Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. november 29., kedd A képernyő előtt Öröm és felháborodás Az elmúlt hetekben legtöbbször Ady nevét emlegettük. Születésének centenáriuma alkalmából az ő neve cégérezte a vetélkedőket, a legkülönbözőbb rendű és rangú műsorokat — méltón és méltánytalanul. A most véget ért műsorhéttel talán lezárult az Ady ürügyén ünneplések kora, s eljö helyette az Ady szellemében való hétköznapi munkálkodás. Részesei lehettünk a televízió közbeiktatásával az országos Ady-emlék- ünnepségnek, hallhattuk a szónokokat és élvezhettük a műsort, a puritán egyszerűségű Ady-idézést. Az emlékezetes örömöt azonban nem ez adta, hanem az Ady vers- és prózamondó -verseny döntője. Több hete figyelhettük a verseny elődöntőit, ismerkedhettünk az ezernél több kitűnő versmondó közül kikerült legjóbbakkal, hallgathattuk a zsűri tagjainak magvas, közművelődési értékű tanító-észrevételeit, * bizony izgulhattunk is egyik-másik kiemelkedően rokonszenves versenyzőért. A döntő tizenhetes mezőnyéből sajnálattal hiányoltuk szvkebb pátriánk képviselőit, vagy legalább egyet közülük, s ez a tüske akkor is megmaradt, ha a döntő maradéktalan örömmel töltött el. A helyezési sorrend nem közömbös, az első helyet végzett P. Nagy Gabi győri versenyző valóban a legjobbak legjobbja (mint az egész győri csapat szereplése is figyelmet érdemel!), de kevés kivétellel valamennyi döntőbe jutott versenyzőt szívesen láttuk volna a „dobogósok” között. Jó, hogy a külföldi utat jelentő ajándék egyformán honorálta mindannyiuk teljesítményét. A nézők számára a legfőbb örömöt a kitűnő előadások élvezetén túl annak tudata jelenítette, hogy Ady él az ifjú — és nem mindig ifjú! — szívekben, s Adynak ilyen tehetséges és lelkes továbbéltétől, vannak, mint akiket megismerhettünk. Ennek jó ízével és emlékével zárhattuk le a televíziós Ady-emléke- zéseket. Mélységesen felháborított a Jogi esetek minapi adásának néhány epizódja. Azt hiszem, e felháborodásban a nézők többségével osztozhatom. Ezt jelezte már a nyitó riporthoz érkezett közönségvisszhang is. A vállalati, munkáltatói lélelc- telenség olyan példáival találkozhattunk, amelyeket nehéz volt némán hallgatni. A felelőtlen munkahelyi véleményezéssel meghurcolt fiatalasszony esete, a közérdekű bejelentést tevő tisztviselőnő- elüldözése a munkahelyéről, a balesetet szenvedett utcaseprővel szembeni vállalati huzakodás már magában is indulatokat keltő, még akkor is, ha — sajnos — némileg hasonló példákat a nézők jócskán sorolhatnának. A legszömyűbb az a hivatalnoki-vállalati hozzáállás, aminek tanúi lehettünk: ahogyan a hibás véleményt adó előző munkáltató csak a vállát vonogatta, mondván, mit kell ügyet csinálni ebből, vagy ahogyan az utcaseprőt támadta az embert nem látó jogász, aki paragrafusok csavarásával vélt vállalati érdeket szolgálni, meg az a vállalati képviselő, aki az ország nyilvánossága előtt közölte: ők továbbra is üldözni fogják a csoportvezetője ellen bejelentést tevő asszonyt. Elrettentő diagnózis volt ez az összeállítás, de nem nyugtatott meg az adás szakjogász szereplőinek tájékoztatása sem, mert a — meglehet szabatos, de — nem közérthető fejtegetések nem voltak mindig egyértelműen meggyőzők a nem jogász átlagnéző számára. Jó lenne visszatérni a korábbi — Balogh Imre és Csiky Ottó gyakorlatából ismert — közérthetőbb szakmai állásfoglalásokra.. Ügy jobban szolgálhatná ez az adás eredeti célját, az emberek eligazítását a jog nem ritkán szövevényes világában. * A harmadik e heti témát ismét az öröm kategóriájába kell sorolnom. A Művészeti Magazin legújabb száma — műsorvezető Kopeczky Lajos, szerkesztő D. Fehér Zsuzsa, rendező Eck T. Imre — az allcalmazott művészet egyik sajátos területére kalauzolt el, a kereskedelmi reklám és a művészei összefüggéseivel ismertetett meg néhány fővárosi példa, illetve muzeális értékű relikvia tükrében. Igen tanulságos volt a látogatás a Fortuna utcában, a Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum értékei között (ott van a miskolci Rorárius cukrászda berendezése is!), különösen értékes volt, amit a század első fele képzőművészeinek és a plakátnak kapcsolatáról megtudtunk, s élénk kontrasztot jelentett mai grafikusok idegenkedése a hazai belkereskedelmi plakátalkotástól. Reklámszemlének nevezte a műsorvezető ezt az adást. Talán nem kevéssel több is volt annál. Benedek Miklós r r vásár Értesítjük Tisztelt Vásárlóinkat, hogy 1971. december 1-től december 24-ig, a Kazincbarcikai Könnyfibeton- elem-gyár területén levő egységünknél, a sajókazai 7. sr. TtlZÉP-telepünkön árengedménnyel vásárolható gázszilikát. I. o. 397X250X300-as kézi falazóblokk 15,40 Ft helyett 14,20 Ft II. o. 397X250X300-as kézi falazóblokk 13,90 Ft helyett 13,40 Ft. A kedvezmény csak a közúton szállított gázszilikátra vonatkozik. A kedvezményesen vásárolt gázszilikátot december 24- ig át kell venni, ezt követő időben a kedvezmény megszűnik. Kazincbarcika és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet I Középiskolások — Adyról Szikszó, Tokaj, Encs, Edelény A második találkozás és a tervek Díszes meghívó nem készült a rendezvényre, néhány kézzel írt sor invitált mindössze a szikszói Sepsi Csombor Márton Gimnáziumba az elmúlt hét végén. Második alkalommal rendezték meg itt ugyanis a Borsod megyei kis középiskolák találkozóját. Első ízben ez év tavaszán adtak randevút egymásnak Szikszón az említett középfokú intézmények diákjai, akik akkor a sportolóikkal képviseltették magukat. E mostani találkozón az irodalmi érdeklődésű diákok vettek részt. A mostani találkozó ugyanis művelődési jellegű volt. S lévén, hogy a napokban ünnepeltük Ady Endre születésének századik évfordulóját, természetesen Adyból „vizsgáztak”, a diákok: a műveltségi versenyen részt vevő csapatok, a szavalok __és hát az egész napos r endezvény indiíásanak szánt irodalmi színpadi műsor is Ady Endrét idézte. Dicséretére legyen mondva a házigazdáknak, a szikszói Sepsi Csombor Márton Gimnázium irodalmi színpadának, remek összeállításnak lehettünk tanúi, a versengésen részt vevő csapatok és a gimnázium tanulói. A szikszói irodalmi színpad most is bebizonyította, jó színvonalon, friss szellemben állítják színpadra műsoraikat. Legalábbis úgy tetszett, nemcsak az irodalmi színpad tagjai, a színházterem széksoraiban helyet foglaló fiatalok is értették, megértették Ady Endrét — versein, prózai írásain, levelein keresztül. Ebbéli véleményünk tovább erősödött, amikor már a versenyekre került sor. A műveltségi verseny — így szólt a zsűri véleménye — izgalmas, szoros küzdelmet hozott, s magas színvonalat. Pedig nem voR könnyű a verseny. A harmincöt kérdésre elég jó válaszokat adtak a fiatalok. Ady életrajzi adatok csakúgy szerepeltek e kérdések között, mint történelmi ismereteket is igénylő feladatok vagy irodalomtörténeti jártasságot igénylő kérdések. A verseny tisztasága érdekében egyébként a házigázdák külön versenyeztek — ők a nyolc gimnáziumi osztály csapatának háziversenyében vettek részt. A mű- 'veltségi versenyen egyébként a tokajiak győztek, s ugyancsak tokaji diók volt a szavalóverseny győztese is. S ha már a szavalóversenyről szóltunk — ez is élvezetes versenyt hozott. Már csak azért is, mert a kötelező Krónikás ének 1918-ból mellett igen érdekesen alakultak a szabadon választott versek. Ismeri és kevésbé ismert költeményeket mondtak a fiatalok, de — talán csak egy kivételével —, Ady lírájának legjavából. Jó érzékkel, hozzáértően választottak, s úgy tűnt, értik is, megértik a verseket. Ez pedig nagy pozitívum ! Jól sikerült a találkozó, amelyet szeretnének hagyományossá tenni. A szikszói gimnázum igazgatónője, Tóth Györgyné elmondta, a sport- és a művelődési találkozókon kívül szeretnék megrendezni a jövőben a KJSZ-szerveze- tek közös programjait is. E három „témában” szerveznék évente a találkozókat, amelyek körülbelül azonos körülmények között dolgozó középiskolák fiataljainak nyújtanának erőíelmérési lehetőségei Kontrollt —, ha úgy tetszik —, de még inkább barátságos versengést. Mert talán nem járunk mesz- sze az igazságtól, ha azt mondjuk, itt mégsem a versenyen van a hangsúly. Sokkal inkább a találkozásokon, s azon, hogy a nemegyszer mostoha körülmények között dolgozó iskolák fiataljai is bizonyíthatják: alapos ismeretekre tettek szert, mindennapi előmenetelük, sporteredményeik nem alábbvalóak a nagy iskolák nagyobb lehetőségeket birtokló diákjainál. S amellett e találkozások segíthetik az oktató-nevelő munkát is, hiszen a hasonló helyzet tapasztalatait kicserélhetik egymás között a tanárok. No és persze maguk a diákok is. Nem hibátlan rendezvény volt ez, de alapvetően sikeres. S nemcsak a szándéka szerint. Remélhetően —, ha hagyományossá válnak ezek a találkozások — hasznosságukat igazolja majd az idő. Csutorás Annamária Ikia HELYEN ELFER. B“ÉJ TELJESÍTMÉNYŰ. ügyen olcsó ügyen olcsó centnraga. az IMPORTALT! ÁRA= 1150 Ft OTP-hitel. C5AK o HERAVKMtát kapható. VIDÉKRE UTÁNVÉTTEL SZÁLLÍT: j| 1053 Bp. V, Kossuth Lajos u. 2. A Moszkvai Művész Színház vendégjátéka Két kortárs dráma a mai szovjet életről „Soha nem voltunk mo- dernkedő — a különböző divatoknak hódoló színház —, de mindig kortársi színházként akartunk a nézőkhöz szólni.” Így vallolt a Moszkvai Művész Színházról K. TTsakov, a világhírű intézmény igazgatója, a magyarországi színházbarátok körében. Hogy ez a vallomás mennyire kifejezi a színház lényegét — alapvető alkotó törekvéseit —, azt mindennél ékesebben bizonyította, a Miskolcon is bemutatott két — mai témájú — dráma, Gelman Egy ülés jegyzőkönyve című színműve és Roscsin Régi szilveszter című vígjátéka. A szombaton este látott Gelman-darabot már jól ismeri közönségünk, hiszen láttuk annak a hazai tévéváltozatát, bemutatta a Nemzeti Színház, és eljutott hozzánk a mű szovjet filmváltozata is. Ennek ellenére nagy izgalom előzte meg a miskolci előadást Várakozással tekintettünk a nagy hagyományú • — iskolát teremtő — együttes játéka elé, mely annyi kiváló produkcióval ajándékozta meg a világszínházat. Fokozta az érdeklődést hogy ezúttal kettős szerepben — főszereplőként és rendezőként — ismerhettük meg a Szovjetunió kiváló művészét, Jefremovot. Az Egy ülés jegyzőkönyve keményen, nyíltan, de korántsem egyoldalúan szól nagy- leptű fejlődésünk izgató ellentmondásairól. A termelési gondokról, a bonyolult köz- gazdasági összetevőkről nem sokszor sikerült még drámát írni. Valamiképpen mindig hiányzott a műből az élő, az eiieven ember, a társadalmi fejlődés mozgatója, aki miközben nagy terveket valósít meg, a saját bőrén érzi, szenvedi az alkotás, a teremtés fájdalmait, keserűségeit. A környezet, amelyben az Egy ülés jegyzőkönyve szereplői megszólalnak, szürke és sivár. Egy épülő — sárba- ragadt — kombinát hétköznapi légköre fogadja a nézőt. Ebben a miliőben kénytelenek — mindenféle más munkájukat megszakítva — leülni és tárgyalni a pártbizottság tagjai. Az eset, ami miatt összerántották őket, rendkívüli: Potapov brigádja nem vette fel a prémiumot. A nézőben — a dráma újabb változatát látva is — önkéntelenül felvetődik a kérdés: megtörténhet-e a valóságban ilyen eset? Igennel válaszolhatunk, hiszen az el- , múlt évtizedekben a munkás valódi gazdája, tulajdonosa lett az üzemnek; képes —, ahogyan mi mondjuk — népben, nemzetben gondolkodni. Annál is inkább, mert szókimondásával következetességével csak nyerhet. Gelman a különböző vállalati vezetőkkel — a számíthatókkal, a manipulálgatókkal, a demagógokkal — Potapov be- tonozót állítja szembe, aki a maga nagy és messzire mutató igazságával elsöpri a kis mindennapi igazságokat. Kétségtelen, hogy a vállalati, a csoportérdekek igen erősek. S bizonyos, hogy ebben a mérkőzésben rubeleket, s mindenféle más előnyöket vesztenek el, nemcsak a vál- lalat vezetői, hanem a munkások is. De hát —, mint * párttitkár mondja — nei® egy trösztről van szó, hanem a népgazdaságról. És természetesen nem egy munkahel? pártbizottságáról, hanem - az egész nép érdekeit szol gáló — SZKP állásfoglalásáról. A legnagyobb élmény az * folyamat, mely közben a reb- \dező képes hitelesíteni a szereplőket, s azok igazságait- Potapov megformálása külön tanulmányt érdemelne. Eg? szavakhoz nem szokott miin-j kás kemény, kérlelhetetlen! igazságai hangzanak el, dt sohasem hivalkodóan. Jefre-j ^ mov ’ olyan embert formálj ^ Potapovból, aki mindig töb", ^ bet mond. tesz a kezével! ,,j mint a szájával. Tenyerén ottj érezzük a börkeményedés®', két, a beton horzsolásait, mindennapi munkát melJj ^ életeleme. Ez a Potapov végj tl) telenül egyszerűnek és mag®', tói érthetődőnek érzi a dőlj gokat, s nem érti, hogy nW oé sok miként végezhetnek kies csinyes számítgatásokat. y.- munkás jelenléte felrázza * d pártbizottság valamennyi Q tagját; ki-ki kénytelen szerb', be nézni önmagával, s levobi ^ ni a következtetéseket. A mibj dennapok termelési-közéit csatáiban is vannak bizob? * sebesültek és áldozatok, á C, győzelemnek, melyet Potap0 vek végül mégiscsak kivi'" nak, nem lehet hurrá-hab" gulatban örülni, de a tanul' Ságokon nagyon el kel] gob- dolkodni. Ez a szikár, szára? előadás —, melyből azonbs®, nem Irányoznak a fojtott Ujj dulatok — arról győz vn®, bennünket, hogy szigorú8® ítéljük meg önmagunkat, ^ mindazokat, akikkel köt* tettekre szövetkezünk. i A Régi szilveszter vígjáték j sói —, ahogyan ez elhangtj — képtelen vígjáték. Roscsi® a kispolgári magatartást áli cj0l lítja pellengérre; a fridzsid®?]irt szocializmusról mond bírálj (jg‘ tot, s ugyanakkor kemény®” Sejí ellátja a baját azoknak le akik divatos filozófiákníjjw r <?. 1 hódolnak. Akik a nagyvárt i-g nyomasztó légköréből valai® tgj; — önmaguk által élképp®1 t felhőtlen és felelőtlen „sí* i badságba” akarnak menek?» ni. Sajnos, az író magyar»* kodó, túlságosan retorikus,-»/in virtrl í rí (11 mm n nCwb ti m A* >iSi rendező pedig (ugyancs8 Jefremov) nem eléggé Ke gyetlen a szöveg kezeléséb®® A remek játékmesteri mU®-. ka, s a sok jó színész pert®] ti megmenti, sőt érdekessé szí az előadást. Különös®) tetszettek az egymásra fel®j!?es; és egymásnak ellentmob®1, ^ párhuzamos játékok (a Krt bérházi lakás), s a gyerek®1),.1 akik szerepjátszásban hű®; es, követték a példátlan sziÜrtgj példákat. A konfliktus®] épj megteremtése sikerült. Mi’rt, a társadalomból menekül0* mérnök, mind a tárgyak ö|j lincsébe vert munkás sSj-i- _ csapdájába esik. A felold®; ta. ‘ >1L 5 azonban már kicsit kimódolj* erőszakolt, A gőzfürdő és 8 ‘s «.i VO.LUIW1U (,uí.iuuiu itlíSrí ott elhangzott langvos b<®- ■ • --- ab k>h csességek nem elegendők a® A hoz, hogv kijózanítsanak éj Ír,■ ___ WU..1I.I __v a-. 1 i lyen bódultat, mint ezek ®!f0 emberek. Mi inkább híd®'- § zuhany alá vittük volna Ók^'áj (gyarmat^ __________________________________________________________ A E gyütt irápozii a pataki öregei! % kt Kedves műsorral, köszöntővel és disznótoros vacsorával kezdődött Sárospatakon az immár két évtizede hagyományos öregek hete. A december 5-ig tartó változatos rendezvénysorozatból minden napra jut valamilyen emlékezetes esemény a dr. Kántor Irén főorvos és Kocsis Jánosnó intézetvezető irányításával lelkesen tevékenykedő rendezőség jóvoltából. Vidám ' got ígér az öregeknek a november 30-án, szerdán délután tartandó közös névnapozás. A város Erzséö®, k? Katalin, András, Fere®’J A Borbála és Miklós n®v%t idős lakosait meghívta vendégül látja a rendezőért s a szórakoztatásukra főv",,0; rosi művészeket hivott o1 ?t, A kéthetes program bab A. vidámság mellett az öre^í, ík életkörülményeiről való jékoztató, az idős ember . testkultúrájáról. leggyaé” ribb betegségeiről és ezekkel kapcsolatos te11®' jj’-li valókról szóló előadásit hangzanak el.
