Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-02 / 283. szám

1977, december 2., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Tejtermelés, magas fokon A mezőkeresztesi Arany­kalász Termelőszövetkezet­ben idén visszaesett a tej­termelés. Kétszáz literrel lej­nek kevesebbet egy tehéntől, i mint a múlt évben. Az oko­kat lehet és kell keresni, ma­gyarázni, de abban minden­ki egyetért: a gyengébb ter­melés nem a telepen dolgo­zó embereken, nem az Esze Tamás brigád tagjain múl- lott. Tavasszal, a tervezés idő­szakában, a szakemberek már előre számoltak a megtorpa­nással, a termelés visszaesé­sével. Nem sokkal, mert a 3400 literes tehenenkénti át­lag, amelyet célul tűztek ki, még mindig a megye szako­sított telepeinek egyik leg­jobb átlaga. És nem „alá- : vállalásról” volt szó, hiszen 1 <i vizsgálatok adatai egyér­telműen bizonyították, jóval gyengébb minőségű tömegta- karmány-készlettel rendel­keztek az elmúlt évitől. A magas szintű tejtermelés egyik lényeges tényezője pe­dig a megfelelő összetételű takarmányozás, amely mel­lett szinte másodrendű, a má­sik hasonlóan fontos felté­tel: a szakszerű munka. Czapkó Zoltán brigádvezető mondta: — Ha valaki termelni akar, sőt jól szeretne termelni, az ne felejtkezzen el erről a két lényeges dologról. Példák tu­catjaival tudnám bizonyítani, de elég a két évvel ezelőtti átlagot idéznem, amikor Csak 2910 literi fejtünk egy tehén­től. Tavaly már :i700 litert és az egész fejlődés a jobb mi­nőségű takarmányozásnak és az emberi hozzáállás meg­változásának volt köszönhe­tő... A takarmányozás kialakí­tása a szakember feladata. Az, hogy ezentúl sörtörkölyt használnak fel etetésre, mert az adatok szerint növeli a tejhozamot, annak eldöntése a főállattenyésztő dolga. De az állatok gondozása, fejése a telepen dolgozó embereké, akikből csak akkor válhat jó brigád, ha szemléletük meg­változott, s a termelés ma­gasabb fokán is tudnak már dolgozni. — Nem szégyelltem a gyep­lőt szorosan megfogni. Min­den kezdet nehéz, nálunk is előfordultak olyan esetek, amikor ünnep után „elfelej­tett” bejönni a fejő dolgoz­ni. Nagy jogköröm van, ju­talmakat adhatok vagy a gondozási prémiumból le­vonhatok. Nem tudom, mit érezhetett a dolgozó, amikor társai közölték vele, hogy a gondozatlan állatokért az egész istállótól ezer forintot levonok. — Az új szemléletet vala­hogy Így lehetne kifejezni legjobban: felelősség önma­gaméri, felelősség társaimért. A 410 férőhelyes szakosított tehenészeti telepen a korsze­rű ALFA LAVAL-berende- zéssel fejnek és ez a gép bi­zony nagy felelősséget kíván a fejőtől. Olyan mesterség­beli tudást, amelyet iskolán el lehet sajátítani (a tsz minden évben iskoláz be fe­jőket), de a gyakorlatban be is kell tartani. — A legtöbb gondunk még mindig innen származik. Nem veszik észre, hogy a te­hén már leadta a tejet, s a vákuum már a szarvát szív­ná be. de rajta hagyják afe- jökelyhet. Ez durva hiba, könnyen tőgyulladást okoz­hat, s a tejtermelés vissza­esik. Itt a legtöbbet azok a dolgozóink tehetnének, aki­ket kiképeztünk a gép hasz­nálatára. de sajnos még nem tartunk itt. Mezőkeresztesen már köte­leznek az eredmények. A jó­tól jobbat elérni talán a leg­nehezebb feladat. Nem lehet számokkal kifejezni az oda­figyelést, a nagyobb törő­dést, de valahogy csak így tudták elérni, hogy a terve­zettnél száz literrel fejnek többet tehenenként. A gyen­ge minőségű takarmányokat pótolta a hozzáértő munka. Az a 38 ember, aki a bri­gádnak tagja, nagy figye­lemmel végzi munkáját. Ja­vasolnak, felhívják a figyel­met a hibákra, azokra az ap­ró részletekre, amelyekből több tej származik. Idén csak száz literrel, jövőre pedig annyival, amennyit tud tö­kéletesíteni munkáján az ember. (Ki) Ömlesztve szállítják A Szuhavölgyi Bánya­üzemnél, pontosabban Feke- levölgyön készül az ország legnagyobb aknája. Ebből az aknából naponta mintegy 350 Vagon szenet termelnek ki, amelyhez hasonló az iparág­ban nincs. Itt dolgozik az 1963-ban alakult, s azóta többszörösen kitüntetett Frankel Leó szocialista front- brigád is, amelynek vezető­je Kiss Mihály. A Borsodi Szénbányák Vállalatánál ez a 74 tagot számláló kollektíva fejezte be elsőnek november 7-e előtt négy nappal az éves tervét, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tett vállalását. Átlagosan a tervezett 145 mázsás l'ejtel- jesítménnyel szemben 168 mázsás volt a teljesítmény. Kiss Mihály brigádja jelen­leg is az első helyen áll a Magyar Szénbányászati Tröszt által meghirdetett országos Versenyben. — Hogyan sikerült ilyen eredményi elérni? — kérdez­tem a brigádvezetőt. — Nem volt könnyű fel­adat — válaszolta. — Több mint másfél hónapig vetővel bajlódtunk. Emiatt mintegy 6 méter hosszban teljes telep­vastagságot kellett vinni. Gondot okozott az anyagel­látás és a döcögő szállítás is. Ezért úgy mentünk a mun­kahelyre, hogy mindenki fel­fogott egy-egy darab bélés­deszkát, hogy megfelelően biztosítani tudjunk. Szeren­csére baleset egyetlen egy­szer sem fordult elő. Közben j háromszor átálltunk a front- i faj. Az erre a célra felhasz- ! hált műszakokat saját ma­gunknak kelleti kigazdálkod­ni, mert tartalékot nem kap­tunk. A legutóbbi átszerelést két nap alatt befejeztük, amiért Pazsák János főmér­nök külön megdicsért ben­nünket. Jól esett, mert igen megizzadtunk ... — Az év végéig hány ton­na többlettermelést vállaltak? — ‘ Ötvenezer tonnát ígér­tünk, s emellé még elvállal­tuk az 5/!)-es front (90 mé­ter) kiszerelését. Most nyolc emberem ezen dolgozik, mi pedig szenelünk. — Hol dolgozik jelenleg a brigád? — A déli mező M/3-as frontján. Sajnos itt most na­gyon mostoha a körülmény. Állandóan szakad a víz, ame­lyet a három Bibó-szivattyú alig győz eltávolítani. Gu­miruhákban dolgozunk, ami nehezíti a munkát, s így csökken a teljesítmény is. Tulajdonképpen mi magunk provokáljuk a vizet, hogy le­csapoljuk a főtét. Tudnillik januártól itt indul be az új pajzsos front. Az üzem ve­zetése bennünket szemelt ki erre a munkahelyre. Nem mondom, örülünk ennek va­lamennyien, különösen, ha időben megkapjuk a válla­lattól az ígért kéttárcsás ma­róhengert, akkor a fejteije- sítményünk egyszeriben 25 tonnára emelkedik majd. Ez­zel a berendezéssel akár 4,5 —5 méteres frontsebességet is el lehet érni. — Mi a tervük a jövő év­ben ? — Az aknavezetés egymil­lió tonna szén kitermelését tervezi a jövő évben. Ebből a mi brigádunk mintegy 750 ezer tonnát vállalt. Szerel­nénk ennek eleget tenni. T. A. A liszt ömlesztett szállítá­sának megoldására nagysza­bású anyagmozgatási prog­ram megvalósításán dolgo­zik a gabonaipar. Idén már több üzem alkalmazza a fi­zikai munkát kiküszöbölő és gazdaságos új eljárást. Különleges tartályautók szállítják az alapanyagot a fővárosi ferencvárosi ma­lomból a lágymányosi és a csepeli kenyérgyárba, ahol elégedettek az egyenletes mi­nőséggel. Vidéken sorra áll­nak át a malmok és a ke­nyérgyárak az ömlesztett szállítmányok átadására, il­letve fogadására. A török­szentmiklósi és a karcagi malom már így látja el alapanyaggal a környékbeli sütőipari üzemeket, Pécsett az új kenyérgyárba szintén tartálykocsikkal érkezik a liszt. A programba bekap­csolódtak, ömlesztve kapja a lisztet a békéscsabai és a ka­locsai üzem, jövőre folytat­ják az átállást; a főváros­ban a budai malomból indí­tanak majd tartálykocsikat a kenyérgyári fogadóállomá­sokhoz, sok vidéki városban is feleslegessé teszik a zsá­kolást és a rakodást. Az új módszer bevezetését költséges beruházás előzi meg. A malmokban a liszt „pihentetésére” — ami mi­nőségi követelmény — tá­rolókat építenek és tartály- ícltöltö berendezéseket sze­relnek fel. A nagyobb mal­mokban a korszerű szállí­táshoz 100 millió forintos műszaki fejlesztésre van szükség, további 30—40 mil­lió forintba kerül egy-egy kenyérgyár fogadóállomásá­nak kialakítása. A zsákos szállítás, ami a kenyérgyá­rak ellátásánál jelenleg még meghatározó, csak fokozato­san szorul majd vissza. Több száz kisebb sütődében és üzemben, valamint a ki­sebb malmokban nincs is le­hetőség a szállítási-anyag­mozgatási program megvaló­sítására, mert nem kifizető­dő a töltő- és fogadóállomá­sok. tárolók felszerelése és a gépkocsik alkalmazása. 1980- ig az országos szintszükség­let 8—10 százaléka „ulazik” majd futárkocsikban. Az edelényi Alkotmány Tsz gépműhelyében Nagy József és Röczci János szerelők egy K 700-as erőgépet javítanak. Fotó: Laczó József ■ I f HE Európa gyermektársadalma számára világrengető ese­mény, semmihez nem hason­lítható ünnep Télapó érkezé­se. Édesipari „ügyet” azon­ban csak mi csinálunk Tél­apóból. A szezonális figu­rák gyártására egyedül Diós­győrött rendezkedtek be, a Szerencsi Csokoládégyár gyáregységében. Télapó kéz­zel készített kicsi és óriási másai, csizmái, a karácsonyi gitárok, csillagok, szívek, gyümölcsök és csengettyűk amolyan csodának, ipari re­meknek számítanak szerte Európában. Tonnák tömkele­gét vinné Anglia, az NSZK és csaknem valamennyi or­szág kontinensünkön. — Mennyit exportáltak ar. Idén ? — Kétezerkétszáz tonnát készítettünk, ennek harmada export — válaszol Danes Pál, a csokoládégyár keres­kedelmi főosztályának veze­tője. — Szaloncukorból is 200 tonnával többet, 650 ton­nát gyártottunk az idén. A Szerencsi Csokoládégyár piaci helyzete 1977-ben is jó. Kanada és az európai tőkés államok mellett a Közel-Ke­let is felsorakozott a vásárlók közé. Európában a Szerelem gyöngye néven ismert, játé­kos csomagolású drazsé volt az idei szerencsi sláger, az olajsejkségek diíszdobozos bonbonokat, cukorkákat és karamellát vásárolnak szíve­sen. Kilencszáz tonnát ex­portált a gyár. ennél töb­bet nem engedett a hazai piac szorítása. A MON1M- PEX 1978-ban előrelátható­lag 1200 tonna árut diszpo­nál. — Nagy feladatot jelentett ez a külkereskedelmi válla­lat számára? — A szocialista és a tőkés országok édesipara január­ban rendezi a világbörzét Kölnben. Erre ott papunk majd választ, ott kötik a szerződéseket. Volt már al­kalmam részt venni az ISM- rendezvényen, így tudom, hogy édesiparunk rendsze­rint nem tud eleget tenni a megrendelések özönének. Re­mélem, így lesz ez 1978-ban is. Édesiparunk, ezen belül Szerencs világhírnevének csak örülni lehet, ámbár egy kis sajnálkozást is fakaszt a hátjér: miért nem tudunk többet termelni e kurrens ter- mékcsaládból. Szerencsen 1975. decemberében fejeződ­tek be a nagyméretű re­konstrukciók, 1976 első ne­gyedévében lezajlottak a próbaüzemelések. 1977 tehat az első teljes esztendő az uj körülmények között. Baffy György, a gyár fő­mérnöke: — Nagyobb a ka­pacitás, nagyobb a hibalehe­tőség is. Nyolcszáz berende­zés dolgozik, 3 ezer villany- motor forog. Korábban 120— 130 műszakira, üzemfenntar­tóra volt szükségünk, ma két­százan végzik ezt a munkát. Karbantartóink egy csoport­ját érdekeltté tettük a ter­melésben, a gépállások ideje csökkenti jövedelmüket. Jó lépés volt, tovább kívánjuk fejleszteni ezt a módszert. — Milyenek az új gépek? — Nagy örömünkre szol­gálnak — természetesen. Ám, néhány importberendezésben csalódnunk kellett. Csoma­gológépeink alkatrészellátása rossz... — Ebben az évben több szerencsi újdonsággal talál­kozhattak a vásárlók. — ABC-szeletünk vásár­díjat kapott a BNV-n. Sike­res újdonság a Metró-szelet is. Gyártmányfejlesztési ter­vünk a rekonstrukció óta gyermekcentrikus. A Mézga és a Bubó-sorozattal kezdő­dött, folytatódott a Szerelem gyöngyével... Következete­sek maradunk, a jövő évben .puffasztott búzából készült, drazsírozott csemegével ked­veskedünk a kicsiknek. A búza puffasztásának tech­nológiáját már kikísérletez­tük, magunk állítjuk elő ezt az alapanyagot. Gondoltak az extra igé­nyekre is: — Évtizedekkel ezelőtt 28 féle kézimunka­igényes termékünk ( volt. az­tán megszüntettük jó néhány fajtának a készítését. A inai piaci helyzet arra ösztönöz, hogy újra gyártsuk ezeket a drága, különleges bonbono­kat, Jövőre háromféle bon­bonnal jelenünk meg, mind­egyik egyedi áru. A rekonstrukció befejezése után azt a célt tűzte ki ma­ga elé a csokoládégyári kol­lektíva, hogy 1980-ig évente 6 ezer tonnával több árut gyárt, mint amennyi az 1975- ös mennyiség volt. Ezt a mennyiséget az idén 1300 tonnával megtoldolták, a bá­zisévhez képest 7300 tonna a növekmény. Kellemes dolog el játszadozni a számokkal: 1938-ban 800 tonna csokolá­dé és cukorka került ki a gyárból, a rekonstrukció évében. 1975-ben 17 ezer 700 tonnát gyártottak. — Az idén 25 ezer tonna édesség készül — mondja Mika Imre, a gyár pártbi­zottságának titkára. — A ter­melés növekedésében nagy szerep jutott, párttagságunk­nak. A rekonstrukció gyá­runk 225 párttagja számára is új feladatokat hozott. Te­rületi decentralizálást haj­tottunk végre, ma hét alap­szervezet működik a gyár­ban. Az volt a célunk, hogy a pártmunka jobban kötőd­jék a termelési munkához. Párttagjaink ma abban az alapszervezetben dolgoznak, ahol termelő munkájukat végzik. Gazdaságpolitikai cselekvési programunk így sokkal gazdagabb lett és a realizálás is eredményesebb. Az első fél év után újraér­tékeltük tevékenységünket és újabb programokat dolgoz­tunk ki. — Tehát növelték a párt­tagok feladatait. — A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfor­dulója inspirált bennünket erre. Vállalásainkban a technológiai előírások betar­tásának szigorítása, az üzem­részek közötti kooperáció ja­vítása, jobb ösztönző rend­szerek kidolgozása, a mun­kafegyelem javítása és szem­léletbeli fejlődések szerepel­tek. A teljesítés sikeres volt. noha eléggé elvonlnak tűnik a program. Csak azok számára elvont a tétel, akik nem a gyárban töltik mindennapjaikat. A Szerencsi Csokoládégyár kol­lektívája októberben rekord- eredményt produkált: 2340 tonna árut gyártott. Nem örülnének olyan na­gyon a kiugró teljesítmény­nek. ha nem tűnnék úgy. hogy mindez megismételhető. A szervezési és ösztönzési rendszereket igenli a tény, hogy novemberben hasonló adatok kerülnek a gazdasá­gi mutatók rubrikáiba. A pártbizottság titkára nem hagyja szó nélkül az if­júkommunisták tevékenysé­gét: — A rekonstrukció után több középvezető került ki a KISZ-esek közül. Ma már elmondhatjuk, hogy jól vá­lasztottunk, szigorú, lelkes és ötletekben gazdag gárda alakult ki. Az idei intézkedési tervek sikere garanciát , ad a jövő évi feladatokra: 1978-ban 27 ezer 300 tonnát vár népgaz­daságunk a gyártól. Lévay Györgyi

Next

/
Thumbnails
Contents