Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-10 / 264. szám

1977. november 10., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

? 1 ü »

elő lapc >nbi> llitá gatá szak •k ti

for fel i > tői isko ami / bf dió szak tekb

ilt. I rabi tegeí fa( aláU : a pl s di a'bof

gy; mini ígjol égj1 isik ; pei

1 tv iái. r d vf 5, at ‘gógl lia\í t. i ped* , a ti íelld ereki ítéld*; zó ti az y ikeW 5 ki :k k

.sí.

ízese1 .nva!;' iskO' sg t

töri í'ire 1 'k pl li W a gy(

?eiJ

szül“ a, P'i j gyfi la h klet. j is O'i

e€

tevői:

í sA onyll áig j

1 i mái1*,, vénf1' ágún*. akkf. elií(, ilegoi ipoli* ata ' agoí; meg; bets';

ért*

iá rí*

Ft

Ft

Ft

Ft

Ft

Ft

„Nem haltunk meg, mert szabadságot adtunk!”

Az én katonám«».

.. .Számomra Zinocska a legkedvesebb. Csak én becézem így, hivatalosan Zina Dimitrovnának nevezték. A községünkben eltemetett szovjet katonák között ő volt az egyetlen nő. Pontosabban azok között, 'akiknek a neve fennmaradt, mert összesen csak Uzenketten vannak ilyenek. Pedig hatvankét hős nyugszik ebben a kemény, kötött szini földben. . Zinocska bátor volt, igazi hős. Mégis meghalt. Fiatalon, egészségesen, idegen földön. Szeretem Zi- nocskát. Ö az enyém is, a miénk. Barna hajú volt és mosolygós. Mindig mosolygós. Pedig hát félt a haláltól. Van olyan, aki nem fél tőle? Zinocska 'szeretett élni. Békére vágyott és esténként — a tábortűz mellett — haza, a meleg Grúziára gondolt. Egyetemre szeretett volna járni és gyerekeket akart. Egy fekete kisfiút, akinek már jóelöre a Misa nevet adta, és egy lenszőke kislányt, akit Tatjánának akart nevezni ... A táborban egészségügyi kalona volt. Csizmát viselt és zubbonyt, akár a férfiak. Sebeket gyógyított, virrasztóit a sebesültek mellett éjszakákon át. Az ő sebét nem tudták meggyógyítani. A golyó mindennél erősebb volt...” (Részlet Mészáros Máriának, a szini általános iskola 8. osztályos Tanulójának „Az én katonám” című dolgozatából.)

Azon az 1944-es emlékezetes őszön, október közepére már elhullajtották lombjukat a szini templomkert fái. Az első dér után a fű is elhalt a templom melletti aprócska domboldalon, amelyik alig, de mégis hirtelen nőtt ki a szűk völgyű házai közül. Amikor december elején ideértek — annyi ezer kilométer után —. már egyhangú, szürke ősz volt. Hónapok óta jöttek, esőben, sárban, nyár tüzében. tél fergete- gében, ősz viharában. Átkellek a Volgán, Donon, Dnyeperen. Búgon, Kárpátokon, száz veszélyen át. Elöltük mindenfelé az ellenség menekült.. .

Idézet Szajkó Erzsébet dolgozatából: „Nagyapótól hallottam először ezt a nevet: Mikolaj. Orosz katona volt, messziről jött, apó .úgy mondta: az Ural mellől. Kizelből. Mert nagyapa tudott vele szót váltani. Még az első világháborúban — mint hadifogoly — tanult meg oroszul. Esténként beszélgettek. — No, papa — kérdezte apótól Mikolaj az egyik este —, mit gondolsz, meddig tart még a háború? Apó csak ingatta a fejét: — honnan tudnám én azt? Aztán még hozzátette: — de már nagyon szeretném, ha vége volna. — Ne félj papa, nemsokára béke lesz — biztatta Mikolaj.— Mire eljön a tavasz, véget ér a háború. Tudod, én is szeretnék már hazamenni Ki- zeibe, az enyéimhez. 1

Egy hét múlva apó hallotta a szomorú hírt: Szendrőnél Mikolajt agyonlőtték a fasiszták. Holttestét áthozták Színbe, odatemették társai mellé. Soha többé nem láthatta meg Kizelt Mikolaj Hrinovics... Neve ott a márványtáblán. Harmadik a hon- 'védők között. Testét földünk fogadta be, az a kis domboldal, ott a templom mellett, I emlékét pedig mi, emberek őrizzük...”

Az emlékművet a sírok fölé, fehér mész- i kőből rakták. A tetejében csillag ragyog. 1 ötágú és vörös, akár a vér. Akár a kalo- \ nák vére, az ö elfolyt vérük. Búza ringott 1 idén is ezen a tájon, s a kukoricát szín- ] tén betakarították már. Negyvennégyben i ők véreztek ezeken a földeken, ezekért a [ földekért. i

Márvány tábla az emlékművön: „Hazán- [ kát felszabadító szovjet hősök emlékére'’, i A felirat alatt nevek: Repken Vladimir 1 Hrinovics gárdafőhadnagy, Epesev Dinül- J rovics gárdahadnagy. Alattuk sorban a i honvédok nevei: Luka Mitrovics, Michail [ Ivanovics, Mikolaj Hrinovics, Nyeszter Va- i szilovics, Vaszilij Antonovics, Andrej An- | tonovics. Zina Dmitrovna. Nyeszter Andre- i jovics, Pett Vaszilevics, Rafail Ivanovics 1 Tomasevszki. i

Még lejjebb tömör, döbbenetes szavak: 1 ismeretlen nyolc tiszt, negyvenkét honvéd. j Végül a dátum, a temetés időpontja: 23. i 12. 1944. Karácsony előtt két nappal te- J mették őket. Amikor a sírhelyeket ásták, i fagyos volt a föld...

★ I

Hatvankét hős szovjet katona nyugszik < a szini temetőben, távol hazájuktól. Ál- J maikat fenyők és harsak vigyázzák és egy i — sok évszázad után végre jobb sorsra 1 érdemesült — nép itt élő töredéke. Fel- "• nőttek és gyerekek, öregek és úttörők. A ( II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai min- 1 den évben háromszor — november 7-e és április 4-e előtt, valamint december 18-án, t Szin felszabadulásának napján — ünnep- J lőben keresik fel az emlékművet. Fehér i ingben, blúzban állják körül a sírokat, vö- ! rös nyakkendővel a nyakukban. A vörös ■ zászló egy darabjával. Ök, a hősök is ilyen 1 zászlót vittek magukkal száz csatában, üt- kőzeten át. Ilyet tűztek a Reichstag hóm- > lokzatára is, a béke jelképeként. Akik Bér- j linig eljutottak, akik túlélték a háborút, i azok láthatták, hallhatták mindezt. Ők, ] hatvanlcetten (hány ilyen hatvankettő volt i még?) már nem élhették meg ezt a napot. 1 Megkapóak Izsó Tibor szini 8. osztályos i sorai: „Ötödikesek voltunk, amikor először 1 álltunk ünneplőben a Szovjet I-Iösi Emlékmű előtt. A sírok körül ünnepélyes csend, i Csak a szegfűkoszorút vivő társaink lépte | dobbant a földön. Távolinak tűnt ez a i dobbanás, mintha csak a föld mélye küldte j volna az ott nyugvók szívének üdvözle- i tét..

♦ ' I

Idén. november 5-én újra elment Izsó j Tibor és a többi szini úttörő a hősök sírja- i hoz. A fenyők, harsak őrizte, békét árasztó [ temetőkertben újra lerakták az ősz virá- i gait, a kőből emelkedő obeliszk talapza- 1 tára. Némán hallgatták a távoli szívdobo- 1 gást. s tisztelegtek a hősök, a fejfák alatt • idegen, mégis baráti körben nyugvók előtt. J Azok előtt, akiknek üzenetét az emlékmű- i vön aranybetűkbe formált szavak őrzik: j Nem haltunk meg, mert szabadságot ad- i tunk! j

Hajdú Imre i

A betét

öt és félmilliárd forint, annyi mint... Egy röpke számvetésből nyomban kiderül, hogy ez az összeg elegendő tizenkétezer, kétszoba összkomfortos lakás felépítéséhez. vagy hatvanezer Zsiguli gépkocsi megvásárlásához.

öt és félmilliárd!... Ennyi Pénz van jelenleg az Országos Takarékpénztárnál őrzött és kezelt betétkönyvekben. S ez az összeg csak a Borsodban megtakarított forintokat jelenti, olyan emberek, családok pénzét, akik előrelátóan terveznek, takarékosan élnek azzal az igénnyel, hogy terveiket, elképzeléseiket anyagilag megalapozottan is valóra tudják váltani. A takarékbetétkönyvekben elhelyezett pénzből külföldi utak költségeit fedezik, családi házak vagy éppen hétvégi nyaralók építéséhez gyűjtik össze az induló tőkét, netán a régen megálmodott autó, színes televízió, vagy egyéb tartós fogyasztási cikkhez teremtik meg a fedezetet.

Mindezek valóra váltásához messzemenő segítséget nyújt az Országos Takarék- pénztár is. Aki házat épít, vagy az állami költségvetésből elkészült lakáshoz jut, az OTP közreműködésével egyszerűbben és könnyebben bonyolíthatja le az ilyenkor elkerülhetetlen ügyleteket. A házépítéshez nagyösszegű kölcsön vehető igénybe, a már több éve lakott, közhasználatú szóval élve „bejaratott” lakás felújításához is ad anyagi támogatást az OTP közreműködésével az állam. A gépkocsi vásárlásához is vannak törvényesen előírt kedvezmények, egyszóval a takarékpénztár senkitől sem tagadja meg, hogy éljen a rendelkezésre álló lehetőségekkel.

Igaz, hogy egy nagyobb összegű kölcsön, még ha hosszúlejáratra folyósítják is, nagy megterhelést jelent mindenki számára. De lényegesen kisebb, könnyebb ez a teher, ha a betétkönyvben elhelyezett összegyűjtött forintokkal csökkenthető. Sokan, nagyon sdkan tudják ezt Borsodban is és eszerint cselekednek. Azt teszik, amit helyes és követendő tenni: takarékoskodnak. S hogy a takarékosságnak milyen hagyományai vannak a megyében. arra érdekes felidézni néhány.tényt és adatot.

A megye betétállománya a

IV. ötéves terv folyamán dinamikusan fejlődött. A tervidőszak végére — tehát öt esztendő alatt — kétmilliárd, kétszázhetven millió forinttal több pénzt helyeztek el az

OTP-nél. mint annak előtte. A végleges adatok tanulsága szerint 1975 decemberében a betétállomány több mint háromszáz millióval meghaladta a négymilliárd forintot. Ezzel az eredménynyel Borsod országosan a második helyre került. Természetesen ez az összeg nem csak a magánszemélyek állal betétkönyvbe helyezett összegekből adódott, ebben szerepel a szakcsoportok, szocialista brigádok stb. által elhelyezett összeg is. S ami lényeges: jelentős tétel a betételhelyezésben az ifjúsági takarékbetétek aránya. A IV. ötéves terv végére 23 ezer Borsodban élő fiatal gyűjtögette pénzét az OTP-nél, ezzel is megköny- nyitve, elősegítve saját helyzetét az élethez való induláshoz. Figyelemre méltó, az egyéni takarékosságban a KST-k népszerűsége és szerepe. A megyében 270 KST működik, amelynek ez idő szerint több mint 53 ezer tagja van.

Kommsnista

niszakoa

A ZÖLDÉRT Vállalat megyei igazgatóságának munkahelyein az elmúlt szombaton kommunista műszakot tartottak. A társadalmi munkaakcióban az igazgatóság több mint hétszázötven dolgozója vett részt. A kommunista műszak ideje alatt elsősorban a felvásárolt zöldáru tárolásával kapcsolatos munkákat végezték. A teljesítményért járó 45 ezer forintot a Zöldért dolgozói a miskolci műiégnálya építésére ajánlották fel.

Megvizsgálták a lagáiilaMs-építást

A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta az állampolgárok által kezdeményezett magánlakósépí- tést. Az országban az elmúlt hat év alatt épült lakások 53 százaléka — 283 ezer lakás — egyéni, illetve különböző társulások kezdeményezésére valósult meg. Ez elősegítette a 15 éves lakásépítési terv végrehajtását. A fővárosban és több más városi településen késik a telepszerű, többszintes. magánlakás énítési területet előkészítése. Romlott az egyéni és társas építkezők telekellátása. A telekellátás új rendszerének bevezetését a tanácsoknál gyorsítani szükséges. A pénzügyi szabályozók, építési hitelfeltételek hatékony eszköznek bizonyultak. Ugyanakkor problémát okoz, hogy a korszerű, csoportos családiház építés nénzügyl feltételei az árak emelkedése miatt már nem biztosítják az építkezés befejezését, A magánlakás-építés céljára alkalmas típus és ajánlott tervelv fejlesztése elmaradt a követelményektől. Főként ennek tulajdonítható, hogy a típus és ajánlott tervek felhasználási aránya alig haladta meg a 10 százalékot. Ezzel kapcsolatban az ÉVM már intézkedett. Komoly gondot okoz, hogy nincs elegendő építőipari kapacitás.

Borsod megyét országosan is — joggal — úgy emlegetik: takarékos megye. Ez a jelző, ez a minősítés minden tekintetben érvényes, amitleg- hübben a jelenlegi öt és félmilliárdos betétállomány fémjelez.

A betéttulajdonosok a megmondhatói: takarékoskodni érdemes. Az OTF-ben. vagy a postatakarékpénztárban elhelyezett, minden forintért, minden fillérért az állam szavatol. És kamatot fizet. Ma már igen ritka az olyan ember, aki otthon a ládafiában, a komódban, vagy éppen a párna alá rejtve tartja a pénzt. Ritka az ilyesmi, de időnként még előfordul. .»Mint abban a hegyközi kis faluban is, ahol egy idős néni 70 ezer forintot tartogatott a .lakásban mindaddig, amíg a járási OTP fiók vezetőjének egy alkalommal — baráti beszélgetés során — el nem árulta „titkát”. Minden gondja megoldódott a néninek azzal, hogy betétkönyvben‘helyezte el az összeget, amit aztán örömmel elújságolta másoknak is. mondván: még kamatot is kapok érte.

A betét biztonságot jelent, sokféle terv valóraváltását (eszi lehetővé, amit évről évre mind többen, nemcsalv elismernek, tudomásul vesznek Borsodban is. hanem ennek megfelelően cselekednek.

T. F.

A keszthelyi öböl eliszaposodása hosszá évek óta nagy gondot okoz a vízügyi szakembereknek. A feltöltödcst, a mo- esarasodást eddig nem sikerült jelentősen megállítani. A balatoni vízügyi kirendeltség dolgozói most a parttól 350 méterre 1200 méter hosszú, 00—120 méter széles és 3—6 méter mélységű ún, iszapcsapdákat alakítanak ki a tó medrében. Azt remélik, hogy az árkok megakadályozzák az iszap kisodródását. Képünkön: a speciális kotrógép dolgozik a vizen.

’ 1 AékI adósok napik

Vannak szavak, fogalmak, amelyek, kimondva és hallva, még mindig bizonyos rossz- ízzel járják át a gondolatok mögötti érzéseket. Ilyen szó többek között az adó is. A volt-múlt tapasztalatai még előbukkannak a gondolatokban, emlékezésben. Pedig ma már tudjuk: a köz javára adózunk. Az adó több formájával közvetlen környezetünk, lakóhelyünk gazdagodását, szépülését, lakhatóbbá tételét segítjük elő: az általános jövedelemadóval, a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójával, a gépkocsiadóval, a községfejlesztési hozzájárulással, a telek- és a házadóval, a kötelező beteg- biztosítási járulékkal és egyebekkel.

Lakóhelyünk tanácsain mindannyian érdekeltek vagyunk adóügyben. És hát — talán éppen a volt és elmúlt, rossz tapasztalatok okán — nemigen tartja senki: hogy a tanácsok adóügyi feladatokat ellátó dolgozói bírják a legnagyobb népszerűséget, a hivatali dolgozók között. Munkájukra, jól végzett, lelkiismeretes munkájukra pedig éppúgy szükség van, mint bárki máséra. Ha magunk sem tartjuk a tanácsokkal való kapcsolatunk legörömte. libb részének tartozásaink kiegyenlítését: azért mi magunk is teljesítjük kötelességünket, jeletkezünk és befizetjük azt az adót. amellyel nekünk kell hozzájárulnunk a köz gyarapodásához. Az ellenkező kevés kivételtől eltekintve, mi is eleget teszünk e kötelezettségünknek. Mintahogyan a tanácsok adóügyi dolgozói is becsülettel, lelki- ismeretesen és emberségesen végzik munkájukat:-*

Az általánosságok persze sok-sok részletből állnak ösz- sze. Nemrégi még a találkozás a miskolci járás néhány, közös községi tanácsának adóügyi előadójával. Sajó- szentpéteren gyűltek akkor össze, hogy ..tájértekezleten” megbeszéljék tapasztalataikat, a közelgő évvége alkalmán előrejelző számvetést végezzenek a járási hivatal képviselőivel. Alacska. Pa- rasznya, Sajóbáfcony, Sajóke- resztúr. Sajókápolna, Sajóvé- mos, Szirmabesenyő és Sa- jószentpéter állja a megméretést. Számok és százalékok hangzottak, meggyőzőek és elismeréssel nyugtázhatók. Egyezer-egyezer azonban magyarázkodásra, ellöpren- gésre okot adó számvetésre is sor került. Nem voltak ezek a hiányosságok jellemzők, de létezők, ezért is tették szóvá a jelenlevők.

Egy momentum máig js töprengésre késztet: a mintegy tíz és fél ezer lakosú nagyközség tanácsának ebben az évben hatmillió forintra

tehető a saját bevétele, eny- < nyíre tervezték es a tervek szerint ennek egyhatod részét — tehát egymilliót — egy embernek kellett volna befizetnie. Egy kisiparosnak. Jelenlegi tartozása még mindig — két hónappal évvége előtt — hétszazötven ezer forint. Ne essék félreértés: korántsem akarunk a kisipar ellen szólni, a kisiparosok munkája ellen. Elgondolkodtató azonban, hogyan történik meg. hogy egy ilyen nagyközség adóbevételi helyzete egyetlen ottlakó állampolgár kötelességmulasztása révén ekként fessen ...

Azon a tanácskozáson egyébként, amikor a tanácsi dolgozók számbavették a még hiányzó, a saját településük gazdagodását szolgáló forintokat, egy-egy kisiparos neve ott szerepelt még a tartozók között Azért tesszük ezt 6zóvá. mert szükséges lenne — éppen a jövőre és már a jövő esztendőre gondolva — ennek a felülvizsgálata. Éppen azért, mert kivételekről van szó. Mert használnánk ezzel a kötelességüket becsülettel teljesítő nagy többségnek.

A miskolci járásban nem ötletszerűek és esetlegesek az adóügyi feladatokat ellátó tanácsi dolgozók effajta találkozásai. Évente két alkalommal — tavasszal és ősszel — a járás 29 összevont községi tanácsa, négy' „tájközpontban”, elküldi dolgozóit e tapasztalatcserére. továbbképzésre. Mert hiszen — mint azt Kovács Sándor, a járási hivatal pénzügyi osztályának adócsoportvezetöje mondta — ezek az alkalmak mindig jók arra, hogy az adóügyi dolgozók tanuljanak egvmás- tól. instrukciót kaoianak az iránvítóktól. Így volt ez legutóbb Sajószenloéteren is, korábban pedig a másik három találkozón: Hernád németiben. Alsózsolcán és Miskolcon is. (Azt már e jegyzetek írója fűzi hozzá, hogv nem volna oktalan évente legalább egy alkalommal e tapasztalatösszegző találkozókat a szakigazgatási szervek! vezetőivel együtt megtartani).

A most lezajlott értekezletek tapasztalatait a járás tanácsainak eddigi nv’nkáíát összegezve elmondta Kovács Sándor, hogv a miskolci járásban az adófizetési morál jónak mondható számokra lefordítva ez azt jelenti, hogy az első tíz hónapban nyolcvanhat százalékot teljesítettek. És ez az eredmény nem csupán a lakosság köteles- ségtudásáf fémjelzi. Értékeli az adóügyi feladatokat ellátó dolgozók tevékenységét is, Ténagy József