Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 12. szám
1978. január 14., siombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Sátoraljaújhely jövője Hol van még' a nyár, amikor hajnali négykor már „él” a miskolci Búza téri piac! Most, ha rászánja magát valaki és kimegy így hajnalban, végigsétál a sötét bódék között, biztos lehet benne: ha rendőr jön, igazoltatja. ha megáll rágyújtani valamelyik bódé előtt, mindig akad egy-két árus, aki figyeli — nem sántikál-e valami rosszban az ember. Mert hát hiába van január, akadnak azért, akiket nemcsak a hajnal, de az éjfél is itt ér. „Összeálltunk öíen...” Az öregember, aki a kipakolt al másládák mellett toporog, alig látszik ki a nagykabátból, s a szeméig húzott kucsmából. Bizalmatlan. Hogy is ne lenne az, amikor se közel, se távol nincs senki ; társai — később mondja — még alszanak a kocsiban. — Tudja — kezdi —, sok mindent hall az ember... Nyáron más itt, de ilyenkor ... Mielőtt befejezné a mondatot, a csarnok felől ketten is jönnek felénk. Így már minden rendben. Később, amikor már négyesben toporgunk a nyírségi almásládák mellett, igaz. nem nagy kedvvel, de mondják a magukét: — Tegnap indultunk Nyíregyházáról, 120 ládával. Most öten álltunk össze, de ez változó. — Megérni megéri — mutat az öreg az almára —, de fárasztó. Ilyenkor, januárban, pláne. Meg hát az árak is, ugye, nem kell magyarázni ... A többiek is bólogatnak. Hat éve, hogy ide, a miskolci piacra járnak. — Csak elfogy ma, de ha nem, talán holnap. — Vagy vasárnap — teszi hozzá az újonnan jöttek egyike. Ennyiben maradunk. Ha bciií a kór... Csirkék mindenütt. Fehér mind, s alig férnek a ketrecekbe. Jut belőlük még a két kocsi csomagtartójába, s a mikrobusz hátsó részébe is. Gazdáik hajnali fél háromkor indultak Egerből; szegénv szárnyasok, egészen kábultak így, egymás hegyén-há- tán. Fél öt lesz nemsokára. Legjobb időpont a tenyésztői meditációra. — Van ezekkel annyi rizikó, uram. hogy azt el sem lehet mondani. Mert képzelje csak el: itt a szállítás, ami ilyenkor télen nem éppen kellemes. Azután a munka, mert ha valaki csirkével foglalkozik, annak oda kell figyelni a dolgára, éjjel-nappal ... Azután itt a kór... Ha egy megbetegszik, akkor biztos lehet benne, hogy a fele odavész. A férfi sorolja, sorolja mindazt, amivel elveheti a kedvét az embernek a csirketenyésztéstől. — Ha hiszi, ha nem, karácsony előtt hármat adtunk el. Csak utaztattuk a többit. Most meg — folytatja tovább kesergését — ki vesz csirkét? Mert figyeljen jól rám: a fiatalok, igaz, azt sem tudják, hogy kell megpucolni. Sokan laknak bérházban. ott meg, ugye, mit kezdjenek élő jószággal? — Volt már olyan is — tromfol rá az egyik asszony — hogy négyezer forintot vesztettünk egy üzleten. Mert bejött a kór... A csirkék gazdái alig húsz méterre telepedtek le az igazi konkurrenciától. A Szárnyasbolt — a baromfi- tenyésztők igaz keserűségére — télen-nyáron „hozza” a tervet. — Nyolcvanezer forint értékű áruval kezdjük a napot — mondja Tóth Sándor- né, boltvezető. — Hét óra körül ugyanilyen mennyiségű árut. hoznak. Nálunk a tojás is olcsóbb, mint az árusoknál. Pénteken körülbelül negyven, szombaton meg úgy nyolcvanezres forgalomra számítunk. A boltból kifelé jövet ösz- szefutunk az egyik egrivel. — No, igazam volt, ugye? — kérdi, s azután válaszra sem várva indul vissza a többiekhez. Tejföl, túró, dióból A vásárcsarnok csak hatkor nyit. Fazekas Mihály ellenőr — hiába a gazdag zöldáruválaszték — szkeptikus : — Január van, uram ... Nem lesz ma jó napunk ... — Talán holnap, szombaton ... — szól a fejtöltött pult mellől egy eladó... — talán ... A kiscsarnok előtt azonban sokan várakoznak. Olga néni Borsodszirákról jött, a másik asszony Alsóvadászról. De már itt vannak a sajólá- diak is. Tejföllel, házitúróval megrakott kosarak, batyuk sorakoznak a bejárat mellett. — Nem akar venni dióbelet? — kérdezi az egyik anyóka. A másik azt bizonygatja, hogy a tejföl literje bőven megér negyven forintot. — Megéri így, megrakodva, buszocskázva? — Már hogy az égbe ne érné meg! — válaszol egyikük. — Itt nálunk, mindenből az igazit kapja. No, nem gondolta meg azt a dióbelet? ... Pusztafalvi Tivadar Műszerek között az Ózdi Kohászati Üzemek Oxigén- gyárábar. A Volán lerveíböl Tavaly 1,3 milliárd utast és 168 millió tonna árut szállított el különösebb zökkenők nélkül a Volán. 1978- ban 177 millió tonna az áruforgalmi terv, és 1,4 milliárd utas elszállítására vára Volán. A vállalatnak 200 szolgálati helye már jóváhagyott terv alapján kezdte el az új esztendőt, Tovább javítják a távolsági és a helyi autóbuszközlekedés utazási körülményeit. El akarják érni, hogy a kiemelt városok helyi közlekedésében már csak új típusú autóbuszok járjanak, és kicserélik a régi buszokat Budapest és Miskolc elővárosi forgalmában is. A Volán Tröszt és vállalatai az idén 2,6 milliárd forintos fejlesztési lehetőséggel rendelkeznek. Az összeg többségét járműbeszerzésre fordítják. H azánk egyik rangos, szép városának, Sátoraljaújhelynek a jövőjével, fejlesztésének, alakításának hogyanjával, mikéntjével ismerkedhetünk az ÉSZAKTERV által nemrégiben elkészített, több éves, alapos munka eredményeként létrehozott általános rendezési terv révén. A város szerkezetét részben a földrajzi adottságok, részben a történelmi alakító erők alapvetően egytengelyűvé formálták, részleges mellék- tengely-képződéssel. Milyenné alakítják, formálják majd a 15 évre szóló tervek? Arra ugyan nincs mód, hogy részleteiben ismertessük a tervet, de feltétlenül érdemes legalább nagy vonalakban szólni róla. Mindenekelőtt tudnivaló, hogy a tervezőknek rendkívül sok mindent kellett figyelembe venniük. Nem csupán magát a várost, hanem mint vonzásközpontot is. Kezdjük azzal, amit a tervezők munkájuk elején állapítanak meg: jellegét tekintve a város ipari és idegenforgalmi település,, mivel az iparban, építőiparban foglalkoztatottak aránya meghaladja az összes foglalkoztatottak 45 százalékát, az egyéb ágazatokban pedig a 35 százalékát. Magának a városnak az iparára — az üzemek, a különböző létesítmények elhelyezésére — a szétszórtság jellemző. Az üzemek, a műhelyek, az irodák részben a városközpontba, részben az ehhez kapcsolódó területekbe ékelődve települtek és ez az elhelyezkedés zavarja az átfogó rekonstrukciós munkát. A szétszórtság az anyag- mozgatást illetően, is hátrá- nyos. Ugyanakkor a város déli részén már kibontakoztak egy összefüggő iparterület körvonalai. Ez a terület alkalmas a továbbfejlesztésre, bár ehhez szükséges a közbeékelt lakóépületek szanálása is. Az északi iparterületen elsősorban élelmi- szeripari üzemeket, raktárakat kell telepíteni. A tervezők a város üzemeit távlati fejlesztésük és területi elhelyezkedésük szerint, négy csoportra osztották. A déli, az északi területre, a helyükön maradó és fejleszthető, valamint a helyükön maradó és nem fejleszthető üzemekre. Figyelembe véve közlekedést, szállítást, . anyagmozgatást, környezetvédelmet és számos, más szempontot. Nézzük a város más létesítményeit, intézményeit. A legjelentősebb igazgatási intézmények — városi tanács, járási hivatal, pártbizottság, KISZ, OTP. Nemzeti Bank fiókja, járásbíróság, ügyészség — elhelyezése távlatban is megfelelő. A rendőrségnek, a tűzoltóságnak új épületre van szüksége. Az IBUSZ kirendeltsége a városközponton belül kap majd helyet. E területen a legjelentősebb munka a postahivatal bővítése lesz, melynek eredményeként 5000 állomásos automata telefonközpontot alakítanak ki. A terv számol természetesen az egészségügyi, az oktatási, a művelődésügyi intézmények fejlesztésével, gyarapításával is. Az úthálózat kiépítésénél a jelenlegit fejlesztik tovább, összhangban a tervezett beépítésekkel, területfelhasználással. Oly módon, hogy kielégítse a majd itt is megnövekvő forgalmi igényeket és a városközpontot mentesítse az átmenő — elsősorban a tehergépkocsi-forgalomtól. A Városközpontban os Árpád utca és a Dózsa utcai szakaszon sétáló utcát alakítanak ki. Még mindig a közlekedésnél maradva: a halárátkelőhely áthelyezését tervezik a Torzsás vasútállomás — Dózsa-tanya —országhatár felé. Városi forgalmi útként alakítják ki a Vasvári, Somogyi utcák szélesítésével, továbbfejlesztésével a keleti városrészt nyugatról határoló utat, melynek feladata a városközpont tehermentesítése lesz. A Sátoraljaújhely— Zemplénagárd közút forgalmát az aluljáró átépítésével kívánják biztosítani. A gépjárművek parkolására a városközpontban 150 személykocsi számára terveznek parkolót építeni. Ezenkívül — távlatban — 1500 gépkocsi elhelyezését többszintes garázsokban kívánják megoldani. A köztisztasági lerakóhely nem felel meg az egészség- ügyi követelményeknek, ezért új gyűjtőtelepet kell kialakítani. Méghozzá oly módon, hogy a későbbi években bővíthető legyen. A zöldterületek növelése ugyancsak a célkitűzések közé tartozik. A pihenésre, sétálásra, kirándulásra alkalmas erdők gondozása, megfelelő létesítményekkel való ellátása ugyancsak. Ilyen célra szolgáló erdőt több, mint 400 hektáron lehet figyelembe venni. Kempinget a város nyugati részén. a Kossuth turistaház környezetében lehet kialakítani. körülbelül 4 hektáros területen. A város kereskedelmének, vendéglátásának fejlesztése természetesen mind a helybeliek, mind a turisták érdeke. A jelenlegi hálózat szétaprózott. A terv ehelyett biztosítani kívánja a lakóterületeken az alapfokú ellátást, a városközpontban pedig a vonzáskörzet és az idegenforgalom igényeinek kellő kielégítését. A fejlesztések főként az élelmiszerágazatra koncentrálódnak. A későbbi években azonban a Rákóczi utcában 3000 négyzetméter alapterületű ruházati-iparcikk áruház megépítése a cél, a városközpont rekonstrukciója során pedig vásárlóközpontot és önkiszolgáló éttermet létesítenek. A déli iparterületen hozzák létre — városközponti felvevőhellyel — a textiltisztító kisüzemet, valamint a gépkocsiszervizt. A városközpont átépítése során a Kos- suth-tömbben szolgáltató ház épül és ugyancsak a központban tisztasági fürdő. A z általános városrendezési terv feladata a településrendezés és -fejlesztés főbb irányának, módjának, ütemének meghatározása, alapadatok biztosítása a részletes városrendezési tervek készítéséhez. Ennek a feladatnak tett eleget Sátoraljaújhely általános rendezési terve, melynek egynéhány vonását a fentiekben ismertettük. (pt) „Hogy milyen a* ott látható, a romokat szegélyező kerítésre erősített, nagyméretű fényképeken. Gazdagon berendezett, pompázatos termek. Micsoda érték, micsoda látványosság lehetett! Jó lenne most megnézni a várat, sorra járni a termeket. Azt a várat, azokat a termeket, amelyek — voltak. De most a romokat nézzük, a gödröket, meg a kerítésre erősített fényképeket. Sokan nézzük egyébként, valahogy nem fogynak el innen az emberek. Nagyobb részük lengyel. Akiknek erre visz az útjuk, ha csak néhány percre is, de megállnak. Nézik a képeket, a romokat. Csend van, senki nem szól. Különös ez a csend. Néhány méterrel arrébb a nagyváros forgataga, itt meg némán szemlélődő emberek. Akik együtt jönnek, azok sem váltanak szót. A várat a lengyelek újból felépítik. Egész Varsót újból felépítették...” Ezek a sorok 1971-ben jelentek meg lapunkban, az Észak-Magyarországban. A hazájukat újjáépítő, továbbépítő lengyelek akkor kezdhették' meg a németek által felrobbantott, földig rombolt varsói királyi vár rekonstrukcióját, pontosabban, teljes felépítését. Olyanná, amilyen volt. A sajátos, különös hangulatú Óvárosnak ez a szépséges épülete — mely valamelyest a lengyel államiság jelképe is ,— ma már felépült. Nincs még egészen készen, de pár év múltán már teljes díszében fogadhatja csodálóit. Most ezt nézegetjük. A felépített várat Közadakozással építették újjá. Nehéz lenne olyan lengyelt találni ebben a hatalmas, szép országban, alá valami módon ne járult volna hozzá a vár felépítéséhez. Természetes, hogy a jelkép felépítése is közüggyé vált. Mindenki adta, tette, ami erejéből tellett. Sokra tellett. Hiszen nemcsak erről az épületről volt szó. Az egész Övárosról. Egész Varsóról. Egész Lengyelországról. Hét évvel ezelőtt egy huszonéves lengyel fiatalember Varsó egyik bisztrójában kérdezte: láttam-e már a királyi várat. Nem, még nem, hiszen az nincs is meg. Nincs — mondta néhány percnyi csodálkozó szünet után. Most nincs meg, de felépítjük, ugyanúgy, mint volt. Akkor kerültünk a romokhoz. Ö látta. Akkor is nyilván pontosan látta a várat, olyannak, amilyen. Ott, a romokon is látta, mint azok az emberek is, akik csendben, szótlanul figyelték a gödröket a fényképeket. Most már mi is láthatjuk, a maga valóságában. Elkészült. Ügy, mint akarták. Itt van a közelben természetesen a Zsigmond-oszlop is, III. Zsigmond király szobrával, annak a királynak a jelképével, aki Varsót az ország fővárosává tette. Talán nem illő, hogy erről az ősrégi szoborról éppen az a sztori következzen, ami pedig következik. De. ha nem illő, akkor is jellemző valami mód’ a lengyelekre. Tehát: a német megszállás idején. a lengyel partizánok visszaszereztek egy hatalmas összeget a németektől. A megszálló parancsnokság közzé tette, hogy aki tud valamit a „tettesekről” jelentse. Szóban, vagy írásban és nagy jutalmat kap. Érkezett is levél a megszállókhoz. A levél írója közölte, hogy látta az eseményt, mindent tud róla, jöjjenek el hozzá és mindenről részletesen beszámol. Jutalomként azt kéri, hogy csókolják meg ... hát hogy is mondjuk... az alsó fertályát. A levél írójaként pedig ezt a bizonyos szobrot jelölték meg. Más levél nem érkezett a parancsnokságra. Még annyit a szoborról, hogy 1644 óta áll a téren. Láthatott már sok mindent. Hol ilyennek, hol olyannak láthatta Varsót. De: Varsót mindig láthatta.- Varsó: van. Ha akarja, jól láthatja azt is, hogy bóklászunk az Övárosban, mert innen nem aka- ródzik elmenni. Különösen nem a Piactérről, ahol konflis várakozik, körben díszes házak sorjáznak, egykori, nagy hírű kereskedők házai, melyekben nálunk, legalábbis szűkebb környezetünkben, egyáltalán nem ismert szépségű, hangulatú kávézók, borozók várják a betérőket. Süppedő, faltól-falig szőnyegekkel, mikre az ember rálépni is restell, a földszinten, az emeleten, az — mondjuk így — alagsorban is más-más stílusú bútorokkal, szebbnél-szebb berendezéssel és számunkra igen szokatlan tisztasággal, csenddel. A Fugger-házba, a Krokodilba, vagy bármelyikbe érdemes betérni, sőt, be kell térni. Kávézni, teázni, vagy éppen ebédelni, első fogásként pedig feltétlenül eröle- vest kérni, főként azt a félét, amelyikbe tésztába csavart húsgombócokat raknak, mert ezekben a kissé hűvös, téli napokban, ugyancsak kellemesen hat. Ezt megelőzően természetesen a vodka, de ezt már nyilván nem kell mondani. És utána sétálhatunk, sétáltunk még persze Varsóban. Gondozott parkok sokasága kínálkozik területül. Mindenekelőtt a Lazienki- park, a Tóparti palota, az udvari színház épülete, a pálmaház és annyi más látnivaló, érdekesség színhelye. Kerülgetni kell kissé a vadkacsákat, mert csak nehézkesen totyognak el az ember lába elől, pedig mehetnének a tóba is. a hattyúk közé. És figyelni kell a mókusokra is. mert nagy lendülettel futnak elibénk, lefékeznek, két lábra állnak és kunye- rálnak. De csak diót, vágj’ mogyorót, más nem ízlik nekik. Megszagolgatják lenj’új- tott kezünket, ha nem tetszik a kínálat, kissé sértődötten arrébb billegnek. Ilj’enkor, télen, szinte tele a park hollókkal. Finnországból érkeznek, de nem kívánkoznak tovább. A fákon pedig itt is, ott is madáretetők, apró házikók. És tele a park látogatókkal, turistákkal. Most is, télen is. Lengyelekkel, külföldiekkel. A Chopin-szobor előtt szinte mindig csoportok állnak, tisztelegnek. Nyáron itt állandóak a szabadtéri hangversenj’ek. A szobrot is újjáépítették. Pontosan olj’anná, amilj’en volt. Mert a megszállók ezt is megsemmisítették. Mert ez a szobor szintén Lengyelország szimbóluma. De a szobor itt van. A szobor is itt van, ugyanúgy, mint előtte. Itt, a felépített és állandóan épülő, gj’arapodó Varsóban. Sugárutakkal, üzletekkel, szállodákkal, állandóan fejlődő egész-magával. De: az újjá épített Varsó szám- lálhatatlanul sok házának falában emléktáblákkal. A szabadságért haltak emlékének megörökítésével, a mártírok emlékének örök őrzésével. A Chopin-szobor ott áll a helyén. A királyi vár is az Óvárosban, melj’et hamarosan mindahányan látogathatunk. Most is ott járnak körötte az emberek, megállnak, nézik. Mint akkor, hét évvel ezelőtt. Most viszont mintha nem lenne már meg az a csend, mint akkor. A nézelődő m|™b^erdeznek, megjegyzéseket tesznek. a nap mint nap erre járók pedig csupán futó pillantást vetnek a felépült várra, a még nem is rég romos területre. Akik erre járnak, várat néznek, már nem csendesek, nem szótlanok, mint akkor. A várra nézve inkább mosolyognak, nevetgélnek is kicsit. Mintha egy mosollyal több került volna az arcokra. Priska Tibor (Folytatjuk) Nézelődés a I Ltagyehraih Egy mosollyal több Hajnalban, piac előtt
