Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

1977. december 1., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hány kocsinál tartunk? Jelenleg százharmincnál. Heggel még százhúszat »londtál. — Akkor még valóban Sfinyi is volt. Ahogy szá­molgatom, száznyolcvan ko- csi esetében nem tudjuk ki­elégíteni a vállalatok jövő évi igényeit. Kuttor István teherforgal­mi főosztályvezető és az ■Sazgutó rövid párbeszéde a »ólán jelenlegi, de még in­kább a jövő évi gondjait ve­títi ki. Ezt örvendetes ten­dencia, nevezetesen az okoz­na, hogy Borsodban erőtel­jesen növekszik az . ipari, a mezőgazdasági termelés, töb­bet építünk, nagyobb forgal­mat bonyolít le a kereske­delem. Nem nőtt azonban ezzel arányban a Volán te­herszállítási kapacitása. leghatékonyabban nálni. ki hasz­— Kállai kettőst tánco­lunk — mondja dr. Valykó István igazgató. — Minden Menynek eleget akarunk ten­ni, de ezt nem sikerült meg­valósítanunk. Legnagyobb , Kondunk, hogy ma már ke- | vés a szállítási kapacitás. : báliunkon az őszi forgalom, blindenl megteszünk, ami le- 1 hetséges, de sok esetben fénytelenek vagyunk azt mondani az igénylőnek: ; dines több kocsi. A pana­szosok bejárnak minden fó­rumot, de ha nincs, akkor dines. Az a sajnálatos valóság, hogy évről évre csökken a Volán 3-as számú Vállalata szállítási kapacitásának ará­nya. 1971-ben még a megye tehergépkocsi állományának 18,5 százalékával rendelke­zett, s a közúton szállított áruk 45 százalékát továbbí- lotta. Ez évben a gépkocsik aránya mindössze 13 száza­lékot tesz ki. Az aránytalan­ságot,, a torzulást jól mutat­ja, hogy a Volán a rendel­kezésére álló 1200 tehergép­kocsival — beleértve a javí­tás alattit Is — közúton az áru 40 százalékát továbbí­totta, ugyanakkor a közüle- tek 8300 járművel vitték el az árumennyiség további 60 Százalékát. — Nehéz helyzetben va­gyunk — folytatja az igaz­gató. — Tudom, hogy a nép­gazdaságnak nincs több pén­ze, de felsőbb szinten, első­sorban a KPM-nek a jár­művek elosztásánál jobban figyelembe kellene venni azt, hol tudjuk a gépkocsikat a Az előzetes számítások alapján a Volán 3-as számú Vállalatának 1978-ban az ez évre tervezettől egymillióval több, 11 millió tonna árut kell elszállítania. Ehhez mindössze 1072 üzemképes tehergépkocsi áll a rendelke­zésére. Többek között el kell szállítania több mint egy­millió tonna kavicsot, amely­ből jelentős mennyiség jut az LKM-be a kombinált acélmű építéséhez, s többek között Özdra. Jelentős növekedéssel szá­molnak a lakásépítésben, de a szállító vállalat nem tudja hiánytalanul kielégíteni a sok között a BAÉV, az EAEV és az erdőgazdaság igényeit. A távolsági fuvarozás várha­tóan 5—6 százalékkal, avas­úti ki- berakás, el- és oda- íuvarozás százezer tonnával nő. Bár a vállalatnál kiemelt feladatnak tekintik a lakos­ság ellátását szolgáló áruk továbbítását, de mindezek el­lenére nem tudják maradék­talanul kielégíteni az AGRO- KONZUM, a FŰSZERT igé­nyeit. Az ipari, a mezőgazdasági termelés növekedését, a for­radalmi munkaverseny hatá­sát. jól tükrözi az ez évi ered­mény. A Volán 3-as számú Vállalata ugyanis november 22-én már teljesítette éves tervét: a múlt évi 9,2 millió­val szemben 10 millió tonna árút szállított el. Igaz, hírt nem adtak róla, hiszen az őszi szállítás változatlanul új és nagy feladatokat ró a kol­lektívára. Mégis meg kell ró­la emlékezni, hiszen ez a volánosok munkájának ki­tűnő mércéje, a fejlődés, a küzdelem egyik sikeres állo­mása. Az eredmény forrása a sok ezer ember ió hozzáállá­sa, a forradalmi munkaver­seny élővé válása, sok-sok dolgozó önzetlen, áldozatos munkája. Az igazgató el­mondja, hogy az eredmé­nyekben része van annak: erősödött a törzsgárdaháló- zat, a dolgozók jobban ma­gukénak érzik a vállalatot. 1968-ban a dolgozók 28,8 százaléka cserélődött ki, ta­valy a felénél tartottak, s az idén már csak 12,5 százalé­kos fluktuációval számolnak, örvendetesen nem csökkent, hanem nőtt a gépkocsiveze­tők száma. A vállalatot szep­temberben a Volán-, októ­berben a kommunista mű­szakok „húzták” ki. Bár a feladat nagy, az emberek so­kat dolgoznak, mégis a for­galmi utazók az 1975. évitől 19 órával kevesebb, havi 206 órát’dolgoznak átlagosan. A jó munka eredménye kihat a dolgozók jövedelmére is, hi­szen ez évben 7 százalékkal kaptak, illetve kapnak töb­bet a borítékban, mint a műit év azonos időszakában. Az autóbuszvezetők átlagkeresete 3 813, a tehergépkocsi-veze­tőké 3 318 forint. A bevezető párbeszéd is jellemezte, hogy a vállalat­nál központi téma a jövő évi tennivalók mérlegelése, a ter­vek készítése. Eszerint az au­tóbuszutasok száma az előző évitől 4,3 százalékkal több, összesen 116 millió lesz. Je­lentősen nőtt az igény az áru- szállításban, s ennek elősegí­tése végett fokozzák a gépe­sítést a rakodásnál, még job­ban, hatékonyabban szerve­zik a munkát. Az üzemi demokrácia erő­sítését tanúsítja, hogy de­cember 17-én tartják meg a vállalati szakszervezeti ta­nács, s a bizalmiak közös tanácskozását. Ezen nemcsak a jövő évi tennivalókról vi­tatkoznak, hanem szó esik a munka fokozottabb erkölcsi és anyagi elismeréséről is. A tervezet szerint a törzs­gárda bronz-, ezüst- és arany fokozatával együtt 300, 600, 900 forintot nyújtanak át. A húsz éve itt dolgozók hűségének jutalma 120Ö fo­rint lesz. amelyet az előző­ektől eltérően, minden évben kiadnak. A 25 éves törzsgár- datagsággal 1500 forint jár és azt is minden további évben megkapják a dolgozók. A 30 évi munkásságot arany pe­csétgyűrűvel honorálják. Bár ez — mint említettük — még tervezet, de a dolgozók már­is úgy tekintik, mint törvényt és számot tartanak a hűsé­gért járó pénz- és tárgyju­talmakra. Az ez évi munka azt mu­tatja, hogy sokra, nagy fel­adatok elvégzésére képesek a Volán 3-as számú Vállalatá­nak dolgozói. Csöppet sem kétséges, hogy az üzemi de­mokrácia új fóruma sok bel­ső tartalékot tár fel, ame­lyet a jövő évben hasznosí­tanak is. Mindezek mellett azonban szükséges, hogy a felsőbb szervek a borsodi igényekkel, sajátosságokkal számolva, támogassák jobban a vállalatot, s a megyében is keresni kell a cikkben emlí­tett aránytalanságok megol­dásának módjait. Csorba Barnabás SZERELŐK Műszaki tejlesztés a 7 VK-ha A Tiszai Vegyikombinátban a folyamatban levő nagybe­ruházás. a polipropiléngyár építése mellett a már terme­lő. régi üzemek műszaki fej­lesztésére. korszerűsítésére évente több száz millió fo­rintot költenek. A festékgyárban például a Teroson-program keretében három új lermelöberendezést helyeztek üzembe, melyekkel tömi tőmasszákat, gumiab­roncsfestéket gyártanak, illet­ve csomagolnak. Várhatóan még ebben az évben megér­kezik a festékgyárba az a Herkules típusú keverőbe­rendezés, mellyel a gépjár­műprogram megvalósítását segítik elő. Pontosabban szólva, az Ikarus-autóbu- szokhoz oldószeres pvc- és gumiragasztó gyártását kez­dik meg az új berendezéssel. Az év elején sokan hitet­lenkedve csóválták fejüket a Mályi Téglagyárban. „Benn­fentesek”, a legrégebbi dol­gozók sem akarták elhinni, hogy milyen hatalmas kész­áru-készlet halmozódott fel a raktáron, jóllehet, látták a gyárudvaron tornyosuló tég­lahegyeket. Az új esztendőt mintegy 10 millió darabos készlettel kezdték, ami egyenlő a gyár egyhavi termelésével. — Nem a kereslet esett vissza — magyarázza Kókai József gyárigazgató —, ha­nem a kínálat növekedett. A téglaipar egésze felfutott; új üzemek kezdtek termelni. A kisméretű téglák esetében már más a helyzet — ezek­ből jóval többet is el tud­nánk adni. A téglagyárak közötti profilmegosztás kö­vetkeztében azonban mi a „B 30-as” blokktéglák, illet­ve a főként ipari építkezé­seken használt válaszfaltég­lák gyártására szakosodtunk. A múlt évről visszamaradt hatalmas készlet az első fél év végére kopott el, érte el az. optimális szintet. A félévi mérleg azonban már nem a [ifiifi uialat Szerdán folytatódott me- I Eyénkben a hegyi utaknak a . hótol, latyaktól való meg- [ tisztítása. A Blikkben rész­ben sikerült letakarítani a tóiskolc — hollóstető — egri Utat, ahol a délutáni órák­ban is járlak a sózógépek. A dédestapolcsányi úton egyik irányban sikerült fel - I felölni a havat, a hóekékkel felszerelt gépekkel most a járható út szélesítésén dol­goznak. Szentlélek közelében egy kisebb szakaszt még nem sikerült kiszabadítani a hó­ból, ott vesztegelnek a va­sárnap elakadt autók is, ezek kiásását ma kezdik meg és kivontatják a járműveket a már járható útra. A délutáni órákban szer­dán újra kellett kezdeni a szórást sokfelé a megyében, ugyanis a lehullott hódara újra, meg újra síkossá telte az útfelületeket. Az őrjára­tos kocsik éjjel-nappal szol­gálatban vannak és tartják a kapcsolatot az ügyelettel, bogy a kért segítség az utak Ríktalanítására mielőbb meg­érkezzen’ a kritikussá vált szakaszokra. r Uj gépműhely Nemesbikken Téíi gépjavítás fagyoskodás nélkü! Mezőgazdasági üzemeink­ben a korszerű gépek alkal­mazása megköveteli a kar­bantartási, gépjavítási mun­kák feltételeinek javítását is. örvendetes, hogy egyre több gazdaságban oldódik meg ez a gond. A mostanában meg­kezdődött téli gépjavítás már a nemesbikki Nógrádi Sán­dor Termelőszövetkezetben is korszerű körülmények között folyik. A közös gazdaság sal­ját építőbrigádja alig három hónap alatt hozta telő alá mintegy másfél milliós költ­séggel a 300 négyzetméter alapterületű, központi fűtés­sel ellátott, már nagyon szükséges szerelőcsarnokot. — Nagy szükségünk volt már erre a beruházásra — mondja Balofih János, a szö­vetkezet elnöke —, mert a járásban talán sehol sem voltak olyan rosszak a gép­javítók munkahelyi körülmé­nyei, mint nálunk. Az előző évben 3,5 millió forintért, majd az IKR-be való belé­pésünk után 6 millió forin­tért vásároltunk korszerű gé­peket, gépsorokat, köztük például Rába—Steiger-erögé­pet is. Ezeknek köszönhet­jük. hogy idejében elvégez­tünk minden őszi munkát. A nemesbikki tsz-ben az elmúlt évek során több nagy beruházást valósítottak meg. Az utóbbi év legjelentősebb előrelépése a géppark való­ságos rekonstrukciója. Egyet­len év alatt 50 százalékkal növekedett gépparkjuk érté­ke. Az óriás erőgépen és az IKR-gépsoron kívül vásárol­lak többek között egy-egy ICC 6-os cukorrépa kombájnt, E—512-es kombájnt, három IFA-tehergépkocsit, 5 pótko­csit, egy MTZ-traktort. A csaknem háromezer hektáros határ, a terület nagy részén már iparszerűen folytatott növénytermesztés meg is kö­veteli ezeket a gépeket, s ezek üzemeltetése pedig már elképzelhetetlen a korszerű gépműhely nélkül. Az új csarnokban már megkezdődött a határból „bevonult” gépek javítása, felkészítése a tavaszi idény­re. — A régi műhely egy is­tállóból átalakított, ötször tízméteres helyiségben volt, ahol bizony csak a legmini­málisabb munkafeltételek voltak biztosítva — mondja Óvári József gépműhelyveze- tö. — Szinte mindig, minden munkát a szabadban kellett elvégeznünk, mert járművel, géppel a régi műhelybe nem lehetett beállni. A tizenegy év alatt, sokat fagvoskodtak dolgozóink. Ebben a szerelő- csarnokban, ahová akár a kombájn is be tud állni, sok­kal könnyebb dolgozni. A téli gépjavításon itt dolgozó 30—35 fős kollektíva a sokkal jobb munkakörülmények kö­zött minőségben is sokkal jobb munkát tud végezni. Az értékes gépek meg is érdemlik ezt a fokozottabb törődést. De azért még gond is akad. Sajnos, a gépek tá­rolása még most is a „csil­lag-garázsban” történik. A kombájnokat, értékes gépe­ket ugyan letakarják, de ez csak átmeneti megoldás le­het.. A következő évek fel­adata a fedett tárolás meg­oldása. (Csanálossi) alakulhatott úgy, ahogyan tervezték. Bár a piaci igé­nyeket ki tudták elégíteni, az időarányos tervet nem telje­sítették. Mintegy egymillió darab kisméretű téglának megfelelő mennyiséggel ma­radtak el az előirányzottól. — Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy milyen ne­héz a dolgozókat a több, a jobb munkára ösztönözni ak­kor, ha látják; nem fogy a termék — mondja az igaz­gató. — A dolgozók közül sokan leszámoltak, az első fél évben igen nagy volt a fluktuáció. Az első hat hónap nagy lecke volt, Vezetők, beosz­tottak egyaránt arra töre­kedtek. hogy ismét a régi, megszokott szinten termelje­nek. Egy sor fontos üzem- és munkaszervezési intézke­dést vezettek be. A munka­erőgondokon a dolgozók meg­felelő átcsoportosításával igyekeztek enyhíteni. Korsze­rűsítették a belső anyagmoz­gatást — az így felszabadult munkaerőt bevonták a ter­melőmunkába. Átszervezték a bányaművelést is; megszün­tették a robbantásos agyag- jövesztést. Ezzel újabb dol­gozók munkáját takarították meg. A hat hónap elegendő­nek bizonyult a piaci igé­nyek pontos felméréséhez is. A gyár vezetői olyan termék- szerkezetet alakítottak ki, amely jobban igazodik az igényekhez. A műszakilag igényesebb termékek egyben biztosítják a magasabb nye­reség elérését is. Az intézkedések konkrét, gyakorlati hasznáról a har­madik negyedév elteltével bizonyosodhattak meg a szakemberek. .A három hó­nap időarányos termelési ter­vét 101,5 százalékra teljesí­tette a kollektíva. A mun­kaversenynek újabb lendüle­tet adott a siker. A dolgo­zókra ösztönzőleg halott, hogy a vállalat gyárai kö­zött folyó munkaversenyben ismét az első helyre került a mályi üzem. — örvendetes, hogy a vá­laszfaltéglák iránt növeke­dett a kereslet — mondja a gyárigazgató. — Ezeket ko­rábban többnyire csak a vál­lalatok vásárolták, a lakos­sági felhasználás elenyésző volt. Most már más a hely­zet; a válaszfaltéglák fele­fele arányban kerülnek ipa­ri, illetve lakossági felhasz­nálásra. A gyár gazdasági mutatói összességükben javultak, ked­vezőbben alakultak a máso­dik fél évben. Tíz hónap alatt mintegy 2 millió forint érté­kű anyagköltséget takarítot­tak meg. Jelentős megtaka­rítást értek el a gáz- és vil- lamosenergia-felhasználásban is. Jócskán pótolták a hiányt, bár az első féléves lemara­dást már nem tudják ellen­súlyozni. — Éves tervünkben 100 millió forint termelési érték előállítását irányoztuk elő — jegyzi meg az igazgató. — Ettől várhatóan egy száza­lékkal, azaz négynapi ter­meléssel maradunk el. A ve­vők, szerencsére, nem érzik ezt meg; az igényeket ki tud­juk elégíteni. Az év hátralevő részében a gyár dolgozói azon fáradoz­nak, hogy javítsák a gazda­sági mutatókat, megteremt­sék a feltételeket a jövő évi feladatok megoldásához. A 25 éves gyár berendezései el­avultak, megérettek a felújí­tásra. A gyár rekonstrukció­ját ' már napirendre tűzték. A beruházási program meg­valósulásáig a gyár vezetői a műszakrend ésszerű átszerve­zésével, a kemencék, kazá­nok felújításával igyekeznek a termelés mennyiségi és mi­nőségi növekedését biztosí­tani. D. H. Szőlőből 21 millió forint A mezőkövesdi Matyó Tsz- ben 240 hektár a szőlőültet­vény, amely jelentős árbevé­teli forrása a gazdaságnak. Tavaly hektáronként 84 má­zsás átlagtermést takarítot­tak be. Idén ezt az ered­ményt 10 mázsával szárnyal­ták túl, s ez évben a minő­ség, a cukorfok is kedvezőt)-* ben alakult a tavalyinál. Át­lagosan 18 cukorfokos ter­mést sikerült betakarítaniuk, amelyet szőlőként értékesí­tettek az Eger-mátravidéki Borgazdasági Kombinátnak, Az idei szőlőtermés 21 mil­lió forintos árbevételt ered­ményezett a Matyó Tsz-nekJ

Next

/
Thumbnails
Contents