Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

1978. január 28., szombat ÉSZAK'MAGYARORSZÄG 3 Hogyan tovább a Boldogkő alatt? ismerkedés az eifitllétre Könnyebb is, gyorsabb is Tápja az életnek Meg a földön. Embert kéz érintése nélkül töltik fel a gép tartályait műtrágyával. Már a levegőben. Szabó Antal, a repülőgép pilótája rövidesen a búzatábla fölé kormányozza a gépel. Fotó: Laczó József Furcsa dolog lehetett elő­ször körbeülni az asztalt. Így közösen. Ismerős, ismeretle­nül. Mindennapos szomszé­dok találkoztak mindennapos gondjaikkal, mindennapos j feladataikkal, azokkal, ame- í lyelc hihetetlenül hasonlók és 1 megdöbbentően eltérnek ezer és ezer apró részletben. Itt húzták meg először a közös ' nevezőt, s kérdezték meg önmaguktól: hogyan továbbá | Boldogkő alatt... Novemberben mondta ki az abaújkéri és a boldogkő­váraljai termelőszövetkezet közgyűlése az egyesülésre az igent. — Nem lehetett tovább ha­logatni azt. ami mindkettőnk érdeke. — mondta Czikó La­jos, az abaújkéri tsz elnöke. — Ezt az egyesülést a kényszer diktálta — fűzte hozzá a boldogkőváraljai szö­vetkezet elnöke, Kéri Imre. A szükség kényszere. Kis mére­tekkel, gyengébb termőhelyi adottságok között, csak útey tudunk versenyben maradni a jobb adottságú gazdaságok­kal, ha erőinket egyesítjük. (Boldogkőváraljai „specia­litás”: Itt van talán az or­szágban egyedül kőszedő bri­gád. Valamikor egy szórako­zott vulkán eltévesztette a célt, s megszórta, megdobál­ta szikláival a vár alatti te­rületet. Azóta szedik minden évben a határ eketépte baráz­dáiból a követ. És cserélik az elhajlott, eltört „orrú” eke­vasakat.) A közös nevező vízszintes vonala felett, az abaújkéri szövetkezet eredményei sora­koznak. Gulyás Gyula ága­zatvezető : — A ml szövetkezetünk adottságai' valamivel szeren­csésebbek voltak. Ügy tűnik, — az eredmények ismereté­ben —, ezt ki is tudtuk használni, hiszen nagyobb át­lagokat takarítottunk be. Abaújkéren olyan növénye­ket is termesztettünk, ame­lyek jövedelme az átlagosnál nagyobb így: babot, borsót, fénymagot, vagy mákot. Eze­ket a már közös vetésterv­ben is feltétlenül meg kell tartanunk. — Es Boldogkőváralja? Mi van a nevező alatt? Bodnár Sándor főagronó- mus: —- Nálunk az állatte­nyésztés a meghatározó. Van egy 12 millió forintért létesí­tett 316 férőhelyes szakosí­tott tehenészeti telepünk, ahol egy tehéntől az elmúlt évben már 3118 liter tejet fejtünk. A növénytermeszté­sünk az állattenyésztést szol­gálja, hiszen a szántóterüle­tünk 40 százalékán takar­mányt termesztünk. Áz egyenlőségjel túlsó ol­dalára, a már közös felada­tok közül elsőnek mit emlí­tene Kertész András főköny­velő? — Az emberek meggyőzé­sét. Hogy régi érdemek nél­kül dönt a vezetőség. Min­dig csak az előnyt nézi, s nem azért kap mondjuk a boldogkőváraljai tehenészeti telep új épületeket, mert Boldogkőváralján van, ha­nem mert az építkezés ott gazdaságosabb, ott térül meg előbb. Most dolgozunk az el­térő bérek rendezésén, ne­hogy ebből is „morgás” le­gyen. Ugyanígy megoldjuk a jövőben az emberek szállí­tását, hiszen, nőtt a határ. — Pár hónap alatt ugyan­is meglátja mindenki, hogy milyen előnyt jelent az egye­sülés. — tette hozzá Gulyás Gyula. — Eddi" mindkét tsz- nek volt nagy teljesítményű erőgépe. És egyik sem tudta „jól” kihasználni, mert nem voltak megfelelő táblamére­tek. amelyet most már kiala­kíthatunk. Abaújkéren nem volt megfelelő gépműhely, itt Boldogkőváralján korszerű üzem van, nálunk kézzel fej­tek. itt a legmodernebb tech­nológiával. Ezek vitathatatlan előnyök. És ráadásul nagyarányú fej­lődés alapjai lehetnek. — Igen, ez így van. — ér­tett egyet Bodnár Sándor. — Meghatároztuk, hogy az „új” gazdaságban is az állatié- I nyésztés lesz a mérvadó. A megnövekedett területnek kö­szönhető, hogy 450 tehén tar­tására is képesek leszünk. Ezért az elkövetkező öt év­ben fejlesztési alapunk nagy részét — 10 millió forintot — férőhelyek növelésére és kor­szerűsítésére költünk. Élni a lehetőségekkel. Ez a mondat elég sablonos, sokat használt, tehát elkopott, de tartalma napjainkban is meg­határozó. Hogy rossz adott­ságok nincsenek, csak kihasz­nálatlan lehetőségek vannak. Ez Boldogköváralja esetében annyit jelent, hogy a hegy­vidéknek megfelelő gazdálko­dást kell választaniuk. Rö­viden: intenzív állattartást.. Kertész András: — Már az állattenyésztés szerkezetét is úgy határoztuk meg, hogy lehetőségeinktől ne szakadjunk el. Szarvasmarha­állományunkat nem a sík vi­dékre való fekete frízzel, ha­nem a hegyi tarkák közé tartozó fajtával kereszteztük, gyepet telepítettünk, egyszó­val törekedtünk a hozamok növelésére, az önköltség csök­kentésére. Sziklás, hegyi lege­lőink pedig a juhtenyésztés­nek adnak takarmányt, gye­pet. Kéri Imre mást hozott elő­térbe: — Adottságaink, igaz mostohák, de egy növény re­mekül megél itt. A kajszi, amely ragyogó termést ad. Az első közös hónap a ja­nuár az egyesült szövetke­zetben. Még csak tervek szü­letnek és nem eredmények. Hogy a jövő mit hoz, az még talány. De az ismerkedés az egyiittiétre nagyon jó alap lehet. — kármán — Más ez a repülő, teljesen más azoktól, amelyek végze­tes bombaterhüket békés vá­rosokra zúdították. Más, mert életet indít. Nem kilométer­nyire, felhőszakadékok kö­zött. suhan, csak tucatméter­nyire „poroszkál” a vetés fe­lett. És porfelhőt húz ma­ga után, tápját az életnek. A szakemberek bizonyosan másképp fogalmaznának. Ök csak a feladatot látják, mi a repülőt. Egy folyamatot, szi­gorú technológiai szabályok­kal, amely valahogy így hangzana: A MÉM repülőgé­pes szolgálata a Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság klementinái kerülete felelt fejtrágyázza az őszibúza ve­téseket. A repülőgép ennyi es ennyi nitrogénműtrágyát szór ki, amely ennyivel és ennyivel több termést ered­ményez. Beszélnének tíz és tíz perceken át a műtrágya hasznáról, hogy elősegíti a szárbaszökkenést, megindítja az élet. a hosszú téli álomból az ébredést, mesélnének a kémiai átalakulás láncáról, a hormonokról, amelyek akkor „kényszerítik” növekedésre a növényt. Hosszan szólnának a tapasztalatokról, a vete- mény gyorsabb, biztosabb fejlődéséről, és hogy a búza jobban átvészeli az időjárás szeszélyeit, a későbbi fagyo­kat, viharokat. Biztos arról is beszélnének, hogy meg­szűnt a kínlódás, mert ré­gebben kora tavasszal a hó­olvadás után sártengerré vált talajokon szinte lehetetlen volt géppel a táblára bejut­ni. És ha mégis műtrágyáz- tak, a földbe tiport növény­kék sorai jelezték a kerekek nyomát. De nekünk laiku­soknak, hozzá nem értőknek ezek nem mondanak sokat. Számunkra az a csoda, hogy attól a portól előbb lesz ta­vasz. És illőn megbámuljuk, s talán, yedezünk, amikor a repülő alig tucatméternyire a föld felszínétől kerüli ki a villanyoszlopokat... Kisüzem, relDíÉredmények Nem tudni már, hogy ki­nek az agyából pattant ki a nagyszerű, ötlet; de ennek Valójában ma már nincs is jelentősége. A tulajdonkép­peni események azon a né­hány évvel korábbi, zord, té­li napon kezdődtek, amikor összeült a kilenc községből egyesült bódvaszilasi „Bódva- völgye” Termelőszövetkezet vezetősége. Mint korábban már annyi­szor, azon u bizonyos tanács­kozáson is keseregtek a ked­vezőtlen természeti adottsá­gok miatt, akkor is szó esett a környéken élő lányok, asz- szonyok foglalkoztatásának hiányáról. És egyszer csak elhangzott a kérdés: „Mi vol­na, ha melléküzemágat léte­sítenénk? Olyat, ahol nők dolgozhatnának...” Igen ám, de mi legyen az, melyik könnyűipari ágazat volna a legmegfelelőbb? És elkezdő­dött a partnerkeresés ... — Sokfelé próbálkoztunk, többnyire kudarccal — isme­ri el Bárdos lslvan, tsz-elnök- helyeites. — Akadt , volna társ a melléküzemághoz, de vagy gépeket nem tudtak ad­ni. vagy pedig igen. nehéz munkát ajánlottak alacsony bérért. A tsz vezetői nem adták fel a reményt, s a társkere­sés! akciót, végül siker koro­názta. Az érdekek szerencsés egybeesése hozta össze a „Bódvavölgye” Tsz-t a Pa- routnyomói pari Vállalattal. A budapesti nagyvállalat ipartelepítési céljainak meg­valósításúhoz gépeket aján­lott. fel, s kezeskedett a dol­gozók betanításáért — Amilyen nagy volt az ♦gyetértés a melléküzemág létjogosultságát illetően, olyan bizonytalanok lettek az em­berek a „párválasztás” után — jegyzi meg az elnökhe­lyettes. — Nagy volt a kétke­dők tábora; nem hitték el, hogy asszonyaink képesek lesznek a szövődéi munka elsajátítására, Kételkedtek a melléküzemág gazdaságossá­gában is. A tsz vezetői ekkor a leg­illetékesebbekhez, az asszo­nyokhoz fordultak: akarnak-e dolgozni, lesz-e elég jelent­kező a szövőüzembe? Nos, egy hét alatt több, mint há­romszázan jelentkeztek. Ek­kor, még mindig próbakép­pen, a bizalmatlanság elosz­latására úgy határoztak, hogy először csak egy harmincgé­pes kisüzemet alakítanak ki. Eltelt néhány hónap és meg­lepően jó eredmények szület­tek, az asszonyok bizonyítot­ták rátermettségüket, helyt­állásból jelesre vizsgáztak. Ezután már senki nem hi­tetlenkedett tovább a szövő­dé életképességében. Üj, kor­szerű üzemcsarnok építését határozták el, megkezdték a gépek szállítását a főváros­ból, s három csoportban 3—5 hónapig tanulták Budapesten a szakmát a jelentkezők. A tsz vezetői és a környéken élők szeme előtt egy cél le­begett ; mihamarabb üzembe akarták helyezni a termelő- berendezéseket. Az új iizem- ház felépítését; a szövetkezet építőipari brigádja vállalta, az építkezésnél összefogott kilenc falu apraja-nagyja. Jöttek segíteni a tornaszent- andrási mészkőbánya dolgo­zói; fiatalok, idősek egyaránt kivették részüket az építke­zésből. Tavaly áprilisban még térdig érő sártenger állt azon a helyen, ahol — nagy meg­lepetésre —, néhány hónap­pal később, szeptember 15- én átadták rendeltetésének az új üzemházat. Három mű­szakban, százhúsz szövőgépen megindult a termelőmunka. Százhetvenen kezdtek dolgoz­ni az üzemben. Alig négy hónappal a mű­szaki átadást követően, meg­született az első termelési re­kord. Január 23-án három műszakban 120 géppel 26 millió 982 ezer „vetést” tel­jesítettele, azaz egyetlen nap alatt, 15 kilométernyi vász­nat készítettek. Ezzel jócskán túlszárnyalták azt a tervezett szintet, amelyet csak az. év végére kellett volna elérni­ük. — Jelenleg kétféle fla- nelianyagot készítünk — mondja Demcny Sándor, a szövődé vezetője. — A szilasi üzem már képes a hazai fla- nelligények teljes kielégítésé­re, sőt, az idén már exportra is termelünk, A pestiek elégedettek a munkával, hiszen az. itteni munkások teljesítménye már most vetekszik a sok évtize­des hagyományokkal rendel­kező szövődéit rutinos dol­gozóiéval. — Könnyű kéz, szorgalom és akarat kell ehhez a mun­kához — jegyzi meg az üzemvezető. — E tulajdonsá­gokkal pedig rendelkeznek lányaink, asszonyaink. Álta­lában három hónap alatt sa­játítják el a szakmát. Az ügyesebb,ie egyszerre nyolc gépét is kezel. —üévftld— Szeretnek újítani Kedvezőbb körülmények Beruházások a feeíoíf ián A gázszilikát falazóblokk alapanyaga, a pernye rako­dásának és szállításának gé­pesítésére 114 milliós beruhá­zás indult az elmúlt évben a Kazincbarcikai Könnyűbe- tongyárban. A beruházás kapcsolódik az alapanyagot szolgáltató szomszédos Bor­sodi Hőerőmű Vállalatnál fo­lyamatban levő rekonstruk­cióhoz és fejlesztéshez. Mivel a hőerőműben fokozatosan felújítják a széntüzelésű ka­zánokat, illetve elektrosztati­kus porleválasztókat építe­nek be a kéményekbe, kor­szerűsíteni kell a pernye vé­telezését és szállítását is. A könnyűbetongyárban megkezdett nagyarányú fej­lesztés jelentős mértékben megkönnyíti a szén elégeté­sekor keletkező pernye ra­kodását, s lehetővé teszi a folyamatos szállítást. A leg­nagyobb haszna a beruhá­zásnak ugyanakkor az lesz, hogy kedvezőbb körülmé­nyek között végezhetik fel­adatukat az ezen a munka- területen dolgozók. Miután gép végzi majd a tüzelőbe­rendezésekből a pernye vé­telezéséi, megszűnik az eddi­gi kétkezi munka, nem ká­rosodik az ember egészsége. A Miskolci Pamutfonodá­ban olyan helyzet alakult ki, hogy a dolgozók többsége újító. Elsősoroan a szocialis­ta brigádok karolták fel az újitómozgalmat. 1977-ben összesen 104 szocialista bri­gád adott be egy, vagy egy­nél több újítást. Ha százalé­kosan nézzük, ez az összdol- gozókhoz viszonyítva 73 szá­zalékot jelent, A tavalyi si­ker azt eredményezte, hogy a Pamutfonóipari Vállalat gyárai közötti újítási verseny­ben magasan az első helyre kerültek a miskolciak. Mind­ez annak köszönhető, hogy a szocialista brigádok tagjai törődnek az újításokkal, a gyárban segítik az újítókat, olyan légkör alakult ki, amelyben az újítás elsőren­dű kötelességgé vált. A fonodái szocialista bri­gádmozgalomról sok jót le­het elmondani, a gyárveze­tés bátran támaszkodhat rá­juk. 10—15 lös kollektívák ezek, tapasztalt brigádveze­tők irányítják a munkát, az év végén önértékelést végez­nek és azt nézik meg, hogy egy évhez viszonyítva meny­nyit fejlődtek. Itt már régen felszámolták a pontrendszeres értékelést. A hármas köve­telménynek megfelelően vizs­gálják meg a végzett mun­kát.. Ezt segíii elő egy olyan kiadvány, amely 23 pontban foglalja össze azokat a kö­vetelményeket, amelyeket el­várnak a szocialista brigá­doktól. Ebből 18-nak feltét­lenül meg kell. hogy felel­jen az az együttes, amelyik arany fokozatot akar elérni. Neves brigádok dolgoznak a fonodában, ilyen a többi kö­zött a Pongrác/. Anna vezette 25 fős Vologda kollektíva, az. orsózói első műszakban. Éves teljesítményük 103,4 százalé­kos volt. Zászlóvivői a ma­gyar—szovjet barátság erősí­tésének, ók vették fel leg­először a kapcsolatot a Vo- logdai Lenkombinát egyik szocialista brigádjával, amelynek két tagja 1977 nya­rán, meghívásra a fonodába látogatott. A viszontlátoga- tásra ez év nyarán kerül sor. Megemlíthetjük a Jubileum ’74, a Komarov, a Lillafüred, az Előre, az Ifjúság, a Ha­ntán Kató. a Május 1. bri­gádokat is, akik magasan túlszárnyalták a tervelöírá- sokat, és a hármas követel­mény szerint végezték mun­kájukat. Feltétlenül meg kell emlí­teni azt a hagyományos munka versenyformát, amely a gyár négy műszakja között alakult ki. a fonoda fennál­lása óta. És ennek lassán a 30. éve felé haladunk. Az 1977-es esztendőben az első helyre a negyedik műszak került. Halasi Miklós műveze­tő irányítása alatt. Ez a mű­szak már egyszer elnyerte a Szocialista Munka Szakmá- nya címet. Tavaly is e kitün­tetéshez méltóan dolgoztak, bizonyítja első helyük. Visz- szatérve az újítási mozga­lomra, az miskolci sikert eredményezett: Budapesten, a vállalati központban hir­dettek eredményt az elmúlt napokban. Az újítási előadók között is az első helyezést érte cl Kapusi Erzsébet, a miskolci üzem újítási előadó­ja. 172 újítást nyújtottak be a dolgozók, amelyből 108-at; elfogadtak és összesen 102-t; bevezettek. Az átfutási idő a megengedett 30 nappal szem­ben 18 napot tett ki. A fizi­kai dolgozók közöl 114-en adtak be újítási javaslatot. It. I. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents