Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

3 TV 1 977. október 12., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Pá rta la pszervezetek a közművelődésért Tapasztalatok az fídf>lényt járásban ■i d ■ti A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i ülésén al­kotta meg a közművelődés- politikai határozatot, ame­lyet a XI. pártkongresszus megerősített. Azóta e na­gyon fontos határozat vég­rehajtása folyamattá- és közüggyé vált. A határozat rögzíti: „A közművelődés je­lentőségének felismerésében és elismerésében rendkívüli fontossága van a pártszerve­zetek követelménytámasztó, orientáló tevékenységének. Tovább kell erősíteni a párt­szervezetekben a közműve­lődési munka tekintélyét, fo­kozni megbecsülését. A kul-. turális nevelőmunka legyen a pártmunka szerves része.” Fokozott megbecsülés r? Az edelényi járás . 126 i pártalaps^ervezete a felsőbb pártszervek útmutatásával és támogatásával ennek jegyé­ben és ezt szem előtt tartva munkálkodik, s az eddigi ta­pasztalatok biztatóak. Az alapszervezetek döntő több­sége tevékenységének szer­ves részévé vált a közműve­lődést irányító eszmei, poli­tikai, gyakorlati munka. En­nek következtében erősödött a közművelődés tekintélye, fokozódott megbecsülése. Jobban előtér-be került a kulturális kérdésekkel való foglalkozás, a dolgozók mű­velődési helyzetével váló konkrét törődés. Keresik és egyre hatékonyabban alkal­mazzák a végrehajtást elő­segítő sajátos eszközöket és módszereket. A párttagság megértette a határozat lé­nyegét. helyesen értelmezi a közművelődés szerepét, a társadalmi életben betöltött .funkcióját. Általánossá vált a felisme­rés és megértés, hogy a köz- művelődés közvetlenül ideo­lógiai-politikai tevékenység, amely jelentős tényező a szocialista tudat, a közvéle­mény formálásában. A párl- alapszervezetek és párttagok a közművelődést nem KISZ-, szakszervezeti- vagy éppen népművelési reszort-feladat­ként., de nem is valamiféle kampánymunkaként értel­mezik. Az alapszervezetek feladatterwel rendelkeznek, amelyben nemcsak saját fel­adataikat határozzák meg, hanem a tervek tartalmaz­zák a tömegszervezetek és mozgalmak tennivalóit is. E dokumentummal összhang­ban a tei*melőüzemek, válla­latok gazdasági- és közösségi adottságaikat figyelembe vé­ve átfogó közművelődési programot dolgoztak ki. Sok alapszervezet a közművelő­dés-politikai határozat vég­rehajtását összekötötte pél­dául az oktatáspolitikai, if­júságpolitikai és nőpolitikái határozatok megvalósításá­val. A taggyűlések fórumán A feladattervben foglaltak alapján majdnem mindenütt évente egyszer taggyűlésen tárgyalják meg a határozat végrehajtásának tapasztala­tait. A taggyűlések ösztön­zően hatnak a még eredmé­nyesebb munkára. Az 1977- es évben kiemelten szerepel az alapszervezetek közmű­velődési tevékenységében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak megünneplése, az erre való felkészülés. A szalonnái pártalapszervezet a közel­múltban tartott taggyűlésén például a határozat végre­hajtásának értékelését, a 60 évforduló megünneplésére való felkészülés helyzetét tárgyalta. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkoznak a munkások és az ifjúság mű­velődésével. A munkásművelődés kér­dései közül a szocialista bri- gádmozgalom kulturális ne­velő munkája kiemelten sze­repel. Tapasztalható a kol­lektív művelődésre, ösztönző hatása és segítségnyújtó ere­je (pl. a rudabátiyai vasérc üzemben. a borsodsziráki termelőszövetkezetben). Szá­molni kell azonban a brigá­dok kulturális munkájának gyengeségeivel, á formális vállalások nem elenyésző arányával. Sőt elvétve az is előfordul, hogy a vállalások között nem szerepel kultu­rális jellegű. Jelen van még — nem is szűk körben —. a vállalások liberális értékelé­sének gvakorlata. Az alapszervezetek iontos feladatként szabták meg a bejáró — és ingázó dolgo­zzák művelődésének hatéko­nyabb támogatását. A járás területén közel 5000 ilyen dolgozó van, akik naponta, vagy hetente több órát uta­zással töltenek el. Ez nem­csak időbeli és fizikai meg­terhelést jelent számukra, hanem egész életmódjukra is kihat. Nagy mértékben kor­látozza mind a művelődés­ben. mind az üzemi és lakó­helyi közéletben való rész­vételüket. A rendszeres mű­velődésben történő sikeres bevonásukat illetően még kevés a ió oélda. Ezen a te­rületen előbbre lépni csak az. alapszervezetek még követ­kezetesebb tevékenységével, a munkahely- és lakqhelv szoros összefogásával, c ré­teg változatos körülményei­nek és igényeinek messze­menő figyelembevételével lehetséges. A példák ero/érel Legeredményesebb a köz- művelődési munka a fiata­lok körében, főleg azokon a helyeken, ahol KlSZ-alap- szervezetek működnek. Álta­lános tapasztalat, hogy a fia­talok döntő többségében él a kulturálódás, művelődés iránti vágy. Igénylik a kü­lönböző művelődési formák­ban való részvételt, és élnek a közművelődés nyújtotta eszközrendszerrel. Az alapszervezetek követ­kezetesen elemzik a szak­mai és általános műveltség helyzetét, javításának lehe­tőségét. Fontos feladatként szerepel programjukban az általános iskolai ismeretek hiányának pótlása. Az üze­mekben, vállalatoknál dol­gozók egy részének ugyanis nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége, amely fékezi a szakmai és általá­nos műveltség fejlesztését. Ez az arány a járás mintegy 27 ezer dolgozójának közel 20 százalékát teszi ki. A Központi Bizottság határo­zatának megjelenése után, évenként 15—20 százalékkal többen szerzik meg a felnőtt- oktatásban a végzettséget. (Évenkénti átlagban 700 fő.) A dolgozók egy részénél fő­leg az idősebbek körében,' (például a termelőszövetke­zeti tagságnál) nem jelent­kezik igény a nyolc osztály elvégzésére. Az alapszerve­zetek, szakszervezetek és a vállalatok, üzemek erőfeszí­tései ellenére az általános iskolát nem végzettek szám­aránya — újratermelődésük miatt — csak lassan csök­ken. Az újonnan munkába lépő fiatalok közül ugyanis soknak hiánj'zik az általá­nos iskolai végzettsége (a tankötelezettségi törvény végrehajtása a járásban 67.6 százalék, a fejlődés 1974 hez viszonyítva 3.4 százalék' Az alapszervezetek a nyol- általános iskolai végzettség megszerzésére ösztönző, moz gósító tevékenységében sza­porodnak a jó példák. A szalonnái mészüzemben pél­dául a Központi Bizottság 'határozatának megjelenése után elsősorban a párttagok felvilágosító, meggyőző tevé­kenységének hatására, éven­ként 15—18-an szerzik meg a felnőttoktatásban a vég­bizonyítványt. Több alap- szcrvezqt tervbe vette a rá­dió és televízió nemrég szer­veződött Mindenki iskolája című program hasznosításá­nak segítését. A kö/össéü érdekében örvendetes, hogy egyre inkább az általános művelt­ség részévé válik a politikai ismeretek elsajátítása. Jól szolgálják ezt a folyamatot a tömegpropaganda-munka tanfolyamai. A politikai ok­tatásban fokozottabb figyel­met fordítanak az alapszer­vezetek a tartalmi kérdések­re, melynek következtében az oktatás hatékonyabbá vált, minősége javult. Min­den pártoktatási évben, mintegy 4700 fő részesül po­litikai képzésben, tovább­képzésben. A politikai mű­veltség fejlesztésében jelen­tős a pártkiadványok olva­sottsága. 1974-től 10—^szá­zalékkal lelt több a politikai irodalom híveinek száma. A párthatározat követel­ményeinek megfelelően a lermelőjellegü alapszerveze- tek különösen fontosnak tartva foglalkoznak a külön­böző szintű munkahelyi, gdzdasági vezetők közműve­lődési szerepének értékelésé­vel, személyük ösztönző ha­tásával. Az eddigi tapasztalat, hogy a kommunista gazda­sági vezetők körében szapo­rodtak a követésre méltó példák. Mégis inkább az a gyakoribb, hogy a gazdasági vezetők nem foglalkoznak eléggé az emberrel, hanem inkább egyoldalúan, terme- léscentrikusak. Az alapszer­vezetek többsége helyesen látja és értelmezi, hogy a dolgozók művelődési aktivi­tásában legerőteljesebb tár­sadalmi tényező a munka, és annak elismerése. Igyekez­nek olyan légkört teremteni, amelyben az emberek az ér­telmes életet, a közösség cél­jaiért végzett felelősségtel­jes munkát tekintik igazi értéknek. Az alapszerveze­teknek számolniuk kell az­zal, hogy a művelődésben nem eléggé ösztönző az üze­mek termelési, műszaki, technológiai színvonala, a munka jellegében végbe ment változások, A rudabá- nyai vasércmű dúsító rész­legében például a műszaki színvonal alacsony, a mun­kában. inkább a rutinjelleg dominál, a szakmával ren­delkező dolgozók nem élve­zik tartósan a képzettségük­ből, a munkafolyamat alko­tó jellegéből származó elő­nyöket. I További Ichclőscffek A könnyűipar területén is — sajátos helyzetéből adó­dóan —, szembe kell nézni negatív hatásokkal: a kűri-’ tyáni Habselyem gyáregység­ben az összdolgozók csak 6.3 százaléka szakmunkás. 63 százaléka betanított, 76,9 szá­zaléka bejáró dolgozó. A gyermekgondozási segélyen levők egyharmada pedig ki­esik a munkahelyi közösségi formáló erő alól. A termelő- szövetkezeteknél a munka­helyi körülmények viszony­lag gyengébb hatást válta­nak ki a közművelődésben, mint az iparban. Az alap­szervezetek a közművelődési határozat végrehajtásának további, lehetőségeit kedve­zően ítélik mQg. F.niodi Gyula Híradástechnikai kerámiák A Finomkerámiaipari Művek Kőbányai Porcelángyárának híradástechnikai gyárában rádiókhoz, televíziókhoz, külön­böző elektronikai berendezésekhez készítenek kerámiatestü kondenzátorokat, nagyfrekvenciás szigetelőanyagokat, kerá- miaalapú félvezetőket, lágyniágnesü ferriteket. A- gyáregy­ség 49 szocialista brigádja a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy a 313 mil­lió forintos éves tervet a termelékenység fokozásával 328 millió forintra teljesíti. Képünkön: Nád Lajosné monolit- kondenzátorokat sajtol. A tervidőszak végéig a napközis ellátásban részesü­lő általános iskolai tanulók arányát 38 százalékra, az in­tézményekben és a vendég­látó helyeken szervezett ét­kezésben részesülők arányát 50 százalékra, az ellátottak számát pedig ennek megfe­lelően 150 ezer fővel kell nö­velni. A kormányhatározat, amely ezt kimondta, hang­súlyozza. bogy a központilag előirányzott arány elérése érdekében a gyermekélelme­zés fejlesztésére megjelölt feladatok végrehajtását az érdekelt tanácsi szakigazga­tási szervek segítsék elő. Azokban az általános isko­lákban, ahol kevés az étke­zőhely és bővítésre nincs le­hetőség. a vendéglátóhálózat maximális kihasználásával kell lehetővé tenni a gyer­mekek szervezett étkezteté­sét. Azokban az iskolákban, ahol á napközi otthonos ta­nulók létszámát meghaladó étkezőhellyel rendelkeznek, lehetővé kell tenni a menza­rendszerű (csak ebéd) ellá­tását is, a helyileg kialakí­tott feltételek alapján. Büfékocsi, kérdésekkel JANUÁRBAN még azt ir­tuk: új büfékocsit közleked­tet a MÁV a személyvona­lokon. Azóta már megszok­tuk, nem újdonság. Nem újak azok az anomáliák sem, amelyek a büfékocsikon az igénybevétel rendjét jellem­zik. Íme, egy minapi, pontosan október 5-i eset. A munká­ból — plusz szerdai nap lé­vén, a kórházi látogatásról, a piacról — és egyebünnen hazafelé indulók várják az öt óra tizenkét perckor Mis­kolcról Nyíregyházára köz­lekedő személyvonatot. A gyakorlottabb utazók látásra megjósolják, hogy megin: nagy tolongás lesz, megint nem lesz kényelmes álló­hely. .Így is van. A büfé­kocsi is dugig telve. Induló-, után aztán kezdődhet az ülő­helyet foglalók irulása-piru- lása. Mert jön a kérdés: mit fogyasztanak? Semmit? Ak­kor kint kell ám szórakoz­ni” a peronon, ez itt nem azért van. hogy csak úgy le­üljön a kedves 'utas. Hall­gatni is, nézni is kellemet­len ezeket, a párbeszédeket. Végül aztán az égjük utas, aki nem akarván sem vitáz­ni, sem szégj'enkezni, sem elkullogni — ezért inkább kér egy colát —, felbátorít­ja magát égj- kérdésre: Miért csak akkor kötelező itt a fogyasztás, ha ön van szolgálatban? .,. Az utasellátó alkalmazott­ja világosan, tömören és ért­hetően válaszol: — Mi a forgalomra me- gjüink, uram... Ez legalább válasz. Az ö válasza. Vagy ez az utasítás is? De akkor más esetben miért lehet zaklatás nélkül leülni itt, amikor nincs más­hol hely? Talán van egy má­sik, érvényben levő utasítás is? Legalább tudnánk, hogy. melyik az utolsó .,parancs”. Hogy' ahhoz ’ tartsuk magun­kat. Leülhetünk-e, csak azért, mert utaznunk kell? Vágj’ nem ülhetünk le, csak akkor, ha fogj-asztunk is? Ezek a kérdések sem újak persze. Már akkor, január­ban, abban a cikkben is, amit pontosan é témáról ír­tunk; akkor is ezek voltak a kérdések. Meglehetősen rövid idő alatt válasz is ér­kezett az Utasellátó Vállalat budapesti központjából. .Azt is közöltük. Most ismét ide­írunk ebből a levélből né­hány sort: „A cikkben emlí­tett igénybevételi probléma valóban fennáll, ezért a MÁV-val közösen felülvizs­gáljuk a büfékocsi igénybe­vételi rendjét. Reméljük, hogy megbeszéléseink Során sikerül minden utas részére megfelelő megoldást találni”. Ez még februárban íródott. Most, ugye — mint említet­tük is — október van. Va­jon, sikerült-e valami meg­felelő megoldást találni? Ha igen. vajon miért titkoljak el? Es miért nem érvényesí­tik a megszabott rendet kö­vetkezetesen? Vagy nem si­került megfelelő megoldást találni ? HA EZ UTÓBBI lenne a való, akkor a munkásvona­tokon utazók nevében hadd kérje e sorok írója; ha nem ezen múlik a vállalat jövő­je, most az egyszer, e témá­ban, ne „a forgalomra men­jenek”. Mert „hajt ránk”, úgj'is sok más körül­mény ... (tenagy) Vendégek a gyárban Azok, akik arra kíváncsiak, hogyan is dolgozik és mit termel egy nagj' vegyipari üzem, az mindig szívesen látott vendég a Borsodi Vegyikombinátban. E gyár ma már több mint ötezer embert foglalkoztat. Ha majd elkészül a 11,3 millárd forintba kerülő nagy mű, a PVC—III, üzem, akkor a jelenlegi létszámhoz legalább még két és fél ezer dolgozót lehet majd számolni. A Borsodi Vegyikombinót területe sem akármilyen. Hossza kereken hat kilométer. Ezt a távolságot végigjárni — méghozzá úg.y, hogy a vendég az üzemekbe, munka­helyekre is benézzen — egy délelőtt, vagy akár egy nap alatt is lehetetlen. Ezen igyekszik segíteni a vállalat vezetősége az­zal, hogy a látogatóknak bemutat egy szí- • nes filmet, amely a laikus számára is köz­érthetően mondja el a vegyipari technoló­giai folyamatokat és mindazt, amit a gj'ár- tőssal, a termeléssel, az értékesítéssel kap­csolatban illik és helyénvaló a vendée tudomására hozni. Egy ilyen filmvetítés alkalmával történt : Amikor a filmvászonról az utolsó kockák is eltűntek, s a szóbeli tájékoztatót a tol­mács segítségével elmondták a harkovi egyetemről jött szovjet vendégeknek, ki­derült, hogjr a tolmács, aki ezen az egye­temen tanult, egyben ismerősre is akadt a látogatók között. Azt a professzort köszönt­hette, akinek diákéveiben tanítványa volt. Számtalan kedves történet, esemény, enizód teszi maradandóvá az ilyen látoga­tásokat. amelyeknek zavartalan lebonyolí­tásához a vál'alsd igyekszik megteremteni a feltételeket is. Főállású idegenvezető ál1 rendelkezésre és kimondottan a látogatók g.várban történő „körutazására” rendszere­sített. úgynevezett mikroszerel vényt közle­kedtetnek, amely egy-egy úton ötven ven­déget tud szállítani. E járművel maximum két óra alatt bejárható a gyár. Egy ilyen séta különösen az iskolás gyermekek szá­mára nagy és maradandó élmény, akiknek a gyárral való találkozás egyben pályavá­lasztási lehetőség is. Keserű László, a gj’ár Idegenvezetője mindent pontosan feljegyez, mindenről — ahogy mondani szokás — dokumentuma van, fellapoz egy nagy füzetet és már so­rolja is az adatokat. Tíz év alatt — 1967. szeptember 20-a óta — 1127 csoport járt a gj’árban, ami azt jelenti, hogy mintegy 40—42 ezer embert látott vendégül a Bor­sodi Vegyikombinát. A látogatók zöme — mintegy 350 cso­port — középiskolás, 230 csoportban pedig általános iskolás diákok jöttek el Kazinc­barcikára. Felsőfokú intézménj’ektől 200 csoport érkezett, de igen sokan jártak itt termelőszövetkezetekből, más profilú ipari üzemekből, külön csoportokban jöttek a szakpedagógusok.' természetesen nemcsak Borsodból, hanem Heves, Hajdú. Szabolcs megyéből és az ország más tájairól is. Vannak visszatérő csoportok, amelyeknek tagjai már ismerősként jönnek a BVK-ba, nemcsak úgy általában, hanem személj’es kapcsolatok alapján is. Van a gyárnak olyan dolgozója is, aki annak idején mint diáklátogató léote át az üzem kapuját, s ma itt dolgozik, itt ta­lálta meg a hivatását. Egy biztos: a Bor­sodi Vegyikombinát nagy gondot fordít arra. hogv a vendégek minden kérdésükre pontos választ kapjanak, s azzal a jóleső érzéssel búcsúzzanak: ide érdemes volt el­jönni. T. F.

Next

/
Thumbnails
Contents