Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 4 1977, december 29., csütörtök Nézőtéri meditáció Sikerfilmek hete A ma kezdődő filmhéten két olyan film is pereg, ame­lyek bizton számíthatnak kö­zönségsikerre. Nem éppen magas művészi értékeik ígé­rik a sikert, hanem a közön­ség szórakozni vágyása, az ünnepek körüli oldottabb idő­töltés igénye. Ennek pedig e két film mesteri módon meg- j felel. AZ AKASZTANI VALÓ BOLOND NÖ a címe az Yvés Boisset rendezte francia filmnek. Izgalomban nincs benne hiány, de csak jó ideg­zetű emberek nézzék meg. Nem egy jelenetében a ren­dező a néző sokkolásában olyan messzire megy, hogy erősen próbára is teszi a szó­rakozni vágyókat. A filmtör­ténet eleinte valamiféle eny­he társadalombírálatlal pá­rosult bűnügyi históriának érződik, de merőben nem az. A tobzódó gazdagságot tük­röző nagypolgári környezet, meg annak elmebetegekkel, illetve elmekórházból szaba­dultakkal való benépesítése már maga meghökkentő, bár a bevezető képsorokban lá­tott gyilkosság után, meg kell szoknunk sok szokatlant. A gyermekrablás szinte ter­mészetes már a megismert körülmények között. Ahogyan azonban végrehajtják. s amilyen raffinált eszközökkel sakkban tartják az elrabolt gyermeket, illetve vele együtt elrabolt és rablónak feltünte­tett nevelőnőjét, amilyen ke- gi/etlenkedés árnyai vetülnek előre, bizony keveseknek je­lenthet gondtalan szórako­zást. A történetet nem illik előre elmondani, annyit azon­ban elárulhatunk, hogv a gyermek életben marad, a gonosz leleole/ődik, s vele együtt lelepleződik a gátlás­talan nagypolgári harácsolás is. Az viszont elárulható a filmről, hogy a maga műfa­jában mesteri módon készült, s ha egyes benne látott moz­zanatok. körülmények tőlünk idegenek is, sok néző fogia tetszéssel fogadni, igaz, má­sok borzongva . gondolnak maid vissza egyes jelene+so- rokra. Eréove még a film­nek a nevelőnőt alakító Mar­lene dobért rendkívül hiteles játéka és a evermekszereolő — Thomas Miliőn — hála. Nem nehéz a kasszasikert megjósolnunk. BOMBASIKER a címe a másik filmnek. Az eredeti címe ugyan Silent Movie, az­az Némafilm volt, de a for- galmazók mintegy szuggerál- j ni kívánják a film közönség- 4 sikerét. Bz minden bizonnyal be is következik, mert az amerikai Fox-cég vállalkozá­sában és Mel Brooks rende­zésében és főszereplésével készített filmvígjáték kitűnő ötletre épül, poént poénra halmoz, a már említett Mel Brooks mellett ragyogó szí­nészek játsszák a legfőbb szerepeket — Marty Feld­man, Dom Delnise, Berna­dette Peters és mások — és az epizódszerepekben — mi­vel arról esik szó benne, hogy egy film forgatásához nagy sztárokat kell megnyer­ni — világsztárok alakítják hosszabb-rövidebb jelenetso­rokban önmagukat. így lát­hatjuk például Búrt Rey­nolds, James Caan, Láza Mi- nelli, Marcel Marceau, Paul Newman és mások epizód­alakításait, s mindegyik kü­lön is emlékezetes értéke a percről percre úiabb nevető­hullámokat kiváltó filmnek. A filmen belüli filmcsinálás mindig érdekes téma. Itt azonban nem atelier-rejtel- mekbe kalauzolnak a film al­kotói, nem kulisszatitkokat teregetnek ki, hanem nagyon indám történetet tálalnak egy tönkremenetel szélén ál­ló kisebb filmvállalkozás utolsó szalmaszálba kapasz­kodásáról. Ez nem más mint egy bombasikernek ígérkező némafilm készítése, hiszen már annyiféle filmet csinál­nak manapság, kell valami újszerű, hát legyen az a né­mafilm. Ehhez kellenek a sztárok, meg kell persze egy ellenséges konzorcium, egy tőkeerősebb filmes cég, amely a kis céget elnyeléssel fenye­geti. A filmkomédia és bur- leszk nagyhatású nevettető eszközei állnak csatasorba a sztárok mellett, váltakoznak a némafilmkockák a hango­sakkal. s természetesen a film végére hőseink trium- fálnak. Mi pedig — bár az egészet hamar elfelejtjük, de közben sokat nevettünk — örülünk sikerüknek. Különö­sebb élményt nem kapunk, de jókat nevetni sem utolsó dolog. * Két további filmről is szól­ni kell még röviden. XALA a címe a színes sze­negáli filmnek, amely a har­madik világ egyik országból, annak életéből hoz valami keveset filmbaráti köreink mozijaiba. A Ousmane Sem- bene rendezte film címe — Xala — tehetetlenséget je­lent. de jelenti a kifejezetten férfiúi tehetetlenséget is. Azt mutatja be e film, hogy az adott országban a gyarmato­sítókat felváltó hazai bur­zsoázia sem kevésbé romlott, nem kevésbé korrupt, mint a fehérek voltak, tehetetlenség jellemzi hatalmi rendszerü­ket. Mindezt sajátos párhu­zamba állítja ' az egyik új vezető harmadik asszonyával történő menyegzőjével, ahol is a hazai szokásokat elvető, mindenben az európaiakat utánzó férfiú új férfi minősé­gében is tehetetlennek bizo­nyul. Hosszú kálvária után kényszerül később teljes visz- szavonulásra és megalázko­dásra, amikor az őt leköpdö- ső kizsákmányoltak szemé­lyében az új burzsoáziát kö­pik le. Érdekes film, szá­munkra sok újszerű informá­cióval. Különösebben nagy közönségsikerre nem számít­hat, a filmérdekességek iránt érdeklődőknek ajánlható. PUERTO RICO címmel pe­reg a hét negyedik új film­je (Miskolcon a Fáklya mo­ziban!), amely kubai szárma­zású, alkotói Jesus Diaz és Fernando Perez, s műfaját tekintve dokumentumfilm. Címének megfelelően Puerto Rico, az USA társult állama életét mutatja be 1931-től 1971-ig, különös tekintettel arra, hogy nem gyarmat, de nem is független, s helyet ad például hatvanezer kubai ellenforradalmárnak. (Mozi­kon kívül tansegédletként, politikai vitakörökhöz illuszt­rációként is felhasználható, de bizonyára sokak érdeklő­dését elégíti ki a moziban is.) (bcnedck) A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács V. B. Illetményhivatala (Miskolc, Tanácsház tér 1.) felvételt hirdet ÜGYINTÉZŐI MUNKAKÖRÖK betöltésére. A munkakörök betöltéséhez feltétel: középiskolai végzettség. A felvételnél előnyben részesülnek az SZTK-ugyintézői képesítéssel rendelkezők, illetve a gyakorlott bérelszámolók. Bérezés a munkában töltött évek számától is függ. EMBERPÁR Lenkcy Zoltán munkája ln IIKZEli liSlHf A közelmúlt hetekben, a téli könyvvásár idején jelen­tette meg a Corvina Kiadó azt a három művészeti kiad­ványt — két albumot és egy mappát —, amelyről érdemes most szólni. Varga Imre A minap a televízióban — Vitray Tamás műsorában — házigazdaként találkoztunk Varga Imrével, most levehet­jük a könyvespolcról Haran­gozó Márta albumát. A címol­dalon a szobrászművész ne­ve és A professzor című, Debrecenben felállított szob­rának fotója. A nagyszerű kiállítású albumban Haran­gozó Márta tanulmánya mu­tatja be Varga Imre művé­szi pályáját, részletesen ele­mezve az indulást, a mind­össze eddig egyetlen évtized­nyi alkotói utat, egy-egy új mű születésének körülménye­it, az alkotások jelentőségét a művész és az egyetemes magyar szobrászművészet szempontjából, természetesen kifejtve kritikusi véleményét is az egyes művekről. Művei­nek tükrében állítja elénk Harangozó Márta Varga Im­rét, megállapítva végül: „Munkásságában tíz év alatt akkora utat járt be, amek­korára talán generációjából szinte senki sem volt képes. Minden alkotása befejezett, s egyben valami újnak a kez­dete. Művészete — a század művészetéből táplálkozva — az új magyar plasztika egyik kiindulópontja lehet”. A kö­tetei; ötvenkilenc fotó, — az alkotásokról, illetve azok részleteiről készült felvétel — teszi teljessé. Balázs János Évtizedünk sajátos művész­egyénisége volt a salgótarjá­ni cigányművész, Balázs Já­nos. Már öreg ember volt, amikor gyermekkori élmé­nyeit, akkori rajzolgatásait, írásait felidézve 1968-ban, mások biztatására, újra fes­teni kezdett, de tulajdonkép­pen csak a hetvenes évek elejétől kezdett újra rend­szeresen alkotni. Nem egé­szen nyolc év alatt száznál több képet festett, verseket, prózai írásokat hagyott az utókorra. 1977 tavaszán el­hunyt. Utolsó alkotói évei­ben elég gyakran szerepelt a nagyközönség előtt. Nemcsak műveivel, tárlatokon, hanem riportok főszereplőjeként is. Újságriportok, filmriportok, dokumentumfilmek főszerep­lője lett, műveit játékfil­mekben is felhasználták, ver­seit korábban festményeinek árából maga adta ki. Most közreadott posztumusz köte­te — Ecsettel és irónnal a címe — sajátos hangú önélet­rajzi vallomását, huszonöt versét, tizenhat festményé­nek színes reprodukcióját, valamint Utószóként F. Mi­hály Ida róla írt tanulmá­nyát tartalmazza. Balázs Já­nos ars poeticájára jellemzé­sül idézzük ide Hát végzem című versének záró gondola­tát: „Mindent elviselek / a sarat mit arcomba dobtak / festékeimbe / belekeverem”. Gácsi Mihály A nagyméretű mappában tizenegy grafikai mű — réz­karc és linómetszet — rep­rodukciója, (egy tovább'l meg a címlapon), néhány életraj­zi adat, meg Egri Mária ta­nulmánya Gácsi Mihály ró], a jelenleg Zalaegerszegen élő grafikusművészről, akit szű- kebb pátriánk közönsége a grafikai biennálélc gyakori részvevőjeként is megismer­hetett. A válogatás igyekszik a művész érdeklődésének több területét bemutatni, a könnyedebb humort, a szati­rikus látásmódot és az embe­riség féltéséből eredő szoron­gást, mint Gácsi művészeté­nek összetevőit feltárni. Egri Mária tanulmánya e koncep­ciót teljesíti ki a művész al­kotói képének elemző bemu­tatásával. (bm) A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsége pályázatot hirdet a revizori irodánál betöltendő 1 fő AGRÄR-KÖZGAZDÄSZ állásra. Felvételi követelmény: közgazdaságtudományi egyetem agrárgazdasági kar. A pályázatokat Miskolc, Rudas László u. 8. sz. alá kérjük megküldeni. 5 lözmivells a pártnnnn A mikor a Központi Bizottság 1974. márciusi határozata szinte jelszószerű tömörséggel célul tűzte, hogy „a kul­turális nevelő munka legyen a pártmunka szerves része”, sok pártszervezetben meglehetősen értetlenül álltak a feladat előtt. Azóta a helyzet sokat változott. A közművelődési párt- határozat valóra váltásában az egyik legnagyobb eredmény­nek alighanem éppen azt tekinthetjük, hogy ma már a párt- szervezetek túlnyomó többsége tud valamit kezdeni ezzel a tennivalóval. A pártmunkában, a politikai cselekvés hétköz­napjaiban — a művelődés mindinkább a fontosságának meg­felelő helyre kerül. Része is, eredménye is ennek a folyamatnak az a változás, ami a közélet részvevőinek szemléletében végbement az utóbbi időben. A pártszervezetek politikai munkája kétséget kizáróan jelentős szerepet játszott abban, hogy a vezetők, a mozgalmi aktivisták a korábbinál jobban értik a műveltség, a kultúra társadalmi szerepét. Mindinkább általánosan elfo­gadott vélemény, hogy a művelődés fejlesztése nélkül alap­vető gazdasági és politikai céljaink sem válthatók valóra. Ennek a szemléletnek a kialakulása jórészt annak köszön­hető, hogy a pártszervezetek komolyan vették, amire az emlí­tett határozat kötelezi őket, vagyis mind erőteljesebben száll­tak szembe a műveltséget lebecsülő, a tanulás, önművelés jelentőségét vitató nézetekkel és gyakorlattal. A mérleg pozitív serpenyőjébe helyezhető a pártszerveze­tek irányító, koordináló, összehangoló munkájának fejlődése. Általában jól értették meg, hogy ezen a területen is a párt általános munkastílusát kell érvényesíteni. Más szóval, nem közvetlenül maguknak kell megoldaniuk a közművelődési feladatokat, hanem elvileg, politikailag kell irányítaniuk az ezzel foglalkozó állami, társadalmi szervek tevékenységét. Különösen az összehangolás jelentett — s jelent most is — nehéz feladatot, hiszen a dolog természeténél fogva itt több a „gazda”. Még távolról sem a múlté ugyan a szétaprózottság, az anyagi eszközök és az emberi energiák szétforgácsolása, de az előrelépés vitathatatlan, s ebben a pártszervezeteknek ugyancsak nagy az érdemük. A tartalmi feladatok rangsorolása, a fő teendők kiemelése szintén fontos helyet kapott a közművelődéssel kapcsolatos pártmunkában. Eredményei kétségtelenek: általánosan a kö­zéppontba került a munkásművelődés, szélesebben a dolgozó osztályok művelődése, s többnyire megkülönböztetett figye­lem jut a fiatalok önművelésének, közösségi kulturális tevé­kenységének is. A munka melletti iskolai tanulás szélesíté­sére, a hiányzó alapismeretek megszerzésére, az általános, szakmai és politikai műveltségnek különböző iskolákban, tan­folyamokon történő bővítésére nagy energiával és hatékonyan ösztönöznek a párt- és tömegszervezetek. Ügy tűnik, hogy ezen belül a jövőben mindinkább a munkások középiskolai tanulásának szorgalmazása kerül előtérbe. A munka melletti középiskolai tanulmányok nemcsak a munkásművelődés szín­vonalának emelésében, hanem az arra alkalmas munkások vezetővé válásában is egyre nagyobb szerepet játszanak. Ezt a múnkahelyi pártszervezeteknek célszerű figyelembe ven­niük, s a maguk területén előmozdítaniuk a továbbtanulással foglalkozó szervek, szervezetek tevékenységének jobb össze­hangolását. Mint említettük, nemcsak szőkébb értelemben vett kultu­rális kérdés ez, hanem összefügg a kádermunkával. De hoz­zátehetjük, hogy az ideológiai munkával is (hiszen növeli a társadalomtudományi ismereteket), a gazdasági fejlődéssel is (mert a természettudományos-műszaki ismeretek bővülése szélesebb szakmai hátteret, alapot ad), s a munkásosztály vezető szerepének érvényesülési feltételeit tovább javítva, társadalompolitikai kihatása is van. Persze mindez nem csu­pán erről a feladatról mondható el, hanem minden közmű­velődési-kulturális kérdésről, teendőről. Divatos kifejezés ma a komplex szemlélet hangoztatása, ám szükségességének alá­húzása mégsem tekinthető és tekintendő divatnak. A párt- szervezetek közművelődését irányító tevékenysége akkor lesz igazán színvonalas, ha nemcsak a kifejezetten ilyen tárgyú napirendek tárgyalásakor esik szó kulturális kérdésekről, ha­nem a gazdasági fejlesztés, a tömegpolitikai munka, a káder­munka, az ifjúság vagy a nők helyzete, a tagfelvétel (és so­rolhatnánk tovább) problémáiról tanácskozva is mindig számba veszik a művelődést érintő összefüggéseket. A munka módszereiről szólva lényegesnek nevezhetjük a pártellenőrzés színvonalának további fejlesztését. Mivel a pártszervezetek általában nem maguk végzik a közművelő­déssel kapcsolatos teendőket, annál fontosabb, hogy folyama­tosan ellenőrizzék magvalósulásukat. Helyes, ha ez az ellen­őrzés a jövőben rendszeresebb lesz, s egyúttal szélesebb és mélyebb. Szélesebb olyan értelemben, hogy a kulturális munka további területeit fogja át. Vannak erre jó kezdemé­nyezések, elgondolások: néhol például a pártszervezet meg­vizsgálja a közművelődési feladattervek megvalósulását, ezen belül az anyagi eszközök felhasználásának ésszerűségét; másutt a művelődési otthon, a könyvtár munkájának tartal­mát és hatékonyságát elemzik; mind több helyen kerül napi­rendre az ismeretterjesztés értékelése — vagyis szélesedik az a terület, melyre a pártszervezet figyelme kiterjed. De a szé­lesedéssel együtt az ellenőrzésnek mélyebbé is kell válnia, oly módon, hogy a formai elemek mellett mindinkább a tar­talomra összpontosul. Mi tagadás, nemritkán megelégednek még a számszerű mutatók összegezésével és összevetésével, tudomásul vesznek csupán a statisztikát javító formális lépé­seket is. Pedig a pártirányítás akkor lesz igazán hatékony, ha hadat üzen a formalizmusnak, s igényli az ilyen eljárá­sok. megoldási módok felszámolását. A pártszervezet nem utolsósorban a maga irányítási stí­lusával tud hatni a művelődésre” — mondotta egy ,, tanácskozáson egy felelős pártmunkás. Figyelemre méltó gondolat ez. Nem szójáték, ha azt mondjuk: a kultu­rált politikai cselekvés ösztönöz a legjobban a kulturálódásra, a kultúra megbecsülésére. Gycncs László PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY! Miskolc m. város Tanácsa V. B. Építési és Közlekedési Osztálya pályázatot hirdet felügyelete alá tartozó vál­lalatnál FŐKÖNYVELŐI munkakör betöltésére. A pályázat feltételei: közgazdasági egyetemi, ill. számviteli főiskolai képesítés, 5—10 éves szakmai, ezen belül 3—5 éves vezetői gyakorlat. Fizetés megegyezés szerint. A pályázatot* részletes önéletrajz, erkölcsi bizonyítvány és a képesítést igazoló „oklevél", vagy a másolat mel­lékelésével az osztályon 1978. január 10-ig kell benyújtani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents