Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-04 / 285. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1977. december 4., vasárnap Tél Telkibá £T Ahogy haladunk a ködös, párás megye- székhelytől északnak a Hernád völgyében, úgy lesz egyre világosabb, tisztább, később szikrázó napsütéses a táj, úgy lesz egyre nagyobb és fehérebb a hó. A kelő, meleget nem adó Napnak még nincs udvara, az égbolton szinte vele szemben, de magasabban és nyugaton ott van még és látszik a fehérre fakult Hold. A hó alatt hallgatnak a falvak, néptelenek a fekete kövű várak, némák a temetők. Szokatlanul korán esett le a nagy hó. A házak kéményeiből egyenesen száll a reggel füstje, a halványkék ég felé, lassan ébrednek a falvak, az egészséges hidegben messzire hallatszik a kutyák ugatása és a kakasok kukorékolása. A hideg templomtornyokból hideg harangszó csendül, amelyet visszavernek. a hegyoldalak. Az egyik behavazott portáról harsány füttyszó hallatszik, a gazda élesíti, nyelezi a fejszét. Seprőt készít nyír- és fagyalvesszőböl, mogyorónyéllel, 40—50 darabot naponta, gömbölyűt, vagy ahogy ők nevezik, sutát, laposat, vagy ahogy errefelé mondják, halódásat. A kertben a hóval terhelt ágakon piroslik az alma. És mint vérvörös ékszerek díszítik a behavazott bokrot a csipkebogyók. Telkibánya a hajdani európai hírű, az aranygombos, új napra ébredt. A hegyeket, a hegyek fáit a délceg fenyőket ~z elhízott bükköket és a fekete törzsű tölgyeket vastag hótakaró borítja. Az Ósva- patak völgyének emberei a nagy hó ellenére is hozzákezdenek mindennapos munkájukhoz. Az Ósva-völgy l kosságának nagy része az erdőből és az erdőnek él. A 4750 hektárnyi telkibányai erdészet sok embernek ad kenyeret. Az erdészetnek a terv szerint az idén 14 ezer köbméter fát kellett kitermelnie. Ezt a feladatot már teljesítették. így várhatóan 16 ezer köbméter tölgyet, bükköt és fenyőt adnak a népgazdaságnak. Ennek nagyrészéből talpfa, bútorléc, bányadeszka, parketta lesz, egy kisebb része tűzifaként kerül fel- használásra, illetve saját és más vállalatok fűrészüzemei dolgozzák fel. A nagy hó, a hideg megnehezíti ezt a munkát. Az úgynevezett csapon- tai erdőrészbe .a terepjárógépkocsi sem tudott feljutni. Ha idősebb és ifjabb Fajger Istvánnal. Kovács Istvánnal és Szacsoni Jánossal kezet akartunk fogni, akkor kilométereket kellett hegynek föl, mély hóban- gyalogolni. A fakitermelők — legnagyobb meglepetésemre — még tüzet sem gyújtottak. Azt mondották, amikor megtiszteltük őket látogatásunkkal. hogy ők nem melegedni, hanem dolgozni jöttek. Bár melegen öltöznek, de ruhájuk bőrig átázott, valamiféleképpen víz került a motorfűrészek benzinjébe is, mostoha: az időjárás, a ter- mélés szempontjából pocsék az erdőrész is. éppen ezért sokat káromkodnak. — Ebben balta sosem járt — mondotta id. Fajger István —. nem volt tisztítva, elhanyagolt erdőrész. És sajnálkozva figyeli védősisakos, védőkesztyűs húszéves fiát. aki az országos fakitermelő versenyeken már több előkelő helyezést ért el, a szakma ifjú mestere, de most az ő ínyére sem ízlik a munka. Élesen vijjog a motorfűrész, dől a fa. A meApa és fia redek hegyoldalon még megállni is nehéz, nemhogy dolgozni. A legszükségesebb tisztítás után egy pár ló húzza. vonszolja a kidőlt fát, közelíti a gyűjtőhelyre. A hó, a hideg nehezíti a munkát, bizonyos értelemben lelassítja az egész élettempót, hiszen hamarább kifárad az ember. Az élet és a munka azonban nem állhat meg. Akármilyen nagy a hó, akármilyen nagy a hideg, az ember azt teszi, ami a feladata. Idősebb és ifjabb Fajger István, apa és fia együtt dolgozik. Legyőzik a csúszós, meredek hegyoldalt, legyőzik, legyűrik a nagy havat, a nehéz munka verejtéke legyőzi a hideget. Nem panaszkodnak, csak minősítenek. Azt mondják, pocsék idő, pocsék erdő, pocsék munka. De pontosan és becsülettel elvégzik, ami reájuk kiszabattatott... Apa és fia fadöntéshez készül Szarvas, őz, muflon, vaddisznó A Zemplén gazdag vadállomány otthona, de csak akkor. ha — mint mostanában — jó a vadgazdálkodás. Az erdészetnek nincs külön vadőre, ezt a feladatot az erdészet vezetője, Mester László látja el. Mint mondotta, az ország egyik legjobb szarvasállománya itt él, öt évvel ezelőtt 11,75 kilogramm agancssúlyú — ez a trófea — szarvast lőttek itt. özállományuk mennyiségileg megfelelő, a mostohább hegyi körülmények miatt azonban az állatok súlya, s így a trófeák súlya is kisebb. A muflonállomány országos viszonylatban a harmadik legjobbnak mondható. Ezt az állatot a harmincas években telepítették a Zemplénbe, azóta meghonosodott, megotthomosodott. A vaddisznóállomány — miután itt szelíd disznóval nem kereszteződik, nem korcsosul el, tisztának és jónak minősíthető. Nem ritkaság a 24—26 centiméteres vadkanagyar, mint trófea. A vadgazdálkodás azonban nemcsak vadászatból áll, hanem ilyenkor, főleg a nagy hóban, a vadállomány szálas. takarmánnyal, makkal, kukoricával való etetéséből is. Három rwfl'm-jä>r!ce terfíéken „Partraszállások” az Ezüstfenyőben A telkibányai Ezüstfenyő turistaház vendégnévsora a karácsonyi ünnepekre, a szilveszteri óév-búcsúztatásra és új év köszöntésre már kész, végleges. Ez utóbbi eseménynek már szinte törzsközönsége van mindén esztendőben. Amolyan házi ünneppé formálódott. Egyrészt a turistaház dolgozói találkoznak újra azokkal a hűséges vendégekkel, akik többször voltak már itt, másrészt újra jól érzik itt magukat azok, akik korábban szép és emlékezetes napokat töltöttek ezen a természetes, szép tájon. Hogy ez így van, arról számos bejegyzés tanúskodik a turistaház vendégkönyvében.’ Az F. kézjegyével ellátott beírások 1974-ben például már ezt rögzítették: „Ez volt a tizenkettedik partraszállásunk, itt. Telkibányán, az Ezüstfenyőben” ... Bizony, jó itt kikötni, s ezt mind többen, tudják országszerte. Elsősorban az alföldi megyékből és a Dunántúlról jönnek. A turistaház vezetője, Szathmáry Sándor szerint „itthon”, Borsodban is megmozdult az érdeklődés e táj iránt. A forgalom növekedésére jellemző, hogy míg tíz évvel ezelőtt 700 ezer, az idén már 2 millió forint bevételről lehet beszélni. A szükséges karbantartási munkálatokat időben elvégezték. Az ünnepek alatt a felújított Ezüstfenyő várja vendégeit. Évente átlagosan hétezer idelátogatónak tudnak mind jobb színvonalú szállást és ellátást biztosítani, de ezen felül körülbelül négyötezer átmenő turistát, látogatót is számon tartanak. Az ünnepeket megelőző „csendes” időszakokban az Ezüstfenyő tanfolyamoknak, továbbképzéseknek, iskolai csoportoknak ad ideiglenes otthont. A községből a turistaháí- hoz vezető útra már régéé ráfért a felújítás, a javítás. Nem is olyan régen még dolgoztak ezen a szakaszon, » patakszabályozással áz utak is járhatóbbá, közlekedésre alkalmasabbá akarják tenni Erre mindenféleképpen szükség van. különösen télen, 8 nagy havak idején. Hiszen a folyamatos ellátás a szállító- vállalatok részéről csalt Í0 oldható meg. Emellett természetesen a szálló vezetői a készletekkel való gazdák: kodásra is nagyobb figyelmet fordítanak. j A jövőt illetően tervezik az étterem bővítését, mely szerint 1979-ben már egy újabb, a jelenlegihez hasonló nagyságú étterem-számy- nyal bővül az Ezüstfenyő. Karácsonyfák születése A nagy hó, mint az itatóspapír, őrzi a vadak nyomát. Míg a királykúti cseresznyekert felé haladunk, azt vizsgáljuk, hogyan kaparta ki a szarvas a patájával a hó alatt még zöldelő füvet, hogyan „zsinórozott” a róka. hogyan túrta szét a vaddisznó hasa, mint valami hóeke, maga előtt a havat. A csemetekertben Tóth Jánosné erdőművelő brigádja vágja a karácsonyfának szánt fenyőfát Az ő munkájuk sem könnyű. A korán leesett nagy hó nehezíti a feladatokat. Az erdészet az utóbbi esztendőkben évente összesen 40 ezer folyóméter karácsonyfát szállított, az idén azonban csak 15 ezer darabot vágnak ki, összesen mintegy 25 ezer folyóméter hosszúságban. Itt, és itt is „születik” karácsonyfa. Mint megtudtam, ezek a fák nem titkolják korukat. Évről évre egy-egy ágörvvel és egy csúcshajtással gyarapítják a törzsüket. Ha tudni akarjuk hány évesek, nem kell mást tennünk, mint megszámolni . az ágörveket, és Karácsonyfa-kitermelés hozzáadni két. évet, a csemetekort, vagyis azt az időt, amikor még nem fejlesztettek szabályos ágörveket. Vajon kiknek otthonát, ünnepét díszítik majd azok á karácsonyfák, amelyeknek bábái és így egyben köldökzsinór elvágói is Tóth Jánosnééjc brigádja?... , v Szolidaritás A fakitermelőkhöz, a Kispataholdalba a négykerék meghajtású terepjáró-gépkocsi sem tudott feljutni. Ezért kellett gyalogolnunk sokat. A meredek, csúszós helyeken úgy se- ní+a'tvk át, egymást, hopn szorosai ményen fogtuk egymás kezét. Lent, a királykúti csemetekert közelében egy patakon kellett áthaladnunk, amelynek vékony jégtakarója beszakadt gumicsizmánk alatt. Itt is csak egymás segítségével haladhattunlr tnv*kh. Ez volt a Veresvíz-patak, amely a föld alól búvik napvilágra, és érctől színes. A monda szerint a közelben levő, és a már régen kihalt és rombddőlt Konczfalva aranybányájában, valamikor nagyon régen háro ?száz bányász lelte halálát. Ezért vörös színű a palik vize. A bánya, a föld el cl ti munka mindig is követelt áldozatokat. A legendáiteli számok — nyilvánvalóan — túloznak. És a patak vörös színe sem a bányászok vérétől vörös, hanem az érctől. De a bánva, a föld alatti munka mindig is a szolidaritás iskolája volt. És ugyanez vonatkozik az égbenyúló hegyek emberére is. Itt az a szólásmondás járja, hogy egy ember, nem ember. Itt segíteni. támogatni egymást szükséges, a cserbenha-' gyás minden körülmények között lekopni való. A szolidaritás, az aktív szolidaritás) egymás segítése, támogatása errefelé az em- berek vérében van. Míg terepjáró-gépko- csinlcon futottunk az erdészet központja felé, egy helyen leállítottak minket. Víztározó épül, amelyet majd halastóként is akarnak használni, s ennek közelében egy szintén terepjáró-gépkocsi e'ri'Ui/pdí. Mester LL ' az erdészet vezetője minden gondolkodás nélkül kiadta az ukázt: ..Segíteni, kivontatni!” HÓ,1 sár, latyak, lánc, rúd. motorok kínlódása, em-1 berek káromkodása. Sikerült. Már a cserépkályha mellett, annak melegében kérdeztem tőle: „Miért kockáztatták László? Ottragadhaitunk volna mi is.” A válasz szűkszavú. Csak annyi: E-en a vidékeit,} egymás nélkül nem élhetnek meg az emberek. Egymásra vannak utalva. Soha nem. tudhatom, hogy apám vagy öcsém, akik szír ’•* erdészek, ül valamehd'- elakadt kodban. Ét a mi világunk. Eszerint kell cselekedni. Cselekedni pedig ezen a vidéken igazán kocká- . ~qf or'.f' " 7<>7i n4 **
