutató elérte cél­ját, tartalmas és színvonalas műsorok születtek. S az el­múlt évi bemutató eredmé­nyeit is figyelembe véve reális alap van a névadóün- népségek szélesebb körű el­terjesztéséhez. Tusay Dénes Mezőkövesd, városi tanács NAGYON SZÉP NAP VOLT A Borsodi Hőerőműben már hagyományossá vált az évenként megrendezett nyug­díjas találkozó, ahol a vál­lalat, a párt, a szakszervezet és a lömegszervezetek veze­tői beszámolnak munkájuk eredményeiről, gondjairól, a további feladatokról. Molnár Gyula igazgató többek között elmondotta: az 1977-es nép- gazdasági terv nagy felada­tok elé állította a vállalat minden dolgozóját. A szom­szédban épülő új pvc-gyárral egyidőben a vállalatnak is nagy összegű beruházást kel­lett elvégeznie az új gyár üzemeltetését szolgáló hőköz­lő berendezések, csővezeté­kek időbeni elkészítésével. Hogy a soron lévő nagyberu­házások időben elkészültek, az köszönhető a jobb munka- szervezésnek és a brigádok jubileumi munkaverseny so­rán végzett kimagasló mun­kájának. Vass László üb-titkár arról adott tájékoztatást, hogy a vállalat, a párt, a tömeg­szervezetek közreműködésé­vel mit tettek a nyugdíjas dolgozók megsegítésére. A szakszervezetnek állandó, élő kapcsolata van a nyugdíja­sokkal. Jó ízű, kiadós ebéd után került sor a brigádve­zetőkkel való találkozásra, ahol kötetlen beszélgetés so­rán tájékozódhattunk a bri­gádok munkájáról, további feladataikról, s örömmel fo­gadtuk azt az ígéretüket, hogy a következőkben még több nyugdíjast hívnak meg rendezvényeikre. Az úttörők köszöntése után színvonalas kultúrműsor szó­rakoztatott bennünket. A ta­lálkozóra még sokáig emlé­kezni fogunk. Misán György nyugdíjas Kazincbarcika Hazavisz a vonat Ííntfnan kerekek, vég- telen sinek' süvítő mozdonyok. Vo­nat ... Bőrülés süppedő melege, csomagtartó rázkó­dó bőröndje, utasok hajto­gatott újságja. Vonat... Jégvirág az ablakon, ro­hannak a villanypóznák, vakítanak a hómezők. Vo­nat ... Becsap a hideg a vagon nyíló ajtaján, zaka­tol a gévkerék az ütközők alatt, vermutot mérnek a büfékocsiban. Vonat... Aztán az állomás. Huza­tos hidegével, ismerőst ke­reső magányosságával. De senki. Mert más céllal csapja hóna alá irányitó zászlaját az egyenruhás tiszt, s arcodra, sem nézve számlálja a visszajáró ap­rót a tenyérbe az üyeg- kalitkába burkolt asszony­ság. Egyedül. Ülj fel a villa­mosra. A városban, a sár­ga, barna latyakot mit se bánva egymás mellett lép­kednek az összetartozók. Szép az utca. Festett ház­falaival, hívogató kapuival, gazdag-színes kirakataival. A zebrán öregúr vezeti ku­tyáját, a téren találkozik egy fiú és egy lány. Régi házak után kékszürke kő­tömbök: de köztük piros sapkás gyerekek, ródlit hú­zó apák, kisablakos trafi­kok. Emberek, akik a sok­sok hétköznap jóvoltából ismerik, köszöntik egy­mást. mintha csak egy kis településen élnének. Mun­ka után, teli szatyrokkal hazatérnek, meleg, biztos zúgokba. És most hová? A pöfögő busz fák közé visz, a he­gyekbe. Erezd, igen, egye­dül is érezd az éles leve­gőt, az arcbőrödet égető hideget. Talpad alatt ropog a fagy. Nehezek a fenyő­ágak, hó ül rajtuk. Rebben­nek a madarak, kutatnak ők is. Tudod, hogy mit... Eleséget, melegséget, ök ta­lálnak: vékony rúdon álló kis házikó. Az ember alkot­ta nekik, a jó szándék fá­jából, hogy kapcsolatot is teremtsen. De hisz teremt­hetsz te is, találhatsz te is. Kapcsolatot, melegséget, madáretetőben óvott barát­ságot. Mert nem kell, hogy egyedül légy. ha egyedül vagy. Körülötted az erdő, a fa, körülötted az ember. Csak néha menni kell érte. Nézd a hegyoldalt. Ha van is talvalatnyi hó, perc múlva rálép valaki. Oda, ahová előtte léptél. Szólni kell csak, s már kötődik a barátság. Keresd meg a vidámakat, örülj neki, hogy síelnek, forró teát isznak a turistaházban, melegsze­nek a kályha mellett. Me­legedj te is. Mert ha me­leg van, nem áll üresen a kunyhó. Magad-élte emlékekből tudod: minden városban, a legkisebb faluban is van, hogy uralkodik a hideg. Csak mindenhová máskép­pen jön el a tél. Süvítő moz­donyok, végtelen síneken kattogó kerekekkel visznek el az emlékképek városai­ba. Sok ezer kilométerre van hely, ahol csupafehér a tél. Hónapokon át tartja magát, sziklaszilárdan, ke­gyetlenül. Nyoma sincs az olvadásnak, a házak között sem szelídül a szél, és mégis... Az emberek tü­relmesek, várnak, lépnek, és egymásra találnak. Mun­kájuk van. Céljuk van. Te­remtenek hát melléje ott­hont, s vigyázzák a mele­get. S neked, az idegennek is nyújtottak belőle. Ha csak pár napra, hétre, de létrejött a csoda: együtt voltál velük, közös liétköz- iiapokat éltetek. S emlékezz csak, a vonat bőrülésének süppedő mele­gében. a csomagtartó ráz­kódó bőröndje alatt, tovább­jutottál máshová. Rózsaszí­nű, melegebb télbe. A vá­rosban, ahova alig ismert emberek kalauzoltak, télen is szórták vizcseppjeiket a szökőkutak. S néhány na­pos múlt ellenére, az isme­retség mégis barátsággá ért. Miért? Kellett hozzá az idegen város másokra utalt­sága? Vagy a soha nem lá­tott táj szépsége szabadí­totta fel a bezárt vágya­kat? Az emlékek jégvirágos vonatablakán át toi'ább ro­hantak a villanypóznák. Tudod, hisz láttad: vannak fenyvesek között rohanó he­gyi patakok, amelyek a zi­mankóban sem fagynak be. Fürgeségük győzi le az időt záró állandóságot. Partjuk mentén erdők kö­zé született emberek él­nek, úgy, hogy létüket nem határolják el mástól az égig érő fák. Szóra, tettre nyílnak a többiek felé, s az idegent szívvel fogadják maguk közé. S ha érezni is a vagon nyíló ajtaján becsapó hi­deget., tudni, akarni kell: a huzatos, hideg állomás mégiscsak arra figyelmez­tet, hogy otthonod állan­dóságában keresd meg az ismerőst. Másutt csak na­pokra, itt egy emberöltőre nem maradsz egyedül, Ilii Ifit a villamosra, ivi n^zd a város festett házfalait, a piros sapkás gyerekeket, lépj a síelők nyomába. S dobj be a postaládába egy levelet, nem baj. ha nem tudod a ■ házszámot. A megtalálás­hoz néha az irányítószám 4s elén. Mikes Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents