Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

1977. november 24., csütörtök E5ZAK-MAGYARORSZÄG 3 A MESE dít seé .táslj övét; lyrf 1 h Elkészütt egy beruházás, 'w“nlágszínvonalon álló techno- w jógiéval, modern létesitmé- tyekkel 177 millió forintért, cél logy az utána következő szál vekben a jövedelem csak iogotaiese” legyen. A vita, amely afab nagyüzemi sertéstartás jö- lesfVöjéröl szakembereink kö­vetett még ma is folyik, tábo- ilésdokra osztja a hagyományos, t Ävult telepektől elszakadni a (4ívánó vezetők addig egysé- unife álláspontját, a továbblé- iárófés feladataiban, lehelősé- BonF'ben napjainkban már ■ti íN'sőségesen eltérő vélcmé- erj]i!>yeket teremt. Ez alól me- i {gjíyénk sem kivétel, különö­sei^ anna'c a szakosított te- AÍ#Pnek felépülte után —mé- {én,(<Heiben az ország egyik leg­nagyobb telepe —, amelynek ™ő hároméves üzemelésé- ellentábor nem kis árörömmel megjegyezte: „a "ESE csak mese.. A MESE, a Mezőségi Ser- és Takarmányke- Társulás, amelynek !kvf|eszt°ra a Mezőnagymihályi .•üiif'lami Gazdaság — és még ,gt fagy termelőszövetkezet a ügyfgja— az ország egyik leg- 3r j«odernebb sertéstelepével rendelkezik. Méreteire jel- mző, hogy egy évben 235 illió forintos termelési jöltséggel gazdálkodik, idén |5 ezer mázsa hús kerül ki nen, 12 hónap alatt 44 ezer alac jön a világra. I És ez a 2100 anyakocával Mgozó telep, ahol a tudo- xiJány mai eszköztárát hasz- érde­.scrjól az , ußHarörömr abi WESE esi néni iárín, A MES^, ÍJarSf1shizlaló é I rár ei'ő Társ »tni«!‘.any mai j-fialják fel a termelés Ifiében, három éven keresztül •JjÁfátn volt nyereséges. Pintér iíl Se Pcaő, a telep igazgatója: — Ultrahangos vizsgála­tok, automata etetők, elekt­romos melegítőpárnák, oltó-, tetoválópisztolyok, a világ egyik legjobb hibridállomá- nya és tápsora ellenére, á telep közel sem úgy üze­melt, ahogy reméltük. Az ok szerintem, végtelenül egysze­rű: — Nem álltak rendelke­zésünkre az ilyen méretű és színvonalú termeléshez a ha­zai és a külföldi tapasztala­tok. Ha 12 ezer sertésre csak a 8 dolgozó jut, mint itt, ak­kor olyan fokú munka- és üzemszervezés szükséges, amelyre példa még nem volt. A társulás úttörő feladatot kapott, a vezetői, dolgozói gárdának be kellett bizonyí­tania, hogy ez a nagyüzem legfejlettebb formája, ezért jövedelmezőbb termelést is jelent. Az első három évben ez nem sikerült... — Sajnos, a tanulópénzt megfizettük. Nem értettünk a nagyüzemi szervezéshez, úgy csöppentünk ide veze­tők és beosztottak, hogy a munkához szükséges ismere­teket tanfolyamok anyagá­ból, vagy szakkönyvekből merítettük. Ez a tudás ke­vésnek bizonyult. És éppen ezért csak sejtem, hol tar­tanánk, ha a rendszergazda­ság tanácsokkal nem segített volna bennünket. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságnak ma már egyik legjobb gazdasága a MESE. Varga Sándor, a rendszer szaktanácsadója: — A HUNGAHYB hibrid­re, amelyet több mint 150 keresztezési kombinációból, 250 millió forintért kísérle­teztetett ki az állam, egy dolog jellemző. Nem szabad eltérni a technológiában leír­taktól. Magyarán; nem sza­bad „partizánkodni” — mint az ország sok telepén teszik —, mert itt a kutatás és a tudomány legfrissebb ered­ményei egyesülnek. A rend­szer csak akkor tud segíte­ni, tanácsokat, eszközöket adni, ha a percre kidolgo­zott előírásokat betartják. Itt nekünk könnyű dolgunk volt. A MESE idén teljesíti ter­vét; 6.2 millió forint nyere­séget hoz. És ez még nem a végső határ! Sok dolgozó el­ment, soktól megváltak. Az igazgató: — Ez a telep a hagyomá­nyos tartástól teljesen elsza­kadt. Olyan dolgozókra volt szükségünk, akik a sertést csak „pörköltként” ismerik, akik nem gondoztak régi módszerekkel állatot. Mert ilyen méreteknél, ilyen fele­lősség mellett nem szabad a termelést kidolgozó tudósok­nál okosabbnak lenni. Még a parányi részletekben sem. És ezt értettük meg mi, ittma­radt vezetők, dolgozók. És ez a MESE már nem mese. A korszerűség valósá­ga, a munkaerőigényes idők­ben a biztos jövő. Tapaszta­latokat adott a hasonló be­ruházások számára. Keserű­ket és biztatókat, de minden ellenvéleménnyel szemben, még a más utat választók­nak is bizonyítja; az elmé­let és a gyakorlat egységére szükség van. — kármán — ídjeL, sU1 án»1 jövőre 10 ezer tonna poliuretán az ÉMV-bő! Hol az új üzem igy°5 íy 1 Nehéz fába vágta fejszé- igyeft múlt év nyarán megyénk a taltmiojj vegyipari üzeme, az ádWzakmagyarországi > Vcgyi- mertjiivek. A piaci igényeket ene^iniérvc úgy döntöttek, hogy iát fa egyik legrégebbi és leg- káffpzdaságosabban működő ilnwszlegben nagyarányú re- ilkWOstrukciót hajtanak végre, záéb poliuretánüzem hosszú elletlek óta döntő részben ki- mettjregítetle a hazai bútor- és pf'Pilosipar igényét, ám az [lobbi időben a többszörö­nbveb' termelés is ke- -gy lésnek bizonyult. . Ez indo- °lta azt az elhatározást, •\ ?,j°gy a gyár jelenlegi lágy- ••H ^'termelő kapacitását csak- •n^m duplájára emeljék. A nde öntés meghozatalában emcl- özePttt közrejátszott az is, hogy u P® meglevő üzem immár több zof ilap' ai i5 tes<P ek.,; a j? at 10 éve működik; ké- •Jékei, berendezései cl- .íználódtak, a túlterheltség !>att gyakorivá váltak a reghibásodások, üzemzava- -... Jk, termelésben és fcldol- Lané ózásban mind kevésbé tud- natep kielégíteni a megrendelé- ű teltet. k0 j Ezért határozták el a gyár .telelői annak idején, hogy a essWenlegi évi 6000 tonna tömb háflWóuiiítását biztosító üzemet yo'lj, évi 10 ezer tonna termé- si ''p: előállító részleggel „cse- sz(«fkk” ki. Ennek megépítése pőfpetővé tenné, hogy a vál- yftáflat hosszú távon is eleget gy ípyen kötelezettségeinek, ybcpyanakkor gazdaságosabbá ail<Srszik a termelést, a nagyobb mü'|0kú gépesítéssel csökkentik ;k elf nehéz fizikai munkát, fo- ja'pzák a tömbfeldolgozást. í nii'Hiyszóval, a tervezett fej- ^ztés minden tekintetben ‘unyösnek mutatkozik, Jyíinnak, amely megéri a °s. ráfordítást, viszonylag rövid Isi alatt megszolgálja az ak rWtési, létesítési költséget. sa Az új, nagy kapacitású po­liuretánüzem építése idő­ben megkezdődött, s még ennek a munkának csak a felénél tartottak, már az Angliából importált habosí- tógépsor is befutott a gyár területére. Itt kell megje­gyezni; az üzem építése nemcsak a habosítócsarnok elkészítéséből áll. Az itt gyártandó termék készítésé­hez tarlálypark, az előállí­tott tömbök „pihentetéséhez” úgynevezett érlelőcsarnok, a feldolgozáshoz és a tárolás­hoz további nagy épület szükséges. Nem kevésbé fon­tos a folyamatosan nagy mennyiségben elkészülő ter­mék továbbítása, időbeni el­szállítása az üzemből, ennek hiányosságai ugyanis lépcső­zetesen visszahatnak, féke­zik a termelést. Korábban már több ízben írtunk arról, hol tart c fon­tos őzem építése, részletesen beszámoltunk annak mene­téről, a várható eredmények­ről. Kiegészítésül annyit; az új üzemnek l!)78-ban ter­melnie kell! — ezt rögzíti az eredeti terv. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, jócskán mó­dosult a korábbi elképzelés. Tóth Sándor, a poliuretán­üzem vezetője ugyan öröm­mel újságolta; befejezés előtt áll az alápanyagfogadó tar­tálypark. Helyére került a 16 darab 50 köbméteres tároló, és elkészült a habosítócsar­nok is. Utóbbi részlegben ezekben a napokban a gé­pek, szerelvények beállításá­val kapcsolatos munkákat végzik, s csupán olyan ten­nivalók maradtak, melyeket belső feladatként, a hideg idő ellenére is el tudnak vé­gezni. Itt, és a jelenleg épí­tés alatt levő, az új üzem­hez kapcsolódó szociális lé­tesítményekben egyaránt. Ügy tűnik, minden rend­ben van e fontos fejlesztés megvalósítása körül. Valójá­ban nem ez a helyzet! Nem, mert a termelés ugyan meg­indulhat a jövő évben az új gépsoron, ám a késztermék fogadása, érlelése és feldol­gozása aligha lesz biztosított. Az ezekhez szükséges építési, berendezési tervek ugyanis késnek, így azok csak 1979- ben készülhetnek el. Más szóval, termelni fog az üzem •— a korábbinál jóval na­gyobb kapacitással — ám, nem tudják majd hová tenni a terméket. Abban, hogy ez így alakult, részben anyagi okok, részben pedig koope­rációs, együttműködési hiá­nyosságok játszanak közre. Említettük, nagy értékű importgépeket vásárolt a gyár a termelés korszerűsí­tésére és növelésére. Nyil­vánvalóan nem közömbös, milyen mértékben tudják azokat kihasználni, „félgőz­zel”, avagy teljes kapacitá­suk szerint működtetik őket. Dicséretes, hogy a gyár szo­rult helyzetében a provizó­rikus megoldásoktól sem ret­ten vissza, a nagyobb meny- nyiségű készterméket ugyan­is ideiglenes szállítópálya se­gítségével eljuttatják a régi üzembe, s ott dolgozzák majd fel. Mindet persze alig­ha, a provizórikus nem he­lyettesítheti a véglegest. Az 1NTRANSMAS magyar—bol­gár tervezőivel való jobb együttműködés kialakítása még mindig kiküszöbölheti az ideiglenes megoldásokat, segítheti a gépek hatéko­nyabb kihasználását. N. L Mozaik, műkő, járdalap Készülnek a járdalapok. A mozaikgyártó félautomatánál. (Laczó József felvételei) Tizenhárom millió forint értéket állít elő ebben az év­ben a Mezőkövesd és Vidé­ke ÁFÉSZ beton- és műkő­üzeme. Betoncsövet, kútgyű- rűt, útszegélyt, járdalapot, valamint mozaiklapot és műkövet készítenek, mégpe­dig kevesebbet annál, mint amennyit el tudnának adni. Borsodból. Hevesből és Sza­bolcsból érkeznek a megren­delések a kis üzem termé­keire. Kútgyűrűből 16 ezer darabot állítanak elő az idén, útszegélyből 300 ezer darabot, mozaiklapból 58 ezer négyzetmétert. Legnagyobb tételben a községi tanácsok rendelnek. A Felsötárkányi községi Tanács például 20 ezer darab járdalapot vásá­rolt az idén. Rendkívül ke­resett a szőlőtelepítésnél használatos betontuskó, va­lamint az áteresznek hasz­nált betoncső. A kislakás­építők kerítéselemeket, lép- csólábazatot, erkélyszegélyt vásárolnak az üzemben, a hegyi falvak lakói pedig egy- egy kútásáshoz 20—24 beton­gyűrűt is megvásárolnak. Az üzem termelésében jelentős tétel a sírkőkészítés is. A tízéves üzem termelé­kenysége évről évre nő: tíz éve egy munkás 50 ezer fo­rintot állított elő, ebben az évben több mint 170 ezer forint az egy főre jutó ter­melési érték. A termelők maguk próbál­ják ki először az általuk elő­állított, újonnan bevezetés­re szánt fogyasztási cikke­ket, győződjenek meg arról, hogy megfelel-e a minőségi követelményeknek, hogyan válik be viselés közben — valamennyi vállalatra, szö­vetkezetre kiterjedően erről intézkedik a könnyűipari miniszter most napvilágot látott rendelele. A fogyasztók és termelők legsajátabb érdekeit szolgáló rendelkezés szerint azok az új cikkek, amelyeknek hasz­nálat közbeni viselkedését műszeres vizsgálattal nem lehet megállapítani- a soro­zatgyártást megelőzően, hasz­nálati-viselési próbára adha­tók ki. A használalLviselési pró­bát az adott termék jellege szerint az illetékes könnyű­ipari minőségellenőrző szerv­nél, illetőleg ilyen lehetőség hiányában — s a rendelet­ben foglalt megkötöttségek szerint — magánszemélyek bevonásával hajtják végre. Ez utóbbi esetben is viselési próbát a vállalatnak elsősor­ban saját dolgozói körében kell megszerveznie, s a pró­bát végző személyt tájékoz­tatni kell a termék haszná­lati, kezelési módjáról is. A próbák szabályait — csak­úgy, mint az , értékelés, to­vábbá a tapasztalatok hasz­nosítási rendjét — külön vállalati szabályzatban kell meghatározni. Ä szabályo­zást és annak megtartását a minőségellenőrző intézetek is ellenőrzik. Mákvölgyön a jövő évre készülnek fi cél: epí A Mákvölgyi Bányaüzem a Borsodi Szénbányák Vál­lalatnak egyetlen olyan üze­me, ahol három aknából ter­melik a szenet. Itt már meg­valósult az a vállalati elha- tározás, mely szerint — kül­színi és föld alatti koncent­ráció révén — a termelő üzemeknek el kell érniük az évi egymillió tonnás terme­lést, Mákvölgyön ehhez a szakmai tervhez viszonyítva mintegy 25 ezer tonnával kellett többet termelni az idén. Takács Istváil igazgató a napokban örömmel tájé­koztatott arról, hogy a kitű­zött feladatnak az üzem kol­lektívája eleget tett, sőt már eddig 37 ezer tonna szénnel termeltek többet a tervezett­nél. Mint mondotta, ha az aknák az év hátralevő idő­szakában csak 100 százalék­ra teljesítik tervüket, az egymillió tonna szén már akkor is meglesz. Az edelé- nyi I—lV-es akna viszont már november 21-én befe­jezte éves tervét, és decem­ber végéig még csaknem 40 'ezer tonna szén kitermelé­sére van itt lehetőség. Ám mindhárom aknán adva van a lehetőség arra is, hogy — a követelményeknek megfe­lelően — felkészüljenek a jövő évi termelésre. A cél ezúttal is egymillió tonna szén felszínre juttatása lesz. Mit, tesznek most ennek ér­dekében ? Mint ismeretes, az edelé- nyi I—IV-es aknán lefejtet­ték az egyes telepi szénme­zőt. Következésképp át kell állniuk a kettes telepi szén­mezőre, Még ebben az évben be kell szerelniük a máso­dik MK—96-os frontot. Így a két ikerfront 220 méteres homlokszélességben üzemel majd. A kitermelt szenet 1978. május elsejétől az új lejtős aknán szállítják a fel­színre. Az alberltelepi függőleges aknában — az ismert tekto­nikai nehézségek miatt — továbbra is közép-technoló­giával jövesztik a szenet, amely azt jelenti, hogy egye­di acéltómmal biztosítanak, és maróhengerrel fejtenek. Most kétszer százméteres frontot készítenek elő, aho­vá beszerelték a GS—68-as maróhengert. Fontosnak tartják az elövójósok és fel­tárások fokozását is, hogy folyamatosan biztosítsák a fejtés-előkészítést. Építenek egy 25 vagonos gyűjtőbun- kert is, amely több évre megoldja a szén tárolását és gumiszalaggal történő szállí­tását. Rudolftelepen két 200 mé­teres frontról termelik a sze­net. Sajnos, itt a közép-tech­nológiai eljárást nem tudták megoldani, ezért a GS—68- as maróhengert kiszerelték a munkahelyről. Az a prog­ram, hogy csanásmenti fronthomlokot képeznek ki. ígéretet kaptad arra, hogy jövő év végére itt is pajzs­biztosítással és maróhenger­rel jövesztik a szenet. Egyébként mind a válla­latnak, mind az üzemnek az az elképzelése, hogy a jövő­ben Alberttelep és Rudolfte- lep közös szállítási útvonalra termeljen. E célból három alternatívát dolgoztak ki. Most végeznek felméréseket, melyik változat lesz a leg­gazdaságosabb. és hogy mi­lyen fejtési, valamint bizto­sítási módot alkalmaznak majd. T. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents