Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. november 23., szerda Ady-díszünnepség az Erkel Színházban (Folytatás az 1. oldalról.) Mert korábban ő volt az az elme, ő volt az a tisz­ta szív e hazában, aki nemcsak gyűlölni, utál- kozni, halált-ordítani tudó­dott, de tudott szégyenkezni is. Múltjáért és jelenéért. Az országos szégyen, a történel­mi szégyen, a nemzeti szé­gyen, a világszégyen, a szép emberszégyen liliomai is ki­nőttek dantei eposz-szívé­ben! És van-e ennél na­gyobb, tisztultabb emberebb tulajdonsága, gyarló, gyáva, győztes embervoltunknak? Ady Endre a forradalmi dac választott dekadenciáiéval, t icsü'etes. egészséges élethi­telével válaszolt kora Ma- magyarországának minden re­ménytelenségére. — Nem irodalomtörténetet mondok, de vallomást te­szek, itt, ma, 1977-ben a szo­cializmus hitében” szocializ­musunk Magyarországában!-— folytatta Juhász Ferenc. — Ady Endre, ez a cso- dafiú-táltosember tudta a történelmet! Nem reformá­tor volt. de forradalmár! Nem részleges változást akart, de a változás teljes­ségét. Ez a kurucos; Rákó­czi Ferenc-es, Dózsa Györ- gy-ös oly korán ifjú-vén ha­talmas költőember tudta: a rendet, z~ akkorit nem csont­vázáig, de csontvázában is össze kell törni, hogy az összezúzott pépanyauból te­remtő istenemberként új tes­tet formálhasson a nép! S mert ezt tudta, tudta azt is: a nép, eiy nép se lehet el­lenség! Hogy a nép, a dol­gozó ember, a kétkezi em­ber, az értelmi ember ön­magától és önmagában soha nem ellenség! Hogy nincs kis nép vagy nagy nép, kis nemzet vagy nagy nemzet. Csak nép van; egyszerű, bizalomra és boldogságra vágyó, munkát-áhító, dolgos, akaratában békesség-hitű, lé­nyével béke-szándékú! De van, vagv volt hatalom, or­szág, amely tömege barbár bódulatában vagy ipari, s hadipari civilizációs bonyo­lult roppantságával vagy ap­ró ideges-ingerült vérmítosz- őrületével hozza, hozhatja a halál leheletét, az agressziót, az öldöklést, az elnyomást, a vérengzést, a pusztulást. Most már az egyetemeset. Már ma! — Ady Endre szerette, imádta, áldotta a szerelmet, az életet: irgalmatlanul! Imádta a tavaszt, a virág­zást és az elmúlást, s tudta, piros-örom-irgalmasan, az élethalál kettős halandóság­hálál boldog együttesét! A vágtatás fia volt ő, az ir- galmatlanságé: mindig új, s új lóra ült. A mindent-meg- értés ember volt ő, a min­den titc’ í! S volt az újal- akarás, a menekülés, a vál­tozás, a bátorság, a gyűlö­let. a gyönyörűség, a mámor üdvözültje, a szoborledöntés piros szent őrülte, époszi-lá­tomású, mítosz-romboló, mí- tosz-teremtő ember! Tanítá­sa, biztatása a soha föl nem adás bátorsága, a soha ab­ba nem hagyás győzelme! A semmit el nem hallgatás? a mindent-kimondás, az ön­vizsgálat, az önismeret ir- galmatlansága. létben, em­beriséiben, történelemben, emberi esendő lényegünk­ben ! Forradalmár volt ez a csonda*'; ' szarvas, forradal- mat-váró, s ú"v halt meg, vérző és elsorvadt biológiai lénye kezetlen haló! dado­gásával, hogy az ablak felé, a fény felé mutatott. Mert odakint már, az e világban csillag hemzsegéssel világí­tottak a rózsák, az ősziró­zsák. És zengett a baka­nóta! A nem-háborús! A for­radalmi ! Világolva izzottak az ő rózsái! Rózsái a forra­C.lomnak! — fejezte be be­szédét .Juhász Ferenc. Ezután Övári Miklós mon­dott beszédet. Óvári Miklós ünnepi beszéde Tisztelt ünneplő Közönség! Kedves Elvtársak! Kedves Barátaim! Korszakos jelentőségű ha­gyatékának örököseiként és folytatóiként emlékezünk ma Ady Endrére, születésének századik évfordulóján. Róla beszélve nem a múltat idéz­zük, nem a feledés porát töröljük le. hiszen Ady élet­műve két emberöltő múltán is eleven. Versei szélesebb körben ismertek és kedvel­tek ma, mint létrejöttük ide­jén, „történelmi leckéi” meg­gyökereztek népünk gondo­latvilágában. Az élő Adyt ünnepeljük, aki számára a társadalmi ha­ladás és a művészi megúju­lás egymástól elválasztha­tatlan volt, akinél nemzeti múltunk vizsgálata kora társadalmi kérdéseinek jobb megértését szolgálta, aki ké­pes volt kritikusan birtokba venni korának valóságát, aki nemcsak tudott, hanem mert is történelmi távlatokban gondolkozni. Egv nagy magyar költőt ünnepelünk, aki az értől in­dulva, eljutott az óceánig. A világirodalom egyik nagy költőjét ünnepeljük, a szé­les látókörű művészt, aki „messze tornyokat” látogat­va sem feledkezett meg soha magyarságáról, felelősen vál­lalta népének sorsát, minden gondját, kínját, aki ember tudott maradni az emberte­lenségben, „magyar az űzött magyarságban”. A marxista Ady-kutatás ma már tisztán láttatja ve­lünk az életmű fejlődését, az ellentmondások közt utat ke­reső Ady Endre emberi-köl­tői drámáját. Túl vagyunk azon az időszakon, amikor a korabeli reakciótól, sőt a társadalmi progresszió értet- len, konzérvatív ízlésű kö­reitől is a dekadencia bélye­gét kapta, amikor „irigy bu­ták” űzték, zavarták, nem értették szimbólumait, sajá­tos stílusát, költészetének erős politikai arculatát, vagy éppen szerelmi líráját, halál- és istenélményét. S mögöt­tünk vannak már azok az évek is, amikor Adyban szinte csak az antifeudális, a polgári demokratikus forra­dalmárt vettük észre. Ma Ady Endre líráját, életművét egészében, tel­jességében ériékeli nagyra a tisztelgő utókor. Nincs szükség arra, hogy költészetének egvik vagy má­sik oldalát a többi rovására emeljük ki. Az Ady körüli viták — életében és halála után — elválaszthatatlanul összefo­nódtak a társadalmi haladás és a reakció szellemi birkó­zásaival. Közgondolkodá­sunkban ma már a szocia­lista Ady-értelmezés a meg­határozó, bár a vitákba ma is belejátszanak világnézeti, ízlésbeli, szemléletbeli kü­lönbségek. Az Ady-kutatás eredmé­nyeinek összegezése és meg­vitatása, a még megoldatlan problémák gondos vizsgála­ta az irodalomtörténet-írás fontos feladata. A mai ünnep reflektorainak fényében in­kább arra keressük a vá­laszt. hogy mit üzen Ady a mának, mennyire élő ma is Ady öröksége. Ady nagysága, költészeté­nek kiemelkedő jelentősége abból ered, hogy a század- fordulón, az imperializmusból a szocializmusba való átme­net korszakánalc hajnalán megértette a magyar társa­dalmi fejlődés sajátos el­lentmondásait, a polgári de­mokratikus forradalom szük­ségességét és egyben elégte­lenségét. Ki tudott szakadni a kora­beli Magyarország provinciá­lis, feudális eszmeköréből, átélte, megértette a modern polgári fejlődést és annak súlyos ellentmondásait is. A közösség otthonteremtéséért, a társadalmi-népi és az egyéni kiteljesedés egységé­ért perelt. Népünk haladó hagyomá­nyaira, a korabeli magyar baloldal és az európai tár­sadalmi, szellemi erjedés vívmányaira alapozva, kor­szerű gondolati, eszmei és művészi szintézist terem­tett — mondotta Óvári Miklós, majd hangsúlyozta: Megküzdött a magány, a háború, a semmi fenyegető árnyaival, a korszak komor valósága nem a befeléfordu- lás, a nihil felé vitte. A drá­mai pokoljárás eredménye a haladás melletti elkötele­zettség, a morális helytállás, a harc vállalása lett. A ma­gyar plebejus-forradalmi- patrióta 'költészet örököse­ként, a huszadik századi életélmények művészileg új megfogalmazásával egy gon­dolatokban és képekben gazdag realizmust alkotott. Ady szervezetileg nem tar­tozott a szocialisták közé. de á forradalom várása, aka­rása, álma „egy szép or­szágiról megbonthatatla- nul összekötötte a progresz- szív balodallal, a munkás- mozgalommal. Forradalmi- sága nemcsak, s talán nem is elsősorban a mindennapi politika síkján jelentkezett, hanem világszemléletében, történelemlátásában, való­ságismeretében, az erkölcs, a gondolatok és az érzelmek teljességében. A proletariá­tus, az egész nép melletti hitvallása, az úri Magyaror­szág hazug, képmutató er­kölcsének leleplezése, perle­kedése az istennel, a halál­lal, a szerelemmel és a pusz­tulással az életmű egészét minősítő világnézetté ková- csolódott. Ezzel a teljesség­gel fejezte ki és képviselte Ady Endre korának forra­dalmi fejlődését, ez alakítja egységes egésszé líráját, publicisztikáját. küzdelmes életét. Életműve meggyőzően bi­zonyítja, hogy a művészi forradalmat a társadalmi forradalmiság teszi életerős­sé. A forradalmi tartalom ré­vén vált Ady költészete a realiz­mus művészi folyfonossá- gának szerves részéve, s egyben a kibontakozó szocialista irodalom meg­határozó alapjává. Példája máig ható érvénnyel szól: „Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem”. Az első világháború egy­értelművé tette számára a felismerést, hogv nemcsak „a magyar pokollal” kell leszá­molni, „a rémnek ezer a hangja”, van egy nemzetek fölötti embertelen erő is, az imperializmus. Egy pilla­natra sem tévesztette meg a háborús úszítús, a naciona­lista örjöngés. Az igaz ma­gyarságot és az igaz ember­séget képviselve, ekkor is vállalta a hazafiatlanság, a dekadencia vádját, mert sej­tette, remélte, hogy a hábo­rú borzalmai, a „nagy ti­vornya” után az iszonyatból felocsúdva új1 erkölcsű nép támad. Súlyos betegsége miatt „vitézlő harcos” már nem lehetett, de mindhalálig val­lotta: „Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: véreim, magyar proletárok.” Költé­szete eltéphetetlenül össze­kapcsolódott a forradalmi szocialisták küzdelmeivel, azzal a világtörténelmi fo­lyamattal, amely 1917 no­vemberében Oroszországban aratta első nagy diadalát. Ady az egész magyarságé, de aligha véletlen, hogy leg­inkább 1918—19. forradalmár nemzedékét ragadta magával. Költészetének felemelő él­ménye segítette a magyar kommunista mozgalom ki­bontakozását. Legteljesebben mindig is a társadalmi prog­resszió élenjárói értették meg Ady történelmi és mű­vészi jelentőségét. Móricz Zsigmond a „forradalom köl- tője”-ként búcsúztatta, Káro­lyi Mihály a forradalom cél­jainak művészi képviselője­ként, Szabó Ervin a világ­irodalom hagy klasszikusa­ként beszélt róla. A Magyar Tanácsköztársaság élethalál­harcai közepette is kifejezte igaz megbecsülését a már ha­lott költő élő költészete iránt. Születésének századik év­fordulóján, joggal elmondhatjuk, hogy Ady a szocialista Magyar- országon végre hazatalált. Magunkénak mondjuk és vállaljuk a teljes Adyt, örök­ségét példaszerűnek és ele­vennek érezzük ma is. A mai kor problémáira mar nemcsak elveink alapján, ha­nem a valósággá vált szocia­lizmus tapasztalatainak bir­tokában is van válaszunk. Igaz, napjainkban számos új kérdésre kell válaszolnunk, vannak újonnan keletkező és továbbélő régi gondjaink is. A küzdelem a nemzetközi szintéren és saját ellentmon­dásainkkal sem zárult le véglegesen. Ady példája, em­beri, művészi helytállása ab­ban is segít, hogy a mai ma­gyar irodalom, művészet be­töltse megtisztelő hivatását: népünk, az egész emberiség jelenének és jövőjének szol­gálatát. Ady Endre az ország és a világ hatalmasságaival küzd­ve jobb kort álmodva népé­nek és az emberiségnek azt a forradalmi folyama­tosságot képviseli a század elején, amely a magyar kultúrát az egyetemes em­beri haladás élvonalába emeli. Neve együtt él emlékeze­tünkben a magyar haladó és forradalmi művészet olyan kiemelkedő képviselőivel, mint Petőfi Sándor, Bartók Béla, József Attila, Derkovits Gyula. Együtt mindazokkal, akiknek emberi, művészi pél­dája, egyetemes érvényű munkássága felbecsülhetetlen értéket jeleni egész népünk számára. A magyar művészet óriá­sainak ez a megkülönbözte­tő megbecsülése ma nem a nemzeti kultúra értékekben gazdag körét szűkíti le. ha­nem ellenkezőleg, minden valódi érték elismeréséhez nyújt hiteles mércét. Ennek a folytonosságnak a jegyében bontakozott ki és fejlődik a szocialista művé­szet és közművelődés, a le­nini kulturális forradalom hazánkban. És így él tovább ma is Ady Endre öröksége az „ifjú szívekben ... s min­dig tovább”. i A Mező Imre úti temetőben november 22-én megemlékezlek Ady Endre születésének 100. évfordulójáról. Az Ady Emlék- bizottság nevében Apró Antal, az emlékbizottság elnöke, a Po­litikai Bizottság tagja és Király István akadémikus koszorú­zott. világsajtó nagy terjedelemben foglalkozik azzal * hírrel, amely szerint Varsóban megkezdődtek Ed' ward Gierek és Helmut Schmidt tárgyalásai. A rrieg'j beszélések természetesen felölelik a kétoldalú kapcsolaton széles skáláját. Természetesen — mondjuk és voltaképpen ez a leg-j örvendetesebb az egész eseményben: az, hogy 1977-ben íj Német Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Népköztársflj ság csúcsszintű, az eredményeket és a nehézségeket őszim tén taglaló, jó légkörű megbeszélése mar nem számi1 szenzációnak. 1*1 Nem volt olyan nagyon régen, amikor annak számítottja A két ország közötti viszonyban súlyos és jobbára negatí'p: a történelmi örökség — Európa e két nagy nemzete api évszázadok folyamán enyhén szólva nem mindig élt béke felhőtlen ege alatt egymás szomszédságában. Vfmá valami szomorú jelkép abban is, hogy a történelem leg-fa pusztítóbb vérontása, a második világháború is .éppeijM Lengyelország náci lerohanásával kezdődött. jv Sok mindennek kellett ahhoz történnie, amíg — néhání,®) esztendeje — a lengyel—NSZK szerződés óriási mértéKyó ben hozzájárulhatott egy új európai korszak, az enyhüléíp jótékony láncreakciójának megindulásához. ]., Lengyelország gyökeresen megujhodott és ma már art: NSZK-ban is olyan kormány van hatalmon, amely — rj! jobboldali ellenzékkel vívott küzdelmek során —, kontfj"* lyan szakítani akar történelmi múltjának sötét vonásaival.' Mindhárom időbeli dimenzió — múlt, jelen, jövő -r?- érthetővé teszi, hogy a varsói találkozó iránti érdeklőd#*1}! messze túlmutat a két ország határain és valóban világv;il1 méretűvé vált. , rP| Ismételjük: ebben a viszonyban ez a legfontosabb! A iák6 togatás protokolláris ünnepnapjainál is fontosabb, hogy kontinensünk változásait tükröző viszony immár „a szürkyh hétköznapok” sajátja is. fk Ötnapos látogatásra Varsóba érkezett Helmut Schmidt. Ifs NSZK kancellárja. Képünkön: Schmidt és Gierek, a LEüWel első titkára. t K .ijdö Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpotf1 Bizottsága első titkárának meghívására november 21-én dapcstre érkezik Georges Marchais, a Francia Kommunist1 Párt főtitkára. N> 1 üzetfsÉii ülés A Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszter bizottsága november végén, december elején Budapesten tarjai ja soron következő ülését. Az ülésen megvitatják a Varsj Szerződés katonai szerveinek tevékenységével összefüggő i< szerű kérdéseket. yl n ál i1!11 'i* ÚS. f In ü'l í Moszkvában kedden foly­tatódott a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa Végre­hajtó Bizottságának 83. ülé­se. A Mihai Marinescu, a Ro­mán Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnök- helyettese elnökletével folyó k háromnapos ülésen a tagáll'JOi mok gazdasági együttműk1, / désének további elmélyítések vei, a szocialista gazdasák integráció komplex progra'k jának megvalósításával Ralph csolatos kérdéseket tekintik át. fái Rie dl feriészeti éri (Folytatás az I. oldalról.) pusztítani. élettevékenyí gtikben zavarni. Ai >v, A lepkék faja gazdag, vál­tozatos. A vb tegnapi ülésén szó volt róla, hogy a védett lepkék széles körű megismer­tetése érdekében ismeretter­jesztő kiadványt kell készí­teni. A védelmi előírások be­tartását a mezőőrökkel, erdé­szekkel, erdőőrökkel, termé­szetvédelmi őrökkel, vad­őrökkel, halőrökkel és a rendőri szervekkel közösen kell megszervezni. Védett lep­kéket gyűjteni csak az első fokú természetvédelmi ható­ság engedélyével tudományos munkát végző intézmények­nek és személyeknek szabad. A védett lepkéket tilos elej­teni, elfogni, tartani, gyűj­teni, értékesíteni, kiprepa­rálni. külföldre és a megye határain kívülre juttatni, vagy egyéb, más módon Aki mindezek ellen méí^ vét, fizet. Nem is kévésig Például: a szőlőszender lep* elpusztításáért (begyűjtéséül stb.) 100 forintot, a tölfftfr szenderért 400, az éjjeli kf pávaszemért 800, a halálfej lepkéért 1000, a bagolyldjL kékért általában 2000, a Pag, telkéért 3000, az oxytripia ík biculosaért 3500 forint a bük tetés. ki] Jó lesz tehát vigyáznúPj ügyelnünk a lepkékre Nem csupán a száztól 35? forintig terjedhető pénzbír ság miatt, hanem mert hah nosak, létük nem véletFÍ részesei környezetünkön' apró, de nélkülözhetett láncszemei a nagy egésznek a biológiai egyensúly m« tartóinak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents