Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-13 / 241. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 ' 1977. október 13., csütörtök Nézőtéri meditáció M Smcer übpásai Három új filmet kínál a műsornaptár a ma kezdődő premierhéten. Ezek közül az egyik, a csehszlovák Srác­urak, Mark Twain világhírű ifjúsági regényének, a Tom Sawyer kalandjainak újabb átköltése, ezúttal csehországi környezetben, a század első éveiben. Az alapmű népsze­rűsége bizonyára e filmnek is biztosítja a látogatottsá­got. A másik filmet mongol és szovjet filmalkotók készítet­ték, a címe: Halljátok a túl­oldalon, rendezte B. Szumhu és B. Jermolajev. Keretjá­tékban elevenedik meg a csaknem negyven év előtti történet, amikor 1939-ben a Szovjetunió határait fenye­gették az agresszív imperia­lista nagyhatalmak. Mongó­liát Japán szerette volna fel­vonulási területnek használ­ni, de a közös mongol—szov­jet akciókon meghiúsultak a japán kísérletek. Ennek a háborúnak epizódjai eleve­nednek meg a keretjátékbeli visszaemlékezésben, ha nem is túl emlékezetes, kicsit pa- ■ íetikusra sikerült megfogal­mazásban. E film minden­képpen érdekes élmény, hi­szen a mongol filmművészet számunkra kevéssé ismert, s így ezt a szovjet—mongol koprodukciót egy baráti nép filmes jelentkezéseként is megkülönböztetett figyelem­mel fogadjuk. A legnagyobb vonzerőt minden bizonnyal a harma­dik film, a Piedone Hong­kongban jelenti majd. Ez a Steno rendezte olasz film hí­ven követi a korábbi Fiedo- ne-kalandok vonalát. A 130 kilós Búd Spencer ismét ki­kötői, illetve nápolyi detek­tívet játszik, akárcsak há­rom és fél évvel ezelőtt a Piedone, a zsaru című film­ben és pontosan azt csinál­ja, amit akkor, meg később, a Különben dühbe jövünk, meg A zsoldoskatona című filmjeiben: istentelen ököl­csapásokkal ver szét mindent a környezetében és ^derít fényt az igazságra. Most ká­bítószercsempészek után nyo­moz, és így jut előbb Bang­kokba, majd Hongkongba, végül a nápolyi börtönbe, de az ő ökölcsapásainak senki és semmi nem tud ellent- állni, végül is rettenetes tö­megverekedés titán ö rakja a bilincset a kábjtószercsem- pész banda nemzetközi főnö­kének a csuklójára. Addig persze rendkívül sokat bu­nyózik, szolgálatban és szol­gálaton kívül, lakásban és utcán/' vendéglőben és lo­kálban, hajón, szárazföldön, sőt a víz alatt is, szétveri a nápolyi kikötőt, néhány távolkeleti mulatóhelyet, egyetlen karcolás nélkül. Jöhet a következő bunyós film. ötletekben gazdag, fordulatos a film, persze minden fordulat csak arra való, hogy előkészítse Búd Spencer, illetve Piedone újabb rettenetes ökölcsapá­sait. Ülök a nézőtéren, nézem . a verekedő Piedonet, egy- egy áiikappesreccseí—»she szinte belerezzenek, s köz­ben azon meditálok, vajon mi okozza Bud Spencer ve­rekedés filmjeinek roppant népszerűségét. Valaki azt mondja, hogy nagyon ked­ves, szimpatikus ember, és egészen megejtő az a köny- nyedség, ahogyan verekszik. Más valakitől azt hallottam, hogy mindnyájunkban él va­lahol mélyen egy olyan vágy, amely szerint szeretnénk mindig győzedelmeskedni, és Piedone olcsó győzelmeiben a nézőtéren ezt a tudat alatti vágyunkat éljük ki. Ügy tű­nik, Bud Spencer ökölcsapá­sainak népszerűsége nemcsak nekem tűnt fel, mert szep­tember végén a televízió Filmszem című műsora is foglalkozott vele oly módon, hogy a moziból kijövő né­zőket szólaltatta meg, miért tetszik nekik az ilyenfajta hős. A többségben fiatal vá­laszadók hősként emlegették, aki példakép, aki egymaga mindent elintéz, és miveL más segítsége nincs, hát az ökleit használja. Más fiata­loknak egyszerűen csak azért tetszik, mert verekedős, és a bunyósfilm az mindig érde­kes. Egy sovány, majdhogy­nem girhes huszonéves örömmel kürtölte világgá, hogy ő maga is verekedős természetű, azért szereti Búd Spencer alakítását. (Elképzel­tem, ha ez az ember talál­kozna Bud Spencer öklével.) De a legmeglepőbb, egy idős néni véleménye volt, akinek azért tetszik ez a figura, „mert mindig a szegények pártján van, az igazságért küzd”. (Merő véletlen, hogy a riport éppen A zsoldos­katona című film vetítése után készült, amiben Búd Spencer zsoldost játszott, te­hát azt szolgálta, aki megfi­zette, és nem éppen az igaz­ságért küzdött.) Megszoktuk, hogy a hős, mindig az igaz­ságért küzd, hát úgy látjuk, hogy Piedone, meg Búd Spencer egyéb szerep változa­ta is valamiféle igazságtevő. Tovább lehetne folytatni ezt a gondolatsort: vajon egyáltalán jó-e a csak a ve­rekedés kedvéért rendezett verekedéseket igazságtevés­nek felfogni, ad-e az ilyen jellegű film valamit is a társadalomnak másfél órá­nyi olcsó szórakozáson túl, milyen ennek az ökölcsapás- sal való mindent elintézés­nek a nevelő hatása és így tovább. És arról is lehetne meditálni, vajon a magányos hősök mindig valóban hő­sök-e, de mindez már egy másik gondolkodás témája lehetne. Piedone közben to­vább öklöz, s aki az ilyet szereti — s nem kevesen vannak Ilyenek! — elégedet­ten távozik a moziból. Benedek' Miklós ílOO ezer — továbbképzésre Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium uta­sítást adott ki a káder- és személyzeti munkáról szóló határozatoK végrehajtására', a munkások helyzetét javító intézkedések bevezetésére, a káderutánpótlás biztosításá­ra. Meghatározták az ezzel kapcsolatos feladatokat is. Ennek helyi megvalósításá­ról érdeklődtünk Szabó La­jostól, a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalat sze­mélyzeti és oktatási osztá­lyának vezetőjétől. — Hogyan ítéli meg ön megyénkben az építőipar­ban dolgozó fiatalok hely­zetét? — Saját példánkból indu­lok ki. Nálunk több, mint ötezer dolgozóból 2700-an 30 éven aluliak. Tervszerű munka eredménye, hogy rendelkezünk a szükséges káderutánpótlással, kiépítet­tük az úgynevezett második lépcsőt, ötéves tervet dol­goztunk ki, amelyben i20, nem fizikai és hatvan fizi­kai állományú dolgozót ré­szesítünk továbbképzésben. Részben a KlSZ-szerveze- tek, részben a vállalat veze­tőinek feladata, hogy a hozzánk érkező fiatalokat kedvező fogadtatásban ré­szesítsék, elbeszélgessenek velük gondjaikról, problé­máikról, segítsék őket a be­illeszkedésben. Vállalatveze­tőink a lakások elosztásánál elsősorban a nagycsaládoso­kat igyekeznek mielőbb ott­honhoz juttatni, de fontos­nak tartják, hogy a fiatalok lakásgondjain is segítsenek. Nagy segítség a háztól mun­kahelyig szállítás is. • — Milyen továbbképzé­si rendszert vehetnek igénybe a dolgozók? — Van házon belüli okta­tás, a munkástovábbképző, a mester-szakmunkás tovább­képző és a művezetői tanfo­lyam, hogy csak néhányat említsek. Természetesen so­kan tanulnak tovább állami oktatásban is, középiskolában, főiskolán és egyetemen. Alapfeltétel, hogy a tanulók —, akiket közvetlen vezető­ik javaslatára támogat a vállalat — szervezett dolgo­zók legyenek, tehát tagjai a KISZ-nek, pártszervezetnek vagy a szakszervezetnek. Ki-ki igényének és munka­körének megfelelő szinten képezheti magát tovább. Évente nyolcszázezer forin­tot fordítunk továbbképzés­re. — A támogatás és se­gítség meghozza a várt eredményt? — Igen. Ma már vezető­inknek nyolcvan százaléka az itt dolgozó munkásokból került ki. Jónak ítéljük meg a főiskolai, illetve egyetemi diplomával rendelkezők ará­nyát. Persze tennivalónk bő­ven van még. Monos Márta Karolás Trikolidis hangversenye Nagy várakozás előzte meg Karolas Kaspar Trikolidis miskolci hangvei-senyét, aki a Magyar Televízió második karmesterversenyén harma­dik helyezést ért el. Az ér­deklődésre jellemző — s ez jórészt a televízió komoly zenét népszerűsítő adásának köszönhető —, hogy ezt a koncertet is a sportcsarnok­ban kellett megrendezni, hogy minél többen láthassák, hallhassák a verseny talán legnépszerűbb résztvevőjének produkcióját. Mindannyian emlékszünk rá, hogy a zene- akadémiai szavazástól elte­kintve a közönség, s a hat zenekar is egyöntetűen Tri- kolidist helyezte az első hely­re — ennek lett következ­ménye többek között a mis­kolci meghívás is. A fiatal görög karmestert láthattuk próbálni a verseny során, így azt hiszem, a ze­nekar is szinte ismerősként fogadta; s a hétfő esti pro­dukció alapján ítélve együtt­működésük igen jó ered­ményt hozott. A műsoron szereplő művek meglehető­sen nehéz feladat elé állítot­ták a zenekart, de — hála Trikolidis rendkívül alapos, precíz munkamódszerének, egyúttal türelmes és meg­nyerő egyéniségének is — a nehézségekről a közönség nemigen szerezhetett tudo­mást. Valóban, nem mindig nyújt a hétfőihez hasonló kitűnő téljesítményt a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Ki­egyenlített hangzás, összefo­gott, ritmikailag fegyelmezett előadásmód — minden együtt volt. ami egy jó koncert elő­feltétele, s ezen még a szín­hely atmoszférája, akuszti­kája sem tudott változtatni. Először Balassa Sándor Iris című kompozíciója hang­zott el, mely az utóbbi idők magyar termésének egyik legsikerültebb darabja, de amelynek előadása a zenekar és karmester szempontjából egyaránt igen problematikus. A mű technikai nehézségeit a zenekar Trikolidis virtuóz irányításával magabiztosan győzte le, de .valahogy az esti előadáson a darab rend­kívül színes, változatos hang- szerelése ellenére is kissé egyhangúnak tűnt. Nagyon tetszett viszont Hindemith Nobilissima Visio- ne szvitje, s nemcsak az elő­adás, hanem a zene is, A Szent Ferenc című táncjáték zenéjéből készített háromté­teles szvit Hindemith leg­szebb, legőszintébb kompozí­ciói közé tartozik. Jól fel­épített, i nagyszerűen hang­szerelt, drámai alkotás, s a mű ezen erényei az előadás során jól érvényesültek. A zenekar szépen játszott/ az első tétel vonószenekari hangzása meglepően meleg, telt volt, de a fúvósok is ki­ar. ik J’e m Ágnes, Mária, Eva: a délelőtti vendég sokszor találja őket így, az íróasztalok mellett. Fotó: Szabados György 2ú p Pályakezdők Bőcsön av in ...Három a „tanító néni 97 Az ajtónyitásra — pici kis csengő jelzi a vendég érkezését — mind­hárman felkapták a fejüket. De azután meglátták mögöt­tünk az ismerőst, Dobos Mi­hály iskolaigazgatót, aki nem kis büszkeséggel kalauzolt minket az egykori orvosla­kásból kialakított pedagógus szolgálati szobákba. Még ko­rábban, amikor a bocsi álta­lános iskola igazgatói szobá­jában beszélgettünk, újságol­ta a nagy újságot: a községi tanács az iskolának adta át a megürült orvosi lakást, s pedagógusok lakhatnak ben­ne mindaddig, amíg újra nem lesz rá szükség, mint orvosi 1 lakásra. Ez pedig — magya­rázta az iskolaigazgató — igencsak kedvező fogadtatás­ra talált a tantestület köré­ben. Öt pedagógusnő lakás­gondját oldhatták meg egy­szerre. A kétszobás, konyhás lakás egyik szobájába két régebbi kolléganő került, a másik szobába pedig három pályakezdő — Patakról. Veres Ágnes, Nagy Mária és Megyeri Éva. — Január 17-én találkoz­tunk az igazgató elvtárssal — eleveníti fel a történteket Ágnes. Eljött Patakra, érdek­lődni, hogy kinek lenne ked­ve Bőcsre jönni tanítani . . . Említette, lehet, hogy a la­kásgondot is megoldják... Mondtam, szólok a barát­nőimnek. Érdekelne minket... ök hárman barátok voltak Patakon — az első naptól. Amikor az első tanévnyitó előtt megérkeztek, s kimen­tek egy kis társadalmi mun­kára, egy brigádba kerültek. — Nagyszerűen megleszünk együtt... Igazán csodálatos érzés, hogy van kuckónk... A szobán érződik, hogy sok szeretettel csinosították, díszítették. A szőtteseket Ág­nes hozta otthonról... tűnő teljesítményt nyújtot­tak. A szünet utáni Haydn- szimfónia felüdülést hozott a közönségnek, melynek egy — a modern zenéhez kevésbé szokott — részét talán kissé fárasztotta az első félidő. A Londoni szimfónia (No. 104.) előadása felfogásban, karak- terbep meggyőző volt, s bár a kivitelezésbe néhány ki­sebb hiba csúszott, összessé­gében így is tetszett. Az est utolsó száma, s vé­leményem szerint egyben te­tőpontja is Richard Strauss Till Eulenspiegel vidám csínyjei című szimfonikus költeményének virtuóz elő­adása volt. Trikolidis vezeté­sével a zenekar lendületesen, sziporkázóan szellemesen, s emellett megbízható pontos­sággal adta elő Strauss re­mekművét. A produkció egé­szében és részleteiben is (melyért a fa- és rézfúvós- 1 gárda is külön dicséretet ér­demel) a közönség legtelje­sebb elismerését vfvta ki, s így újabb jó szolgálatot tett Miskolcon a komoly zene ügyének. Finta Gábor — És annyit segítenek ne­künk. Mondok egy példát. Estefelé jöttünk a bőröndök­kel. Az egyik közeli házból kiszólt egy asszony: — A pe­dagógushelyre mennek? — Igen, mondtuk. — Várjanak, megy az uram, segít a cipe- lésben ... — Jönnek, kérdezgetnek ... A kályhát is kaptuk: ne fáz­zanak a tanító nénik ... — A múltkor bekopogta­tott a tanácselnök .. . Egy kis gyümölcsöt, sütit hozott... És kérddzte, van-e szüksé­günk valamire ... De igazán, mindenki segíteni akar... Jó érzés ... Jó érzés, hogy szá­mítanak ránk. íróasztal mellől keltek fel érkezésünkkor. A délutáni tanításra készültek. Ágnes az írásfüzetekkel bíbelődött, Má­ria és Éva óravázlatot ké­szített ... — Úgy szeretném, ha szé­pen írnának... Türelmetlen vagyok — mondja Ágnes, de azért titkolt büszkeséggel mutat, néhány füzetet: — Ilyen is van! — Lesz több is, nyugtatja Dobos Mihály. — S ne fe­ledje Ágika, hogy mindent magától tanulnak meg, amit le tudnak majd írni, ki tud­nak olvasni... — Ez az! Ezért nagy a fe­lelősség! — sóhajt fel. —Tet­AZ ESZAKMAGYARORSZÁGI TÜZÉR VÁLLALAT pályázatot hirdet TÜZELŐ- ÉS ÉPÍTŐANYAGOT ÉRTÉKESÍTŐ TELEP telepvezetői munkakör vé Feltételek: — legalább ötéves kereskedelmi gyakorlat — kereskedelmi szakközépiskolai, vagy gimnáziumi érettségi Jelentkezés: írásban vagy személyesen a vállalat személyzeti osztályán (Miskolc, Zsolcai kapu 28. I. emelet) Értesítjük t. megrendelőinket, hogy bélyegzőüzemünket A SZERENCSI TELEPÜNKRE HELYEZTÜK ÁT. Kérjük, hogy bélyegző-megrendelésüket a következő címre szíveskedjenek küldeni: Bm. Nyomdaipari Vállalat II. sz telepe 3900 SZERENCS, Rákóczi u. 121. Telefon: 31. szilt tudni, hogy... (egy k^ fiú neve következett) ni; egészen jól viselkedik. M0|0f dóm az egyik gyerekemn is, az uzsonna után: nézd, fl gj lyen morzsás a padod ala ;0j Tedd rendbe, kérlek! Erre m is rendet csinált... Petire annyira el voltam kesere n;, ve, hogy folyton zavarta ni órákat... , äy. Hármójuk közül ketten lát sö osztályt, kaptak. A harm at dik másodikosokkal foglalk-és zik. tó — Ez azért más, mint PÍ 1 takon volt. Ott mór „kifiwP múlt gyerekek” voltak. Olyr1, nők, akiket felkészítettek f? „kis tanár nénikre” ... Vöt“; hogy az egyik gyerek mer;“ szólalt az órámon: ez voltr“ nevelési cél... Itt mindí®! másképpen van egy kicsit .c!s Nehezebben haladunk előre11-' keményen meg kell dolgod“1 nunk minden kis eredmf1“ nyért... S néha lassan sztre letnek az eredmények ... re­— De megszületnek, ne mVc lejtsék el... — Hát persze! Ezért Lr szép ez a mi pályánk. l5js igazán, annyi segítséget ki},’ punk... L Halad az idő — illő ejti, köszönni. Még dolguk van adj órára szólító csengetésig ... jtii — Sokan vannak a kölpé nyéken az évfolyam un k bój-e a barátaink közül. Meghívni tűk magunkhoz őket. Biztcjb: san sok mindent mesélne! majd ők is, nekik hogy sij— került a kezdés... pt — Lesz miről mesélnünk!!6 Egy óra elmúltával az ií ;c kola előtt láttuk őket. Kö; penyben. Éppen a gyerekei; két igazgatták sorba ... i t Csuíórás Annamária | c

Next

/
Thumbnails
Contents