Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

1977. december 31., szombat

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 5

I fisul pilfiilfir EelJesileHe vállalását

>A miskolci Tiszai pályaudvar pártvezetőségének pénteki ülésén az állomás- főnök beszámolt a jubileumi verseny eredményeiről. Többek között elmondta: a pályaudvar munkahelyein ki-, bontakozott szocialista versenymozgalom nagymértékben hozzájárult a MÁV-ra háruló éves tervfeiadatok teljesítéséhez. Különösen nagy jelentőségűek voltak azok a vállalások, amelyek a meglevő létszámhiányból adódó többletfeladatok valóra váltására irányultak.

A munkaerőhelyzet, sok más vállalathoz hasonlóan a Tiszai pályaudvaron sem alakult kedvezően, hiszen a létszám az idén tovább csökkent. Elsősorban a fizikai állományú dolgozók hiányoztak: váltókezelő, kocsirende- 7.p és vonatfékező munkakörökben több mint százzal volt kevesebb a létszám, mint amennyire szükséglett volna. Ez főként akkor jelentett igen nagy gondot, amikor a dolgozók szabadságra mentek, vagy éppen betegség miatt estek ki a munkából. Mindezek ellenére az állomásfőnökség teljesítette 1977. évi tervét, sebben döntő része volt a szo- ! cialista munkaversenynek, a

szocialista brigádok helytállásának.

Kimagasló sikerek születtek az év során a társadalmi munkavégzésben is. A KISZ kezdeményezésére

többször szerveztek kommunista műszakot. Az idén ösz- szesen 1500 vasutas dolgozó vett részt különböző közhasznú társadalmi munkában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a pályaudvar szocialista brigádjai. a munkahelyek kollektívái 100 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. A jók közül is kiemelkedett a kocsiműszak szocialista brigádjainak teljesítménye: több mint kétszázhetven szocialista brigádtag csaknem 2200 óra társadalmi munkával járult hozzá a kulturált utazás feltételeinek megteremtéséhez, a pályaudvar és a munkahelyek tisztaságához.

Az állomásfőnök a továbbiakban arról tájékoztatta a pártvezetőséget, hogy a Tiszai pályaudvar dolgozói, szocialista brigádjai csatlakoztak a Láng Géogyár munkásainak felhívásához és a munkavprsenyt az új esztendőben tovább folytatják.

Holnaptól másképp lesz?

< — Születtem ezerkilenc[ száztizenhárom július har- i mincegyedikén Tiszaberce- j len. Anyám Dóczi Ágnes, i apám Béréi Lajos volt. Én | is Béréi Lajos vggvok. Né- , gyen voltunk testvérek, i három elemi iskolát jár- J tam ...

! Így kezdi sorolni az é!e- j tét az Északmagyarorszá- i gi Vízügyi Igazgatóság sá- 1 rospataki szakaszmérnök- [ ségének örökmozgó min- i denese, hivatalosan hiva-' [ talsegédje. Alacsony ter- ' i metű. de tömény testalka- 1 tú. ravaszkás szemű-mo- : ! solyú. őszes hajú és baju- i szú. pirospozsgás arcú em- | bér. Amikor hatéves koráit ban megkezdte vándorlá- '[ sát, ötezer lépést kellett i megtennie az iskoláig és 1 ötezret vissza. A bakónak J tisztelt tarisznyában pala- i tábla, palavessző, spongya, j a könyv és két szelet ke- | i nyér volt. Ók még azt ta- 1 nullák; „A legelső magyar , ember a király.” És akkor i ők még úgy tudták, hogy ! utána következik a három- í ezer holdas Szalai földbir- i tokos, ahol az apja részes- [ munkásként dolgozott. Is- i kola helyett libát, malacot, j később tehenet őrzött, az- i tán figuráns lett a mérnök ' úrnál, vizet hordott a ku- | bikusoknak, aztán ő maga i is az lett. A talicskától és I a hámtól akkor szabadul’ i meg, amikor a Tisza sza ] bályozási társulat iroda- i szolgája lett. Takarított.

| fűtött vagy futárkodott.

— A felszabadulás után i hivatalsegéd lett a nevünk J — mondja. — És a mun- i kálik is megváltozott mos- j tanra. Az én dolgom a i posta, a vízállás, a talaj- 1 vízmérők leolvasása, a me- j teorológiai állomáson pe- i dig a csapadék és a hőmér- ! séklet adatainak a leírása, i De én igazán akikor tud- 1 tam meg, hogy nem szol- ga vagyok, amikor a fiam i elvégezte az egyetemet és [ mérnök lett. Igaz, sokba i került, de azt akartam ne- [ ki. amit én nem tehettem. ,

Lajos bácsi 47 esztendőt | dolgozott a vízügy szolga- i latában. De gátőr volt az j édesapja harmincnyolc esz- i tendeig, és az egyik nagy- ' apja is. A vízügyi szolgá- [ lat dolgozói többségére, i mint Lajos bácsira is a [ hűség a jellemző. Hűség a. munkához. ;

1950-től számos esetben ! kitüntették. Megkapta a i Szakma Kiváló Dolgozója, 1 háromszor a Vállalat Ki- ! váló Dolgozója, kétszer az ■ Árvízvédelemért, kétszer a [ törzsgárdajelvény arany i fokozatát és az arany gyű- [ rőt is. Most egy kicsit szó- , morú. 19711. január elsejé- 'j tői letelik a szolgálat, J nyugdíjba megy. '

— Holnaptól másképp i lesz — mondja elgondol- [ kozva. — Vagy tán nem? \

És néz rám kérdő tekin- [ tettel... i

O. J. L. J. !

Kettős portré, kéményseprő módra: Bodnár Gyula és Oravecz László (képünkön balra) A kéményseprők beszedik a seprési díjat (képünkön jobbra).

Kéményseprők

Érdekek összhangjában

Mintha téli álmát aludna, olyan csendes a Miskolctól harminc kilométerré levő

Kisgyőr. Szűk utcákban, dombnak le és fel robog velünk a gépkocsi, közben meg-megállunk. , Kérdezgetjük a helybelieket: merre találjuk a kéményseprőket?

— Heten dolgoznak jelenleg a faluban. Megtaláljuk őket — ígéri Szabó István, a Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat Miskolc városi és járási körzetének vezetője.

Kisvártatva valóban megpillantunk két kéményseprőt; fekete ruhás alakjuk messziről kitűnik a havas tájból. Akaratlanul is megfogom a kabátom gombját, s elmormolom a gyerekkoromból ismert mondókat: kéményseprőt látok, szerencsét találok.

— Csak nem babonás? — ugrat Viszokai Tibor, a vállalat főmérnöke.,

A kéményseprők fiatalemberek, jóval innen a harmincon. Vállukon bőrtáska, karikába hajlított, acélból készült stószkefe. derékszí-! jukon rövid nyelű partvis. Arcuk, kezük sötétszürke a rárakódott koromtól.

— Reggel héttől délután fél négyig tart a műszakunk. Ezalatt átlagosan száz háznál végezzük el a sorseprést

— jegyzi meg a szőke, göndör hajú Bodnár Gyula.

Indulnak tovább s mi is velük tartunk. Belépnek egy fakapun,- illedelmesen köszönnek, mondják jövetelük célját.

— Most nem kell kéményt söpörni — az asszony hangja úgy csattan, akár az ostor. — Jöjjenek holnap!

— Holnap máshová megyünk — próbál ellenkezni a fiatal mester, de eredménytelenül.

A körletvezető odafordul:

— Aztán ha elmarad a negyedévenkénti seprés, kapjuk a reklamációt.

A takaros, kőből épített, vaskerítéses lakásban már udvariasan fogadják a kéményseprőket. Ök ketten hamarosan fent állnak a palatetős ház gerincén, s fürgén jár kezükben a stószkefe.

Amikor a kéményseprők befejezik a munkát, a ház asszonya borral kínálja őket, de elhárítják. A seprési díjat viszont „behajtják.”

— Ez is a mi teendőnk — mondja utána Oravecz László. — Vannak helyek,

ahová négyszer, ötször kell elmenni a 14 forintért.

Ballagunk tovább. A főmérnöktől közben megtudom:

— Megyeszerte négyszáz ezer kéményt seprűnk. E- mellett a több ezer kazánt és a megközelítően ezer üzem, gyár kéményeit is mi tisztítjuk. Évente százezernyi köbméter korom gyűlik ösz- sze. Van kétszázharminc emberünk, ezen belül százharminc a kéményseprő.

A krónika szerint, hazánkban az 1500-as évek derekán szervezték meg a rendszeres kéményseprést a nagyobb városokban. Az olasz honból és a német földről érkezett mestereket megbecsülték, hiszen ők látták el a tüzek oltását is. Mária Terézia például díszpolgári címet adományozott Buda város kéményseprőinek, akiknek tilos volt más, alantasabb tevékenységet folytatniuk.

— Hogyan élnek, dolgoznak az ősi mesterség mai művelői ?

— Napjainkra átalakult, sokrétűbbé vált a kéményseprő szakma — feleli Viszokai Tibor. — A tüzelés- technika valamennyi ágával foglalkozunk, egészen a műszeres vizsgálatokig bezáróan. Hamarosan a levegő tisztaságának védelme is a mi feladatunk lesz.

Üjabb kéményseprő érkezik. Kovács László tizenegyedik éve dolgozik a nehéz és korántsem patika tisztaságú szakmában.

— Minek is tagadnánk: a kéményseprés a társadalmilag kevésbé elismert munkakörök közé tartozik. A villamosról, a buszról is leszállítanak bennünket...

— Jó szakma lenne ez,

csak többet fizetnének. Tíz forint az órabérem... —

így Bodnár Gyula.

— A lányoknak, az asszonyoknak mi a véleményük a mesterségről ?

— Az attól függ — feleli Oravecz László. — Az én feleségem érettségizett ápolónő, mégsem szégyenkezik miattam.

Búcsúzunk. A kéményseprőknek még sok a dolguk.

— Viszontlátásra ... és sok szerencsét!

— Viszontlátásra... és boldog új évet!

Kolaj László Fotó: Laczó József

Korszerű vasúi líizíoaisá^i berendezések

Év közben helyezték üzembe a Kálkápolna—Füzesabony közötti integra-domi- no rendszerű berendezést, a sínpálya mellett pedig az automatikus távközbiztosító berendezéseket, a közúti átjáróknál fénysorompókkal. Hatvan—Miskolc—Mezőzom- bor közötti 160 kilométeren korszerű biztosítóberendezés működik, méghozzá tökéletesen. A MÁV Miskolci Igazgatósága ezen vonalszakaszon naponta 100—120 személy- és tehervonatot bocsát át. 1960-ban kezdte meg a korszerű automatikus vonatbiztonsági berendezések felszerelését. Tizenhat állomást láttak el integra-domi- no rendszerű berendezésekkel, és 30 fénysorompót szereltek fel.

A

z utóbbi években egyre gyakrabban volt olvasható, hallható, hogy a kisiparosok munkájára — a lakossági szolgáltatásban megnövekedett igény realitása alapján — még hosszú ideig szükség van. A kisiparosok tevékenysége is többször volt téma mint korábban, s nem a kuriózumkeresés okán. Mindezzel együtt ma is feltalálható még egyfajta zavar a kisipar, a kisiparosok megítélésében.

Megyénk kisiparosainak nagy többsége évről évre tisztességgel közmegelégedésre végzi munkáját. Talán nem szerencsés ezt éppen a KIOSZ megyei választmányának egyik írásos anyagából vett néhány sorral bizonygatni, csak megengedhető mégis, hiszen a leírt sorok mögött a köz véleménye — helyszíni tapasztalatok alapján kialakult véleménye — áll: „A kisiparosok jól dolgoznak, munkájukkal megvannak elégedve, a község társadalmi életébe bekapcsolódnak, részt vállalnak a község szépítésében, társadalmi munkájukkal és különös lelkesedésükkel az idén is teljesítették vállalásaikat”.

A megállapítást most forintösszegekkel, társadalmi munkaóraszámokkal és más adatokkal is „megtámogathatnánk”. Ez alkalommal azonban nem adatgyűjtés céljából kerestük meg Csatárv Ernőt, a megyei szervezet titkárát. Témául a választmány legutóbbi ülésének egyik napirendi pontja, a nagyobb településeken működő intéző bizottságok tevékenysége adódott.

— Megyénk 39 községében működik a kisiparosok intéző bizottsága. A községekhez tartozó településekkel együtt közel kétszázezer lakost érint az ott dolgozó 1400 kisiparos munkája — mondja Csatáry Ernő. — Ezt, az egész megyére kiterjedő tevékenységet lehetetlen egy, miskolci székhelyű központból átfogni, irányítani, ellenőrizni. Így tehát, a szükség hozta létre az intéző bizottságokat. Hiszen végül is, ott, helyben dől el mondén: ott érzékelhetők a gondok, ott kell elsősorban képviselni a kisiparosok érdekeit, mozgósítani őket egy-egy feladat végrehajtására, ott kell tartalmat adni a különböző szervekkel való együttműködésnek. És az intéző bizottságok léte és működése ugyanakkor a szervezeti kerete is a „KlOSZ-demokrácia” fejlesztésének.

A kisiparosok nem pusztán önmaguk szervezetében találnak alkalmat arra, hogy munkájuk mellett egyéb társadalmi tevékenységet is kifejtsenek. Két községben a Hazafias Népfront elnöke például kisiparos, tizenkét községben pedig tizenöten tanácstagi megbízatást teljesítenek. Emellett számosán tevékenykednek különböző bizottságokban, munkás- őrök is éppúgy találhatók soraikban, mint az ipari üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói között. Az intéző bizottságok tehát „sok csatornán” érintkezhetnek a helyi községiejleszte- si politika megvalósításáért munkálkodókkal. Tenni akaró ak- t v tásuk jó partnerekre talál az adott települések partszervezeteiben. a helyi tanácsok, népírontbizotteagok munkásaiban, az iparhatóságokban.

A megyei választmányi ülésen úgy értékelték az intézőbizottságok működését, hogy az mind a kisiparosok, mind a lakosság érdekeit — s ebben az egységben a társadalmi érdekeket is — jól szolgálta. Nem hivalkodásként, csak a tényszerűségért. ehhez még hozzátehetjük: országos viszonylatban is a legjobbak között említendő a borsodig kisiparosok intéző bizottságainak szervezeti és tartalmi működése.

A választmányi ülésen többször hivatkoztak a legjobb példákra: azért, hogy még hatékonyabb, sokrétűbb legyen ez a tevékenység. Nem feledi a beszélgetés során a megyei szervezet titkára sem megemlíteni a dicséretes kezdeményezéseket. Például azt, hogy Ernődön az intéző bizottság vezetője, Borbély János kőműves politikai oktatást szervezett; Sajó- szentpéteren lakossági ankétot. Ricsén, Göncön, az edelényi és a szerencsi járásban baráti találkozókat tartottak. A jó példák említésének pedig, különösen egy két-három éves „múltra” visszatekintő tevékenység értékelésében, bizonyára jó hatása is van, lesz.

(t. n. j.)

700 perc városszépítésre

Szép sikerrel zárult a „700 percet a 700 éves Sopronért” városszépítő mozgalom, melyet másfél évvel ezelőtt hirdetett meg a soproni vasöntöde Volkov szocialista brigádja az üzemek, intézmények szocialista brigádjai részére, A városrendező társadalmi munkaakció rendkívül nagy népszerűségre tett szert. 240 szocialista brigád vállalta. hogy Sopron várossá nyilvánításának 700. évfordulójára ünnepi külsőbe öltözteti a várost.

A városszépítő tevékenység szinte az egész lakosságot mozgósítja. Ezt bizonyítja, hogy az eredetileg .»gjelölt 22 munkaterület helyett 72

unkaterületet kellett kijelölni a brigádoknak, s a tervezett nem egészen 3 millió forint értékű társadalmi munka helyett 5 millió 400 ezer forint értékű munkát végeztek a városukat szerető soproniak.